Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-08 / 7. szám, szombat

6 M ÍME TANÍT A POLITIKAI GAZBA S A G TAN demokratikus országok sikeresen építik a szocializmust. A Kína gazdaságában végbement nagy forradalmi változások megteremtették annak előfeltételeit, hogy Kelet e legnagyobb országában is fokozatosan épülhessen a szocializmus. A Szovjetunió sikeresen valósítja meg a szocializmusból a kommunizmusba vezető fokozatos átmenetet. A kommunista társadalom, — amelynek első fejlődési foka a szocializmus, — az a végső cél, amelyért minden ország dolgozói küzdenek. A politikai gazdaságtan biztonságot nyújt a munkásosztálynak és valamennyi dolgozónak a kommunizmus végső győzelméről, mert bebizonyítja, hogy e győzelem az egész megelőző történelmi feilődés feltétlen következménye. 2. A politikai gazdaságtan a Szovjetunió és a népi demokratikus országok tapasztalatai alapján megtanít arra, hogyan szabadulhatnak meg a kapitalista országok dolgozói a kapitalizmus rabságából. Bebizonyítja, hogy a burzsoá országok dolgozó népének elnyomása és megnyomorítása nem véletlen, gyökerei a kapitalista gazdasági rendszerben rejlenek és szükségszerű következménye azoknak a gazdasági törvényeknek, amelyek e rendszer sajátjai. Válság, munkanélküliség, a nép tömegeinek koldusbotra juttatása nem szűnhetik meg mindaddig, amíg nem változik meg a termelési viszonyok alapja, vagyis amíg a termelőeszközök a kapitalisták és nagybirtokosok magántulajdonából nem mennek át a dolgozó nép társadalmi tulajdonába. A politikai gazdaságtan leleplezi a polgári és a szocialista gaz dasástan alapjainak ellentétességét, egyfelől a burzsoázia, másfelől a proletariátus és valamennyi dolgozó osztályérdekeinek engesztelhetetlen ellentétét és bebizonyítja, hogy elképzelhetetlen a kapitalizmus békés „belenövése" a szocializmusba. Semmiféle, a kapitalizmus reformjára, „megjavítására" irányuló kísérlet sem képes véget vetni a bérrabszolgaság rendszerének. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom megcáfolhatatlanul bebizonyította, hogy a munkásosztály és a dolgozó parasztság csakis úgy szabadulhat meg a kizsákmányolók jármától és csakis akkor léphet a szabad, boldog és kulturált élet útjára, ha felszámolja a kapitalizmus alapjait. A történelem tanulságai teljes egészében igazolják a szocialista forradalom elkerülhetetlenségéről szóló marxista tétel igazságát, annak a megállapításnak a helyességét. hogy a kapitalizmus megdöntése és a szocializmus építése lehetetlen a dolgozók uralmának bevezetése, a proletariátus diktatúrája, a munkásosztály és a parasztság szövetsége nélkül. E cél elérésére föltétlenül szükség van kommunista pártra, amely képes előkészíteni a munkásosztályt és a dolgozók széles tömegeit a burzsoázia elleni döntő harcra és képes megszervezni a szocialista forradalom győzelmét. A politikai gazdaságtan rámutat arra, hogy a gyarmati népek leigázása és kiuzsorázása az „anyaországok" részéről, az imperializmus lényegéből következik, amely szoros kapcsolatban áll a gyarmati országok hűbéri nagybirtokos és burzsoá-kereskedő köreivel. A gyarmati és félgyarmati országok népei csakis akkor szabadulhatnak meg a leigázástól, a nyomortól és az elmaradottságtól, ha felszabadulnak az imperializmus és helyi hűbéreseinek járma alól és radikális demokratikus változásokat visznek keresztül- Mihelyt a gyarmati országok szakítanak az imperializmus rendszerével és biztosítják függetlenségüket, a Szovietunió és a szocialista tábor többi országának gazdasági segítségével elkerülhetik a kapitalista fej lődés nehézségekkel terhes útját és fokozatosan megteremthetik a szocialista országépítésre való áttérés előfeltételeit. A kínai nép forradalmi harcának és győzelmének tapasztalatai a gyakorlatban igazolták a marxista-leninista politikai gazdaságtan e tételét és bizonyították, hogy a gyarmati országokat az imperializmus igája alól való felszabadulásuk az anyagi és kulturális felvirágzás útjára vezetik. A kapitalista rend megdöntése valamely burzsoá országban és helyettesítése szocialista renddel, valamely gyarmati ország leszakadása az imperializmus rendszeréről és demokratikus változások megvalósítása ilyen országban nem a „forradalom exportjának" műve, — ez az állítás nem más, mint az imperialisták koholmánya, — hanem ez országok gazdasági fejlődése mélységes belső szükségleteinek következménye. 3. A politikai gazdaságtan megtanít arra, hogyan alakítsuk át gazdasági rendszerünket a szocializmus szellemében. A szocializmusba való átmenet nem történhetik önkényesen választott utakon, ellenkezőleg, ez az átmenet törvényszerű folyamat. A politikai gazdaságtan arra tanít, hogy a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakában az objektív gazdasági törvények hatására bizonyos sorrendben megy végbe a kapitalista nagytermelés államosítása, az ország szocialista iparosítása és a parasztgazdaságok kollektivizálása. A szocializmus építése a városi és falusi kapitalista elemekkel vívott engesztelhetetlen harcban megy végbe. A politikai gazdaságtan leleplezte a burzsoá ideológusok hazug koholmányait arról, hogy a munkásosztály, bár átvette is a hatalmat, nem képes megszervezni a gazdasági életet, A Szovjetunió történelmi tapasztalatai megmutatták, mily kimeríthetetlen alkotó erőket hív életre a dolgozó nép hatalma. Ebben az óriási országban, a földkerekség egyhatodán. a munkásosztály és a dolgozók a történelemben először rázták le a kizsákmányolás és az elnyomás igáját, országuk urai lettek és felépítették a szocialista rendet, amely biztosítja a termelő erők szüntelen fejlődését, a társadalmi javak gyarapodását, a néptömegek anyagi jólétének és kultúrájának fellendülését. Ez azt bizonyítja, hogy a nép igenis sikerrel ellehet a kizsákmányolók nélkül, hogy a munkásosztály és a többi dolgozó tömegek képesek nemcsak megsemmisíteni a régi, burzsoá gazdasági rendszert, hanem képesek felépíteni az új, hasonlíthatatlanul fejlettebb szocialista gazdasági rendet. Ennek nem kevésbé meggyőző bizonyítéka a gyakorlatban a szocializmus építése a népi demokratikus országokban. A politikai gazdaságtan gazdaságilag megindokolja a munkásosztály vezető szerepének szükségét a szocialista országépítésben, valamint a munkásosztály és a parasztság szilárd szövetségét, amelynek célja a szocializmus felépítése és az ember ember által való kizsákmányolásának megszüntetése. A munkásosztály és a parasztság szövetsége a szocialista tábor valamennyi országában a társadalmi red megbonthatatlan alapja. A munkásosztály és a parasztság szövetségének alapján oldják meg az évszázados paraszti problémákat, valósul meg az egyéni felaprózott paraszti gazdálkodás rendszeréről a kollektív nagygazdálkodásra való áttérés, amely mégszabadítja a parasztságot a nyomor és a szükség terhétől. A kolhozrendszer győzelme a Szovjetunióban gyakorlatilag megcáfolta a burzsoázia koholmányait arról, hogy a parasztság nem képes megindulni és előrehaladni a szocializmus útján. A politikai gazdaságtan össze foglalja a Szovjetunióban a szocia lizmus éoítése során nyert történelmi tapasztalatokat. Megmutatja, hogy a forradalom előtti Oroszországból, ebből az egykor szegény és gyönge országból gazdag és hatalmas ország fejlődött: a Szovjetunió. A népi demokratikus országok a szovjet tapasztalatok kincsesházából merítenek okulást a szocialista országépítés kipróbált útjairól, az osztályharc törvényeiről az átmeneti időszakban, okulást merítenek továbbá arról, hogyan teremti meg a munkásosztály megbonthatatlan barátságát és szilárd szövetségét a parasztsággal, hogyan erősíti a város és a falu gazdasági kapcsolatait, hogyan győzi le a kizsákmányoló osztályokat és hogyan építi a szocialista társadalmat. A szovjet tapasztalatok felhasználása megköveteli, hogy gondosan figyelembe vegyük az egyes országok gazdasági életének és osztályviszonyainak konkrét és különleges adottságait, amelyeket fejlődése történelmi feltételeinek összessége határoz meg. A szocializmus építése a népi demokratikus országokban kedvezőbb • feltételek közepette megy végbe, mints, a Szovjetunióban, hisz ma már hatalmas szocialista tábor létezik, élén a Szovjetunióval és rendelkezésükre állnak a szocialista országépítés összegyűjtött gazdag tapasztalatai. A szocializmus és a kommunizmus győzelmének döntő feltétele mindazokban az országokban, amelyek leszakadtak a kapitalizmus rendszeréről, az, .hogy tovább szilárduljon a szocializmus táborának ereje, tovább fejlődjék e tábor államainak gazdasági, politikai és kulturális együttműködése. 4. A politikai gazdaságtan arra tanít, hogy a szocialista országépítés gyakorlati munkája csak akkor vezethet sikerre, ha a társadalom fejlődésének gazdasági törvényeire támaszkodik. A gazdasági törvények ismerete lehetővé teszi, hogy a gazdasági folyamatok mélyébe, lényegébe hatoljunk, már csirájukban feltárjuk a fejlődés haladó irányzatait, tudományosan előre lássuk a gazdasági fejlődés lefolyását és e fejlődést a kommunizmus építésének feladataival egybehangzóan irányítsuk. A politikai gazdaságtan felvértezi a kádereket arra a harcra, amellyel győzelemre viszik az újat, a haladót a régi, az elavult ellenében. A politikai gazdaságtan által tanulmányozott gazdasági törvények tudományos ismerete a szocialista tábor országaiban uralmon lévő kommunista és munkáspártok gazdaságpolitikájának alapja. E pártok, a marxizmus-leninizmus elméletét követve, és az objektív gazdasági törvények ismeretében tudományosan indokolt és gyakorlatilag beigazolódott politikát dolgoznak ki és valósítanak meg, amely visszatükrözi a társadalom anyagi élete fejlődésének szükségleteit, a nép létfontosságú érdekeit. E pártok egyben a tömegek forradalmi energiájának és alkotó tevékenységének ihletőiként és szervezőiként lépnek fel. A politikai gazdaságtan rávilágít a szocializmus gazdasági alaptörvényének érvényesülésére és a kádereket arra ösztönzi, hogy munkájukat egybehangolják a szocialista termelés célkitűzésével — a nép anyagi és kulturális szükségleteinek maximális kielégítésével. A politikai gazdaságtan rámutat a termelés szüntelen gyarapodásának és tökéletesedésének feltételeire a legfejlettebb technika alapján. A politikai gazdaságtan megtanít arra, hogy a szocializmus gazdasági rendjétől teljesen idegen az ösztönösség, hogy a kommunista társadalom építése csakis a gazdaság tervszerű irányításának keretében lehetséges, a népgazdaság tervszerű fejlődése törvényének alapján, a szocializmus gazdasági alaptörvénye követelményeinek megfelelően. A népgazdasáe terv szerű fejlődése törvényének tanul mányozása elősegíti, hogy célszerűen használjuk ki az anyagi, pénzügyi és munkaerő-forrásokat és helyesen kapcsoljuk össze a termelés valamennyi elemét. A politikai gazdaságtan rámutat arra, hogy a népgazdaság további fellendülésének és sokoldalú fejlődésének döntő előfeltétele, hogy minden módon fokozzuk a munka termelékenységét valamennyi ágazatban — iparban, közlekedésben, mezőgazdaságban. A munkatermelékenység szüntelen emelkedésétől függ elsősorban, hogyan oldjuk meg feladatainkat, nevezetesen hogyan biztosítjuk a nép szükségleteinek maximális kielégítését és sikeres gazdasági versenyünket a legfejlettebb kapitalista országokkal. A politikai gazdaságtan megtanít arra, mily óriási jelentőségű, hogy a tömegeknek érdeke fűződjék a termelés növeléséhez, amint az a szocialista termelési viszonyokból következik. Rámutat a szocialista munkaverseny szerepére, amely a szocialista társadalom gazdasági fejlődésének hatalmas mozgatóereje. A politikai gazdaságtan rámutat a végzett munka szerinti részesedés törvényének szerepére és jelentőségére a szocialista gazdaság fejlődésében, a kádereket rávezeti arra, hogy a népgazdaság valamennyi szakaszán következetesen érvényesítsék a munka eredménye szerinti fokozatos díjazás elvét és kiirtsanak minden egyenlősdit. A politikai gazdaságtan megmagyarázza, miiy fontos az értéktörvény és a vele kapcsolatos gazdasági eszközök helyes alkalmazása a szocialista országépítésben. Az értéktörvény hatásának ismerete a szocializmusban fontos eszköz a káderek számára, hogy tökéletesíthessék a termelési módszereket, csökkenthessék a termelés önköltségeit, megszilárdíthassák a gazdaságos számvetés módszerét, fokozhassák a vállalatok rentabilitását, fejleszthessék a kereskedelmet, és megszilárdíthassák, a pénzügyi rendszert. A politikai gazdaságtan feltárja a szocialista tervgazdálkodás óriási lehetőségeit a szigorú gazdaságosság rendszerének betartására és a szocialista akkumuláció gyarapítására. A Szovjetunióra és a népi demokratikus országokra jellemző a tömegek alkotó tevékenységének szüntelen növekedése a gazdasági és a kulturális országépítésben. Ezért egyre nagyobb jelentőségű, hogy a tömegek megismerjék a gazdasági fejlődés törvényeit és a szocialista gazdálkodás alapelveit. A politikai gazdaságtan, amely a gazdasági törvények ismeretével vértezi föl a kádereket, lehetővé teszi e törvények egyre sikeresebb felhasználását és gyakorlati alkalmazását és ezzel a szocializmus és a kommunizmus építésében a munka minden fajtájának hatásosabbá tételét. A szocializmus politikai gazdaságtana segítséget nyújt a gazdasági dolgozóknak és a dolgozó nép széles tömegeinek abban, hogy feltárják és kihasználják a termelés rejtett tartalékait és elejét vegyék annak, hogy a „szűk keresztmetszetek" szerint igazodjék a munka többi szakasza. Ellenkezőleg, a politikai gazdaságtan megtanít arra, hogy mindig tekintetbe vegyük a reális gazdasági fekételeket és elejét veszi annak, hogy „mi mindent megtehetünk", „számunkra minden csak játék" és hasonló elvek szerint járjunk el. A politikai gazdaságtan rámutat a gazdasági folyamatok kölcsönös összefüggéseire és ezzel minden dolgozónak lehetővé teszi, hogy felismerje munkájának jelentőségét a népgazdaság egész szocialista rendszerének fejlődésében. Annak megismerésére vezet, hogy a szocializmusban az egész nép, az egész állam érdekei mindenek felett állnak. 5. A politikai gazdaságtan bebizonyítja, hogy a szocializmus a legfejlettebb termelési mód, amelynek határozott előnyei vannak a kapitalizmus fölött. Ez világosan kifejezésre jut a szocializmus és a kapitalizmus ellentétes gazdasági alaptörvényeiben, amelyek két eltérő fejlődési vonalat képviselnek. A kapitalista országokban a termelést alárendelik a maximális profit utáni hajsza ragadozó törvényének, amely a dolgozókat nyomorba és szükségbe, munkanélküliségbe és éhségbe, véres háborúkba dönti. A szocialista társadalomban viszont a termelés az ember érdekeit, növekvő szükségleteinek kielégítését szolgálja. A kapitalista országok gazdasági rendszerét az jellemzi, hogy a termelőerők panganak, egyre nagyobbmérvű lesz a kapitalizmus élősdi és korhadt jellege és a pusztító gazdasági válságok az anyagi javak megsemmisítésére vezetnek. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok gazdaságát ezzel szemben a termelés szüntelen gyarapodása és műszaki haladás jellemzi, amely biztosítja a termelés állandó tökéletesítését a legfejlettebb technika alapján. A kapitalizmussal ellentétben, amelynek gazdasági rendszere a militarizálás hatására egyoldalúan, főleg a háború céljait szglgáló iparágak vonalán fejlődik, ami az adóterhek növekvésére és a közszükségleti cikkek árainak emelkedésére vezet, a szocializmust a békés gazdaság fejlődése, a polgári ipar messzemenő kiépítése jellemzi, aminek kísérőjelensége a közszükségleti cikkek árainak szüntelen leszállítása és a lakosság reális jövedelmének növekedése. A kapitalizmus jellemzője az egyes országok közti kíméletlen versengés, egymás leigázása, ugyanakkor a szocializmust a szocialista tábort alkotó országok baráti gazdasági és kulturális együtműködése jellemzi, amelynek célja ez országok általános gazdasági fellendülésének és kulturális felvirágzásának biztosítása. A szocialista tábor új demokratikus világpiaca egyre bővül, ami a szocializmus gazdasági rendszere felvirágzásának egyik fontos tényezője. A szocialista gazdasági rend a kapitalizmussal folytatott békés versengésében évről évre szemléltetőbben bizonyítja be fölényét a kapitalista gazdasági rendszer fölött. Ugyanakkor a belső ellentéteitől megrokkantott kapitalista gazdasági rendszer évről évre gyöngébbnek és esendőbbnek bizonyul. Az emberiség haladó fejlődésének nagyszerű távlata az osztálynélküli kommunista társadalom. A politikai gazdaságtan feltárja a' kommunizmusba való átmenet gazdasági előfeltételeit, egybefoglalván a Szovjetunió kommunista országépítésének gyakorlati tapasztalatait. Rámutat arra, hogy a mai társadalomnak a kommunizmus felé irányuló fejlődését a társadalmi fejlődés objektív törvényei támasztják alá. A kommunizmus milliós dolgozó tömegek öntudatos alkotó munkájának eredményeként jön létre, a kommunista párt vezetésével, amelyet a marxizmus-leninizmus elmélete vértez fel. A Szovjetunióban megvan minden, ami a kommunista társadalom felépítéséhez szükséges. Nincs a világon erő, amely megállíthatná a szovjet társadalom fokozatos fejlődését a kommunizmuishloz vezető úton. A demokrácia és a szocializmus erőinek óriási gyarapodása, a világgazdaság kapitalista rendszerének folytatódó felbomlása, egyfelől az imperialista burzsoázia, másfelől a munkásosztály és a dolgozók között fennálló osztályellentétek rohamos kiéleződése, a nemzeti felszabadító mozgalom növekvő fellendülése a gyarmatokon, a néptömegeknek és a mai emberiség valamennyi haladó erőinek hatalmas méretű mozgalma a békéért. az imperialista reakció és sz új háború előkészítése ellen — mindez megcáfolhatatlanul bizonyítja. hogy évszázadunkban minden út a kommunizmushoz vezet.