Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)
1955-01-05 / 4. szám, szerda
m sto 1955. január 5. Olaszországban élesen tiltakoznak a háborús kalandorpolitika ellen Az Olasz Kommunista Párt vezetőségének közleménye Az Olasz Kommunista Párt vezetősége közleményben foglalta össze a párt feladatait az atomháború veszélye elleni harcban. „Az Olasz Kommunista Párt vezetősége — hangzik a közlemény — megvizsgálta annak a szavazásnak az eredményét és következményeit, amellyel az olasz képviselőház a német újrafelfegyverzégt szentesítő szerződést ratifikálta. Parlamenti téren e szavazás a kormánypártoknak a monarchista és fasiszta' jobboldallal létrejött összefogása alapján születétt meg, de egyszersmind komoly törést idézett elő a Kereszténydemokrata Párt parlamenti csoportjában. A helyzet bizonyos „reakciós irányú eltolódását" bizonyítja ez, de ugyanakkor azt is, hogy az országban mélyreható tiltakozás mutatkozik az ellen a háborús kalandorpolitika ellen,amely a Nyugatuerópai Unió felállításáról szóló szerződésekben jut kifejezésre. A militarista Németország felfegyverzésére és egy agresszív reakciós tömbbe való bekapcsolására irányuló szándék mellett tagadhatatlanul súlyos tény az, hogy amikor a Nyugateurópai Unió felállításáról folytak tárgyalások, az Atlanti Tanács párizsi ülésén konkrét határozatokat és intézkedéseket hoztak olyan háború előkészítésére, amelyet atom- és baktériumfegyverek segítségével Európa területén vívnának meg. Az atomháború veszélye reális, konkrét valósággá válik Európában. Ez ellen a veszély fellen azért, hogy e veszély elkerülhető legyen, ma öszsze kell fognia minden jóakaratú embernek. Erélyes harcot kell folytatni, hogy új külpolitikai irányt valósítsunk meg, hogy meghiúsuljanak az amerikai imperialisták bűnös tervei. Ettől a harctól függ civilizációnk jövője. Az Olasz Kommunista Párt vezetősége 'az olasz népet és Európa összes népeit fenyegető veszély tudatában felhívja a párt minden egyes tagját és szervezetét, hogy újult erővel folytassa és fokozza harcát és tevékenységét, hogy vissza lehessen tartani az új, félelmetes háború kirobbantására készülő imperialisták tevékenységét. Ehhez a népi erők széleskörű, hatalmas, mélyreható mozgósítására van szükség. Az imperialisták bűnös tervei ellen új harcra kell felszólítani mindazokat, akik szeretik a békét és öszsze akarnak fogni a béke megmentéséről A párt minden erejét ennek a feladatnak az elvégzésére fordítja." A Német Demokratikus Köztársaság dolgozói üdvözlik W. Piecket születésnapja alkalmából A Német Demokratikus Köztársaság elnöke, Wilhelm Pieck január 3-án ünnepelte 79. születésnapját. A Német Demokratikus Köztársaság dolgozói számtalan levélben és táviratban kifejezésre juttatják szeretetüket és bizalmukat, valamint őszinte köszönetüket a német nép boldogulásáért és a békéért vívott harcáért. Az üzemek dolgozói Pieck elnök 79. születésnapjának tiszteletére igen sok élmunkás műszakot dolgoztak 1e és munkakötelezettségeket vállaltak. A Német Demokratikus Köztársaság összes dolgozóinak és a Németország Szocialista Egységpártjának nevében a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága Pieck elnöknek jókívánságait küldte é • köszönetét fejezte ki, hogy munkájával az összes németek mintaképévé vált a békéért, a demokratikus -egységért folytatott harcban. Ugyancsak jókívánságaikat küldték a Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsának nevében Ottó Grotewohl miniszterelnök, a népi kamara nevében dr. Johannes Dieckmann, a kamara elnöke, dr. Erich Correns, a Demokratikus Németország Nemzeti Frontja Nemzeti Bizottságának elnöke és a demokratikus pártok és tömegszervezetek további képviselői. Pieck elnök 79. születésnapja alkalmából fogadta az üzemek dolgozóinak, az úttörőknek, a kulturális dolgozóknak, a Német Demokratikus Köztársaságban lévő diplomáciai testület képviselőinek küldöttségét és a közélet számos tényezőjét. A jókívánságokra válaszul kifejtette, hogy továbbra is minden erejét a német nép békéért és Németország egységéért vívott becsületes harcának szenteli, harcolni fog Nyugat-Németország remilitarizálása ellen, "ä népek közötti barátságért. Nehru még ez évben látogatást tesz a Szovjetunióban Kalkuttából érkezett hírek szerint Nehru indiai miniszterelnök egy sajtóértekezleten kijelentette, hogy még ebben az évben látogatást akar tenni a Szovjetunióban. Nehru azt mondotta, hogy ezt az utat még az indiai parlament következő költségvetési ülése után, amely áprilisban fejeződik be megkezdi. Dedij^rt kizárták a Jugoszláv Kommunisták Szövetségéből Mint a Borba című lap jelenti, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének Központi Ellenőrző Bizottsága határozatot hozott Dedijer kizárásáról a szövetség soráiból és a központi bizottságból, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségével szemben elfoglalt ellenséges álláspontja és Jugoszlávia érdekeinek ártó tevékenysége miatt. A határozat közli, hogy Dedijer ártani próbáit hazája nemzetközi tekintélyének, és Gyilasszal együtt felajánlotta szolgalatait olyan külföldi köröknek, amelyek nem tanúsítanak baráti magatartást Jugoszlávia iránt. A Csang Kaj-sek banda súlyos veszteségei a kelet-kínai partvidéken Statisztikai adatok bizonyítják, hogy a Csang Kaj-sek banda 1954. január l-e és december 20-a között KeletKína térségében összesen 132 repülőgépet vesztett. Ezek közül a kínai népi felszabadító hadsereg egységei 39-et lelőttek, 92-t megrongáltak, egy gépet pedig pilótája hozott át a kínai szárazföldre. Ezenkívül a csangkajsekistáknak 33 tengeri járművét rongáltak meg, illetve sűlyesztettek el Megsemmisült 12 tüzérségi állás, egy ponton-kikötő, hat lőszer- és benzinraktár, s négy parancsnoki állás. A kínai népi felszabadító hadsereg felszabadította a Csekiang tartomány partja mentén fekvő, Toumensan-, Tienou- és Csiangeru-szigetet. A CsangKaj-sek banda vesztesége 3.145 fő. A háborús cselekmények során a kínai népi felszabadító hadsereg 21 különböző típusú hajót. 421 különböző típusú ágyút és egyéb katonai felszerelési anyagot zsákmányolt A vietnami néphadsereg főparancsnokságának emlékirata a szovjet és az angol külügyminiszterhez Fam Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminisztere elküldte Molotov szovjet külügyminiszternek és Eden angol külügyminiszternek — akik az ind9kínai kérdésben megtartott genfi értekezlet elnökei voltak — a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának nyilatkozatát és a vietnami néphadsereg főparancsnokságának emlékiratát a Vietnammal kapcsolatos genfi egyezmények megszegéséről. Fam Van Dong felkérte a genfi értekezlet két volt elnökét, juttassák el a kormánynyilakozatot és az emlékirat másolatait a genfi értekezleten részt vett országokhoz. A vietnami néphadsereg főparancsnokságának emlékirata megállapítja, hogy az amerikai intervenciós körök nyomására a francia fegyveres erők főparancsnoksága leplezi a délvietnami kormánynak a genfi egyezményeket sértő cselekedett. így a genfi egyezmények megsértéséért a francia fegyveres erők főparancsnokságéra hárul a felelősség. Az emlékirat rámutat, hogy Ngo Dinh Diem kormánya DélVietnamban terrorpolitikát folytat a hazafias ellenállási háborúban résztvett egyének ellen és a Vietnami Demokratikus Köztársaság hívei ellen. A hadműveletek megszüntetése utáni két hónap alatt a francia fegyveres erők átcsoportosítási övezetében 709 esetben fordult elő megtorlás, letartóztatás, gyilkosság, 619 hazafit megöltek, 2.736-ot megsebesítettek, 6.112-t bebörtönöztek. Az átcsoportosítási övezetben megszűntek a legelemibb egyéni szabadságjogok. E terrorpolitikának az az oka, hogy az amerikai intervenciós körök, az amerikai katonai hatóságok és a délvietnami kormány úgy véli, hogy csak ezzel a politikával lehet hatalmon tartani Ngo Dinh Diemet és megakadályozni a vietnami általános választásokat. . Az emlékirat /leleplezi, hogy a genfi egyezmények megszegését tanúsító cselekmények részét alkotják annak az agresszív amerikai tervnek, amelynek alapján Dél-Vietnamot amerikai támaszponttá akarják változtatni. A genfi egyezmények megszegésének az a célja, hogy megakadályozzák a normális kapcsolatok helyreállítását Észak- és Dél-Vietnam, továbbá Vietnam és Franciaország között, továbbá, hogy meggátolják Vietnam egyesítését és csapást mérjenek a genfi egyezmények nyomán kialakult helyzetre, amely elősegíti a béke megszilárdulását Indokínában és DélkeletÁzsiában. Kim Ir Szen elvtárs újévi üzenete a koreai néphadsereghez, valamint a kínai népi önkéntesekhez Kim Ir Szen marsall, a koreai néphadsereg főparancsnoka, a parancsnoksága alá tartozó tisztekhez és közkatonákhoz intézett újévi üzenetében felszólította a néphadsereget, hegy éberen figyelje az amerikai imperialisták és a liszinmanista banda mozdulatait és védje meg „a koreai nép munkájának gyümölcseit és demokratikus erődjét." Az üzenet rámutat, hogy az 1954-es esztendő a jelentós sikerek éve volt a koreai nép száméra ha/ája demokratikus erődjének megerősítése, népgazdasága helyreállítása és fejlesztése, valamint a Korea békés egyesítése és függetlenségére irányuló törekvé sei tekintetében. „Az amerikai imperialisták és a liszinmanista banda igyekeztek figyelmen kívül hagyni azokat a józan javaslatokat, amelyeket kormányunk nemrégiben tett hazánk békés egyesítésének előmozdítása érdekében. Ezek a körök ugyanakkor bűnös háborús provokációt folytatnak. Ha az amerikai imperialisták és a liszinmanista banda újabb kalandokba bocsátkoznának, akkor egész biztosan döntő csapásokat fognak elszenvedni a koi/cai néphadsereg és a kínai népi önkéntesek részéről." Kim Ir Szen marsall üzenetet intézett a kínai népi önkéntesekhez s ebben utal azokra a ragyogó teljesítményekre, amelyeket a hós kínai népi önkéntesek nyújtottak a múlt esztendőben. Az üzenet ezután megjegyzi, hogy a „kínai népi önkéntesek, a koreai néphadsereggel együttesen megszilárdították a koreai fegyverszünetet,, éberen védelmezték a koreai nép alkotó munkájának gyümölcseit és nagy segítséget nyújtottak Korea népe háború utáni gazdaságának helyreállításához és megteremtéséhez." Az egységes földművesszövetkezetek hároméves fejlesztési tervei Különféle alkalmakkal sok kérdés, sok probléma merül fel a mezőgazdasági termelés fejlesztésének hároméves terveivel kapcsolatban, amelyeket a szövetkezetekben dolgoznak ki. E terveknek az 1954. év végéig kellett volna elkészülniük, mert csakis így dolgozhatunk ki helytálló egész évi termelési terveket. A tervek elkészültét azonban fékezi, hogy a szövetkezetek, sőt néha a járási funkcionáriusok sem látják világosan a kérdéseket, nem tudnak határozott választ adni a problémákra. Ezért a következőkben összefoglalóan válaszolunk a legfontosabb kérdésekre. Miért dolgozzunk ki hároméves terveket ľ Mind ez ideig az EFSz-ek egy évre dolgozták ki terveiket — úgynevezett egészévi termelési terveket állítottak össze. Ezek az egyéves termelési tervek a jövőben is megmaradnak. De már bevezetőben meg kell állapítanunk, hogy az egyéves tervekkel csak az EFSz-ek fennállásának első éveiben elégedhettünk meg, amíg a szövetkezeti tagok nem tettek szert bővebb tapasztalatokra a tervezés terén. Hogy úgy mondjuk, a tervezés alsófokú iskolája volt ez. Az egyéves termelési tervek teljesítették feladatukat. A legtöbb szövetkezetben már magától értetődő valósággá váltak, a tagok rájöttek, hogy terv nélkül nem működhetik a szövetkezeti nagytermelés és értékes tapasztalatokat szereztek a terv kidolgozásával kapcsolatban. Most tehát megkezdhetjük a hoszízabb távlatú tervezést. Élenjáró szövetkezeteink nagyrésze javasolta már, hogy foglalkozzunk az ilyen hosszabb időre szóló tervek kidolgozásával, sőt sokhelyütt e terveket már össze is állították. Ebből látható, hogy a nagyobb távlatú tervezést az élet tette szükségessé. Tagadhatatlan tény, hogy éppen szövetkezeteinkben igen fontos, hogy hosszú tartamú tervek alapján irányítsuk a közös gazdálkodás fejlődését. EFSz-eink fejlődése még mindig csak kezdeti szakaszában van, egyes közös berendezéseket, létesítményeket már felépítettek, fokozatosan érvényesítik a munka megszervezésének és díjazásának helyes módszereit, de még távolról sem használják ki a nagytermelés nyújtotta öszszes lehetőségeket. Ha a közös gazdálkodást egy évnél hosszabb időre szóló konkrét terv nélkül építik, úgy ez kb. annyit jelent, mintha építeni kezdenénk egy házat anélkül, hogy tudnánk, milyen lesz a végleges képe, mikor fejezzük be az első emeletet, a másodikat és mikorra készül el az egész ház. Házépítésnél elképzelhetetlen az ilyesmi. Ha így építkeznénk, sok mindent le kellene később rombolni, sok mindent építenénk feleslegesen, fecsérelnénk az anyagot és a munkaerőt. Hasonló a helyzet az egységes földművesszövetk'ezetek esetében is. Hoszszabb időre szóló terv nélkül gazdálkodni annyit jelent, hogy egyik napról a másikra, dézsából vályúba tologatjuk a közös gazdálkodás ügyét. A szövetkezet fejlődése ilyenkor természetesen akadozik, a termelés nem gyarapodik oly mértékben, hogy évről ŕvre több terméket juttathasson a társadalomnak és természetesen nem növekednek a szövetkezeti tagok jövedelmei sem. Ha a szövetkezetnek nincs hosszabb tartamú terve, feleslegesen fecsérli a munkaerőt és az anyagi eszközöket és az elért eredmények messze elmaradnak a rájuk fordított erőfeszítésektől. A hároméves tervek kidolgozása annál fontosabb, mivel egységes földművesszövetkezeteinket csak mostanában építjük, szilárdítjuk. Azzal, hogy a hároméves tervek alapján évről évre kidolgozzuk majd az évi termelési terveket, megvetjük a szövetkezeti tervgazdálkodás megbízható alapjait. Tekintetbe kell vennünk egy további fontos körülményt is. A CsKP X. kongresszusán irányelveket hagytak jóvá a mezőgazdasági termelés lényeges fejlesztésére a legközelebbi kéthárom évben. Ezek az irányelvek megállapítják, mennyivel kell gyarapítani az egyes mezőgazdasági termékek termelését, hogy biztosíthassuk a lakosság ellátását és tovább fokozhassuk e termékek fogyasztását. Dolgozó népünk kedvezően fogadta ezeket az irányelveket. De mindez csak jámbor óhaj maradna, ha most az egységes földművesszövetkezetekben nem állapítanák meg, mennyivel kell növelni az egyes termékek termelését és ha nem tennének intézkedéseket annak érdekében, hogy e gyarapodást el is érjék. Elsősorban az EFSz-ekben kell gondoskodni arról, hogy ily módon biztosítsák a kongresszusi irányelvek valőraváltását. Az irányelvek értelmében pl. 1957-ben 31 százalékkal több tejet kell termelni. Természetes, hogy ennek érdekében már 1955-ben és 1958-ban is növelni kell a tejhozamot és hogy pl. gondoskodni kell a tervbe vett tehénállomány biztosításáról ott, ahol ma még hiányoznak a fejőstehenek, biztosítani kell a szükséges takarmánymennyiséget stb. Máról holnapra az ilyen feladatokat nem oldhatjuk meg. A megoldás egyetlen módja a hosszú tartamú terv, amelyet lelkiismeíetesen és állandóan teljesítünk. Milyen legyen a hároméves terv ľ A hároméves terv akkor teljesíti feladatát, ha reális és a szövetkezeti nagytermelés tartalékainak legnagyobb mérvű kihasználására vezet, vagyis ha gyakorlatilag biztosítja a szövetkezeti termelés gyarapodását. A példák azonban azt bizonyítják, hogy a hároméves tervet nem mindenütt értelmezik így. A choboti EFSz (blatnái járás) tagjai hároméves tervükben a szántóföld bizonyos százalékát burgonyatermesztésre szánták, anélkül, hogy tekintetbe vették volna az állattenyésztés és a beadások követelményeit. Ügy, képzelik, hogy amennyiben a termesztett burgonya kevésnek bizonyulna, majd nagyobb területet vetnek be. Mzsani község (hradeci járás) egységes szövetkezetében 1955-re 25 mázsa, 1956-ra 27 mázsa, 1957-re 28 mázsa árpatermést terveztek be hektáronként, bár ezen a vidéken az árpa átlagos hozama 30 mázsa. Maié Hostice (opavai járás) szövetkezetesei az idén 304 mázsa cukorrépát takarítottak be hektáronként. Tiszteletreméltó eredmény ez. A hároméves tervben azonban a szövetkezet azzal számol, hogy 1957-re csupán 290 mázsás hektárhozamot ér el. Természetesen helytelen, ha ily módon tűzik ki a feladatokat a hároméves tervbeft. Hisz ahelyett, hogy reális, de ugyanakkor haladó feladatokat tűznének ki, az ilyesféle tervek önelégültséget keltenek a szövetkezeti tagokban. „Hisz 1954-ben már 304 mázsa cukorrépát gyűjtöttek be egyegy hektárról, — mondhatják a maié hosticei szövetkezeti tagok — természetes tehát, hogy 1957-ben játszva elérjük a 290 mázsát." Az önelégültségnek az lesz a következménye, hogy még a csökkentett hektárhozamot sem érik el. Ha azonban haladó, de elérhető feladatokat tűznek maguk elé, úgy a szövetkezeti tagok fontolóra veszik a dolgot, megjavítják munkájukat, betartják az agrotechnikai előírásokat, sőt esetleg más, a terméshozam fokozását célzó intézkedéseket is tesznek. Az eredmény ilyenkor rendszerint az, hogy túllépik a kitűzött feladatokat. Szövetkezeteinkben éppen ez a kérdés a legfontosabb. Hisz arról van szó, hogy a szövetkezeti tagok nemcsak két kezük munkájával, hanem értelmükkel, gondolkodásukkal is részt vegyenek a. közös gazdőlkodásban, igyekezzenek megjavítani eredményeit. Romantikus álmodozók lennénk, ha azt képzelnénk, hogy az a paraszt, aki aláírta a szövetkezet belépési nyilatkozatát, már tisztán lát mindenben és úgy műveli meg a szövetkezet földjét, mint a magáét. Éz nem így van és nem is lehet így. A paraszt életében a szövetkezeti tagság óriási változást jelent. A döntő lépést ugyan megtette, de sokáig tart, amíg kialakul benne a közös munkához való egészséges viszony. Tulajdonképpen ebten rejlik a szövetkezetek megszilárdításának alapvető problémája. A szövetkezetben minden intézkedésnek elsősorban arra kell irányulnia, hogy megszilárdítsák a tagok viszonyát a szövetkezethez, hogy a szövetkezetesek úgy gazdálkodjanak a közös földön, mint a magukén. Igen fontos tényező a munka helyes megszervezése, a teljesítmény szerinti díjazás, a szövetkezet belső rendje, rendszeres taggyűlések megtartása stb. A szövetkezet megszilárdításának igen fon0