Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-05 / 4. szám, szerda

1955. január 5. III STO 3 Szünet nélkül folyik a harc a párizsi egyezmények ellen A nyugati sajtó a francia parlament szavazásáról BERLIN A „National Zeitung" című lap kommentálja a francia nemzetgyűlés­ben lefolyt szavazás eredményét és hangsúlyozza, hogy a francia parla­mentnek ez a döntése nyilvánvaló el­lentétben áll a francia nép túlnyomó többségének akaratával, amely 70 év folyamán már három ízben tapasz­talta a német militarizmus borzalmait. A francia képviselők 45 százaléka — folytatja a lap — Mendes Francé kormányának javaslata mellett sza­vazott. Ez a kisebbség elegendő volt ahhoz, hogy a párizsi háborús egyez­mények ratifikálását közelebb hozza céljukhoz. Ezeket az egyezményeket most a köztársaság tanácsa elé ter­jesztik megtárgyalás céljából. A par­lament határozata, amely nem ért el abszolút szavazattöbbséget sem, kü­lön dolog és más dolog a nép hatá­rozata; amely nem akar többé veszély­ben forogni. A háborús egyezmények elleni har­cot mindvégig folytatni kell, egészen a győzelemig. A német népnek nem szabad tétlenül félreállnia és nem is áll félre, mert a német militarizmus őt éppúgy veszélyezteti, mint a többi európai nemzeteket. BRÜSSZEL A „Le Drapeau Rouge" lap vezér­cikket közölt „Németország felfegy­verzése árulás Belgium ellen" címen. A lap jellemzi a párizsi egyezmé­nyek jóváhagyását a francia nemzet­gyűlés által és rámutat arra, hogy az egyezmények jóváhagyása a francia miniszterelnök és a kormány által gyakorolt nyomás, hazugságok és mes­terkedések eredményezőit. Ez a sza­vazás teljes ellentétben áll a francia' nép világosan megnyilvánuló akaratá­val. Ezt a körülményt — hangsúlyoz­za a lap — bevallotta még a „Wall Street Journal" című lap is, amely a legfelsőbb amerikai pénzügyi körök nézeteit tolmácsolja. Ez a lap azt ír­ta, „hogy a negatív szavazás világo­san kifejezésre juttatná Franciaország hangját, mig a pozitív szavazás két­értelmű és kellemetlen gesztust fog jelenteni." A párizsi egyezményeknek a belga parlamentben való elkövetke­ző megtárgyalásával kapcsolatban a lap figyelmeztet arra. hogy a belga uralkodó körök mindent megtesznek, hogy a képviselők és szenátorok ra­tifikálják ezeket az egyezményeket, amelyek Nyugat-Németország fel­fegyverzését tervezik. HÁGA A „Haagsche Post" címú hetilap ar­ról a durva nyomásról beszél, amelyet az Egyesült Államok és Nagy Britan­nia a francia nemzetgyűlésre gyako­rolnak és azt írja: „Szenzációs ese­ményre került sor és még az Egyesült Államok elnöke és a brit külügymi­niszter is megfenyegette a francia nemzetgyűlést. Ez olyan tény, amely­re a történelemben nincs példa. Vol­tak idők, amikor a felkelőket és a forradalmi bizottságokat fenyegették, de még sohasem történt meg, hogy a parlamentet igy megleckéztették volna ..." , „A francia nemzetgyűlésben — jegyzi meg az „Elsevier's" című he­tilap — senki sem óhajtja Németor­szág felfegyverzését. A képviselők egy része egyetért ezzel a fegyverkezés­sel, de azt is csak nehéz szívvel te­szik. A képviselők nagy része eluta­sítja a felfegyverzést, de végül is meghátrál az idegen nyomás elől. Ez a valódi helyzet." A francia jobboldali sajtó a szavazásról PÁRIZS A francia jobboldali lapok a párizsi katonai egyezmények ratifikálásával kapcsolatos nemzetgyűlési határozat­ról szóló kommentárjaikban beismerik, hogy a német militarizmus megújítá­sának hívei szándékaik megvalósítá­sát csupán az USA és Anglia durva nyomásának segítségével tudták elér­ni. A ,,Figaro\ cimű lap a párizsi egyezményekről szóló parlamenti vitát a francia parlament utolsó évei A francia nép tovább harcol Nyugat-Németország felfegyverzése ellen A párizsi egyezmények megszava­zásával a francia \ nemzetgyűlésben nem fejeződött be még a francia nép harca Nyugat-Németország felfegy­verzése ellen. A békemozgalom nem­zeti bizottsága január 2-án kiáltványt adott ki, amelyben azt mondja: 627 francia képviselő közül 287 ratifikál­ta a londoni és a párizsi egyezmé­nyeket és ezzel Nyugat-Németország újrafelfegyverzése mellett .foglalt ál­lást. E szavazással ezek a képviselők felelősséget vállaltak magukra, e sza­vazásból kifolyólag a nemzetnek va­lamikor még felelni fognak. A Men­des-France kormányát, amely külföl­di nyomásra a nemzetgyűlésen 1 kierő­szakolta ezt a határozatot, a törté­nelem úgy fogja megörökíteni, mint azt a kormányt, amely a német Wehrmachtot akarta felújítani. A békemozgalom nemzeti bizottsá­ga üdvözli a nemzeti egység nagy mozgalmát, amely a béke és a nem­zeti érdekek iránti kemény harcban acélosodotjc meg. Ez a mozgalom be­bizonyította a francia kormánynak és az idegen kormányoknak a nemzet egyöntetű ellenállását Nyugat-Német­oiszág újrafelfegyverzésével szemben. Nyugat-Németország felfegyverzése a legnagyobb bizonytalanság állapotát hozná létre, amilyet Franciaország és Európa 1944 óta nem ismert. Ezért a legjobban veszélyeztetett francia és német nép bebizonyítja, hogy közös törekvéssel megakadályozza a katasz­trófát. Számunkra ma a harc új szakasza nyílik meg. Meg kell aka­dályozni az egyezmények ratifikálását a köztársaság tanácsa által és ezzel meg kell teremteni azt a helyzetet, hogy a nemzetgyűlés újból megtár­gyalja a ratifikálás kérdését. A mozgalomnak el kell terjednie az egész ország területén. Legyenek a parlament tettei bárminők is, a fran­ciák soha sem fognak beleegyezni a német militarizmus feltámasztásába, valamint az atom- és hidrogénfegy­verek használatába. Aki felé az egész világ békeszerető népe reménytelje­sen fordul, a francia népé lesz az utolsó szó. A béke és az ázsiai szolidaritás érdekében rendezett összindiai kongresszus határozata Január 2-án fejeződött be Madrasz- i béke területét és- harcoljanak a kol­ban a béke és az ázsiai szolidaritás érdekében rendezett összindiai kong­resszus. A „Press Trust of India" hír­ügynökség jelentése szerint újra megválasztották dr. Kicslu-t az össz­indiai békevédők bizottságának elnö­kévé. A szervezet főtitkárává pedig Romes Csandrut. A kongresszus határozatot hozott, amelyben üdvözli a Béke-Világtanács­nak kezdeményezését, hogy a béke­szerető erők képviselőinek világkong­resszusát ez év májusában- összehív­ják. A kongresszus teljes egészében tá­mogatja a Nehru és Csau En-laj kö­zös nyilatkozatában lefektetett együtt­élésre vonatkozó öt alapvető pontot és felhívja Ázsia és Afrika népeit, hogy szélesítsék ki és szilárdítsák meg a lektív biztonságért ezeknek az alap­elveknek alapján. Külön határozatban követeli a kong­resszus, hogy szüntessék meg a gyar- j mati és faji elnyomás minden forrná- | Allén jelentést közölt arról, hogy Rad­legkínosabb vitájának mondja. „A par­lamentben — folytatja a Figaro — a szavazás eredménye nem meggyőző; a nemzetgyűlés kevésbé egységesnek mutatkozott, mint bármikor azelőtt és a jövőben is ilyen marad." Az „Epoch" című lap megállapítja: „A nemzetgyűlési szavazással a harc még nem ért véget. E kérdéssel kapcso­latban most a köztársasági tanács tagjainak kell véleményt nyilvánita­niok." A „Combat" címú lap azt írja, hogy a képviselők többsége „elutasította, hogy a történelem előtt felelősséget vállaljon Franciaország nemzeti érde­keinek elhanyagolása miatt, aminek komoly következményei lehetnek." A „Combat" című lap hangsúlyozza, hogy a párizsi egyezményeket ugyan ratifikálták, de nem minősíthetők jó­váhag.vottnak, mivel • „a 287 képviselő közül is, akik a ratifikálás mellett szavaztak, sokan csak a fáradságnak, a megalkuvásnak, vagy félelemnek engedtek." A londoni, washingtoni és bonni kö­rök „megelégedésével" kapcsolatban a szavazás eredményei felett, a Com­bat megjegyzi: „A külföldi államok fővárosainak nincs miért örvendez­niük. Nem feledkezhetnek meg arról, hogy milyen körülmények között ér­ték el ezeket az eredményeket. Most új probléma merül fel — Franciaor­szág jövőjének problémája az Atlan­ti Szövetségben — és az események Foster Dullesnek és Edennek meg­mutatják számításaik hiábavalóságát. Franciaországban fokozódik az aktivi­tás, ami hatással lesz az ország egész politikai életér?." A „Tribúne" című lap az angol-amerikai nyomásról LONDON A „Tribúne" címú Labour-párti he­tilap elítéli a francia parlamentre Was­hington és London által gyakorolt nyomást, hogy keresztülvigyék a pá­rizsi egyezmények ratifikálását. A brit kormány az utolsó pillanatban — írja a lap — a legszégyenteljesebb szerepet vállalta ebben az egész tit­kos ügyben. Karácsonyestéje napján a francia nemzetgyűlés Németország­nak a Nyugateurópai Unió keretében való felfegyverzése ellen szavazott. Ezután jött a brit kormány fenyege­tésével. A nemzetgyűlésnek — folytatja a lap — nem magának a dolognak lé­nyege alapján kellett döntenie, hanem a félelem befolyása alatt... engedett a külföldi diktátumnak. Nézetünk szerint — jelenti ki a lap — a nyugati hatalmak nagy mér­tékben ártottak saját tekintélyük­nek ... Ha a nyugati államférfiak cél­jaikat csupán a nép érzelmeinek nyílt megsértése árán tudják elérni, akkor ezzel nyilvánvaló politikájuk csődje. Ez fokozza a gyűlöletet az amerikaiak uralma ellen a nyugati szövetségben. Az ilyen módszer a nyugati szövet­séget nem erősíti meg, hanem ellen­kezőleg, azoknak a helyzetét erősíti akik úgy vélik, hogy Európának arra kell törekednie, hogy kiutat találjon abból a meddő politikából, amelyet az amerikaiak az utolsó négy év alatt akarnak rákényszeríteni. Radford befejezte taivani tárgyalásait Arthur Radford' tengernagy, az USA vezérkari főnökei törzskarának elnöke és Csan Kaj-sek közötti tár­gyalások során azt beszélték meg, hogy az USA közvetlen megszállást hajt végre Kína partmenti szigetein és felszerel további három csangkaj­seki hadosztályt. Radford háromnapi ott-tartózkodás után január 2-án Tai­vanról Dél-Koreába utazott. A „New York Post" hírmagyarázója, Róbert S ját és tiltakozik a délkelet-ázsiai ag­resszív paktum megalakítása ellen. Taivan szigetével foglalkozva a határozatban a kongresszus egyönte­tűen elítélte az USA és a koumintan­gisták között nemrégiben kötött kato­nai paktumot és ezt mind „a béke, mind Ázsia és az egész világ számára igen veszélyesnek" nyilvánította. A határozatban követelik, hogy azonnal hívják vissza az amerikaj felfegyver­zett haderőket Taivan szigetéről és a hozzátartozó vizekről, hogy lehetővé ro­gyik a Kínai Népköztársaságnak, hogy maga oldja meg saját problémáit. ford érvényesíti azokat a „jogokat", amelyeket az USA biztosított magának az amerika-csangkajseki kölcsönös biztonsági szerződés által, hogy fo­kozzák a Kína ellen irányuló kato­nai előkészületeket. Allén ezt írja: „A vezérkari főnö­kök törzskarának elnöke elsősorban Formosa (Taivan) sztratégiailag fontos szigeten körülnéz, avégből, hogy az amerikai haditámaszpontok létesíté­sére alkalmas helyeket találjon. Allén azt is közölte, hogy Radford amellett foglalt állást, hogy az amerikai egy­ségek közvetlenül szállják meg Tai­vant. Indonézia a függetlenség felé vezető úton Az indonéziai Bogorban tartották meg december 28-án és 29-én India, Indonézia, Burma, Pakisztán és Ceylon miniszterelnökeinek konferenciáját. A konferencia legfőbb kérdése az ázsiai és afrikai országok konferenciájának összehívása volt. A miniszterelnökök elhatározták, hogy ezt a konferenciát 1955. áprilisában tartják meg Indoné­ziában és meghívják rá 25 ázsiai és afrikai ország képviselőit. Az öt ázsiai ország miniszterelnökei közös nyilat­kozatukban kiemelték az ázsiai orszá­gok természeti kincsei gazdasági kiak­názásának fontosságát az ázsiai népek előnyére. Az ázsiai és afrikai államok konfe­renciájának hozzá kell járulnia a világ­béke megszilárdításához, Afrika és Ázsia gazdasági és szociális fejlődésé­hez. Tekintettel arra, hogy ez év áprili­sában az afrikai és ázsiai országok számára ilyen jelentős konferenciát hívnak össze Indonéziában, szükséges­nek tartjuk ismertetni röviden Indoné­zia történetét: mmmw. erők 1943. végén hivatalosan is egy­ségfrontba tömörültek — megalakult a » Nemzeti Akcióbizottság. 1944-ben meg­kezdődött a fegyveres harc is: a külön­féle partizánegységek állandó rette­gésben tartották a japán megszállókat. Japán kapitulációja után — 1945. au­gusztus 17-én — a Nemzeti Akcióbi­zottság kezébe vette a hatalmat és ki­kiáltotta a köztársaságot. 1945. szeptemberében angol-indiai csapatok szálltak partra Indonéziában. Hamarosan újra fellángolt a nép fegy­veres harca. Ez a körülmény ismét le­hetővé tette a Nemzeti Egységfront megteremtését. A kommunista párt ja­vaslatára megalakult a felszabadulásért küzdő politikai pártok blokkja, a Nem­zeti Koncentráció. Az Indonéz Köztársaság létrejötte nagy nyugtalanságot keltett az imperia­lista körökben. Anglia elhatározta, hogy támogatja Hollandiát a köztársaság szétzúzásában és a holland fennhatóság visszaállításában. Az Egyesült Áltomok is támogatta Hollandiát e törekvésében. 1946-ban az angolok és amerikaiak ál­Indonézia a Csendes-óceán délnyu­gati részén terül el; négy nagyobb és számos kisebb szigetből áll. Az 1940­ben megtartott népszámlálás adatai szerint Indonézia lakosságának száma 70 millió volt. Főleg maláji és indiai származású népek lakják. 1940­ben az országban másfélmilliónyi kül­földit számláltak össze, ezek körül mintegy 250.000 volt az európai, legin­káb holland. A nyersanyagban igen gaz­dag országot a XVII. században a Hol­land-Keletindiai Társaság kerítette fo­kozatosan hatalmába. Indonézia agrár jellegű ország; a lakosság többsége földműveléssel foglalkozik. A második világháború előtt a szántóföldek jelen­tős része a hollandok kezében volt. A bennszülött parasztokat még jó termés esetén is gyakran éhinség fenyegette. A japáni imperialisták, akik 1941. decemberében kirobbantották a háborút a Csendes-óceán térségében hamarosan megszállták Indonéziát is. A holland gyarmatosítók helyébe a japánok lép­tek. 1943-ban széleskörű japánellenes mozgalom kezdődött. A japánellenes tal sürgősen kiképzett holland csapav tok szálltak partra Indonéziában. Az egész nép által támogatott indo­néz hadsereg elszánt ellenállása és a világ közvéleményének nyomása arra kényszerítették az angol-amerikai im­perialistákat, hogy azt tanácsolják a hollandoknak: kezdjenek tárgyalásokat a köztársasági kormánnyal. 1947. már­ciusában egyezmény jött létre: Hol­landia elismeri az Indonéz Köztársa­ság kormányát. Az egyezmény kimon­dotta, hogy a megszállt, valamint köz­társasági területekből szövetségi ala­pon megalakítják az Indonéz Egyesült Államokat, amely a holland királynő fennhatósága alá tartozó Holland-Indo­néz Unió egy részét alkotja. Ezt az egyezményt az indonéz burzsoázia és földbirtokos osztály kötötte Hollandiá­val és nagy csapás volt az indonéz nép­re. Évekig tartó politikai küzdelem után 1954 augusztusában az indonéz nép ki­kényszerítette ennek az egyezmény­nek a megszüntetését és Indonézia megindult a függetlenség felé vezető úton. KÜLFÖLDI HÍREK Az Egyesült Államok lökhajtásos repülőgépekkel, hadihajókkal, fegyver­rel és lőszerrel akarja ellátni a fü­löpszigeti hadsereg egységeit és 1,700.000 dollárnyi befektetéssel repü­lőteret akar építeni a Fülöp-szigete­ken. * * * A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság mezőgazdasága az 1954. év­ben jelentős sikereket ért el. A me­zőgazdasági növények termése p.7 százalékkal múlta felül az 1953. év színvonalát. A vetésterület 42.000 tenbóval növekedett. (Egy tenbó kb. 1.73 hold.) A gabonafélék terméshoza­ma a köztársaság egész területén 9,6 százalékkal emelkedett. Megnöveke­dett az állatállomány is. A szarvas­marhaállomány 1954. júniusában 2 százalékkal, a sertésállomány 58 szá­zalékkal, a juhállomány 6 százalékkal volt nagyobb, mint egy évvel előbb. Az állami gazdaságok megművelt földterülete 1940-hez viszonyítva tíz­szer, a traktorok által felszántott te­rület tizenhatszor nagyobb. Ismét négy földrengés rázta meg az észak-szicíliai partvidéken fekvő Sali­na szigetecskét. Ezzel december utol­só hetében a földrengések száma a szigeten 75-re emelkedett. Az 1700 főnyi lakosságból csak ^00-an marad­tak a rombadőlt szigeten. A brazíliai sajtó jelentése szerint San Paulo állam nemzetgyűlési bizott­ságának tagjai, élükön Cid Francé képviselővel meglátogatták Café Fil­ho köztársasági elnököt és közölték vele a törvényes nemzetgyűlés ha­tározatát, mely szerint szükséges meg­indítani a kereskedelmi kapcsolatokat Brazília és a Szovjetunió között. Az iráni Mendzsilisz külpolitikai és gazdasági bizottsága elfogadta a szov­jet-iráni egyezményt a gazdasági és hatfrmenti kérdések rendezésére. Pekingben jegyzőkönyvet írtak alá a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság köl­csönös segélynyújtásával és árucse­réjével kapcsolatban 1955-évre. A Kí­nai Népköztársaság a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaságnak építőanya­gokat, közlekedési eszközöket, vago­nokat, kémiai ipari nyersanyagokat és kidolgozott acélárukat ad át. Mint az United Press hírügynökség tudósítója jelenti, az angol külügymi­nisztérium jelentette, hogy február 23-án Bangkokban tartják meg Délke­let-Ázsia agresszív egyezménye nyolc tagállama külügyminiszterének kon­ferenciáját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom