Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-08 / 7. szám, szombat

8 yiszo 1955. január Egy mezőgazdasági iskola tanulójának levele M eqfigyelhettük, hogy a ki­rályhelmeci járás mezőgazdasága az utóbbi időben sokat fejlődött. Több EFSz, így a leleszi és a vékei az elért nagy sikerekért, állami ki­tüntetésben részesült. A kisgéresi EFSz dohánytermelő csoportja pl. mind mennyiségileg, mind minösé­gileo figyelemreméltó eredménye­ket ért el. Még sok olyan EFSz-t sorolhatnánk fel. ahol a szövetkezet tagjai becsületes munkájukkal be­bizonyították, hogy egyedül a nagy­üzemi gazdálkodás a boldoqulás. a gyarapodás útja. Sajnos, azt is meg kell állapíta­ni, hogy járásunkban még vannak olyan falvak, amelyekből nagyon hiányzanak a jó mezőgazdasági szakemberek. Sok helyen nem ren­delkeznek olyan vezetőkkel, akik képzsek lennének leküzdeni a mun­kában felmerülő nehézségeket, amelyek bizony sokszor kizökken­tik az EFSz dolgozóit a rendes ke­rékvágásból. A járási nemzeti bi­zottság s a pártvezetőség sem gon­doskodik kellőképpen arról, hogy a szövetkezetek élén megfelelő kép­zettségű szakemberek álljanak. Ezt bizonyítja az is, hogy a J N B nem biztosított megfelelő számú hallga­tót. a mezőqazddsági iskolákba. 1951-ben megnyílt Leleszen a földműves iskola 40 hallgatóval, akik közül csak 31 került a mező­gazdaságba. s járásunkba talán öt sem, 1952-ben megalakult járásunk­ban az első mezőgazdasági techni­kum és mesteriskola. Ugyanebben az évben Szölőskén megnyitották a szőlészeti mesteriskolát is. A mezőgazdasági technikum épü­lete igen rossz állapotban volt. A kastély, amelyben az iskolát elhe­lyezték, nem részesült megfelelő gondozásban. Mióta azonban a fia­talok ott tanulnak, annyira meg­szépült az épület, hoay rá sem le­het ismerni. A tanulok szabad ide­jük legnagyobb részét arra fordí­tották, h&gy szépítsék iskolájukat. Jól érzik ott maglikat, mert. akár­merre néznek, mindenütt nagy tisztaság és rend van. Á múlt évben 18 hallgatóval megnyílt az egyéves mesteriskola is. Hatan a járásban dolgoznak. Bizony ez a szám még mindig ke­vés ahhoz, hogy mezőgazdasági szakkáderekkel tudjuk ellátni fal­vainkat és az állami gazdaságokat. Ezen úgy igyekszünk segíteni, hogy minden télen két vagy több hóna­pos tanfolyamot nyiiunk isicolánk­ban a szövetkezeti tagok részi­re. A mostani tanfolyamnak 14 hallgatója van. Mindenünnen eljöt­tek ide, csak a királyhelmeci járás­ból nem. Vajon mivel magyarázzák ezt az illetékesek? Azzal talán, hogy a járásban már minden dol­gozó tisztában van a nagyüzemi termelés minden csínjával-binjá­vai, a korszerű agrotechnikai és a szovjet munkamódszerek helyes al­kalmazásával? Ezt ha mondanák is, akkor sem hiszem. A jó mező­gazdasági káderek nevelése egyik legfontosabb kérdése napjainknak. Sajnálattal kell megállapítanunk azt is, hoqy a technikum első osz­tályába való felvételi vizsgánál a jelentkezők kétharmada nem állta meg a Helyét. A megkövetelt anyag legminimálisabb részét sem tudták. Ez esetből sok mindenen kívül még arra is lehet következtetni, hogy a II. fokú iskolák tanítói a leggyengébb tanulókat küldték a mezőgazdasági iskolába. — „Oda a leggyengébbek is megfelelnek, hiszen a földtúráshoz nem kell tu­domány" — így vélekedtek. Mon­dani ssin kell, hogy csak sajnál­kozni lehet azok fölött, akik még mindig így vélekednek. I ntézetünknek 81 hallgatója van. Magyar tannyelvű iskolánk növénytermesztő szakembereket, nevel. Nagyon fontos, hogy minél többen jelentkezzenek felvételre. Mi, harmadévesek tudjuk, hogy nagyon komolyan kell felkészül­nünk erre a pályára, ha a ránk bí­zott feladatokat el akarjuk végezni. Az iskolában sokat kell még tanul­nunk. Tudjuk, hogy jó mezőgazda­sági szakemberré csak az válhat, alci a szakismereteken kívül meg­felelő politikai ismeretekkel is ren­delkezik. Éppen azért megszervez­tük a felsőbb és alsóbbfokú politi­kai iskolázást. Osztályunkban hat párttagjelölt van, akik szorgalmas munkájukkal kiérdemelték a dicsé­retet és az elismerést. A tanulók most a Szovjetunió Kommunista Pártjának történetét tanulmányoz­zák. A tanulók előadásait hozzászó­lásokkal kiegészítjük. Ez nyil­vános fellépésekre bátorít és ösz­tönöz bennünket. Ajánljuk az isko­lákban működő tömegszervezetek vezetőinek, hogy a mezőgazdasági szakismeretek átadásával egyidejű­leg politikai ismeretekkel is gaz­dagítsák a hallgatók tudását. Sze­retnők, ha a párt helyi szervezetei a jövőben még nagyobb gondot fordítanának a mezőgazdasági is­kolákra. ahol az új szakemberek nevelődnek. Kalapos József, Lelesz Jól zártuk az évet A kövecsesi mezőgazdasági iskola birtokának dolgozói 1954. december 30-án évzáró gyűlést tartottak. Ezen a gyűlésen részt vett a birtok vala­mennyi dolgozója. Knosko iskolaigaz­gató elvtárs megnyitó beszéde után megkezdődött az értékelés. Először a növénytermelésről beszéltek; rámu­tattak arra, hogy bár számos helyen túlszárnyalják az évi tervet, mint pl. a búza, az őszi árpa hektárhozamánál, vannak lemaradások is. S ezt a le­maradást csakis jobb. munkamegszer­vezéssel lehet behozni. A növénytermelési dolgozók, mint pl. Szabony elvtárs, havonta 2050.— koronát keresett. Pásztor elvtárs sem maradt sokkal Szabony elvtárs mö­gött, mert havi keresete elérte az 1.950.— koronát. A jó kereseti lehe­tőség természetes következménye a megelégedettség. Ahol a dolgozók két­ezer koronát kereshetnek, ott bizo­nyos, hogy nagy a munkakedv. Sza­bony elvtárs pl. arról beszél jóleső érzéssel, hogy ö semmiben sem érez hiányt. Nem győzi eléggé hangsúlyozni azt a különbséget, amely gyermekei és az ő gyermekkora között megmu­tatkozik. A beszámoló foglalkozott az állat­tenyésztésben dolgozók munkájával is. Ök is sokat tettek a közért annak el­lenére, hogy a legelőt tavasszal el­öntötte a víz. Évi tervüket nemcsak teljesítették, de túl is lépték. Külö­nösen jó eredményt ért el Viktor elvtárs, a növendékmarhák gondozó­ja. Ő kifogástalan munkájáért havon­ta 2.180.— koronás jutalomban ré­szesült. Pál és Hajdú elvtársak szintén ki­magasló eredményeket értek el, ezt mutatja a 2.050.— koronás havi ke­resetük is. A fentebb említett elv­társak a kövecsesi mezőgazdasági is­kola birtokának legjobb dolgozói. A gyűlésen ismertették az 1955-ös évre kidolgozott tervet is. A dolgozók örömmel fogadták a tervet. Ismerte­tése után néhányan mindjárt kötele­zettségvállalásokat írtak alá. Szabony és Pásztor elvtársak pl. felajánlották, hogy mikorra a birtokon learatnak, akkorra ök a tarlóhántást is elvég­zik. Caban és Kaleta tanítók arra köte­lezték magukat, hogy a nyári szün­idő minden napját a gazdasági mun­kának szentelik. Caban elvtárs még azt is vállalta, hogy mindent meg­tesz a lentermelés fokozására. A gyűlésen a dolgozók megígérték, hogy a párt X. kongresszusának irányelvei szerint teljesíteni fogják az 1955. évre kidolgozott munkatervet. Gubán Imre, Kövecses Két szövetkezet munkajárói A NAPOKBAN SZEREZTEM tudo­mást arról, hogy a kisabonyi EFSz kertészeti csoportjának tagjai szor­galmas munkájukért pótjutalmazásban részesültek. A hat hektáros kertészet 205.000 korona jövedelmet hozott a szövetkezetnek. Annak idején sok pa­lántát ültettek ki, öntözgettek, ápol­gattak naponta odaadóan a kertészeti csoport tagjai. A szorgalmas munka meg is hozta gyümölcsét. Szaporodott a ledolgozott munkaegységek száma úgy. hogy a csoport tagjai a fizetés után örömmel tértek haza, vagy va­lamelyik üzletbe vásárolni. Egyesek irigykedve tekintettek rájuk, amiért szépen kerestek, Csaknem mindenki a kertészetbe akart menni dolgozni, mivel ott nagyobb a kereseti lehető­ség Ezek a szövetkezet; tagck elfe­le;tették, hogy nemcsak a kertészet­ben, hanem az állattenyésztésben, vagy bármilyen munkaszakaszon lehet szép pénzt keresni, ha jól dolgoznak. Még a mai napig is sokan felteszik a kérdést, vajon igazságos volt-e, hogy éppen a kertészetben dolgozó szövetkezeti tagok kaptak pótjutal­mazást. Igen, igazságos volt! A ker­tészeti csoport tagjai teljesítették tervüket. Arra a kérdésre is vála­szolhatunk, hogy miart nem dolgozhat minden szövetkezeti tag a kertészet­ben. Mert szükség van gabonanemü­M is. Segíthetnek magukon az állatte­nyésztési és a mezőgazdasági csoport tagjai is. Ott is lehet teljesíteni, söt túlteljesíteni is a tervet. Ha megte­szik, dk is pótjutalmazásban része­sülnek. Kicsikolev Dömötör, a kertészeti Csoport vezetője, valamint a szövet­kezet vezetősége helyesen cselekedett, amikor pót jutalmazásban részesítette a kertészeti csoport tagjait. Mert mindenki előtt világos, hogy a juta­lom további jó munkára serkenti a dolgozókat. »** A BUNATÔKÉSI EFSz dohányter­melő csoportja szép eredményeket ért el ez évben. Kulhányik István cso­portvezető gazdag tapasztalatokkal rendelkezik, mert ahogy maga is mondja, kiskorától a dohány közt nőtt fel. De az eredményért nemcsak Kulhányik bácsit illeti dicséret, ha­nem a csoportnak mind a nyolc tagját, akik 22 mázsás átlaghektárhozamot értek el dohányból. A szövetkezet vezetői a siker titkát abban látják, hogy a csoport tagjai betartották az útmutatásokat és jól előkészített földbe ültették ki a pa­lántákat. A dohánytermelésre kisze­melt területen ősszel és tavasszal mélyszántást, fogasolást, simítást vé­geztek. Négy hektáron a dohányt két­szer is megkapálták. Kulhányik bácsi is azt állítja, hogy a helyes talajművelés, a dehánypalán­ták ápolása járult hozzá a magasabb hektárhozam eléréséhez. Kulhányik bácsi úgy készíti a me­legágyat, hegy az aljára 11 cm föMet tesz, s arra kb 5 cm-nyi komposztot. Ebbe a komposztba ülteti a magva­kat. Aztán öntöz annyiszor, ahányszor a föld, illetve a gyenge palánta meg­kívánja. Mikor aztán a palánta 10—12 cm-re megnő, kiülteti a földbe. Ek­kor már április végén, vagy május elején jár az idő. A föld jé meleg, nőhet benne a palánta, ök május hu­szadikán fejezték be a kiültetést, egy kicsit megkésve, de ez sem volt ok arra, hogy ne érjenek el szép ered­ményeket. Most javában folyik a dohányleve­lek simítása. Mivel Dunatőkésen még nincs müszárító, a szárítás pajtákban történik. A simítási és fűzési munkák­ból főleg az asszonyok veszik ki ré­szüket éspedig igen derekasan. Az 51 éves Tiver néni sokszer este 8-ig is a pajtában munkálkodik. Seregi An­talné, Csörge Jánosaié és a többiek között még Soóky János hatvan éves élettársát is ott találjuk. A tőkééi III. típusú EFSz-ben min­den ledolgozott munkaegység után 7 koronát, 2,5 kg búzát, 1 kg árpát és l kg kukoricát fizetnek ki előleg fe­jében. Pakos Pál, Dunaszerdahely Jégkorong válogatottunk legyőzte Svájcot 8:1 (3:1, 1:0, 4:0) arányban A csehszlovák jégkorong válogatott a zürichi fedett csarnokban 12.000 néző előtt bebizonyította, hogy jobb felké­szültségű, mint Svájc legjobbjai. A csehszlovák csapat a kővetkező feléli, ­tásban lépett a pályára. Hanzl — Gut, Nový — V. Bubník, Kaszper — Vi. Bubnik, Bartoň, Danda — Reiman, Za­brodský, J. Hanzl. — Hajšman, Pantu­ček, Vidlák. A svájci csapat így állt fel: Ayer — Hoffer, Handschin — Go­laz, Köller — Trepp, Schläpfer, Schu­biger — Blank, R. Delnon, Zimmer­mann. Váltottak: Morger és Frey. Válogatottunk csatársora a várako­zásnak megfelelően' játszott és benne a legjobb Bartoň és VI. Bubnik voltak. Kiválóan játszott még Hanzl a kapuban, V. Bubnik és Kaszper a védelemben. Zábrodský 8 második támadósorban nem mindig talált megértésre társai körében, a harmadik tárnadósorban a legkiválóbb Hajšman és Pantuček vol­tak. A többiek szintén kivétel nélkül nagyon jól játszottak és döntő rés? ük volt a szép győzelemben és annak ilyen magas gólarányú kivívásában. A sváj­ciak az első két harmadban keményen ellenálltak, de a harmadik harmadban már nem bírták az iramot, főleg azért, mert tulajdonképpen az egész mérkő­zést csupán két támadósorral játszot­ták végig. Csapatukban a legkiválóbb Ayer volt, aki tehetséges védésével Svájc válogatottját még súlyosabb ve­reségtől mentette meg. A védelemben kiemelhető: Handschin, a csatársorok­ban a legeredményesebben szerepeltek Schubiger és Schläpfer. A közismert idősebb svájci játékos, Trep, m#r az utolsó két harmadban nem bírta erő­vel és ezért erősen lelassított. Az I. Országos Spartakiád megrendezésének előkészületei jó úton haladnak a párkányi járásban is Már az elmúlt év hatalmas fejlődést hozott a párkányiak sportéletében. Labdarúgóik mellett lényegesen fej­lődtek a női kosárlabdázók és országos hírnévre tettek szert gyeplabdázóik is. A megkezdett tavalyi jó munkát az idén is folytatják, sőt még kiszélesí­tik. A Spartakiád előkészületeire vo­natkozó feladatokról pedig Jung, a já­rási Sokol titkár a következőket mon­dotta: — Ez évben nagy munka vár ránk. A Spartakiád gyakorlatainak betanulá­sa mellett folytatni akarjuk stadionunk építését. A 8000 nézőt befogadó stadion otthona lesz nemcsak labdarúgóink­nak, hanem egyre fejlődő teniszezőink­nek, kézilabdázóinknak stb. Ha az idő­járás engedi, azonnal folytatjuk a mun­kálatokat. — Január hónapban sok feladatot kell sikeresen megoldanunk, folytatja a titkár. 9-én rendezzük meg a pár­kányi 11 éves magyar középiskola tor­natermében az első oktatói szemináriu­mot a Spartakiádot betanító oktatók részére. Járásunkban ez ideig 24 oktatŕ van felnőttek és egy az ifjúságiak ré­szére. Ugyanezen a vasárnapon rendez­zük Garamkövesden a járási síbajnok­ságot. A kövesdi dombokon kellő hó­viszonyok mellett kitűnő terep lesz a megtartandó három, hat és tizenkét­kilométeres sífutásra, lesiklásra. Január 16-án rendezzük a járási sakkbajnokságot a Sokol szervezethez tartozó csapatok között. Minden csa­patból négy játékos indul. Heves sakk­versenyek várhatók még 23-án és 30­án, amikor ugyanis megrendezzük az egyéni bajnokságokat. A mérkőzések színhelye a könyvtár helyisége lesz. A közönség már most izgatottan várja az egyes mérkőzések lefolyását. Egy héttel később rendezzük meg a járási asztalitenisz-bajnokságokat is. Több mint 60 versenyzőre számítunk. Az utóbbi évben ez a sportág nagyon elterjedt falvainkon. Propaganda-mér­kőzést is tervezünk a járás válogatott­ja részére csehországi ellenféllel. — E hó utolsó vasárnapján, 30-án rendezzük meg elsőízben a 11 éves magyar középiskola tornatermében a járási teremröplabda-bajnokságot. Ti­zenkét együttes szerepel, a versenyek egész napon át folynak majd. A párkányi Sokol jégkorongozói is készülődnek már a kerületi bajnoksag küzdelmeire. Mivel a csapatban helyet kap több jóképességű fiatal játékos is, komoly eredményeket várunk a fi­úktól. Pályánkon az idén, ha lehetséges, több barátságos jégkorong-mérkőzést is vívunk — fejezte be szavait Jung sporttárs. A fenti sportrendezésekből világosan kitűnik, hogy a párkányi és a Párkány járási sportvezetők helyes úton járnak, s meggyőződésünk, hogy a Spartakiád előkészítésében is kiválót nyújtanak majd. A szovjet labdarúgás új irányvonala Az emberfogás és a területvédelem alkalmazásának szoros összefüggésben keH lennie a mindenkori játékhelyzet­tel, az egyes játékosok — védők és tá­madók — tudásával, képességeivel. Mindezt az edzéseken természetesen figyelembe kell venni és az előkészü­leteket úgy keH irányítaniuk az edzők­nek, hogy a védőjátékosok sokrétű technikai és taktikai tudásukkal ötletes és eredményes megoldásokat tudjanak kialakítani I — Rendkívül sokat foglalkoztak ná­lunk az utóbbi időben a középcsatár játékával. Nos, a középcsatárnak is sokoldalú labdarúgónak kell lennie, olyannak, aki nemcsak végrehajtja a támadásokat, hanem szervezi is. A kö­zépcsatár helyén a jövőben gondolnunk kell fiatalok szerepeltetésére. Jól kép­zett, merész, vállalkozó szellemű fiata­lokra van szükség, nem pedig kizáró­lag öreg, tapasztalt játékosokra. A leg­több edző abba a hibába esett az elmúlt időben, hogy mindig ilyen idősebb, ta­pasztaltabb játékosokat keresett táma­dósera közepére. A Moszkvai Torpedó szakított elsőnek ezzel az elvvel és a 18 éves Sztrelcovot állította be közép­csatárnak. Kísérlete sikerrel járt, úgy­hogy az idén már több csapatunkban fiatal középcsatárok jelennek majd meg. Törekedni kell arra is támadójáté­kunkban, hogy a csatárok ne változtas­sák, ne cseréljék a helyüket, minden különösebb ok nélkül. Ez elsősorban a szélsőkre vonatkozik. A szélsőknek nem szabad idő előtt behúzódniok középre, mert ezzel gyakran tömörülést okoz­nak és megkönnyítik az ellenfél védői­nek a munkáját. Nagy hiba volt az is, hogy a csatárok az ellenfél kapuja előtti körzetben gyakran játszottak ke­resztbe. Érthetetlen, hogy csatáraink miért nem alkalmazták többet az ellen­fél védői mögé adható meredekebb előreadásokat és az ezekre a labdákra történő ráfutásokat. Helytelen volt az is, hogy a szélsők játéka túlságosan függött az összekötők játékától. Ha az összekötő nem foglalkoztatta megfele­ljen a szélsőt, akkor annak játéka tel­jesen megbénult. Ezen is változtatni kell: A szélsőt foglalkoztatják előre­adásokkal a fedezetek is és a közép­csatár is, sőt adódó alkalommal más játékos-társa is. — Természetesen továbbra is szük­ség van arra, hogy a támadójátékban különféle megoldásokat gyakoroljanak be a csatárok. Ezek a begyakorolt meg­oldások azonban csak eszközt jelent­hetnek a játékhelyzetek megoldásaihoz és alapot további új megoldások, ötle­tes, váratlan megoldások kialakításá­hoz. Feltétlenül érvényesülniük kell a támadójátékban is a játékosok egyéni képességeinek, ötletességének, alkotó képzeletének. Magától értetődő, hogy igazi labda­rúgó csak az lehet, aki technikailag és taktikailag sokoldalúan képzett és tes­tileg is alkalmas kiemelkedő teljesít­mény elérésére. Az edzéseknek úgy kell folyniok eb­ben az évben, edzSknek és játékosok­nak úgy kell dolgozniok, hogy a lehető legképzettebb és testileg-szellemileg a legalaposabban előkészített labdarúgók álljanak a szovjet labdarúgás rendel­kezésére. OJ SZÔ" kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága Szerkeszti -i szerkesztőbizottság Felelős Lőrincz Gyula főszerkesztő Szerkesztőség Bratislava Jesenského 8—10, telefon. 347-16Í 352-10. Kiadóhivatal Bratislava. Gorkého 8. telefon 337-28 Előfizetési dí, havonta Kés 6.60 Terjeszti a Posta Hírlap szolgálata. Megrendelhető minden postehivatal­A-60011 nál és kézbesítőnél. Nyomás Pravda. Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának kiadóvállalata. Bratislava.

Next

/
Oldalképek
Tartalom