Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-09 / 8. szám, vasárnap

A? elmúlt év sikerei megmutatták, hogy a dolgozó x jó együttműködésével minden akadály legyőzhető 1955. január S . UJJ SZ0 Gyozflmes Mrcoje nyomán • A Garam-menti népek sem akarnak háborút! Tíz év telt el azóta, hogy a szov­jet hadsereg páncélos osztaga eldön­tötte a Garam-menti, hosszú hóna­pokig tartó öldöklés sorsát. Tíz éve annak hogy a Garam-menti falvak. Kémé.-, r Kőhídgyarmat, Nagykövesd lakosai megkönnyebbülten sóhajtottak fel K-7"ts:'orítottak a szovjet kato­nákkal hogý örökre szívükbe zárják azoka 1 i? ismeretlen hősöket, akik életükéi aldozva a népek szabadsá­gáért. űzték, kergették, pusztították a fasiszta hóhérokat. Most tíz év távlatából nézzük ezeket a dolgokat. A sebek már némileg begyógyultak, de a Ga­ram-menti községekben még mindig látszanak a pusztulás nyomai. A rom­má lőtt házak helyén újak épültek, de 47 itt-ott feltűnő romok még min­dig v: lóban tanúskodnak arról, mit tettek i fasiszta pusztítók A géppus­kák lövedékeinek nyomai még min­dig hegyógyuletlan sebként látszanak a kéméndi. a kőhídgyarmati és más Garam-menti községek házainak fa­lain A német csapatok 1944 őszén erő­sen befészkelték magukat a környék védettebb helyeire. Jól kiszemelt tü­zelő állásokat foglaltak el. Géppus­kákkal. ágyúkkal szerelték fel az esz­tergomi Bazilikát is. A lakosságot a front mögé akarták kényszeríteni. Ezt a tervüket azonban csak kismérték­ben tudták megvalósítani A Garam­menti falvak lakosai számítottak rá hogy a németek sokáig nem tarthat­ják a vonalat Bíztak abban, hogy rö­videsen megérkeznek a szovjet csa­patok és elűzik Hitler hordáit. Nem hagyták el otthonukat a kéméndiek sem. Nemes Ignácné így beszél erről: — Ezeket a napokat soha sem fe­lejtem el Azt a szót. hogy „háború", hallani sem akarom. Férjemet akna­szilánk ölte meg. özvegyen marad­tam Mellettem esett el, de még csak sírni sem tudtam már. Soha-soha nerr akarnék olyan borzalmas napokat at élni. mint azok a tíz évvel előli'.' voltak — Nem akartuk mi sem m h.:yjiii az otthonunkat — folytatja tova .. özvegy Nemes Ignácnt - Addig, amíg nagyon nem kellett még át óvó­helyre se mentünk Lehet hogy talán ez volt a férjem veszte A legnagyobb pergőtűzben a német katonák tejért küldték Ellenkezni próbált ő is, én is. Nem használt. A németek agyon­lövéssei fenyegették, ha nem teljesíti a parancsukat Én is vele mentem Ügy gondoltam, ha már meg kell hal­ni. együtt haljunk meg. Alig értünk ki az utcára, közvetlen közelünkben akna robbant. Férjem a hasához ka­pott A szilánk rögtön megölte. Sok ilyen eset történt, a faluban sok ál­dozatot követelt a háború a lakosság soraiból Süttö József fiát is akna­szilánk ölte meg. Zsákovics Miklós­nak pedig a leányát és vejét söpörte el az acélfergeteg. így sorolhatnám fel a falu lakosságának felét, akiknek valamilyen hozzátartozójuk elpusztult az alatt a szörnyű hét hét alatt. Még a föld is reszketett az egymásbaolva­dó robbanások hatása alatt. Ezt már az én idegeim sem bírták tovább. Elmenekültem a faluból lányommal együtt Semmi más nem érdekelt már akkor, csak az, hogy élve szabaduljak meg. Csak azt vittem magammal, ami rajtam volt. de idehaza se maradt meg semmim a németek nem hagytak egyebet csak a megrongált házat egy pái összetört bútordarabbal, meg a férjem kedvenc kutyáját, a Lordot. .Amikor a/tán újból hazatértem az üsz­kös gerendák, az állati és emberi hul­lák. az eldobált fegyverek, szétlőtt harckocsik ágyúk tanúskodtak arról, hogy mi is ment itt végbe. Kislá­nyom kezét fogva reszkető léptekkel indultam arrafelé, ahol a házunknak kellett volna lenni. Félig rombadőlt ház tárult a szemem elé. Se ablak, se ajtó rajta A benne maradt búto­rok összetörve Sírni szerettem volna, de nem tudtam Tekintetemet végig­hordtam a romokon fiszembe jutott a Lord Vajon hol lehet, mi van a hűséges állattal? Kiáltani akartam neki, de a kislányom megelőzött. Lor, Lor, — hívta a kutyát. Semmi. A hű­séges állat csak nem jött elő. Bemen­tem a romok közé. Ott volt a szép diófaszekrényem. Kezdtem tapogatni, egyszerre azt veszem észre, hogy ha­talmas lyuk van a hátsó részén. Ab­ban pedig lord fekszik. Megpiszkál­tam, vajon él-el' Élt. Szemeit egy percre ráhkmeresztette, aztán szinte zokogáshoz hasonló hangon felüvöl­tött. Kétlábra állva ugrott felénk. El­ső lábaival szinte átölelt. Meleg nyel­vével többször végignyalta arcomat. Utána kislányomnak ugrott, a földre teperte és nyüszögve végignyalta ke­zét, arcát, ahol érte. Egy ideig nem bírtam elképzelni, hogy miért nem jött elő a vackából, amikor hívtuk. Később aztán kiderült, hogy szegény pára a borzalmas robbanások követ­keztében teljesen megsüketült. A falut megszálló német csapatok ideig-óráig keményen tartották magu­kat. A jól kiválasztott tüzelőállások­ból valameddig ellent tudtak állni a szovjet csapatok támadásainak A szovjet tüzérek azonban alapos mun­kát végeztek. Pergőtüzük után még a föld is lángolt, épett a német állá­sok körül. Egyre több és több ágyút pusztítottak el tüzérestől, mindenes­től. A nácik azonban, amikor látták, hogy sokáig nem tudják tartani ma­gukat, cselhez folyamodtak. Színlelt visszavonulást rendeztek Kéménd és Kőhídgyarmat körül. Beszüntették a tüzet, csak néha-néha ugatott fel egy-egy géppuska, mintha a visszavo­nulást akarnák fedezni. Január 5-én ešte a frontszakaszon teljesen elcsendesült a fegyverek ro­pogása. A kéméndiek közül a bátrab­bak elő is jöttek a pincékből. Az egy­szerre beállt csend nyomasztóan ha­tott a nehéz órákat átélt megcsigá­zott idegekre. Az előremerészkedők kíváncsian néztek egymásra. — Elmentek a németek. — Hallat­zott valahonnan egy hang. Ez a ki­ilsntés úgy hatott az emberekre, iintha nagy tehertől szabadultak vol­na meg. Ezen az éjszakán mindenki nyugod­tan aludt. A kora hajnali órákban azonban újból felugatott Nagykövesd körül egy géppuska. Utána egy má­sik, majd egy harmadik és ki tudja hány. Az aknavetők is elkezdtek puf­fogni. A tüzek és robbanások fénye teljesen vörösre festette a hamuszür­ke égboltot. A kéméndiek is feléb­redtek a heves fegyverropogásra. Ki­kinéztek a pincék ajtaján. Biztosan Kövesd körül át akarnak törni az oro­szok, beszélték egymás között. Nem­sokára Csata környékén Is felvillantak a tüzek. Először csak szórványosan, majd teljesen egymásba olvadtak a felvillanó fények. Csak a kéméndi frontszakaszon volt csend. A németek úgy számítottak, hogy a színleges visszavonulással megtévesz­tik a szovjet csapatokat. Léprecsal­jál; s lekaszabolják őket. Tervük azonban csütörtököt mondott. A szov­jet csapatok átlátták tervüket és csel­re csellel válaszoltak. Esztergom kör­nyékét pergőtűz alá vették. A néme­tek megrémültek a nem várt erős tűztől, csapataik zömét az eszter­gomi frontszakasz védelmére koncent­rálták. De röviddel az Esztergom kör­nyékét elárasztó pergőtűz után Csa­ta és Bény körül is dörögni kezdtek az ágyúk. A két helyen egyszerre megindult heves támadás megzavarta a németeket. A Kéménd környékén elhelyezett csapatok nagy részét most már két helyre kellett elvonniuk. A szovjet csapatok kihasználták a németek kapkodását és Kéménd alatt átkeltek a Garamon. Csatárláncba fej­lődve elfoglalták Kéméndet és Kőhíd­gyarmat felé vonulva éket vertek a németek arcvonalába. Hajnali öt órakor jelent meg az első szovjet katona Kéménden A lakosság ijedten vonult vissza a pincékbe. Attól féltek, hogy most az oroszok mindannyiukat felkoncol­ják, ahogy azt a németek mesélték. A dolog azonban másképpen történt. Egy százados, a Garamon áttörő csa­pat parancsnoka három katona kísé­retében egymás után nyitották fel a pincéket. — Zdravsztvujtye tovariši — köszön­tötte a megrémült embereket. Azután aziránt érdeklődött, van-e ennivaló­juk. Persze kéthetes ostrom és a né­metek rablása után nemigen akadt ember, akinek ne korgott volna a gyomra. A tiszt kenyeret és húst osztatott ki a lakosok között. Erre a kéméndiek félelme eloszlott és szere­tettel néztek a füles-sapkás katoná­ra. A német csapatok amikor észrevet­ték, hogy a szovjet csapatok átkel­tek a Garamon és már bent vannak a faluban, heves ágyútüzet zúdítottak a községre A szovjet parancsnok erre csapatait kivonta a faluból és a falun kívül foglaltak állást. A néme­tek azonban további a is tűz alatt tartották a falut. Ez az ágyútűz nyolcvan lakos é^tét oltotta ki. A Garamon egyre több és több szovjet katona kelt át. A falut kike­rülve a Kéménd és Kőhídgyarmat kö­zött elterülő síkságon támadásra' vo­nultak fel. Lépésről lépésre törtek előre. Már a heves ágyúzás sem bírta visszatartani az előrenyo­mulókat, a Garamon pedig újabb és újabb egységek keltek át. Az ágyúk és gépfegyverek ropogá­sába egyszerre tompa bugás vegyült. A szürke füsttel telített levegőben egyszerre megjelentek a német repü­lőgépek. Kegyetlen golyózáport zúdí­tottak az előretörő szovjet csapatok­ra. Kis szünet után már az orosz re­pülőkötelékek is beavatkoztak az üt­közetbe. Visszaszorították a német re­pülőrajt, majd a német tűzfészkeket kezdték bombázni. Kétnapos kemény harcok után a szovjet csapatok majdnem tizenkét kilométerrel haladtak előre. Ekkor azonban taktikai okokból újból vissza­vonultak egészen a Garam partjáig. A németek nagyszabású tanktámadást terveztek. Január 12-én a hajnali órákban megjelentek az első német tankok a Kéménd és Kőhídgyarmat közötti sík­ságon. A föld is remegett dübörgé­süktől és egyre feltartóztathatatla­nabbul közeledtek a szovjet csapatok állásai felé. A legkritikusabb pillana­tokban, amikor az acél-szörnyetegek már egészen lőtávolba értek, a Garam tulső partján megszólaltak a szovjet páncéltörő ágyúk. Már az első sor­tűz eldördülése után három acélször­nyeteg torpant meg. Az egyik egy da­rabig még kaparta lánctalpaival a föl­deit, mint valami megsebzett őskori állat, aztán meg sem mozdult többé. A kilőtt harcikocsikból kiugráló néme­teket a gyalogság fegyverei tették ár­talmatlanná. A többi harcikocsik azon­ban bömbölve törtek előre. Ujabb sor­tűz. A szovjet tüzérség nagy munkát végzett ezen a napon. A tankok tá­madását visszaverték. A hóval borí­tott területen mint hatalmas állatok tetemei hevertek a szétlőtt harcko­csik. Ez alatt az idő alatt a szovjet csa­patok Csata környékén is áttörték ft vonalat és harcikocsikon előrenyomul­va, gyűrűt alkottak a németek körül. A hosszú ideig tartó harcok után tel­jes győzelmet aratott itt is a szovjet hadsereg. Ezerháromszáz németet tet­tek ártamatlanná. Bény, Csata, Ké­ménd, Párkány környékén összesen 54 harcikocsit és 28 nehézlöveget sem­misítettek meg. Csak rövid tíz év telt el azóta, hogy a legyőzhetetlen szovjet hadsereg le­győzte a Garam-mentéről is a beto­lakodó rabló fasiszta csapatokat. Ez alatt a tíz év alatt óriási fejlődésen mentek át a Garam-menti falvak. Mindenfelé új lakások épülnek a ro­mok helyén. Nagyjából már beheged­tek a háború okozta sebek és ezt a hegedő sebet akarják a nyugati tő­kések újból feltépni. Üjből fegyvert akarnak adni a hóhérok kezébe, hogy milliókat gyilkoljanak le A Garam­menti népnek elege volt a háborúból Békét akarnak és a békét ha kell, fegyverrel is megvédik. Szarka István. A bratislavai gyapjúfeldolgozó üzem dolgozói jó munkájukkal szeptem­berben kiérdemelték a könnyűipari minisztérium vörös zászlaját. Köz­társaságunk kormánya november­ben szintén vörös zászlóval jutal­mazta meg őket, mint a köztársa­ság egyik legjobb üzemének dolgo­zóit. A kitüntetés átvételekor az üzem dolgozói megígérték, hogy nem elégednek meg az elért ered­ményekkel, sikereiket még tovább fejlesztik. Mindezt egy pár szóval leírni könnyű, de a szavak mögött erős szorgalom, munkára való törekvés, odaadás rejlik. Megható volt, amikor a gyapjú­feldolgozó üzemek legjobb dolgo­zóinak aktíváján szót kértek Tur­ček, Ingeli és Farkas elvtársnők — akik a gyűlésen munkaruhában jelentek meg. Felszólalásukban közvetlenül és szívből beszéltek. kissé zavartan, hogy annyian hall­gatják őket. Minden egyes elhang­zott szó az elért eredményekről ta­núskodott. Két évvel ezelőtt még az üzem a könnyűipar egyik leggyengébben működő üzeme volt. A tervet alig 30 százalékra teljesítették, veszte­séggel dolgoztak. A munka terme­lékenysége alacsony volt, a bérek magasak voltak és az üzem túllépte a béralapot. A munkások egymás­után léptek ki az üzemből. A mun­kából való kimaradás, a munka­erőhullámzás. a munkafegyelem be nem tartása dívott az üzem. minden részlegén. Azonban ez az állapot nem soká tartott, mert az üzem pártszerveze­tének, a szakszervezeti tanácsnak és a CsISz-nek funkcionáriusai elhatározták, hogy a dolgozókat meggyőzéssel, becsületes jó mun­kára bírják. A dolgozók odaadása, munkaszeretete, szorgalma az alapja annak, hogy a bratislavai gyapjúfeldolgozó üzem­ben a régi gyenge eredmények he­lyett szép teljesítménnyel dicse­kedhetnek a dolgozók. Stanek, Maxin, Ing. Dimitrov, Keviczky. műszaki dolgozók, Prerovsky, Pi­rutka, Kuruc, Koštek és Radocká mesterek, Bitko, Kubačka, Sajner újítók a munkásokkal megvitatták a munka jobb megszervezésének módját. Elhatározták, hogy minden munkaszakaszon rendszeresen, az összes dolgozók bevonásával irá­nyítják majd. a munkát, s a külön­böző munkahelyek átadják egymás­nak tapasztalataikat, a hibákat kö­zösen javítják meg. Az üzem veze­tősége a pártszervezettel és az üze­mi tan<íccsál együtt, a műszaki dolgozókat és a mestereket naponta termelési tanácskozásra hívta ösz­sze, amelyen megvitatták a napi tervet, amelyet munkahelyekre és Az érsekújvári Energotrust alkal­mazottai január első napjaiban össz­üzemi gyűlésre jöttek össze. Az üzem dolgozói, akik Dél-Szlovákia hét já­rásában végzik felelősségteljes mun­kájukat, ezen a gyűlésen beszámoltak feladataikról. Az üzem vezetőjének beszámolóját az alkalmazottak örömmel hallgatták, egész évi jó munkájuk szép eredmé­nyeiről értesültek belőle. Az évi ter­vet az üzem 104,3 százalékra telje­sítette. Takács Imre, az üzem szak­szervezeti bizottságának elnöke, az üzem dolgozói előtt álló ez évi fel­adatokról beszélt. Felhívta a dolgozó­kat, hogy ez évben még gondosabban őrködjenek az áramszolgáltatás za­vartalansága fölött, hogy az üzemek dolgozói és a lakosság még jobban meg legyenek elégedve munkájukkal. A gyűlés elejétől végig lelkes han­gulatban . folyt le. Az értekezleten hozott határozat egyúttal az üzem egyénekre írtak szét. Megvitatták a termelésben előforduló nehézsé­geket, a termékek minőségét és a többit. Az üzemen belüli önálló elszá­molás bevezetésére bizottságot ala­kítottak. A tervezési ügyosztály a műhelyeknek termelési utasításo­kat adott. A műhelyekben figye­lemmel kísérték a gazdasági ered­ményeket és a termelési tervezők a mesterekkel és az élenjáró dolgo­zókkal a műhelyekben bizottságo­kat létesítettek az önálló elszámo­lás bevezetésére. Ezek minden hó­napban kimutatásokkal számoltak be az elért eredményekről A mű­szaki dolgozók is rendszeresen ösz­szejöttek az újítókkal, tanácsokat és javaslatokat adtak nekik, a mun­kásokat és a mestereket tanították, filmeket mutattak be. s különféle kirándulások, szakfolyóiratok, a bel- és külföldi műszaki irodalom segítségével kiképezték őket a munkára. Egy évben kétszer .Äz új technika napját" szervezték meg, amelyen a mesterek, műszaki is adminisztratív dolgozók megvitat­ták a fennálló problémákat. A leg­jobb dolgozók aktíváin, melyeket az üzemi tanács rendez, a verseny és az új munkamódszerek beveze­tésének eredményeiről számolnak be. Ilyenkor a mesterek, műszaki dolgozók és a legjobb dolgozók az új'munkamódszerek bevezetésén szerzett tapasztalatokat adják át egymásnak. A műhely dolgozói he­tenként egyszer értekezletre jön­nek össze, hogy az elvégzett munka alapján az önálló elszámolás ered­ményeiről, az előforduló hibákról és azok kiküszöböléséről beszámol­janak. Az üzemi hangszóró és az üzemi újság aktívan segí'i a dol­gozókat feladataik teliesŕésében. A munkások egyéni fela lánlásokat tesznek a minőség javítására. A személyi megtakarítási számlákat nagy figyelemmel kísérik, megvi­tatják őket és igyekeznek a műsza­kokat úgy megszervezni, hogy a villanyáramszolgáltatás zavarta­lanságát biztosítsák A minőségter­vet általában száz százalékon felül teljesítik. A kukloví, kúti és a vy­sokái fióküzemben is szép eredmé­nyeket érnek el, kiváló minőségű termékeket gyártanak. Az elért eredmények alapja nem a papíron leírt in'ézkedések, hanem a jól összehanaol' m--szer­vezett kollektíva munkája. Az üzem dolgozói, közöttük Ul­vinková. Nagy, Ingeri, Lengyel, Papánek, Násadová, Cvečková elv­társnök talán sohasem éreztek olyan örömet, mint most. amikor munkájuk jó eredményeit, az évi terv túlteljesítéséi és az ez évi fel­adatok teljesítésének megalapozá­sát látják. A. BRHLOVlS doigozóinak kötelezeti ;;éyvállalása volt, melyben megfogadták hjov az üzem­zavarokat ez évben a múl* évhez vi­szonyítva felére csökkentik E felaján­lás teljesítésével hozzájárulnak hazánk erejének további fejlesztéséhez és a béke megszilárdításához. A vita során számos dolgozó szó­lalt fel. Az idősebb dolgozók beszél­tek a felszabadulás előtti időkről, ösz­szehasonlltást tettek a dolgozók mos­tani és akkori élete között. A fel­szabadulás előtt súlyos megélhetési gondok tették nehézzé a munkáscsa­ládok életét. Most pedig életünk egy­re szépül, fiatalságunk előtt boldog jövő áll. A felszólalók gyöntetüen leszögezték az üzem összes dolgozói­nak szilárd elhatározását hogy építő, dolgos életünket, békés, u;,ugodt ott­honainkat minden körülmények kö­zött megvédik. Szabó István, Érsekújvár. Az érsekújvári Energotrust dolgozóinak kötelezettségvállalásai

Next

/
Oldalképek
Tartalom