Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-28 / 313. szám, kedd

23 msm '1 954. december 21". Hruscsov elvtárs beszélgetése Jolin Bernal angol tudóssá Hruscsov elvtárs 1954. szeptember 25-én fogadta John Bernal professzort. „A népek közötti béke megszilárdításáért" elnevezésű nemzetközi Sztálindíjas angol tudóst és közéleti személyiséget. Bernal professzor néhány napja a Timesben közölte Hruscsov elvtárssal folytatott beszélgetésének egyes részleteit. Alább következik a beszélgetés alkalmával készített feljegyzés teljes szövege: Kérdés: A Szovjetunió új mezőgazdasági politikája külföldön sok szóbe- j szédre adott alkalmat. Gyakran új mezőgazdasági válság tünetének és a kollektív rendszer csődjének tüntetik fel ezt a politikát. A mezőgazdaság hatalmas támogatását, a sok új rendeletet, sőt a mezőgazdasági kiállítást is e nézet igazolásául emlegetik. A szibériai és a kazahsztáni szűzföldek sürgős megműveléséből ugyancsak a helyzet súlyosságára következtetnek. Ezért szeretném, ha öntől, az új irányvonal epvik felelős tényezőjétől megtudhatnám, milyen politikai elgondolásokhoz igazodtak önök ebben a kérdésben. Válasz: Ön természetesen olvasta a sajtóban a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága üléseinek a Szovjetunió mezőgazdasága továbbfejlesztésére vonatkozó anyagát. Ezek a határozatok külföldön nagy visszhangot keltettek. A Szovjetunió ellenségei szeretnék kihasználni a mezőgazdaságban mutatkozó hibákról kifejtett bírálatunkat és a maguk szájaíze szerint csűrik-csavarják ezt a bírálatot. Igaz, élesen bíráljuk a mezőgazdaságban elkövetett hibáinkat. Da nem érzünk semmiféle beteges bűnbánatot s nem foglalkozunk önkorbácsolással sem. Bírálunk, mert a szigorú bírálat megkönnyíti, hogy funkcionáriusaink mélyebben felismerjék és megértsék gyengeségeinket, hogy jobban dolgozzanak s gyorsabban megszüntessék a hibákat. A Szovjetunió Kommunista Pártja az ország iparosításának sikerei alapjan arra igyekszik, hogy két-három év alatt fellendítse a közszükségleti cikkek termelését. Érthető, hogy a közszükségleti cikkek termelésének növelése végett gyorsabban kell fejleszted a mezőgazdaságot s különösen jelentősen kell növelni a gabonatertnélést. Külföldön gyakran ismételgetik: Sztálinnak a XVIII. pártkongrésszuson és Malenkovnak a XIX. pártkongreszszuson tett, a gabonaprobléma teljes megoldására utaló nyilatkozata ellenkezik a Szovjetunió Kommunista Pártja KB legutóbbi ülésein hozott határozatokkal, amelyek szerint növelni kell a gabonatermelést és növelni kell a szűzföldek • gabona-vetésterületét. Itt voltaképp nincs semmiféle ellentmondás. Sztálin is, Malenkov is, helyesen állapította meg, hogy tökéletesen kielégíthetjük a lakosság gabonaszükségletét. Országunk gabonatermése kielégíti szükségleteinket. Most is van eleg> idő gabonánk s megvannak a szüksée^s tartalékaink is. De nemcsak kenyérrel él az ember. Egyéb szükségletei közvetve megkövetelik/a gabonatermelés fokozását is. A »Szovjetunió fejlődése, az ország gazdagénak megerősítése s ennek alapjai? a dolgozók anyagi helyzetének javulása legutóbbi néhány év alatt nagyon megnövelte a keresletet korábban csak kevéssé gyártott áruk iránt is. Évente csökkentjük az árakat, emeljük a munkások és alkalmazottak reálbérét; ennek következtében a lakosság vásárlóképessége növekszik. Érthető, !-. gy ezzel csökken a gyengébb minőségű áru iránti kereslet és ellenkezőig, jelentősen nő a kitűnő minőségű árak kereslete. Egyre többen követelnek csemegeárukat az áruházakban. A irú után, amikor az árak magasak • lak, a lakosság közszükségleti cik':: !;kel való ellátása kielégítőnek látszott. De most, amikor az árak évek óta meglehetősen csökkentek, egyes árukban bizonyos hiány észlelhető, bár ezeknek az áruknak a termelése ugyancsak növekedett. A jobb minőségű árúk iránti kereslet a lakosság széles köreire kiterjed. Mindenképp ki kell elégítenünk ezt a keresletet. A kapitalizmus viszonyai közt ilyen helyzetben, azaz, ha Emelkedik az áruk iránti kereslet s felülmúlja a kínálatot, ragyogó profitszerzési lehetőségek nyílnának. Nálunk ilyesmiről szó sincs. A szocialista út: a termelés fejlesztése és az árcsökkentés politikájának folytatása. Ebhől a szempontból kell néznünk a látszólagos gabonahiányt is. Nincs itt semmiféle válság. Helyzetünk nem rosszabb, hanem jobb, mint bármikor. De fejlődésünk magasabb fokán a közszükségleti cikkek iránti kereslet jelentősen növekszik. Pártunk következetesen és állhatatosan folytatja a közszükségleti cikkek termelésének minden eszközzel való növelésére és a dolgozók növekvő szükségleteinek maximális kielégítésére irányuló politikát. Csakhogy az árutermelés színvonala nem emelkedhet, ha nem emeljük a gabonatermelés színvonalát, mivel végső fokon a gabona minden más élelmiszer alapja, sőt sok közszükségleti cikk termelésének is alapja. Nagyobb gabonatermés kellett, tehát elhatároztuk a gabonanövények termesztésére kiválóan alkalmas kazaksztáni és szibériai termékeny szűzföldek kihasználását. Az új földek ontják a legolcsóbb gabonát. A szűzföldek vidéke sok-sok mérföldön megszakítás nélkül húzódó síkság. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a szántó-vető reggeli után beáll a barázdába, a fordulóban megebédel, s vacsorára visszatér. Ott a gabona önköltsége minimális, ezért azon a vidéken hasznos a termelésünk. Két év múlva megoldjuk a vállait feladatot. Először 13 millió hektár szúzföld feltörését terveztük. E terv biztosan megvalósul. 1951-ben több mint három és fél millió hektár szűzföld bevetése és több mint 17 millió hektár szúzföld felszántása biztosítja a jövö évi termést. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa felülvizsgálta az eredeti terveket és a lehetőségek mérlegelése után úgy határozott, hogy 1956-ban 28—30 millió hektár -szüzföldet kell gabonával bevetni. Ha hektáronként csak 10 mázsás termésünk lesz is, körülbelül 300 millió mázsa, vagyis 1800 millió pud gabonát takaríthatunk be. Ez a minimum, mert ott á terméshozam gyakran háromszorosa az említett számnak. Hazánk e szűzföldek hasznosításakor annyi gabonához jut, hogy kielégíthetjük a lakosság teljes. szükségletét, fellendíthetjük az állattenyésztést s megteremthetjük az export és tartalékok alapját. Jobban segíthetjük a baráti országokat, például a keves gabonát termesztő . Csehszlovákiát és a Német Demokratikus Köztársaságot, úgyszintén az aszályos esztendőkben gabonában szűkölködő Romániát, Magyarországot és Bulgáriát. Ha növeljük a gabonatermelést, sok gabonát használhatunk fel takarmányozásra is. Ez lehetővé teszi a sertés- és más állatállomány növelését, takarmányozásának megjavítását, a gabona hússá változtatását. Egy ukrán közmondás szerint: „Nincs a világon szebb madár a sertéskolbásznál." A gabonatermelés növelésével minél több ilyen madarat akarunk. A szűzföldek hasznosítása hozzásegít bennünket, hogy gyorsan fokozzuk az állattenyésztéshez szükséges takarmány termesztését. Több földet szabadíthatunk fel takarmánynövények termesztésére is. Ez lehetővé teszi a tejtermelés, állattenyésztés produktivitásának fokozását, a juhállomány szaporítását és a gyapjútermelés növelését. A gabonatermelés növelése lehetővé teszi majd, hogy hazánk más vidékéin is felszabadítsuk a gabonával bevetett földterületek egy részét más fontos növények termesztésére. Most a gabonán kívül, mint már. említettem, sok más termékre is szükségünk van. Ezek a termékek meglesznek, mihelyt a már megművelt földeken növeljük a többi növény vetésterületét. Gondoljunk csak a cukorra. Több kell belőle, mint eddig, ezért Ukrajnában körülbelül 300.000 hektárral növeljük a cukorrépával már bevetett földterületet. Ugyanez vonatkozik a gyapotra, a főzelékfélékre és más növényekre, amelyek sok vizet és gondos munkát kívánnak. Most a gabonavetésnek a lakottabb területeken való bizonyos csökkentése árán növelhetjük az ipari növények vetésterületét. Ilyenformán az a feladatunk, hogy az új gabonatartalékokból megjavítsuk az ország lakosságának élelmiszerellátását. Ön termeszetesen megkérdezheti: ha mindezek a kincsek, vagyis a szűzföldek állandóan előttünk hevertek, miért nem gondoltunk korábban rájuk? A nép már a forradalom előtt is gondolt rájuk. Sőt a cárok is gondoltak a nagyszerű földek felhasználására. De nem győzték erővel. Nem győzte a szovjet hatalom sem első évtizedeiben, amikor mezőgazdasági gépiparunk még nem volt elég | fejlett. A két év aiatt felszántandó szűzföldek területe egyenlő Ukrajna egész vetésterületével és másfélszerese Ukrajna gabonavetési területének. Sok tízmillió paraszt kellett volna e földek hasznosítására, de erre nem volt elég emberünk. Csak most, amikor már van fejlett szocialista iparunk, amikor a szovjet gépgyártás elérte mostani színtjét, csak most vált lehetővé, hogy aránylag kevés emberrel műveljünk meg ily óriási földterületet. 1954-ben 120.000 (15 lóerősre átszámított) traktort, 10.000 kombájnt és sok más gépet küldtünk a szűzföldek hasznosítására. Hangsúlyozzuk, a mezőgazdasági gépgyártási program növelése nélkül adjuk át ezeket a gépeket. Amikor határozatot hoztunk erről a tervről, önkéntesekhez fordultunk; a szűzföldek hasznosítására több tízezei ember kellett, de a párt felhívására rögtön sokkal többen jelentkeztek, mint amennyit használhattunk. Ha vannak gépek és emberek, semmi sem akadályozhat meg bennünket, hogy annyi gabonát termeljünk, amennyit akarunk. Nem feledkezhetünk meg jől megművelt területeinkről sem. hisz önök látták a mezőgazdasági kiállítást. Nem szórakozás céljára nyitottuk ezt meg. A kiállításon bemutatjuk minden terület legjobb kolhozainak eredményeit. A parasztok ideutaznak, megismerkednek ezekkel az eredményekkel, azután megértik, hogy ők is elérhetnek ilyen eredményeket. Arra törekszünk, hogy mindenképp erősítsük a kolhozokat, a szocialista mezőgazdaság szilárd alapját. A középszerű kolhozokat a legjobbak színvonalára akarjuk emelni. A kiállítás igazi népegyetem. Kérdés: A kiállítás egyik jellegzetessége, hogy nagy figyelmet fordít a falusi villanytelepek fejlesztésére. Ezek aránylag kicsik, s én úgy vélem, hogy nem gazdaságosak, mert az általuk termelt energia drágább a most épített hatalmas villamoseröművekben termelt energiánál. Hogyan értsem ezt? Válasz: Önnek teljesen igaza van: a kis villanytelepek energiája jóval drágább, mint a nagy erőművek energiája. De mégis jobb, ha a kolhozok kis villany telepeket építenek. Gondoljuk meg, hogy nálunk meglehetős a viilamosenergiahiány, bár a legutóbbi években nagy villanyerőművek épülnek. Az ipar majdnem teljesen elnyeli a nagy villanyerőművek által termelt energiát. Világos, hogy elsősorban az ipar villamosenergia szükségletét kell kielégítenünk. Ezért a mezőgazdaság egyelőre még kevés energiát kap a nagy viilanyerömüvektól. A kolhozok kis villanytelepeket építenek, mert ezek energiája így is olcsóbb, mint a mezőgazdaságban alkalmazott egyszerű motorok energiája. A kolhozok e kis villanytelepek építésével emelik a mezőgazdaság gépesítésének és villamosításának színvonalát s nemcsák a mindennapi szükségletekre, hanem főképp á villamosenergiával működő mezőgazdasági technika alkalmazására használják fel az energiát. A kiskapacitású villanytelepek építése tehát helyesnek bizonyul, mert e telepek kielégítik a kolhozok halaszthatatlan szükségleteit. Az ország villamosításának növekedésével a nagy erőművek több energiát fognak adni a mezőgazdaságnak; ez a folyamat máris megkezdődik. Kérdés: Az új földek hasznosításának tulajdonított jelentőség természetesen felveti a következő kérdést: nem jelenti-e ez a Szovjetunió délkeleti vidékeit sújtó aszály leküzdésére tervezett nagy öntözési munkák és más tervek törlését vagy legalábbis csökkentését. Ügylátszik, most Ázsia fejlesztésével jobban törődnek, mint Európa fejlesztésével. Vajon igaz-e ez s ha igaz, mi az oka? Válasz: Kérdése teljesen jogos s nyomban válaszolhatok rá. Nemcsak hazánk egyik vagy másik vidékének fejlesztésére törekszünk, hanem az egész Szovjetunió fejlesztésére jelenlegi szükségleteinkhez és meglévő tartalékjainkhoz képest. Például növelni akarjuk a mezőgazdasági termékek termesztését. Ez lehetséges megművelt területeink belterjesebb kihasználásával is, a szűzföldek hasznosításával is. Minden lehetőt megteszünk a terméshozam növelésére minden területen. A terméshozam növeléséhez sok műtrágya kell, ezért sok új üzemet kell építenünk. Mindez időbe telik, mi azonban nem vérhatunk. Ma, mint már mondtam, a legnagyobb gazdasági előny a szűzföldek felhasználásából származik. Ezeknek a földeknek a hasznosítása a legjobb eszköz a gabonatermelés gyors növelésére. De mi nemcsak a vetésterületeket növeljük, hanem a mezőgazdaság belterjesebb müvelésére is törekedünk. Tehát megszüntetjük-e vagy csökkentjük az öntözési munkát? Semmi esetre sem. Az öntözés meglesz, főképp ott, ahol a legelőnyösebb az értékes növények, a "zöldségfélék, a gyapot, a szőlő termelésére. De egyelőre nem ez a legfontosabb. Egyelőre oda összpontosítjuk erőinket, ahol a legnagyobb termés ígérkezik. Ez a gazdasági előnyök és lehetőségek egyszerű számvetésének a kérdése. Hová irányítsuk ma az új traktort? A régi földekre-e, ahol ez a traktor naponta csak 10 hektárt szánthat fel, vagy az új földekre, ahol ennek többszörösén dolgozhat s ahol sokkal több gabonát termelhetünk? > Tudom, külföldön elhíresztelték, hogy az új mezőgazdasági intézkedések gyökeresen megváltoztatják a szovjet gazdaság politikáját. Ezek az állítások helytelenek. Változatlanul fejlesztjük az ipart; nem áldozzuk fel az ipart a mezőgazdaságnak. Az ipar valamennyi ágának fejlesztése folytatódni fog a kijelölt terv szerint, s ezentúl is elsősorban a nehézipar fejlesztésére fogunk törekedni. Az idén és a következő, az 1955. évben gyártott lánctalpas traktoraink, ekéink, vetőgépeink és néhány más mezőgazdasági gépünk, főképp a szűzföldekre kerülnek majd. Ezért a lánctalpas traktorok száma sem az idén, sem a következő évben nem fog növekedni a , korábban megművelt területeken; ezekre univerzális traktorokat, kultivátorokat és más talajmegmunkáló szerszámokat, a már működő traktorokhoz pedig alkatrészeket fogunk küldeni. Ezalatt országszerte növekszik a gabonatermelés s mi visszatérhetünk a kész mezőgazdasági gépek arányosabb elosztásához. BULGÁRIA A bolgár nép nagy megnyugvással fogadta a francia nemzetgyűlés szavazásának eredményét. A bolgár újságok az első oldalon nagy címekkel közlik a nemzetgyűlés szavazásának eredményét. Az „Otecsestven Front" című újság ezt írja vezércikkében, melynek címe a „Francia nép hangja": Franciaország nem egyezik bele a német Wehrmacht felfegyverzésébe. Ezt világosan bizonyította a francia nemzetgyűlés december 24-i szavazása. Ez új győzelme a francia nép hazafias erőinek és a békeszerető európai népeknek. Igen sok bolgár városban, üzemben és hivatalban gyűléseket tartottak, melyeken a dolgozók jókívánságaikat fejezték ki a francia nép hazafias erői sikereinek és kifejezfsre juttatták, hogy bíznak a béke erőinek győzelmében. JUGOSZLÁVIA A Politika című újság párizsi tudósítója írja, hogy a francia nemzetgyűlési vita előtt Párizsban olyan nézet uralkodott, hogy tekintet nélkül Nyugat-Németország felfegyverzése gondolatának nagy népszerűtlenségére, a francia nemzetgyűlés nagy többsége mégis ratifikálni fogja ezt az egyezményt. Ezért a párizsi egyezmények első cikkelyével kapcsolatos szavazás eredménye igen nagy meglepetés volt az e nézet képviselőinek. Bár a francia parlament nem mondta ki még az utolsó szót — Mendes France kérte a cikkely további olvasását — mégis a december 24-i szavazás erős ütést mért a nyugat-európai unióra, s leginkább Mendes France-ra. Ez a szavazás a valóságban nyilvános elítélése Nyugat-Németország felfegyverzésének, éppen úgy, mint ahogy ez az „európai védelmi közösség" visszautasításánál is megmutatkozott. A vitában, amely már negyedik napja tartott a Bourbon-palotában világosan látni a parlament véleményét. A képviselők többsége NyugatNémetország. felfegyverzésében veszélyt lát Franciaországra és az egész világ békéjére. MAGYARORSZÁG Az összes központi újságok Magyarországon december 25-én részletesen kommentálják a francia parlamentnek a párizsi egyezmények ratifikálása kérdésére vonatkozó szavazása eredményeit. A Szabad Nép „Párizs ismét nemet mondott" címú vezércikkében azt írja, hogy a párizsi egyezmények törvényjavaslata első cikkelyének viszszautasítása a francia parlamentben a francia nép győzelme és győzelme az összes békeszerető európai népeknek. Franciaország egyszerű emberei megértették, hogy Nyugat-Németország újrafelfegyverzése országukat örvénybe sodorja — írja a Szabad Nép és ez a felismerés mutatkozik meg a francia parlament képviselőinek magatartásán is. NEW YORK A „New York Times" londoni levelezője, Middleton értékeli a brit kormánykörök magatartását a francia nemzetgyűlési szavazások eredményével kapcsolatban és azt írja: „Nagy az izgalom az angol külügyminisztériumban". Middleton véleménye szerint „létezik még valamilyen lehetőség, hogy politikai manőverekkel megváltoztassák a francia nemzetgyűlés ratifikáció» vitáját", de a brit kormánykörök' nem táplálnak nagy optimizmust. Mint a New York Times párizsi tudósítójának, Callendernek híreiből kitűnik, a francia közvélemény fel van háborodva az erőszakos nyomás miatt, amely különösen kitűnt, amikor nyilvánosságra hozták az Eden és a Dulles közötti december 24-i telefonbeszélgetést. ,,A nemzetgyűlést ez a kívülről jövő nyomás semmiképpen sem téríti el " Avval az USA és angol fenyegetéssel kapcsolatban, hogy Nyugat-Németországot felfegyverzik, tekintet nélkül a francia nemzetgyűlés kívánságaira, tipikus a bonni uralkodó körök állásfoglalása, amelyről a New YorkTimes bonni tudósítója, Handler ír. Handler rámutat arra, hogy „a kétoldali megegyezést Washingtonnal Nyugat-Németország felfegyverzésére vonatkozólag, tekintet nélkül Franciaország kívánságaira, Bonnban úgy nézik, mint fantasztikus javaslatot. .." Handler több okot sorol fel arra, hogy a' nyugat-európai katonai unió megállapítása, amelyben részt vesznek a nyugatnémet fegyveres erők, nem lehetséges Franciaország részvétele nélkül... A New York Herald Tribune című újság bonni tudósítója, Coblenz pesszimisztikusan értékeli Nyugat-Németország felfegyverzését Franciaország beleegyezése nélkül az úgynevezett német-amerikai, vagy angolamerikai-német katonai unió keretében. Ez a fenyegetés, mint ismeretes, fő pontja az USA és Nagy-Britannia propagáciős kampányának, melynek célja fokozni a nyomást a francia nemzetgyűlés felé és ilyen módon kényszeríteni, hogy egyezzék bele a párizsi egyezmények ratifikálásába. Az amerikai sajtó jelentései nem hagynak kétséget afelől, hogy minden lépést megtesznek Franciaország kényszerítésére, hogy elfogadja Nyugat-Németország felfegyverzésének tervét a december 27-i szavazáson. Vezető amerikai személyiségek és a sajtó végül is megsérti Franciaország nemzeti büszkeségét és kijelentik, hogy nem ismerik el Francraorszáyot nagyhatalomnak. Sajtójelentések mutatják, hogy a nyomást leginkább Washington vezeti. A feladatok szétosztásánál Londonra a végrehajtó szerepe vár. A New York Herald Tribune című újság tudósítója azt a hírt közölte Londonból, hogy a brit külügyminiszter kijelentésének célja az volt, hogy „befolyásolja a francia nemzetgyűlési képviselőket és kényszerítse őket hogy változtassák meg álláspontjukat." Az európai népek nagy örömmel üdvözölték a francia nemzetgyülés döntéséi