Uj Szó, 1955. március (8. évfolyam, 51-77.szám)

1955-03-30 / 76. szám, szerda

1955. március 30. ffl

IS

žfl s A nemzetiségi kérdés megoldása Csehszlovákiában írta: KAROL BACÍLEK, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága Politikai Irodájának tagja, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára \ Csehszlovákia dolgozói — csehek, szlovákok, magyarok, ukránok és lengyelek —

t egységesen és keményen szemBészáTInak az áruló emigrációval és a többi ellenséges elemmel, amely megkísérli, hogy nemzetiségi gyűlölködést szítson hazánkban. A dolgozók látják, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Nemzeti Front kormánya a lenini-sztálini nemzetiségi politika elveinek szellemében sikeresen oldja meg a nemzetiségi kérdést. I. A csehszlovákiai nemzetiségi kérdésben mindig a csehek és a szlovákok viszonyának a problémája volt a legfontosabb kérdés, vagyis azé a két rokon népé, amelynek akarata megteremtette a Csehszlovák Köztársaságot. Klement Gottwald már 1938-ban a kassai kerületi pártbizottság ülésén így jellemezte ezt a viszonyt: „A csehek és a szlovákok legközelebbi rokonai egymásnak, egy gyökérből eredtek és egyre szorosabb természetes kapcsolatokkal fűződnek egymáshoz. Ez a kapcsolat már a múltban is eredményesnek bizonyult: az osztrák-magyar elnyomás ellen vívott harcban a szlovákok és a csehek vállvetve küzdöttek, együtt alapítottak államot, ők lettek az államiság hordozói és az ő dolguk, hogy közös erővel megvédelmezzék ezt az államiságot." Klement Gottwaldnak ezek a német fasiszta agresszió és a csehszlovák népi ellenállás idején elhangzott szavai kétségkívül ma is érvényesek, hiszen a cseh és a szlovák nép együtt haladt a Csehszlovák Köztársaság szabadságéért vívott harc útján, amióta pedig a Szovjet Hadsereg felszabadította hazánkat, a két nép önkéntesen egyesült, s közös erővel építi a szoV cializmust. A csehek és a szlovákok esülése teljesen egyezik a lenifii nemzetiségi politikával. „Mi a nemzetek önkéntes szövetségét akarjuk — mondta Lenin, — olyan szövetséget, amely nem tűrné meg egyik nemzet erőszakosságát sem a másikkal szemben, olyan szövetséget, amely a legteljesebb bizalmon, a testvéri egység világos tudatán teljesen önkéntes megegyezésen alapulna. Ilyen szövetséget nem lehet egyszerre megvalósítani; a legrtagyobb türelemmel és elővigyázatossággal kell ennek elérésére törekedni, nehogy elrontsuk az ügyet, nehogy bizalmatlanságot keltsünk, hogy időt adjunk annak a bizalmatlanságnak a kiküszöbölésére, melyet az évszázados földbir^ tokosi és kapitalista elnyomás a magántulajdon és annak elosztása és újra elosztása miatt keletkezett ellenségeskedést hagyott ránk örökül." 1918-ban, a Csehszlovák Köztársaság megalakulása után megnyíltak a szlovák elemi, közép- és főiskolák. Ezzel megszületett a szlovák értelmiség gyarapodásának, a nemzeti kultúra, művészet és irodalom fejlődésének a lehetősége. De ezzel a szlovák nép egyenjogúságának a kérdése természetesen nem oldódott meg. Az uralkodó cseh burzsoázia ugyanis buzgón terjesztette az egy nemzet két ágáról szóló tudománytalan elméletet, s ezzel megtagadta a szlovák nemzetet. A cseh burzsoázia nagyhatalmi sovinizmusa fokozta a szlovák burzsoázia szeparatista-nacionalista mozgalmát. A cseh kapitalisták, akik az osztrákmagyar monarchia pusztulásakor elveszítették termékeik elhelyező piacát, gazdasági területen a szlovákiai ipar fokozatos megszüntetéséhez folyamodtak. Szlovákiában már a csehszlovák burzsoá köztársaság első éveiben megszüntettek és leszereltek hét nagyolvasztót. A cseh burzsoázia az ipari szempontból fejlett cseh területek agrár függvényévé akarta változtatni Szlovákiát. Szlovákia nagy természeti kincsei kiaknázatlanul maradtak. Az országban fokozódott a nyomor, s a kivándorlók száma szüntelenül növekedett. 1919től 1936-ig több mint 202 000 lakós vándorolt ki Szlovákiából. A szlovák burzsoázia beleegyezésével Szlovákiában megmaradtak azok a régi törvények, amelyek a csehországiaknál is szigorúbban korlátozták a gyülekezési és a sajtószabadságot. Állami hivatalnokok ellenőrizték a városi önkormányzatok tevékenységét. A Csehszlovákia Kommunista Pártja által vezetett forradalmi mozgalom a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására mégis folyton erősödött. A munkásosztály és a dolgozók tömegei a kommunista párt vezetésével küzdöttek az ipar megszüntetése ellen, a népnyomorító politika ellen, s gyakran sztrájkoltak és tüntettek. Sokszor véresen összeütköztek a rendőrséggel. Csehszlovákia Kommunista Pártja a munkásosztály felszabadításáért folyó harc programjába iktatta azt a követelést, hogy a szlovákok kapják meg az önrendelkezési jogot és a teljes egyenjogúsayot. A hitlerista megszállás idején az úgynevezett szlovák államban még súlyosabb iga nyomta a szlovák népet, mint a München előtti köztársaság éveiben. A szlovák fasiszták ellenkezés nélkül teljesítették német gazdáik akaratát. A „Deutsche Allgemeine Bank"-ba és a „Dresdner Bank"-ba olvasztották be a szlovák pénzintézeteket és a Szlovák Bank és a Tátra Bank ezeknek a bankoknak nyomorúságos függvényévé lett. A podbrezovai és a dubnicai gyárak, a vágmenti gépgyárak és más szlovák vállalatok a „Hermán GőringWerke" tulajdonába kerültek. Több mint 100 000 szlovák munkást erőszakkal németországi rabszolgamunkára hajszoltak. így süllyedt a szlovák nép a szlovák burzsoázia árulása miatt válságos gyarmati függő helyzetbe. II. A Csehszlovák Köztársaságban csak akkor alakultak ki kedvező feltételek a nemzetiségi kérdésnek a lenini-sztálini nemzetiségi politika alapján való teljes megoldására, amikor a Szovjet Hadsereg felszabadította Csehszlovákiát. Szlovákia egyenjogúsága megteremtésének az iparosítás volt egyik legfontosabb feltétele. Szlovákia iparosítása körül mindaddig elkeseredett harc folyt, amíg a kormányból nem távolították el a reakciós burzsoázia képviselőit. (1948. februárjáig). A cseh soviniszták olyan képviselői, mint Beneš, Zenkl, Majer, Hála és mások szívósan ellenezték, hogy a cseh határvidékről néhány gyár Szlovákiába kerüljön: váltig erősködtek, hogy Szlovákiában sokkal kedvezőtlenebbek az iparfejlesztés feltételei, mint a cseh vidékeken. A szlovák burzsoázia is mindenképp akadályozta Szlovákia iparosítását. Kijelentette, hogy ..saját erőnkkel kell építeni az ipart", mert „a cseh segítséggel történő mesterséges életszínvonal emelés kérdéses, és kedvezőtlen politikai következményeket okozhat." A pártba befurakodott egyes burzsoá-nacionalisták is együttműködtek a reakciós burzsoáziával; ezek a párt kárára és a burzsoázia javára használták fel a kommunista párttagságukat. A Csehszlovákia Kommunista Pártjában működött burzsoá ügynökök tipikus képviselője volt Husák és Novomesky; a munkások már a Münchert előtti köztársaságban ,szalönkommunistának" nevezték mindkettőt. Husák és Novomesky 1943 őszén amikor Németország veresége már kétségtelen volt, összeszűrte a leyet az agrár-burzsoázia képviselőivel és a Ľudák párt (szlovák burzsoá párt, amely 1939-ben végrehajtotta Szlovákiának Csehországtól való elsžakítá- sát) egyes vezetőivel, hogy elgáncsolja a kialakuló partizánmozgalmat. A burzsoá-nacionalisták e szándékai teljesen egyeztek a londoni burzsoá kor-r mány terveivel, s ellenkeztek a CSKP Központi Bizottságának az álláspontjával. De a szlovák nép nem hitt az ámítóknak; a párt felhíváséra a partizánmozgalom alapján hatalmas nemzeti felkelést indított meg. A szlovák burzsoá-nacionalisták a felszabadulás után is együttműködtek a burzsoá politikusokkal. Husák mint belügyi megbízott újra megszervezte Szlovákiában a csendőruralmat, s önkényesen feloszlatta a nemzeti bizottságok által szervezett polgári miliciát. Visszahozta a jegyzőket, vagyis azokat az állami hivatalnokokat, akiknek a jóváhagyása nélkül nem voltak érvényesek a nemzeti bizottságok határozatai. Szabotálta a földreformtörvény és az államosítási kiáltvány következetes végrehajtását. A szlovák burzsoá-r^cionalisták a szlovák burzsoáziával együtt gazdasági területen is meghiúsították az egységes politikát. Megakadályozták például* az egységes ellátási rendszer megteremtését, úgy hogy az ipari központok gyakran kenyér nélkül voltak. Klement Gottwald már 1945-ben nyomatékosan figyelmeztette a szlovák kommunistákat, milyen veszedelmes a szlovák nacionalisták és a szlovák burzsoázia együttműködése. A nyílt burzsoá reakción aratott 1948 februári győzelem lehetővé tette, hogy teljesen leleplezzük a szlovák burzsoá-nacionalisták árulásait és elhárítsuk a csehszlovákiai nemzetiségi kérdés sikeres megoldása elé tornyosult súlyos akadályokat. Amit a burzsoázia nem tett meg, s nem is tehetett meg, azt az ország munkásosztálya most kommunista pártjának a vezetésével sikeresen megvalósítja. Szlovákia már nagyrészt leküzdötte politikai és kulturális elmaradottságát. A kétéves terv folyamán 337 gyár került át Csehországból Szlovákiába. A régi ipar is kibontakozott. Ilyenformán Szlovákia agrárországból ipari-agrárországgá vélt. Az ipar teljes termelése tavaly Szlovákia egész termelési volumenében az 1937. évi 40 százalékról 70 százalékra növekedett. A lakosság összetétele is megváltozott. A mezőgazdaságban foglalkoztatott lakosság száma az 1930. évi 56,7 százalékról 1953-ban 40 százalékra csökkent, az iparban foglalkoztatott lakosság száma pedig az említett időszakban 18,8 százalékról 26,2 százalékra növekedett, Szlovákiában 250 korszerű, nagy termelékenységű gépekkel ellátott új gyár épült. Ha Szlovákia 1937. évi ipari termelése 100, akkor 1954. végéig az egész ipar termelésének indexe 467, a kohászati iparé 838, a vegyiiparé 1183, az energetikai iparé 483 és a bányaiparé 207 lett. Az ipari termelés növekedésével együtt növekszik Szlovákiában a mezőgazdasági termelés is: a mezőgazdasági kultúrák terméshozama és az állatállomány, különösen a szarvasmarhák és a sertések állománya. A szlovák mezőgazdaság 1946 óta 7000 traktort, • 521 kombájnt és sokezer egyéb mezőgazdasági gépet kapott. A parasztok rögzített árakon helyezhetik el termékeiket, s az állami felvásárlási rendszer keretei közt drágábban adhatják el terven felüli termékeiket. Az ipari és a mezőgazdasági termékek termelésének növekedésével emelkedik a dolgozók életszínvonala is. Megnövekedett az egy lakosra számított évi élelmiszerfogyasztás, például a húsfogyasztás az 1936. évi 15,6 kg-ról 1954-ben 26,4 kg-ra, a sertésszalonnáé^ ugyanebben az időben 2,3 kg-ról 6 kg-ra és a búzaliszté 81 kg-ról 120,6 kg-ra. Tetemesen megnövekedett a cukor, a sajt, a tojás, a tej, a szövet és a lábbeli fogyasztás is. A közoktatásban is nagy sikerekre hivatkozhatunk. 1937-ben még csak 232 nemteljes középiskola volt Szlovákiában, s ezekben a középiskolákban 71 272 növendék tanult, 1954-ben pedig már 927 nyolcéves iskola működött s ezekbe az idén 306 565 tanuló jár. Ezelőtt 57 gimnázium volt Szlovákiában, most ellenben 103 tizenegyéves középiskolánk van. 1937-ben egyetlen szlovák főiskolán 2784 hallgató tanult; az idei tanévben 12 szlovákiai főiskolára 13 331 hallgató iratkozott be a levelező hallgatókon kívül. A köztársaság sikerei más területeken is nagyok. 1937-ben például még csak 196 mozink volt; ez a szám 1954-ben már 944-re ugrott fel. 1945 óta 19 játékfilm és 188 dokumentés népszerű tudományos film készült Szlovákiában. Szlovákia járási és kerületi központjaiban ma 84 kultúrház működik, a városokban és a falvakban pedig 645 klub van. A népművész együttesek száma 5396, s ezekben az együttesekben a nép 165 000 tehetséges képviselője szerepel. A szlovák művészet és irodalom ugyancsak fejlődik. Jelentősen megnövekedett a kiadott könyvek és folyóiratok példányszáma. Megjelent 2 új szlovák opera, több új szimfónia és más zenemű. Tizenegy állandó színházunk játszik. A szlovák és a cseh nemzetek új nemzetekké válnak,, amelyekben a nacionalizmus érzésének nyoma sincs. A cseh nép eltökélten iparkodik, hogy népeink gazdagok és boldogak legyenek, s ezért fejlett iparával és technikájával segíti a szlovák népet. A szlovák és a cseh nép nagy igyekezettel munkálkodik az egész Csehszlovák Köztársaság javára. III. A párt és a kormány, hogy a köztársaság megszilárduljon, s népeink és nemzetiségi csoportjaink egyenjogúságban és szabadon élhessenek, megoldja a magyar, az ukrán és a lengyel dolgozók sorsával összefüggő problémákat, s gondoskodik fejlődésükről. A köztársaság törvénye! a proletár internacionalizmus szellemében biztosí((ják a teljes lehetőséget, hogy minden nemzetiség részt vegyen az ország politikai, gazdasági és kulturális életében. Az a tény is világosan bizonyítja ezt, hogy a nemzetgyűlésbe és a Szlovák Nemzeti Tanácsba,—a köztársaság legfelsőbb törvényhozó szerveibe — 21 magyart, 6 ukránt és 2 lengyelt választottak meg. A kerületi, a járási és helyi nemzeti bizottságokba a magyar, az ukrln és a lengyel nép sok ezer képviselője került Hasonlóképpen biztosítjuk e nemzetiségek egyenjogúságát és szabad fejlődését a kultúra területén is. 1954-ben például már 122 nyolcéves középiskolában magyar nyelven folyt a tanítás; ezekben az iskolákban 35 982 hallgató tanult. A München előtti Csehszlovákiában egyáltalán nem voltak magyarnyelvű ipari- és gazdasági iskolák (technikumok). 1954-ben négy magyar ipariskolánk, 3 magyar mwEŐgazdasági iskolánk és több alsófokú magyar mezőgazdasági iskolánk volt. A pedagógiai főiskolán megalakult a magyar nyelv tanszéke. A „Csemadok", a magyar dolgozók kultúregyesülete is bizonyítja a magyar kultúra fejlődésének lehetőségét; az állam jelentős pénzügyi segítségben részesíti az egyesületet. Komáromban állandó magyar színház van, a faluszínház szervezetében pedig mBgyar együttes működik. A kerületekben, a járásokban és a városokban, az állami intézményekben, a bíróságokon és a nemzeti bizottságokban rendszeresítettük a magyar, az ukrán és a lengyel nemzetiségű polgárok számára az anyanyelvükön való ügyintézést. A lengyel és az ukrán nemzetiségű polgároknak éppen úgy biztosítjuk a megfelelő jogokat, mint a magyar nemzetiségűeknek. A Csehszlovák Köztársaságban a lenini-sztaiini nemzetiségi politika helyes megvalósítása folytén a szocializmus építése során növekszik és szilárdul a nép erkölcsi-politikai egysége. Mind szilárdabbá válik a munkásak és a parasztok szövetsége. A köztársaság valamennyi polgára, nemzetiségre való tekintet nélkül, megtalálta a köztársaságban hazáját és otthonát, s a közös ügy javára munkálkodik, — a köztársaság valamennyi dolgozója számára építi a szocializmust, a boldog életet. » * • De amikor h nemzetiségi politikában elért nagy sikerekről beszámolunk, nem feledkezünk meg arról a lenini tanításról, hogy a burzsoá-nacionalizmus a kapitalizmusnak egyik legelevenebb és legszívósabb csökevénye az emberek tudatéban. A masarykizmus és a szociáldemokratizmus, a cseh nacionalizmus € két válfaja még nagyon veszedelmes jelenség, s éppúgy kell küzdenünk ellenük, mint a szlovák szeparatizmus ellen, vagy a magyar, az ukrán és a lengyel burzsoá-nacionalizmus maradványai ellen. Ezt a harcot vívja — és sikeresen vívja — Csehszlovákia Kommunista Pártja. A belső és a külső ellenségek igyekeztek és igyekeznek akadályozni haladásunkat, igyekeznek burzsoá rendet létesíteni köztársaságunkban, s köztársaságunkat az imperializmus gyarmatává változtatni. Ezért fokozódik a nép ébersége és figyelme, s növekszik az az eltökéltsége, hogy nem engedi meg az imperialista tervek végrehajtását. Egy percre sem feledjük el, hogy amikor a szocialista hazafiság és az internacionalizmus szellemében neveljük a népet, egyszersmind a Szovjetunió iránti szeretetre és hálára neveljük. Szent kötelességünk ez köztársaságunk, a Szovjetunió és a világ dolgozói iránt. Népünk jól tudja, hogy a szovjet nép hatalmas áldozatai nélkül nem építhetnök ma új szocialista életünket. A Szovjetunió léte, sok-sok gazdasági és kulturális sikere és következetes békepolitikája megsokszorozza erőnket és akaratunkat a világbéke megőrzéséért vívott harcban. (Megjelent a „Tartós békéért, népi demokráciáéit!" e. lap legutóbbi számábanj)» A fehérorosz SZSZK Legfelső Tanácsának ülése Március 28-án kezdődött Minszkben a fehérorosz SZSZK Legfelső Tanácsa IV. funkciós időszakának első ülése. Az ülést K. M. Mickevics fehérorosz nemzeti költő nyitotta meg. Az ülésen a fehérorosz SZSZK Legfelső Tanácsa elnökévé T. Sz. Gorbunov képviselőt választották meg. F. L. Kochonov, a fehérorosz SZSZK pénzügyminisztere jelentést tett a fehérorosz SZSZK állami költségvetéséről. I Ausztria nemzeti érdeke a béke Az osztrák' lapok nagy figyelmet szentelnek a Szovjetunió március 24-i, az osztrák államszerződésre vonatkozó kijelentésének és annak a válasznak, amit N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke adott a TASZSZ tudósítójának. A „Neues "Tageszeitung" a válasszal kapcsolatban megállapítja, hogy a nyugati fővárosokban nyugtalanságot keltet az a hír, hogy Raab kancellárt meghívták Moszkvába. A lapok kiemelik N. A. Bulganyin nyilatkozatának ama részét, amely rámutat, hogy a szovjet kormány már javasolta a négyhatalmi konferencia sürgős összehívását, amely megoldhatná az osztrák államszerződés kérdését. A „Neues Öesterreich" című lap vezércikkében megállapítja, hogy már biztosra lehet venni, hogy Molotov meghívását Raab kancellár elfogadja. A „Öesterreichesche Volksstimme" című lap vezércikkében figyelmeztet arra, hogy az USA nyomást gyakorol és továbbra is gyakorolni fog az osztrák kormányra, hogy meghiúsítsa az osztrák államszerződés megkötését. Az osztrák közvélemény elvárja kormányától, hogy felhagy „az erőpolitika" támogatásával és védeni fogja Ausztria nemzeti érdekeit." A bonni militaristák lázas tevékenysége Alig érkezett meg Bonnba a hír, hogy a francia köztársasági tanács ratifikálta a párizsi egyezményeket, a nyugatnémet militaristák nyomban lázas tevékenységbe kezdtek. Theodor Blank, a militaristák egyik vezére, akit a külföldi hírszolgálati irodák Nyugat-Németország hadügyminiszterének neveznek, Londonba repült. Londoni jelentések szerint Blank Londonban Nyugat-Németország szárazföldi erőinek, légihaderejéI nek, valamint a partvédő tengerészet felszerelésének kérdésében tárgyal. Ezenkívül tanulmányozni fogja az angol katonai minisztériumok felépítését. A bonni megfigyelők és hivatalos személyiségek azon vitatkoznak, hogy mikor állítják fel a párizsi szerződésekben jóváhagyott első katonai egységeket. „Adenauer, aki mindig optimista — írja az „United Press" bonni tudósítója, — úgy jósolja, hogy erre az év őszén kerül sor." lk