Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-25 / 312. szám, szombat

i:v( rip cA e&iííúqVzém (huj éhe a Farkasordító hideg volt. A hópelyhek lassan szállingóztak. Incselkedtek egymással. Az egyik azt mondta szomszédjának: — Én a mezőre szállok a vetést melegíteni. Szeleburdi, virgonc szomszédja így felelt: Én együtt akarok örülni az emberekkel, az utcára szállok, hogy jól csússzon a szán. — Én a Bodó Gyurkáék udvarára megyek társaimmal együtt —- suttogta egy bohó hópehely. Hadd örüljön, hadd csináljon belölünk hóembert. így szálltak a hópelyhek és lassan fehér hólepel takarta a tájat. Fehér süveget kaptak a házak. Gyurka addig fújta a jégvirágos ablakot, míg kikukucskálhatott rajta. Nagyon szerette nézni a havazást. Nagyanyja mesélte, hogy azért havazik, mert egy angyal szétrúgta a dunyháját az égben Sehogy sem tudta felfogni, hogyan lehet egy angyalnak ekkora dunyhája. Anyukája a tüzet élesztgette. Nem akart égni a nyers fa és sistergett. Faluhelyen ilyenkor azt szokták mondani, hogy rossz ember jön a házhoz. Gyurka nem tudott betelni a hópelyhek nézésével. Anyukája egész évben azzal hitegette, ha jó lesz. akkor karácsonykor jön majd egy ezüstös szán és gazdag ajándékot hoz neki. Várta, hogy kap valamit. Repesve leste, mikor fordul be az udvarukba a csilingelő szán. Róla biztosan nem feledkeznek meg, mert szófogadó gyerek, még takarítani is segít anyukájának. Úgy sajnálja, mikor esténként sírni látja őt. Az utcáról behallatszik a szár nok csűingelése. A szomszédban már megállt az egyik. Nagybundás emberek szálltak ki belőle. De ő hiába várt. Talán megfeledkeztek róla? Ki kellene állni az útra, megállítani az ezüstös szánt, amikor jön. De nem mehet ki, mert lyukas a cipője. Úgy fájt a kis szíve, tavaly is, mikor pajtásai büszkélkedve mutatták dióval telt tarisznyájukat. Pedig ő is megtanulta a karácsonyi énekeket. A tanító bácsi meg is dicsérte. De hát hiába. Neki nincs apukája. Ott maradt az első világháborúban, így mesélte nagyanyó. Ezért sír édesanyja esténlcént. Milyen jó is azoknak a gyermekeknek, akiknek van apukájuk. Fekete Bandinak kis csizmát vett az apja, meg új koresolyát. — Gyere az ablaktól, fiacskám — mondja az anyja —, mert megfázol. Nagyanyó az „aprószenteket" a sarokba tette. Napval a kanászt porolta ki velük, amikor túróslepénnyel kínálta őt: Most Gyurkám is rásózott vagy kettőt, — Nem tartozunk senkinek — mondotta. Régi szokás falun, hogy karácsonykor mind.en hitelezőt kifizetnek. Azt tartják, hogy az, aki karácsonykor tartozik, a jövő évben is adós lesz. Gyurka édesanyja régi szokás szerint befelé söpörte a szemetet, hogy jövőre több legyen a bevétel, mint a kiadás. A sarokba tett söprüt a karácsonyi ünnepek alatt nem szabad kézbe fogni, mert akkor kelést kap nz ember — tartják a falusiak. Majd megrugdalták az asztal alatt lévő árpával telt szakajtót, hogy a tyúkok jól tojjanak, legalább annyit, mint amennyi árpaszem van a szakajtóban. Aztán nagványó kalapácsot keresett, hogy diót törjön. Valamennyien törtek. Mindegyik egészséges volt. a ház lakói tehát nem lesznek betegek. Gyurka visszaemlékezett arra, hogy ezt tavaly is csinálták, mégis szegények és anyukája beteg. Vacsorára gombás káposzta-leves, és túrósléfasény volt. Faluhelyen sok háznál eszik ezt karácsony este. Vacsora közben behallatszik a kanász kürtszava és ostorcsattogása. A falusiak szerint a dögöt űzi a faluból, hogy az új évben még nagyobb kondát őrizhessen. Szótlanul esznek a szegényes karácsonyfa alatt. Mindenkinek megvan a maga bánata. Végül Gyurka megszólal: — Mikor jön már haza édesapám? As anya nem válaszol. Könnyei I a káposztalevesbe hullanak. Majd elfordul, hogy Gyurka ne lássa nehéz bánatát. Hat. éve ültek együtt utoljára. Milyen szép karácsonyfájuk volt akkor. A kis Gyurka akkor kezdett gagyogni. Hat fájdalmas átsiratott év. Gyurka csak fényképről ismeri az apját. Nagyanyó is szomorúan ül a helyén, ő sem tud tovább enni. Gyurka az ablakhoz megy. Kitekint. Egy bohó hópelyhet a szél az ablakhoz repít. Bekukkant az ablakon és meglátja a búsuló kis arcócskát. — Megjöttem, Gyurka! Holnap játszhatunk — hallja Gyurka a hívást §s halkan feleli: — Nem mehetek játszani, mert nincs apám, aki cipőt vegyen. Addig nézi a szállingózó hópelyheket, míg az ablakban elnyomja az álom. Álmában megjelenik az ezüstös szán. Sok-sok ajándékot hoz. De ö boldogtalan, mert nincs édesapja. Az óra mutatója tizenegy felé jár. Odakint vad szél kerekedik Az úton egy magányos ember vonszolja fáradt testét. A szél megcibálja lógó katonaköpenyét. Ujjai megdermedtek a nagy hidegben. Hóna alatt kis csomagot szorongat. A falu végén a vén akácfánál megáll. Szemeit elhomályosítja az emlékezés. Itt csókolta meg először Erzsikét Milyen boldogok .voltak akkor. Még a vén akácfa • is örült, és virágjait Erzsike hajára hullatta Olyan volt akkor, mint egy erdei tündér. — Mi van velük! Élnek-e még? Milyen lehel a kis Gyurka, vagy talán már meg is halt!? A kis házikó előtt megáll. Bent ég még a lámpa. Beljebb megy. Minden a régi. Az öreg eperfa is bólogat feléje, betekint az ablakon- Először Gyurkát látja meg, aztán a feleségét, ahogy az asztalra borulva alszik. A nagym.ama a padkán szundikál. Sokáig nézi őket. Végül rászánja magát és halkan megkocogtatja az ablakot. Gyurka felriad álmából. Kiles. Egy idegen katonaruhás embert pillant meg. — Anyuka, egy bácsi akar bejönni — kiált fel. Az asszony kiszól. — Ki az? — Én vagyok, Erzsike! Az asszony felsikolt. Rohan az ajtót nyitni. Azonnal felismeri emberét és a melléi e borul. — Megjött édesapád — szólítja aztán a reá bámuló Gyurkát. Az apa felkapja és megöleli. Az asszony megmelegíti a gombás káposztalevest. A túróslepényt is odateszi eléje. Mindnyájan nézik, ahogy eszik. Nagyanyó kibontja a kis csomagot. Cipő, cukor és csillagszóró kerül ki belőle. Gyurka boldog. Meggyújtja az egyik csillagszórót. Sziporkázó fénye megvilágítja a boldog arcokat. Hat év után ismét együtt van a család. C-yurka apja karján alszik el. Félálomban még megszólal: — Ugye, már soha többé nem mégy el, apu? Veszel nekem piros csizmát? — Veszek fiam, veszek, csak aludj már szépen. Odakint elállt a szélvihar, az égbolton megjelenik a hold kerek képe, és rávilágít az ablakra. Gyurka halkan suttogja: ,,Holnap már én is játszani fogok a hóban, van már cipőm, apám hozta, — s boldog mosollyal elszenderül. BALLA JÓZSEF Az „ő" karácsonyfájuk Jean Effel rajza az „Ilumanité"-ből. KafoSskus lelkészek Nyugat-Németország újjrafelfegyverzése ellen A párizsi és londoni egyezmények ellen a katolikus lelkészek — Brati- slava kanonokai és papjai — is felemelték szavukat és a kapitalista országok katolikus papjaihoz intézett felhívásukban többek között ezeket íiják: „Kérjük Önöket. hogy tegyenek meg mindent Nyugat-Németország űjrafelíegyverzése és a párizsi, valamint a londoni egyezmények ratifikálása ellen. Az Önök igyekezete jelenleg arra irányuljon, hogy Európa ne legyen két táborra osztva, hanem valamennyi vitás kérdés békés úton legyen megoldva úgy, amint azt a Szovjetunió javasolja." A mozdony sípol, gőzfelhők törnek elő a kerekek körül. A váltó kattan, a piros jelzés zöldre változik. Leeresztik a sorompókat. Az egyik moz- z dony hosszú sor teherkocsival nekiiramodik, majd hirtelen lelassít, megáll és az utolsó kocsi elválik a szerelvénytől,' egyedül gurul tovább a * síneken. Piros zászlócskával és síp- r pal felszerelt, vasutassapkás ember int a mozdonyvezetőnek és sípol. A ' jegyszedő kezeli a jegyeket, a piros- ' sapkás indító felemeli zöldkeresztes ' tábláját. Az őrházak előtt tiszteleg- 1 nek a vigyázban álló pályaőrök. Ez volna körülbelül minden, amit a ' vasutasok munkájából láthattunk. Az újságíróigazolvány azonban le- : hetőséget adott arra, hogy közelebbről is megtekintsük munkájukat. Hadd mondjunk el róla egyet-mást most, amikor nyugodtan, ünnepi hangulatban talán otthon ülünk és csodálkozunk, hogyan jutott a gyerek eszébe ez idén újra nyakkendőt ajándékozni apjának karácsonyra. Hasonló 'kényelemre, elmélázó gondolatokra nincs most ideje annak, aki ünnepnap, vasárnap, vagy akár Újévkor szolgálatban van, kötelességét teljesíti, dolgozik. A füleki állomáson a téli forgalom biztosítására tett intézkedéseket már végrehajtották. Kiosztották a téli vattaruhákat a pályán dolgozó vasutasoknak, megszervezték az esetleges hótorlaszok eltakarítására a munkacsoportokat. Az üzemi konyha az egész munkaidő alatt állandóan forró teával, levéssel szolgál a dolgozóknak. Végrehajtották az igazgatóság és a minisztérium intézkedéseit is, hogy zavar nélkül menjen a munka. A fehér, kék vagy vörös műszak — így nevezték el a vasutasok a három műszakot — lehet most szolgálatban. A kék műszak célja megtartani az elsőséget, amelyet a múlt hónapban szerzett, a többié pedig, hogy kiüsse őket a nyeregből, jobb eredményt érjen el decemberben. Nem lesz kőnynyű, mert a munka termelékenységét 110 százalékra túlteljesítették. A legszebb eredményt azonban a vonatkésések megszüntetésénél érték el. Ezt nézzük meg, hogyan csinálják. A grafikon azt írja elő, hogy az 502-es személyvonat 9 óra 01 perckor érkezzék a füleki állomásra és innen 9.22 órakor induljon. Az utasok lassú felszállása, vagy technikai akadály miatt tíz percet késik az 502-es. A füleki vasutasoknak kell közbelépni ilyenkor. A 21 percre engedélyezett munkálatokat olyan pontosan ksll elvégezni, mint mindig, de — tíz perc alatt. A forgalmista intézkedik, a munkacsoportok a szerelvényt, a mozdonyt veszik munkába. Az indító ellenőrzi, biztosítja a szabad pályát, jelenti a diszpécser szolgálatnak, — pontosan 9.22 órakor — a vonat indulását a füleki állomásról. Nem mindig ugyanígy, néha több izgalommal és munkával, de legtöbbször ilyen eredménnyel dolgoznak. A tehervonatoknál a szerelvényekkel több a munka. Át kell szervezni a vonatokat. Ez nem egyszerű, .mert tehervonat sokkal több van, mint valamikor, de vágány és technikai berendezés ugyanannyi. Telefonösszeköttetés kellene az egyes munkahelyekkel, helyi rádió. Azt sajnálják a vasutasok, hogy a felsőbb szervek eddig az említett berendezéseket a tervből mindig törölték. Ennek ellenére ilyenek az eredmények: későn jött 361 vonat, ezekből későn indult 200, 161 -nél sikerült kiküszöbölni a késést. 128 későn befutott személyvonatból 71-et indítottak idejében. 796 perccel rövidítették le a késések idejét a füleki állomás dolgozói. A mozdonyjavítót avlicka mester, a javítóműhely ve3tője mutatja meg. '— Szűk ez már nekünk — ezzel ezdi — úgy kellene a ruozdonyszín ibővítése, mint a só a kenyérbe, [iszen 160 százalékkal több a munka, lint valamikor. Itt a javítások minőségének fokoásáért folyik a verseny. A mozonyvezetők és a fűtök az út idejé,ek lerövidítésében és a szénmegta:arításban versenyeznek. — Minden mozdonyt előkészítettünk téli fagyok ellen. Főleg a gőz- és •íztartályokat szigeteltük. Mozdonyaink javításában részt veszlek a mozdonybrigádok tagjai és ve:etői is. Hozzászólásaikat a javítók igyelembe veszik. Így aztán az át'ételnél nincs félreértés. A mozdonyvezetők bekapcsolódtak i Lunyin-mozgalomba. Ez annyit jeent, hogy gépeiket nemcsak jókarban :artják és így segítik a javítók munkáját, hanem maguk küszöbölik ki a <isebb hibákat. A jó együttműködés jellemzi a legjobban a „depo" munkáját. Az eredmény: a novemberi eliőség a Kassai Vasutak keretében. Ki járult hozzá a legjobban az elsőjég eléréséhez? Márton András csoportvezető, Táncik László lakatos, 170 százalékos átlagteljesítménnyel. A legjobb mozdonybrigád: Kottman lános, Lomo István, Benkő mozdonyvezetők és Hrnciar, Vass, Zachar fűtők a 344.449. számú mozdonyon. Ezer tonnakilométeren . 41.1 tonna szenet takarítottak meg. A javításokat 43 órával rövidítették le. Zólyomban a diszpécserekhez látogatunk el. Azokhoz, akik láthatatlan kezeikkel irányítják egy vasúti körzet forgalmát. Gyakran hallunk róluk. Mit is csinálnak? A műszerek, hangszórók, mikrofonok között egy bonyolult, színes vonalakkal telerajzolt tábla függ. Ez a forgalmi szentírás, a törvény, a legnagyobb úr a vasútnál: a forgalmi grafikon. A dicspécser előtt egy másik ábra van, amelyet ö maga rajzol. Aszerint, hogyan jelentik az állomások a vonatok indulását. Amikor telerajzolja színes vonalakkal, olyannak kell lennie, mint az eredeti grafikonnak. Ha pontosan igy sikerülne, akkor talán felesleges, vagy mondjuk inkább nagyon könnyű dolga van a diszpécsernek. De némely vonat késik. Ha így indulna el, kereszteződés támadhatna, Ezt tudnia kell a diszpécsernek. Kit engedhet előbb — ezt kell elhatároznia. Melyik vonat fontosabb, hol melyikkel találkozik — ezt tudnia kell — és hol melyikkel találkozzék — ezt irányítania kell. Sok kilométernyi távolságra beszél, utasításokat ad. Messzi állomások dolgozóinak hangja hallatszik a zólyomi diszpécserek hangszóróiban. Ertler Frint, Kasovsky, Hústava elvtársak ülnek a készülékek mellett. Ertler elvtárs, amikor átvette a szolgálatot, azt vállalta, hogy ma a személyvonatok grafikonját 2, a tehervonatokét pedig 5 százalékkal jobban fogja betartani, mint az előtte való műszak. Vállalását eddig teljesíti. Még néhány óra és büszkén jelentheti, hogy vállalását teljesítette — segített közlekedésünk legfontosabb feladatának, a forgalom teljes egyenletességének elérésében. Nem lepi meg a diszpécsereket a forgalom fokozódása. Kapcsolaiban vannak üzemeinkkel; tudják, mennyit fognak szállítani. Eszerint készülnek fel. Terveznek.. Biztonságosabb, gyorsabb így a közlekedés. A diszpécserek állandóan tanulnak. Előírásokat, forgalmi szabályokat • — jobban végezni feladatukat. Nemcsak a diszpécserek, a vasút minden dolgozója tanul, fokozza szakképzettségét. Vilcsek Géza Megállják helyüket