Uj Szó, 1955. február (8. évfolyam, 27-50.szám)

1955-02-03 / 29. szám, csütörtök

1955. február 3. UJSZG 5 Az élenjárók között AUTÓBUSZUNK gyorsan szá­guld a kanyargós országúton. Ha­talmas kerekei alatt szilánkká zú­zódnak a befagyott tócsák, s mind­két oldalon magasra repülnek a borotvaéles jégdarabkák. A kocsi belsejében a kényelmes bőrülése­ken vegyesen férfiak és nők fog­lalnak helyet. Harmincan vagyunk. Kutató szemekkel nézünk a tova­suhanó havas tájra, elgondolko­zunk egy-egy szép látványon. A rádió és a különféle lapok képvi­selői vagyunk mindannyian. Ta­nulmányúton járunk, hogy tudá­sunkat gyarapítsuk és hogy bő­vebben megismerkedjünk: mező­gazdaságunkkal, az állami qazda­sáook, traktorállomások dolgozói­val, szövetkezetek tagjaival. Kocsink a kora délelőtti órákban fut be Gálántára. Az állami gaz­daságok igazgatóságának irodájá­nál álltunk meg. Pár percnyi be­szélgetés után az igazgatóságról jött kísérővel együtt elindulunk, hogy megtekintsünk egy pár gaz­dasági udvart. Kísérőnk már az úton eldicsekszik eggyel-mással, s úgy gondoljuk; hogy most már va­lami újat látunk a mindig hátsók közt kullogó galántai gazdaságban is. UTUNK LEGELŐSZÖR a Feke­te-majorba visz, ahol bőven van látnivaló. Figyelmemet a nagy te­hénistálló köti le, hatalmas két­szárnyú kapujával. Bent az istállóban is akad meg­csodálni való. Harmincan lépke­dünk egymás nyomában, s hatvan szem ragyog fel örömmel a látot­tak nyomán. A jászlak előtt két sorban jól fejlett tehenek ropogtat­ják az ízletes takarmányt. A szi­mentáli és csehországi tarka keve­rék legszebb példányai ezek egy­től-egyig. Szemünk ide-oda jár, s nem is tudjuk, mire figyeljünk leginkább. Két dolgozó trágyaki­hordókocsit gurít maga előtt a be­tonba beépített sínpáron. KÉT ASSZONY a tehenek körül szorgoskodik, a két fejőnő. Hogy más munkájuk nem akadt, a tehe­neket vakargatják, a szőrüket fé­nyesítik. — Gyönyörű állatok — szólítom meg az idősebb asszonyt. — Azok — feleli. De gyorsan hozzáteszi, hogy nem mindig vol­tak ilyenek. Azt gondoltam, hogy ez az asszony igen szűkszavú le­het, minden szót szinte egyenként kellett belőle kipréselni, míg vég­re belejött! Beszélt azután többet, mint kellett volna. Alig győztem figyelemmel kísérni szavait, s volt dolga ceruzámnak a jegyzetelésnél. Azzal kezdte, hogy már több éve így dolgozik. Régóta fejőnő. Ez az 1. számú istálló — magyarázta tovább —, és hogy ketten Kacina Valériával fejik ezeket az állato­kat. Az etetést pedig öllé Ferenc és Glomenszky György végzi. Molnárné nem zavartatta magát a beszédben, s én hagytam, hadd mondjon el mindent. Rátért arra is, amire olyan kíváncsi voltam. Az etetéstől a fejésig mindent tü­zetesen megmagyarázott. Ekkor tudja meg az ember, hogy milyen sok a munka a tehenészetben. Reg­gel fél négykor kelnek, s négykor kezdik az etetést. Ha ezt elvégzik, megtisztítják a jószágot. Ezután nyolc órakor következik az itatás, így megy ez háromszor naponta. Féltizenkettőkor és este öt órakor újra fejnek. EKÖZBEN a takarmányozásról érdeklődőm. Egy tehénre naponta 1 kg darakeverék a fejadag, s csak az a tehén, amely naponta hét li­teren felül ad, kap 1,30 kg-ot. Ezen­felül 25 kg siló, 2 kg here, 7 kg más takarmány, fél kg melasz, 13 dkg takarmánymész s 2 dkg só a napi adag. Nemsok a daraféle — gondolom magamban — s kíváncsi vagyok, mennyi a fejési átlag. Meglep, amikor azt mondja, hogy 11,6 liter. Az efajta tehenek­nél ilyen takarmányozás mellett szép eredmény. Vannak olyan te­heneik, amelyek 19—22 liter tejet adnak naponta. Az 1953-as évben alig 9 liter volt az átlaqfejés, pedig jobb volt az erötakarmány-ellátás. Akkor még 3,5 dg dara volt a napi adagja egy.egy tehénnek. — De hogyan érte el ezt a szép eredményt? — kérdem tőle. A sze­mem közé mosolyog és feleli: — Van nekünk jó vezetőnk és hát semmi más nem kellett a szép eredményhez, minthogy pontosan úgy csináljunk minden, ahogyan ó magyarázta. Aztán már nem is "magáról, hanem Popluhár József­ről, az állattenyésztés vezetőjéről beszélt nagy lelkesedéssel ez az egyszerű dolgozó asszony. Nem győzi dicsérni, hogyan segíti min­denben a fejőket, etetőket egyaránt és szívesen magyaráz mindent. Széles mosoly terül el az arcán, mikor beszédét ezzel fejezi be: megérdemli, hogy megkapja a Munkaérdemrendet, amire már elő­terjesztették. A másik fejőnő, Kacina Valéria is szép eredményt ért el ugyan­abban az istállóban. Az ő évi át­lagfejése 10,36 liter egy tehénre. Tervét 124 százalékra teljesíti. Ta­nul, mindenben követi idősebb társnőjét és lassan be is éri öt. Kacina Valéria még megjegyzi, hogy a szecskát mindig egy nappal előbb keveri össze az abrakkal és így van ideje összeérni, megpuhul és sokkal ízletesebb, mint a fris­sen bekavart takarmány. TOVÁBB FOLYTATJUK utun­kat, s a zugói gazdaságba látoga­tunk el a 2. számú istállóba. A fe­jési átlag itt sem megvetendő, de mégsem 11,16. hanem 9.4 lit.er. Itt talán az etetők és a fejők nem for­dítanak olyan nagy gondot az ál­latokra. mint u Fekete-majorban. Itt is ugyanaz az alaptakarmány és mégis majdnem két literrel fej­nek kevesebbet tehenenként. A 3-as számú istállóban Polacsek Irma és Kemny Kata a fejőnők. Évi átla­guk 10,31 liter tehenenként, s ter­vüket 131 százalékra teljesítik. Hegyipusztán Rózsár János a leg­jobb fejő, 10,73 literes az évi átla­ga. Kitűnő munkájáért munkaér­demrendre terjesztették elő. A LEGJOBB fejési átlagot a tal­lósi gazdaság érte el 12,5 liter évi átlaggal. Jurináné pedig a múlt évben 3.400 liter tejet fejt ki min­den egyes tehéntől. Egy-egy ál­latra 14,5 liter az évi átlag. Sokat fejlődött, gazdagodott a galántai gazdaság. Kiváló és szorgalmas dolgozóinak köszönheti a gazdaság, hogy a tervezett 558.000 liter tej helyett 655.000 litert fejnek és 90.000 literrel adhatnak beadási kö­telezettségükön felül az államnak. A növénytermelésben a sertések­nél, baromfiaknál szépek az ered­mények. Az élenjáró dolgozók jó példájukkal magukkal ragadják a többieket is és ezért tudtak gabo­nából 17 vagonnal, sertéshúsból 36.000 kg-al, marhahúsból, tojás­ból és baromfihúsból jóval többet beadni, mint az előző években. Mi az hát, ami ilyen eredménye­ket szült? Elsősorban a dolgozók munkakészsége, másodszor, mert jó kezekben van a vezetés és har­madszor, hogy a múlt évben nyolc lánctalpas gépet kaptak a gazda­ságok, míg azelőtt egyetlen egy sem volt. GALÄNTA a legjobban gépesí­tett állami gazdaságok egyikévé küzdötte fel magát az egész köz­társaságban. Egyre több növényi és állati termékkel gazdagítja az ország dolgozóinak asztalát és egé­szen bizonyos, hogy ha jövőre el­látogatunk hozzájuk, még szebb eredményeket tudnak felmutatni. HALÁSZ AMBRUS Szakmai továbbképzés a kassai Szovjet Hadsereg-üzemben Szocialista iparunk hatalmas fejlődése szükségessé te­szi, hogy lehetővé tegyük a tovább­képzést azon üzemi munkások számá­ra is, akik mindennapi foglalkozásuk mellett tökéletesíteni akarják szakkép­zettségüket, ideológiai tudásukat. Ez a helyes útja annak, hogy a haladó munkamódszerek bevezetése, a munkatermelékenység emelése s az önköltségcsökkentés — szocialista iparunk mai legidőszerűbb kérdései — eredményesen megoldódjanak. Az üzemek termelési tervének tel­jesítése legfőképpen attól függ, meny­nyire alkalmasak erre a feladatra az üzem dolgozói, milyen mértékben van­nak birtokában annak az új techni­kának, melyet az üzem termelési részlegein bevezettek. A szakmai to­vábbképzés szükségessége különösen a fiatal munkások számára nagy fon­tosságú. Az országnak képzett, sok­oldalú, tanult fiatalságra van szüksége. Fiatal, 16 éves tanulóval, Banko­vics Alfonzzal beszélgetünk, a kassai Szovjet Hadsereg-üzemben. A gép­ipari iskola első osztályának tanuló­ja. Barna, kevésbeszédű fiú, a 413-as műhelyben dolgozik. Bankovics múlt év szeptemberétől minden nap vonat­tal jött be három óráig tartó utazás­sal Varannóról Kassára, az üzemi gép­ipari iskola előadásaira. Előadás után ismét hazautazott Varannóra. Ma mar nemcsak növendéke az üzemi iskolá­nak. hanem dolgozója is az üzemnek. Itt lakik, keresetéből tartja fenn ma­gát és szorgalmasan tanul. Az üzemi gépipari iskola első osztá­lyának 45 tanulója van, a második évfolyam tanulóinak száma 19. Ez az iskola, melyet mesteriskolának hívnak, 2 évig tart. Akik jó eredménnyel vé­gezték el a mesteriskolát, tovább folytathatják tanulmányaikat a felső gépipari iskolában, mely ugyancsak itt van az üzemben. Ez a terve Parti­la Jánosnak és Búchala Józsefnek is, a 423-as műhely dolgozóinak, akik most a második osztály legjobb elő­menetelű tanulói. A fiatal Bankovics nagyon meg van elégedve sorsával. Mindössze másfél hónapja van az üzemben, de nagyon megszerette a munkáját, melyet mes­tere útbaigazítása alapján csaknem önállóan végez. Két hónap letelte után, amikor jelenlegi munkáját tel­jesen elsajátította, ismét másik mű­helyben kap beosztást, ahol ugyancsak 2 hónapot tanul. „Akkor aztán ren­des szakmunkás leszek — mondja mosolyogva — s ha jól dolgozom, megkeresem a havi 1500 koronát is ..." Megkérdeztem tőle, melyek a kedvenc tárgyai az iskolában? Szere­ti valamennyit, de talán a matemati­ka s a politikai ekonómia azok, ami­ket leginkább kedvel. A Szovjet Hadsereg-üzem fiatal munkásainak valóban alkalmuk van arra, hogy jó és eredményes munkát végezhessenek. Az üzem gon­doskodik szaktudásuk fejlesztéséről, sokban segítségükre van. Ezzel le­het megmagyarázni azt a viszonyt, mely a munkábalépő fiatal munkás és az üzem között fennál. A fiatalok a legtöbb esetben mér az első napok­ban otthon érzik magukat az üzemben, az irányukban meqnyilvánuló gondos­kodás bizalommal tölti e! őket, az üzem nagy közössége rokonszenves számukra. A munka már az első hó­napokban -kedvvel indul s jó eredmé­nyeket hoz. Az üzemnek érdeke, hogy eszter­gályosai, lakatosai, öntői és valameny­nyi munkása elsajátítsák a kiváló munkamódszerek legtökéletesebb for­máit. De a szakképzettség elmélyíté­sét, a továbbtanulás szükségességét érzik az üzem munkásai is, ami ne­kik jobb munkaeredményeket, jobb keresetet biztosít. A gépipari szakiskolán kívül felső gépipariskola is van az üzemben. Ez az iskola 4-évfolyamú, a negyedik osztály érettségi vizsgálattal fejező­dik be. Az iskola órarendjét úgy állí­tották össze, hogy az oktatás ne okozzon zavarokat az üzem munka­menetében. A tanítás a reggeli órák­ban és a műszak utáni délutáni órák­ban folyik. — Szeretném megismerni az üzemi iskolák legjobb tanulóját — fordul­tam kérésemmel az iskolaügyi előadó­hoz. Készséggel teljesítették kívánsá­gomat, s kis idő múlva már ott állt előttem a felső gépipariskola IV. osz­tályának egyik növendéke: — Lossinszky Magda vagyok — mondja szerényen, s komoly, értel­met sugárzó szemei kérdőn néztek rám. Nem titkolom előtte meglepeté­semet: eddig mindig úgy tudtam, hogy a gépipari szakma a férfiak ki­váltsága. S tessék! Ez a lány túl tesz a férfiakon! Magda 18 éves, szolid, képzett, szé­les látókörű, rokonszenves lány. A konstrukcióban dolgozik már csak­nem egy fél éve, a gépek, alkatrészek, sebességszekrények, légkalapácsok szerkezeti tervének és számításainak elkészítésénél. Magdát kicsi korától kezdve érdekelték a gépek. Saját be­vallása szerint a kislány korában ajándékba kapott babák még most is érintetlenül meg vannak gyermekko­ra óta. Sokkal inkább lekötötte figyel­mét a karácsonyfa alatt a játék-trak­tor és mozdony. Ezt a gépek iránti nagy érdeklődését édesapjától örököl­ni ii i i i i íiíii i i i iiiiiíiíinianii i iiiiiiii iue:ii!ii üiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiitfiniMiiiiiiiüiiiiiiiiii;;! unit n jus 9-ig 85 méter bányafolyosót hajtanak ki terven felül A kékkői szénbányák legfiatalabb üzemében, a Dolina-bányában az összes munkacsoportok kötelezett­ségvállalást tettek a felszabadulás 10. évfordulójának tiszteletére. A bányászok és karbantartók felaján­lásaikkal főleg a terv egyenletes teljesítésére törekednek. A 301-es munkahelyen dolgozó kollektíva Lukács István vezetésé­vel vállalta, hogy napi tervét rendszeresen 125 százalékra fogja teljesíteni. Ciklusos grafikon sze­rűit dolgoznak és május 9-ig 45 méter folyosót hajtanak ki terven felül. Bencsik Géza munkacsoportja vállalta, hogy tíz nappal előbb át­adják használatba a szellőztető ak­nát. A bányászoknak a fejtési terv jobb teljesítését célzó igyekezete visszhangra talált a karbantartók között is, akik a felszabadulás 10. évfordulójának ünnepéig nagyobb teljesítményű transzformátort sze­relnek be és a bányában, valamint a külszíni munkahelyeken is meg­javítják a villanyhálózatot. A ciklusos grafikon szerinti mun­kával és termelékenyebb munka­módszerekkel a Dolina-bányában május 9-ig 85 méter bányafolyosót hajtanak ki terven felül. A Dolina-bánya 300-as számú munkahelyén dolgozó munkacsoport Hovorka György vezetésével páros versenyre hívta ki a Háj-bánya 310­es számú munkahelyén dolgozó munkacsoportot, Lukács István munkacsoportja pedig a Bukovec­bányában dolgozó Malachovsky György hírneves gyorsfejtő cso­lortjának tagjait hívta ki páros­versenyre a terv túlteljesítéséért és jobb minőségű munka végzésé­ért. M. ULÍK, Pőtor Túlteljesítették a januári tervet Az érsekújvári vasútállomás dol­gozói már ötödik éve alkalmazzák Katajev szovjet sztahanovista mód­szerét a tolatásnál és a szerelvé­nyek összeállításánál. Eddigi ered­ményeik bizonyítják, hogy a haladó munkamódszerek bevezetése nagy segítséget jelent a tervteljesítésben és a munka gazdaságosságának emelésében. Múlt évi tervüket 120 százalékra teljesítették. A kék, fehér és vörös műszakok között folyó szocialista munkaver­seny ez évben is jelentős sikerek elérését eredményezte. Az érsek­újvári katajevisták a forgalom idő­tervét 170 százalékra teljesítették. ílll!ll!lll!l!III!l!IIMIMIilBlllllll!fllll!!lill!laillliailllli:il!lllll!!aiil!iaiiai!ll!l! Bt flMflllflHBIlBIIBHBnilllllBljfllllllBHBIlflilSlIBIIBIIBÜBMS!! te, aki ugyancsak itt dolgozik az üzemben. Ez vonzotta a gépipari szak­iskolához is Kassára, ahová be is iratkozott. Két évre rá azonban abba kellett hagynia a tanulást, édesapja súlyos betegsége miatt s visszament szüleihez Nagyidára. Most az üzemnél beteljesült szíve vágya, tovább képezheti magát, s az idén már érettségizni fog. Azt is el­árulta, hogy tovább szeretne tanulni a technikai főiskolán. Mert az is van az üzemben. A technikai főiskola 33 tanulója távhallgató, közülük ti­zennégyen ennek az üzemnek a dol­gozói, a többiek a város és környéke egyéb üzemeiben dolgoznak. Az elő­adásokat az üzem könyvtárhelyiségé­ben tartják. Havonta kétszer itt foly­nak a konzultációk is. Az átvett anya­got matematikából és ábrázoló mér­tanból hetenként gyakorló órákon az aszisztensekkel ismétlik át. Különösen nagy segítséget nyújtanak a hallga­tóknak Csupka és Kuniak mérnökök; nagy érdemük van abban, hogy a ma­tematika és ábrázoló mértan telje­delmes és nehéz anyagát a hallgatók elsajátítják. A főiskola legjobb hall­gatója Kántor Géza üzemi dolgozó, aki közel jár az 50. évhez, de ez nem befolyásolja ambíciójában, hogy a fel­söipariskola IV. osztályának növen­déke és a főiskola hallgatója legyen. A szakmai továbbképzés azok szá­mára is biztosítva van, akik valamely okból nem tanulhatnak a gépipari szakiskolában, a felsőipariskolában, vagy • a főiskolán. Üzemi munkaiskola is van itt, ahol az üzem lagjobb szak­emberei tanítanak. Az üzemi mun­kaiskola különféle tanfolyamokat ren­dez az üzemi munkások részére. Ilyen a techminimum 1. és 2. fokozata, mely a technikai alapismeretek elsajátítá­sát foglalja magában, továbbá a kü­lönböző üzemi részlegek munkásai, a hegesztők, esztergályosok, lakatosok, stb. részére szervezett tanfolyamok. Egy-egy kurzus tananyaga 60 órára van elosztva, a tanfolyamoknak néhány száz üzemi munkás és mester részt­vevője van, akik műszak után láto­gatják azokat. A munkaerőtartalékok szakiskolájá­nak Kassán a Szovjet Hadsereg-üzem a védnökségi üzeme. Népes szakisko­la ez, melyben szerszámlakatosokat, marósokat, kazánkovácsokat és eszter­gályosokat képeznek ki 2—3 év alatt. A szakiskolából kikerülő tanulók közül sokan válnak a Szovjet Hadsereg­üzem dolgozóivá. Az üzemen belüli elszámolás beve­zetése előtt szükségessé vált a hoz­rascsot-tanfolyamok megszervezése is. Négy csoportban látogatják a gaz­dasági és termelési dolgozók ezt a tanfolyamot. Az előadók itt is az üzem élenjáró dolgozói. A Sztahanov­iskolák szép eredményeket értek el az elmúlt évben. 60 fiatal munkás került ki ebből az iskolából. Nagy szorgalmat, kemény, lelkiismeretes és kitartó munkát jelent az üzemi dolgozók szá­mára a szakmai továbbképzés. Mindez nem befolyásolja azonban a dolgozók nagy többségét abban, hogy ezt a munkatöbbletet vállalják — munkájuk eredményei és nagyobb kereseti le­hetőségeik érdekében. Az üzemi tömegszervezetekre há­rul még az a feladat, hogy ezt a ne­velő munkát saját munkaterületeiken belül is támogassák. Sokkal többet kell tenniök kultúrpolitikai és test­nevelési vonalon, vonzóbbá kell ten­niök munkájukat, hogy ezzel is hoz­zájáruljanak a tudás iránti vágy, a munkaszeretet szép emberi vonásai­nak kialakításához. Nem érvényesül­nek kellően a technikai és népművé­szeti alkotóversenyek, ideológiai kon­ferenciák, olvasókörök és hasonló ak­ciók, amelyek a népnevelőmunkát az üzemben elősegítenék. Az üzem dolgozóira egyre nagyobb feladat hárul, Csakis szakképzettsé­gük emelésével érik el azt, hogy a technikai alapismereteket, a haladó munkamódszereket, üzemük termelé­sének szervezeti kérdéseit s a modern technológiát megismerjék, magukévá tegyék s azokat a termelés folyama­tában érvényesítsék. Mindezt a szo­cializmus építéséért, az ember boldo­gabb és szebb életéért — a békéért teszik. Mészáros Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom