Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-01 / 291. szám, szerda

1954. december 1. V. M. Molotov beszéde az európai országok konferenciáján egyezményeket azonban nemcsak a Szovjetunió részvétele nélkül dolgozták ki, hanem élük leplezetlenül a Szovjetunió ellen és egyben más békeszerető európai államok ellen irányul. Az ilyen tárgyalások szükségszerűen aláássák a nemzetközi bizalmat és szükségszerűen diszkreditálják a szerződéseket és egyezményeket megsértő kormányok politikáját. Az USA, Nagy-Britannia és Franciaország uralkodó körei a militarizmust Nyugat-Németországban felújítva azt hangoztatják, hogy ezt állítólag „Nyugat-Európa védelme érdekében" teszik. A szovjet kormány nem egyszer rámutatott arra, mily tarthatatlan és hamis ez az állítás, mennyire ellenkezik a valósággal. Ez látható abból, hogy a párizsi egyezményben részvevő államok közül egyiket sem veszélyeztette és inem is fenyegeti semmilyen agreszszió, semmilyen támadás. Ez államok közül egyik sem jelentette ki és nincs oka kijelenteni, hogy ellene fennáll ez a veszély: Az adott esetben tehát csak azért beszélnek „a védelem érdekeiről hogy a közvélemény előtt valahogyan mentegessék eljárásukat. Míg egyrészt a párizsi egyezményeket éppúgy, mint

1 az «szakatlanti tömjS

: más terveit nem lehet „a béke érdekei"-ről szóló hamis kifogásokkal mentegetni, másrészt nem nehéz mégérteni igazi céljukat. Teljesen világos, hogy a remilitarizált Nyugat-Németország bevonása a katonai csoportosulásokba ugyanolyan célokat követ, mint számos haditámaszpont létesítése a Szovjetunió és a népi demokratikus országok határainak közeiében.\És el kell ismernünk, hogy nem véletlen, hogy mindezzel lázas fegyverkezésre irányuló felhívások és egyre újabb agresszív kijelentések párosultak azzal, hogy a más országokkal való kapcsolatokat az erő alapján, a fegyverkezés további növelése alapján kell kiépíteni. Mi szükséges még ahhoz, hogy világos legyen, hogy a párizsi egyezmények é'ppúgy, mint az északatlanti tömb egyéb tervei, nem a békét, hanem az új háború elkészítését szolgálják? A párizsi egyezmények arról tanúskodnak, hogy az USA, valamint Nagy Britannia és Franciaország agresszív körei számára idegenek Németország egysége felújításának érdekei csak úgy, mint a német nép érdekei általában. Nyugat-Németországnak militarista állammá való átalakítása lehetetlenné teszi, hogy egyetlen békeszerető demokratikus állammá egyesüljön a békés Német Demokratikus Köztársasággal. Ezeket az agresszív köröket csupán az a lehetőség érdekli, hogy Nyugat-Németországot saját céljaikra használják fel. Ezért minden tervüket arra építik, hogy Véglegesen elvessék a német állam demokratikus és békés alapokon való felújításának gondolatát. Magára a német militarizmus felújítására azért van szükségük, hogy ennek alapján megegyezést érjenek el a német militaristákkal és a katonai csoportosulások segítségével a remilitarizált Németország részvételével minden téren erősítsék a Szovjetunió és a katonai csoportosulásokba nem tartozó európai or• szágok elleni nyomást. És ezt neve. zik „erőpolitikának". Ügy látszik, hogy már régen ideje volna megérteni, hogy semmilyen fenyegetéssel nem lehet megfélemlíteni a szovjet népet és a demokratikus országokat, amelyekben a munkásosztály uralkodik szövetségben a dolgozó parasztsággal és amelyek sikeresen haladnak előre a szocializmus építésében. Ha az ilyen kísérletek csődöt mondtak a múltbar^, annál reménytelenebbek az ilyen agresszív tervek ma, amikor a nagy Szovjetunió és a népi demokratikus országok helyzete és a szocializmus építésének további sikerei biztosabbak, mint bármikor valaha. Nincs a világon olyan erő, amely visszafordíthatná a történelem kerekét. A Szovjetunió elutasít a német militarizmus felújítására irányuló minden tervet és minden kísérletet, amellyel Németország egyik vagy másik részét bármilyen katonai csoportosulás érdekében akarnák kihasználni és amellett van, hogy Franciaország, Nagy-Britannia és az USA közösen a Szovjetunióval fogjon a német kérdés megoldásához. Ehhez nem csekély nehézségeket kell leküzdeni, azonban elsősorban megegyezést kell elérni a négy nagyhatalom között Németország egységének békés és demokratikus alapokon való felújítására. Ez viszont megköveteli, hogy megegyezés jöjjön létre az össznémet szabad választások megtartásáról, amelyekből az össznémet parlament kerülne ki és megalakulna az ögsznémet demokratikus kormány. Vajon lehetséges-e a négy nagyhatalom között olyan megegyezés a német kérdésben, amely megfelelne az európai biztonság érdekeinek és a német nép nernzeti érdekeinek is? A szovjet kormány úgy véli, hogy az ilyen megegyezés lehetséges. Ez a megegyezés teljesen lehetővé válik akkor, ha a Németország ezen vagy azon részének remilitarizálására irányuló tervek helyett mind a négy nagyhatalom célul tűzi ki megegyezés elérését Németország egységének, mint békeszerető és demokratikus államnak felújítása útján. Éppen ezért a szovjet kormány október 23-án újból javasolta, hogy hívják össze a négy nagyhatalom konferenciáját a német egység helyreállítása és e célból az össznémet választások megtartása tárgyában. Ezen a konferencián tárgyalnának az európai kollektív biztonság biztosításáról is, mivel e két feladat egymással szorosan összefügg. Annak ellenére, hogy már több mint egy hónap telt el azóta, e javaslatokra még mindeddig nem érkezett válasz. Ezzel szemben minden téren törekvés észlelhető abban az irányban, hogy minél hamarabb megkezdjék Nyugat-Németország remilitarizálását, ami nyilvánvalóan a Németország egységének felújításáról szóló négyhatalmi egyezmény meghiúsítására irányul. Rámutatnak arra, hogy a berlini értekezlet tapasztalatai megmutatták, nincs ok arra számítani, hogy megegyezés jön létre a négy nagyhatalom között Németország egysége felújításának kérdésében. Ezzel nem érthetünk egyet. Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy akkor a megegyezést az USA-nak, Angliának és Francia, országnak az „európai védelmi közösség" megalakítására irányuló tervei akadályozták, amelyeknek fő célja a német militarizmus felújítása volt, amit a Szovjetunió természetesen elutasított. Azóta azonban a közvélemény nyomására „az európai védelmi közösség terve" megbukott, s kedvezőbb feltételek állanak fenn a megegyezés elérésére Németország egysége felújításának kérdésében. Magától értetődik, hogy valóban kedvező feltételekről csak abban az esetben lehet majd beszélni, ha a német militarizmus felújítására irányuló összes terveket elvetik. Akkor alakulnak meg valóban a szükséges feltételek az össznémet szabad választások előfeltételeinek konk. rét megtárgyalására és azon javaslatok megvizsgálására, amelyeket e kérdésben a négy nagyhatalom terjesztett, vagy terjeszt elő. A Szovjetunió megegyezésre törekszik Franciaországgal, Angliával és az USA-val Németország kérdésében és elsősorban a német állam egysége felújításának kérdésében. És ez a megegyezés elérhető, ha mind a négy nagyhatalom azzal a célzattal fog cselekedni, hogy egymáshoz közelebb hozza Kelet- és Nyugat-Németországot és ha arra fog törekedni, hogy az egyesített Németország valóban békeszerető és demokratikus állam legyen. Az USA, Anglia és Franciaország már a háború befejezése utáni első években elérték Európában azt, hogy a német állam kettészakadt, nyugati és keleti részre oszlott. Most mindenki látja, milyen célokat követtek a nyugati hatalmak, amikor oly szívósan folytatták Németország szétdarabolásának politikáját. E politikával olyan helyzetet teremtettek, hogy Nyugat-Németországban a hatalom a német miiita/ risták kezébe került, akikkel a nyugati hatalmak agx-esszív körei most közös katonai szövetségeket alakítanak, amelyek a békés európai államok ellen irányulnak. Az USA, Anglia és Franciaország ma megkezdik Nyugat-Németország remilitarizálását abból a célból, hogy bekapcsolják katonai csoportosulásaikba, hogy Nyugat-Németországot szembeállítsák Kelet-Németországgal, a nyugateurópai országokat szembeállítsák más európai államokkal. Ez az út nemcsak a németek testvérháborújára, hanem új világháborúra is vezet. Ma szorgalmasan készítik elő a párizsi egyezmények ratifikálását. A nyugati hatalmak agresszív körei minden erejükből arra törekednek, hogy a lehető leggyorsabban megkezdjék ezeknek az egyezményeknek megvalósitását és ezáltal Nyugat-Németország remilitarizálásának nyílt megvalósítását és katonai csoportosulásokba való bekapcsolását. Ez azt jelenti, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása és megvalósítása jelentősen bonyolultabbá teszi az egész nemzetközi helyzetet. ' Amint a remilitarizált NyugatNémetország belép egyrészt az északatlanti tömbbe, másrészt az újonnan alakított nyugateurópai katonai egyesülésbe, jelentősen fokozódik az Amerikai Egyesült Allamok, Anglia és Franciaország által alakított katonai csoportosulások agresszív jellegeMivel az agresszív katonai csoportosulásokba tartozó országokban növelik a hadseregét, a háborús légierőket és egyéb háborús hadieszközöket s 'mivel ezek a katonai csoportosulások szóvetkeznek a Nyugat-Németországban felújított militarizmussal, a többi európai á'-, lamok kénytelenek lesznek hatásos intézkedéseket tenni védelmükre, támadás elhárítására. Ez a nyugati hatalmak politikája következtében kialakult helyzet szükségszerűen a lázas fegyverkezés további fokozására, az európai államok hadseregeinek és hadi költségvetéseinek emelésére vezet, ami jelentősen fokozza az összes európai nemzetek adó- és egyéb terheit. Mindez azt mutatja, hogy hanem mondanak lé arról a politikáról, amellyel egyes európai államok katonai csoportosulásokat alakítana« más európai államok ellen, nem lehet biztosítani a béke érdekeit Európában. Az ilyen katonai csoportosulások helyett, amelyeknek megteremtése új háborúra vezet, az kell, hogy az európai államok az európai kollektív biztonság megszervezésére egyesítsék törekvéseiket. A kollektív biztonsági rendszer megteremtése — az európai béke megőrzéséhez és megszilárdításához vezető út. Már a négy nagyhatalom berlini konferenciáján ez év kezdetén javasolta a Szovjetunió, hogy tárgyalják meg ,,az euiopai kollektív biztonságról szóló összeurópai szerződés" alapelveire tett javaslatot, amelyet a Szovjetunió akkor benyújtott. Annak ellenére, hogy ez a javaslat nem részesült megfelelő támogatásban Franciaország, Anglia és az USA részéről, a hatásos európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésének kérdése ettől az időtől az összes európai nemzetek figyelmének középpontjában állott. A szerződés tervezetében arról van szó, hogy a szerződésben részt vehet valamennyi európai állam, -ekintet nélkül társadalmi rendszerére, tehát mindazok az államok, amelyek elismerik a szerződés céljait és megfelelő kötelezettségeket vállalnak. Megállapította továbbá, hogy Németország egyesítéséig a szerződés egyenjogú résztvevői lehetnek a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság és'Németország egyesítése után a szerződés résztvevője lehet az egyesített német állam. E szerződés tervezete továbbá megállapította, hogy a szerződésben résztvevő államok kötelezettséget vállalnak, hogy tartózkodnak bármilyen kölcsönös támadástól, erőszakos fenyegetéstől és a közöttük felmerülő bármilyen ellentétet békés eszközökkel, az ENSz alapokmánya alapján oldjanak meg. Abban az esatben, ha Európában fegyveres támadás érné a szerződés egyik vagy néhány résztvevő államát, a szerződésben résztvevő államok mindegyike köteles segítséget nyújtani annak az államnak vagy államoknak, amelyek ellen a támadás irányul. Ezt a segítséget minden rendelkezésre álló eszközzel, fegyveres erők alkalmazásával is meg kell adni a nemzetközi béke és az európai biztonság helyreállítása és fenntartása érdekében. A szerződésben résztvevő államok kötelezik magukat, hogy nem vesznek részt semmilyen koalícióban, vagy szövetségben és nem kötnek semmilyen egyezményt, amelynek célja ellenkeznék az európai kollektív biztonságról szóló szerződés céljaival. A szovjet kormány nézete szerint az európai szerződés alapvető intézkedéseire vonatkozó e javaslata vagy más ehhez hasonló javaslat a kollektív biztonsági rendszer megteremtésének alapjául szolgálhat, és valóban biztosítja az európai népek békéjét és biztonságát. Amikor a szovjet kormány előterjesztette az említett szerződés tervezetét, egyben készségét nyilvánította, hogy esetleges más javaslatokat is megtárgyalj.on, amelyek hozzájárulhatnának a megegyezés eléréséhez az összes érdekelt államok között. Meg kell azonban állapítani, hogy a szovjet kormánynak az USA, Anglia és Franciaország kormányaihoz intézett ismételt javaslatai ellenére, amelyekben felhívta e kormányokat a béke ügyére nézve olv fontos kérdés megtárgyalására, az említett kormányok e tárgyalások elől kitértek. A szovjet kormány által előterjesztett. javaslat ellen emelt kifogások. amint ismeretes, először az USA-nak az európai kollektiv biztonsági rendszerben való részvételére és másodszor a szovjet kormánynak az északatlanti szövetséghez való viszonyára vonatkoztak. Amikor a szovjet kormány már márciusban az USA részvétele mellet nyilatkozott az összeurópai szerződésben és készségét nyilvánította, hogy az érdekelt kormányokkal együtt megtárgyalja a Szovjetunió részvételének kérdését az északatlanti szerződésben, a három nyugati hatalom kormányai új érveket kerestek, hogy elutasíthassák az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésének közös megtárgyalását. Kilenc hónappal ezelőtt a szovjet kormány a berlini konferencián benyújtotta az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésére tett javaslatait Az USA, Anglia és Franciaország kormányai e javaslatokat nem fogadták el. Július 24-én, vagyis négy hónappal ezelőtt a szovjet kormány azt javasolta, hogy e kérdés megtárgyalására hívjanak össze összeurópai konferenciát és azután javaslatot nyújtott be, hogy ezt a kérdést előzetesen tárgyalják meg a négy hatalom konfereciáján, azonban a három nyugati hatalom a Szovjetuniónak ezeket a javaslatait sem fogadta el. Mivel az utóbbi időben megmutatkozott, "fiogy aktív intézkedéseidet tettek abban az irányban, Hogy gyorsított ütemben ratifikálják a párizsi egyezményeket, amelyek az európai kollektív biztonság elvei ellen irányulnak, a szovjet kormány Lengyelország és Csehszlovákia kormányaival való megfelelő tanácskozások után azt javasolta, hogy e kérdés megtárgyalására november 29-ére hívjanak össze összeurópai konferenciát. Most tudjuk, hogy az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormányai ezt a javaslatot sem fogadták el. A szovjet kormány tehát ebben áz évben három ízben javasolta az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormányainak az európai kollektív biztonság égető és nagyon időszerű kérdésének megtárgyalását. Az említett kormányok azonban ezeket a javaslatokat egy ízben sem támogatták. Az USA, Nagy-Britannia és Francia ország kormányai nem mer részelik egyenesen elutasítani az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésére tett javaslatot. Nyilvánvalóan azért, mert nem hagyhatják figyelmen kívül azt a tényt, hogy az európai nemzetek körében növekszik az európai béke és biztonság megszilárdítására irányuló törekvés. Az említett államok kormányai azonban mindent megtesznek, hogy megakadályozzák az európai kollektív biztonság megszervezését. Emlékeztetni kell arra, hogy ezek a kormányok nemcsak hogy kitérnek az európai kollektív biztonságról szóló összeurópai szerződés javaslatának megtárgyalása elől, amelyet a Szovjetunió nyújtott be, hanem ők maguk sem nyújtanak be semmilyen saját javaslatot e kérdéssel kapcsolatban. És ez nem véletlen. Jelenlegi terveik kifejezésre jutnak a párizsi egyezményekben, amelyeknek célja nem az európai kollektív biztonság és béke biztosítása, hanem katonai csoportosulások megteremtése a remilitarizált Nyugat-Németország bevonásával. Ezek a csoportosulások a háborús veszély fokozodására vezetnek Európában és tovább fokozzák a nemzetközi feszültséget. Mindenki tudja, hogy már néhány éve fennáll Európában az agresszív északatlanti tömb katonai szervezete. E szervezetnek saját katonai vezérkara van, amely kidolgozza az új európai háború terveit, számos katonai, légi és tengerészeti támaszpontot épít a Szovjetunió és a népi demokratikus országok határainak közelében. Ennek az agresszív csoportosulásnak főparancsnoka egy amerikai tábornok, aki időről-időre szívesen tart kérkedő harcias beszédeket. A párizsi egyezmények további és különösen veszélyes szakaszát jelentik az új európai háború előkészítésének. A Szovjetunió, Lengyelország és Csehszlovákia, Magyarország és Románia, Bulgária, Albánia és a Német Demokratikus Köztársaság népei, amelyeknek kormányai képviselve vannak ezen a konferencián, jól tudják, hogy a nyugati imperialista hatalmak jelenlegi tervei nemcsak különös éberségei' követelnek meg, hanem gyakorlati lépéseket js ezen országok biztonságának biztosítására. Ezt tudniok kell a többi európai és nem európai nemzeteknek is. Konferenciánkon jelen van a Kínai Népköztársaság képviselője, amely köztársaságnak részvétele a fontos nemzetközi problémák megoldásában megfelel valamenynyi békeszerető nemzet érdekeinek. Az európai országok és a Kínai Népköztársaság közötti baráti együttműködés fejlődése hozzájárul az európai békének és az egész világ békéjének megszilárdításához. Mivel a legközelebbi időben e párizsi egyezmények ratifikálására és megvalósítására készülnek, a békeszerető nemzetek nem szorítkozhatnak azokra az intézkedésekre, amelyeket védelmük biztosítására eddig megvalósítottak. Ez elsősorban azokra az ,államokra vonatkozik, amelyek e konferencián képviselve vannak. Vonatkozik ez természetesen a töljbi békeszerető államokra is, amelyek nem akarnak az új európai háború előkészítésének é

s kirobbantásának kiszolgálói és segítőtársai lenni. A békeszerető európai államoknak biztonságuk hatásos biztosítása érdekében erőiket egyesíteniök és jeléntősen szilárdítaniok kell arra az esetre, ha a párizsi egyezmények ratifikálására és megvalósítására sor kerülne. Ennek érdekében megfelelően elő kell készíteni védelmi képességük megeró'sítésére olyan intézkedéseket, amelyek megfelelnének a jelenlegi helyzetnek. Ez a konferencián résztvevő államoktól megköveteli, hogy közös intézkedéseket tegyenek a erők Pl "i->ok pa(Folytatás a 4. oldalon.) á