Uj Szó, 1955. január (8. évfolyam, 1-26.szám)

1955-01-03 / 2. szám, hétfő

' 1955. január 3. UJS70 3 Antonín Zápoiocký elvtárs köztársasági elnök újévi beszéde (Folytatás az 1. oldalról) tak itt, amelyeknek érdekeit és biz­tonságát a párizsi egyezmények és Németország újrafelfegyverzése leg­jobban veszélyeztetik. Amilyen egységesen figyelmeztet­tek az utolsó pillanatban a ratifiká­ció következményeire, olyan egysége­sen gondoskodnak majd arról, hogy közösen megtegyenek minden intézke­dést és megtaláljanak minden eszközt, amelyek segítségével a párizsi egyez mények ratifikálása után is biztosít­hatják országaik biztonságát, sért­hetetlenségét és a békét. Ma bizonyára egész népünk nevében üdvözölhetem Franciaország hős és derék népét és a többi országok né­peit a békéért, és a nemzetek biz­tonságáért folytatott harcukban és biztosíthatom őket arról, hogy Cseh­szlovákia népe nem lankad a béke megszilárdításáért és a nemzetek kol­lektív biztonságának biztosításéért folytatott törekvéseiben, sőt ellenke­zőleg, akcióit és törekvéseit, amelyek e célt szolgálják, még fokozni, fej­leszteni fogja. * * * Csehszlovákia 'Kommunista Partjá­nak és a Nemzeti Front kormányá­nak a béke megvédésével és köztár­saságunk biztonságával kapcsolatban szilárd, világos az állásfoglalása. Cseh­szlovákia Kommunista Pártja védel­mezte köztársaságunkat, annak ön­állóságát, függetlenségét és bizton­ságát a kívülről jövő hódító támadá­sokkal szemben abban az időszakban is amikor a köztársaság burzsoá köz­társaság volt Ezért ma nem kell új állásfoglalást keresnie. Ugyanazokat a szavakat használhatja, amelyekkel a háború előtti időszakban szólott a nemzethez: „A munkásosztályhoz, a városok és x falvak egész dolgozó népéhez azzal a felhívással fordulunk, hogy politikai és nemzeti hovatartozásra való tekin­tet nélkül szilárd, törhetetlen egy­ségbe tömörüljön a béke megtartá­sáért, a köztársaság biztonságáért, sérthetetlenségéért és lüggetlensé­géért." Ez állott Csehszlovákia Kommu­nista Pártja 1938. május 21-én kelt nyilatkozatában. A háborús uszítók elleni határozott fellépéssel és egységesen lehetséges lett volna csírájában megsemmisíteni a hitleri támadók gonosz terveit, háborút és megszállást me« lehétett volna akadályozni. Ami érvényes volt • tizenhat évvel ezelőtt, érvényes ma is. Egységesítjük városainkat és fal­vaink egész népét politikai és nem­zeti hovatartozásra való tekintet nél­kül szilárd és törhetetlen egységben a béke és haza védelmére. Csehszlovákia Kommunista Pártja ma vezető párt az államban. A kor manyunk a Nemzeti Front kormánya, amely a munkások, földművesek és dolgozó értelmiség szilárd szövetségé­re támaszkodik. Felhívásainkat és a háború megakadályozását célzó akara­tunkat tettekre tudjuk váltani. Ezért tekintünk nyugodtan a jövő­be. Nem hagyjuk magunkat idegesí­teni, sem megrettenteni. Folytatjuk szorgalmas, békés munkánkat. Telje­síteni fogjuk terveinket, fejleszteni fogjuk akcióinkat, különösen az I. Országos Spartakiád előkészítését, ami ifjúságunk, győzelmünk biztosítéka, feltartóztathatatlan testi és lelki fej­lődésének kifejezője. Hiszünk a felszabadított munka te­remtő erejében. Hisszük, hogy azok a tervek és kötelezettségvállalások, amelyeket dolgozóink a gyárakban és mezőkön a bűnös fenyegetésekkel szemben maguk elé tűznek, teljesül­ni fognak! Hiszünk a szocialista munkaverseny áldásos erec'.r. * eiben! Hiszünk barátainkban és szövetsé­geseinkbén! Hiszünk a Szovjetunióban! Hiszünk népünk egységes akaratá­nak erejében: köztársaságunk bizton­ságának megvédésében, az ellenség cselszövéseinek megakadályozásában és lehetetlenné tételében! Abban a szilárd elhatározásban, hogy további évtizedekre megtartjuk es kiharcoljuk a békét, üdvözöljük és kezdjük az új évet, az 1955. évet! A harc nem ért véget A francia nép fokozza ellenállását a német militarizmus felújításával szemben A német nép kivívja az egységhez és békéhez vezető útját Véget ért Németország Kommunista Pártjának kongresszusa Hamburgban, Németország Kommu­nista Pártjának kongresszusán a kül­döttek az N KP tevékenységéről szóló beszámolóval kapcsolatos vitában Nyugat-Németország újrafelfeyyverzé­se elleni harc elmélyítésével foglal­koztak. A kongresszust számos test­véri kommunista párt küldöttje üdvö­zölte. Felolvasták a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bizottságá­nak és Kína Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának üdvó'zlő leveleit, amelyeket a küldöttek viharos ünnep­léssel fogadtak. A kongresszust üd­vözölte Hermann Matern. Németország Szocialista Egységpártja Központi Bi­zottságának képviselője, aki hangsú­lyozta, hogy a kongresszus nagy és felelősségteljes feladata megtárgyalni és jóváhagyni azokat az intézkedése­ket, amelyek a veszély elhárítására szolgálnak, amely veszélyt Németor­szágra és a világra az agresszív német militarizmus felújítása hoz. A záróülé­sen beszédet mondott W. Mohn. Beszédében összefoglalta a párt konk­rét feladatait, amelyek a kongresszus munkájából származnak és rámutatott arra, hogy a párt minden erejét moz­gósítani kell a párizsi egyezmények ellen, fokozott felvilágosító kampányt kell folytatni a lakosság körében, rá­mutatva a párizsi egyezményekben nejlő veszélyre és megmagyarázva az eťirópai országok moszkvai értekezle­te nyilatkozatának nagy fontosságát. Ebből a célból január 10-e és 20-a között megrendezik párizsi egyezmé­nyek elleni harc hetét, amelynek ke­retében Nyugat-Németország vala­mennyi városában tömeggyűléseket és tüntetéseket tartanak. A kommunis­táknak a lakosság legszélesebb réte­geit kell megnyerniük ezen akciók számára. • további fontos pártfeladatok kö­zött Mohn rámutatott Nyugat-Német­ország kommunista és szociáldemokra­ta munkásai, valamint az összes né­met dolgozók közötti akcióegység megteremtésére. A kongresszus ezután jóváhagyta az NKP vezetősége által javasolt tézise­ket, amelyekben kitűzi a párt irány­vonalát az agresszív német militariz­mus felújítása elleni harcban, Német­ország békés és demokratikus alapo­kon való egységének megteremtéséért, és a kollektív biztonság összeurópai rendszerének megteremtéséért folyó harcban. Ezután megválasztották az NPK ve­zetőségét. Első titkárnak Max Rei­mann elvtársat választották meg, aki hangszalagról beszélt, mert a letar­tóztatás veszélye miatt nem vehetett részt a kongresszuson. Az NKP ve­zetőségének megválasztása után a kongresszus jóváhagyta a német nép­hez intézett kiáltványt. A francia nép és vele együtt az egész világ békeszerető nemzetei nagy felháborodással fogadták a francia parlament szavazásának eredmé­nyeit, amely az imperialista erők összpontosított nyomása, fenyegetései és körmönfont mesterkedései után elenyésző szavazattöbbséggel jóváhagyta a párizsi egyezmények ratifikálását. A francia parlamentnek ez a döntése azonban fokozott ellenállást vált ki a francia népben és az összes békeszerető nemzetekben. A tiltakozó tömegsztrájkok, tüntetések, a számtalan küldöttség, távirat és levél, amelyekkel a francia nép szilárd akaratát és határozottságát tolmácsolta a párizsi parlamentnek, azt bizo­nyítják, hogy a francia nép még jobban elmélyíti harcát Nyugat-Németor­szág újrafelfegyverzése ellen, a francia érdekek elárulásának szégyenteljes politikája ellen. E harcban a francia néppel vállvetve haladnak az egész világ békeszerető embereinek százmilliói. Franciaországszerte hatalmas tiltakozó sztrájkok Franciaország valamennyi részfeben a nép erélyesen tiltakozott az egyez­mények ratifikálása ellen. A lyoni ipari körzetben a Brondel-üzemek úgyszól­ván valamennyi alkalmazottja félbe­szakította a munkát; a dolgozók részt vettek a Ventil- és Thiebaut-üzemek­ben tartott sztrájkban. Sztrájkba léptek az Audiffret, Sabatieris és Thiers észak­francia bányák, valamint a Couriot !a Loire-bányák dolgozói is. Tiltakozó sztrájkot tartottak a közép-francia reskedelmi, mind pedig a katonai ki­kötők összes alkalmazottai félbesza­kították a munkát és a nem messze levő La Seine kikötőben a hajógyár alkalmazottai is sztrájkba léptek. Rö­vidlejáratú tiltakozó gyűlésekkel egy­bekötött sztrájkokat tartottak a Cha­tillon repülőgépfegyvergyárban, a pá­rizsi Gennevilliers negyed Babcock és Wilco építkezésein, a Bois-Colombes-i Hispano-Suiza-üzem öntődéjében és országi Baunier- és Chatelus-bányák I számos más üzemben Franciaország bányászai is. Toulonban mind a ke- I egész területén. A francia nép nem nyugszik bele a ratifikációba A francia parlament december 30-i ülését a megszakítás után az esti órákban tovább folytatták. Az ülésen felszólalt Matildé j, Gabriel-Péri kép­viselőnő, aki kipellengérezte azokat, akik a párizsi háborús egyezmények ratifikálására szavaztak. Ezután Le Troquer, a nemzetgyűlés elnöke bejelentette, hogy s napirenden Loustaunau-Lacau javaslata szerepel. Ez a javaslat arról szól, hogy biztosí­tani kell a Szovjetunióval való tár­gyalásokat még a párizsi egyezmények rr.tifikációs leveleinek kicserélése előtt. Az elnök bejelentette továbbá, hogy napirenden szerepel Faure, Pier­re Courand és mások javaslata, amely s/erint a kormány tegyén meg min-, dcn intézkedést az összes országok békés együttélésén és az egyidejű leszerelésén alapuló békéjének bizto­süáaara. Daniel Mayer szocialistapárti képvi­selő, a külügyi bizottság elnöke beje­lentette, hogy bizottsága azt java­solja, hogy e kérdések megtárgya­lását vegyék le az ülés napirendjéről, abból a célból, hogy a bizottságnak ideje legyen „a normális procedúra" alapján „áttanulmányozni" a benyúj­tott javaslatokat. Loustaunau-Lacau beszéde után, aki kiegészítő javaslata mellett foglalt állást, Francois Bil­loux kommunista képviselő szólalt fel. A kommunisták parlamenti csoportjá­nak nevében Billoux kijelentette, hogy a francia nép sohasem nyugszik bele a mai szavazásba, ami bűntett Fran­ciaország és népe ellen, és amit az Egyesült Államok és Nagy-Britannia által gyakorolt megengedhetetlen nyo­más tett lehetővé. A felszólaló hang­súlyozta. hogy a ratifikálást csupán elenyésző szavazattöbbséggel hagyták jóvá. " Nem lankadunk a párizsi egyezmé­nyek ellen folytatott harcban — folytatta Billoux és hangsúlyozta, hogy a párizsi háborús egyezmények latifikáiásáért Mendes-France kormá­nyát és az őt támogató képviselőket terheli felelősség. Billoux kijelentette, hogy a kommunisták sohasem szavaz­nak buuimat ennek ü kormánynak és nem ismernek mentséget azoknak a képviselőknek, akik Nyugat-Németor­szég felfegyverzésére szavaznak. Ezután Le Troquer elnök kijelen­tette, hogy Lqustanau-Lacau, valamint Faure és Courand képviselők javas­latainak megtárgyalását bizonytalan időre elhalasztják. A francia nép akarata ellenére hozott határozat Egyiptom visszautasította az amerikai katonai segélyt Kairóból jelenti az AFP, hogy Szalah Szalem egyiptomi propagandaügyi mi­niszter kijelentette: az egyiptomi kor­mány elvetette azt az amerikai aján­latot, amely szerint Egyiptom, katonai segély fejében, egyezzék bele egy egyiptomi-amerikai katonai paktum megkötésébe. A miniszter elmondot­ta, hogy Egyiptom elfogadja az Egye­sült Államok gazdasági segítségét, ha az semmiféle politikai vagy katonai feltétellel nem jár. Szalah Szalem hangoztatta, hogy Egyiptom külpolitikájának alapja az Arab Liga és az arab kollektív bizton­sági paktum. Egyiptom nem járul hoz­zá, hogy nyugáti állam is részt vegyen a közép-keleti védelmi rendszerben. A moszkvai sajtó behatóan kom­mentálja a francia nemzetgyűlésben lezajlott szavazás eredményeit. G. Rasszadin, a moszkvai Pravda párizsi tudósítója a következőket írja: A december 24-én tartott szava­záson a nemzetgyűlés elutasította az első cikkelyt. Ez a francia nép aka­ratának megnyilvánulása volt. Ezt hat napon át tartó hosszadalmas éjszakai szavazások követték a második és harmadik cikkelyről, kulisszák mö­götti mesterkedésekkel és alkudozás­sal. Egyre erősödött a Franciaország­ra és a képviselőkre gyakorolt angol­amerikai nyomás. Ez a nyomás a leg­nagyobb nyíltsággal, sőt cinizmussal folyt. A képviselők egyike, aki december 29-én a parlamentben felszólalt, nyíl­tan bevallotta, hogyha a képviselők őszintén külső nyomástól mentesen szavaztak -volna, akkor a párizsi egyez­ményeket elvetették volna: Mind az amerikai, mind a burzsoá sajtó terrorizálta a francia parlamen­tet. Mendes-France szüntelenül az­zal fenyegette a képviselőket, hogy „Franciaország elszigetelődik" és „összeomlik az atlanti tömb". Nyugat-Németország felfegyverzé­zése híveinek azonban ennek ellenére meg kellett elégedniök csupán 20—30 szavazat többséggel. Franciaországban nincs egy burzsoá párt sem, amely legalább egy kevéssé egységesen sza­vazott volna Nyugat-Németország fel­fegyverzésére. Számos pártban a kép­viselőknek mintegy fele a párizsi egyezmények ellen foglalt állást. A francia uralkodó körök felelőssége A nemzetgyűlésben a nép akarata ellenére döntöttek — folytatja a tu­dósító. A Bourbon-palota falain túl növekszik p nép felháborodásának ha­talmas hulláma. Az Izvesztyija című lap szerkesztői kemmentárjaiban megállapítja: Amint a megfigyelők rámutatnak, Francia­ország történetében az utolsó fél év­század alatj; nem volt olyan eset, hogy ennyire durván és arcátlanul megsér­tették a parlamentárizmus alapvető szokványait, mint most. A párizsi egyezmények hívei nem átallották a legnyíltabb eszközöket alkalmazni an­nak érdekében, hogy nyomást gyako­roljanak a képviselőkre és a legalja­sabb kulisszák mögötti mesterkedése­ket alkalmaztak. Washingtonból és Londonból a francia képviselőket szüntelenül fenyegették. Egyrészt ha­mis módon igyekeztek rábeszélni a képviselőket a ratifikálásra, s más­részt kétséget igyekeztek bennük kel­teni más államok, elsősorban a Szov­jetunió szándékait illetően. A leg­különbözőbb politikai kuliszák mögötti mesterkedések és a parlament habozó tagjainak megfélemlítése az utóbbi na­pokban a képviselők jogainak egye­nes kigűnyolásává vált. Az angol-amerikai diplomácia nem szégyelte egyenesen zsarolni a nem­zetgyűlés képviselőit. A „Figaro" cí­mű párizsi lap jelenti, hogy az egyik „baráti ország" — Nagy-Britanniára gondol — nagykövetségének követsé­gi tanácsosa telefonált néhány képvi­selőnek és felszólította őket, hogy szavazzanak a párizsi egyezmények ratifikéléséra. Jogi kauzisztikához is folyamodtak, amelynek célja az volt, hogy mindenáron keresztül vigyék a parlamentben a ratifikálásról szóló törvénytervezet első cikkelyének jóvá­hagyását. A Trud című lap azt írja, hogy a Franciaországban kialakult helyzet az országot szemtől szembe állítja leg­ádázabb ellenségével, a német milita­rizmussal. Ez a politika elkerülhetet­lenül az egész európai .politikai hely­zet kiéleződéséhez vezet, fokozza az új pusztító háború veszélyét. És nem kell külön hangsúlyozni, hogy ezért a kilátásért minden felelősség a nyuga­ti hatalmak uralkodó köreire hárul, közöttük Franciaországra is, amelyek a legbecstelenebb eszközökkel keresz­tül vitték a nemzetgyűlésben a pá­rizsi egyezmények jóváhagyását, amelyek pusztulást hoznak Francia­országra és veszélyeztetik Európa többi nemzeteit is. A harc nem ért véget — írja a cikk. A nemzetgyűlésben lezajlott sza­vazás távolról sem oldotta meg vég­legesen a párizsi egyezmények ratifi­kálásának kérdését. A ľHumanité a francia nemzetgyűlés szavazásáról Franciaország Kommunista Pártja központi sajtószerve, a ĽHumanité de­cember 31-én André Still vezércikkét közli, mely a nemzetgyűlésben lezaj­lott szavazás eredményével foglalko­zik. A -vezércikkben többek között a következőket írja: „A párizsi egyezmények szövegét, amely Nyugat-Németország újrafel­fegyverzéséről szól, 287 szavazattal 260 ellenében elfogadták. Ilyen döntő határozatot csak csekély többség elérésével értek el. Nincs egy francia sem, akinek szívét nem szo­rítaná össze a megdöbbentő fájdalom e hír hallatára. Nincs egy francia sem, aki a hír közlésének pillanatában ne.n érzett volna szorongást. A 27 szava­zat nevetséges többsége mérhetetlen veszedelmet rejt magában. Elképzel­hetetlen, milyen rettenetes örvénybe zúdul ismét Franciaország, ha ezt a határozatot jóváhagyja a köztársaság ts iácsa és elnöke!.. . " André Still rámutat mindama ve­szedelmekre, amelyeket Németország újrafelfegyverzése rejt magában és így folytatja: „A Wehrmacht hívei és elsősorban Mendes-France óvakodnak attól, hogy örömüknek hangosan adjanak kifeje­zést. Elsősorban azért, mert tudatá­ban vannak, hogy ezáltal megsérte­nék az egész francia népet, továbbá azért, mert nem ringatják 'magukat illúziókban sikerük értéke iránt. Tá­vol vannak attól, hogy tudatában e­qyenek győzelmüknek. Elkerülték a vereséget, ez minden... Már az is, hogy a vita, amelyet a kormány kará­csonyig be akart fejezni, elhúzódott karácsony utánig, sikert jelent. Siker­nek nevezhető már csak azért is, mert * az egyezmények ratifikálásáról a képviselők kisebbsége döntött. A kedvező szavazási eredmény kikény­szerítése végett az egyezmény hívei a legszégyenletésebb eszközökhöz nyúl­tak, mint például a tárgysorozatul való mesterkedések, az alkotmány megszegése, a külföldi nyomás és más egyebek. Ezzel magyarázható, hogy sok képviselő, aki azelőtt az egyez­mények szövege ellen szavazott, most mellette adta le szavazatát és szé­gyenkezés nélkül szegte meg eredeti elhatározását... Ki merészelné komolyan azt állíta­ni, hogy az ilyen feltételek mellett lezajlott szavazás kötelezi Franciaor­szágot? Éppen elenkezöleg, magán viseli a francia nép akarata megsér­tésének minden jelét. Az United Press a francia nemzetgyűlésben lezajlott szavazásról Az United Press hírügynökség je­lentésében rámutat, hogy a francia nemzetgyűlésben a párizsi egyezmények tövrényjavaslata első cikkelyére a Men­des-France által föltett bizalmi kér­déssel kapcsolatban leadott 287 sza­vazat kevesebb, mint az összes kép­viselők (627) fele. A csekély többség, amit a párizsi egyezmények hívei a szavazásnál elértek — vallja be az ügynökség — a francia lakosság va­lamennyi rétegének leplezetlen ellen­állását fejezi ki Nyugat-Németország felfegyverzésével szemben. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom