Uj Szó, 1955. február (8. évfolyam, 27-50.szám)

1955-02-22 / 45. szám, kedd

2 UJSZ0 1955. február 22. Az egységes föidművesszövetkezetek II. országos kongresszusának határozata Az EFSz-ek II. országos koníeren ciája 1955. február 18-ika és 20-ika között megtartott ülésein megvitatta a mezőgazdasági szövetkezetek fej­lesztésének fontos kérdéseit. Az EFSz-ek II. országos kongres­szusának tanácskozásai igazolták, hogy az egységes föidművesszövetke­zetek útja helyes, ez az az út, ame­lyen tartósan növelhetjük a mező­gazdasági termelést, fokozhatjuk a parasztok éš a szövetkezeti tagok jó­létét, amint azt az EFSz-ek többségé­nek gazdasági eredményei tanúsítják. Ezeket az eredményeket csakis a munkások és a dolgozó parasztok szövetségének szüntelen erősítésével érhettük el, hála a szocialista ipar hatalmas arányú fejlődésének és an­nak a nagy segítségnek, amelyben a munkásosztály, Csehszlovákia Kom­munista Pártja és a kormány részeset. Az EFSz-ek II. országos kongresz­szusának küldöttei köszönetüket fe­jezik ki Csehszlovákia Kommunista Pártjának és a Nemzeti Front kor­mányának a mezőgazdasági nagyter­melés fejlesztésében nyújtott hatha­tós segítségükért. A szövetkezeteket jelentős anyagi támogatásban - része­sítik a beruházási építkezéseknél, a gépek, műtrágya és vetőmag szállí­tásánál, a gép- és traktorállomások hathatós támogatása révén, stb. A párt és a kormány segítsége nélkül mezőgazdasági termelésünk a föld­birtokosok, a kulákok és az üzérek meggazdagodásának eszközéül szol­gálna, a dolgozó parasztot pedig to­vábbra is kifosztanák és kizsákmá­nyolnák. Az EFSz-ek kongresszusának rész­vevői meg vannak győződve arról, hogy szövetkezeteseink és egyénileg gazdálkodó parasztjaink erre a támo­gatásra a mezőgazdasági termelés fej­lesztésével, a mezőgazdasági termé­nyek beadásának növelésével vála­szolnak és így járulnak hozzá egész népünk jobb ellátásához. A kongresszus megvitatta a föld­művelésügyi miniszter beszámolóját, valamint az EFSz-ek mezőgazdasági termelésének fejlesztésével kapcso­latos anyagot és elhatározta, hogy ezt az anyagot — a vitában elhang­zott megjegyzésekkel kibővítve — útmutatásul fogadja el a CsKP X. kongresszusán elfogadott irányelvek teljesítésére. I. Teljesítsük a CsKP X. kongresszusának a mezőgazdasági termelés lényeges növelését célzó irányelveit, érjük el és szárnyaljuk túl a tervbevett hektárhoíamokat, az állatállomány tervbevett számát és hasznosságát 1. A tavaszi munkák gondos előké­szítésével teremtsük meg az 1955. év­re a takarmánynövények, gabonafélék, ipari és kapásnövények termesztésé­ben tervbe vett feladatok teljesítésé­nek és túlteljesítésének múlhatatlan feltételeit, mert csak ezzel biztosít­hatjuk állattenyésztési termelésünk fellendítését. A szövetkezet valamennyi tagjának bevonásával dolgozzuk ki a tavaszi munkák tervét, idejében kössünk szer­ződést a gép- és traktorállomással, gondosan készítsük elő a gépeket, a műtrágyát, a vetőmagot és ültetőanya­got, fogatokat és szerszámokat. Ápol­juk lelkiismeretesen az őszi vetést, idejében vessük el a tavaszi gabonát és az ipari növényeket, biztosítsuk a kapásnövények megfelelő gondozását. 2. Az EFSz-ek minden funkcionáriu­sának elsőrendű kötelessége és vala­mennyi szövetkezeti tag ügye, hogy határozottabban használják ki mező­gazdasági termelésünk nagy tartalé­kait. Elsősorban a következő intézke­désekről van szó: a) ( Biztosítsuk az egész tervbe vett szántóterület megművelését és vonjunk be további parlagon heverő területe­ket a gazdálkodásba. A földalap kibő­vítését tekintsük a szövetkezeti terme­lés növelése fontos eszközének és min­den szövetkezeti tag hazafias köteles­ségének. Már most tegyük meg a szük­séges intézkedéseket, hogy a gépállo­mások segítségével minden hektár ed­dig kihasználatlan földet megművel­jünk. A kevéssé termékeny rétek és iegelők felszántásával bővítsük ki a szántóföldet, az így szerzett földet tegyük termővé és elsősorban a ta­karmányalap bővítésére használjuk fel. Ezzel kapcsolatban fordítsunk nagy fi­gyelmet a föld vízmentesítésére és ön­tözésére. b) Szüntelenül fokozzuk a talaj ter­mőképességét és e kérdés megoldásá­ban már az idén érjünk el döntő for­dulatot. Ezért növelni kell az istálló­és komposzttrágya termelését és ki­használását, a műtrágyák helyes al­kalmazását és a trágya megfelelő ke­zelésével elejét kell venni a tápanya­gok veszteségének. Az eddiginél na­gyobb mértékben alkalmazzuk a zöld­trágyázást, gazdálkodjunk célszerűen a trágyalével és használjuk fel a ka­pásnövények, silótakarmányok hozamá­N nak növelésére, a rétek és legelők ja­vítására. c) Határozottabban kell betartani minden agrotechnikai előírást, tekin­tetbe véve az egyes szövetkezetek gazdálkodásának helyi adottságait. Vé­gét kell vetni a talaj előkészítésé­nél az agrotechnikai szabályok be nem tartásának, a vetési határidő el­mulasztásának és a növényápolási munkák rossz teljesítésének. Követ­kezetesen harcolni kell a gyom és a kártevők ellen. A haladó szovjet és hazai termelési módszerek bevezetését a hektárhoza­mok növeléséért vívott harc elválaszt­hatatlan részének kell tekinteni. El­sősorban a burgonya és a kukorica négyzetes-fészkes ültetéséről, a rozs és a lucerna pótbeporzásáról, a pro­senicei cukorrépatermesztők, a tábori lontermesztök és a havličkov-brodi burgonyatermesztők mozgalmának mi­nél szélesebbkörű kifejlesztéséről van szó. Minden EFSz-ben elegendő meny­r.yiségű saját vetőmagot és ültetményt kell termeszteni,, elsősorban gabonából és burgonyából. d) EFSz-ek II. kongresszusának részvevői úgy vélik, a szövetkezetek­nek minden feltételük megvan, hogy szüntelenül fokozzák a mezőgazdasági termelés belterjességét. Ezért fontos­nak tartják, hogy a szövetkezetek gyorsabban vezessék be a nagy táp­anyagtartalmú kiadósabb takarmány­növények termesztését; ilyen például a szemes- és silókukorica, amely köz­larsaságunk minden vidékén termeszt­hető, továbbá a napraforgó, a takar­mánykáposzta és a köles. A szövetke­zetek igen fontos feladatának tekint­sük a burgonya hektárhozamainak fo­kozását. Helytelen, hogy az állfhdó takarmányhiánv ellenére sem vetnek be minden termőföldet tarjókeverékek­kel és más takarmánynövényekkel. 3. Az EFSz-ek II. kongresszusa nagyra értékeli azt a sokoldalú támo­gatást, amelyet az állam és a mun­kásosztály nyújt a szövetkezeteknek a gép- és traktorállomások révén. Szerfölött kívánatos, hogy véget ves­sünk a gépállomásokkal kötött szer­ződések terén tapasztalható ki nem elégítő helyzetnek. A szerződéseket egy évre előre kössék meg és telje­sítésüket rendszeresen értékeljék a brigádközponti tanácsokban és a gép­állomások tanácsaiban. Ez járul hozzá A kongresszus tanácskozásai során rámutattak arra, mily nagy lehetősé^" geik vannak a szövetkezeteknek a termelés növelésében. A tanácskozás végül igazolta, hogy sok szövetke­zetben nem tettek határozott intéz­kedéseket a' komoly hiányok meg­szüntetésére és a termelés növelésére. A II. országos kongresszus úgy vé­li, határozottan végét kell vetni a szövetkezetekben tapasztalható\ fogya­tékosságoknak, a gazdálkodás elégtelen eredményeinek és ezért az említett szövetkezetek valamennyi tagjához fordul, hogy a maguk érdekében ha­tározottabban harcoljanak a nagyobb hektárhozamokért, az állatállomány nagyobb hasznosságáért. Felhívja őket, hogy munkájukban következetesen tartsák be az EFŠz- ek alapszabályzatát, hogy lényegesen megjavítsák a munka megszervezését, érvényesítsék a szövetkezeten belüli demokráciát, fokozzák a politikai és szakmai színvonalukat. A kongresszus felhívja a legjobb EFSz-ek tagjait, hogy támogassák a lemaradókat, s adják át nekik a ter­melésben és a szövetkezeti gazdálkodás megszervezésében szerzett jó tapasz­talataikat. A kongresszus megállapította, hogy az EFSz-ek eddigi fejlődése megterem­tette a falu szocialista átalakításának szilárd alapját. A dolgozó parasztokat szemléltetően meggyőzték arról, hogy a szövetkezeti gazdálkodás jelentős előnyöket és fényes jövőt biztosít szá­mukra. Az EFSz-ek kongresszusának rész­vevői szilárdan hiszik, hogy szövetke­zeteink tagjai és dolgozó parasztjaink a munkásosztály, a nemzeti bizottsá­gok és a gazdasági szervek támogatá­sával, a szovjet kolhozparasztok pél­dáját követve, határozott harcot kez­denek a mezőgazdasági termelés növe­léséért, az EFSz-ek gazdasági meg­szilárdításáért és felvirágoztatásáért. Annak érdekében, hogy ezeket a cé­lokat elérjük, hogy teljesítsük a CsKP X. kongresszusán a mezőgazdasági ter­melésnek a legközelebbi 2—3 eszten­dőben való lényeges növeléséről hozott irányelveket, az EFSz-ek II. országos kongresszusának küldöttei elhatároz­ták, hogy a szövetkezetek tagjai elé a következő feladatokat tűz'ik: a gépállomások és az EFSz-ek mun­kájának jobb tervezéséhez. A szerző­déseket mindkét részről be kell tar­tani. A termelés növelése és.a szövet­kezetek érdeke is megköveteli, hogy az EFSz-ek ragaszködjq^iak ahhoz, hogy a gépállomások jól végezzék el a mezei munkákat és megteremtsék a gépek teljesítőképességének teljes ki­használásához szükséges feltétele­ket. A kongresszus felhívja a gép- és traktorállomások agronómusait, bri­gádvezetőit, traktorosait és többi dol­gozóit, hogy alapvető feladatuknak tekintsék a haladó munkamódszerek bevezetésének megszervezését az EFSz-ek termelő munkájában és ügyeljenek arra, hogy a munkákat jól és agrotechnikai határidőre végezzék el. 4. A kongresszus felihívja vala­mennyi szöy.etkezet figyelmét az állat­tenyésztési ' termelés növelésének szükségére, elsősorban arra, hogy fo­kozzák az állatok hasznosságát és biztosítsák a szükséges takarmány­alapot. Ezért a következőkre hívja fel az EFSz-ek elnökeit, zoo;technikusait és tagjait: a) azok £z egységes föidművesszö­vetkezetek, amelyek még nem érték el a tervbe vett állatállományt, még az idén egészítsék ki az állatok szá­mát és szerezzék be a szükséges kö­zösen istállózott szarvasmarhát, első­sorban tehenet; b) fordítsanak minél nagyobb gon­dot az állatok hasznosságának növe­lésére, mivel ez az állattenyésztési termelés fejlesztésének alapvető útja. Az állattenyésztési termelés mun­kájának jobb megszervezésével, a munkának az eredmények szerinti helyes díjazása elvének érvényesítésé­vel, a káderek állandósításával és szaktudásuknak gyarapításával bizto­sítsuk az állatok jobb ápolását, fory dítsunk fokozott gondot a borjak fel­nevelésére és a tehenek tejhozamá­nak növelésére. A kongresszus azt ajánlja az egy­séges földművesszövetkezeteknek, hogy gondoskodjanak tenyészcsordák­ról, tenyészkocákról, anyajuhokról, tenyészkancákról és fajbaromfiról, hogy megfelelő fajnemesítéssel növel­jék az állatok hasznosságát és kihasz­nálják a szocialista nagytermelés nyújtotta előnyöket nagyhasznosšágú fajállatok kitenyésztésére. A kongresszus felhívja a szövetke­zetek valamennyi tagját, hogy a zoo­technikusok és tudományos kutatók támogatásával merészebben, de ugyanakkor megfelelő szakismerettel vezessék be és terjesszék a haladó zootechnikai módszereiket, elsősorban Malinyina, Surikov, Ljuszkova mód­szerét és a borjak' rideg nevelését. Az etetési tervek szerint javítsák meg a gazdasági állatok takarmányo­zását, tegyék ízesebbé, változatosab­bá a takarmányt és tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy több állati terméket, elsősorban tejet és húst termeljenek; c) a kongresszus felhívja az összes EFSz-eket, hogy rövid időn belül úgy bővítsék takarmányalapjukat, hogy takarmányszükségletüket saját forrá­saikból fedezhessék és hogy takar­mánytartalékot is létesíthessenek. A rétek megfelelő gondozásával, elsősorban termőképességük fokozásá­val istállótrágya, komposzt és mész adagolása, valamint vízmentesités növelésének fontos feltétele, hogy kö­zös istállókat építsünk. Aratérig fel kell építeni a befejezetlenül maradt épületeket, s meg kell tenni mindent annak érdekében, hogy az idei építési terveket teljesítsék, az állatállományt közös istállókban helyezzék el és az új istállókat a legszükségesebb gépi berendezésekkel felszereljék. A kongresszus a szövetkezetek ve­zetőségének, az építőcsoportok veze­tőinek és tagjainak és minden szö­vetkezeti tagnak azt ajánlja, hogy az istállók és más közös gazdasági épü­letek építésénél célszerűen gazdálkod­janak az építőanyaggal, minél na­gyobb mértékben használják ki a helyi nyersanyagforrásokat és munkaerő­ket és hogy a szövetkezeti alapok, el­sősorban az oszthatatlan alap megfe­lelő juttatásával a mintaalapszabály­zat szerint biztosítsák a további épít­kezések legfontosabb feltételeit. A kongresszus felhívja a tudomá­nyos dolgozókat, kutatókat, a mező­gazdasági iskolák tanárait és tanítóit, támogassák a szövetkezeteteket a haladó növénytermesztési és állat­tenyésztési munkamódszerek beveze­tésében, tanítsák meg őket a tudo­mányos kutatások eredményeinek cél­szerű alkalmazására és a szövetkezeti mezőgazdasági nagytermelés gyor­sabb fejlődésének és felvirágzásának érdekében szilárdítsák meg a tudo­mány és a gyakorlati munka kapcso­latait. A kongresszus felhívja a gép- és traktorállomások dolgozóit, a zootech­nikusokat, a közgazdászokat, a köny­velési oktatókat és a nemzeti bizott­révén szövetkezeteink rövid idő alatt ságok többi dolgozóját, a begyűjtési megkétszerezhetik a rétek hozamát, Még az idén ki kell építeni a szüksé­ges silógödröket és gondoskodni kell arról, hogy tavasztól kezdve silózzák a takarmányt; d) az állatállomány és a hasznosság apparátus és a mezőgazdasági építésze­ti tervező irodák dolgozóit, hogy köz­vetlenül és alkotó módon támogassák a szövetkezeteket az EFSz-ek II. or­szágos kongresszusán hozott vala­mennyi határozat végrehajtásában. II. Következetesen léptessük életbe az EFSz-ek alapszabályzatát — határozottan javítsuk meg a munka szervezését vezessük be a végzett munkák megfelelő érdem szerinti díjazását és emeljük a tagok politikai és szakmai színvonalát 1. Az EFSz-ek kongresszusa azt ajánlja, hogy a leghatározottabban léptessék életbe az EFSz-ek alapsza­bályzatát a szövetkezet és valamennyi szövetkezeti tag mindennapi munká­jában és ügyeljenek a szövetkezeten belüli demokrácia elveinek betartására. A kongresszus megállapítja, hogy az alapszabályzat alkalmazásánál a szövetkezetek vezetésében jelentős sikereket értek el, figyelmeztet azon­ban arra, hogy továbbra is tapasztal­hatók bizonyos fogyatékosságok, amelyeket a szövetkezeteknek. meg kell szüntetniük és , harcolniuk kell ellenük. A kongresszus fontosnak tartja, hogy a szövetkezetek figyel­mét a következő kérdésekre irányít­sa: a) a munka tervezésében és szerve­zésében, valamint a szövetkezet általá­nos vezetésében magasabb szervezési és műszaki színvonalat kell elérni; aa) a növénytermesztésben feltétle­nül termelőcsoportokat kell alakítani, minden termelőcsoportnak bizonyos parcellákat, vagy parcellarészeket kell kiutalni egy vetésforgó idejére, s az ehhez szükséges szerszámokat, foga­tokat, gépeket esetleg mezőgazdasági épületeket is rendelkezésére kell bo­csátani; b) az állattenyésztési termelésben legalább 3 évi időtartamra állandó csoportokat kell alakítania az egyes far­mokon. Rendelkezésükre kell bocsátani a szükséges istállókat, üzemi épülete­ket és egyéb felszerelést. Gondosan kell kiválasztani az állatgondozókat, az egyes állattenyésztési termelési ágak­ban állandó dolgozókat kell nevelni be­lőlük. A növénytermesztésben és az állat­tenyésztési termelésben a kiutalt mun­kaeszközöket jegyzőkönyvileg kell a termelöcsoportoknak átadni; bb) véget kell vetni a mértéktelenül nagy háztáji gazdaságoknak és háztáji állatállományok használatának, mivel ez fékezi a közös szövetkezeti nagyterme­lés fejlődését és eltereli a szövetkeze­ti tagok érdeklődését a közös gazdál­kodástól. ami a szövetkezeti tagok jó­létének alapja. Harcolni kell egyben az olyan helytelen irányzatok ellen is, amelyek meg akarják fosztani a szö­vetkezeti tagokat a háztáji gazdaságtól és ügyelni kell arra, hogy a minta­alapszabályzat értelmében minden szö­vetkezeti tag megfelelő háztáji gazda­sággal rendelkezzék, amely jövedelmé­nek'kiegészítő forrásául szolgál; c) minden szövetkezetben értékelni kell a könyvelő és számvizsgálóbizott­ság eddigi munkáját, a pénzgazdálko­dás, a könyvelési nyilvántartás, a kész­letek, elsősorban a takarmánykészle­tek alakulásának nyilvántartását. Ren­det kell teremteni a szövetkezetek gazdálkodásában, hogy megjavítsuk a szövetkezeti tagok viszonyát a közös tulajdonhoz és harcolhassunk a közös szövetkezeti vagyon eltulajdonítása el­len. Véget kell vetni az óraszerinti mun­kadíjazásnak és minden szövetkezet­ben be kell vezetni a szövetkezet által jóváhagyott normák szerinti díjazást. A kongresszus elfogadta egyes nor­mák szabatosífását és azt ajánlja a szövetkezeteknek, vitassák meg és ve­zessék be munkájukban ezeket a sza­batosított-normákat. A kongresszus azt ajánlja, hogy minden szövetkezetünk­ben fokozatosan vezessék be a pótju­talmazás módszerét úgy, amint a kong­resszus azt elfogadta és jóváhagyta. A pótjutalmazások bevezetése felté­telezi, hogy normák szerint igazságo­san értékeljük a munkát és bevezet­jük a munkaszervezés fejlettebb for­máit. Ezért a pótjutalmazások beveze­tését minden szövetkezeti taggal gon­dosan meg kell vitatni és meg kell őket győzni e rendszer helyességéről. 2. A kongresszus úgy véli, hogy a szövetkezetek megszilárdítása és fel­virágoztatása, a mezőgazdasági terme­lés növelésével kapcsolatos feladatok csak úgy oldhatók meg, ha a szövet­kezeti tagok mélységesen meg vannak győződve róla, s mindig tudatában van­nak annak, \ho.qy nemcsak a maguk hasznára dolgoznak, hanem az egész társadalom, javára, a szocializmus fel­építése érdekében hazánkban. A szövetkezeti szocialista nagyter­melés politikailag és szakmailag fej­lett kádereket kíván. Szövetkezeteink­nek a szövetkezet, a termelőcsoportok és brigádok élére a legjobb szövetkeze­teseke^ kell állítaniok és gondoskod­ntok '.kell szakképzettségük gyarapí­tásáról. A kongresszus felhív minden szövetkezeti tagot, használja ki teljes mértékben a tanfolyamokat, a szövet- . kezeti iskolákat, a kulturális-népmű­volési rendezéseket és minden más alkalmat arra, hogy a maga érdekében és a szövetkezeti termelés gyaraoítá­sának érdekében növelje szakképzett­ségét. 3. A kongresszus felhívja az EFSz­ek vezetőségét és minden tagját, hogy a kačicei és mšeci EFSz-ek példájá­ra szocialista munkaversenyt indít­sanak a szövetkezeten belül és a szö­vetkezetek között a szövetkezetek, munkacsoportok, csapatok és egyes szövetkezeti tagok szocialista kötele­zettségvállalásai alapján. Ne legyen egyetlen olyan szövetkezet sem, amely ht.zánknak a szovjet hadsereg által való felszabadítása 10. évfordulójá­nak tiszteletére tett vállalásával ne járulna hozzá az országos termelési tervben kitűzött .feladatok teljesíté­séhez és túlteljesítéséhez. III. Fejlesszük tovább falvainkon a szövetkezeti mozgalmat 1. A kongresszus megállapítja, hogy az egységes föidművesszövetkezetek, amelyekben a kis- és középparasztok százezrei fogtak össze önként, a szo­cialista nagytermelés tartós alapjává lettek és bebizonyították a szocialista nagytermelés előnyeit az egyéni kis­termeléssel szemben. Egységes föld­müvesszövetkezeteink nagy munkater­melékenységükkel, a tagosított szövet­kezeti földekep a közös gazdálkodás révén lehetséges belterjesebb mező­gazdasági termeléssel élő bizonysá­gai mezőgazdaságunk és a dolgozó pa­rasztok fényes jövőjének. 2. Az egységes föidművesszövetke­zetek további felvirágoztatása és meg­sľilárdítása csak úgy érhető el, ha szilárd testvéri kapcsolatot létesítünk a még egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztokkal és harcolunk a ki­zsákmányolók, a kulákok ellen. A szo­cializmus építésének érdeke, hogy a szövetkezeti tagok további kis- és kö­zépparasztokat, ifjakat és asszonyo­kat nyerjenek meg a szövetkezetnek. A tagság bővítésének fontos felté­tele, hogy a szövetkezetek jól gazdál­kodjanak, segédkezet nyújtsanak a kis- és középparasztoknak és baráti • tanácsokkal lássák el őket a mező­gazdasági termelés haladó tapasztala­tainak, alkalmazásában. Szükséges, hogy az EFSz-ek további parasztokat győzzenek meg és nyerjenek meg ta­gokul. A mezőgazdasági termelés fejlesz­tése országos feladat. A kis- és kö­zépparasztok e feladatot csak a párt és a kormány támogatásával, a szo­cialista és a szövetkezeti nagyterme­les tapasztalataira támaszkodva bizto­síthatják. Ezért a gépállomások, az ál­lami gazdaságok és az egységes föid­művesszövetkezetek kötelessége, hogy az egyénileg gazdálkodó parasztokat a termelés növelésében támogassák. A kongresszus felhívással fordul minden kis- és középparaszthoz, hogy használják fel a szövetkezeti mozga­lom eddigi fejlődése során nálunk szerzett tapasztalatokat, lépjenek be a szövetkezetbe és alakítsanak új szö­vetkezeteket, amelyek a jövőben biz­tosíthatják családjuk, asszonyaik és gyermekeik megelégedett életét. 3. A kongresszus felhívja az öss^s felsőbb típusú EFSz-et, amelyek mun­kájukban már számos jó' tapasztalatot gyűjtöttek, hogy az olyan 'falvakban, ahol még nem működik EFSz, támo­gassák az egyénileg gazdálkodó pa­rasztokat az alsóbbtípusú szövetkeze­tek megalakításában és megszervezé­sében, s necsak tapasztalataikat ad­ják át nekik, hanem jó szervezőkkel is támogassák őket a munka közös formáinak megvalósításában. Szövetkezeti tagok, a mezőgazdaság fejlesztésének a két-hároméves tervben kitűzött jelen­tős feladatai csak úgy érhetők el, ha a szövetkezeti földeken, az állatte­nyésztőtelepeken rendkívüli erőfeszíté­sekkel, áldozatos munkával törekszünk teljesíteni őket. (Folytatás a 3. oldalon,). %

Next

/
Oldalképek
Tartalom