Uj Szó, 1955. február (8. évfolyam, 27-50.szám)

1955-02-13 / 38. szám, vasárnap

J 1955. február 13. U J %W Az amerikai és csangkajseki agresszorok gaztettei Amint a Reuter-ügynökség tajpehi tudósítójának híreiből kitűnik, a csangkajseki banditák amerikai segítséggel a Csekian-tartomány . ividéke közvetlen közelségében fekvő tacseni szigetek kiürítésének keretében e szigetek 14.000 lakosát — közöttük asszonyokat, gyermekeket, öregeket és betegeket — elhurcolták Tajvan-szigetére. A helyi lakosságnak csak a legszükségesebbet lehetett magával vinnie. Minden vagyonukat, melyet a szigeten hagytak, házaikat, halászbárkáikat, lakóházberendezéseket stb. a csangkajseki banditák féktelen haragjukban levegőbe röpítették vagy lerombolták A Csangkajsek-bandák azt a parancsot kapták, hogy a Tacsen-szigeteket lakatlan pusztasággá, romhalmazzá változtassák. A Čsangkajsek-banditftk amerikai segítséggel, kiürítés ü'ügyé alatt elhurcolták további két sziget Pisán és Jusan polgári lakosságát is. E szigetek a Tacsan-szigetek közelében fekszenek. Ezenkívül Nancsisan sziget 2000 polgári lakosát is elhurcolták. Ez az egész gaztett — ahogy azt szemérmetlen dicsekvéssel mondják az amerikai sajtó tudósítói, az amerikai haditengerészet és légierők tervei szerint és védelme alatt folyik. Részt vesznek benne az amerikai 7. flotta erős egységei, amelyekhez beosztottak öt repülőgépanyahajót, néhány száz repülőgéppel a fedélzeten, valamint további amerikai légierőegységeket, amelyeket Tajvan-szigetére helyeztek át. A kuomintangisták e gaztettei, melyekkel az amerikaiak tanácsára és az ö segítségükkel erőszakkal áthurcoljak a kínai szárazföld közvetlen közelében fekvő szigetek lakosságát Tajvan-szigetére, az alapvető emberi jogok legdurvább megsértését jelentik. á Nyugat-Németország teiíegyverzése elleni varsói nemzetközi értekezlet határozata A német sajtó közli a Varsóban február 6-án Nyugat-Németország újrafelfegyverzése és a német militarizmus feltámasztása ellen tartott nemzetközi értekezlet határozatát. Az értekezleten Albánia, Bulgária, Csehszlovákia, Dánia, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Lengyelország, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság, Nyugat-Németország, Olaszország, Románia, a Szovjetunió és Svájc képviselői vettek részt. A határozat hangsúlyozza, hogy a londoni és párizsi megállapodások ratifikálása megakadályozza Németország újraegyesítését és ezzel a nemzetközi feszültség egyik legveszedelmesebb okának felszámolását. A párizsi militarista szerződések elvetése ezzel szemben lehetővé tenné, hogy a németországi megszálló hatalmak azonnal megegyezzenek a következő főbb kérdésekben : 1. A megszálló csapatok kivonása egész Németország területéről. 2. Nemzetközi ellenőrzés alatt tartandó szabad össznémet választások végrehajtása még 1955-ben. 3. A potsdami egyezmény rendelkezéseinek betartása. 4. A katonai szövetségeken kívül maradó Németország területi épségének szavatolása oz európai országok és az Ameri^i Egyesült Államok által. Tovább tart a kormányválság Franciaországban Pierre Pflimlin, „a né^i republikánus mozgalom" pártjának tagja, akit a koltársasági elnök az új kormány összeállításával bízott meg, a maga idejében erősen támogatta az „európai védelmi közösség" tervét és december végén a nemzetgyűlésben a párizsi egyezmények ratifikálása mellett szavazott. Politikai megfigyelők véleménye szerint Pflimlinre nagy nehézségek várnak. Már most megfigyelhető, hogy igen sok parlamenti csoportban igen tartózkodó magatartást tanúsítanak jelölésével szemben. Az országban erősödik a dolgozók harca egy olyan kormány megalakításáért, amely megfelelne a francia nemzeti érdekeknek. Igen sok ipari üzemben a munkások rövid sztrájkokat szerveznek és követelik a képviselőktől, hogy ne szavazzanak egy olyan kormányra, amely megtagadja törvényes követeléseik teljesítését. A l'Humanité című újság február 11-én közölte Jacques Duclosnak, a Francia Kommunista Párt titkárának cikkét. „A kormányválság fő okát — írja Duclos — az embereknek a párizsi egyezményekkel szemben fokozódó ellenállásában kell keresni, valamint abban, hogy a francia nép nem hajlandó vállalni a háborús politika gazdasági következményeit." A kanadai miniszterelnök nyilatkozata Ottaval hírügynökség jelentése szerint St. Laurent kanadai miniszterelnök kijelentette, hogy a kanadai kormány gondosan áttanulmányozza a Szovjetunió azon javaslatát, hogy a különféle országok parlamentjeinek tagjai találkozzanak a béke kérdéseinek megtárgyalására. St. Laurent, a Szovjetunió Legfelső-Tanácsának deklarációjával kapcsolatos kommentárjában kijelentette, hogy fel kell használni minden javaslatot, amely csökkentené a nemzetközi feszültséget. Indiában „Tajvani felszabadítási napot" tartottak Az Indiai Országos Béketanács felhívására február 10-én egész Indiában „Tajvani felszabadítási napot" tartottak. A tömegmozgalom keretében, határozatokban, beszédekben és tüntetésekkel . fejezték ki azt a követelést, hogy vonják ki az amerikai fegyveres erőket Tajvanról és vessenek véget az Egyesült Államok bsavatkozásának Kína belügyeibe. Ollenhauer és Nehru megbeszélései Ollenhauer, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke Londonban megbeszélést folytatott Nehruval, India miniszterelnökével az időszerű nemzetközi problémákról, elsősorban a német kérdés békés megoldásának lehetőségeiről. Több német lap abban látja a/ eszmecsere jelentőségét, hogy Neh.-u az idén nyáron hivatalos látogatást tesz a Szovjetunióban. Adenauer Kereszténydemokrata Uniójának sajtószolgálata támadja Ollenhauert az indiai miniszterelnökkel folytatott tanácskozása miatt és azt állítja, hogy Ollenhauer, mint a bonni parlamenti ellenzék vezetője „saját szakállára" külön nyugatnémet külpolitikát folytat. A Német Szociáldemokrata Párt saitószolgálata visszautasítja az Adenauerpárt bíráló megjegyzéseit és rámutat arra, hogy az ellenzék vezetőinek elvitathatatlan joga van a külföldi államférfiakkal tárgyalni. A szociáldemokrata sajtószolgálat ezzel kapcsolatban utal azokra a megbeszélésekre, amelyeket az Angol Munkáspárt vszető képviselői néhány hónapja moszkvai és pekingi kormánykörökkel folytattak. A brit képviselők egy csoportja üdvözli a Szovjetunió Legfelső Tanácsának határozatát A Press Association hírügynökség jelentése szerint február 10-én William VVarbey, Henry Usborne és Joseph Reeves labour párti képviselők az alsóház elé határozatot terjesztettek, amelyben üdvözlik a Szovjetunió Legfelső Tanácsának deklarációját. A határozatban azt mondják, hogy az alsóház nagy figyelmet szentelt a deklarációnak, hogy a béke megőrzésének felelőssége a parlamentekre hárul, és hogy az országok közötti kapcsolatokat meg lehet javítani a parlamenti csoportoknak egyik országból a másik országba való kölcsönös látogatásával. A határozatban követelik, hogy az alsóház fogadja el ezt a javaslatot és fejezze ki készségét, hogy lehetővé teszi a kölcsönösség alapján, hogy idegen államok képviselői nyilatkozzanak az alsóházban. Az USA beleavatkozik a Kínávaü vaió kereskedelmi kapcsolatok felvételébe Mint a Kiodo Cusin hírügynökség jelentette Sozo Murata, a nemzetközi kereskedelmi karcsolatok kiszélesítése szövetségének elnöke, kijelentette, hogy a japán kereskedők ellene vannak annak, hogy A .íerika beleavatkozzék a kínai-japán kerssked .mi kapcsolatokba. Murata kijelentette, hogyha az Egyesült Államok megkísérelnék megakadályozni a japánkínai kereskedelmi kapcsolatok kiszélesítését „egyetlen egy japán kereskedő se volna hajlandó a kereskedelmi kapcsolatokat megszakítani". Kijelentette továbbá, hogy az USA nem képes Japánnak segíteni, kereskedelmi mérlege egyensúlyban tartásában. Ezt a mérleget javítaná a népi demokratikus államokkal való kereskedelem. Á német nép elmélyíti az egységért és a békéért folytatott harcát Ottó Grotewohl, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke interjút adott az ADN sajtóiroda képviselőjének, V. M. Molotov, a Szovjetunió Minisztertanácsa első alelnökének és külügyminiszterének, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa második ülésén elmondott beszédével kapcsolatban. A szovjet békepolitika kifejezi az összes nemzetek érdekeit Ottó Grotewohl válaszaiban a többek között ezeket mondotta: „V. M. Melotov, szovjet külügyminiszternek nyilatkozata ismételten megmutatta a német népnek nemzetközi problémái békés elintézése és boldogabb jövője felé vezető utat. Ez az összes országok és kontinensek népeinek harci programja. A Szovjetunió fő feladatát a béke erőinek támogatásában és a nemzetközi kapcsolatok feszültségének enyhítésében látja. Ezért arra törekszik, hogy hatásos nemzetközi ellenőrzést vezessenek be mind a fegyverkezés korlátozására, mind az atom-, valamint a többi tömegpusztító fegyver betiltására vonatkozólag és felhívja az USA-t, hogy versenyre keljen vele nem az atomfegyverek gyártásában, hanem az atomenergia békés célokra veló kihasználásában. Ilyen politika az összes nemzeteknek, főképp a német népnek érdekét szolgálja és ezért egyetértenek vele az összes békeszerető népek. Az imperialisták minden provokációja ellenére a Szovjetunió tántoríthatatlanul védi a különböző társadalmi berendezésű államok békés együttélésének elvét. A békés együttélés feltételei között a német népnek is megvan a teljes lehetősége, biztosítani a jövó nemzedékek számára a nép békéjét és szabadságát, valamint az államok közötti békés kapcsolatokat és további sikereket az emberiség előrehaladásában. Az űjrafelfegyverzés elleni harcban A német kérdés az összes háború utáni európai problémák ütközőpontja lett. Nekünk, németeknek egy fő elvet kell betartanunk: Németországnak mint békeszerető és demokratikus államnak egységesítését nem szabad levennünk a napi programról, hogyha valóban szívünkön fekszik az európai népek békéjének és szabadságának érdeke. Ottó Grotewohl ezután a Szovjetuniónak a német kérdésről tett január lb-i nyilatkozatával foglalkozott. Majd rátért arra, hogyha a párizsi egyezményeket ratifikálják, új helyzet áll elő, mert ezzel növekszik a háború veszélye. A Szovjetunió, a népi demokratikus államok és a Német Demokratikus Köztársaság nem tehetnek mást, minthogy levonják a szükséges következtetéseket biztonságuk biztosítására. Az európai államok moszkvai konferenciáján részt vett nyolc európai állam saját biztonsága biztosítására hatásos intézkedéseket foganatosít. Ez intézkedések közé tartozik a barátsági, az együttműködési és kölcsönös segélynyújtási, valamint az egységes, katonai vezetés létesítésére vonatkozó szerződés megkötése. A Német Demokratikus Köztársaság nem fog fukarkodni abban, hogy fegyveres erőit kiépítse, amelyek a baráti országok fegyveres erőivel együtt hozzájárulnak a lakosság békéjének és békés munkájának biztosításához. Nem kételkedünk abban, hogy a béketábor országainak közös intézkedései elveszik az agresszív körök kedvét kalandos terveiktől. Azonban, ha ezek a körök mégis csak megkísérelnék a háború előidézését, akkor — amint azt Molotov külügyminiszter hangsúlyozta — bármilyen hadi kaland múlhatatlanul rosszul végződik az agresszorra nézve. Budapest tíz éve szabad 1945. FEBRUÁR 13. Reggel hét óra. A mindent eltiporni akaró német csizma léptei dübörögnek a házunk előtt. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez a rettenetes állapot -már nem tarthat sokáig. Behallani az utcai harcok zaját. Számoljuk a perceket. Minden óra egész örökkévalóságnak tűnik. Ezek a bestiák még az utolsó pillanatokban is a legszörnyűbb gazságokra képesek. Nyolc óra ... kilenc óra... fél tíz... tíz óra előtt néhány perccel erős kopogás a pinceajtón. Mindenki összerezzen. Mit akarnak már megint. ODKRIVAJTE DVERE! — hallatszik oroszul. Mintha puskából lőttek volna ki, úgy rohantunk az ajtóhoz. Megjöttek! Sírtunk és nevettünk egyszerre. Miután orosz tudásunk csak a to- variš szóra szorítkozott, azt ismételgettük tízszer, százszor egymásután. Ketten voltak, egy szőke fiatal tiszt és egy idősebb szakaszvezető. Fegyvert és németet kerestek. Kézzellábbal gesztikulálva magyaráztuk, hogy nincs közöttünk német és fegyverünk sincs. Próbáltuk őket tartóztatni, hogy pihenjenek meg, maradjanak köztünk egy kicsit. Nem lehet — intettekNejükkel — tovább kell harcolnunk, míg az utolsó német is elkotródik Budapestről. így ment ez egy teljes hónapig. Utcáról utcára, házról házra „védték" a fasiszták, aljas szövetségeseikkel, a nemzet söpredékével, a nyilasokkal Budapestet. Felrobbantották az utolsó hidat, kifosztották a gyárakat, ártatlan embereket végeztek ki, de hiábavalónak bizonyult minden erőfeszítésük. A szovjet hadsereg elől nem menekülhettek. A vörös katona utolérte őket. Minden házból, minden erődítményükből kiverve, február 13-án már egyetlen ellenséges német katona sem harcolt Budapest területén. A hős szovjet hadsereg, amely akkor már negyedik éve állott harcban, végérvényesen és örök időkre felszabadította Magyarország fővárosát a német fasiszták és hazai szövetségesei rabbilincseiből. Azóta tíz esztendő telt el. Fellélegzett a magyar nép és eleinte tántorogva bár, de megtanult a saját lábán járni. A kommunisták lelkesítő szavára és tetteire azonnal megkezdődött az újjáépítés. Vigasztalan képet nyújtott a főváros. Ha maradt is benne ép ház, egyetlen üvegtábla sem volt a házak ablakaiban. Nem jártak a villamosok, nem volt ennivaló. A szovjet hadsereg készleteiből elsősorban a betegeket és a gyermekeket segítette. 1945. júliusában elkerültem Magyarországról. Oj otthonom Csehszlovákia lett. Az elmúlt tíz év alatt néhányszor alkalmam volt ellátogatni Budapestre. Ez a Duna két partján elterülő gyönyörű város ma már százszorta szebb, mint a régi Budapest volt. Nemcsak azért szebb, mert már nincsenek benne romok, mert új autóbuszok, trolibuszok, röpítik az embereket munkahelyeikre, mert a Dunán ismét ott büszkélkednek az összes hidak, sőt több is van, mint régen. Nemcsak azért szebb, mert a régi rendbehozott épületek mellett új házak, új utcák, új parkok, új strandok díszítik, hanem azért szebb, mert újjászülettek benne az emberek is. Oj élet lüktet a gyárak kapui mögött, új tanterv szerint tanítanak az iskolákban, új úttörő városban nyaralnak a gyerekek. Tíz év a történelemben nagyon rövid idő egy nép életében. De tíz év alatt a nép mégis bebizonyíthatja, milyen magasra emelkedhet, ha szabad. Bebizonyíthatja, milyen nagyszerű tettekre képes, ha saját magának alkot és ha saját maga élvezi munkája gyümölcsét. Bebizonyíthatja, milyen nagyszerű tettekre képes, ha nem kell félnie attól, hogy elfojtják hangját, szabad akaratát. A Magyar Népköztársaság fővárosának lakosai mai napon forró szeretettel és hálával gondolnak vissza arra a napra, amikor először szorítottak kezet, ölelkeztek össze a szovjet kanákkal. Azóta a Magyar Népköztársaság hatalmas utat tett meg csak úgy mint hazánk a Csehszlovák Köztársaság. A többi népi,-demokratikus országgal, az egész világ békeharcosaival együtt küzd egy újabb háború kirobbanása ellen, a békéért. Kis Év a. 19 4 5 1 9 5 b