Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-09 / 8. szám, vasárnap

4 m %w 1955. lanuár 9A francia miniszterelnök római és bonni látogatásának céljai Ezekben a napokban a francia, olasz éi nyugatnémet diplomatákat elsősorban Mendes-France római és bonni látogatásának előkészítése foglalkoztatja. Az olasz külügyminisztérium félhivatalos formában nyilvánosságra hozta Mendes-France római útjának programját. A miniszterelnök hétfon érkezik az olasz fővárosba, kedden szerdán Scelba miniszterelnökkel és Martino külügyminiszterrel tárgyal, majd látogatást tesz Einaudi köztársasági elr.öknél és a parlament két házának elnökénél. A francia és olasz államférfiak a Nyugat-európai Unióval kapcsolatos gazdasági kérdésekről, a francia-német gazdasági egyezményeknek az olasz exportra gyakorolt hatásáról és a fegyvergyártás kérdéseiről folytatnak majd eszmecserét. Olasz gazdasági körökben elégedetlenséget okozott az a terv, hogy Nyugat-Németország és Franciaország a Nyugateurópai Unió keretében kétoldalú gazdasági egyezményeket kívánnak kötni Római megítélés szerint a francia-német gazdasági szövetkezés érdeke káros hatással lenne Olaszország gazdaságára, éppen ezért olasz részről cl.'sn a kérdésben szeretnének megnyugtatást kapni. Ader • :er kancellár szerdán este fogadta S" tout, a francia miniszterelnökhslyettes kabinetiönökét, aki előzetesen Biankenhornnal, a nyugatnémet külügyminisztérium politikai osztályának vezetőjével tanácskozott Mendtá-France és Adenauer küszöbön álló tr.l.'lkozójának előkészítéséről. A találkozóra január 15-én, a badeni Bühlerhőhén Adenauer üdülőhelyén, vagy a közeli Baden-Badenben kerül ser. Adenauer — lapjelentések szerint — ekkor közli majd Mendés-Franceval, hogy a bonni kormány még a párizsi szerződések ratifikálása, illetve a ratifikációs okmányok letétbehelyezése előtt meg akarja kezdeni az új Wehrmacht felállítását. A TASSZ Párizsból keltezett jelentése beszámol az úgynevezett európai fegyverkezési pool ügyében keletkezett angol-amerikai-francia nézeteltérésekről. Emlékezetes, hogy a párizsi egyezmények ratifikálási vitája során Mendes-France többek között azzal az érvvel próbálta lecsendesíteni a francia képviselők többségének jogos aggodalmát a nyugatnémet felfegyverzéssel szemben, hogy a Nyugateurópai Unión belül létrehozzák a fegyverkezési poolt. A miniszterelnök akkor azt hangoztatta, hogy ez a szervezet Nyugat-Németország felfegyverkezésének „hathatós ellenőrzési eszköze" lesz. Hivatkozott arra is. hogy Anglia és az Egyesült Államok szintén magáévá tette ezt a gondolatot. A parlamenti vita befejezése után azonban nyilvánvaló lett, hogy sem Anglia, sem a Benelux országok nem óhajtanak csatlakozni az európai fegyverkezési egyezséghez. A francia lapok szerint az Egyesült Államok kormánya sem akarja túlságosan lekötni magát valamennyire is határozott kötelezettségvállalásokkal e tekintetben. Több párizsi lap érthető nyugtalansággal jegyzi meg, hogy Anglia és az Egyesült Államok igyekszik Franciaországot belekényszeríteni a poolba, viszont ezzel egyidejűleg sajátmaga számára teljes cselekvési szabadságot kíván biztosítani. Párizsi politikai körök véleménye szerint az érdekelt országoknak az európai fegyverkezési pool létrehozásával foglalkozó és január 17-re tervezett értekezletét Anglia és a Benelux államok elutasító álláspontja miatt elhalasztják. A jelenlegi helyzet azt mutatja, hogy a Nyugateurópai Unióban részvevő hét ország helyett az európai fegyverkezési poolba csupán Franciaország, Nyugat-Németország és Olaszország kerülne be. A „Franciaország—Szovjetunió" társaság a párizsi egyezmények ratifikálásáról Az indiai hivatalos lap jelenti, hogv az indiai volt francia településeket a jövőben „Pondichery államnak" nevezik. A „Franciaország—-Szovjetunió" tártársaság elnöksége nyilatkozatot adott ki, amelyben kijelenti, hogy a NyugatNémetország felfegyverzésére vonatkozó párizsi egyezmények jóváhagyása a francia parlamentben „olyan tény, amely ellentétben áll az 1944. december 10-én aláírt francia-szovjet barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződés szellemével és szövegével". Az elnökség felhívta a társaság öszszes tagjait, helyi és megyei tanácsait, hogy követeljék a köztársasági tanácstól a párizsi egyezmények visszautasítását és a francia-szovjet szerződés iránti hűség betartását. Az elnökség felhívta a társaság öszszes bizottságait, hogy 1955. február 2-án ünnepeljék meg a német megszálló csapatok sztálingrádi vereségének évfordulóját. Amint a l'Humanité közli, a SeineInferiere megyei St Etienne - du Rouvray város lakosságának egy csoportja e megye nevében a köztársasági tanács összes tagjaihoz levelet intézett, amelyben arra figyelmezteti őket, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása „Franciaországra és a béke ügyére komoly veszedelmet jelent" és felhívja őket, hogy Franciaország érdekében a köztársasági tanácsban Nyugat-Németország felfegyverzése ellen foglaljanak állást. Ezt a levelet a Szocialista Párt, a haladó köztársaságiak szövetsége, a kommunista párt, a békevédő bizottság és más közszervezetek tagjai írták alá. KÜLFÖLDI HÍREK Az indonéz sajtó jelentése szerint az indonéz kormány elhatározta a Vietnami Demokratikus Köztársaság elismerését. • * • Amerikai katonai küldöttség érkezik a közeljövőben Iránba az amerikai hadsereg vezérkari főnöke első helyettesének vezetésével, hogy hivatalosan megszemlélje az iráni katonai szervezeteket, — jelenti a „Poste Teherán" című lap. * * * Január 5-én a mexikói öböl felett összeütközött az amerikai légierő két bombázógépe. A két repü'őgép személyzetéből mindössze két ember maradt életben, a többi meghalt. Nyugat-Németországban fokozódik az ellenállás a háborús politikával szemben a párizsi Dortmundban ülést tartott a nyugatnémetországi Szabad Német Ifjúsági Szövetség központi bizottsága. Az ülés főpontja a nyugatnémet ifjúság A francia nép tiltakozik a párizsi egyezmények ellen A francia nemzetgyűlés épülete előtt a francia polgárok küldöttségeinek hosszú sora várakozik, hogy tiltakozzék a londoni és párizsi egyezmények ellen. harcának fokozása volt egyezmények ellen. A párizsi egyezmények második olvasása előtt, amelyre a szövetségi parlamentben január 20-án kerül sor, Nyugat-Németországban fokozódik az ellenállás a remilitarizálással és a háborús politikával szemben. Weber, az egységért, békéért és szabadságért harcoló németek szövetségének főtitkára azzal a sürgető felhívással fordult Nyugat-Németország lakosságához, hogy kényszerítsék a bonni parlament képviselőit a párizsi egyezmények elutasítására és arra, hogy harcoljanak az ország egyesítéséért. A Ruhr-vidéki és Rajna-vidéki bányászok „a párizsi egyezmények elleni harc hetére készülnek, amelynek megrendezését Németország Kommunista Pártjának hamburgi kongresz-szusa határozta el. A dortmundi ifjú fémmunkások január 17-re összehívták az ifjúság hatalmas gyűlését, amelyen tiltakozni fognak a párizsi egyezmények megvalósítása és a nyugatnémet ifjúság besorozása ellen. Ojév előtt Párizs bulvárjai megtelnek az utcai árusok sátraival. Az utcai árusok hosszú beszédeket tartanak, fogadkoznak, esküdöznek, csakhogy el tudják adni hibás árujukat. A járókeiők a ragyogó szónoki művészet hatására megállnak és időnként egyik-másik befolyásolhatóbb vásárol újévi ajándékot, amit aztán senkinek sem mer átadni. Nem akarom megsérteni a sátorbeli kedves árusokat azzal, hogy hozzájuk hasonlítom monsieur MendesFrance-ot, aki a Wehrmachtot adta újévre Franciaországnak. Csupán azért említem őket, az utcai árusokat, mert monsieur Mendes-France, amikor a nemzetgyűlés elé terjesztette a német hadsereg úijáteremtéséröl szóló vésztjősló törvénytervezetet, valami kitűnő dolognak próbálta feltüntetni romlott áruját. Fehér galamboknak festette az SS-eket és olajágat adott" a hitleri tábornokok kezébe. Azt hajtogatta, hogy Nyugat-Németország felfegyverzése megfelel a humanizmus elveinek. Fogadkozott, hogy majd ha a német katonák felsorakoznak, neki, Mendes-France úrnak könnyű lesz megegyeznie a Szovjetunióval a kölcsönös biztonságról. Éjjel-nappal beszélt, hol röviden, hol terjengősen, hol halkan, hol patetikusan. A parlamenti vita tíz napig tartott és monsieur Mendes-France ez alatt az idő alatt 31-szer szólalt fel. Nem sajnálta a fáradságot, hogy elérje a Wehrmacht újjáteremtését. Ismerünk a múltból franca politikusokat, akik hazafias esküvel kezdték és szomorú fegyverletétellel fejezték be. Azelőtt azonban évtizedek kellettek az ilyen színváltozáshoz Mendes-France megmutatta, hogy nem szereti az időhúzást, hat hónap sem telt bele és máris megtagadott mindent, amit akkoriban hangoztatott. Monsieur Mendes-France tavasszal a Nyugat és Kelet megegyezésének eltökélt híveként lépett fel. Akkoriban elvetette az erőpolitikát. Bírálta azokat az elődjeit, akik hajbókolni jártak az Egyesült Államokba és konokul kitértek a nemzetközi helyzet enyhítésének minden lehetősége elől Májusban, amikor az ország virágzott, hallottam, amint Mendes-France úr MONSIEUR MENDES-FRANCE ÚTJA keményen elítélte a német militarizmus újjáteremtésének eszméjét. Nem meglepő, hogy Franciaország egyszerű emberei reménykedve hallgatták a fiatal politikus szavait. Hiszen a béke jelvénye beszélt. Monsieur Mendes-France, a francia nép akaratának megfelelően, aláírta a genfi egyezményt. Nem próbálta megmenteni az „európai védelmi közösséget", amely ellen felkelt Franciaország közvéleménye. Az emberek látták, hogy Franciaország megélhet úgyis, ha nem kérdi meg reggel, mit parancsol Washington és nem érdeklődik esténként, hogyan vélekedik London. Az amerikai sajtó akkoriban hízelgőnek korántsem nevezhető jelzőkkel illette Mendes-France urat. De a francia parlamentben azokban a napokban 419 képviselő nyilatkozott mellette és mindössze 47 ellene. Fél év telt el. Az amerikai sajtó most már ntm fukarkodik a bókokkal monsieur Mendes-France számára. Viszont parlamenti többsége csupán: 27 szavazat. Megszerezte az Egyesült Államok kormányférfiainak bizalmát — de elvesztette Franciaország bizalmát. , Júniusban nem akarta felfegyverezni Németországot és ragaszkodott a Szovjetunióval folytatandó tárgyalásokhoz Októberben elfeledte júniust: javasolta, tárgyalják meg a német hadsereg újjáteremtéséről szóló egyezményt és egyidejűleg — mint mondotta, „párhuzamosan" — tárgyaljanak a Szovjetunióval. Pierre Cot joggal mondotta akkor, hogy monsieur Mendes-France nem áll jó lábon a matematikával: a párhuzamosak nem találkoznak. Mendes-France úr azonban erősködött: ő egyszerre két dolgot csinál. Ez októberben volt. Október után, mint tudjuk, november következik. És november 22-én monsieur Mendes-France már elfeledte, mit mondott októberben. Nem érdekelték már a „párhuzamos tárgyalások". Egyszerűen kijelentette, hogy csak akkor hajlandó megbeszéléseket folytatni a Szovjetunióval, ha már ratifikálták a Wehrmacht újjáteremtését írta: ILJA ERENBURG kimondó egyezményeket. Az amerikai lapok elragadtatással a „rugalmas politika zsenijének" nevezik MendesFrance-ot. Joggal mondhatjuk, hogy a Franciaország minden harangtornyán ékeskedő kakasok még háromszor sem szólalhattak meg és MendésFrance úr máris megtagadta a békepolitikát, erőpolitikával cserélve fel azt. Az ünnepek előtt monsieur Mendes-France megható szavakat intézett honfitársaihoz: kisdedekről, ajándékokról, világító karácsonyfákról beszélt. Miért ne, hiszen minden francia tudja értékelni, milyen újévi ajándékot hozott neki monsieur Mendes-France. Nincs Franciaországban olyan ember, akinek magyarázni kellene, hogy milyen a tegnapi SS, akinek atombomba van a hátizsákjában. Lehet azonban, hogy vannak még Franciaországban olyan naiv emberek, akik hisznek monsieur Mendes-France-nak, amikor a Szovjetunióval folytatandó tárgyalásokról beszélt. Hiszen fogadkozik, hogy májusban, amikor majd újból kivirágzik az orgona, megegyezik az oroszokkal, meg hogy a német kérdésről folytatandó tárgyalásokat megkönnyíti majd az újjáteremtett német hadosztályok ütemes menetelése. Éppen ezért kénytelenek vagyunk figyelmeztetni egyes naiv franciákat, hogy monsieur Mendes-France megtéveszti őket. . Monsieur Mendes-France azt hangoztatja, hogy az oroszok megegyeznek, ha meglátják a nyugati hadosztályokat, azaz a Wehrmacht hauosztályait. Mi, szovjet emberek tudjuk, hogy a németek tudnak harcolni. Bizonyára nem feledték ezt el a franciák sem. Emlékszünk, hogyan törtek ránk Hitler hordái, amelyek addig nem ismertek vereséget. De a vége nem Compiegne és nem Vichy, hanem Berlin eleste lett. Mi nem kisebbítjük, de nem is túlozzuk a veszélyt. Monsieur MendesFrance nem rettent meg bennünket a német hadosztályokkal és emlékeztetjük, hogy a szovjet emberek nem szoktak szóbaállni olyanokkal, akik ésszerű javaslatok helyett esztelenül feyegetöznek. Mendes-France úr igazán megérthetné, hogy a Szovjetunió nem«azonos azzal a talán kéttucatnyi képviselővel, akit a két szavazás között megrémített. A Szovjetunió nagyhatalom, amelynek erős szövetségesei vannak és amely soha sem engedte meg senkinek, hogy méltóságát megsértsék. Hasztalan próbálkozás a Szovjetunióval a fenyegetések nyelvén beszélni. Monsieur Mendes-France a májusi tárgyalások emlegetésével próbálja magát januárban megmenteni. Aligha van azonban Franciaországban annyi együgyű ember, amennyit a mostani miniszterelnök szeretne. Csupán megismételjük hát egyes naiv franciák előtt: ha ratifikáljátok a Wehrmacht újjáteremtésérpl szóló egyezményeket, egyszerűen értelmetlenekké válnak a német kérdés megoldásáról szóló tárgyalások. Az utolsó szavazás egyébként megmutatta, hogy kevesen hisznek monsieur Mendes-Francenak, amikor a közelgő tárgyalásokat emlegeti. Aprócska kis többsége van a parlamentben, ezt is sebtében kalapálták össze a Bourbon-palota folyosóin. A parlament falain kívül szemben áll vele a franciák túlnyomó többsége. Csak azok a külföldi 'védelmezői üdvözlik, akik nem akarnak tárgyalásokat sem decemberben, sem májusban, akik minden tárgyalásnál többre becsülik az. asztalcsapkodást. A Times című amerikai folyóirat azt állítja, hogy Mendes-France úr szereti ezeket a szavakat: „Tudni kell választani". Mit választott hát: kivívta Dulles dicséretét és elvesztette Franciaország tiszteletét. Mendes-France úr alakja egyetlen órára sem takarja el Franciaország arculatát. Szükségtelen a kommunistákról beszélni, akik ezekben az utolsó hónapokban éppúgy, mint az ellenállás éveiben, megmutatták, hogy a dolgozók meg tudják védeni hazájukat. Szembefordult Mendes-Franceszal Edouard Herriot és Daladier, Meides-France saját pártjának két legnagyobb képviselője is, Edouard Herriot, a fancia nemzetgyűlés tiszteletbeli elnöke azt mondotta, hogy Franciaország nem áldozhatja fel az amerikaiaknak lelkiismeretét. MendesFrance úr talán nem értette meg ezeket a szavakat, de Franciaország megértette. A Wehrmacht újjáteremtése ellen szavaztak azoknak az ellenállási erőknek legjobb képviselői is, amelyek de Gaulle tábornok körül tömörültek. Mendes-France ellen szavazott Naegelen, a legismertebb szocialisták egyike, aki köztarsasági elnökjelölt volt. A franciák milliói szálltak szembe és szállnak szembe a Franciaországot és a békét halálosan fenyegető egyezményekkel. A 27 képviselővel végrehajtott elég ügyetlen fogás még semmit sem döntött el. A köztársasági tanács még nem ratifikálta az egyezményeket. A francia nép soha sem fogja azokat ratifikálni. A nagy Franciaország története természetesen nem fejeződik be a december 30-i kétes szavazással, amely most amerikai és angol újságírók élceinek tárgya. A francia lapok nemrég közölték, hogy az Egyesült Államok elhatározta, 48 liter tejet ajándékoz Franciaország miniszterelnökének. Egy-egy litert minden államtól. Ügylátszik monsieur Mendes-France igen szereti a tejet. A szavazás előtt azonban az amerikai külügyminisztérium visszatartotta a 48 litert magával vivő Párizsba küldött „tejkirálynőt". Az amerikaiak úgy döntöttek, hogy mielőtt megkínálják Mendes-France urat a tejjel, megvárják, hogy végződik a szavazás. Nem tudom, hogy végződött ez a történet, megsavanyodott-e a tej, vagy rendben megérkezett-e. MendesFrance úr tejszeretetében persze nincs semmi elítélendő és a „tejkirálynő" bizonyára igen jó minőségű árut nyújtott át neki. A december 30-i szavazásnak és Mendes-France úr 31 felszólalásának azonban nem az amerikai hanem a francia vérhez van köze. Mendes-France úr a Wehrmacht újjáteremtésének követelésével veszélybe döntötte Franciaországot és a békét. ••'•- sgyőződésünk, hogy a francia nép megértette ezt és levonja a következtetéseket. v