Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-26 / 22. szám, szerda

/ 1955. iariuár 26. öi %m A szovjet nép támogatja a Séke-Yilagtanács elnökségének felhívását • A szovjet emberek mély megelégedéssel üdvözölték a Béke-Világtanács elnökségének az összes nemzetekhez intézett felhívását, amelyben elítélik az atomháború előkészítését és felhívnak a tömegpusztító fegyverek megsemmisítésére. Michail Kotov, a szovjet békevédők bizottságának vezető titkára a TASZSZ tudósítója előtt kijelentette: „A Béke-Világtanács elnökségének a világ nemzeteihez intézett felhívása és egyéb határozatai fontos korszakot jelentenek a nemzeteknek az új háború veszélye ellen folytatott hatalmas mozgalfnában. A nagy békeharc, a nemzeteknek azért a jogáért folytatott harc, hogy békében élhessenek és dolgozhassanak, egyre jobban terjed a világ valamennyi részében. Az egyszerű emberek millióinak hangja, akik számára drága az emberiség és jövőjének sorsa, felhangzott Bécsoen. Hisszük és tudjuk, hogy a felhívás lelkes szavai visszhangra találnak valamennyi becsületes ember szívében. A szovjet nép a béke összes barátaival együtt az atomfegyverek alkalmazásának eltiltása mellett, az atomerőnek csupán a békés építés céljaira való felhasználása mellett foglal állást. A szovjet nép ezt nemcsak követeli, hanem gyakorlatilag meg is valósítja. Ezekben a napokban az egész világ újból meggyőződött a szovjet nép békeszeretetéröl. A szovjet kormány elhatározta, hogy az qrszágunkban nyert tudományos-technikai tapasztalatokat az atomerő békés felhasználása terén átadja • más országoknak és e téren termelési segítséget nyújt Kínának, Lengyelországnak, Csehszlovákiának, Romániának és a Német Demokratikus Köztársaságnak. A szovjet kormány kijelentette, hogy a jövő nemzetközi értekezleten kész bejelenteni a világ első atomvillanyművének felépítésénél és tevékenységénél szerzett, tapasztalatait. Vajon nem világos bizonyítéka-e ez annak, hogy a Szovjetunió gondoskodik a békéről és az egész emberiség haladásáról? Hatalmas országunk valamennyi részéből az egyszerű emberek hozzászólásai érkeznek a Béke-Világtanács elnökségének határozataival kapcsolatban a szovjet békevédők bizottságához. A szovjet emberek levelekben és táviratokban üdvözlik ezeket a határozatokat és felháborodottan elítélik azokat, akik atomháború kirobbantására törekednek és fel akarják újítani a német Wehrmachtot. A szovjet békevédők bizottsága — jelentette ki Michail Kotov — a legközelebbi időben országszerte széleskörű vitát akar rendezni a Béke-Világtanács elnöksége kibővített ülésének határozatairól. ^A szovjet emberek örömmel írják alá az atomfegyverek eltiltására tett felhívást. Ezáltal nyilvánítják békeszeretetüket. megmutatják elszántságukat, amellyel az emberiség boldogságáért, a haladásért és az összes nemzetek békés együttéléséért akarnak harcolA nyugatnémet ifjúság Nyugat-Németország felfegyverzése ellen A nyugatnémet munkásifjúság aktívan yesz részt a nyugatnémet hadsereg felépítését célzó párizsi egyezmények elleni harcban. A Szabad Német Szakszervezeti Szövetség sajtószervé/iek, a „Tribüné" című lapnak jelentése szerint az Észak-Rajna-vidéki vesztfáliai Duisburg-Bruckhausen város ifjú bányászni és építőmunkásai elhatározták, hogy a párizsi egyezményeknek a bonni parlamentben történendő második olvasása napján tiltakozó gyűlést tartanak és Bonnba küldöttséget menesztenek. „Nem engedjük meg, hogy minket a hadseregbe verbuváljanak!" Ezzel a jelszóval készíti elő küldöttségét bonni útjára a hesseni Dickensbach-üzemek munkásifjúsága, hogy tiltakozzék a párizsi katonai egyezmények ratifikálása ellen. Az ifjúmunkások felhívták a hesseni szakszervezeti ifjúság összességét, hogy bonni „tiltakozó" utat rendezzen. Az amerikai övezetben levő nyugat-berlini „Victoria"-parkban a munkásifjúság máglyán égette el a militarista irodalmat, a „Soldatenzeitung" újság példányait, a katonai okmányok rajzainak nagyított fényképeit és behívókat a hadseregbe. Eisenhower kongresszusi üzenete az Egyesült Államok gazdasági helyzetéről Eisenhower jelentést terjesztett a kongresszus elé az Egyesült Államok gazdasági helyzetéről. A jelentés azt mutatja, hogy az amerikai gazdasági élet. t 1854-ben komoly hanyatlás jelleme'te. Az is kitűnik a jelentésből, hogy az Egyesült Államok kormánya katon-'i kiadásokkal próbálja elhárítani a komoly gazdasági megrázkódtatásokat. A Jelentés rámutat arra, hogy „az általá ios hanyatlás" az elmúlt évben „nem egyformán tükröződött az egyes iparágakban és az egyes vidékeken" A hat yatlás befolyása „nem volt egyforma és egyes iparágak, valamint egyes vidékek komolyan megsínylették". „A gazdasági hanyatlás — mondja a jelentés — nemcsak' a feldolgozó iparágakat érintette. Az aktivitás jelentős mérvű csökkenése mutatkozott a bányaiparban és a közlekedésben, egyebek között a vasutakon és a szénbányákban..." így például a kohászati fémtermelés 18 százalékkal, a szénkitermelés 18 százalékkal esett vissza; a bányaipar termelése egészben véve 21 százalékkal csökkent. Az ipari termelés hanyatlása — mutat rá a jelentés — a munkanélküliség jelentős fokozódását idézte elő. 1954ben csupán a feldolgozó iparban 1,250.000 munkás vesztette el munkáját. Közülük körülbelül egymilliót a kohóüzemekből, hajógyárakból, gépkocsi-, mozdonygyárakból, és egyéb nehézipari üzemekből bocsátottak el. 1954 -nárcius elején — mondja a jelentés — „a munkanélküliek száma kétmillióval volt nagyobb, mint az előző év júliusában. További 250.000 embert bocsátottak el ideiglenesen, rengeteg munkás dolgozott csonka munkahetet". Ennek következtében — mondja a jelentés — a munkások évi munkabéralapja „csupán a feldolgozó iparban 5,5 milliárd dollárral, vagyis 11 százalékkal csökkent". Meg kell jegyezni ezzel kapcsolatban, hogy — mint erre a szakszervezeti lapok többízben rámutattak — a hivatalos munkanélküli-statisztika lényegesen kisebbnek mutatja az Egyesült) Államokban levő munkanélküliek tényleges számát. Az American Federationist címú folyóirat decemberi számában azt írta, hogy 1954. tizenkét hónapja alatt, az év bizonyos szakában az Egyesült Államokban kilencmillió ember volt munka nélkül. E számba csak azok a munkások és alkalmazottak tartoznak, akiknek munkanélküli-segélyre van joguk. Ehhez a kategóriához viszont az Egyesült Államokban, mint ismeretes, korántsem az összes munkásokat és alkalmazottakat sorolják. Az is sokatmondó, hogy olyan jóltájékozott szemleírók, mint az Alsop-fivérek, akik szoros kapcsolatban állnak az Egyesült Államok kormányköreivel, 1954. október 31-én azt írták, hogy „azoknak az embereknek a száma, akik az év bizonyos időszakában munka nélkül maradtak, az idén óriási számot — 12 milliót tesz ki. Azoknak az embereknek a száma pedig, akiket az év valamelyik szakában a munkanélküliség problémája aggasztott, lényegesen nagyobb volt". Amint a jelentésből látható, az Egyesült Államok kormánya a katonai kiadásokat az amerikai gazdaság: élet lényeges támasztékaként használja fel. A jelentés többek között utal arra, hogy a koreai háború befejezése, amely, mint ismeretes, jelentős mértékben korlátozta e támaszték használatát, fokozta a gazdasági hanyatlást. Jellemző az is, hogy az amerikai ipar helyzetének bizonyos fokú talpraállása, amely a jellentés adatai szerint 1954. második felében ment végbe, egybeesett a nyugat-európai országok felfegyverzésének nagyarányú fokozására irányuló tervekkel, mégpedig először az „európai védelmi közösség" alapján, majd ennek elutasítása után a Wehrmacht feltámasztásáról szóló londoni és párizsi egyezményekkel kapcsolatos katonai tervek alapján. Bár a jelentés alapjában véve derűlátóan ítéli meg az amerikai gazdasági élet kilátásait, komoly aggodat makat is hangoztat a jövőt illetően. „Nem lehetünk biztosak a gazdasági jóslatok pontosságában, ezért a szövetségi kormánynak készen kell lennie politikájának gyors átépítésére, ha a gazdasági események nem váltják be a jelenlegi reményeket." Ollenhauer kritizálja Adenaüfert Az ADN sajtóügynökség jelenti, hogy január 22-én közvetlen Adenauer rádiónyilatkozata után Ollenhauer Németország Szociáldemokrata Pártjának elnöke beszélt. Adenauer beszédét „nem kielégítőnek" minősítette és az ő külpolitikai fő téziseit mint „abszolút negatívokat" bírálta. Ollenhauer rámutatott arra, hogy Adenauer magyarázata a szovjet nyilatkozatról „abszolút nem kielégítő" és hozzáfűzi, hogy ez a magyarázat még „hibás is". Ollenhauer kijelentette, hogy a szovjet kormány azáltal, hogy beleegyezik az össznémet választások nemzetközi ellenőrzésébe, eleget tesz a nyugati hatalmak és a szövetségi kormány javaslatainak. Ollenhauer azt ^cövetelte, hogy a szövetségi kormány határozott kezdeményezést tegyen a szovjet javaslattal kapcsolatban még a párizsi egyezmények ratifikálása előtt. Angol „biztosíték a nyugatnémet veszély ellen (A l'HUMANITÉ-böl) Összehívták a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszakát A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége elrendelte, hogy 1955. február 3-ra Moszkvában össze kell hívni a Szovjetunió Legfelső Tanácsának második ülésszakát. A rendeletet K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke és N. Pegov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének titkára írta alá. A Német Demokratikus Köztársaságban február 12-én akciót kezdenek az atomháború előkészítése ellen Dr. Walther Friedrich tanár, a Béke-Világtanács bécsi bővített elnökségi üléséről való visszatérte után a Német Békevédők Tanácsa elnöki minőségében február 12-re Drezdába összehívta a Német Békevédők Tanácsának rendkívüli teljes ülését. Ezen az ülésen, amelyet a drezdai történelmi nevezetességű városrészt ért amerikai légitámadás 10. évfordulójának előestéjén tartanak, a Német Demokratikus Köztársaság küldöttsége beszámolót tart a Béke-Világtanács bécsi elnökségi /üléséről. A drezdai öszszejövetelen ünnepélyes keretek között megkezdik ä Béke

7Világtanácsnak a világ népeihez intézett felhívására vonatkozó aláírási akciót. A felhívás elítéli az atomháború előkészítését. Az aralj országok miniszterelnökeinek konferenciája Január 22-én este megnyitották Kairóban az arab országok miniszterelnökeinek konferenciáját, amelyet Egyiptom kezdeményezésére hívtak össze Irak ama határozataival kapcsolatban, hogy Törökországgal katonai egyezményt kötött. Az iraki kormánykörök ezen lépését az összes arab országok nyilvánossága élesen elítéli. Január 21-én Kairóba érkeztek Szíria, Libanon és Jordánia miniszterelnökei. Szaúd-Arábia és Jemen miniszterelnökeit szintén várják. Az iraki miniszterelnök bejelentette, hogy „egészségi okokból" a konferencián nem vehet részt. A konferencián megtárgyalják azt a helyzetet, ami Irak egyoldalú lépése következtében állott elő. Irak ugyanis az arab-, nemzetek érdekeivel ellentétben kijelentette, hogy katonai egyezményt kötött Törökországgal és ezzel csatlakozik az agresszív paktumok — az északatlanti és a török-pakisztáni tömb rendszeréhez. A „Francé Presse" ügynökség kairói tudósítója jelenti, hogy Törökország azt javasolta Egyiptomnak, hogy csatlakozzék a török-iraki egyezményhez. A tudósító azt állítja, hogy Egyiptom ezt a javaslatot elutasította. A Francia Kommunista Párt parlamenti csoportjának nyilatkozata A „l'Humanité" közlése szerint Jacques Duclos, a Francia Kommunista Párt parlamenti csoportjának elnöke tiltakozó levelet küldött a nemzetgyűlés elnökének. A tiltakozó levélben Jacques Duclos állást foglalt MendesFrance ama szándéka ellen, hogy a délkelet-ázsiai (SEATO) egyezményre vonatkozó szerződést a köztársaság elnökének ratifikálásra terjessze elő anélkül, hogy azt a parlamentben előzőleg megtárgyalják. A „kommunista csoport" mondja a levél, „határozottan tiltakozik ezen szándék ellen, amely példátlan megsértése a nemzetgyűlés szuverén jogainak, valamint az alkotmány szellemének. A kormány a parlamentre való tekintet nélkül le akarja kötni Franciaországot nemzetközi katonai kötelezettségekkel, amelyek az országot világháborúba sodorhatják. Ezenfelül az 1954. szeptember 8-án aláírt szerződés határozatai sok pontban nyilvánvalóan ellentétben állnak azokkal a határozatokkal, amelyeket - július 21-én fogadtak el Genfben és amelyeket a nemzetgyűlés jóváhagyott. Ogy véljük, hogy a nemzetgyűlésnek ebben a kérdésben úgy kell nyilatkoznia, hogy a kormánynak be kell tiltani az alkotmány megsértését, n«hogy Franciaországot olyan útra terelje, amely ellenkezik az ország érdekeivel. Az USA-nak a délkelet-ázsiai terveivel kapcsolatban a nemzetgyűlésnek kötelessége az országot meg•védeni egy katasztrófához vezető kalandtól." A Belga Kommunista Párt KB teljes ülése Január 22-én és 23-án zajlott le Brüsszelben a Belga Kommunista Párt Központi Bizottságának teljes ülése, amelyen Ernest Burnellnek, a Közharcról és a dolgozók életszínvonala emelésére irányuló küzdelméről szóló beszámolóját vitatták meg. A teljes ülés szervezeti kérdésekponti Bizottság titkárának a béke- j kel is foglalkozott. Csou En-laj fogadta a japán kereskedelmi küldöttség tagjait Az Üj Kína sajtóiroda jelentése szerint, Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnöke, január 2.3-án fogadta Siozo Muratot, a nemzetközi kereskedelem fejlesztésére alakított japán szövetség elnökét és Kazuo Szuzukit, a japán-kínai kereskedelem fejlesztésére szolgáló japán szövetség ügyvezető igazgatóját. A Djilasz és Dedijer elleni belgrádi per A „Francé Presse" ügynökség belgrádi tudósítója jelenti, hogy január 24-én megkezdték a belgrádi járásbíróság előtt a pert Djilasz és Dedijer ellen. Amint ismeretes, a belgrádi járásbíróság múlt év december havában a belgrádi államügyész javaslatára úgy határozott, hogy Milovan Djilasz, a Szövetségi Végrehajtó Tanács volt alelnöke és Vladimír Dedijer, a Kommunista Szövetség Központi Bizottsága volt tagja ellen, akiket rágalmazó és^ ellenséges propaganda miatt helyeztek vád alá, büntető eljárást indít. Rövid tanácskozás után a bíróság úgy határozott, hogy a bírósági eljárás zárt lesz A jelenlevőket, közöttük a jugoszláv újságírókat felhívtak, hogy hagyják el a tárgyalási termet. Befejeződött az „indiai nemzeti kongresszus" pártjának konferenciája Az .Indiai nemzeti kongresszus" pártjának 60. konferenciája január 24-én véget ért. Az utolsó ülésen a kongresszus jóváhagyott 9 határozatot, a többi között az iskoláztatásra, az > árvízves/edelem elleni harcra, a földreformra, a mezőgazdasági hitelre, a párt szervezésének megszilárdítására, az pszszonyok és gyermekek helyzetének javítására vonatkozó határozatot. Dhebara pártelnök beszéde után Nehru miniszterelnök tartotta meg a kongresszus részvevőihez . intézett záróbeszédjét. /