Uj Szó, 1955. február (8. évfolyam, 27-50.szám)

1955-02-24 / 47. szám, csütörtök

1955. február 24. IJJSZ0 5 A haromfipestis irta: Dr. Brauner Iván államdíjas akadémikus, Ü bratislavai Bioveta igazgatója Szárnyas baromfiaink legvesze­delmesebb fertőző betegsége a ba­romfipestis. Ez a betegség 1941-ig Közép-Európában, tehát hazánk­ban is ismeretlen betegség volt. A második világháború nagy ember­és áruforgalmával hazánkba is be­hurcolták. Mint új betegség fogékony, érintetlen baromfiállományt talál­va, befertőzte egész Csehszlovákia baromfiállományát, s oly nagy, 60—80 százalékos veszteségeket okozott, hogy a tenyészetek jöve­delmezőségét teljesen lerontotta. 1948-ig tehetetlenül néztük, milyen felmérhetetlen károkat okoz a kór. A baromfi pes tis elleni oltóanya­got nálunk 1949-ben hozták elő­ször forgalomba. Sikerült is vele a betegség terjedését megállítani, de teljesen megszüntetni nem tud­tuk. 1951-ben ú.i, tökéletesebb oltó­anyag került forgalomba, s mivel ebben az évben a baromfipestis is­mét tizedelte baromfiállományun­kat, Szlovákia maidnem minden körzetében ingyenes oltási akció keretében egész Szlovákia szár­nyas baromfiállományát beoltot­tuk vele. Az eredmény fölülmúlta a várakozást. Egy évig jóformán mentesek voltunk a baromfipes­tistől. Tekintve azt, hogy szárnyas ba­romfiaink életkora igen rövid, s évente sok millió új fiatal barom­fi kerül tartásra és tenyésztésre, ezeknél — amennyiben oltva nem voltak — a baromfipestis ismét jó talajra talál. így az 1953—54-ik évben ismét egyre több körzet­ben és szélesebb körben ütötte fel fejét ez a fertőző betegség. 1954 késő őszén ú.ira, egész Szlovákiára kiterjedő ingyenes oltási akciót hajtottunk végre e betegség le­küzdésére. Ezt a kis történelmi bevezetést azért láttam szükségesnek, hogy rámutathassak arra, hogy ily fer­tőző betegség leküzdésére nem elegendő a tervszerűtlen védeke­zés, hanem fontos, hogy baromfi­tartóink mindenben elősegítsék a tervszerű megelőző védekezés Biz­tosítását és végrehajtását. Ezzel az őszi oltási akcióval baromfiaink tenyésztörzs állományának 90 százalékát egész Szlovákia terüle­tén megóvtuk a baromfipestistől, mert az új oltóanyag pgészséges, jól táplált állományban egész élet­re szóló ellenállást biztosít. A kiindulási alap a baromfi pes­tis leküzdésében így jóformán biz­tosítva van, s hogy végre ne­csak védekezni tudjunk a kór el­len, hanem a betegséget meg is tudjuk szüntetni, szükséges, hogy baromfitartóink mind népgazda­ságunk érdekében, mind saját ér­dekükben legyenek segítségünkre abban, hog 1' a baromfipestist mi­nél előbb felszámolhassuk. Most kezdődik a csibék kelte­tése. Ismét több millió kis csirke lát napvilágot, ezek természete­sen fogékonyak a baromfipestis iránt, s ha ezeknél a fogékony ál­latoknál nem biztosítanók az ol­tás segítségével idejében az ellen­állást. ugyan oda kerülnénk, mint a múlt esztendőkben, amikor te­nyésztőink az 1951. évi sikeres oltás után azt hitték, hogy a be­tegség már végleg megszűnt. Nem oltottak és rövid két év alatt ez a veszedelmes fertőző betegség is­mét egész Szlovákia területére széthurcolódott. Meg kell említenünk, hogy ép­pen a kis csibék megvédése a leg­nehezebb azért, mert ezeket az érzékeny fiatal állatkákat kb. 30 napos korukig nem olthatjuk a baromfipestis elleni oltóanyaggal. Fejletlen, gyenge szervezetük na­gyon erősen, sok esetben elhul­lással reagál az oltásra. Ezért baromfitartóinknak a legnagyobb súlyt a baromfipestis behurcolá­sának megakadályozására kell fektetniök, mert saját tenyésze­tükben, ha minden szárnyas ba­romfiuk oltva volt. pestis nem le­het, de idegen oltatlan udvarokból behurcolható a betegség. Mind ez ideig a kis csibék szü­letésüktől 30 napos korukig tel­iesen ki voltak szolgáltatva a ba­romfipestisnek, amit természete­sen nem nézhetünk ölbetett kéz­zel. Termelőintézetünk megkezd­te a baromfipestis elleni szérum termelését, s e szérum segítségé­vel ezeket a kis csibéket is véde­ni tudjuk a pestis ellen abban az esetben, ha baromfitartóinknak nem sikerül a behurcolást meg­akadályozniuk. Ezzel a baromfipestis elleni ú.j szérummal szükség esetén min­den kis csibét be kell oltanunk, mely azokat — ha csak rövid idő­re — megvédi a pestis ellen, fő­képp addig az ideig, azaz 30 na­pos korukig, amikor már használ­ni lehet a baromfipestis vakcinás oltóanyagát, mely egész életre szól. Ismerve egyes baromfitar­tóink mai adisását, akik vagy egy­általán nem oltották be baromfi­állományukat, vagy pedig csak kisebb százalékát és az így oltat­lanul maradt baromfi tűzfészkét képezheti a baromfipestisnek, — fi­gyelmeztetem baromfitartóinkat, hogy amennyiben oltatlanul ma­radt baromfiuk van. azt minden esetben meg lehet állapítani, mert éppen az ellenőrzés miatt az ol­tóanyaghoz szénpor van keverve, hogy az ezen betegség ellen ol­tott baromfiaknál életük végéig tartó jelzés maradjon az oltás he­lyén. így minden baromfitartó könnyen ellenőrizheti oltott-e, vagy oltatlan a baromfiállomá­nya. Az elmondottakból kitűnik, hogy tudományos dolgozóink ma már minden tekintetben biztosították a baromfipestis elleni védekezés módját és kizárólag baromfitar­tóink lelkiismeretes munkáján fog múlni, hogy ez a veszedelmes fer­tőző betegség ne károsítsa többé népgazdaságunkat. Készülünk a tavaszi munkákra A beluji helyi pártszervezet tag­jainak nagy része van a szövetkezet sikereiben. A szövetkezet munkáját rendszeresen kiértékelik és a kom­munista szövetkezeti tagokkal együtt biztosítják a közös gazdálkodás egy­re jobb eredményeit. Antonín Zápo- tocký köztársasági elnöknek a II. szö­vetkezeti kongresszuson elhangzott beszámolójára azzal válaszolnak, hogy gondosltodnak a szövetkezeti felada-. tok példás teljesítéséről, amelyeket a II. szövetkezeti kongresszus kitű­zött. A szövetkezet kommunista funk­cionáriusai, mint Lukács elnök és Ján Prídel agronómus még a tavaszi mun­kák megkezdése előtt részletesen megismertetik a növénytermelés dol­gozóival a tavaszi munkák tervét és a szovjet haladó munkamódszerek je­lentőségét. Gondoskodnak róla, hogy a szövetkezeti tagok az idén három hektáron fészkes-négyzetes módon ül­tessék a burgonyát, két hektáron a kukoricát és 42 hektárral nagyobb területen vessenek sűrüsorosan ga­bonaféléket, mint a múlt évben. A szövetkezeti tagokkal együtt biztosít­ják a két 200 köbméteres silógödör felépítését. Tavasszal három hektár parlagon heverő földet művelnek meg. A gyakorlatba ültetik át az iskolában tanultakat A batizovcei szövetkezeti tagok — a hároméves szövetkezeti iskola hall­gatói — elhatározták, hogy a gyakor­latban is alkalmazzák a haladó agro­technika tapasztalatait, az iskolában elsajátított tudományt. Félhektáron kísérleti telepet létesítettek, amely területen a nemzeti iskola micsuri­nistáival a burgonya, árpa és zab leg­jobb termelési feltételein kísérletez­nek. A burgonyát négyzetes-fészkes és az eddig szokásos módon ültetik el, amihez három fajta burgonyát — Drágát, Ackerseget és Kraszavát használnak fel. Készítsünk jó vetőmagot és jó magágyat a kukoricavetéshez A kukoricát általában magjáért termesztik, ami állattenyésztésünk fejlődéséhez és legfőképp a ser­tések hizlalásához szükséges. Ezenkívül a kukoricából még szeszt, keményítőt es többfajta ipari cikket készí­tenek. A zöldkukorica pedig főzve kitűnő csemege. A kukorica szárát törés után takarmánnyal silózzák el. A sűrűn vetett kukorica igen ízletes takarmány, amelyet még a szem keményedése előtt raktározunk el télire. Mivel a kukoricának több jó tulajdonsága van, szük­séges, hogy termesztésével komolyan foglalkozzunk kü­lönösen Dél-Szlovákia területén, ahol leginkább megfe­h.1 a kukorica. A termesztés előfeltétele a taraj helyes megmunkálá­sa, megtrágyázása, amit előző év nyarán középszántás­sai, majd ősszel mélyszántással biztosítunk. A kukorica­földre istállótrágyán kívül még műtrágyát is juttatunk. Ha nincs megfelelő mennyiségű istállótrágyánk, zöldtrá­gyával pótoljuk, amelyet igyekszünk a gyökér mélységéig a talajba juttatni. Jól terem a kukorica azon a földterületen, ahol megeiözőleg füves, vagy tiszta here termett. A füves here Bolyhos gyökereivel és a földben maradt tarló ma­radványaival a talajt porhanyóssá teszi és megterméke­nyíti, biztosítja a humusztartalékot. Az ilyen talajba kerülő kukoricát nem szükséges trágyázni, de az őszi mély­szántást elöhántós ekével kell elvégezni. Tavasszal a ta­lajt simítózzuk és így megakadályozzuk a nedvesség el­párolgását, majd a kukorica vetéséig még kétszer-há­romszor fogasolunk, nehogy a talaj kiszáradjon, vagy be­gyepesedjék. A kukoricát csak 10 C fokos meleg talajba vetjük, kV április 15-e után. A korábbi vetés nem aján­latos, mert a' kukoricía a hidegben nem csírázik, a vető­mag a földben megromlik, vagy hibásan kel ki, a föld. bf^yomosodik, amit nehéz kiirtani. Ha az említett mun­kákat elvégeztük, következik a vetés, amelyhez kizáró­lag jó minőségű vetőmagot használjunk. A magot már előző ősszel csövekként kiválogatjuk. A vetőmagnak szánt kukoricát nagy gondossággal kell elraktározni télre, hogy megőrizze csíraképességét. Ennek biztosítására a mor­zsolásra is nagy gondot fordítunk. A csövek hegyét és tövét kézzel morzsoljuk, s csak a jól fejlett, a cső de­rekán nőtt egészséges szemeket használjuk vetőmagnak. A kukorica kétféleképpen vethető, sorokba vagy négy­zetes-fészkes módon. (70x70 cm.) A legnagyobb hek­tárhozamot a négyzetes-fészkes ültetéssel biztosítjuk. Ezenkívül a kiültetett kukorica könnyen művelhető és nagymennyiségű vetőmag takarítható meg. A kukoricát a kikelés után meg kell fogasolnunk. Az első kapálást az egyeléssel egyidőben kell végezni, amikor a növény már 4—5 levelet hajtott. Az egyeléssel tovább nemvérha­tunk, mert a kukorica felnyúlik, vékony marad és to­vábbi fejlődése nem biztosítható. A kukoricánál alkal­mazzuk még a pótbeporzást is, és annyiszor kapálunk, ahányszor azt a talaj megkívánja. Szövetkezetünkben háromszori kapálással is­tállótrégya nélkül is 57 mázsás hektárhozamot értünk el. Szükséges, hogy az agronómusok és a szövetkezetek egyéb funkcionáriusai minél nagyobb figyelmet fordít­sanak a haladó agrotechnikai módszerek bevezetésére, a trágyatelepek gondos kezelésére, a füves vetésforgó százszázalékos betartására, hogy a legközelebbi két-há­rom éven belül megvalósíthassuk a párt X. kongresszu­sának a mezőgazdasági termelés fellenditésével foglal­kozó határozatait. Ilyen módon biztosítjuk a lakosság­nak zsírral és hússal való jó ellátását, dolgozó népünk szebb és boldogabb életét. Marcsa Lajos, a búcsi EFSz agronómusa Dolgozó parasztjaink hazánk felszabadulásának 10. évfordulója tiszteletére A CSALLOKÖZARANYOSI föld­művesek hazánk felszabadulá­sáriak 10. évfordulóját értékes kötelezettségvállalásokkal kö­szöntik. A felajánlásokból a szö­vetkezeti tagok és az egyénileg gazdálkodó földművesek is ki­veszik részüket. Az EFSz tag­jai vállalták, hogy terven felül még 40 vagon búzát termelnek. Sertéshúsból 60 mázsával adnak be többet, mint amennyit a terv előír. To jásból 30 000 darabot adnak terven felül, ezen kívül 20 mázsa hüvelyessel járulnak hozzá dolgozóink élelmiszer el­látásához. A magasabb hektár­hozam elérése érdekében 20 hek­tárnyi területen öntözik a kuko­ricát, és ezzel az eljárással 100 mázsa hektárhozamot akarnak elérni. Vállalták még azt is, hogy az idén 5000 facsemetét ültetnek ki. A község egyénileg gazdálkodói sem maradnak el a szövetkezet mellett. Ök is érté­kes kötelezettségvállalásokat tettek. Horváth Géza 500 tojást, Tóth Károly 150 tojást ad be terven felül. Beke István vál­lalta, hogy az idén 13 zsinórral több paprikát termel terven fe­lül. Egész évi sertéshúsbeadását az első negyedévben teljesíti. Az említetteken kívül még har­mincan vállaltak kötelezettséget felszabadulásunk 10. évforduló­jának tiszteletére. Plachy László, Csallóközaranyos A PALARIKOVÖI ÁLLAMI GAZ­DASÁG dolgozói versenyfelhívás­sal fordultak az összes állami gazdaság dolgozóihoz a nagyobb hektárhozamok és az állatok hasznosságának növelése érde­kében. Ezt a felhívást a perbe­nyiki állami gazdaság dolgozói is elfogadták és ennek alapján náluk is értékes kötelezettség­vállalások születtek. Kertész Bertalan tehéngondozó csoport­ja kötelezettséget vállalt, hogy a tejhozamot darabonként 7,6 literről 8,6 literre növeli. Szűrős István csoportja pedig még ezen felül vállalta, hogy 100 tehéntől 70 egészséges borjút nevet fel. Fučko István csoportja, amely növendékmarhákat gondoz, azt a kötelezettséget vállalta, hogy a múlt évben 40 dkg napi súly­gyarapodás helyett 45 dkg-os gyarapodást érnek el. A borjú­gondozók Kovács István vezeté­sével pedig azt ígérték, hogy a napi 75 dieg-os súlygyarapodás helyett 80 dkg-ot érnek el. Mádé György 135 sertést gondoz az állami gazdaságban. Vállalta, hogy az idén a napi súlygyarapodást 43 dkg-ról 45 dkg-ra emeli. Zelenók István, Perbenyik MÁD KÖZSÉG egyénileg gaz­dálkodó földművesei hazánk fel­szabadulása 10. évfordulójának tiszteletére szocialista kötelezett­ségvállalásokat lettek, amelyek értelmében az állam iránti ha­zafias kötelezettségüknek eleget tesznek és még terven felül is adnak mezőgazdasági terméke­ket a közellátás részére. Csóka Béla és Kovács Bálint ígérik, hogy 50 liter teiet, Koháry Ist­ván és Sátor Lajos 20 liter tejet adnak be terven felül. Bartalos Dániel és Donyai Ignác 100—100 kg marhahúst adnak terven fe­lül. Bartalos Gyula és Koszorús Joachim 100—100 kg, Nagy György pedig 50 kg árpával ad többet, mint amennyit a terv előír. Koháry Mihály 50, Bonyai Ferenc 20, Lukács András 40, Csonga László 20 és Kovács Gyula 30 tojással járulnak hoz­zá a dolgozók élelmiszerrel való ellátásához. Ezek a kötelezettségvállalások igazolják, hogy a madi egyéni­leg gazdálkodó földművesek is kiveszik részüket a X. párt­kongresszus határozatainak tel­iesitéséböl és hozzájárulnak dolgozó népünk egyre növekvö igényeinek kielégítéséhez. Barát h Ferenc, Mad Néhány szó a tejbegyűjtésről járásunkban A tej olyan mindennapi szükségleti cikk, amelyet napjainkban egyre töb­bet fogyasztunk. Tudjuk, hogy az üz­leteken kívül még a szanatóriumokat, kórházakat és egyéb egészségügyi in­tézményt is naponta el kell látnunk friss tejjel és nem feledkezhetünk meg ezzel kapcsolatban bányászaink­ról és ipartelepeink dolgozóiról sem. A tejjel való ellátás zavartalan me­netének biztosítására a járási begyűj­tési apparátus dolgozói és a nemzen bizottságok tagjai szorosan együtt­működnek és arra törekednek, hogy a tejbegyűjtést száz százalékban tel­jesítsék. Meggyőző politikai munkával ér­tük el azt, hogy január hónapban járásunk a tej be­adási tervét 114 százalékra telje­tette. A dolgozók azért tudták a tervet túl­teljesíteni, mert mindjárt az év ele­jén ismertették velük az előirányzott mennyiséget és minden egyes dolgo­zóra szétírták a tervet. Tehát min­denki tudta, milyen feladat vár rá és így a begyűjtés könnyebben irányít­ható volt. Ahol lemaradás mutatkozott, ott a begyűjtési dolgozó a helyi nemzeti bizottság funkcionáriusaival együtt meggyőző munkával hozták helyre a felvásárlásban mutatkozó hibákat. A dolgozók meggyőző beszélgetést folytattak a kis- és középparasz­tokkal és így elősegítették a napi tervteljesítés állandó emelkedését. A tejbegyűjtési kampányban kitűntek Villant és Laukó elvtársak. Dicsére­tet érdemelnek még a gyerki gazdák is. akik jó példával járnak elő, ugyan­is naponta átlag 2,5 liter tejet adtak egy-egy tehéntől a közellátásnak. Jó példával járnak elő! Nagyfalu, Peresz­lény és még egynéhány község. Van­nak azonban olyan községek is, alr>! nem tartották kötelességüknek a tej­beadás teljesítését, mint Kelenyén, ahol naponta egy-egy tehéntől átlag 0,3 liter tejet adtak csak a közellá­tásnak. Jancsovics Istv.án azzal érvelt, hogy a tej begyűjtési ára igen ala­csony. De megfeledkezett arról, hogy a ruhát, cipőt és ipari cikkeket ő is olcsón vásárolja, amtnek ellenszolgál­tatásképpen neki is teljesítenie kell a ttjbeadást. Szükséges még, hogy Tes­magon és még néhány községben is pótolják a.ijjpjbeadásban mutatkozó lemaradást. ' , r A szövetkezeitek, de főként az Ipoly­sági, a haladó munkamódszerek alkalma­zásával igen szép eredményeket ér­tek el, amelyek segítségével a tej­beadást januárban 600 literrel túl­teljesítették. Lövi elvtárs, a szövet­kezet könyvelője összehasonlítást tett a múlt évi januári beadással és megállapította, hogy az Idén 2 000 literrel többet adtak be. Ugyanakkor megemlíti, hogy a múlt évben a réteket elöntötte a víz és ezért a széna gyenge tápértékű. Tóth József, a szövetkezet zootochnikusa iá megjegyezte, hogy decemberben át­tértek a tehenek hasznossága szerinti takarmányozására, aminek az eredmé­nye másfél hónapon belül megmutat­kozott. A tejhozam naponta átlag 4,5 literre emelkedett az eddigi két liter­rel szemben. Megemlíti még, hogy ez nem végleges eredmény, igyekeznek, hogy még nagyobb javulás álljon be a tejtermelés terén. Megtért János tehéngondozó elmon­dotta-, hogy a tehenek takarmányét répaszelettel és silótakarmánnyal íze­sítik és azonkívül arra törekednek, hogy a tehenek a borjazáshoz Jól elö legyenek készítve, hogy egészséges állatokat hozzanak a világra. Sztudva László, a begyűjtési minisztéruin járási meghatalmazottja, Ipolyság.

Next

/
Oldalképek
Tartalom