Uj Szó, 1955. február (8. évfolyam, 27-50.szám)

1955-02-24 / 47. szám, csütörtök

1955. február 24. Pénzreform a Kínai Népköztársaságban 4 m szq Az NDK kormányának álláspontja a Csehszlovák Köztársaság elnökének és a Lengyel Népköztársaság államtanácsának a Németországgal való hadiállapot megszüntetéséről tett nyilatkozatával kapcsolatban A Német Demokratikus Köztársa­ság kor.-r.ánya a Csehszlovák Köztár­saság elnökének és a Lengyel Nép­köztársaság államtanácsának a Né­metországgal való hadiállapot meg­szüntetéséről tett nyilatkozatával kap­csolatban az alábbi álláspontot foglal­ta el: A Német Demokratikus Köztársa­ság kormánya és az összes békesze­rető németek hálásan fogadják a Csehszlovák Köztársaság elnökének és a Lengyel Népköztársaság államtaná­csának a Németországgá! való hadi­állapot megszüntetéséről tett nyilat­kozatát. Ez a nyilatkozat az összes békeszerető németre nézve a lengyel nép és a Csehszlovák Köztarsaság né­pei akaratának megnyilatkozása, hogy a/ egész német néppel a baráti kap­csolatokat felvegyék és a Német De­mokratikus Köztársasággal való test­véri és baráti kapcsolatokat tovább szilárdítsák. Mindkét nyilatkozatot magasra értékeli a német nép, mivel éppen a Lengyel Népköztársaság és a Csehszlovák Köztarsaság békesze­rető népe szenvedett nehezen a Hit­ler-fasizmus Igája alatt. A német militarizmus agresszív képviselői ma provokáló módon be­szélnek a lengyel és csehszlovák te­rületek meghódításának szándékáról. Ezek a körök ma rendszeres izgató és hazug kampányt folytatnak a Len­gyel Népköztársaság és Csehszlovák Köztársaság ellen és igyekszenek megnyerni Nyugat-Németország la­kosságát revansista terveik számára. A Nyugat-Németországban uralkodó helyzet azonban azt mutatja, hogy a lakosság visszautasítja a revansista politikát. A nyugatnémet lakosság túl­nyomó többsége a német kérdés bé­kés elintézését kívánja és üdvözöl minden lépést, amely hozzájárul a nemzetközi feszültség enyhüléséhez és az európai béke biztosításához, A Csehszlovák Köztársaság elnökének és a Lengyel Népköztársaság államtaná­csának nyilatkozata olyan intézkedé­sek, amelyek lehetővé teszik, hogy mindkét állam rendes kapcsolatokat tartson fenn egész Németországgal, A Német Demokratikus Köztársa­ság kormánya megállapítja, hogy a hadiállapot megszüntetése a Lengyel Népköztársaság és a Csehszlovák Köztársaság között egyrészről és Né­metország között másrészről a német népre nézve rendkívül értékes segít­séget jelent boldog és békés jövő­jéért folytatott harcában. A Német Demokratikus Köztársa­ság, a Lengyel Népköztársaság és a Csehszlovák Köztársaság között szí­vélyes baráti viszony alakult ki és ezek az államok kölcsönösen támo­gatják és segítik egymást. Nincsenek egymás között semmiféle területi igé­nyeik. A Német Demokratikus Köztár­saság ezeket az elválaszthatatlan ba­ráti kapcsolatokat gondosan fogja őrizni, továbbra is ápolni fogja őket és minden erejével arra fog töreked­ni, hogy az egész Németország es mindkét keleti szomszédja között örök barátság létesüljön. A vietnami sajtóiroda jelentette: A Vietnami Demokratikus Köztársa­ság nemzetgyűlésének állandó bizott­sága február 19-i gyűlésén határozatot fogadott el, amely elfogadja a Szovjet­unió Legfelső Tanácsának deklarációját. „A vietnami nép mindig békét kívánt — mondják a határozatban. Ezért vett részt a Vietnami Demokratikus Köz­társaság kormánya a genfi konferenci­án, amely meghozta a békét Indokína számára. Ettől az időtől kezdve a Viet­nami Demokratikus Köztársaság kor­mánya pontosan teljesíti a genfi egyez­mény megállapodásainak feltételeit, ugyanakkor, amikor a másik fél a há­borús imperialista gyújtogatók paran­csára megkísérli az egyezményt lehe­tetlenné tenni." Az összes békeszerető erők törek­vése ma arra irányul, hogy megaka­dályozza a párizsi egyezmények rati­fikálását és megvalósítását. Ha a há­borús gyújtogatók megkísérelnék rregvalósítani veszélyes háborús ter­veiket a békeszerető népek akarata és ellenállása ellenére, a Német De­mokratikus Köztársaság szilárdan el van határozva a Szovjetunióval, a Lengyel Népköztársasággal, a Cseh­szlovák Köztársasággal és a többi népi demokratikus országgal együtt hozzájárulni a békeszerető népek vív­mányainak megvédéséhez és szuverén területi érintetlenségének biztosításá­hoz. A Német Demokratikus Köztár­saság kész egyezményre lépni a Len­gyel Népköztársasággal, valamint a Csehszlovák Köztársasággal, amelye­ket a német militarizmus különös­képpen veszélyeztet, azokra a közös intézkedésekre nézve, amelyek békés jtvőjük védelmére szükségesek. A nyilatkozatban továbbá ezeket mondják: „A nép és a Vietnami De­mokratikus Köztársaság nemzetgyűlé­se támogatja a különféle politikai rend­szerekben élő országok békés együtt­élésének gondolatát és lehetőségeit az együttélés rendszerének.ismert öt alap­elve alapján. A nép és a Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzetgyűlése üdvözli a Szovjetunió Legfelső Tanácsa javasla­tát, hogy a parlamentek között közvet­len kapcsolatokat teremtsenek és hogy az államok között kicseréljék a parla­menti küldöttségeket. Ilyen csereak­ciók még inkább lehetővé teszik a nemzeteknek a kölcsönös megértést és a vitás kérdések barátságos megoldá­sát." A Kínai Népköztársaság Államtaná­csának február 17-én tartott ötödik teljes ülésén rendeletet hagytak jóvá új bankjegyek kibocsátásáról és a je­lenlegi bankjegyek bevonáséról. A rendeletet február 21-én hozták nyil­vánosságra. Az új pénzegység március 1-én lép a jelenleg forgalomban lévő helyébe. A mostani bankjegyeket a Kínai Népi Bank március l-e és április 30-a között váltja be 1:10 000 arányban. Az öt­ezer jüanos és kisebb bankjegyek be­váltásának határidejét a bank később fogja közzétenni. A 10 000 jüanos és ennél nagyobb bankjegyek forgalma április 1-én megszűnik. Az összes készpénzfizetéseket, szer­ződéseket, a könyvelést és a nemzet­közi elszámolásokat március 1-től kezdve már az új pénzegység alapján kell számítani. A mostani 10 000 jüanos bankjegyért 1 új jüant ad a bank. Ezenkívül lesz­nek két, három, öt és tíz jüanos bank­jegyek is. A kisebb pénzegységek a kö­vetkezők lesznek: 1, 2 és 5 fen (1 jüan — 100 fen), valamint 1, 2 és 5 csiao tl fen — 10 csiao). A bankjegyeket négy nyelven: han, tibeti, mongol és ugjur nyelven nyom­tatják. Az új pénz kibocsátásának célja — mint az államtanács rendelete mondja — „megjavítani Kína valutarendszerét az átutalások és az elszámolás meg­könnyebbítése végett." A kereskedelmi minisztérium, a pénzügyminisztérium és a Kínai Népi Bank vezető tisztviselői közölték az Üj-Kína munkatársával, hogy az árak­ban nem lesz változás. Az árakat az új jüan hivatalos ár­folyama alapján fogják megállapítani, vagyis 10 000 régi jüan helyett lesz 3. Ez a legkisebb pénzegységre is vonat­kozik. A rendelkezés érvényes vala­mennyi vállalatra, az állami, a szövet­kezeti, az állami-magán vegyesvállal,i­latokra és a magánvállalatokra egy­aránt. A külföldi valuták árfolyamát ugyan­ilyen arányban számítják át az új jüanra. Az Új-Kína hírügynökség ezt írja a pénzreformmal kapcsolatban: Kína aranytartaléka az 1954-es esz­tendőben több mint 11-szerese volt az 1950. évinek — jelentette ki a Kínai Népi Bank egy felelős tisztviselője va­sárnap. — A kínai pénz szilárdságát nem­csak ez a hataimas és egyre növekvő aranytartalék szavatolja, hanem a bő­séges anyagi források is. A kínai pénz a viláa legszilárdabb valutái közé tar­tozik' — tette hozzá. A banktisztviselő kifejtette, hogy az 1950-es évet száznak véve, tavaly 22,5-re emelkedett Kína külkereske­delmi és fizetési forgalma. Kína kül­kereskedelmi mérlege kedvező. Kínának az 1953. év óta, azaz a gyor­sabb ütemű gazdasági fejlődés meg­kezdése óta egyre több külföldi valu­tára van szüksége, de hála kedvező fi­zetési mérlegének, nem, kellett deficit­tel zárnia egyik évet sem. Ellenkező­leg, nemzetközi fizetési helyzete tovább szilárdult. A reakciós Kuomintang nap­jaiban az ország fizetési mérlege év­ről évre nagyobb deficittel zárult. Kína nemzetközi fizetési mérlegének egészséges és szilárd helyzete az or­szág külkereskedelmének gyors fejlő­déséből következik. Az ország nemzet­közi bevételeinek és kiadásainak 83,9 százalékát tette ki a külkereskedelem 1954-ben, 1950-ben ez az arány csak 70,8 százalék volt. Tavaly a külkeres­kedelemnek már 97 százalékát bonyolí­totta le az állami szektor az 1950-es 60 százalékkal szemben. A Szovjetunióval és a népi demokráciákkal való keres­kedelmi forgalom 1954-ben Kina nem­zetközi kereskedelmének 73,4 százalé­kát tette ki. Ami a kínai pénz szilárd árfolyamát illeti, a banktisztviselő rámutatott, hogy az angol fontsterling árfolyama 1950 óta állandóan esett, 98 900 jüan­ról a jelenlegi 68 930 jüanra. A kínai pénz szilárdsága tette lehe­tővé az államháztartás kiegyensúlyozá­sát és a lakosság fogyasztási cikkekkel való zavartalan ellátását. A Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzetgyűlése elfogadta a Szovjetunió Legfelső Tanácsának deklarációját KuMitikai jegyietek A legutóbbi világpolitikai események sorában kimagasló helyet foglal el a Szovjetunió kormányának nyilatkozata, mely a fegyverkezés általános csökkentése és az atomfegyver betiltása céljából nemzetközi értekezlet -jsszohivását ja­vasolja, E nyilatkozat időszerűségét az a körülmény emeli ki, hogy az ENSz leszerelési bizottságának kere­tében működő albizottság február 25­én kezdi meg ülésszakát. Ennek célja újból megkísérelni egy olyan egyez­mény létrehozását, amely a fegyver­kezés és a fegyveres erők csökken­tését s az atom-, valamint más tö­meges pusztításra alkalmas fegyverek betiltását eredményezné. Mit indítvá­nyoz konkréten a Szovjetunió? Az államok kötelezzék magukat atom- és hidrogénfegyver-készletek megsemmi­sítésére, illetve az atomanyagoknak pusztán békés célokra való felhaszná­lására, továbbá arra, hogy fegyveres erőiket és azok felszerelését, nem nö­velik 1955. január l-hez képest s hadászati kiadásokban nem emelik az 1955. évi költségvetésben előirányzott hadikiadásokon túl. A Szovjetunió kornánya tehát tántoríthatatlanul ha­lad békebarát külpolitikájának útján és rendületlenül követi azt a vonalat, meiyet V, M. Molotov — a Szovjet­unió Legfelső Tanácsának nemrégi ülésezésén elmondott nagy beszámoló­jában — így határozott meg a nemzetközi feszültség enyhítését csak a legagresszívabb erők és cselszövé­nyeik elleni harccal lehet elérni, kö­vetkezésképpen ennek a harcnak nem­hogy nem szabad gyöngülnie, hanem azt még nagyobb kitartással, még több hozzáértéssel, még következetesebben kell folytatni." , A szovjet kormánynyilatkozat, amely a lehető legmélyebb fogadta­tásra talált a béketábor országaiban s nagy rokonszenvet váltott ki a vi­lág többi békeszerető népeinél, élénk érdeklődést keltett a nyugati bur­zsoázia köreiben is, melynek sajtója — a közvélemény nyomása alatt — nem hallgathatja el a sfzovjet kormány újabb kezdeményezését. Bármennyire is igyekszenek az amerikai „Associated Press" és az „United Press" hírügy­nökségek tudósítói a szovjet kormány­nyilatkozatot elferdíteni, propaganda­manővernek feltüntetni, jelentéseikből kilátszik a lóláb: az agresszorok ve­szélyesnek tartják az atomfegyver be­tiltását, mert ez meghiúsítaná háborús terveiket, az áhított nagy „busi­nesst", de veszélyesnek tekintik a szovjet javaslatokat azért is, mert azok elfogadása megakadályozhatná Nyugat-Németország felfegyverzését. Igen komoly figyelmet szentel a szov­jet kormánynyilatkozatnak az angol sajtó. Míg a vidéki lapok a nyilatko­zat azon részét emelik ki, melyben -M- atom- és hidrogénbomba-készle­tek megsemmisítéséről és az atom­anyagoknak kizárólag békés célokra való felhasználásáról van szó, addig az Eden külügyminiszterhez közelálló „Yorkshire Post" kijelenti, hogy „a Nyugat nem mutat hajlandóságot az atomfegyver megsemmisítésének elfo­gadására" —, állítólag azért —, mert nincs megegyezés a „hagyományos" fegyverek csökkentéséről. Hivatalos állásfoglalás még nem történt, de — mint a Reuter hírügynökség jelenti — a szovjet javaslat nagy izgalmat keltett londoni diplomáciai körökben, hiszen annak elfogadása felborítaná a párizsi egyezményeket, amikről pe­dig az angol kormánykörök lemonda­ni nem akarnak. Az. angol imperialis­ták magatartása a legkevésbé sem lehet meglepő, ha arra gondolunk, hogy a brit kormány csak néhány nappal azelőtt hozta nyilvánosságra elhatározását, hogy hozzálát a hidro­génbomba gyártásához, ami — mint már eddig is számos megnyilatkozás tanúsítja — az angol nép legnagyobb felháborodását váltja ki. A francia burzsoázia sajtója, mint például a „l'AURORE", a „FRANC TIREUR" szo­kott demagógiájával propagandafogás­ként igyekszik a Szovjetunió új kez­deményezését beállítani, de akadnak lapok, melyek komolyabb hangon ír­nak, noha igyekeznek árnyékot vetni a szovjet békepolitika jóhiszeműségére. Ezzel szemben a „Liberation" nem átallja megjegyezni: „Franciaország valóban nagyhatalom lenne, ha élére állna a leszerelési hadjáratnak és kecf­vezően válaszolíia a Szovjetunió kez­deményezésére." Mint mindenütt, úgy Franciaországban is a forradalmi munkásság lapjai méltatják igazán ér­deme szerint a Szovjetunió nemes békepolitikáját, amely azonban Fran­ciaország mai uralkodó osztályában süket fülekre talál. A francia belpoli­tikai helyzetre mi sem vet élénkebb fényt, mint az, hogy a francia bur­zsoázia Pinay, Pflimlln és Pineau sze­rencsétlen próbálkozásai után, most Edgár Faur-ral kísérletezik, aki alapjában véve Men­des-France nyomdokain akar haladni. Nyilatkozatai a legkisebb kétséget sem hagyják aziránt, hogy a párizsi egyezmények ratifikálásának törhetet­len híve, ami nemcsak Nyugat-Né­metország felfegyverzésével, hanem Franciaország már amúgyis csorbult nemzeti függetlenségének további ki­árulásával, a demokrácia legsúlyosabb veszélyeztetésével, e dolgozók élet­színvonalának elviselhetetlen csök­kentésével járna. A francia kormány­válságot levitézlett politikusok válto­gatásával megoldani nem lehet, még kevésbé homályos, szépen hangzó és egyúttal súlyos ellentmondásokkal te­li programokkal sem. Waldeck Rochet, Franciaország Kommunista Pártjának képviselője három pontban tárta René Coty köztársasági elnök elé a nem­zeti megújhodás programját. Elsősor­ban Franciaországnak el kell vetnie Nyugat-Németország felfegyverzésének gondolatát és békés együttműködést kell folytatnia a Kelettel, másodsor­ban teljesítenie kell a dolgozók bér-, segély- és nyugdíjemelési követeléseit, harmadsorban véget kell vetni Észak­Afrikában a népelnyomás politikájának és a gyarmati nemzetek jogait elis­merve, Észak-Afrika nemzeteinek ön­kormányzatot kell biztosítania. Franciaország Kommunista Pártja — mint Waldeck Rochet mondotta — minden kormányt hajlandó támo­gatni, amely e feltételeket teljesíti. Ezeket az égető problémákat, ame­lyek megoldását mind számosabban követelik, sem megkerülni, sem el­odázni nem lehet. A francia hangu­latra jellemző, hogy azoknál', a kép­viselőknek egy része, amely a ratifi­káció mellett volt, ma már a tömeg­akciók hatása alatt kezdi felismerni, hogy olyan váltót írt alá, amit a nép semmi szín alatt sem fog kifizetni. A népi ellenállás ereje most már a Köztársasági Tanács egyes olyan tag­jainak magatartásában is tükröződik, akik azelőtt szó nélkül mondtak vol­na igent a ratifikáláshoz. így távolról sem lehetetlen, hogy különféle módo­sító javaslatok folytén a párizsi egyez­mények újra visszakerülnek a parla­mentbe, ami azután megpecsételhet­né az átkozott háborús szerződések sorsát. A fejlemények tehát a legke­vésbé sem bátoríthatják Edgár Faur életképtelen próbálkozásait. A párizsi háborús egyezmények ratifikálása — az amerikai kormány minden erőfeszítése ellenére — még seholsem befejezett tény, tehát még magában Bonnban sem, ahol pedig Adenauer koalíciója parlamenti több­séggel rendelkezik. A bonni parlament 487 képviselője közül 151 szociálde­mokrata, akik ellenzik a párizsi egyez­ményeket, de Adenauer koalíciója nem egységes s így helyzete távolról sem oly szilárd, mint még nem is olyan régen volt. A koalíción belüli ellenté­tek oka a Saar-kérdés rendezésének módja, amivel sokan nem értenek egyet. A mélyebb okok azonban in­kább abban rejlenek, hogy egyes ki­sebb pártok képviselői, mint amilyen a Szabad Demokratikus Párt és a Német Párt, nem hunynak szemet afelett, hogy a német nép széles ré­tegei a legnagyobb ellenszenvvel vi­seltetnek a ratifikálás iránt és nem akarnak lemondani az egységes, füg­getlen, demokratikus Németoiszág megteremtéséről, amely békében élne a Kelettel is. Ebben leli magyaráza­tát az, hogy az említett két párt a ratifikálás után azonnal tárgyalásokat követel a Szovjetunióval, ami persze üres szólam. Sokkal reálisabb erőt képviselnek viszont azok a burzsoá körök, ame­lyek szívesen vennék a Kelettel való gazdasági együttműködést. Az ellen­zék súlypontja a munkásság magatar­tásában van, amelyet a szakszerveze­tek elnöksége is kifejezésre juttatott, mikor több mint 6 000 000 tag nevé­ben tiltakozott Nyugat-Németország újrafelfegyverzése ellen. A szüntelen megmozdulások — amelyek egyik szép példája volt a dortmundi tünte­tés is, ahol Jacques Duclos a német és francia nép barátságáért, a békéért, és a párizsi háborús szerződések el­vetéséért szállt síkra — ma már olyan méreteket öltenek, hogy Adenauer hazaárulási perbe akarja fogni Né­metország Szociáldemokrata Pártját, így veti le a reakció álarcát. A kom­munista párttal kezdi és a demokrácia maradványainak pusztításával végzi, ha egységbe kovácsoltan nem áll el­len a nép. A jelek arra vallanak, hogy Nyugat-Németország népe a Nemet Demokratikus Köztársaságra és a bé­ketábor többi országaira támaszkodva keresztülhúzza Adenauerék cselszövé­seit. S. J. * I

Next

/
Oldalképek
Tartalom