Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-15 / 303. szám, szerda

UiSZÖ 1954. december 15. A csehszlovák kormány nyilatkozata megértsék feladatuk elsőrendű politi­kai jelentőségét, hisz teljesítésével hozzá kell járulniuk a munkás-pa­raszt szövetség megszilárdításához. A kormány a legkomolyabban ki­jelenti, ügyelni fog arra, hogy a mun­kásosztály és az egész dolgozó pa­rasztság szö\etséae további megszi­lárdításának érdekében következetesen és mindenütt leszámoljanak az ef­féle módszerekkel, hogy mindenütt szakítsanak a szövetkezeti parasztok­kal és az egyénileg gazdálkodókkal szemben követett helytelen eljárással — a termelés és a begyűjtés kérdé­seiben egyaránt. A kormány szigo­rúan jár el azok ellen, akik ismételt figyelmeztetések és intések ellenére nem tartják tiszteletben vagy kifor­gatják irányelveit. A kormány első és legfontosabb feladatának tekinti a munkás-paraszt szövetség szüntelen erősítését és szilárdítását, amely ha­zánkban a szocializmus sikeres fel­építésének legfontosabb előfeltétele. Csehszlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusának a mezőgazdasági termelés lényeges fokozásáról szóló irányvonalai teljesítése: kiküszöböli a mezőgazdasági terme­lés elmaradását a szocialista ipar fejlődése mögött és lehetővé teszi a népgazdaságnak a termelőerők szün­telen növekedése alapján való további arányos fejlődését, biztosítja a dolgozók élelmiszerellá­tását és az ipar mezőgazdasági nyers­anyagokkal való ellátását és ezáltal az egész nép anyagi és kulturá­lis színvonalának további növeke­dését a szocializmus közgazdasági alaptörvényével összhangban. megmutatja a falvakon a szocializ­mus felépítésének nagyszerű perspek­tíváját. A kormány nem tagadja, hogy a mezőgazdasági termelésnek rövid két­három éven belül való lényeges eme­lése nehéz feladat. Azonban képesek voltunk már ugyancsák nehéz és még nehezebb feladatokat is teljesíteni. Rövid időn belül helyre tudtuk állí­tani a háború által feldúlt gazdaságot és az ötéves terv folyamán az ipari termelést több mint kétszeresére tudtuk emelni. A mult év óta jelentős mér­tékben csökkenteni tudtuk a szénter­melés és a villanyenergia termelésben való lemaradást. A mult év óta a reálbéreket teljes 20%-kal tudtuk emelni és összehasonlíthatatlanul job­bá tettük a lakosság ellátását. Nem kétséges, hogy á mezőgazdasági ter­melés lényeges emelésének feladatát is sikeresen teljesítjük. Ehhez min­den feltételünk megvan. Hatalmas és fejlett gépiparunk van,, amely képes rövid időn belül a szó szoros értel­mében fordulatot elérni a mezőgazda­ság új technikával való ellátásában, hogy így mezőgazdaságunk a szov­jet mezőgazdaság után a világ Ieggé­pesítettebb mezőgazdasága legyen. Ké­pesek vagyunk lényegesen fokozni a műtrágyák és építkezési anyagok gyártását. Mindenekelőtt azonban — és ebben bízunk- — fejlett munkásosztá­lyunk és derék parasztságunk van. szakképzett tervezőink és agronómu­saink vannak és egész dolgozó népünk tevékeny támogatása és segítsége ál­landóan növekedik. Mindnyájunktól, $ mezőgazdasági igazgatóságok, a gép- és traktorállo­mások dolgozóitól, a begyűjtési ap­parátus, a gép- és vegyiipar dolgozói­tól és elsősorban a szövetkezeti ta­goktól és a többi dolgözó parasztoktól függ, valamint a nemzeti bizottságok jó munkájától, hogy már a következő gazdasági évben jelentős lépést te­gyünk előre az összes feladatok kö­vetkezetes teljesítésével, amelyeket az 1955. évi népgazdasági állami terv számunkra kitűz. Sokoldalú gondosságot kell fordíta­nunk továbbra is a nehézipar fejlesz­tésére, amely mindig az egész nép­gazdaság fejlődésének alapja marad. A következő tervidőszakba gazdasá­gunk nagy fejlődése mellett jelentős sikerekkel, de érezhető hiányosságok­kal is lépünk. Az 1956—1960-as évi második ötéves terv küszöbén, amely döntő lépést fog jelenteni a szocia­lizmus építésének betetőzéséhez ha­zánkban, a népgazdaság terén merész és felelősségteljes feladatok állnak előttünk. E' feladatok teljesítésével biztosítjuk a népgazdaság arányos fej­lődését, ami feltétele a termelés gyors növekedésének, valamint a lakosság anyagi és kulturális színvonala tar­tós emelkedésének. Lényegesen fokoz­zuk köztársaságunk gazdasági és po­litikai erejét és hazánkat még job­ban biztosítjuk az esetleges ellensé­ges támadással szemben. Gazdasági felépítésünk kulcskérdé­sének kell a további időszakban is tartanunk a szén- és érctermelést, valamint a villanyenergia termelését. Ezért a kormány továbbra is jelentős eszközöket fog fordítani ezen ága­zatok fejlődésének biztosítására. A szénfejtés növekedése ebben az év­ben 4,5 mülió tonnát tesz ki. A jövő évben a feketeszén fejtés 6,1%-kal, a barnaszéné ugyancsak 6,1%-kal emel­kedik. A villanyáramtermelés a tava­lyi évvel szemben 9%-kal emelkedett és a jövő évben a beruházási telje­sítmények 15,5%-kal és a villany­áramtermelés 10,6%-kal emelkedik. Ezek a számadatok azokról a fontos eredményekről tanúskodnak, amelye­ket a tüzelőanyag és energetika ipar fejlesztésében már elértünk. Ezen eredmények következtében megjavult a népgazdaság tüzelőanyag és villany­energia ellátása. Azonban így sem te­kinthetjük a jelenlegi állapotot kielé­gítőnek. A szénfejtést vasárnapi mű­szakokkal is, értük el, de még távolról sincs meg a kellő arányosság a terv egyenletes teljesítésében. Továbbra iá megengedhetetlen elmaradás észlelhe­tő a gépesítés kihasználásában és a bányászatban még nem tudtuk széles mértékben bevezetni a haladó fejtési módszereket. Gyenge pont a szén minősége, ami jelentősen csökkenti a fejtési eredményeket. Továbbra is le­marad a bányák és energetikai művek kiépítése. Ilyen hiányosságokkal nem lehet biztosítani a szénfejtés és a villanyenergia termelés tartós növe­lését, amint. azt a népgazdaság sür­gető szükséglete, valamint a dolgozók hővel és világítással való ellátása meg­követeli. A széntermelés tartós növe­lésének biztosításához szükséges in­tenzívebbé tenni és rendszeresen vé­gezni a földtani kutatást, új szénkész­leteket feltárni, átható sikereket elérni az új bányák kiépítésében, valamint a munkák gépesítésében és állandó mun­kaerőket biztosítani a bányászat szá­mába. Az a célúnk, hogy a tüzelőanya­gokban jelentős tartalékokat érjünk el. A villayyenergia termelésben a villanyművek kapacitásának kibővíté­sével és új hő-, valamint vízierőmüvek építésével ki kell küszöbölni a nép­gazdaság szükségletei és a villany­áramtermelés lassú emelkedése kö­zötti aránytalanságot. Biztosítani kell, hogy a villanyenergiatermelés megha­ladja a népgazdaság szükségleteit, hogy kielégítse az ipar, közlekedés és mezőgazdaság villamosításának szük­ségletét. Ezért a kormány és a kor­mánnyal együtt az egész dolgozó nép a tüzelőanyag- és energetikaügyi mi­nisztérium szakaszának dolgozóitól elvárja, hogy hatásos intézkedé­sekkel kiküszöbölik a munkájuk­ban levő komoly hiányosságokat és így megteremtik az alapvető feltéte­leket a népgazdaság arányos fejlesz­tésére, valamint háztartásaink szénnel és villanyenergiával való teljes ellá­tására. A vasérc és színes fémércek ter­melésének lényeges fejlesztése és bő­vítése szempontjából döntő fontossá­gú az ércelőkészítés. Nagy súlyt he-, lyezünk az aglomerációs és más be­rendezések felépítésére, valamint a kutatómunkák és a földtáni kutatás további fejlesztésére ezen a szaka­szon. Iparunk és egész népgazdaságunk további fejlődésében fontos helyet foglal el gépipari termelésünk. A gép­ipari termelés terjedelme az ötéves terv folyamán megháromszorozódott. A gépipari termelés ma kulcsfontos­ságú a népgazdaság valamennyi ága­zata számára. Nagy feladata biztosí­tani, hogy gazdaságunk újabb, maga­sabb technikai színvonalra való eme­lésének megbízható alapja legyen, termelésünk gépesítése és automati­zálása gyors növekedésének és ezáltal a munkatermelékenység növekedésé­nek, a munkások fáradságos munkája csökkentésének alapjává legyen. A, gépipari termeléstől függ a szénipar és az energetika további fejlődésének biztosítása, a földtani kutatás gyors fejlesztésének, a vasérctermelés fo­kozásának, az összes fajtájú nyers­anyagok fokozott termelésének, vala­mint a mezőgazdaság gépesítése fo­kozásának biztosítása. A gépipar ma nemcsak gépeket, berendezésteket szállít a népgazdaság valamennyi ága­zatának, hanem — tekintettel a nyu­gati hatalmaknak a párizsi egyezmé­nyek ratifikálását és Nyugat-Német­ország újrafelfegyverzését célzó tö­rekvéseire — arra is képesnek kell lennie, hogy néphadseregünket meg­felelő mennyiségű és világviszonylat­ban is kiváló minőségű katonai fel­szereléssel lássa el. Ezenkívül fontos tényező külkeres­kedelmünkben is. A gépipar jó mun­kájától függ ezért lényeges mérték­ben népgazdaságunk további sikeres fejlődése és államunk védelmi képes­ségének megszilárdítása. A kormány ezért a gépipar dolgozói elé a leg­sürgősebb feladatként tűzi a jobb munkamegszervezés feladatát, .főleg az anyagjuttatást a munkahelyre, a termelés előkészítésének és a terve­ző munkák megszervezésének javítá­sát, hogy így a munkatermelékenység lényeges növekedését érjük el. Akkor azután a szállítási határidőket nem­csak betarthatják, hanem lényegesen meg is rövidíthetik. A gépipari dol­gozóktól továbbá megkívánjuk, hogy a műszaki haladás úttörői legyenek és teljes mértékben támogassák a géptervezők és újítók, az élenjáró technikusok, mesterek és munkások kezdeményezését. Gépipari dolgozóink becsületbeli ügye, — akik termé­keinkkel jó hírnevet szereztek az egész világon, — hogy csehszlovák gépiparunk a haladás élén lépkedjen, népgazdaságunk egyre tökéletesebb gépeket szállítson és így a mezőgaz­daság, az összes iparágazatok és a közlekedés technikai fejlődésének megbízható alapja legyen. A; népgazdaság további fejlesztésé­ben felelősségteljes feladatok hárulnak a közlekedésre. Hogy a közlekedés tel­jesíthesse a fokozott követelményeket és ne fékezze a népgazdaság folyama­tos ellátását és menetét, emelnünk kell a közlekedés színvonalát. Elsősorban a közlekedési eszközök állományának jobb kihasználásáról van szó, a külön­féle közlekedési eszközöket helyesen kell., összhangba hoznunk, hogy kizár­juk a fölösleges szállításokat, meggyor­sítsuk a vasúti kocsik forgalmát. Töre­kednünk kell a be- és kirakási munkák gépesítésére, a mozdonyokkal és va­gonokkal való jobb bánásmódra és nem utolsó sorban a közlekedés biztonságá­ra és rendszerességére. A közlekedés fejlesztése érdekében a kormány a kö­vetkező években gondoskodni fog a vasútvonalak és országútak újjáépíté­séről, a géppark kiegészítéséről és a vasutak villamosításáról. Ipari felépítésünk jelenlegi időszaká­nak fontos vonása a fogyasztási cikkek termelésének növeléséről való fokozott gondoskodás. Emellett a mennyiségbeli növekedéssel egyidejűleg megkövetel­jük a fogyasztási cikkek minőségének javulását és választékának bővítését is. A pénzreform és a jegyrendszer meg­szüntetése e törekvésünk számára ked­vező feltételeket teremtett és a pénz­reform óta eltelt másfél év alatt e tö­rekvésünkben figyelemreméltó eredmé­nyeket értünk el. Élelmiszer, textil, cipő és gépipari üzemeink termelése igyekszik eleget tenni a fogyasztók egyre növekvő és egyre igényesebb kö­vetelményeinek és az állami, valamint szövetkezeti kereskedelmi hálózatba egyre bőségesebb mennyiségű jóminő­ségű termékeket juttat. A dolgozók életszínvonala emelkedésének pompás bizonyítéka, hogy állandóan növekszik a kereslet jóminőségű készítmények iránt. Ezen készítmények iránti kereslet többszörösen felülmúlja valamennyi árucikknél a háború előtti keresletet. A minőségbeli és mennyiségbeli növek­vő szükségletek a termelést előrelen­dítik; kötelességünk biztosítani, hogy a termelés egyre jobban és teljesebben elégítse ki a dolgozók egyre magasabb igényeit. Az élelmiszerellátás terén a kormány erőfeszítése az állati'eredetű élemiszercikkek, a hús, zsiradék, tojás, vaj, fogyasztásának növelésére, vala­mint a zöldség- és gyümölcsfogyasztás lényeges emelésére irányul, továbbá az élelmiszerek összetételének megjaví­tására a higénia, jó ízlés és helyes táplálkozás követelményeinek megfele­lően. A fogyasztási ipari árucikkek terén a kormány gondoskodni fog arról, hogy a keresett árufajták elegendő mennyi­ségben legyenek az elárusító helyeken, hogy egyre emelkedjék és jobbá vál­jék az összes készítmények színvonala, főleg a textil- és bőrárucikkeké úgy, hogy dolgozóink nemcsak jóminőségű,. hanem szép és ízléses árucikkeket kap­janak. A dolgozók életszínvonalának emelé­sére irányuló törekvésünk gyenge pont­ja továbbra is a lakásépítés. A lakás­építés feladatait nem teljesítjük és építkezési dolgozóink ez idén is több ezer lakással maradtak adósai a dolgo­zóknak. Állandó panaszok merülnek fel továbbra is a lakások minősége ellen, melyek egyrészt a tervezés hibáira, másrészt az építkezési szerelőmunkák­ban levő hiányosságokra vonatkoznak. A kormány felhívja a tervezőket és az összes éDÍtkezési dolgozókat, valamint az építőanyag-termelés dolgozóit, hogy a beruházási építkezésben és főleg a lakásépítésben levő hiányosságok ki­küszöbölését legsürgetőbb és legfonto­sabb feladatuknak tartsák. A kormány minden erőfeszítést megtesz és minden feltételt megteremt arra, hogy a lakás­építés üteme meggyorsuljon és a lakás­építés jobbá váljék. Ehhez a lakásépí­tést tervezésileg és szervezésileg min­denütt helyesen kell előkészíteni, biz­tosítani kell az előgyártmányok leg­szélesebbkörű alkalmazását és a lehető legnagyobb mértékben érvényesíteni kell az ipari munkamódszereket. A kormány nem tartja kielégítőnek a legtöbb városban és faluban a köz­szolgáltatások eddigi színvonalát. Ezért a nemzeti bizottságokat arra vezeti, hogy rendszeresen és behatóbban gon­doskodjanak a közszolgáltatások és ja­vítások minőségének megjavításáról, gyorsabbá és olcsóbbá tételéről. Az em­berről való gondoskodás fontos részé­nek tartjuk városaink és falvaink kar­bantartását és szépítését, a tisz­taság fenntartását, fák kiülteté­sét. Felhívjuk a nemzeti bizottsá­gokat, hogy fokozott figyelmet szen­teljenek az épületek és terek tetszetős külsejének, hogy városaink és falvaink méltó környezetévé legyenek dolgozó népünknek — a köztársaság gazdái­nak és a szocializmus építőinek. A kormány nagy figyelmet fog szentelni a jövőben is a dolgozók gyorsan növekvő kulturális szükség­leteinek. Ezért törekvéseinknek új iskolák további építésére, üzemi kluboknak, művelődési házaknak és egyéb kultúrintézményeknek további epítésére kell irányulnia. A kormány ezekre az építkezésekre jcflentős esz­közöket fog fordítani és az iskola­ügyi és népnevelő dolgozók, > szak­szervezeti és főleg az összes kul­turális dolgozók becsületbeli feladata gondoskodni arról, hogy valamennyi iskolánk és kulturális intézményünk az új szocialista ember nevelésinek ko­hója legyen. A második ötéves tervet összhang­ba hozzuk a Szovjetunió és a népi demokratikus országok hosszútartamú terveivel, hogy a lehető legszélesebb mértékben kihasználjuk az egyes or­szágok gazdasági együttműködésének és kedvező feltételeinek előnyeit. Tisztelt nemzetgyűlés! Képviselők — a, dolgozó nép képviselői! Programunk a népgazdaság és a kultúra további fejlesztésének prog­ramja, a dolgozó nép magas élet­színvonala biztosításának programja, köztársaságunk békéje és biztonsága biztosításának programja. E program teljesítésére mozgósítja a munkáso­kat, parasztokat és a dolgozó értel­miséget a ^népgazdaság fejlesztésé­nek 1955. évi állami terve, amely fontos lépést jelent a második ötéves terv megkezdése előtt. A szocialista építés jelenlegi időszaka jelentősen különbözik az első ötéves terv idő­szakától. Az első ötéves tervben ar­ról volt szó, hogy a gazdaságban ki­építsük a szocializmus anyagi-műsza­ki alapját, megvalósítsuk a hatalmas ipari felépítést, kifejlesszük a nehéz­j ipar ágazatát és megváltoztassuk a csehszlovák gazdaság struktúráját. Ma megértek annak feltételei, hogy a ne­hézipar további fejlesztésén kívül megoldjunk olyan történelmi kihatású feladatokat, mint aminő a mezőgaz­dasági termelés rendszeres fokozása,, a népgazdaság tüzelő-, energetikai­és nyersanyagalapjának biztosítása és a fogyasztási cikkek, valamint egyéb ágazatok termelésének arányos fejlesztése, amiknek közvetlen befo­lyásuk van a dolgozók életszínvona­lának emelkedésére. Eme új felada­tok teljesítése érdekében bizonyos át­csoportosításokat kellett megvalósí­tanunk gazdasági erőink és eszkö­zeink keretében. Az erők új átcso­portosítását nem lehet egyszerre, egyik napról a másikra és nehézsé­gek nélkül megvalósítani. Ez kapcso­latban van az üzemek termelési prog­ramjainak változásaival, a szervezési kapcsolatok rendezésével, a munka­erők áthelyezésével, valamint a mun­kaerők ismereteivel és szakképzettsé­gével szemben támasztott újabb és magasabb követelményekkel, valamint a gazdaság szervezése, irányítása és tervezése magasabb követelményei­vel. Azok az eredmények, amelyeket fő­ként a pénzreform óta értünk el, meg­kezdett utunk sikeréről tanúskodnak. Három ízben leszállítottuk a kiske­reskedelmi árakat, rendeztük a be­gyűjtési normákat, a mezőgazdasági termékek begyűjtési árait és további intézkedések egész- sorát foganato­sítottuk. Ezzel lényegesen növeked­tek a munkások és alkalmazottaK reálbérei és a mezőgazdasági' dolgozók jövedelme. De számos nehézséget még nem küzdöttünk le. További erőfeszí­tésünk sikere ezért elsősorban attól függ, milyen hatásos intézkedéseket teszünk a munkánkban lévő komoly gyöngék és hiányosságok kiküszöbö­lésére, a termelési feladatok egyen­lőtlen teljesítésének, a szállítási ha­táridők és az előírt minőség be nem tartásának, az állami fegyelem meg­sértése iránti elnéző álláspontunk­nak stb. kiküszöbölésére. Gazdasági szerveink munkájának színvonala és törekvéseinek összeredménye két mutatóban tükröződik a legjobban. Ezek a munkatermelékenység növe­kedése és az önköltségek csökkenté­se. A munkatermelékenység növeke­dése és az önköltség csökkentése' komolyan lemarad a jelenlegi idő­szak szükségletei mögött. Csehszlo­vákia Kommunista Fártja X. kong­resszusa irányelveinek megvalósítása, a termelés új, magasabb színvonalra való fejlesztése és a lakosság új kö­vetelményeinek kielégítése, valamint hazánk békéje és biztonsága biztosí­tásának fokozott követelményei elke­rülhetetlenül újabb, lényegesen na­gyobb igényeket támasztanak egész gazdasági szervezőmunkánk színvona­la iránt és nagyon sürgősén, igen komoly feladatokat tűznek napirendre. Elsősorban a munkatermelékenység szükséges növelésének eléréséről van szó. Az ipari és mezőgazdasági ter­melés terjedelmének növelését a kő­vetkező években lényeges részben a munkatermelékenység fokozásával akarjuk elérni. Különösen sürgős fel­adat a munkatermelékenység növelé­se a bányászatban, az építőiparban, a gépiparban, a mezőgazdaságban és a közlekedésben. Mindezekben az ága­zatokban különöseri kifejezően meg­nyilvánul, hogy a munkatermelékeny­ség fokozásának döntő tényezője a gépek jó kihasználása. Ez feltételezi nemcsak kádereink egyre növekvő technikai színvonalát, hanem főleg a minden részletében alaposan megfon­tolt munkamegszervezést, az összes munkaszakaszok tökéletes kölcsönös egybehangolását, valamint a szilárd munka- és technológiai fegyelmet. Az ágazatok egész sorában előirányoz­zuk a termelési folyamatok gépesíté­sének és automatizálásának további növelését és dolgozóinknak jelentős eszközöket nyújtunk a munkaterme­lékenységnek a technikai haladás alapján való fokozására. Fontos, hogy a munkatermelékenység növeléséért minden egyes munkahelyen harcol­janak, hogy a munkatermelékenység ne csak a termelés. produktív slkal­mazottainál, hanem valamennyi dol­gozónál — beleszámítva a rezsi, se­géd- és adminisztratív alkalmazotta­kat is — növekedjék. A kormány meg van győződve ar­ról, hogy üzemeink és földjeink ter­vezési és konstrukciós irodáink, ku­tatóintézeteink dolgozói teljes mér­tékben támogatni fogják a pártnak és a kormánynak a munkatermelé­kenység emelésére irányuló törekvé­sét, munkahelyükön alkotó kezdemé­nyezést fejtenek ki, tovább fejlesztik a munkatermelékenység további foko­zására, a tervezett munkatermelé­kenység teljesítésére és túlteljesíté­sére irányuló szocialista munkaver­senyt a népgazdaság valamennyi ága­zatában. Fejlett gazdaságunk van és emellett mind az iparban, mind a mezőgazdaságban nagy tartalékaink • vannak. Most fontos az, hogy ezeket a tartalékokat maximális mértékben ki tudjuk használni. Ezt elérjük a párt, I

Next

/
Oldalképek
Tartalom