Uj Szó, 1955. március (8. évfolyam, 51-77.szám)
1955-03-30 / 76. szám, szerda
2 lf J 1955. március 30. A moszkvai Pravda tudósítójának beszélgetése Joliot Curie professzorral Joliot Curie professzor, a nukl eáris fizi ka világhírű sz akte ki nJélye, a Bék e-Világtanács elnolce fo gadt a a m os zkv ai Pravda tudójútóját, a Collége de F rance-ban, ahol az at omma g-fizikai és végy i laboratóriumát ve ze ti és már 1 8 éve ta rt előadásoka t e problémákról és neveli a tudományos kádereket. — Meq vagyunk győződve arról, — mondotta Joliot Curie, hogy az atomenergia békés célokra való felhasználása az emberiségnek óriási szolgálatokat tesz. Annál inkább nyugtalanítja a tudóst azon emberek terve, akik ezt a hatalmas energiaforrást nem építésre, hanem anyagi értékek megsemmisítésére és az emberek kiirtására akarják felhasználni. A Béke-Világtanács bécsi felhívása, hogy semmisítsék meg az atomfegyverkészleteket és hogy ezeket a fegyvereket már soha többé ne gyártsák, ma már mindenütt nagy támogatásra számíthat — mondotta Joliot Curie. Meg vagyok győződve, hogy a felhívás nem fog kisebb szerepet játszani, mint az 195Ó. évi híres stockholmi felhívás. Még egy dolog: sok atomtudós, akik tőlünk nagyon távol állnak, sőt néha eszmei ellentétek választanak el minket tőlük, ma már egyetértenek velünk ... Valamennyi becsületes ember felháborodását váltják ki az amerikai vezető körök azon tervei, amelyek Nyugat-Németországnak minden fajta fegyverrel, így az atomfegyverrel való felfegyverzését célozzák. Közismert tény, hogy az egyezmények hívei mindenféle fondorlatot felhasználnak az emberek meggyőzésére, hogy ezek az egyezmények elegendő „kezességet" biztosítanak arra nézv^. a most alakulóban lévő Wehrmacht nem használhatja fel az atombombákat és egyéb tömegpusztító fegyvereket. Ez hazugság, — mondotta élesen Joliot Curie. — Ha elmélyedünk a párizsi egyezmények erre vonatkozó cikkelyeiben, látjuk, hogy a valóságban Adenauernek és tábornokainak megadják a teljes lehetőséget az atombombák beszerzésére és felhasználására. Ez a lényeg ós minden más, amiről e szerződésekben szó van, csak üres fecsegés. Joliot Curie lapozgat az összehasonlító táblázatokban, amelyeket ő maga állított össze és cikkelyenként elemzi a párizsi egyezményeket. — A harmadik számú jegyzőkönyv „a felfegyverzés ellenőrzése" hangzatos címével ékeskedik, — mondja. Éppen erre a jegyzőkönyvre hivatkoznak gyakran azok, akik azt állítják, hogy a párizsi egyezmények megvonják Nyugat-Németországtól a tömegpusztító fegyverek gyártásának és felhasználásának lehetőségét. Miről van itt szó a valősagban? Nézzük csak elsősorban e jegyzőkönyv első cikkelyét. Arról szól, hogy „a magas tárgyaló felek" egyetértenek Adenauer 1954. október 3-i deklarációjával. amely szerint Nyugat-Németország kötelezi magát, ho.qy „saját teismerni az okirat pontos szövegét és meg kell elégedniük a sajtó híreivel, amelyek eltorzítják a dolog lényegét A harmadik Xzámú jegyzőkönyv mellékletében, amely jegyzőkönyv azon feqvverek jeqyzékét tartalmazza, amelyeknek qyártásáról Adenauer egyelőre lemond, arról van szó, hogy „ebből a számításból kizárják mindazokat a mechanizmusokat, alkatrészeket, készülékeket, termelési eszközöket, termékeket, amelyeket magáncélokra, vaqy pediq tudományos orvosi, vaqy ipari kísérletek céljaira használnak fel az elméleti és qyakorlati tudományokban. Természetesen nem lehet komolyan beszélni a rakétabombák felhasználásáról „a tudományos, vaqy orvosi és ipari kísérletek" terén. Ellenben tény az. hoqy a nyuqatnémet kormánynak, meqengedik a kísérleteket és a rakétafeqyver qvártását azzal az ürüggyel, hoqy ez szükséqes „az elméleti és qyakorlati tudományok terén" folytatott kísérletekhez. Ugyanebben a mellékletben teljesen viláqosan szó van arról, hoqy az illető ieqvzékből kizárják azokat a rakétalövegeket és repülő bombákat, amelyek „két méter hosszúak és 30 cm átmérőjűek, másodpercenként 660 méter qyorsasá.qot érnek el és 32 km a lőtávolságuk." Az okmány szerzője meqjeqyzi, hoqy a Wehrmacht ilyen feqyvereket „a léqvédelemben" foq felhasználni. De mindenki számára viláqos elsősorban az. hoqy a repülőbombákat nemcsak a maqasba, de naqyobb távolsáqra is kilóhetik. Másodsorban annak, aki rövid távolságra ható bombákat gyárt, semmi nehézsége sem lesz abban, hogy egyidejűleg a tömegpusztító fegyverek gyártását nagy lőtávolságúra szervezze át. De ez méq nem minden. Uqyanabból a második cikkelyből viláqosan kitűnik, hoqy a tömegpusztító rakétafegyverek qyártásának ezen formális korlátozásai is teljesen meqszüntethetők, „ha azokra a fegyveres erőknek szükségük lesz". Ha a nyugatnémet kormány előáll ezzel a követeléssel, az erre vonatkozó határozatot a Nyugateurópai Unió tanácsa kétharmad többséggel elfogadja. Franciaország tehát nem lesz képes meggátolni ezt a határozatot. A párizsi egyezmények negyedik számú jegyzőkönyve „A Nyugateurópai Unió szerve a feqyverkezés ellenőrzésére" hangzatos címet viselj. Az egyezmények hívei ezt az okmányt nagyon qyakran emleqetik és meg akarják qyőzni a közvéleményt arról, hoqy valóban létesíteni kell eqy bizonyos ellenőrzést elsősorban természaq Kuieie^i ma^cit, uum.y , ' —- — rületén nem fog gyártani atom-, bio- ! szetesen Nyuqat-Németország felfeqylógiai- és vegyi fegyvereket." E fegyverek qyártásának általános betiltásáról sző sincs. Másodszor: Adenauer igéretét Nyugat-Németország területére korlátozta. Ez azonban azt jelenti, hogy jogában van a Wehrmacht számára tömegpusztító fegyvereket gyártani valahol másutt, például Spanyolországban, vagy Portugáliában, ahol urán-érc készletek vannak. Harmadszor: Egy szóval sem említik itt az atomfegyver behozatali tilalmát Nyugat-Németországba. Ez annvit jelent, hogy Adenauer akadály nélkül behozhat atom-, biológiai- és vegyi fegyvereket más országból, például az USA-ból és felszerelheti velük hadseregét. Negyedszer. Ezen cikkely szöveqe egyáltalán nem zárja ki annak a lehetőséqét. hogy egy szép napon Nyugat-Németország szövetségesei revidialják „egyetértésüket" az Adenauer deklarációval és azt mondják neki: „A helyzet megváltozott, úgy véljük, eljött annak az ideje, hogy magában Nyugat-Németországban is meg lehet kezdeni az atomfegyverek gyártását." És akkor Franciaország nem lesz abban a helyzetben, hoqy „nem"-et mondjon, mert senki sem hallgat rá. Uqyanezen jeqyzőkönyv második cikkelvében arról van szó, hoqy a „maqas szerződő felek" eqyetértenek Adenauer azon nyilatkozatával, hoqy Nyugat-Németországban egyelőre nem fognak qyártani messzehordó-rakéta lövedékeket, repülő bombákat és a feqvverek más leqmodernebb típusait. Azonban ez a cikkely méq leplezetlenebb cinizmussal mutat rá arra, hogv Adenauer azon „kötelezettsége", hogy nem gyárt tömegpusztító fegyvereket, teljesen formális és kizárólag az emberek becsapására szolnál. akiknek nincs módjuk meaverzése fölött. Miről is van szó a valósáqban e jegyzőkönyvben? A jegyzőkönyv 7. cikkelyéből — amely ezen szerv feladatairól szól — kitűnik, hoqy „Csak azok fölött a raktárak és feqyveres erők fölött qyakorolhat „ellenőrzést", amelyek ... „nem esnek az északatlanti szerződés szervezete tanácsának hatáskörébe." De mindnyájan tudjuk, hogy Nyugat-Németországot be akarják vonni az északatlanti tömbe. Mindnyájan tudjuk, hogy a nyugatnémet hadsereq feqyveres erői ezen eqyezmény részét foqják alkotni. Kérdezzük: Miiven ellenőrzésről lehet szó ebben az esetben? E jegyzőkönyv nyolcadik cikkelye íqv hanqzik: „Azok a feqyveres erők és raktárak, amelyek az európai szövetséges feqyveres erők főparancsnokának hatáskörébe tartoznak (ez alatt Gruenther amerikai tábornok értendő), ez a szerv a tanácstól nyeri információit (ez alatt az északatlanti tömb tanácsa értendő) e főparancsnok által kinevezett maqasranqú tiszt közvetítésével. Ha elqondoljuk, hoqv a nyuqatnémet tisztek tagjai lesznek „az atlanti" vezérkarnak, könnyen előfordulhat, hoqy ezt a funkciót egy volt hitlerista tiszt fogja betölteni. De még ha feltételezzük is, hoqy Gruenther az üqynökséq információjával honfitársát foqja meqbízni, méq akkor is ez az „ellenőrzés" csak az ellenőrzés paródiáját jelentheti. Az északatlanti egyezmény feqyveres erőinek parancsnoksáqa a Wehrmachtot bármilyen fegyverrel, még atomfeqvverrel is felszerelheti annál is inkább, mert a harmadik számú jeqyzőkönyv ehhez a paranesncksáqnak hallqatólaqosan teljes ioqot ad. Különben is mindnyájan tudjuk, hogv Nyugat-Németország területén jelenleg vannak atomfegyverek és a velük való kiképzés a bonni „megfigveíő" jelenlétében folyik .. . Joliot Curie meqfontoltan beszél, qondosan mérlegeli szavait, minduntalan az iratok után nyúl. Cikkelyenként elemzi a párizsi egyezményeket és bizonyítja, hogy milyen veszélyesek Franciaország létérdekeire nézve. Arra törekszem, hoqy most ezen eqyezmények betűjéhez igazodjak, vagyis abból az előfeltételből induljak ki, hoqy be foqják azokat tartani. — mondja a tudós. Amint látják, még ebben az esetben is ez egyezmények lehetőséget nyújtanak Nyugat-Németországnak, hogy felfegyverkezzék a tömegpusztító fegyverek minden fajtájával, beleértve az atomfegyvert is. De ehhez méq hozzá kell fűznöm azt is, hoqy a párizsi eqyezmények az Adenauer-kormánynak a mellékutak korlátlan lehetőségeit nyújtják. Feljogosítják például Nyuqat-Németorszáqot a nukleáris hajtóanyaqok qyártására, azok ipari célokra való felhasználásának ürüqyével. Nem nehéz meqérteni, hoqy Nyuqat-Németorszáq. számára, amely iparilag olyan erős, nem lesz naqy feladat, mihelyt rendelkezésére foqnak állni a nukleáris hajtóanyaqok, elkészíteni a köpenyt is és meqteremteni az eszközöket arra, hoqv az atombombát bármilyen irányban is elindíthassa. Joliot-Curie ezzel fejezi be: A német militarizmus felújítása és az atomháború előkészítése elleni harc minden jóakaratú ember becsületbeli Ugye. A moszkvai sajtó a párizsi egyezmények franciaországi ratifikálásáról A moszkvai sajtó részletesen foglalkozik a párizsi egyezmények ratifikálásával a francia köztársasági tanácsban. Az „Izvesztyija" című lap „Ellentétben Franciaország biztonságának érdekeivel" cím alatt hírmagyarázójának cikkét közli. A cikk a többi között így szól: A köztársasági tanács reakciós többségének eljárását nem lehet másképp értékelni, mint olyan lépést, amely az európai helyzet komplikálására és a nemzetközi feszültség kiéleződésére vezet. A párizsi egyezmények ratifikálását a köztársasági tanácsban nem Franciaország biztonságának érdekében erőszakolták ki, hanem a nyugati agresszív körök érdekében. A nyugatnémet militaristák telhetetlensége N. A. Bulganyin nyilatkozatának világvisszhangja NEW YORK: Egyes amerikai lapok hangsúlyozzák N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnöke válaszának nagy nemzetközi jelentőségét. Az „United Press" sajtóügynökség Bulganyin válaszát „nagy jelentőségű deklarációnak minősíti, amely igazolja a szovjet politika jelenlegi rugalmasságát." Több amerikai politikus és hírmagyarázó azonban igyekszik csökkenteni N. A. Bulganyin nyilatkozatának jelentőségét. A „New York Times" című lap szerkesztőségi cikkében N. A. Bulganyin válaszában „manőverezést" lát. PÁRIZS: A „Figaro" című lap hangsúlyozza, hogy N. A. Bulganyin nyilatkozata Párizsban „kedvező benyomást" keltett. Egyes burzsoá lapok azonban azt akarják bizonyítgatni, hogy N. A. Bulganyin válasza a párizsi egyezmények ratifikálásának közvetlen eredménye volt. Az egyes burzsoá hírmagyarázók elferdített nézetére az „Aurora" című lap munkatársa mutat rá. Kijelenti, hogy a szovjet külpolitika vezető tényezői „sohasem állították, hogy a Szovjetunió visszautasítja a párizsi egyezmények ratifikálása utáni tárgyalást a Nyugat képviselőjével, a Szovjetunió visszautasítása mindig csak „Németország egyesítésének" kérdésére vonatkozott. A „Combat" című lap rámutat a szovjet külpolitika „realitására és rugalmasságára." BERLIN: A nyugatnémet „Die Welt" március 28-án Párizsból érkezett hírt közöl. A hír hangsúlyozza, hogy Pinay francia külügyminiszter lehetőnek tartja ez év júniusában a nagyhatalmak konferenciájának megtartását. A lap N. A Bulganyin válaszával kapcsolatban közli Pinay álláspontját. Pinay szerint a nyugati hatalmak haladék nélkül érintkezésbe lépnek egymással, hogy megtárgyalják Bulganyin nyilatkozatát. — Jöhet a következő háború! Strasser Ottó fasiszta tevékenysége Nyugat-Németországban Strasser Ottó visszatérése Amerikából Nyugat-Németországba nem hagyott semmi kétséget aziránt, milyen szándékkal jött vissza Hitler volt odaadó híve. Strasser, a hitleri nemzeti szocialista párt volt vezetőinek egyike kitűnt Hitler iránti hűségével és egyúttal szigorúságával a hitleri alakulatok vezetésében. 1930-ban megalakította a „Fekete Front"-ot, melynek tagjai az SA alakulatok legradikálisabb hívei közé tartoztak. Mivel nem sikerült a hatalmat saját mozgalma számára magához ragadni, ez az „el nem ismert" nácista külföldre ment. Kanadában érintkezésbe lépett a német iparmágnásokkal és a hitleri uralom bukása után megkezdte a szervezetek, körök és csoportok hálózatának kiépítését, hogy így megvesse Nyugat-Németországban új pártjának alapját. A Rajnamenti nagyiparosok segítségével megalapította „Németország megújhodásának szövetségét" és az újnáci ideológiát propagáló sajtót. Strasser politikája fasiszta elveken alapul. Követeli a zsidó lakosság beolvasztását, vagy megfosztását a német állampolgárságtól, a nyugatnémet zsoldos hadosztályok felállítását és az 1938-as német határokat. E célok megvalósítását főkép a párizsi egyezmények életbeléptetésétől várja. Jellemző, hogy éppen most, amikor Nyugat-Németországban a reakciós Adenauer-klikk jóváhagyatta a katonai egyezményeket, növekszik a régi fasiszta vezetők aktivitása, ami oszthatatlan része Nyugat-Németország nyilt fegyverkezésének. O S Z L O : A „Morgenposten" külpolitikai hírmagyarázója azt írja, hogy a Nyugat jelenleg nagy érdeklődéssel tanulmányozza N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökének a TASZSZ tudósítójának adott válaszát. HÁGA: A „De Telegraaf" rámutat arra, hogy Bulganyin egyetértett a nagyhatalmak konferenciájának gondolatával, ha a konferencia hozzájárul a nemzetközi feszültség enyhítéséhez. A lap azt írja, hogy a Nyugat Bulganyin nyilatkozatát „nagy óvatossággal" fogadta, azt hozva fel kifogásként, hogy a nyilatkozatot előbb gondosan át kell tanulmányozni. Az „Allgemeen Dagblad" rámutat arra, hogy a konferencia összehívásának egyetlen feltétele, amit a szovjet kormány elnöke kifejezett, hogy ez a konferencia hozzájáruljon a nemzetközi feszültség enyhüléséhez. A. lap egyben figyelmeztet arra, hogy Churchill még nem nyilatkozott Bulganyin válaszával kapcsolatban. MÁRCIUS 23-ÁN Nyikolaj Tyihonov, a Szovjetunió Békevédő Bizottságának elnöke Dakartába repült, hogy átadja Prijonov professzornak, a dakartai Állami Egyetem filozófia: fakultása dékánjának „A nemzetek közötti béke megszilárdításáért" Sztálin-díjat. A LONDONI RÁDIO jelentése szerint március 28-án az angol külügyminisztérium képviselője kijelentette, hogy Nagy-Britannia „óhajtja a nagyhatalmak tárgyalásait és örömmel fogadja Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének válaszát, amely Eisenhowernek az Egyesült Államok elnökének, azon nézetéhez csatlakozik, hogy hamarosan hívják össze a négy nagyhatalom képviselőit." A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG és az Albán Népköztársaság kormány^ közös nyilatkozatot tett, amelyben hangsúlyozzák, hogy: „A Német Demokratikus Köztársaság és az Albán Népköztásaság közötti baráti kapcsolatok elmélyítése érdekében a Német Demokratikus Köztársaság és az Albán Népköztársaság kormánya elhatározta, hogy tiranai, illetve berlini követségüket nagykövetségi rangra emelik és kicserélik renkívüli és meghatalmazott nagyköveteiket." SCELBA olasz miniszterelnök és Martino külügyminiszter háromnapos hivatalos látogatásra Washingtonba érkezett. BUDAPESTEN befejeződött a Magyar Dolgozók Pártja járási titkárainak kétnapos konferenciája. A konferencián részt vettek a Magyar Dolgozók Pártja Központi Bizottsága titkárságának és politikai irodájának és a kormány tagjai. A konferencia részvevői a Magyar Dolgozók Pártja Központi Bizottsága márciusi plenáris ülése határozatainak teljesítését vitatták meg. PHENJANI jelentés szerint az utolsó két hónapban négy hadosztállyal emelték a délkoreai hadsereg létszámát. A liszinrnani hadsereg (tisztjei követelik, hogy még ebben az évben hat további tartalékhadosztályt állítsanak fel. A délkoreai úgynevezett „Nemzetvédelmi minisztérium" parancsot adott ki, amely szerint az összes végző diákokat behívják katonának és ezenkívül a többi diákok 65 százalékát. A VIETNAMI HÍRSZOLGÁLATI iroda jelentése szerint a Béke Világtanács felhívását március közepétől Hanoiban 240 ezer lakos írta alá. Egyetlen napon, március 27-én 156 ezren írták alá felhívást. A német földművesek wernigerodi gyűlése A magdeburgi járás Wernigerod nevű városában tartották meg a német földművesek gyűlését, amelyen Németország mindkét részéből földművesek százai vettek részt. A gyűlés részvevői a párizsi katonai egyezmények ratifikálásával kapcsolatban megtárgyalták a Nyugat-Németország újrafelfegyverzése és e katonai tömbökbe való bevonása elleni harc feladatait. A gyűlés részvevői felhívást intéztek az összes német földművesekhez, hogy küzdjenek a német hazafias erőkkel együtt a párizsi egyezmények megvalósítása ellen. A felhívás hangsúlyozza, hogy Nyugat-Németország felfegyverzésének politikája, amely már amúgy is jelentős mértékben megkárosította a nyugatnémet földműveseket, a párizsi egyezmények ratifikálására való tekintettel még komolyabb kihatással lesz a nyugatnémet mezőgazdaságra nézve. Az össznémet földmüvesgyűlés részvevői a Német Demokratikus Köztársaság kormányához intézett levelükben azt írják, hogy a német földművesek továbbra is a párizsi katonai egyezmények ellen küzdő hazafias erők oldalán maradnak.
