Uj Szó, 1955. február (8. évfolyam, 27-50.szám)

1955-02-13 / 38. szám, vasárnap

2 m sio 1955. február 13. Egyéni gazdák háza táján (Folytatás az 1. oldalról.) mindenről tudni, mindenből pénzt csinálni. A porta nem mondható nagynak, a ház sem, az istálló sem, mint ahoey a gazda sem. A kert is kü'si, amely a szomszéd Szőcs Izidor kertjével határos. Nem áll vén dió­fa a sövény mellett, talán azért megértő, jó szomszédok Az istállóból idős ember tart fe­lénk. Vénségére kipirosodó arca mutatja, hogy ha az a bor, amit a torkán leeresztett, nem távozott volna el belőle, most száz hekto­litert magában hordozó emberrel foghatnánk kezet. Furcsán puhato­lódzik. v— A fiamat keresik? - Öt. — Ippen az imént ment el az asszonyával. — Hm. — De .jön a rögvest. Várjanak rá. Azzal az öreg magunkra hagy. Nem sokáig várunk, mert nyikorog a kiskapu és jön Liska Ferenc. Fordulunk a konyhába. Ott aztán megmondjuk, mi járatban va­gyunk, hogy a falu egyik legjobb gazdájától szeretnénk hallani, mi a terve az 1955-ös évben? A válasz egyelőre fejvakargatás, hümmögés. A gazda leugrik a pin­cébe és nagy kancsó borral térül. Hiába, bor nélkül nehéz a szóval bánni... miután elhelyezkedtünk az asztal körül, borral ömlik a szó. Hallunk arról, hogv a gazda há­rom hektár földet örökölt az apjá­tól (amire az öreg V-'^eslőleg bó­logat, mert ő is beugrott, ha má­sért nem is, hát azért, hogy csupa fül legyen) s a többit az asszonya után kapta. A földhöz ő szerezte be az állatállományt és a szükséges gazdasági felszerelést. Jármas te­henekkel szánt-vet. Másfél éves üsző és egyhónapos borjú van még az istállójában. De az állatokat nem tartja elégségesnek. Többet akar nevelni és vásárolni. Pedig a kormánynak az állattenyésztésről szóló határozatát alig ismeri. Hogy mégis összhang van a kormány határozata és az ő törekvése között, az azért van, mert a kormány ter­vében benne van mind a szövetke­zeti tagok, mind az egyénileg -gaz­dálkodók szándéka. Elmondja, hogy a felszabadulás óta úgy tudja irányítani a gaz­daságot, hogy kötelezettségeinek eleget tehet. Semmivel sem ma­rad adós, mivelhogy az adósság­tól mindig irtózott. Sertés- és mar­hahúsból, sőt tejből is terven fe­lül adott be. Itt megszakadt a beszélgetés, a pohárért kell nyúlni. S a poharat fenékig kell üríteni, mert ez itt a szokás ... Hogy aztán a bor szorítja-e ki belőle titkát vagy más, mellékes dolog. Fő az, hogy kibeszéli, az idén bulgárkodni, ko­rai paprikát és paradicsomot ter­meszteni szeretne. A Szikenyice partján választott ki földet erre a célra. A minap is öntözőgép és deszka után szaladgált. Azt tart­ja, hogy a paprikában nemcsak vitamin van, hanem pénz is. Ezért termeli. Hát a lencse? ... 1200 koronát fizet az állam egy métermázsáért. Egy garampáldi ember 12.000 koronát vágott zseb­re a lencséért. Megpróbálkozik a termelésével. Mindeme hallomások sok pénz­• zel kecsegtetnek s ez kedvre de­ríti az öreg embert. Azt mondja nagy hangon: — Ilyen ember az én fiam. Sen­ki ne termeljen jobbat, ne dol­gozzon többet, erre törekedik. Tudja ezt a szomszéd is, Szőcs Izidor. — Hát ilyen vagyok ... — sze­rénykedik Liska Ferenc, — én nem mondom a szomszédnak, hogy ezt meg azt a munkát csi­nálom. Én arra figyelek, hogy az ő búzája jobb-e vagy az enyém, vagy az ő marhája szebb-e, kö­vérebb-e, mint az enyém. Ezt is csak azért teszem, mert azt aka­rom, ho^v senkinek ne legyen kü­lönb a jószága, a termése. Hosszú hallgatá s és gyakori bor­ivogatás után így folytatja: — Mennyi trágya volt az én udvaromban. Kihasználtam a téli fagyot, a havat és egy hét alatt szánkón hordtam meg a földet trá­gyával. A felvégiek nevettek. Hogy mire való a tavasz, ha most ki­hordom a ganét. Nevessenek ... Ök akkor nevettek, most én neve­tek, amikor elment a hó, s ők trá­gyát hordanak, én meg kötözök, vagy a szőlőben metszek. Az én udvaromon már csak a meleg­ágynak való ganéjban kapargál­hatnak a tyúkok. Liska Ferenc elhallgat és eköz­ben a vénember eldicsekszi, hogy szabad idejében se tétlenkedik az ő fia. Fúr-farag. Kettő van neki szekérből, vendégoldalból, min­denből. így készült fel az 1955-ös évre. Mindezt Farkas Sándor bátyánk úgy hallgatja végig, hogy izeg­mozog s az arcán többször fellel­ni az irigység vonásait. Ö is kis­gazda, felvégi és a trágya még az udvarában. De ez csak az egyik ok, amin felheccelődik. A papri­ka. lencse s végül a gyapjúter­melés is bántja. — ,Miért ippen a Liska Ferinek kellett ezt kita­lálni?" No de mondom, nem szól sem­mit, a belső vajúdás nem formál szavakat a szájában. Csak hall­gatabb és elgondolkozóbb lesz. Elkössönünk Liska Ferencéktől. Sok sikert kívánunk a paprika, lencse, gyapjú termeléséhez, ő meg azt a kívánságát fejezi ki búcsúzóul, hogy ők adnak az ál­lamnak, az állam is adjon nekik. Kaszálógépre és lovasgereblyére fáj a foga ... Ezzel nem ér vége t az utunk. Hibát követnénk el, ha a másik szomszéd mellett elhaladnának és nem hallgatnánk meg. Benyitunk hát Szűcs Izidorékhoz, ahol a vénemberen kívül nincs senki. Az meg annyira fél az idegenek­től, hogy ha meglátja, tán még a nevét is elfelejti. Azt se tudta megmondani nagy meglepetésé­ben, hogy a fia hány hektáron gazdálkodik. — Öreg vagyok én már, nincs nekem közöm a gazdasághoz — folyvást ezt mondogatta. Nagysokára annyit azért el­mondott, hogy a fia Lévára ment el, de a fiának a vejét megtalál­hatjuk a felvégen. Valóban ráta­láltunk ott az édesapja udvará­ban, éppen motorral vágta a szecskát. Horváth Sándo r két éve jött ha­za a katonaságtól. Egyetlen gyerme ke a szülőknek (az öreg Horváth előbbre járt, mint Liska Ferenc, mert ott egy gyerek sincs), mint ahogy a menyecske is egyeslány a háznál. Két jó lovával, amit az apjától kapott, nem egészen négy hektáron gazdálkodnak. A Szőcs Izidor udvarán élnek. Liskának igazában nem is Szőcs Izidor a vetélytársa, hanem jobban a fia­tal Horváth Sándor. Alig hogy megállunk az udva­rán, ő is úgy kezdi a mondókáját, hogy az idén hat ár földön ter­mel paprikát. Lencsét is vet a Cserdűlőben. Úgy sejtem, mintha egy lyukból fújna a szél, hát kí­váncsiskodom. — Liska is paprikát termel! Most már kié a gondolat hama­rább? — A miénk! — feleli huncutul a fiatalember — a kisgyarmati határban az én apám termelte először. Én meg folytatom. Farkas Sándor bátyám még mindig azon rágódva, amit az imént Liskáéknál hallott — meg­szólal: — Ferenc már a ganéjt is ki­hordta. — Tudom én azt. Én is kihord­tam. És itt halkabbra fogja a hang­ját. — A telet jobban kihasználtam Liskáéknál. A paprika melegágya nekem már kész. De pszt!!! Az sem újság neki, hogy Liska fúr-farag, mert hisz az isten azért áldotta meg két szemgolyóval, hogy az egyik legalább is a szom­széd portáján gurulhasson. A ko­sárkötés, a tyúk- és lúdkas elké­szítése is valami. ö azt fonja ráérőidőben. — A háziasszony beljebb tes­sékel bennünket, ha itt járunk, nézzük meg, mit csinál a me­nyecske s hogy milyen boruk te­rem. Ránézek Farkas bátyámra. Én azt mondom a szememmel, maradhatunk kint is, ő meg azt felelgeti, ne bomoljak, mert rit­kán iár itt idegen és azzal sem mindig ő a kíséret... A konyhában hamar előkerül a boroskancsó és a pohár. Inni — beszélni kell... A menyecske szátva mögött ül, a ház legöregebb asszonya meg csívölő mellett. Megy a szövés­fonás. Majdnem minden portán meglelni a maguk készítette fa­gépet. A menyecske szép nagy szeme ütemesen kísérgeti az ide­oda repülő hajót, s ha feláll és előveszi a magaszőtte türölközőt, szakajtókendőt, hullámzik szépen kihímzett, százfodorú szoknyája. — Pínz van, jól öltözhet mel­lettem a menyecske. Gyerek is lesz, nem egy. vagy kettő... — mondja a fiatal ember és ráhu­nyorít a menyecskére olyan be­szédesen, olyan forrón, hogy a vénasszony is szégyenlősen lesü­ti a szemét. Borozgatás közben Horváth Sándor többször kitér arra, hogy nem jár senki az ő nyakára, hogy ezt vagy azt adja be, mert idejé­ben bead mindent... Mikor kilépü nk az udvarra, Far­kas bátyánk szeretné, ha még elnéznénk egy-két házhoz „infor­mációért". De mivel ránk estele­dik, veszteg maradunk. Hazafelé cammogva az jár az eszünkben, hogy a kisgyarmatiak azonkívül, hogy kötelességeiknek példásan eleget tudnak tenni, még jól élni és bor, sonka mellett farsangolni is tudnak. Mulatnak, szomszédol­nak, mint akik a legjobban vé­gezték dolgukat. A „rossz szom­szédság — török átok"-nak nyoma veszett a faluban, csupán a vetél­kedési hajlam maradt meg az em­berekben. A tavalyi gabonabeadá­si terv teljesítése és a köztársa­sági elnök elismerő levele ennek az eredménye. Tettel feleltek a beadási felhívásra. Hátha azt is megkapnák, amit nagyon hiányol­nak: a kaszálógépet, a traktort, a lovasgereblyét, az öntözőberende­zést? De ennél a pontnál álljunk meg és ne menjünk tovább. Mert itt az évek során sok mindent ígérő, de semmit valóra váltani nem tudó járási dolgozóké a szó. MÄCS JÓZSEF A köztársasági elnök Josef Jurannak a Köztársasági rendet adományozta Antonín Zápotocký köztársasági el­nök a kormány javaslatára a köztár­saság építésében kifejtett'munkássága elismeréséül és a munkásmozgalom­ban végzett odaadó munkájáért Jo­sef Jurannak, a CsKP brnói kerületi bizottsága vezető titkárának 70. szü­letésnapja alkalmából a Köztársasági rendet adományozta. Antonín Zápotocký köztársasági el­nök a kitüntetést február 12-én, szombaton a prágai Várban adta át. Az átadásnál jelen voltak Viliam Ši­roký miniszterelnök, Antonín Novot­ný, a CsKP Központi Bizottságának első titkára és Rudolf Barák belügv­miniszter. A CsKP Központi Bizott­sága nevében Antonín Novotný üd­vözlő levelet adott át Josef Jurannak. A ladcei cemeniüzem dolgozói az atomháború ellen A ladcei cementüzem munkásai, mesterei és technikusai, akik nagyon szép eredményeket éinek el az építő­anyagok termelésében s a múlt évben elnyerték a kormány vörös zászlaját, mcst pedig mér másodszor a minisz­térium vörös zászlaját, teljes szivük­ből üdvözlik a Csehszlovák Békevédók Bizottságának nyilatkozatát és a Béke­világtanács felhívását. Valamennyi munkahelyen a jelentős békedoku­mentumokról és V. M. Molotovnak, valamirit N. A. Bulganyinriak, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa utolsó ülésén tett nyilatkozatairól vitatkoznak. Űjabb lankadatlan elhatározással indulnak harcba a béketábor megerősítéséért, az atomfegyverek betiltásáért. A ladcei cementüzem dolgozói min­den erejükből arra törekszenek, hogy egyre több és több cementet termel­jenek és hogy gazdaságosabbá tegyék a termelést. A kapitalista időszakhoz viszonyítva hazánknak a szovjet had­sereg által való felszabadítása óta a termelést a kétszeresére emelték. Eb­ben az évben a tavalyi legnagyobb termeléshez viszonyítva 8600 tonna cementtel többet adnak a vágmenti nagy vízierőmüvek építkezéseire. Emellett technikai-szervezési intézke­désekkel, valamint újítójavaslatokkal és a belüzemi önálló elszámolás alap­elveinek betartásával, amit ebben az évben már az összes termelököz­pontokban bevezettek, c.z önköltséget 480.000 koronával csökkentik, az ak­komuláciőt pedig a tervhez viszonyít­va 870.000 koronával emelik. 1SHB—Sj— K­Csak szódavíz Lelkemre mondom, nem le­küzdhetetlen, bűnös szenvedély hajszol a város utcáin keresztül szódavíz után. Az orvos a bűnös, aki egyéb orvosságokon kívül még tanácsot is adott, hogy a hosszan­tartó kezelés alatt kevés szódaví­zen kívül egyéb folyadékot ne igyak. Igen, ö a bűnös, de én vagyok büntetve. Naponta három üres szódásüveggel a táskámban nyitogatom az üzletek ajtaját, ke­resve a szódavizet — de hiába! Nem volt — nincs — és nem is lesz, ez a válasz mindenhol. Iqen, azt én is tudom, hogy kávéházakban, büffékben, cuk­rászdákban kimérve kapható, de ha nekem nincs egyéb okom, szükségem, de időm sem ezekbe járni, miért nem kaphatok pén­zemért egész üveggel, hogy ak­kor és annyit használjak belőle, ahogy az nekem a legjobban meg­felel? Ma már szeszesitalokat kor­látlan mennyiségben vásárolhat bárki, mi akadálya van a szóda­víz gyártásának és árusításának? Talán az, hogy olcsó ára miatt nem nagyot, taszít a tervteljesítés grafikonjának vonalán? Az ille­tékes tényezők legyenek belátás­sal azon csökönyös fogyasztók­hoz is, akik nem eléggé kedvelik A MEZŐGAZDASÁGI SZAKISKO­LÁKBAN és a szövetkezeti iskolák­ban Szlovákiában ez ^dén 23.000 föld­műves tanul. Az iskolákba egyénileg gazdálkodó földművesek is jelent­keztek. A LÖNYABÁNVAI Szlovák Magne­zit-üzemekben ebben az évben új tűz­állóanyagot gyártanak, amelyek hoz­zájárulnak a Siemens-Martin kemen­cék üzemképességének fokozásához. Az új termékfajták lehetővé teszik, hogy kohóink dolgozói kisebb költség­gel jó minőségű acélt termeljenek. élenfávó /mitát egyéni pavas&tofe Lontó kis falucska a zselízi járás­ban. Többnyire olyan parasztcsalá­dok élnek itt, akik az állami gazda­ságban dolgoznak. De vannak még egyénileg gazdálkodók is. Ezek a kis­és középparasztok is megértették a CsKP X. kongresszusának határoza­tát, amely a mezőgazdasági terme­léonek a legközelebbi két-három éven belüli növelését irányozza elő. A mezőgazdaság fellendítése nagy har­cának ők is részesei akarnak lenni s ezért felajánlásokat tesznek a termelés növelésére. » * » Tóth Flórián 6 hektáros ^aada fel­ajánlotta, hogy növeli a hektárhoza­mokat és a kötelező beadáson felül 2 mázsa búzát, két mázsa rozsot, egy mázsa kukoricát, 50 kg sertéshúst es 10 tojást ad be. * * * Gulyás Lajos 5 hektáron gazdálko­dik és elhatározta, hogy ez idén a kö­telező beadáson felül 2 mázsa bú­zát, 2 mázsa árpát, 1 mázsa kukori ­cát és 50 kg sertéshúst szolgáltat be Szikra András 2 mázsa búza és 2 mázsa árpa terven felüli beadásra kö­telezte magát. * * * Kontha Lajos se maradt le a töb­biek mögött, ugyanis felajánlotta, hogy 2 mázsa búzát, egy mázsa ár­pát és 50 kg kukoricát ad be a kö­telező beadáson kívül. özv. Oszt?r Mária 2,60 hektár szántóföldön gaz­dálkodik. Jól tudja, hogy a dolgozó nép ellátásának biztosítására szüksé­ges, hogy ö is többet termeljen, s ezért elhatározta, hogy két mázsa búza és egy mázsa árpatöbbletet ad be az államnak. Horváth Kálmán 3,60 hektáros gazda felajánlotta, hogy kit mázsa búzát, 3 mázsa árpát, 50 .-cg sertéshúst és 50 tojást ad be a ter­ven felül. « * « Sztrehajka Károly kötelezte magát, hogy 1955-ben a kötelező beadáson felül 2 mázsa búzát és 2 mázsa árpát szolgáltat be. Nem sok ez a felajánlás, de mint jó példa remélhetőleg a többi Ion tői lakost is hasonló feladatok teljesíté­sére buzdítja. Repisky Marko, Lontó a rumot és konyakot, s ezek he­lyett önzőén szódavizet követel­nek. Jóakaró ismerősöm a napokban figyelmeztetett, hogy a Vajnor­ská úti 338.. számú „Potraviny" üzletbe éppen most hoztak szó­davizet. A sietéstől kifulladva ál­lítottam be oda három üres szó­dásüveggel. — Kaphatok szódát? — Igen, — volt a felelet. — Kérek három üveggel, zálo­gul itt a három üres üveg. — így nem adhatok, — szól az elárusítónő, — mit képzel maga, hogy ez csak ilyen egyszerű do­log? Ebből a készletből csak azok kaphatnak, akik már legalább egy hete elhozták az üres üvegeket és megrendelték a szódát. Tegyen maga is így, és akkor a legköze­lebbi szállítmányból kaphat, ha idejében eljön érte. — Mikor jön a legközelebbi szállítmány? — kérdem én. — Nem tudom, — volt a rövid felelet. Fizetni és könyörögni szóda­vízért, ez kicsit sok volna, gon­doltam. Mivel más megoldás nem volt, üresen távoztam. SLÁDEK GIZELLA, Bratislava A TÉLI MOTORKERÉKPÁRVERSENY ez évi XVII. évfolyamát először ren­dezik meg Prágán kívül. Előkészíté­sével a Hadsereggel Együttműködők Szövetsége központi autóklubja a tŕebiči fiókszervezet tagjait bízta meg. A verseny vasárnap, február 20-án kezdődik. A 300 km hosszú útszakasz legnagyobb részben a jihlavai kerület járásain halad keresztül. A CSEHSZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG­BAN az első prőbateleviziós adás pén­teken, február 11-én volt a prágai téli-stadionban. A Csehszlovákia­Svédország jégkorong-mérkőzést köz­vetítették. PÉNTEKEN, február 11-én Ivan To­mašovič, a könnyűiparügyi megbízott helyettese átadta a bratislavai gya­potüzemek dolgozóinak a könnyűipar­ügyi minisztérium és a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom Központi Bi­zottságának vörös zászlaját a múlt év negyedik negyedévében lefolyt or­szágos verseny pontjainak sikeres tel­jesítéséért. A NYITRAI KERÜLET állami gaz­daságaiban felszabadulásunk 10. évfor­dulójának tiszteletére tett kötelezett­ségvállalások értéke már ez év első heteiben meghaladta a 10,563.000 ko­ronát. Eddig 1790 egyén és 591 kol­lektív kötelezettségvállalást tettek. A páros szocialista munkaversenyre vo­natkozó szerződéseket eddig 56 osz­tály és 66 állandó munkacsoport írta alá.

Next

/
Oldalképek
Tartalom