Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-15 / 303. szám, szerda

1954. december 19. j

snso , . * A csehszlovák kormány nyilatkozata egész nép egységéi és ennek az egységnek. az alapját — a munkások és a parasztok megbonthatatlan szövetségét és tovább szilárdítja államunk védelmi képességét. Népgazdaságunk további fejlesztésének szervezésében a kormány azokra a jelentős eredményekre támaszkodik, amelyeket a népgazdaság fejlesztését szolgáló első ötéves terv során értünk el, elsősorban iparunkban, egész népünk áldozatos munkaigyekezetével, a Szovjetunió nagy támogatásával, baráti együttműködésben a béketáoor többi országával. Az első ötéves terv során nehéziparunk gyorsütemű fejlesztésével megteremtettük a szocializmus építésének anyagi és műszaki alapját. Az ötéves terv teljesítése forradalmi átalakító hatással volt egész társadalmunkra. Lényegesen megerősítette a szocialista szektor vezető szerepét gazdasági életünkben, megszilárdította a munkásosztály vezető helyzetét társadalmunkban, erősítette a népi demokratikus rendet és je.lentősen növelte hazánk erejét és védelmi képességét. Az ötéves terv teljesítése, hazánk termelő erőinek új, magasabb fokra emelése fontos minőségi változást készített elő gazdaságunkban, megteremtette annak előfeltételét, hogy további lépést tehessünk előre a szocializmus építése fő irányvonalának megvalósítására. Ennek alapján tűztük magunk elé azt a feladatot, hogy gyorsabb ütemben emeljük a dolgozók életszínvo-. nalát. E feladat valóraváltását tavaly szeptemberben tett nyilatkozata értelmében kezdte meg a ko-mány. Csehszlovákia Kommunista Pártjának X. kongresszusa nagyszerű és sokoldalú intézkedések tervét dolgozta ki az anyagi és kulturális jólét fejlesztésére. A kormány egyik fő feladatának tekinti, hogy a legközelebbi 2—3 évben biztosítsa a mezőgazdasági termelés lényeges növelését és megteremtse egész gazdasági életünk fejlesztésének olyan előfeltételeit, amelyek a következő esztendőkben is lehetővé teszik a mezőgazdasági termelés tartós, gyors gyarapodását. Ez a feladat teljesen megfelel a szocialista országépités érdekeinek, különösen pedig közvetlen érdekünknek, annak, hogy biztosítsuk a lakosság e!lá cäsät. A mezőgazdasági termelés lényeges növelését csakis akkor érhetjük el, ha tovább szilárdítjuk a munkások és dolgozó parasztok szövetségét a munkásosztály vezetésével, a munkásosztály és a parasztság testvéri együttműködése alapján. A munkásparasztszövetség a kapitalista kizsákmányolás ellen vívott együttes harcban született és szilárdult meg és ennek a közös harcnak célja az volt, hogy a föld azé legyen, aki megműveli. Ma a munkás-paraszt szövetség alapja az a közös törekvésünk, hogy lényegesen gyarapítsuk a mezőgazdasági termelést, tartósan emeljük az életszínvonalat és ez a törekvés megfelel mind a munkások, mind a kisés középparasztok érdekeinek. A munkások és a dolgozó parasztok szövetsége csak úgy szilárdulhat tovább, ha megteremtjük a szövetkezetek, valamint . az egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztok munkatermelékenysége és termelése növelésének kedvező előfeltételeit és ha a munkásosztály, a szocialista ipar sokoldalú politikai, gazdasági és műszaki támogatásban részesíti a dolgozó parasztságot. A mezőgazdasági termelés lényeges növelésének kérdése tfehát elsősorban a munkásosztály és a parasztság helyes osztály viszonyának kérdése oly feltétel mellett, hogy a szövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó parasztok termeivényei az ő tulajdonukat képezik és a piacra kerülnek. A piac, vagyis a begyűjtés, az állami felvásárlás és a mezőgazdasági vásárok révén jutnak el ezek a termékek a városi lakossághoz. Arról van szó tehát, hogy minden eszközzel elősegítsük a piaci kapcsolatok fejlődését, hogy olyan . piaci kapcsolatokat teremtsünk a város és a falu között, amelyek megfelelnek az egész társadalom érdekeinek és elősegítik az egész népgazdaság fejlődését, biztosítják az ipari és mezőgazdasági termelés gyarapodását, ami előfeltétele az egész lakosság, városi és falusi dolgozók életszínvonala emelkedésének. A kormány ezért ügyel arra, hogy a város és falu közötti piaci kapcsolatok, nevezetesen egyfelől az iparcikkek árának és másfelől a mezőgazdasági termékek felvásárlási árának kölcsönös viszonya olyan legyen, hogy az egész társadalom erdekeinek tiszteletbentartása mellett biztosítsa a parasztoknak terményeik eiadását igazságos árakon, hogy kezeskedjék a mezőgazdasági termelés rentabilitásáról, hogy az anyagi érdekeltség követélményeinek megfelelően az egész mezőgazdasági termelés növelésére ösztönözzön, különösen azoknak a terményeknek a szakaszán, amelyekhez az államnak, az egész társadalomnak legfőbb érdeke fűződik. Emellett hangsúlyozni kell, hogy a mezőgazdasági termelés es a paraszti bevételek növelésének legfőbb útja a munkatermelékenység szüntelen emelése, a piaci termelés növelése és a termékek egységére eső költségek csökkentése. A szövetkezeti tagok és az egyénileg gazdálkodó parasztok túlnyomó része megbecsüli az állam részéről neki nyújtott támogatást és segítséget, helyesen fogja i'el kötelességeit és becsületbeli nazafias kötelességének tartja, hogy idejében teljesítse beadási kötelességet az állammal szemben és így hozzájáruljon a begyűjtési feladatok megoldásához, amelyek az állami népgazdasági terv fontos részét alkotják és egyben a dolgozó nép élelmiszerellátásának alapját alkotják. A munkásosztály és a szocialista ipar fokozott termelői támogatása, amelyet a dolgozó parasztságnak nyújt, kifejezésre jut a mezőgazdaság gépesítésének rohamos fejlődésében, ami' lehetővé teszi, hogy a növénytermesztésben és az állattenyésztésben egyaránt minél nagyobb mértékben gépesítsük a fárasztó, sok munkaerőt igénybevevő munkákat. A kormány gondoskodni fog a gépállomások megszilárdításáról és további kiépítéséről, valamint arról, hogy teljes mértékben kihasználják a traktorokat és .más mezőgazdasági gépeket, úgyszintén arról, hogy megjavítsák a gépmunka minőségét. Teljes figyelmet fordítunk a gépállomások munkája minőségének megjavítására, hogy valámennyi gép- és traktorállomás az agrotechnikai vívmányok alkalmazásának eszközéül szolgáljon. Gondoskodni fogunk arról is, hogy a gép- és traktorállomások idejekorán és jól végezzék el a mezei munkákat. Az 1953. szeptember 15-i kormánynyilatkozat óta már jelentősen gyarapítottuk a mezőgazdaság gépi felszerelését. Tavaly szeptember 15-e óta ez év végéig az ipar több, mint 10 ezer (egyenként 15 lóerőre átszámított) traktort szállított a mezőgazdaságnak, amelyeknek több mint négyötöd része hernyótalpas traktor. Szállított továbbá 800 gabonakombájnt, több mint 500 répakombájnt, több mint 100 lenkombájnt, több mint 1000 háromcsoroszlyás répaekét, több mint 1000 cséplőgépet, csaknem 8.500 műtrágyaszórót, több mint 3000 istállótrágyaszórót, 850 istállótrágya-rakodót, 2000 légfúvós szecskavágót, közel 3 és félezer ötcsoroszlyás ekét és több mint 5.800 traktorhoz kapcsolható vetőgépet. Tizenöt hónap alatt ezek bizonyára szép eredmények. A kormány azonban nem elégszik meg velük és mindenekélőtt a talajmegmunkáló és a traktorhoz kapcsolt munkagépek szállítását igyekszik fokozni és nagyobb gondot fordít az állattenyésztési munkák gépesítésére. Egyúttal gondoskodni kell a mezőgazdasági nagytermelést szolgáló korszerű berendezések építésének fokozásáról, amiben számítunk már a munkák legnagyobb mérvú gépesítésére Igen fontos feladatnak kell tekintenünk, hogy teljesen kihasználjunk minden mezőgazdasági termőterületet és szántóföldet és növeljük a föld termőképességét. Ehhez jelentős mértékben hozzájárul a gépesítés mellett az is, hogy növeljük a műtrágyák termelését és behozatalát,. fokozzuk a humusztrágyák, valamint a jóminőségű vetőmag és vetemények termelését. A nagyobb hektárhozamok kibővítik a takarmányalapot is, ami az állattenyésztés fejlesztésének fő előfeltétele. Az állatállomány nagyobb hasznosságát biztosítjuk ^azáltal is, hogy több gondot fordítunk a tenyészállatokra. A mezőgazdasági termelés és a mezőgazdasági ügyosztályok minden dolgozóját sürgősen figyelmeztetni kell arra, hogy gondosan gazdálkodjanak a takarmánnyal és ezzel biztosítsák az állatállomány jó telelését. A kormány feltétlenül szükségesnek tartja, hogy a mezőgazdaságot új dolgozókkal erősítse, akik elősegítenék az új technika elsajátítását. Alapvető fontosságú feladat az is, hogy szakembereket nyerjünk meg és neveljünk: agronómusokat, zootechnikusokat, gépjavítókat, traktorosokat, technikusokat és mérnököket. Mezőgazdaságunknak tapasztalt, politikailag érett szervezőkre van szüksége, akik képesek a gyakorlatban érvényesíteni a párt és a kormány politikáját. Azoknak a dolgozóknak, akik az iparból és más gazdasági ágazatokból lépnek át a mezőgazdaságba, a kormány anyagi támogatást biztosít, hogy megkönnyítse az átmenetet és ugyanakkor megteremt minden kedvező előfeltételt ahhoz, hogy sikeresen dolgozhassanak és tartósan meghonosodjanak a mezőgazdaságban. A kormány nagy gondot fordít a mezőgazdasági szakemberek nevelésére és oktatására is. Az állami gazdaságok terén a kormány arra törekszik, hogy konszolidálja e gazdaságokat, kiépítse és technikailag jól felszerelje őket, hogy a termelés növelésében, a tudomány és a technika hatásos kihasználásában példát mutassanak szocialista mezőgazdaságunknak. A kormány abból indul ki, hogy a mezőgazdasági termelés lényeges növelésével kapcsolatos feladatokat csak akkor teljesíthetjük, ha mozgósítani tudjuk a mezőgazdaságunk valamenyhyi szakaszán meglévő tartalékokat. Ezért szükségesnek tartja, hogy egyidejűleg a fő feladat teljesítésével, ami az egységes földművesszövetkezetek általános megszilárdításában (gazdasági, pénzügyi, szervezeti, személyzeti és politikai megszilárdítás) és továbbfejlesztésében áll, szüntelen gondot fordítson az egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztokra is és konkrét segítséget nyújson nekik. Az egységes földművesszövetkezet a szocialista mezőgazdasági nagytermelés alapvető formája, a mezőgazdasági termelés (valamennyi ágazata tartós és gyorsütemű fejlődésének alapja. A szövetkezetek jelentik az utat a mezőgazdasági munka termelékenységének gyors növeléséhez, a termelés kultúrájának és műszaki színvonalának emeléséhez, a dolgozó parasztok anyagi és kulturális életszínvonalának növeléséhez. Parasztjajnk soraiból már ezer és tízezerszámra nőttek ki a fejlettebb szövetkezeti szocialista munkamódszerek lelkes úttörői, a mezőgazdaság műszaki haladásának zászlóvivői. Az egységes földművesszövetkezetek, amelyek parasztságunk legfejlettebb részét tömörítik soraikban, már mély gyökereket vertek mezőgazdaságunkban. Parasztjaink sok helyütt már el se tudják képzelni a falut szövetkezet nélkül. Ez év október 1-én a III. és IV. típusú egységes földmüvesszövetkezetek az állami gazdaságokkal együtt köztársaságunk összes termelőterületének 44 százalékán gazdálkodtak. A szövetkezetek fennállása óta jelentősen megnőttek gazdasági alapjaik. Ez év október l-ig az egységes földművesszövetkezetek az állam hathatós támogatásával több mint 8000 nagy, közös tehénistállót és több mint 9000 az állattenyésztés céljait szolgáló egyéb épületet építettek fel vagy hoztak rendbe. Ugyanakkor 5000 sertéshizlaldát és több mint 6000 más, a sertéstenyésztés céljait szolgáló épületet építettek fel, vagy tataroztak' ki, ezenkívül számos más éoületet is, baromfiólakat több mint 8000-et, juhaklokat, fészereket, stb. is létesítettek. Egységes földmüvesszövetkezeteink az elmúlt évhez hasonlóan az idén is nagyobb hektárhozamokat és az állattenyésztésben jobb eredményeket értek el, mint az egyénileg gazdálkodó parasztok. Jelentősen megszilárdultak tehát a szövetkezetek és a mezőgazdaság állami szektora, sok egységes földművesszövetkezet gazdaságilag és szervezetileg megerősödött. De még mindig nem használtuk ki távolról sem mindazokat a nagy lehetőségeket, amelyeket a kormány a mezőgazdasági termelés szocialista szektorának, valamint az egyénileg gazdálkodó parasztoknak a támogatására biztosított és nem teremtettük meg minden előfeltételét annak, hogy sürgősen megszüntessük a mezőgazdasági termelés lemaradását. A kormány ezért minden tőle telhetőt megtesz az egységes földművesszövetkezetek további megerősítésére és fejlesztésére. Megvan minden lehetőségünk ahhoz, hogy a lemaradó szövetkezeteket is az élenjárók színvonalára emeljük. A virágzó, jól dolgozó szövetkezet példája a legfőbb és legmeggyőzőbb eszköze annak, hogy további kis- és középparasztokat nyerjünk meg a szövetkezeti gazdálkodásra. Ott, ahol meglesznek a szükséges előfeltételek, a kormány támogatni fogja az új szövetkezetek megalakítását. Az egységes földművesszövetkezetek megszilárdításának és továbbfejlesztésének döntő tényezőjét a kormány abban látja, hogy lényegesen megjavítsa a szövetkezetek műszaki felszerelését, megjavítsa a gépállomások munkáját, a mezőgazdasági nagytermelés céljait szolgáló 1 korszerű berendezéseket építsen, megjavítsa a káderek szakmai tudását és szervezési színvonalát és növelje a tagok létszámát. Kétségtelen — és ezt ma már számos szövetkezet példája bizonyítja hogy ezen az alapon az egységes földművesszövetkezetek bebizonyítják a szövetkezeti nagytermelés előnyeit, lényegesen növelik a munka termelékenységét és a termelést, jelentősen emelik a szövetkezetekbe tömörült parasztok életszínvonalát. A kormány őszintén támogatja az egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztok termelési törekvéseit és fokozott mértékben nyújt nekik szervezési és műszaki segítséget űgy, hogy a népi demokratikus állam hathatós támogatásával jelentősen növelhes sék a termelést és ezzel emelhessék-, saját életszínvonalukat is. A népi demokratikus állam az egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztoknak is biztosítja a termelés fokozásához szükséges kedvező előfeltételeket és számít arra, hogy az egyénileg gazdálkodó parasztoknak szintén lehe tőségük van földjeik hektárhozamán&k fokozására. A dolgozó parasztoknak nyújtandó konkrét segítség kérdése összefügg egyrészt azzal, hogy érdekünk a munkásosztály és az egész dolgozó parasztság szövetségének további megszilárdítása, másrészt pedig azzal, hogy ugyancsak érdekünk fűződik a mezőgazdasági termelés lényeges gyarapodásához. Őszinte érdekünk, hogy az egyénileg gazdálkodó kis- és kö zépparasztok is a gyakorlatban győ zödjenek meg a munkásosztállyal valí> szövetségük előnyeiről. Egyszer smind szem előtt kell tartanunk, hogy bármilyen gyorsan fejlődjék is az állami gazdaságaink és az egységes földművesszövetkezetek képviselte mezőgazdasági termelési szakasz, a mezőgazdasági termelés lényeges növelése a jelenlegi helyzetben legalább is ugyanannyira függ attól, hogy az egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztok is többet termeljenek. Sürgős politikai és gazdasági feladat tehát, hogy támogassuk a dolgozó parasztot termelési törekvéseiben. A kormány ezért a jövőben is tovább folytatja a munkásosztály és a dolgozó parasztság baráti viszonyának, szifárd szövetségének politikáját, amely a népi demokratikus rehd általános felvirágzásához fűződő közös érdeken, kölcsönös bizalmon, testvéri együtműködésen és a termelés fejlesztésére, az életszínvonal emelésére irányuló együttes törekvéseken alapul. A kormány gondoskodni fog arról, hogy az egyénileg gazdálkodó parasztok valóban mindenütt fokozott támogatást kapjanak a gép- és traktorállomásoktól, ellássák őket műtrágyával, gondoskodni fog arról, hogy a falvakat elégséges mértékben ellássák kisgépekkel és mezőgazdasági szerszámokkal, hogy a parasztok több építőanyagot és beruházási hitelt kapjanak. Ugyanakkor fáradhatatlanul igyekszik a kis- és középparasztokat meggyőzni arról, hogy az egységes földművesszövetkezetben a helyük. A szocialista falu további építése, az egységes földművesszövetkezetek továbbfejlesztése és általában a szocializmus építése attól függ, milyen következetesen hajtjuk végre a párt és a kormány politikájái a dolgoi^ parasztokkal kapcsolatban. Az egyé • nileg gazdálkodó parasztot csak akkor nyerjük meg a szövetkezetnek, ha már az egyéni gazdálkodás színvonalán konkrét műszaki és szervezési segítséggel meggyőzzük őt a mezőgazdasági munka gépesítésének és a nagytermelésnek az előnyeiről. A mi viszonyaink közt, a népi demokrácia körülményei közt a mezőgazdasági nagytermelés nem áll ellenségként az egyéni kisgazdaságokkal szemben. Ellenkezőleg : szemléltető bizonyítéka annak,- mennyivel több hasznot hoz a parasztoknak a szocialista nagytérmelés, mint az egyéni kistermelés. Befolyással van arra, hogy a parasztok saját érdekükben, saját előnyeiket szem előtt tartva egységes földművesszövetkezetekbe tömörüljenek. A munkások és az egész dolgozó parasztság szövetségének további je-, lentős megszilárdulása is attól függ, milyen következetesen hajtjuk végre a párt és kormány politikáját a dolgozó parasztokkal, szövetkezeti .tagokkal és egyénileg gazdálkodókkal szemben. A munkás-parasztszövetség Nemzeti Frontunk magva, népi demokratikus rendünk politikai alapja, népi demokratikus államunk erejének és legyőzhetetlenségének forrása. Minél szilárdabb lesz a munkások és a parasztok szövetsége, annál szilárdabb és erősebb lesz köztársaságunk is, annál nagyobb gazdasági és politikai sikereket érünk el. A munkás-parasztszövetség és megszilárdítása nélkül nem építhetjük eredményesen a szocialista falut. Ha nem szilárdítjuk a munkások és parasztok szövetségét, •íi szocializmus végső győzelmét sem biztosíthatjuk hazánkban. A kormány tudja azt, hogy akadnak még olyan emberek és tényezők, akik nem értették meg a munkásparaszt szövetségnek és a szövetség megszilárdításának jelentőségét, aláássák erejét és megbontják eszméjét. Vannak még olyanok is, akik, durván megsértették az önkéntesség elvét az egységes földművesszövetkezetek tagfelvételénél és adminisztratív vagy gazdasági erőszak mődszeréhez folyamodtak. Akadnak emberek, akik a munkások és a parasztok szövetségét csak a munkások és a szövetkezeti tagok szövetségeként értelmezik s az egyénileg gazdálkodó kisés középparasztot nem tekintik a munkásosztály szövetségesének. Vannak végül olyanok is, akik például az egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztok termelési igyekezetének támogatására irányuló politikát csak afféle „taktikai manővernek" tekintik és ezt a politikát különféle ürügyekkel nem hajtják végre, vagy kiforgatják lényegéből. Gyakran arra hivatkoznak, hogy az egyénileg gazdálkodó parasztok termelésének támogatása állítólag a falvakon meglévő kapitalista elemek megerősítését, a kistermelési előítéletek támogatását jelenti és végeredményben visszavonulásnak számít a szocialista falu építésének vonalán. Ezek az emberek nem értették meg, hogy az egységes földművesszövetkezeteket nem a pa-. rasztok ellen építjük, hanem ellenkezőleg, velük együtt, a parasztok saját érdekében. Nem értették meg, hogy az egyénileg gazdálkodó parasztok termelési törekvéseinek támogatása tulajdonképpen az előfeltétele annak, hogy sikeresen továbbvigyük előre p falu szocializálásának ügyét. Akadnak végül olyan emberek is, akik azt képzelik, hogy a mezőgazdasági termelés növelésének kérdését megoldhatjuk anélkül is, hogy széleskörűen és őszintén együttműködnénk a parasztokkal, anélkül, hogy megegyezésre jutnánk a parasztokkal, tehát végeredményben hivatalos-bürokratikus módszerekkel. Ezt tapasztaltuk az utóbbi időben is, amikor szétírtuk az 1955. évi mezőgazdasági termelési tervet és e munkánál a mezőgazdasági ügyosztályok szervei — sőt sajnos, helyenként a nemzeti bizottságok is — adminisztratív, bürokratikus módon, gépiesen és sablonosán jártak el. Egészségtelen adminisztratív módszerek vertek gyökeret különösen a begyűjtő gépezet munkájában. A begyűjtés dolgozóinak az a feladata, hogy biztosítsák valamenynyi merőgazdasági termény begyűjtési tervét. Eredményes munkájuk előfeltétele azonban nem adminisztratív módszerekben áll, hanem abban, hogy gondos igazságossággal, lelkiismeretességgel járjanak el és