Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-28 / 313. szám, kedd

ia oi. üecembei' 2tí. III szo A Szovjetunió Legfelső Bírósága ítélkezett Abakumov és bűntársai felett A december 24-i szovjet lapokban „A Szovjetunió Legfelső Bíróságán" címmel az alábbi közlemény jelent meg: 1954. december 14-e és 19-e között a Szovjetunió Legfelső Bíróságának katonai kollégiuma Leningrádban nyil­vános tárgyaláson foglalkozott V. Sz. Abakumovnak, a Szovjetunió volt ál­lambiztonsági miniszterének, A. G. Leonovnak, a Szovjetunió állambizton­sági minisztériuma különlegesen fontos ügyekben nyomozó osztálya volt veze­tőjének, V. I. Komarovnak és M. T. Li­hacsovnak, a különlegesen fontos ügyekben nyomozó osztály volt helyet­tes vezetőinek, továbbá I. A. Csernov­nak és J. M. Brovermannak, a Szovjet­unió állambiztonsági minisztériuma volt munkatársainak bünügyével. A vádlottakat az OSzSzSzK büntetőtol ­vénykönyvének 58-lb, 58-7, 58-8 és 58-11 pontjában meghatározott bűn­cselekményekkel vádolták. A bíróság előtt lefolyt bizonyítási eljárás teljesen igazolta az előzetes nyomozás adatait és f? vádlottak ellen emelt vádakat. Abakumov vádlott, akit Berija a Szovjetunió állambiztonsági miniszteré­vé tett, a bűnös összeesküvő csoport közvetlen részvevője volt és mint ilyen, Berija megbízásából a kommunista párt és a szovjet kormány ellen irányuló ellenséges feladatokat hajtott végre. Abakumov ugyanolyan bűncselekmé­nyeket követett el mint Berija, a ka­landok és politikai provokációk útjára lépett. Abakumov a pártapparátus, a szovjet apparátus egyes munkatársai és a szovjet értelmiség képviselői el­len bűnügyeket eszelt ki. A bizonyítási eljárás megállapította, hogy Abakumov és bűntársai sok esetben bűnügyeket hamisítottak és bűnös módon lábhal tiporták a szocialista törvényességet. Az Abakumov és bűntársai által ha­misan megvádolt személyeket ma már teljesen rehabilitálták. Abakumov, hogy titokban tartsa bűn­cselekményeit, megtiltotta, hogy a le­tartóztatottaknak az SzKP Központi Bi­zottságához és a szovjet kormányhoz intézett kérelmeit és panaszait rendel­tetési helyükre juttassák. . A Szovjetunió Legfelső Bíróságának katonai kollégiuma megállapította, hogy az Abakumov és cinkostársai ellen emelt vádak teljes bizonyítást nyertek. I. A. Csernov vádlottat 15 évi javító munkatáborra, J. M. Broverman vád­lottat 25 évi javító munkatáborra, V. Sz. Abakumov, A. G. Leonov, V. 1. Ko­marov és M. T. Lihacsov vádlottakat pedig a legsúlyosabb büntetésre, golyó általi halálra ítélte. Az ítéletet a jelenlevő hallgatóság nagy megelégedéssel fogadta. Az ítéletet végrehajtották. Jugoszlávia elnökének és India miniszterelnökének közös nyilatkozata Mint az Indinfo hírügynökség jelen­ti, december 23-án az indiai parla­ment mindkét háza elé terjesztették Tito jugoszláv elnök és Nehru indiai­miniszterelnök közös nyilatkozatát. A nyilatkozat szerint Tito elnöknek Neh­ru miniszterelnökkel folytatott meg­beszélései általános vonásokban a nem­zetközi problémák, köztük a tárgyalá­sok részvevői számára közös érdeke­ket jelentő problémák alapvető vonat­kozásait érintették A nyilatkozat ki­emeli, hogy az India és Jugoszlávia közötti kapcsolatok „mindkét ország szuverenitása, függetlensége és integ­ritása elismerésének elvén, a meg nem támadás, az egyenjogúság, a kölcsö­nös megbecsülés és az egymás, vala­mint más országok belső ügyeibe va­ló be nem avatkozás elvéi, a' maguk számára és az egész világ számára a békés egymás mellett élés feltéte­leihez való közeledés elősegítetésén ala­pulnak. Ennek a^ alapvető eszmének kell uralkodnia a nemzetközi kapcso­latokban és fő elemét kell képeznie az ENSz politikájának és tevékenységé­nek." „Az elnöknek és a miniszterelnöknek meggyőződése — hangzik a továbbiak­ban a nyilatkozat, — hogy az egymás közti kapcsolataikat megszabó elvek szélesebb körben alkalmazhatók. Ha ezeket az elveket elfogadnák, úgy azok jelentős hozzájárulást jelentené­nek a nemzetközi feszültség enyhí­téséhez és a rendezetlen viszályok megoldásához." A szovjet írók második kongresszusa A szovjet írókongresszus ülésén megjelentek a munkásosztály ifjú nemzedékének képviselői: a munka­erőtartalékok iskoláinak tanulói és sa- ^ játkezűleg készített ajándékokat ad­tak át a kongresszusnak, újabb si­kereket kívánva az íróknak alkotó munkájukhoz. A külföldi irodalom képviselői to­vábbra is nagy figyelemmel kísérik a kongresszus munkáját. A 22-i ülésen felolvasták a Kínai írószövetség üd­vözlő táviratát, továbbá álmagyar, né­met és mongol írószövetségnek, vala­mint a Bolgár Tudományos Akadémiá­nak és több más ország kulturális ki­válóságainak üdvözlő táviratait. A kongresszuson felszólalt Ernest Fi­scher osztrák író is. Oscar Parland a finn irodalom képviselői nevében üd­vözölte a kongresszust. December 23-án a szovjet írók II. kongresszusa folytatta tanácskozásait. A délelőtti ülésen Vagyim Szobko az ukrán drámairodalom fejlődéséről számolt be. Méhti Húszéin azerbaj­dzsáni író arról beszélt, milyen nagy jelentőségűek az orosz irodalom gaz­dag hayvomanyai a Szovjetunióban élő népek irodalmának fejlődése szem­pontjából. Turszun Zade a tádzsik pró-. záirodalom és költészet fejlődését is­mertette. A kongresszus december 23-i dél­előtti ülésén tovább folyt a vita a szov­jet irodalom fejlődésének kérdéseiről. Vszevolod Kocsetov és Leonyid Szo­boljev felszólalása után Vlagyimir Jer­milov professzor és Marietta Saginjan írónő az irodalmi kritika kérdéseivel foglalkoztak. A kongresszus külföldi vendégei közül Jack Lindsay angol és Li Gi koreai író szólaltak fel. Ezután a Magyar Népköztársaság né­pének írói és olvasői nevében Veres Péter üdvözölte a kongresszust. Hrisz­to Radevszi a bolgár írók üdvözle­tét tolmácsolta. A délutáni ülésen elő­ször Konsztantyin Fegyin ismert szov­jet regényíró, majd utána Jorge Ama­do, a nemzetközi Sztálin-díjjal kitün­tetett brazil író szólalt fei. A szibériai Jakutia irodalmi életé­ről Vaszilij Protodkakonov számolt be. Lous Aragon francia író a költészet kérdéseivel foglalkozott felszólalásá­ban. Utána Alekszandr Fagyejev mon­dott nagy beszédet a szovjet irodalom helyzetéről és feladatairól. Pusztító viharok Nyugat-Európában Harmadik napja hatalmas viharok pusztítanak Nyugat-Európában mind a tengeren, mind szárazföldön. Különbö­ző helyekről érkeznek hírek hatalmas esőzésekről, , szélviharokról, valamint hóviharokról. Számtalan hajó pusztult el a viharos Északi-tengeren, az angliai, belgiumi, hollandiai és északnémet kikötőkben. Emberéletben is nagy kár esett. Az „United Press" hírügynökség jelentése szerint mintegy 130 ember vesztet: életét, 23 hajó elsüllyedt, illetve mey sérült. Az erős szél következtében Hollm diában a gátak majdnehi beszakadt i \z elöntéssel fenyegetett területektől 2200 személyt kiköltöztettek. Rotter­dam egy része víz alatt áll. Hasonló jelentések érkeztek Dániából és Bel­giumból. A belga kikötőkben a szél ereje 105 kilométer sebességű órán­ként. Ostendében a tengervíz áttörte a gátakat és elöntötte a várost. A Svájci és Olasz Alpokban már 30 órája meg­állás nélkül havazik. Egyes helyeken lavinaveszély fenyeget. Felső- és Alsó-Ausztriában a szél­har nagy károkat okozott. Míg a 700 .léteres tengerszinti magasságban erő­: -n havazik, addig az ala- myabb te­ti' teken erős szélviharok dúlnak. A gyiutakat a lavinák torlaszolták el. A lakosság körében sok a sebesült. A komáromi hajógyár munkásaihoz A. Kijenkovnak, az,, Üzbekisztán" motoroshajó kapitányának levele a komáromi hajógyár munkásaihoz Tavaly nyáron a széles Volga hullámain új hajók tűntek fel, ame­lyek nemcsak az utasok körében, ha­nem a folyami hajózás dolgozói kö­zött is elismerést váltottak ki, pe­dig az utóbbiak már számos külön­féle konstrukciójú és típusú folyami közlekedési eszközt láttak. Személy­szállítás céljaira szolgáló dieselmoto­ros, villanyhajtású hajók voltak, me­lyeket csehszlovákiai barátaink szov­jet konstruktőrök tervei alapján épí­tettek Komáromban. Az új dieselmotoros folyami hajók­nak gyönyörű a kiállításuk. Minden a dolgozó emberről való gondoskodást célozza, akár a szabadságát a hajón töltő utasról, akár a géphazban, a fe­délzeten, vagy a parancsnoki hídon szolgálatot teljesítő helyőrség bármely tagjáról van szó. A régi volgai gőzhajóktól eltérően, a villanyhajtású dieselmotoros hajón mmden hely számozott, kivéve a hajó hátsó részén lévő negyedik osztályú alsó ágyakat. Minden kajütben ízlé­ses, praktikus bútor, asztali lámpa, szellőztető, rádió, külön mosdóhelyiség hideg-meleg folyóvízzel. A hajó orrában, mind az alsó, mind a felső fedélzeten zeneszalon van. Az éttermek a két fedélzet hátsó részén vannak. A felső fedélzeten lévő étte­rembe az ételeket külön felvonókon szállítják. A pincér ezért figyelmét állandóan az utasoknak szentelheti és gyorsan teljesítheti kívánságaikat. Az utasoknak szépen berendezert ambulatórium, kezelőhelyiség, borbély áll rendelkezésére és külön osztály a gyermekes anyák számára. A hajón lévő minden tárgy, minden darab tartós, ízléses, jó minőségű és nagy szeretettel készült. Ez a cseh­szlovákiai dolgozók munkájának ma­gas színvonalát bizonyítja A Csehszlovákiában készült villany­hajtású dieselmotoros hajók mát' má­sodik idényüket töltik a Volgán és mellékfolyóin. E hajóknak hosszú és nehéz útja volt a tengeren, folyókon, csatornákon, míg eljutottak a Volgára. A próbát a csehszlovák hajók kitű­nően megállták. A hajók ' bonyolúlt műszaki berendelése, hajtöszerkeze­te. különböző mechanizmusa, a kor­mánykerék, a telefon és rádió felsze­relése kifogástalanul működtek. A ha­jók pontosan betartják az előirányzott sebességet, megfelelő ellenállást tanú­sítanak a széljárással és a magas hul­lámokkal szemben. Az üzemanyag­szükséglet is alacsony. Az „Üzbekisztán" hajó, amelynek parancsnokságával megbíztak, július 15-én kezdte meg útját. Ezen a napon a komáromi hajógyár hajóépítési ve­zetője, Drahus elvtárs, valamint Po­povic és Karnac elvtársak búcsúzóul kezet szorítottak velem és a követ­kezőket mondták: „Reméljük, hogy a szovjet matró­zok és utasok meg lesznek elégedve hajónkkal. írjátok meg, hogyan vál­nak be hajóink, megszokta-e a le­génység és a parancsnok a bonyolult gípi berendezés kezelését, milyen a helyőrség élete a hajón, hogyan tölti­tek szabad időtöket és milyen ered­ményeket értetek el munkátokban." Felhasználom ezt az alkalmat, hogy feleljek kérdéseire. A mi vil­lanyhajtású dieselmotoros hajónk, úgy mint a többi Komáromban épült ha­sonló hajó, a Moszkva—Rosztov kö­zötti vonalon közlekedik. Ez a leg­hosszabb folyami vonal a Szovjetunió­ban. A volga-doni csatorna építésének befejezése után 1952-ben megnyílt új vonal hamarosan népszerű lett az utasok között. A 3176 km hosszú, út­vonal tizenkét területen és három autonóm köztársaságon vezet keresz­tül. Az utasok útközben megismerked­nek hazánk fővárosának, Moszkvának és az ősrégi orosz városok Uglics, Kosztroma, Gorkij műemlékeivel, meg­szakítják az utazást V. I. Lenin szülő­városában, Uljanovszkban, a dicső Sztálingrádban és még sok más vá­rosban. Azonban amilyen érdekesnek és fes­tőinek látják az útvonalat az utasok, olyan nehéz ez a hajó legénységének. A hajó átszeli a moszkva-volgai és a volga-doni csatornát, a tybinszki és Cirnljanszki hatalmas mesterséges ta­vakat, a széles és mély Volgát, vala­mint a keskeny, kacskaringós, sok helyen sekély Dont. Minden villanyhajtású dieselmoto­ros hajón a legénység már első nap­tól kezdve példásan kezel! az új gépi berendezést. Hajónkon Viktor Kabanov mechanikus és jevgemj .Vatruchin elektromechanikus- mérnök irányítják e munkát. A régi hozzáértő dolgozók és a fia­talok helyes elhelyezése, valamint az új technikai vívmányok elsajátítására irányuló kitartó szorgalmuk figyelem­re méltó eredményekkel jár. A hajózás egész ideje alatt egyetlen üzemzavar sem állt be; semmilyen berendezés, sem alkatrész nem mondta fel a szol­gálatot. A mi villanyhajtású dieselmotoros hajónkon szerzik meg szakképesítésü­ket az új gőzhajók jövendő dolgozói. Egyetlen hajózási idény alatt hajónk­nak két tengerésze, Umnov és Grezin annyira emelték minősítésüket, hogy egy másik villanyhajtású dieselmoto­ros hajón, a „Tadzsikisztán"-on már kormányosi beosztást kaphattak. Gyakorlati tapasztalatokat szerzett hajónkon Chochlov mérnök is, aki az elektromechanikus beosztottjaként mű­ködött. Rövid idő alatt tökéletesen megismerkedett a hajó elektrotech­nikai berendezésével és a nemrég épült „Türkmenisztán" hajó elektro­mechanikusává nevezték ki A hajózási idény sikeres befejezése után hajónk állandó kikötőhelyen telel át. A legénység több tagja erős tanu­lásba fogott. Például kormányosunk, Iljicsev elvtárs a kazanyi víziiparisko­lán tanul, Mironov kormányos a gor­kiji folyami közlekedésben dolgozó mérnököket képző műszaki főiskola előkészítő tanfolyamára iratkozott be. Hajónk helyőrsége nem kivétel ezen a téren. A többi hajók helyőrsége is állandóan tanul és fokozza képzett­ségét. Azt is kéritek, írjam meg, milyen az élet nálunk és mivel tölti a le­génység szabad idejét. Szívesen eleget teszek ennek a ké­résnek is. A fizetést helyőrségünk minden tagja képzettsége és elvégzett munkája szerint kapja. Ezenkívül minden évben bizonyos százalék hű­ségjutalmat kapnak az állandó alkal­mazottak, valamint külön jutalmat a szállítási terv túllépéséért és az üzemanyag megtakarításáért. Az idény kezdetétől a hajók helyőrsége díjmen­tesen napi háromszori étkezést, a matrózok, kormányosok, gépészek, vil­lanyszerelök, rádiósok, hajóvezetők egyenruhát és munkaruhát kapnak. A szolgálati szabadidőt a legénység különféleképpen tölti el. Egyesek a hajó klubhelyiségeiben újságokat ol­vasnak, mások kikölcsönzik a könyv­tárból a szépirodalmi, műszaki és po­litikai újdonságokat. Vannak, akik sakkoznak, harmonikáznak, zongoráz­nak, vagy más érdekkörökben szóra­koznak. * * * A Volgán már befejeződött a ha­józási idény. A villanyhajtású diesel­motoros hajók már horgonyt vetettek a ükötóben, hogy ott töltsék a te­let. I A tél hamar elmúlik és a csehszlo­vák hajók hófehér törzse ismét szeli a Volga hullámait. \Enrtek a nagy folyónak partjain közben sok mmden megváltozik. Jövőre hajóink már a gorkiji és kuj­bysevi vízierőmű duzzaMtőkamráin úsznak keresztül. A Volga partjain új üzemek, gyárak, szovhozok és mun­kástelepülések tűnnek fel. Mindezt országunkban a szovjet emberek boldogságáért és jólétéért építik. Kellemes és örömteljes elgon­dolni, hogy ehhez az építőmunkához a folyami közlekedés alkalmazottai is hozzájárulnak serény munkájukkal. Jövőre lesz tízeves évfordulója an­nak, hogy Csehszlovákiát felszabadí­totta a győztes Szovjet Hadsereg. A szovjet tengerészek őszinte jó kíván­ságaikat fejezik ki barátaiknak köze­ledő állami ünnepük alkalmából és tiszta szívből kivannak Csehszlovákia nc :pének új sikereket a szocializmus építésének mindep frontján. (JJerék embereítké Pártunk és kormányunk nagy súlyt fektet dolgozó ifjúságunk nevelésére. Minden módot megad ahhoz, hogy ií­jainkből derék, öntudatos szocialis­ta emberek nevelődjenek, hogy egy­re több, jobb, szakképzettebb szak­munkás kerüljön az üzemekbe, gyá­rakba és bányákba. A napokban alkalmunk volt meglá­togatni a rozsnyói bányászifjakat. Ta­nulóotthonukban, mint egy család, kö­zösen élnek, dolgoznak, tanulnak, szó­rakoznak ezek a fiatalok. Gyönyörűen berendezett kétemeletes épületben lak­nak. Az ellátást mindannyian dicsérik, szép éttermükben, egészséges, világos szobáikban példás rend uralkodik. Az ágyak tiszta ágyneművel vannak ellátva és mindennek megvan a maga helye. Egy szobában öten, hatan laknak, a rendetlenséget nem tűrik. Ha valamelyik tanuló, rosszul viselke­dik, a többiek megróják és egyes ese­tekben még a tanulók önkormányzata elé is állítják és ott megmagyarázzák, hogy milyen károkat okozhat, ha meg­bontja a közös rendet. Az otthonban olvasóterem, mozi- és szép iskolai helyiségek vannak. Külön helyiségük van a szórakozásra és a sportolásra is, ahol a tanulók munka után megfürödve, kellemesen töltik ide­jüket. Nem hiába mondják számtalan esetben ezek a tanulók, hogy „jobb itt, mint otthon". Ugorcák elvtárs, az igazgató helyet­tese, negyven év körüli, barátságos ember. Már több mint négy éve, hogy itt van a bányásztanulók között, lói ismeri az iskola és a tanulók életét, hisz mindennapi munkájában sokat fog­lalkozik velük. Ugorcák elvtárs a napi programmal kezdi a beszélgetést. Azzal, hogy két részre van osztva a bányásztanulók szakmai oktatása: gyakorlatira és el ­méletire. Ez úgy értendő, hogy egyik nap a tanulók elméletileg foglalkoznak az iskolában a bányászat sokoldalú problémáival, a másik nap viszont a bánya mélyén, munkahelyeiken kötik össze gyakorlati tudásukkal. Az elmé­leti és a gyakorlati oktatáshoz még egy harmadik tényező is hozzájárul: az, hogy a tanulók esténként közös megbeszéléseket tartanak, különféle szakkönyvek beiktatásával. A tanulásnak ez az újtípusú módszere nagyon bevált az ifjak kiképzésében. Az ifjak szíves-örömest részt vesz­nek a közös megbeszéléseken. A vita élénk és a hozzászólások sok helyen visszatükrözik a gyakorlatban és az el­méletben szerzett tapasztalatokat. Persze, vannak olyanok is, akik még jelenleg közömbösen szemlélik ezeket a dolgokat, főleg az elsőévesek, akik sokszor egyéb csínytevéssel foglalkoz­nak a tanulás helyett. Pl. minden egyes tanuló tudja, hogy a dohányzás tilos, nemcsak az iskola területén belül, de azon kívül is. A nevelők nap nap után foglalkoznak ezzel a kérdéssel és arra intik a tanulókat, hogy ne dohányoz­zanak, mert az nagyon romboló hatás­sal van a fiatal, fejlődő szervezetre. Vannak, akik betartják az előírt szabá­lyokat, de egyesek, persze titokban, mégis dohányoznak, olyanok mint Ba­lázs Lajos és Horváth János, akik rossz viselkedésükkel nemcsak a nevelők munkáját nehezítik meg, de megbont­ják a közös rendet is. Jó volna, ha a jövőben maguk a szülök is segítséget' nyújtanának a nevelőknek és betta­tózbban foglalkoznának gyermekeikkel, mert közös érdekről és célról van szó, hogy fiataljainkból, az ifjú bányász­nemzedékből, egészséges, derék embe­reket neveljünk. K. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom