Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-28 / 313. szám, kedd

2 UJ JS&0 1954. december 28. A utóbbi időben néhány osztrák lapban, mint például a „Neue Wiener Tageszeitung", Weltpresse", „Bild-Telegraph" és más lapokban olyan hírek jelentek meg, amelyek szerint a csehszlovák küldöttség az európai béke és ' biztonság biztosításáról szóló európai államok moszkvai konferenciáján azt követelte, hogy Ausztriával ne kössenek államszerződést és hogy h szovjet megszálló egységek maradjanak Ausztriában. A Csehszlovák Sajtóiroda felhatalmazást nyert annak kijelentésére, hogy ezek az állítások teljesen valótlanok és minden alapot nélkülöznek. (K. L.) Néhány nap múlva átlépjük a? új év küszöbét. Ezekben a napokban a dolgozók minden munkahelyen fokozzák erőfeszítéseiket az évi terv teljesítéséért, vagy ahol már teljesítették, a túlteljesítésért. A gömöri vasércbányák dolgozói is lelkes igyekezettel dolgoznak fontos munkahelyükön a fejtési terv feladatainak valóra váltásáért. Az elmúlt hónapban szép siker koronázta munkájukat. Terven felül 1835 tonna vasércet fejtettek ki. Jó munkaszervezéssel, helyesen irányított szocialista munkaversennyel, a gépek jó kihasználásával és új fejtési módszerek bevezetésével számos bánya teljesítette már évi össztervét. A dobsinai bányászok eddig 102.3 százalékra, a rozsnyói bányaüzem dolgozói pe^g 101.5 százalékra teljesítették túl tervüket. (g. 1.) A tornaijai téglagyár dolgozói egész éven keresztül lelkes igyekezettel dolgoztak feladataik teljesítésén. Az a tudat fűtötte őket, hogy egyre szaporodó lakásépítkezéseinknek es más építkezéseknek téglaszükségletét biztosítani a téglagyári dolgozók becsületbeli kötelessége. Szorgalmas munkájukat siker koronázta. December 14-én befejezték a késztégle gyártását. Egész évi tervüket ~102 százalékra teljesítették s hét nappal előbb valóra váltották a X. pártkongresszusra tett kötelezettségvállalásukat. A nyerstégla gyártását a munkacsoportok jó munkájával már december elején befejezték. A tornaijai üzern dolgozói elsőnek teljesítették a vállalat 12 üzeme között az évi tervet. Városuk felszabadításának 10. évfordulóját köszöntötték az üzem dolgozói ezzel a szép sikerükkel. A felszabadulás óta nagyot fejlődött a téglagyár. Termelése több mint háromszorosa az ezelőttinek. Az elmúlt években megkezdték a beton építőelem gyártását is, amelyet egész éven át gyártanak. A munkások élete is nagyot változott. Sokan közülük visszaemlékeznek még azokra az időkre, amikor eladatlanul halmozódott fdl a tégla a gyár udvarán, a munkásokat pedig izélnek eresztették. Ma biztos kenyér, jó kereset a munkások jutalma jó munkájukért. Antonín Zápotocky köztársasági elnök köszönetét fejezi ki a hozzá intézett jökívánatokért Antonín Zápotocky elvtárs köztársasági elnök 70. születésnapja alkalmából számos jókívánatot kapott az egész köztársaságból, az üzemek, a mezőgazdaság, a hivatalok, az iskolák dolI gozóitól, párt- és tömegszervezetek: tol, a fegyveres erők alakulataitól, ! politikai, gazdasági és kulturális éle| tünk számos képviselőjétől és ismerőseitől is, akikkel hossn'.éves munkája ; és tevékenysége íolyá;..án különféle ] szakaszokon együtt dolgozott. Köztársasági elnökünket főleg azok : a levelek és táviratok örvendeztették meg, amelyekben üzemi, és mezőgazdasági dolgozóink az idei egész évi terv feladatainak határidő előtti teljesítését jelentik és új értékes munkafelajánlásokat tesznek, amelyek hozzájárulnak az országépítés feladatainak sikeres teljesítéséhez és dolgozóink életszínvonalának emeléséhez. Mivel Antonín Zápotocky elvtárs köztársasági elnök nem fejezheti ki köszönetét külön-külön az egyes üdvözletekért, ezen az úton legszívélyesebb köszönetét nyilvánítja, mindazoknak, akik jókívánataikat fejezték ki neki és teljes sikert kíván további munkájukban. Hivatalos jelentés Modern tejüzem, amely 7 járíst l.t el tejtermékekkel. Rimaszombatban a felszabadulás óta több utcát javítottak. A fenti kép egy ilyen utcát ábrázol. zölná. Nem bizony, mondaná erre valamelyik őslakos, mert látni, gyönyörködni tavasszal, nyáron és nem télen lehet itt. Adjunk igazat az őslakosnak és tegyünk úgy, mintha tavasz lenne, rügyfakadás mindenfelé. . A Gottwald-téren akárki kijelenthetné, hogy ez a kis gömörmegyei város olyan, mint a virág, amely csak tavasszál és nyáron gyönyörködtet. És hogy ne vágjunk a dolgok elébe, hamar megjegyezzük, hogy a lakosság a felszabadulás után varázsolta virágőskertté a várost brjgádmunkával. Köztudomású, hogy a helyi nemzeti bizottság technikai osztályán Juhász elvtárs nemcsak azzal törődött, hogy a még sáros s több helyütt járhatatlan utakat kiköveztesse, hanem azzal is, hogy főleg a város szívében és kintebb, a széleken is az úttest és a járda között két lább hosszú földsavot hagyjon virágoknak, fáknak. Felesleges lenne felsorolni az utcák nevét, amelyeket a felszabadulás óta javídóan napirenden van. Az ötéves tervben a CSD alkalmazottainak tíz kétszoba-konyhás lakást, á JNB-nek húszat, tizet kerttel és tizet három blokkban építettek. Idén fejezték be a kőművesek tíz család részére a T 52es típusú házak építését. Ugyancsak most fogtak hozzá 54 családi ház építéséhez is. Sokan hallottak már a Város konzerv- és dohánygyáráról, kevesebben híres tejüzeméről, mely 1952-től mostanáig épült. Az üzemnek húsz munkahelyisége van. A dolgozók többnyire lányok, asszonyok, akik tejet, tojást szállítanak és mindenféle tejtermékeket készítenek. Az új, modérn tejüzem feladata hét járás fogyasztóit ellátni tejtermékekkel. A Május elseje parkot nyáron a sétálók százai keresik fel. Mtí Ián Rimaszombat a feji&dés ( Azt mondják, nincs még egy olyan helyes város Gömörben, mint Rimaszombat. Akik ezt megállapítják, nem tévednek, mert valóban szép a város, a látogatóban jó benyomást kelt. De hogy miért megkapó," lenyűgöző látvány a város képe, azt nehéz lenne megmagyarázni, hiszen nincsenek sugárútiai, s ha vannak is szabályos négyszögletű terei, körülöttük a házak különbözőek: magasak, alacsonyak, kopottak és frissen meszeltek. Szóval egyetlenegy nyomós okot se tudnál említeni, amely a város szépségét igatottak, kiköveztek, elég legyen annyi. 1 hogy évente 500.000 koronát fordítot- . tak a város csinosítására. A helyi nemzeti bizottság vezetői i nem feledkeztek el a parkok rendbe- j hozásáról sem. A Május 1. parkot pél- j dául az átutazó idegenek is látogatják. í A Sztálin és a Gottwald téri parkok j padjain gyermekek, felnőttek üldögél- | nek tavaszi, nyári délutánokon. A Ii- j getben viszont a legjobb, szórakoztatóbb játékterek állnak az ifjúság rendelkezésére. A lakásegységek építése is állánGyozfimfs MrcoK nyomán * SEGÍTETTEK Besötétedett. Felragyogtak a csillagok és úgy pillogtak, hol lehunyva, hol felnyitva szemhéjukat az égboltozaton, mint gyertya lángja, ha megfújja a szél. Ezen az estén olyannak látszottak az utcák, házak Rimaszombatban, mintha soha nem járták, nem lakták volna őket. Csak egy-két járőr, néhány mogorva német csizmája kopogott a kövezeten, a lakók nagyrésze pincékben húzódott meg, kisebb része — főként az öregebbek — az épületekben, sötét ablakok mögött. A csend dermesztő volt, az aknák gyakori robbanása meg valósággal vérfagyasztó. A gyermekek, felnőttek arcára akár pincében, akár az épületben ültek, félelmet, borzalmat kifejező vonásokat rajzolt a fegyverek ropogása. Rombadölt Ij^zak, holttestek az utcán szanaszét, menekülő géppuskás németek — így festett a város. Szokatlanul nagy feszültséggel telítődött a levegő. Pedig a németek már elvonultak, napokon keresztül vitték, cipelték magukkal az értékesebbnél értékesebb tárgyakat, hajtották a csordát, a szegény ember tehénkéjét, lovát, ökrét. A bizonytalanságérzést több dolog táplálta az emberekben. Az egyik, hogy a németek futnak, hátrálnak és amit megfoghatnak, elvisznek. A másik, hogy az oroszok az éjszaka bejönnek a városba, elfoglalják Rimaszombatot és hát azt még nem tudják, hogy milyen emberek lesznek. No de minden mindegyre megy ilyenkor, a belenyugvás, a fásultság most itt a legnagyobb úr. Azt sem tudhatja senki sem, hogy egy szőkehajú, javakorabeli asszony miért ácsorog a Szíjjártó utcában, min tűnődik az éjszakában. A falhoz lapulva áll és figyel. Néz jobbra-balra, mintha keresne valakit, aztán a kötényét a kezébe fogja, hogy kisírt szemét törölgesse vele. Egy ideig I hallgatódzik, befordul a kapun és siet lefelé a lépcsőn a pincébe, ahol öszszezsúfolódva gubbasztanak az emberek, ki-ki a maga gondolatfonalát szövögetve. A pince se nem szűk, se nem tágas, látni, hogy annak idején nem óvóhely* nek építették. Vannak benne felnőttek, gyermekek, s van benne eg.y ágy, és azon egy beteg ember. Az éjszakában hallgatódzó asszony a beteghez ül. Simogatja a kezét, a homlokát és halkan, remegő ajakkal mondja a sápadt, fejkendős asszonyoknak, a barázdált, borostás arcú férfiaknak és az emberének is; hogy: — Jönnek, itt lesznek hamar, már a város szélén ropognak a fegyverek. Az emberek, asszonyok semmit nem szólnak, csak bólintana^ és még jobban, szorosabban hozzásimulnak hozzátartozóikhoz. A beteg se beszél, sóhajtgat és sziszeg, ha mozdul. S hogy gyakran harapja a szájaszélét, a pincelakók megszólalnak: Meggyógyulsz Réti Pista, ne félj, ha bejönnek, meggyógyítanak. A betegnek felcsillan a szeme, de nem válaszol a biztatásra. Hallgat, mereng. És míg az asszonya fel-feljárogat kémlelni a helyzetet, s míg a többiek várakozóan néznek a semmibe, addig Rétinek sok minden jár az eszében. A Rima partján jár éppen, de nem úgy mint felnőtt, hanem mint gyermek. Toprongyos, szegény embe' rekkel találkozik, akik hideg tél ideI jén lyukas cipőben, foltos felöltőben őrzik a folyót, nehogy egy-egy szálfát gallyat a víz tovavigyen. Tüzelőt halásznak, hogy meleg legyen a hajlékukban. Hányszor elnézte, sajnálta őket, akiknek se munka, se kenyér nem jutott elég. Neki se volt jobb a sora. Ő is naponta ott ólálkodott a vágóhíd körül, akárcsak pz ebek, hogy egy kis fülét-farkát nyomjanak a kezébe a disznóból. Az apa szeretetét X

érezte. Az anyjáét se nagyon, t hogy családot kellett fenntartania, hát vándorolt hol ide, hol oda. Nagyobbacska volt már, amikor az anyja Pestre szegődött el takarítónőnek, mosónőnek. Megcsókolgatta a nagy nagy robotban elnyűtt asszony a fiút és könnyes szemmel annyit mondott bucsúzóul: — Aztán jő légy fiacskám, a rokonokhoz, az eniberekhez. t Az anyja szoknyájába kapaszkodva fogadta meg, hogy jó gyerek lesz. Akkor még sejtelme se volt arról, hogy hiába jó ő, ha az emberek fagyos szívűek, mostohák. Mert lám, áz egyik rokonhoz került és bizony °az asszony haragját rajta vezette le. Ütötte, verte, nem kímélte. Egyszer dühében az újja perecét is letörte. És mert ő semmit nem tehetett, s mert az édesanyai parancs is úgy szólt, hogy jó légy az emberekhez, tűrt, szenvedett, ízlelgetvén szájában az idegen város nevét, Pestet, hogy ö odamegy az édesanyjához. így telt el két esztendő,, amikor | jött a hír, hogy hazajön az édesanya. Az idegen ház kis viskójából leste a Kedvest, szívrepesve várva érkezését. Az asszony be is toppant egy borús napon, de nem gyalog, ahogyan azt megszokták, hanem afféle fiakkeren. Szomszédok, közeli ismerősök bámulták a kapukban, ő meg röpült elébe, boldogságtól kipirultán, hogy az édesanyja nem hiába volt Pesten, pénzt hozott, sokat, lesz majd ruhája cipője, jó falatja. De mihelyst a kocsi megállt a ház előtt., földbegyökerezett a lába. Mozdulni nem tudott, mert az édesanyjának mankót nyújtott előbb a kocsis s csak azután szállt " le. Nem az összekuporgatott pénzecskéjét hozta tehát, hanem nyomorék testét, s súrolásban megbénult kezét, lábét. Úgy hogy öröme zokogásba fulladt és amint szeretgette az Édest, megfogadta, hogy nem ereszti többet a rossz emberek közé. Aztán ott folytatta az emlékezést, hogy legény lett, ember lett. Asztalosmesterséget tanult. De a gyermekévek mostoha viszonyait sohasem felejtette. Nem jó világ az, amelyben az ő anyja megnyomorodik, amelyben a város nincstelenjeinek a Rimából kell a tűzrevalót kihplászgatni. Más világ kell ' ide, jobb, igazabb, emberibb. így gondolkodott., Később a jobb világ győzelmének szentelte életét. Mint kommunista vállvetve dolgozott az elnyomottakkal s mindazokkal, akik változást akartak. A Horthy-rendszerben folyton zaklatták, üldözték, majd amikor a nyilasok léptek a porondra, meghurcolták. Miskolcon, Nagykanizsán és Kistarcsán raboskodott. Kínozták, ütlegelték, mert nem tagadta meg elveit, mert a háború ellen szólott, amely a dolgozók millióit még nagyobb nyomorba taszította .. . Most itt fekszik betegen, elgyötörten a pincében. A sebe sajog, összetört: testét gyógyítani kellene. De nincs ki gyógyíthatná. A pincelakók biztatása, hogy majd itt lesznek, majd bejönnek, semmit nem enyhít fájdalmán. Vár és -figyel az ajtóra, senki jobban nem várja nálánál a szovjet katonákat. ^ 1 Az asszonya se jár ki már a kapuba, megszűnt a fegyver ropogni, az akna lecsapódni, elszenderültek a píncelakők. ... Virradatkor megszállta a várost a szovjet hadsereg. A katonák németeket nem lelvén az utcán, bekukkantgatnak a pincékbe is. Ahhoz a házhoz, amelynek falánál az éjszaka az asszony hallgatódzott, egy szovjet hudnagj tart. Gyűrött az arca, a ruhája, géppisztolyt szorongat a kezében. Ö nyit be azon az ajtón, ahol a beteg ember fekszik. Kutatóan járatja körül tekintetét a helyiségen, egy-egy gyeimekarcon elidőz, majd meg.'yßgszik a betegen. Nem váltott még szót'senkivel, mégis megérti a helyzetet/mert így szól igen melég hangon: — Bolsevik, bolsevik? A pincelakők igazolőan rábólintanak. A hadnagy elérzékenyül és rohan a beteget ölelni, csókolni. Semmit nem mondanak egymásnak; az arcokon patakzó könnyek beszélgetnek. Aztán rövid időre távozik, hogy másodmagával térjen vissza. Orvosőrnagyot hívott, hogy gyógyírt rakhassanak a beteg sebére, mir.t ahogy később a város és az o;:szág sebére rakták... Mács József.