Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-04 / 294. szám, szombat

2 I9JSZ0 1954. december A Szovjetunió, a Lengye! a Német Demokratikus Köztársaság, a Bolgár népköztársaság és az Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Népköztársaság, Albán Népköztársaság kormányainak nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról) az éberséget mindenféle biztosíték kitalálásával akarják elaltatni, olyan biztosítékok kitalálásával, amelyeknek hatástalansága teljesen nyilvánvaló, Az európai béke biztosításához az szükséges, hogy magát a német militarizmus felújítását tegyék lehetetlenné. Nyugat-Németország remilitarizálása azt jelenti, hogy a militarista és revansista erők szerepe és befolyása Nyugat-Németországban egyre jobban növekedni fog. E helyzetnek elkerülhetetlen következménye volna a demokratikus szabadságjogok további megnyirbálása Nyugat-Németországban és Nyugat-Németországot militarista állammá változtatná. Jellemző, hogy a párizsi egyezményekben nem akadt hely a nyugatnémet lakosság demokratikus jogainak biztosításáról szóló rendelkezésre. Ezzel szemben azonban ezek az egyezmények a nyugatnémet hatóságok kötelezettségeit tartalmazzák, melyek szerint törvényt hoznak a „rendkívüli állapotról!', ami nyilvánvalóan a lakosság demokratikus jogai és szabadságjogai ellen irányul. Azáltal, hogy a párizsi egyezmények felújítják a német .militarizmust és a militaristáknak tényleges hatalmat és rendkívüli jogokat nyújtanak, szabaddá teszik az utat a katonai diktatúra felállítására Nyugat-Németországban. Ezek az egyezmények nemcsak hogy idegenek a mérnet nép érdekeitől, hanem egyenesen a német munkásosztály ellen, a nyugítnémetországi demokratikus erők elfojtására irányulnak. A párizsi egyezményeknek Nyugat-Németország számára megállapított feltételei soklban emlékeztetnek arra a helyzetre, amely Németországban röviddel Hitler hatalomrajutás« előtt állott fenn. Ismeretes, hogy k „rendkívüli állapot" kihirdetésének jogát, amellyel az akkori német elnök, Hindenburg rendelkezett, a német militaristák a demokratikus jogok és szabadságjogok felszámolására a munkásszervezetek ellenj terrorista akciókra, fasäiszta diktatúra felállítására használták fel Németországban. A párizsi egyezményekben szó van „a megszállás! rendszer befejezéséről" és úgynevezett „szuverenitás'' nyújtásáról NyugatNémetországnak. A valóságban azonban NyugatNémet^pszág egész „szuverenitása'*, amelyről a párizsi egyezményeikben szó van, abban áll, hogy a nyugatnémet militaristáknak ós revansistáknak jogot ad hadsereg felállítására, amelyet a párizsi egyezmények kezdeményezői ágyútöltelékként akarnak felhasználni céljaik megvalósítására. Ezenkívül a párizsi egyezmények NyugatNémetországra rákényszerítik területein az USA, valamint Anglia és Franciaország csapatai által való meg'saállásnak 1998-ig tartó meghosszabbítását Ezek az egyezményeik tehát Nyugat-Németországot az USA európai agresszív céljainak fő háborús ugródeszkájává változtatnák. Ilyen körülmények között könnyein érthető, mit érnek a Nyugat-Németország úgynevezett „szuverenitásáról" szóló nyilatkozatok, főleg ha tekintetbe vesszük azt, hogy a párizsi egyezmények érvényben hagyják a leigázó bonná szerződés összes alapvető intézkedéseit. A párizsi egyezményeket néhány nyugati államférfi ellenkező állítása ellenére nem lehet másnak minősíteni, mint a német probléma megoldása tényleges elutasításának. Ezek az egyezmények hoszszú időre elutasítják Németország egységének békés és demokratikus alapokon való felújítását. Nyugat-Németország remdlitarizélásának és katonai csoportosulásokba való besorolásának tervei ma fő akadályként állanak a Németország nemzeti egysége felújításához vezető úton. Ez azt jelenti, hogy ezen akadály elhárítása lehetővé tenné a négy nagyhatalom megegyezését Németország egységének és szuverenitásának felújítása kérdésében és az e célból tartandó szabad német 'választásoknak a német nép érdekeit szem előtt tartó megvalósításában. A nyugatnémet fél millió főnyi hadsereg felállítására és annak felfegyverzésére a bonni politikusok számítása szerint megközeletítőleg 100 milliárd márkára lesz szükség. Ennek egész terhe NyugatNémetország dolgozóinak vállaira, elsősorban a munkásosztályra nehezedik, ami elkerülhetetlenül rohamosan leszállítja életszínvonalukat. Nyugat-Németország remilitarizálása csupán a nagy nyugatnémet monopóliumokat és a velük szoros kapcsolatban álló legnagyob amerikai, angol és francia monopóliumokat kecsegteti előnyökkel. Ezek a monopóliumok már előre magas nyereségeket söpörnek be az újonnan alakított nyugatnémet hadsereg wámárn szállított fegyeverekből- Ezek s fegyverkereskedők má.r nem egy^ szer hasznot húztak a háborúból, amely az európai nemzetekre számtalan áldozatot és szenvedést jelentett A jelenlegi időben megismétlődik az, aminek tanúi voltunk a második világháború előtt, amikor a német konszernek fegyvert kovácsoltak a hitleri agresszió számára a külföldi, főleg amerikai monopóliumok támogatásává

1 és közvetlen részvételével. Ma az USA államhatalmi szerveiben egyre jobban megnyilvánul aiZöknak a kapitalista monopóliumoknak a befolyása, amelyek annakidején elősegítették a második világháború előkészítését és kirobbantását. A párizsi egyezmények arról tanúskodnak. hogy néhány hatalom, elsősorban az Amerikai Egyesült Allamdk. vezető körei ma is a német militarizmus felújítására teszik tétjüket. Imperialista terveik megvalósításában Nyugat-Németország remilitarizálására igyekeznek támaszkodni. Ezen egyezmények következtében kialakult az! USA, Anglia és Franciaország katonai tömbje a német mílitarizmiussal. Ezt a megegyezést a német nép háta mögött kötötték éppúgy, mint ahogy a többi európai államok nemzeteinek akarata ellenére is. Amint ismeretes, e nemzetek véleményét az egyezmények előkészítésénél senki sem kérdezte meg. Az ilyen agresszív tömb nem szolgálhatja az európai béke és biztonság érdekeit, megteremtése kiélezi az egész európai helyzetet és lényegesen fokozaa az új világháború veszélyét. Az új katonai tömb megteremtése ellentétben áll az 1944. évi francia—szovjet szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződéssel, valamint az 1942. évi háború utáni együttműködési és kölcsönös segélynyújtási angol—szovjet szerződéssel, mert e szerződések alapján Franciaország, Anglia és a Szovjetunió kötelesek közös intézkedéseket tenni a német militarizmus új agressziójának meghiúsítására. E tömb megalakítása elllenlté'tben áll míindazon államok nemzetközi egyezményeivel, amelyek részit vesznek ezen az értekezleten, valamint más államok nemzetközi egyezményeivel is, amelyeket azért kötöttek, hogy biztosítsák a békét és biztonságot valamennyi európai állam számára. Nyugat-Németország remilitarizálásia és katonai csoportosulásokba való besorolása összeegyeztethetetlien a nemzetközi kötelezettségekkel, amelyek megállapítják, hogy nem szabad-megengedni a német militarizmus felújítását. Ezeket a kötelezettségeket magükra vállalták az Amerikai Egyesült Államök, Anglia és azután Franciaország is a pots- I dami egyezményben. Az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország és Anglia által vállalt kötelezettségeknek megsértése az ilyen szerződések és egyezmények alapján aláássa a bizalmat az államok közötti kölcsönös kapcsolatok terén és áthidalhatatlan ellentétben áll az európai nemzetek biztonságának érdekeivel. Ennek az új katonai csoportosulásnak megalakítását azzal indokolják, hogy erre állítólag szükség van a tömbben részvevő államok biztonsága miatt, jóllehet a valóságban ezeket az államokat senki sem veszélyezteti. Kísérletet tesznek Nyugat-Németország remilitarizálásának és néhány nyugati ország katonai csoportosulásába való besorolásának msnte^etésére azzal, hogy amint állítják, a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal való kápcsolatokat az „erőpolitika" alapján kell kiépíteni. Emellett a dolgot úgy állítják be, hogy ez a politika, mint állítják hozzájárul a kedvezőbb feltételek megteremtéséhez a nyitva álló nemzetközi problémák megtárgyalásában és megoldásában. Ennek a - már eléggé diszkreditált politikának hívei nem titkolják, hogy néhány nyugati hatalom imperialista körei számára előnyös határozatokat szeretnének rákényszeríteni más államokra, A valóságban ebben az említett körök világuralomra törő szándéka nyilvánul meg. Nem volna szabad azonban megfeledkezniök

; arról, mivel végződtek az ehhez hasonlo világuralomra törő kísérletek. Ismeretes, hogy már a múltban is fennálltak egyes európai államok más európai államok ellen irányuló katonai csoportosulásai. A második világháború előtt a hitleri Né.metország a fasiszta Olaszországgal agresszív katonai csoportosulást alkotott, amelyhez csatlakozott a militarista Japán is. Ennek a „Komintern elleni szerződés" elnevezés alatt ismert csoportosulásnak szervezői ideológiai motívumokkal igyekeztek a csoportosulás megalakítását indokolni. A valóságban azonban ez csak köpenyeg volt, amellyel ennek a világuralomra törő katonai tömbnek igazi agresszív jellegét igyekeztek leplezni. Ismeretes, hogy e katonai csoportosulás szervezői viselik a fő felelősséget a második világháború kirobbantásáért. Ehhez hasonló helyzet ismétlődik meg ma is, amikor az új katonai csoportosulások szervezői e csoportosulások megteremtését néhány állam társadalmi rendszerére való utalással akarják indokolni. Állításukban azonban éppen annyi az igazság, amennyi „a Komintern elleni szerződés" szerzőinek állításában volt, akik ezt a szerződést az utolsó világháború előkészítéáére és kirobbantására használták fel. Mindez azt mutatja, hogy néhány nyugati állam katonai csoportosulása a remilitarizált Nyugat-Németország részvételével — igyekezzenek megalakításukat bármily motívummal is magyarázni — nemcsak, hogy nem szolgálhatják az európai béke és biztonság ügyét, hanem ellenkezőleg, jelentősen bonyolultabbá teszik az európai helyzetet. Elkerülhetetlenül tovább fokozzák a lázas fegyverkezést ennek minden veszélyes következményével az'összes európai államokra nézve. Ha az említett európai katonai csoportosulások bővíteni fogják hadseregeiket, légi erőiket és növelik egyéb katonai eszközeiket, ha sor kerül az agresszív német imperializmus felújítására, más európai államok feltétlenül kénytelenek lesznek hatásos intézkedéseket ten. ni önvédelmükre, a támádás elhárítására. Ebből következik, hogy mindazon államoknak, amelyeknek érdekük az európai béke és bizton, ság biztosítása, arra kell törekedniük, ne engedjék a német militarizmus felújítását, meg kell akadályozni a lázas fegyverkezés fokozásának lehetőségét, hozzá kell járulniuk az összes európai államoknak az európai biztonság biztosítására irányuló erőfeszítéseik egyesítéséhez. A Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság és az Albán Népköztársaság kormányai tudatában vannak, hogy, a német kérdés megoldása az európai béke megszilárdításának fő feladata és azon a nézeten vannak, hogy a német kérdés megoldásához elsősorban szükséges: elutasítani Nyugat-Németország remilitarizálásának és katonai csoportosulásokba való bevonásának terveit, ami kiküszöböli Németország békés és demokratikus alapokon való újraegyesítésének fő akadályát; megegyezést kell elérni arra, hogy 1955-ben megtartsák az össznémet szabad választásokat és ezen az alapon alakuljon meg az egységes, demokratikus, békeszerető Németország kormánya. Akkor végre lehetővé válik a Németországgal való békeszerződés megkötése, ami szükséges az európai béke megszilárdításához. El kell ismerni, hogy a megszálló esapatok visszavonása Kelet- és Nyugat-Németország területéről, amint azt a Szovjetunió javasolta, jelentős mértékben hozzájárulna Németország mindkét részének közeledéséhez és Németország egysége felújításának megoldásához. Az európai biztonság biztosítása megköveteli, hogy az érdekelt hatalmak megegyezést érjenek el Németország egyesítése tekintetében, amint ez megfelel az összes békeszerető európai nemzetek és maga a német nép érdekeinek is. Nyugat-Németország remilitarizálásának és katonai csoportosulásokba, "való bevonásának az i Amerikai Egyesült Államok, Franciaország és Anglia által elfogadott irányvonala kizárja e megegyezés lehetőségét. Ez az irányvonal nemcsak nem járul hozzá az európai biztonság biztosításához, hanem valamenyi békés nemzet szemében az európai béke megőrzését veszélyeztető politika kifejezője. Igazi biztonságot Európában csak akkor lehet biztosítani, ha egyes európai államok más európai államok ellen irányuló zárt katonai csoportosulásainak megalakítása helyett megteremtik az európai kollektív biztonság rendszerét. Ez a biztonsági rendszer, amely az összes európai államok részvételével alakul, — tekintet nélkül társadalmi és állami rendszerükre, lehetővé tenné az európai államok törekvéseinek egyesítését az európai béke biztosítása érdekében. Magától értetődik, hogy emellett biztosítani kell a német nép egyenjogú részvételét ezen összeurópai feladat megoldásában. Ebben a kollektív biztonsági rendszerben részt vehet az Amerikai Egyesült Államok is a többi államokkal együtt, amelyek felelősek az európai béke biztosításában döntő fontosságú német kérdés megoldásáért. Az összeurópai kollektív biztonsági rendszernek meg kell állapítania, hogy a részvevő államok kötelezettséget vállalnak, arra hogy a közöttük előfordulható összes ellentéteket az ENSz alapokmánya alapján békés eszközökkel oldják meg úgy, hogy ezzel ne veszélyeztessék az európai békét és biztonságot. Ennek a rendszernek tárgyalásokat kell kimondania minden egyes esetben, amikor a résztvevő államok bármelyikének nézete szerint fegyveres támadás veszélye támad Európában. Hogy hatásos intézkedéseket tegyenek az ilyen veszély elhárítására, hogy ez a rendszer hatásos legyen, meg kéli állapítani, hogy egy vagy több európai állam elleni támadást az illetékes összeurópai szerződés valamennyi résztvevője elleni támadásnak minősítenek és hogy a szerződés valamennyi résztvevője segítséget nyújt annak az államnak, amelyet támadás ér, minden rendelekezésére álló eszközzel, fegyveres^ erők alkalmazásával, hogy helyreállíthassák és fennmaradjon Európa békéje és biztonsága. Az ilyen összeurópai kollektív biztonsági rendszer megteremtése teljesen megfelelne a nagy és kis államok függetlensége és szuverenitása tiszteletbentartásának, valamint a belügyeikbe való be nem avatkozás elvein alapuló nemzetközi együttműködés megszilárdításának. Az ilyen kollektív biztonsági rendszer megteremtése továbbá jelentősen megkönnyítené a német probléma megoldását, mert ez a rendszer kizárja azt, hogy Nyugat-Németországot militarista állammá alakítsák és megteremti a kedvező feltételeket Németország egységének felújítására. Az európai kollektív biztonság megszervezése és Németország békés és demokratikus alapokon való egyesítése — az az út, amely biztosítja Németországnak, mint a nagyhatalmak egyikének fejlődését. Eltérően a militarista úttól, amelyen Németország fejlődése a múltban haladt és amely nem egyszer súlyos következményekkel járt a német nemzetre. Németország újraegyesítése az európai kollektív biztonság felállításának körülményei között széleskörű lehetőséget ad a német békés gazdaság fejlődésére. Lehetővé teszi a német ipar és mezőgazdaság fejlődését, Németország széleskörű gazdasági kapcsolatainak kifejlődését más országokkal, főleg KeletEurópa és Ázsia óriási lakosságú és kimeríthetetlen forrásokkal rendelkező országaival. Németország békés körülmények között való fejlődése és széleskörű gazdasági kapcsolatai más államokkal ipara számára nagy piacokat nyitnának, biztosítanák lakosságának foglalkoztatottságát és hozzájárulnának a lakosság életszínvonalának emelkedéséhez. Németországnak, mint nagyhatalomnak sorsa tehát szorosan Összefügg azzal, vájjon Németország a békés fejlődés és az összes többi európai államokkal való együttműködés útjára lép-e, vagy pedig az új háború előkészítésének útját választja. A békés fejlődés és nemzetközi együttműködés útja, amelyen a Német Demokratikus Köztársaság halad, Németország újjászületéséhez és felvirágzásához vezet. A másik út, amelyre Németországot ráterelni igyekeznek, új háborúhoz vezet, s ezzel Németország a tűzvész és végpusztulás földjévé válna. Mindez azt mutatja, hogy a német nép igazi nemzeti érdekei elválaszthatatlanok a béke és a hatásos európai kollektív biztonsági rendszer felállításának érdekeitől. Az e konferencián részvevő államok teljesen azonosítják magukat azokkal az elvekkel, amelyeket, az európai kollektív biztonságról szóló összeurópai szerződésre" tett szovjet javaslat fogalmazott meg. Felhívják az összes európai államokat, hogy közösen tárgyalják meg az említett javaslatokat, amelyek megfelelnek az európai tartós béke biztosítása követelményeinek. Ugyancsak készségüket nyilvánítják, hogy bármilyen más javaslatot is megtárgyaljanak e kérdéssel kapcsolatban, hogy olyan, európai kollektív biztonságról szóló szerződéstervezetet dolgozzanak ki, amely elfogadható, volna valamennyi érdekelt európai állam számára. Az értekezleten részvevő államok szilárd meggyőződése, hogy a fent említett elveken alapuló és az európai államok közötti baráti kapcsolatok által megszilárdított európai biztonság lehetővé tenné annak a helyzetnek kiküszöbölését, hogy Európa újból és újból az európai nemzetek óriási áldozatait megkövetelő pusztító háborúknak legyen kitéve. (Folytatás a S. oldalon.)