Uj Szó, 1955. március (8. évfolyam, 51-77.szám)

1955-03-03 / 53. szám, csütörtök

1955. március 3. öl SI® 7 J3a magolás a film világában m. Elmondtuk már. mi mindent láttunk, !:i mindenkivel beszéltünk a bf.i randovi műtermekben. Most barangolunk tovább. Itt vagyunk a mai Nc-rj.da utcában. Itt töltötte Jan Neruda, a nagy cseh író élete legnagyobb részét. Akkoriban, a múlt század második felében Ostruhová utcának hívták. A készülő Neruda-film szómára eredeti állapotukban örökítették meg a történelmi nevezetességű patrícius és nemesi házakat, a kis szatócs, mészáros, rövidárú, kegyszerárusítő boltokat. Ott lógnak a régi cégtáblák, reklámok, a kereskedők kínálják portékájukat, a hírei, Bertsdorp kakaót, tarka pántlikákat, a legváltozatosabb hentesárút, szentképeket, mindent, amit a „Moldvaparti históriák" polgártársa; naponta vásároltak. A megtévesztésig jól sikerült kulisszák Ferdinand Martináček testőmester művészi munkáját dicsérik. Martináček mester huszonhárom éve dolgozik a filmszakmában. Öt évig segédmunkás volt, fokozatosan képezte ki magát, ma már elismert szaktekintély, — Szeretem munkámat — ez minden sikerem titka — mondja Csupa festék a keze, alig engedi, hogy elismerőleg megszoríthassam. Ebben a váraljai környezetben és Neruda lakásában játsződiK le az író egyik legnépszerűbb elbeszélésének története. Az elbeszélés és a készülő film címe: Mit kezdjünk vele? (Kam s ním?). A nagyvárosi ember humoros oldalról felfogott minden siráma benne van á kis írásban és benne lesz a filmben is. Kissé terjedelmes térfogatú ócska lim-lomot kell Neruda lakásáról kirámolni. Ez okozza a komplikációk egész sorozatát. Nem másról, mint egy jól kitömött szalmazsákról van sző, amit egészségügyi szempontok tiszteletbentartíisa érdekében kell eltüntetni. Senki nr m jön rá, hogyan miképpen. A megoldást majd meglátjuk a filmen. A főszerepet Neruda maszkjában az államdíjas Karel Höger, hűséges gazdaasszonyát Jirina Stejmarová játssza. Éppen folynak a felvételek. Neruda — Höger kis csomónként nyújtja K Höger áilamdíjas Smetana szerepében. a szalmacsutakokat gazdasszonyának, hegy konyhája ósdi takaréktúzhelyében elégesse. Igen mulatságos a jelenet. De túlsokáig tartana, amíg ily módon eltüzelnék a szalmazsák egész tartalmát. Más megoldás után kell nézni. A vidám jelenetek váltakoznak és a film híveinek az új vígjáték bizonyára tetszeni fog. Addig is jó szolgálatot tenne az, aki a kis elbeszélést magyarra lefordítaná. Neruda emléke és a magyar olvasók is megérdemelnék. * * * Olyan eszményi helyen épült ez a filmváros, körülötte annyi a szabad térség, hogy a legkülönfélébb külső felvételekre is kiválóan alkalmas. Az épületek előtti sík területen áll a prágai Övárostér szakasztott mása. Ott. forgatták Otakar Vávra, Hus és Ziž- ka életét és korát megörökítő történelmi filmjeinek külső felvételeit. Bizonyos jelenetek ugyanott játszódnak le. tehát gazdaságosabb, ha a két filmet egyidejűleg készítik. Különben is sokkal jobbak itt a fényképfelvételek, mint azon a történelmi téren, ahol az események pár száz évvel ezelőtt a valóságban megtörténtek. A folyó évre 14 egész estét betöltőtő művészi film gyártását tervezik Barrandovon. Ebből hét film színes lesz. Talán lehetne több színes filmet is készíteni, de nem minden témának kedvez a szín. Legjobb példa erre a haladó olasz neorealista filmművészet néhány remek alkotása. Nagy érdeklődés előzi meg a Zápotocký Vörös fény Kladno felett című regényéből készülő új színes filmet. A film rendezésével az államdíjas és Sztálindíjas Vladimír Vlčeket bízták meg. Külön stáb áll rendelkezésére, mely jelenleg köztársaságunk első éveinek történetét, azoknak a nagy napoknak légkörét tanulmányozza, amikor munkásosztályunk harcias, forradalmi mozgalma tulajdonképpen kibontakozott. A stáb tagjainak alapos munkáját bizonyítja, hogy az események kortársaival személyes érintkezést keresnek, {lem kétes, hogy maga a szerző, Antonín ZápotocKý, aki legnagyobbrészt -saját személyes élményeit dolgozta fe! regényében, gazdag politikai és írói tapasztalatait a film alkotóinak készségesen rendelkezésére bocsátja így volt ez akkor is, amikor az első Zápotocký-film készült. így lesz ez bizonyára most is. * * » — Szakra — vág bosszúsan, jellegzetes prágai szólásmondással szavamba fáradhatatlan kísérőm, Jaroslav Jelinek, a művészfilmek gazdasági és szervezési osztályának vezetője, amikor aziránt érdeklődöm, hogy hát csak a múltban iejátszódó történeteket visz a csehszlovák film ebben az esztendőben a nézők elé. Ügy látszik elevenére tapintottam. Hiába minden, úgy adódott, hogy jelenkori témakörrel foglalkozó filmek előkészületeit nem láttam. Jelinek elvtárs azonban megnyugtat, hogy ez csak a véletlen műve. Filmgyártásunk nem tér ki új életünk problémáinak, nehézségeinek színrevitele elől. Készülnek Ilyen tárgyú filmek is. A bosszankodásból mosolyba csapva át megjegyzi: dramaturgiánk reméli, hogy az új filmek már nem lesznek sematikusak. JÖ SÄNDOR. iiiiiiiiftiii*iiiiiiirMiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii>iifiiiii»fiti!iiitiftitiiiiiiiiitiiiittitiiiitiiiiiiiiiiiiiiii>;ii(iiiiiiiiiif*ittiiii(ifiiffiiiii( EZT A KÉRDÉST a világ minden táján és a világ minden nyelvén számtalan ember jó néhányszor felteszi naponta. Legyen az fehér, kínai, néger vagy hindu, az időjárás feltétlenül befolyással van életrendjére. Ha reggel kibújunk a jó meleg ágyból, első dolgunk megnézni, milyen az idő. Ha szabadságra készülünk, folyton az eget kémleljük és próbáljuk eltalálni, milyen idő lesz. A mezőgazdasági munkák sikeres lebonyolítása az időjárástól függ, az ipari termelésre kihatással van, a közlekedésben pedig elsőrendő szerepet játszik. A kérdés, hogy milyen idő lesz, nem új. Már évszázadokkal és biztos évezredekkel ezelőtt is feltették az emberek, s igyekeztek megfejteni a titkot. A különféle régi naptárak, táblázatok is ezt bizonyítják. És a szállóigék még ma is közszájon forognak, mint például „ha Medárdkor esik, negyven napig esik". A TUDOMÄNY MAI ÁLLÁSA azonban lehetővé teszi, hogy ne a százéves naptárakra, szállóigékre építsünk. Az újságokban mindennap megjelenik az időjárásjelentés, a rádióban pedig naponta többször is hallhatjuk. Hogy mi minden előzi meg az ilyen pársoros hír születését, azt a prágai Hydrometeorológiai Intézet megtekintése során derítettem ki. A Hydrometeorológiai Intézet a ruzyni repülőtér egyik épületében van elhelyezve. Ide futnak össze a világ minden tájáról az időjárásjelentések. Nehéz volna azonban a cseh meteorológusoknak megérteniök a japán, angol, vagy svéd állomás közlését, ezért a különböző országok meteorológiai intézetek dolgozói számokban beszélnek egymással. A meteorológiai világszervezetnek minden állam tagja. Nemzetközi kongresszuson határozzák meg a tagállamok részére kötelező egységes számokat, egységes módszereket, egységes műszereket és egységes időpontot. Ez azt jelenti, hogy például a greenwichi időszámítás szeM ilyen idő leszirta: Kis Éva rinti délelőtt 10 órakor az összes intézet megfigyelői megmérik a felhőzet magasságát, a szél irányát és sebességét, megállapítják a felhők fajait, feljegyzik, hogy van-e csapadék, van-e köd, tiszta-e a levegő, megmérik a légnyomást, ä levegő hőmérsékletét és nedvességtartalmát. Az egy és ugyanazon órában és percben megfigyelt légköri viszonyokat egységes számokban kifejezve nyomban távírógépek röpítik szét az egész világon. A beérkezett adatokat a rajzolók különböző szempontok szerint rajzolják be a világtérképekre. A térképek" elemzése alapján a meteorológus megállapítja, hol áramlik hideg, hol meleg levegő, milyen a légáramlat, valamit a felhők, a köd, a szél iránya, és ezekből az adatokból következtet előre, milyen lesz az idő a legközelebbi 24 órában és milyen időjárás várható a következő napon. A ruzyni Hydrometeorológiai Intézet kétóránként kapja és adja a jelentéseket a külföldi központi intézeteknek. Saját belföldi állomásaitól azonban óránként kap híreket, ami nagyon fontos az intézet másik feladata, a légitársaságnak nyújtott szolgálat szempontjából. NEM NEHÉZ ELTALÁLNI, miért éppen a repülőtéren székel a Meteorológiai Intézet. Munkatársai ugyanis a nyilvánosság rendelkezésére bocsátott időjárásjelentéseken kívül sokkal rövidebb időközökre szóló prognózist készítenek a légitársaság saját céljaira. Elsősorban a megfigyelő minden félórában ad helyzet jelentést az ügyeletes pilótának, másodsorban pedig minden repülőgép indulása előtt két órával pontos időjárásjelentést kap, hogy milyen az idő es milyen változások várhatók azon a vonalon, amerre repülni fog. Miután az időjárásjelentés fontos tényező gazdasági életünkben, az intézet munkatársai idén elsöízben a mezőgazdasági munkák 'idején külön időjárásjelentéseket fognak kidplgozni ama vidékek számára, ahol a várható időjárás nem egyezik az általános prognózissal. ELŐFORDUL TERMÉSZETESEN az is, hogy az időjárásjelentés nem egyezik a valósággal. Esőt jeleznek és kisüt a nap, vagy felmelegedést jósolnak és éppen lehűl a levegő. Ilyenkor az emberek rendszerint dühösek és nem a legszebb jelzőkkel illetik a Meteorológiai Intézetet. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy nem a meteorológusok csinálják az időt. Ők csak felhasználják a tudomány mai állását ahhoz, hogy emberi számítás szerint megállapítsák, milyen idő várható. Ha a természet egyelőre legyőzhetetlen és irányíthatatlan erői beleszólnak számításaikba, arról nem tehetnek. Bizonyára eljön az a kor, amikor az időjóslás még pontosabb, még megbízhatóbb lesz. Hiszen már ma is ott tartunk, hogyha az esőt megakadályozni nem is tudjuk, de tudunk mesterséges esőt előidézni. A Szovjetunióban például az atomenergia békés felhasználásával egész Szibéria éghajlatát próbálják megváltoztatni. A nagymennyiségű olcsó villanyáram lehetővé teszi majd, hogy kibővítsék az öntözőcsatornák hálózatát. A szubtrópikus övezet ezáltal egészen Oroszország közepéig fog terjedni. A homokkal és jéggel borított puszta örökre eltűnik, mert Szibéria északkeleti részének éghajlata, az atomenergiával hajtott villanytelepek segítségével Franciaország éghajlatához hasonlóvá válik. Hát nem csodálatos perspektíva ez? Befejezésül még azt szeretném javasolni, hogy miután a tavaszi munkák előtt állunk, kísérjék figyelemmel az olvasók az időjárásjelentést. Reméljük, beválik! München a művészet, bohémia és söröskancsók városa. A haargsúly eldöntóen a söröskancsón van. A söröskancsón, mely történelmet csinált: a hitlerizmus a söröskancsók légkörében fogant. Itt és így lett München, a „mozgalom" városa, a nácizmus kegyhelye és nem véletlen, hogy a nyugati demokráciák Canossáját, kapitulációját 1938 szeptemberében München jelentette. A sör győzött: mennyiségével kiegyenlített felelőtlensége, jelentéktelenségével azonos handabandazásáa. Egy nácizmussá érett részegség önön macskajaja helyett — katasztrófába rántotta a világot. Az ital hatásának különféle válfajai vannak. Van például bormámor és van sörrészegség. Ihlető jókedv, euphonia és butító, böfögő vadulás viszszataszitó durvasága. Láttál már sörrészeget nevetni? A sörnek nim.se- nek euphóriás tünetei, a sör nem „animál". A sör: nagy tömeg, óriási mennyiség fogyasztása, vede lés! A részegség: literek műve, kaficsók. korsók megszámlálhataťansága. A vedelésnek megfelelő eredmény: a tántorgó óriás, Calibán -»- agyaglábakon! A bor: a szőlő műve. nap, föld, 'evegő üdítő természetessége. A bor „nemes" ital. euphóriája sem tehet rrtás. A borról József Attila állíthatott ki öröm-igazolványt: „Bor, te dús örömelixir . . . Csók az élet ajakán ... Bor, te férfikor teje .. . Mindeneknek elseje .. Víg tüz?k víg kürtöse." A szőlőből minden idegen anyag hozzáadása nélkül lesz a bor és így — euphoria. A sör erőszakolt, mesterséges produktum: a kenyérnek való árpát orozza és idegen dolgok erjesztik: részegsége ennek megfelelően erőszakolt, mesterséges. A sör minden vonatkozásban — túlfokozott: az erjesztéstől a vede lésig és hatásig. Mértéktelen, korlátlan, ellenőrizhetetlen: ezért lehet a fasizmusnak, korlátolt emberek „lázadásának" állatiassággá fokozható tekintetnélküliségnek erjesztője. A haláltáborok emberégető kemencéi müncheni söröskancsók nélkül elképzelhetetlenek. A legképtelenebb parancsok és elképesztő engedelmességek csak ilyen légkörben realizálódhattak! A német diákegyesületek „Burschai" parancsszóra, merev szertartásossággal, „zackig" vedelik a sört az összerogyásig. És ezekből lettek a tisztek, ezek jelentik a háborút! Vér. melyet sör vadít képtelen mosolygó, szép, euphóriás tettre. A fasizmus: visszataszító, undorító részegség. Veszély: tántorgó, tapadó Calibán, „a német csizma", ez a szivekbe, agyakba égetett Lidérc! A német csizma, mely ma a budapesti utcák plakátjain ijeszt új háborúra és tiltakozó szóra: „Nem!" És ez a „Nem", most München utcáin is felcsattan. A németek nem akarnak tántorgó, tapodó csizmák lenni: világkatasztrófa katonái, Calibánjai! Tiltakoznak, tüntetnek, sztrájkolnak Hamburgtól—Berlinig, a Ruhrtól az Elbáig. És München is, a „mozgalom" szent városa! És nem most először. München ellenállt akkor is, amikor senki sem hitte már és úgy, hogy ma alig tud róla valaki, 1Ö36 és 1943 eseményeit kell felelevenítenünk. 1936-ban a müncheni egyetem diákjai előtt Ernst Wiechert írő mondott beszédet: nem mindennapi megnyilatkozás volt ez és következményei nem voltak mindennapiak. Wiechert számadást tartott, nyilvánosan felelt el nem hangizott . kérdésekre, „mert sokan élnek közöttünk, kik sok kérdésre nem kapnak feleletet" .. . „Olyan korban, ahol feltétlenül és kétely nélkül kell tudni mindent, annál nagyobb annak a summája, amit nem tudunk." Az irodalom nem teljesítheti emberjavító szerepét, mert olyan költőket szabadítanak a nemzetre, akik csak a vérről tudnak énekelni: „Ennek barátaim, nem jó vége lesz. Korunkat, melyet irigység és gyűlölet fűt, legalább költői ne fenyegessék." Az ifjúságot nem hősiességre, hanem egyenesen felelőtlenségre, gyilkos anarchiára nevelik, amikor „megvadult népújítók" azt hirdetik, hogy a „tettnek nincs erkölcse", hogy a fett: tett és semmi más! „Ha egy nép egy szép napon megszűnik különbséget tenni az igazság és igazságtalanság között és hirdetheti, hogy harca mindig és mindenképp jogos, akkor e nép már billenő talajra, lejtőre jutott és bukásának törvénye már meg is íratott. Lehet, hogy még gladiátori dicsőségben fog önmagának tetszelegni, etoszt kreálva, melyet tfoadéi bokszer-etosznek nevezhetünk. De a mérleg nyelve már elmozdult a helyéről!" Ez a beszéd, kicsempészve, 1937ben a német emigráció moszkvai folyóiratában, a „Wort"-ban jelent meg, majd 1945 után Németországban is. A Wort annak idején ezt írta: „Wiechert beszéde ritka szép ajándékot jelent mindazoknak, akik Németországot szeretik. Itt valaki elnémítottak százezrei helyett beszélt, mert ha egyedülálló is a bátorsága, aggodalmai ezrek gondjai. És beszélhetett volna vajon így az író, ha az ifjúsig egy része nem lenne kész meghallgatására?! Mi, akik oly ritkán hallunk ilyen német ha-ngokat, e beszéd hatására nem kevésbé vagyunk megrendülve, mint az a diák.'aki ezen a. napon a főiskolát, mely az aljasságok iskotája tett. reméiiyteljesebb szívvel hagyta el, mint máskor." Hallatlan hősi tett volt ez a nyilvános, diákok előtt eíhaiig^ott beszéd: a nácimozgalom szívében, a söröskorsók hazájában, Münchenben hangzott el! Ernst Wiechert sorsa az antifasiszták sorsa lett: Buchenwald, koncentrációs tábor. hatáltábor, melynek regényében, az 19

á5 után megjelent „Totenwaldban" (Halálerdő) állított megrendítő emléket. Itt figyelmeztet a tanulságok summájára: „vérre nem lehet kultúrát építeni!" Hitlerrel szemben korunk Adalbert Stifter-je, Ernst Wiechert — lázadó lett. Amikor a mai német irodalom leghitelesebb számvetöje, Harvs Mayer, felveti a kérdést, mi tette e szelíd, csendes, békés embert és írót lázadóvá, így felel: „A német ifjúság kimondhatatlan lelki fertőzése, megmérgezettsége." És ennek a mérgezett, fertőzött ifjúságnak legnagyobb lázadása, tiltakozása — újra a müncheni egyetemen zajlott le, Sztálingrád után és Sztálingrád hatására 1943 februárjában. A söröskorsók légkörében Wiechert szelleme tovább kísértett és hatott. Buchenwald foglya iránytű volt az éjszakában: a szellem ellentállt. Az ifjúság újra egy írástudó köré sorakozott. az ellenállás lelke Kurt Huber, a filozófia professzora volt. Az ószszeesküvők 1942 óta terjesztették röplapjaikat a nácizmus leleplezésére. „A gonoszság helytartóinak hatalma", a „német nép szemérmetlen gyilkosai és lelkiismeretlen kizsákmányoiói" ellen. „A német becsület gyalázása" volt a legfájóbb pont, ami ezeket a diákokat ellenállásra ingerelte. „Szabadságharcunk kezdetén állunk", így kezdődött az a röplap, melyet Christoph Probat, Hans Shoíl és Sophie Scholl február 18-án csempésztek az egyetem épületébe. Tettenérve, halálraítélték, majd négy nap múlva lenyakazták őket. A hivatalos náci lap, a Völkischer Beobachter írta e napon: „Az elitéltek a leggyalázatosabb módon igyekeztek a német harckészséget gyengíteni. A német nép hősi küzdelmét aláásó elvetemült gonosztevők nem érdemelnek mást, mint gyors és becstelen halált." Később Huber professzor is a Ges^po karmai közé került. Vele együt? Alexander Schmorell, Willi Graf é,s Hans Leipelt. Heten voltak . . . Mi volt e hősök bűne? A német nép becsületét akarták megmenteni: „A német nép becsülete örökké meg lesz gyalázva, ha a nemet, ifjúság nem lép fel gyalázói ellen. Bosszú és vezeklés legyen a jelszavunk. Kínzóink hatalmát szét kell zúzni. Európát csak így menthetjük meg ... Ütött a leszámolás órája: a német ifjúságnak le kell számolni a legundokabb zsarnoksággal, melyet néuünk valaha is eltűrt." ... Wiecherttel és a hét müncheni ellenállóval a Gestapo .számolt le. Most itt az ideje és az alkalma annak, hogy a német ifjúság és a német nép végleg leszámolhasson e „legútálatosabb zsarnoksággal", melynek amerikai segédlettel való feltámasztása nemcsak a német népet gyalázza, — de mindnyájunk életét, munkáját, békéjét fenyegeti! A müncheni egyetem falán a hét diák emléktáblája az ellenállók hősi mártíriumát hirdeti: „Az emberiség iránti szeretetből haltak embertelen halált!" Emberek voltak az embertelenségben: példák. Minden tegnapi és mai ellenállás az embertelen halál feltámasztása ellen lázad: a fasizmus háborúja ellen! Fábry Zoltán