Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-05 / 4. szám, szerda

1955. január 5. III STO 3 Szünet nélkül folyik a harc a párizsi egyezmények ellen A nyugati sajtó a francia parlament szavazásáról BERLIN A „National Zeitung" című lap kommentálja a francia nemzetgyűlésben lefolyt szavazás eredményét és hangsúlyozza, hogy a francia parlamentnek ez a döntése nyilvánvaló ellentétben áll a francia nép túlnyomó többségének akaratával, amely 70 év folyamán már három ízben tapasztalta a német militarizmus borzalmait. A francia képviselők 45 százaléka — folytatja a lap — Mendes Francé kormányának javaslata mellett szavazott. Ez a kisebbség elegendő volt ahhoz, hogy a párizsi háborús egyezmények ratifikálását közelebb hozza céljukhoz. Ezeket az egyezményeket most a köztársaság tanácsa elé terjesztik megtárgyalás céljából. A parlament határozata, amely nem ért el abszolút szavazattöbbséget sem, külön dolog és más dolog a nép határozata; amely nem akar többé veszélyben forogni. A háborús egyezmények elleni harcot mindvégig folytatni kell, egészen a győzelemig. A német népnek nem szabad tétlenül félreállnia és nem is áll félre, mert a német militarizmus őt éppúgy veszélyezteti, mint a többi európai nemzeteket. BRÜSSZEL A „Le Drapeau Rouge" lap vezércikket közölt „Németország felfegyverzése árulás Belgium ellen" címen. A lap jellemzi a párizsi egyezmények jóváhagyását a francia nemzetgyűlés által és rámutat arra, hogy az egyezmények jóváhagyása a francia miniszterelnök és a kormány által gyakorolt nyomás, hazugságok és mesterkedések eredményezőit. Ez a szavazás teljes ellentétben áll a francia' nép világosan megnyilvánuló akaratával. Ezt a körülményt — hangsúlyozza a lap — bevallotta még a „Wall Street Journal" című lap is, amely a legfelsőbb amerikai pénzügyi körök nézeteit tolmácsolja. Ez a lap azt írta, „hogy a negatív szavazás világosan kifejezésre juttatná Franciaország hangját, mig a pozitív szavazás kétértelmű és kellemetlen gesztust fog jelenteni." A párizsi egyezményeknek a belga parlamentben való elkövetkező megtárgyalásával kapcsolatban a lap figyelmeztet arra. hogy a belga uralkodó körök mindent megtesznek, hogy a képviselők és szenátorok ratifikálják ezeket az egyezményeket, amelyek Nyugat-Németország felfegyverzését tervezik. HÁGA A „Haagsche Post" címú hetilap arról a durva nyomásról beszél, amelyet az Egyesült Államok és Nagy Britannia a francia nemzetgyűlésre gyakorolnak és azt írja: „Szenzációs eseményre került sor és még az Egyesült Államok elnöke és a brit külügyminiszter is megfenyegette a francia nemzetgyűlést. Ez olyan tény, amelyre a történelemben nincs példa. Voltak idők, amikor a felkelőket és a forradalmi bizottságokat fenyegették, de még sohasem történt meg, hogy a parlamentet igy megleckéztették volna ..." , „A francia nemzetgyűlésben — jegyzi meg az „Elsevier's" című hetilap — senki sem óhajtja Németország felfegyverzését. A képviselők egy része egyetért ezzel a fegyverkezéssel, de azt is csak nehéz szívvel teszik. A képviselők nagy része elutasítja a felfegyverzést, de végül is meghátrál az idegen nyomás elől. Ez a valódi helyzet." A francia jobboldali sajtó a szavazásról PÁRIZS A francia jobboldali lapok a párizsi katonai egyezmények ratifikálásával kapcsolatos nemzetgyűlési határozatról szóló kommentárjaikban beismerik, hogy a német militarizmus megújításának hívei szándékaik megvalósítását csupán az USA és Anglia durva nyomásának segítségével tudták elérni. A ,,Figaro\ cimű lap a párizsi egyezményekről szóló parlamenti vitát a francia parlament utolsó évei A francia nép tovább harcol Nyugat-Németország felfegyverzése ellen A párizsi egyezmények megszavazásával a francia \ nemzetgyűlésben nem fejeződött be még a francia nép harca Nyugat-Németország felfegyverzése ellen. A békemozgalom nemzeti bizottsága január 2-án kiáltványt adott ki, amelyben azt mondja: 627 francia képviselő közül 287 ratifikálta a londoni és a párizsi egyezményeket és ezzel Nyugat-Németország újrafelfegyverzése mellett .foglalt állást. E szavazással ezek a képviselők felelősséget vállaltak magukra, e szavazásból kifolyólag a nemzetnek valamikor még felelni fognak. A Mendes-France kormányát, amely külföldi nyomásra a nemzetgyűlésen 1 kierőszakolta ezt a határozatot, a történelem úgy fogja megörökíteni, mint azt a kormányt, amely a német Wehrmachtot akarta felújítani. A békemozgalom nemzeti bizottsága üdvözli a nemzeti egység nagy mozgalmát, amely a béke és a nemzeti érdekek iránti kemény harcban acélosodotjc meg. Ez a mozgalom bebizonyította a francia kormánynak és az idegen kormányoknak a nemzet egyöntetű ellenállását Nyugat-Németoiszág újrafelfegyverzésével szemben. Nyugat-Németország felfegyverzése a legnagyobb bizonytalanság állapotát hozná létre, amilyet Franciaország és Európa 1944 óta nem ismert. Ezért a legjobban veszélyeztetett francia és német nép bebizonyítja, hogy közös törekvéssel megakadályozza a katasztrófát. Számunkra ma a harc új szakasza nyílik meg. Meg kell akadályozni az egyezmények ratifikálását a köztársaság tanácsa által és ezzel meg kell teremteni azt a helyzetet, hogy a nemzetgyűlés újból megtárgyalja a ratifikálás kérdését. A mozgalomnak el kell terjednie az egész ország területén. Legyenek a parlament tettei bárminők is, a franciák soha sem fognak beleegyezni a német militarizmus feltámasztásába, valamint az atom- és hidrogénfegyverek használatába. Aki felé az egész világ békeszerető népe reményteljesen fordul, a francia népé lesz az utolsó szó. A béke és az ázsiai szolidaritás érdekében rendezett összindiai kongresszus határozata Január 2-án fejeződött be Madrasz- i béke területét és- harcoljanak a kolban a béke és az ázsiai szolidaritás érdekében rendezett összindiai kongresszus. A „Press Trust of India" hírügynökség jelentése szerint újra megválasztották dr. Kicslu-t az összindiai békevédők bizottságának elnökévé. A szervezet főtitkárává pedig Romes Csandrut. A kongresszus határozatot hozott, amelyben üdvözli a Béke-Világtanácsnak kezdeményezését, hogy a békeszerető erők képviselőinek világkongresszusát ez év májusában- összehívják. A kongresszus teljes egészében támogatja a Nehru és Csau En-laj közös nyilatkozatában lefektetett együttélésre vonatkozó öt alapvető pontot és felhívja Ázsia és Afrika népeit, hogy szélesítsék ki és szilárdítsák meg a lektív biztonságért ezeknek az alapelveknek alapján. Külön határozatban követeli a kongresszus, hogy szüntessék meg a gyar- j mati és faji elnyomás minden forrná- | Allén jelentést közölt arról, hogy Radlegkínosabb vitájának mondja. „A parlamentben — folytatja a Figaro — a szavazás eredménye nem meggyőző; a nemzetgyűlés kevésbé egységesnek mutatkozott, mint bármikor azelőtt és a jövőben is ilyen marad." Az „Epoch" című lap megállapítja: „A nemzetgyűlési szavazással a harc még nem ért véget. E kérdéssel kapcsolatban most a köztársasági tanács tagjainak kell véleményt nyilvánitaniok." A „Combat" címú lap azt írja, hogy a képviselők többsége „elutasította, hogy a történelem előtt felelősséget vállaljon Franciaország nemzeti érdekeinek elhanyagolása miatt, aminek komoly következményei lehetnek." A „Combat" című lap hangsúlyozza, hogy a párizsi egyezményeket ugyan ratifikálták, de nem minősíthetők jóváhag.vottnak, mivel • „a 287 képviselő közül is, akik a ratifikálás mellett szavaztak, sokan csak a fáradságnak, a megalkuvásnak, vagy félelemnek engedtek." A londoni, washingtoni és bonni körök „megelégedésével" kapcsolatban a szavazás eredményei felett, a Combat megjegyzi: „A külföldi államok fővárosainak nincs miért örvendezniük. Nem feledkezhetnek meg arról, hogy milyen körülmények között érték el ezeket az eredményeket. Most új probléma merül fel — Franciaország jövőjének problémája az Atlanti Szövetségben — és az események Foster Dullesnek és Edennek megmutatják számításaik hiábavalóságát. Franciaországban fokozódik az aktivitás, ami hatással lesz az ország egész politikai életér?." A „Tribúne" című lap az angol-amerikai nyomásról LONDON A „Tribúne" címú Labour-párti hetilap elítéli a francia parlamentre Washington és London által gyakorolt nyomást, hogy keresztülvigyék a párizsi egyezmények ratifikálását. A brit kormány az utolsó pillanatban — írja a lap — a legszégyenteljesebb szerepet vállalta ebben az egész titkos ügyben. Karácsonyestéje napján a francia nemzetgyűlés Németországnak a Nyugateurópai Unió keretében való felfegyverzése ellen szavazott. Ezután jött a brit kormány fenyegetésével. A nemzetgyűlésnek — folytatja a lap — nem magának a dolognak lényege alapján kellett döntenie, hanem a félelem befolyása alatt... engedett a külföldi diktátumnak. Nézetünk szerint — jelenti ki a lap — a nyugati hatalmak nagy mértékben ártottak saját tekintélyüknek ... Ha a nyugati államférfiak céljaikat csupán a nép érzelmeinek nyílt megsértése árán tudják elérni, akkor ezzel nyilvánvaló politikájuk csődje. Ez fokozza a gyűlöletet az amerikaiak uralma ellen a nyugati szövetségben. Az ilyen módszer a nyugati szövetséget nem erősíti meg, hanem ellenkezőleg, azoknak a helyzetét erősíti akik úgy vélik, hogy Európának arra kell törekednie, hogy kiutat találjon abból a meddő politikából, amelyet az amerikaiak az utolsó négy év alatt akarnak rákényszeríteni. Radford befejezte taivani tárgyalásait Arthur Radford' tengernagy, az USA vezérkari főnökei törzskarának elnöke és Csan Kaj-sek közötti tárgyalások során azt beszélték meg, hogy az USA közvetlen megszállást hajt végre Kína partmenti szigetein és felszerel további három csangkajseki hadosztályt. Radford háromnapi ott-tartózkodás után január 2-án Taivanról Dél-Koreába utazott. A „New York Post" hírmagyarázója, Róbert S ját és tiltakozik a délkelet-ázsiai agresszív paktum megalakítása ellen. Taivan szigetével foglalkozva a határozatban a kongresszus egyöntetűen elítélte az USA és a koumintangisták között nemrégiben kötött katonai paktumot és ezt mind „a béke, mind Ázsia és az egész világ számára igen veszélyesnek" nyilvánította. A határozatban követelik, hogy azonnal hívják vissza az amerikaj felfegyverzett haderőket Taivan szigetéről és a hozzátartozó vizekről, hogy lehetővé rogyik a Kínai Népköztársaságnak, hogy maga oldja meg saját problémáit. ford érvényesíti azokat a „jogokat", amelyeket az USA biztosított magának az amerika-csangkajseki kölcsönös biztonsági szerződés által, hogy fokozzák a Kína ellen irányuló katonai előkészületeket. Allén ezt írja: „A vezérkari főnökök törzskarának elnöke elsősorban Formosa (Taivan) sztratégiailag fontos szigeten körülnéz, avégből, hogy az amerikai haditámaszpontok létesítésére alkalmas helyeket találjon. Allén azt is közölte, hogy Radford amellett foglalt állást, hogy az amerikai egységek közvetlenül szállják meg Taivant. Indonézia a függetlenség felé vezető úton Az indonéziai Bogorban tartották meg december 28-án és 29-én India, Indonézia, Burma, Pakisztán és Ceylon miniszterelnökeinek konferenciáját. A konferencia legfőbb kérdése az ázsiai és afrikai országok konferenciájának összehívása volt. A miniszterelnökök elhatározták, hogy ezt a konferenciát 1955. áprilisában tartják meg Indonéziában és meghívják rá 25 ázsiai és afrikai ország képviselőit. Az öt ázsiai ország miniszterelnökei közös nyilatkozatukban kiemelték az ázsiai országok természeti kincsei gazdasági kiaknázásának fontosságát az ázsiai népek előnyére. Az ázsiai és afrikai államok konferenciájának hozzá kell járulnia a világbéke megszilárdításához, Afrika és Ázsia gazdasági és szociális fejlődéséhez. Tekintettel arra, hogy ez év áprilisában az afrikai és ázsiai országok számára ilyen jelentős konferenciát hívnak össze Indonéziában, szükségesnek tartjuk ismertetni röviden Indonézia történetét: mmmw. erők 1943. végén hivatalosan is egységfrontba tömörültek — megalakult a » Nemzeti Akcióbizottság. 1944-ben megkezdődött a fegyveres harc is: a különféle partizánegységek állandó rettegésben tartották a japán megszállókat. Japán kapitulációja után — 1945. augusztus 17-én — a Nemzeti Akcióbizottság kezébe vette a hatalmat és kikiáltotta a köztársaságot. 1945. szeptemberében angol-indiai csapatok szálltak partra Indonéziában. Hamarosan újra fellángolt a nép fegyveres harca. Ez a körülmény ismét lehetővé tette a Nemzeti Egységfront megteremtését. A kommunista párt javaslatára megalakult a felszabadulásért küzdő politikai pártok blokkja, a Nemzeti Koncentráció. Az Indonéz Köztársaság létrejötte nagy nyugtalanságot keltett az imperialista körökben. Anglia elhatározta, hogy támogatja Hollandiát a köztársaság szétzúzásában és a holland fennhatóság visszaállításában. Az Egyesült Áltomok is támogatta Hollandiát e törekvésében. 1946-ban az angolok és amerikaiak álIndonézia a Csendes-óceán délnyugati részén terül el; négy nagyobb és számos kisebb szigetből áll. Az 1940ben megtartott népszámlálás adatai szerint Indonézia lakosságának száma 70 millió volt. Főleg maláji és indiai származású népek lakják. 1940ben az országban másfélmilliónyi külföldit számláltak össze, ezek körül mintegy 250.000 volt az európai, leginkáb holland. A nyersanyagban igen gazdag országot a XVII. században a Holland-Keletindiai Társaság kerítette fokozatosan hatalmába. Indonézia agrár jellegű ország; a lakosság többsége földműveléssel foglalkozik. A második világháború előtt a szántóföldek jelentős része a hollandok kezében volt. A bennszülött parasztokat még jó termés esetén is gyakran éhinség fenyegette. A japáni imperialisták, akik 1941. decemberében kirobbantották a háborút a Csendes-óceán térségében hamarosan megszállták Indonéziát is. A holland gyarmatosítók helyébe a japánok léptek. 1943-ban széleskörű japánellenes mozgalom kezdődött. A japánellenes tal sürgősen kiképzett holland csapav tok szálltak partra Indonéziában. Az egész nép által támogatott indonéz hadsereg elszánt ellenállása és a világ közvéleményének nyomása arra kényszerítették az angol-amerikai imperialistákat, hogy azt tanácsolják a hollandoknak: kezdjenek tárgyalásokat a köztársasági kormánnyal. 1947. márciusában egyezmény jött létre: Hollandia elismeri az Indonéz Köztársaság kormányát. Az egyezmény kimondotta, hogy a megszállt, valamint köztársasági területekből szövetségi alapon megalakítják az Indonéz Egyesült Államokat, amely a holland királynő fennhatósága alá tartozó Holland-Indonéz Unió egy részét alkotja. Ezt az egyezményt az indonéz burzsoázia és földbirtokos osztály kötötte Hollandiával és nagy csapás volt az indonéz népre. Évekig tartó politikai küzdelem után 1954 augusztusában az indonéz nép kikényszerítette ennek az egyezménynek a megszüntetését és Indonézia megindult a függetlenség felé vezető úton. KÜLFÖLDI HÍREK Az Egyesült Államok lökhajtásos repülőgépekkel, hadihajókkal, fegyverrel és lőszerrel akarja ellátni a fülöpszigeti hadsereg egységeit és 1,700.000 dollárnyi befektetéssel repülőteret akar építeni a Fülöp-szigeteken. * * * A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság mezőgazdasága az 1954. évben jelentős sikereket ért el. A mezőgazdasági növények termése p.7 százalékkal múlta felül az 1953. év színvonalát. A vetésterület 42.000 tenbóval növekedett. (Egy tenbó kb. 1.73 hold.) A gabonafélék terméshozama a köztársaság egész területén 9,6 százalékkal emelkedett. Megnövekedett az állatállomány is. A szarvasmarhaállomány 1954. júniusában 2 százalékkal, a sertésállomány 58 százalékkal, a juhállomány 6 százalékkal volt nagyobb, mint egy évvel előbb. Az állami gazdaságok megművelt földterülete 1940-hez viszonyítva tízszer, a traktorok által felszántott terület tizenhatszor nagyobb. Ismét négy földrengés rázta meg az észak-szicíliai partvidéken fekvő Salina szigetecskét. Ezzel december utolsó hetében a földrengések száma a szigeten 75-re emelkedett. Az 1700 főnyi lakosságból csak ^00-an maradtak a rombadőlt szigeten. A brazíliai sajtó jelentése szerint San Paulo állam nemzetgyűlési bizottságának tagjai, élükön Cid Francé képviselővel meglátogatták Café Filho köztársasági elnököt és közölték vele a törvényes nemzetgyűlés határozatát, mely szerint szükséges megindítani a kereskedelmi kapcsolatokat Brazília és a Szovjetunió között. Az iráni Mendzsilisz külpolitikai és gazdasági bizottsága elfogadta a szovjet-iráni egyezményt a gazdasági és hatfrmenti kérdések rendezésére. Pekingben jegyzőkönyvet írtak alá a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kölcsönös segélynyújtásával és árucseréjével kapcsolatban 1955-évre. A Kínai Népköztársaság a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak építőanyagokat, közlekedési eszközöket, vagonokat, kémiai ipari nyersanyagokat és kidolgozott acélárukat ad át. Mint az United Press hírügynökség tudósítója jelenti, az angol külügyminisztérium jelentette, hogy február 23-án Bangkokban tartják meg Délkelet-Ázsia agresszív egyezménye nyolc tagállama külügyminiszterének konferenciáját.