Uj Szó, 1955. február (8. évfolyam, 27-50.szám)

1955-02-13 / 38. szám, vasárnap

NÉPHADSEREGÜNK A BÉKE ŐRE m 72a Készülünk a prágai díszszemlére Beneš elvtárs egysége megtette az első lépést a prágai díszszemlére. A gyakorlatok példás elsajátításával készülnek fel, hogy méltóan képviseljék egységüket hazánk felszabadításának 10. évfordulóján a prágai díszszemlén. Ezen a díszszemlén néphadseregünknek meg kell mutatnia legyőzhetetlen erejét és elszántságát, hogy képes megvédeni dolgozó népünk számára a békét. Gottlieber F. közkatona Megérdemelt jutalom Elhangzottak a szakaszparancsnok utolsó utasításai. A szakaszra váró feladat mindenki előtt világos volt. Negyven perc alatt eí "kellett érni egy tőlünk néhány kilométernyire fekvő helység legészakibb háztömbjét és onnan biztosítani az utánunk jövő egység előrenyomulását a kijelölt irányban. Három önkéntesre volt szükség, akik előttünk haladva átvizsgálják a kijelölt útszakaszt. Elsőnek Rúčka tizedes, a szakasz agitátora lépett KÍ. Utána Pavelka tizedes és Klup közkatona jelentkezett a különösen nehéz feladat teljesítésére. Felderítő útjuk folyamán ráakadtak a 1 „aláaknázott" útszakaszra és sikerült elfogniuk az „ellenség" megfigyelőjét. Sikeres munkájuk eredményeképpen szakaszunk a jelzett időpontban megérkezett rendeltetési helyére. Az esti parancsban szakaszunk dicséretet kapott. Klup elvtárs vállán ma már ott látjuk az őrvezetői rangjelzést. Klup őrvezető nem tekinti befejezettnek munkáját és nem pihen meg babérain. Ujabb erővel lát hozzá feladatai teljesítéséhez, hogy néhány hónap múlva mint jól felkészült politikai tiszt olyan katonákat neveljen, akik a szovjet katona példájára nem rettennek vissza semmilyen akadálytól és biztosítják hazánk szocialista építését. Málik József, tizedes Egységeink életéből A faliújság érdeme Nemrégiben nagy nehezségek voltak egységünknél a testnevelés terén. A bajtársak nem ismerték a torna egyes gyakorlatait. Voltak azonban olyanok is, akik nem igyekeztek hiányosságalkat kiküszöbölni. Egynéhány héttel ezelőtt egységünk egyik szakaszának ifjai széleskörű versenyt indítottak. Versenyre hívtak ki bennünket, s a kihívást mi el is fogadtuk. A meggyőző munka nyomán ma azok az ifjak, akik azelőtt hátul kullogtak, szintén szép eredményeket érnek el. Mindezt pedig úgy értük el. hogy a verseny fokozására versenytáblát és faliújságot készítettünk. A faliújságokon naponta újabb és újabb cikkek szemléltetik a verseny győzteseit. Ugyanakkor nem hiányoznak a tábláról azok a kritikai cikkek sem, melyek feltárják a felmerülő hibákat s rámutatnak arra, hogyan kell és hogyan lehet ezeket a hibákat kiküszöbölni. A faiiújság azonban nemcsak a testnevelési versenyben segít egységünknél, hanem a politikai és gyakorlati kiképzésben is. A cikkeket az altisztek és a legjobb katonák írják saját tapasztalataikról és eredményeikről. Nagy Albert közkatona Először voltunk őrségen Az orszolgálat harci feladat, hangsúlyozták parancsnokaink, mielőtt először mentünk őrségre. Egy pillanatra sem feledkeztünk meg arról, hogy az ellenség megragad minden eszközt, hogy meggyengítse néphadseregünk erejét. Hűek maradtunk az eskühöz, amikor első őrszolgálatunkat becsülettel teljesítettük. Az őrszolgálat lelkiismeretes teljesítéséért és jó példamutatásáért Katona Géza és Ujj Gyula közkatonák külön dicséretet kaptak. Rácz József közkatona Becsüljük meg fegyvereinket Forejt sztarsina, példás lövész ellátogatott a kaszárnyába. Puskája új birtokosával, Miroslav Götzllel elbeszélgetett fegyveréről és elmondott egyet-mást puskája tulajdonságairól. Képünkön Forejt elvtársat látjuk, amint a lövészetben elért kitűnő eredményei „titkáról" — a szorgalmas gyakorlatozásról és a fegyver állandó példás karbantartásáról — beszélget Götzl közkatonával a politikai szobában. Az atomfegyver is lehet kétélű A napokban a szovjet hadsereg központi lapjában, a „Krasznaja Zvezdában" M. Jemelin ezredesnek, a haditudományok jelöltjének tollából cikk jelent meg, amelyben a szerző külföldi sajtóértesülések alapján ismerteti az atomfegyver alkalmazásának az imperialisták által tervezett módjait. Az amerikai háborús körök e téren főleg a repülőgépekre építenek. Az atomháborúban nagy sebességű rakéta- és lökhajtásos bombázókat szemeltek ki, amelyek sebességüknél fogva képesek lennének átt'jrni az ellenséges légitér védelmét. Nagy remé1 mii ti 1111 mi 1111111 n mu u inni mii IIHIHIIIIIIIIIHIIHIIIIIIIIIIIIÍHIIIIIIIIIIIIIIIII Mindig azt mondtam, hogy az ejtőernyősök között nehezen találnál olyat, aki ne szeretné fegyvernemét s ne örülne minden egyes leugrásnak. Ismerek egy ejtőernyős politikai tisztet, akinek ez a szólás-mondása: „A leugrások? Az nálunk olyan mindennapi dolog, mint ebédre menni." Igen, az elvtársak már megszokták. Az első leugrás után elmúlik a félelem és a többinél már magától megy minden. Olyan megszokott dolognak azonban, mint az ebédrejárást, mégsem nevezhetjük. A leugrások — ez az ejtőernyősök nagy öröme és szerelme. A nehéz kiképzésért kapott jutalomnak is nevezhetnők. És egy rendes ejtőernyős még esküvőre sem megy leugrás nélkül. Nem hiszitek? Szombaton 11 órakor kellett volna lenni Molnár hadnagy — nevezzük történetünkben igy — esküvőjének. Minden el volt készítve: a vendégek összejöttek, az esküvői lakoma ott állt előkészítve. A menyasszony már reggel óta szerelmesen forgolódott jövendőbeli férje körül. Molnár hadnagy azonban, habár Marikáját nagyon szerette, mégis nyugtalanul izgett-mozgott. Állandóan úgy érezte, mintha valamije hiányozna: Marika a lakásról, a berendezésről csevegett. Molnár hallgatta ugyan, de csak úgy félfüllel. Félfüllel viszont a repülőgépek ablakon beszűrődő zaját figyelte. Hát persze, ebben van a dolog nyitja. A százada ugrál. Éppen ma, amikor az esküvője van. Néhányszor — amikor Marika nem látta — órájára nézett. Már nyolc óra. Ha most elkapna valami autót, még volna annyi ideje, hogy rendbe tegye ejtőernyőjét, ieugrana és tizenegyre otthon is lehetne ... Felvenné az ünnepi egyenruháját, hogy azután otthon ne kelljen átöltözködnie... Az ejtőernyős szolgálat parancsnokának bizonyára nem/ lenne ellene kifogása... — Ugye, csak lábatlankodom itt, Marika — fordult diplomatikusan menyasszonya felé és máris inge utáVi nézelődött. Felvette tenyes félcipőjét is. — Ea.v pillanatra el kell ugranom £gy elkésett esküvő a kaszárnyába — tette hozzá Mol- I nár, de közben már látta magát, ho- | gyan ugrik, de nem a kaszárnyába, hanem ejtőernyőjével a kék égből a földre. — Siess Sanyi — felelte a menyasszony — csodálkozom, hogy ebben a hidegben van kedved elmenni valahpva. A szél is fúj, no — szaladj színem, de ne felejtsd el, hogy tizenegykor nősülsz. Molnárnak nem kellett kétszer mondani. Sietve felöltözött, még egyszer megtisztította félcipőjét, rendbeszedte kitüntetéseit, elégedetten végignézett, élesre vasalt nadrágján, feltette tányérsapkáját és uccu neki, a század után. — Halálom napjáig nem bocsátanám meg magamnak — gondolkodott az úton. Még sohasem történt meg, hogy a század nélkülem ugrott volrra. És otthon ülnék? Micsoda ejtőernyős esküvő volna az, amely előtt nem ugranék egyet. „Igen"-t mondanék és közben a századon járna az eszem. Nem! Utoljára ugrom mint nőtlen ... A repülőtéren az elvtársak hatalmas hurrával fogadták Molnárt. Eljött a szolgálat parancsnoka is. — Kapitány elvtárs, engedje meg, hogy felsorakozzam a századdal és elvégezzem a leugrást — fordult a parancsnok felé Molnár. — Leugrást? — csodálkozott a parancsnok — hiszen ma esküvője van. Mit keres itt egyáltalán? És ünneplő egyenruhában. Lehetetlen! Molnár latba vetette minden rábeszélő tehetségét és olyan esdeklő tekintettel kérte a parancsnokot, amilyen csak tellett tőle. — Kapitány elvtárs, a századdal akarnék ugrani, mielőtt megnősülnék. A kapitány elgondolkozott, azután halvány mosoly suhant át arcán. Lehet, hogy amikor ő nősült, hasonló kéréssel fordult parancsnökához. — Az ejtőernyője rendben van? — kérdezte újra szigorúan a parancsnok és Molnár már tudta, hogy győzött. — Rendben van, kapitány elvtárs! — Készüljön el és sorakozzék fel a századdal! — Teljesítem — vágta ki Molnár, felkapta ejtőernyőjét és a sorakozóra szaladt. Néhány perc múlva már a repülőgépben ülve emelkedett a magasba. Gyors egymásutánban ugranak a fiúk a nagy repülőgépből. Köztük szakaszával együtt, pilótasapkával a fején, tányérsapkával a kezében ugrik a repülőgépből Molnár hadnagy is. Az ejtőernyő fehér kupolája alatt boldogan néz végig a havas tájon. Csupa hó mindenütt. A fehérségtől a szeme fáj az embernek. Körülnéz, bajtársait látja, amint imbolyogva szállnak lefelé ejtőernyőjükön függve. „Most már nyugodtan megnősülhetek". A föld közeledett. A földreérésre összpontosította minden figyelmét. Puha, fehér hóba esett. Felülről olyan szépnek tűnt a hó. Csakhogy beleesni jó magasból majdnem nyakig, még hozzá ünnepi egyenruhában és félcipőben, az már mégis csak roszszabb egy kicsit. Olyan szörnyű azonban nem volt a dolog. Molnár nem vesztette el jókedvét. Majd megszárad — gondoké. Elengedte tányérsapkáját. hogy leoldozhassa az ejtőernyőt ... de abban a pillanatban, mintha készakarva, olyan szél csapott az ejtőernyőbe, hogy az felfúvódott és kihúzta Molnárt a hóból. Ez még rendben volna. Csakhogy a szél tovább fújt és Molnárnak nem volt ideje kioldozni magát. Húzta hát az ejtőernyő szépen a havon. Ott hagyta sapkáját és szaladt ernyője után. Félcipőben, kivasalt ünnepi egyenruhában szaladgál, Ennél rosszabb már csak az, hogy egy óra múlva lesz az esküvője s a szél persze ellenkező irányban fújja, mint ahol szerelme várja. Jó öt kilométert futott így Molnár. A nyitott terepfen az ernyő nem és nem akart megállni. A nadrágon a vasalásnak már a legkisebb nyoma sem volt meg, csak úgy lötyögött, átázott félcipője felbomlott fűző fölött. A megváltás kis házikók formájában tűnt fel. A szél a házikók között lecsillapodott és az ejtőernyő lankadtan 'összecsukódott az egyik ház tövében. Az elsó fellélegzés pillanatát Molnár arra használta fel, hogy órájára nézzen. Tíz perc múlva üzenegy! — Én édes Marikám — sóhajtott egy nagyott és olyan gyorsan kezdte csomagolni az ejtőernyőt, mint még soha. A század utolsó embere is befejezte már a leugrást, felültek az autóra. Indulásra készen vártak, amikor a mezőn feltűnt Molnár átázott ünnepi egyenruhájában. A parancsnok előtt vigyázzba vágta magát és lihegve jelentkezett: — Kapitány elvtárs, a leugrást minden baj nélkül elvégeztem. — És az elkésett esküvő, az önnek nem baj? — kérdezte a parancsnok. A század nevetett. Molnárnak nem volt mindegy. Megijedt, persze Marikától. A századnak azonban ezt mondta: — De mégis ugrottam. A menyasszonyom majd megvár ... — és felült az autóra, amely hazavitte. Nagy volt a felfordulás otthon Délután egy óra volt. Marika tizenegy óra óta sírt, hiába vigasztalták. De azután, mikor Sanyikája megérkezett és arról mesélt neki, mit jelent számára a százada, a fegyverneme, — mindent megértett, s megnyugodott. Az esküvöt is megtartották — persze csak másnap. Ma Molnáréknál a karosszékben ül fiuk, a kis Sanyika és már ki tudja mondani, hogy „Én is ejtőernyős jeszek". Karel Kroupa tiszt. r.yeket fűznek a B-47 típusú közepes nagyságú rakétabombázóhoz, amely 960 km-es óránkénti sebességei képes kifejteni. Bombarakománya 2500 kilogramm. Hatósugarának azonban csak légitámaszpontokról számítva van olyan mérete, hogy harci bevetésre alkalmazható legyen. Támaszpontok nélkül a B-47-es nehezen alkalmazható. Az atom megszálló t jai ezért újabb, atomtámadásra alkalmasabb repülőgéptípusok szerkesztésén fáradoznak. E célra felhasználjak az F-84, F-100 és más típusú vadászgépeket iá, arnely-.'k 1100—1200 kilométer óránkénti sebességet tudnak kifejteni és 1800 kg-ig terhelhetők meg bombarakpmánnyal. Az ellenfél hátországában mélyenfekvő objektumok elleni támadásra most újabb típust szerkesztettek egy könnyű bombázógép módosításával. Ez a gép, a B-57, 960 km-nyi óránkénti sebességet ér el és amelletr 1500 kmnyi körzetben fejthet ki harci tevékenységet. Tekintve, hogy a kisméretű atombomba a maga erejével nem tudja elvégezni az imperialisták részéről elvárt rombolómunkát, módosításokat végeznek a felsorolt gépek szerkezetein, hogy bővítsék befogadóképességüket és alkalmasak legyenek nagyobb méretű atombombák ledobására. Nagy követelményeket támasztanak az atombombákat hordozó gépekkel szemben. Például azt, hogy bármilyen időjárás alkalmával óriási sebességgel és nagy magasságban éj idején is képesek legyenek a hadművelet elvégzésére. Az amerikai imperialisták atombombázógépek építésével egyidejűleg légitámaszpontokat is létesítenek. Ilyen amerikai atombázis például az angliai Norfolk grófságban a keleti tengerparton fekvő Scaltorp. A „Daily Mail" szerint „innen emelkednek csapásra az atombombákat összpontosító fő ütőerök." Az atomőrület amerikai megszállottjai bőszülten folytatják előkészületeiket az atomháborúra, ami nagy felháborodást és gyűlöletet kelt a világ békeszerető népeiben. Mi, a néphadsereg katonái a békeszerető milliókkal együtt a harci művészet tökéletes elsajátításával, az éles lövészetek kiváló teljesítésével, a világ legfejlettebb harci technikája kezelésének tökéletes elsajátításával járulunk a legnagyobb mértékben hozzá a népek nagy békeharcához, hogy bármikor képesek legyünk hazánk és a béke megvédésére. Biztosíték számunkra az is, hogy a Szovjetunió harci technikája mint az atomfegyverek, mint a légierők terén is, ma már magasan túlszárnyalta az imperialista hadseregek harci technikájának színvonalát. Lőrinc László, közkatona.