Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-25 / 312. szám, szombat

ill sw 1954. december 25. Soha többé háborút! Ez a békeszerető népek egységes akarata. Ezt kiáltja a több mint 900 milliős béketábor erős hangja. A béke szent minden becsületes ember előtt. Ez jut kifejezésre a Szakszervezeti Világszövetség főtanácsának kiáltványában „Egész Európa dolgozói, férfiak és nők! Ne feledkezzünk meg az elpusztultakról, a halál kemencéiről! Ne engedjék, hogy az Önök élete és hozzátartozóik élete, Európa anyagi és kulturális értékeinek sorsa a német militaristák kezébe kerüljön! „Nem engedjük! Ezt kiáltják az aggódó anyák, feleségek százezrei, akik a második világégésben a legjobbat, a legkedvesebbet vesztették el a csaták mezején ..." „A béke annyi, mint gyermekeink jövője" — így, ilyen egyszerűen mondta ezeket a szavakat egy csallóközi parasztasszony. Erről az anyáról és családja életéről szól ez a kis írás. Halványsárgára meszelt, takaros kis falusi ház előtt állunk meg Felbáron. Megnézzük a házszámot. Harminchat. Jó helyen járunk. — Itt laknak Hajzuk Károlyék? — kérdem a szomszéd kerítés mellett álló fiatal lányoktól. — Igen. Tessék csak bemenni hozzájuk, otthon vannak — mondja az egyik kócoshajú kedvesen. Benyitok a kiskapun. Szemem végigpásztázza az udvart. A „tekintsd meg udvarát, megismered a ház lakóját" — falusi "szólás-mondás jut eszembe. Az udvart szép tisztára söpörték. Közvetlenül a ház végében áll az istálló, majd a sertésól. Az udvar közepén kalitkába rakott ölfa, hosszú akácfarudak. A ház lakóinak nem kell félniök a téltől, van tüzelő bőven. De miért mentem éppen Hajzukékhoz — kérdezhetné valaki. Elég nagy a falu, s van itt Hajzukékhoz hasonló több család is! Az igaz, hogy van, de ritkaság nemcsak Felbáron, hanem egész Csallóközben is egy olyan anya, aki tizennégy gyereknek adott életet és tíz egészséges gyereket felnevelt. Énnek az anyának élete és sorsa valószínűleg nemcsak engem, hanem nagyon sok embert érdekel. Elárulom tehát, hogyan is kerültem hozzájuk. A szomszéd faluban, Sülyben volt elintéznivaló ügyem. Amu:t a helyi nemzeti bizottság irodája felé tartok, egyszer csak honnan, honnan nem, valaki rámkiált. — Nincs most az irodában senki sem, elvtárs! — Igaz is, — gondoltam magamban, sok a munka most a határban, nem üldögélhetnek egész nap az irodában, hiszen maga a titkár is földművelő parasztember. A falu ügyesbajos dolgait pedig a kora délelőtti órákban szokta elintézni. Közben szétnézek, vajon honnan kiáltottak rám. Azonban senkit nem látok, csak azután, hogy újból beszélni kezd az illető. Látom, • hogy a ház tetején ül valaki: — Meg kell már egy kicsit foltozni, mert becsurog az eső — mondja, s közben eligazítja a nádszálakat, majd feszítőrudakkal erősíti oda a tetőhöz, nehogy a vihar letépje onnan. Cserepet is tehetne rá, csakhogy az öreg repedezett falak nem érdemlik a nagy költséget. Azt a pénzt inkább az új ház építésére fordítják. Közben lejön a tetőről ez a csontosarcú, középmagas, okos tekintetű kedves, beszédes fiatalember. Szóba elegyedünk. Röviden elmondja a falu életét. Ez a ház az apósáé, ö meg afféle kőműves meg ács is, hát meg javítja, persze ingyen. Örül neki az após, mert ezért sem kell pénzt kiadni. Azt is elbeszéli, hogy ez a ház valamikor Gróf János 700 holdas földbirtokosé volt. — Kutya egy ember volt — a teremtésit neki! Igaz, már meghótt -'s nem tud ártani senkinek. Az meg duplán igaz, hogy ha élne, akkor sem zavarna, sok vizet, mert az ó világuk már elmúlt... Kurta volt a beszélgetés, de mégis szó esett mindenféléről. Nem tanult ember, nem is politikus, de egyet s mást tudott mondani a világ sorsáról, mert hát újságot olvas, és rádiót is hallgat. Azt is tudta, hogy éppen e napokban volt a moszkvai konfeiencia, ahol a békéért harcoló nemzetek küldöttei jöttek össze. így terelődött azután a beszélgetés a békére. A múlt háborúról is szó esett. Ekkor kezdett beszélni az édesanyjáról. Elmondotta, hogy apja két világháborút élt át. Az elsőben, mint sorkatona részt vett a legnagyobb ütközetben, a másodikban korára va!ó tekintettel munkaszolgálatos volt. Édesanyja negyvennyolc éves, tizennégy gyermeknek adott életet. Tizen élnek, mind egészségesek. A legfiatalabb most egy éves. Ezt büszkeséggel mondta, mert mindnyájan nagyon szeretik a kis csöppséget. Majd elkomorodik s arról beszél, hogy a második világháborúban ő is részt vett és végigharcolta a legnehezebb csatákat. — Azt mondom elvtárs, soha többé háborút! Minden körülmények között a békét, a nyugalmas életet választom. Ezzel be is fejeztük a beszélgetést. De mivel meg akartam ismerni azt az asszonyt, aki a két háborúban annyi szenvedést élt át, s aki most új életet él — Felbár községbe vettem az útirányt. * * * Egyszerű falusi konyha. Asztal, székek és egy heverő a sarokban. A heverő' mellett az új tűzhely, melyben csendesen duruzsol a tűz. A legidősebb leánytestvér, Rozália fogad. Karján a legfiatalabb, a kis Teri játszadozik. Az anya nincs otthon. Nyomban érte szalad az egyik fiatalabb lány. Később tudom meg, hogy Erzsinek hívják. Hamarosan megjön Hajzukné. Olyan alacsony termetű, pirosarcú asszony. Első pillantásra hihetetlennek tűnik, hogy ez az asszony tizennégy gyereknek adott életet. Csak amikor leteszi fejkendőjét, látom, hogy fejét a gond pókjai ezüstszínű hálóval szőtték be. Hozzám jön és udvariasan bemutatkozik. Amint felém nyújtja kezét kínosan feljajdul: — Jaj, lelkem, ez a reuma! Alig tudom a karomat felemelni. Lassan teljesen tönkretesz ez a betegség. Különösen ha ködös, esős az idő, járni is alig tudok. Mivé lett ez a szegény asszony negyvennyolc éves korára?! Tönkretette őt a sok nyomorúság, a rengeteg munka. De nem is csoda. Neki sokszor még akkor is mosóteknő mellett kellett állnia, amikor talán órák választották el a szüléstől. A család életével is érdemes megismerkedni. Múltjuk keserves. Jövőjük annál biztosabb és boldogabb. A sok munka és szenvedés az, ami legjobban jellemzi a család múltját. A betegségtől meggyötört asszony kis ideig hallgat, majd ismétli a hozzá intézett kérdést és csendesen beszélni kezd: — Hogyan éltem? Nem is volt az élet, lelkem. Éjjel-nappal gürcöltem. Nem úgy volt az valamikor, mint most. Majorban születtem és a majori lányok bizony, ha akármennyit dolgoztak is, soha nem tehették meg azt, amit a mai fiatal lányok. Ezek gondtalanul élnek, szép ruhákban, szép cipőben járnak. Igaz, tehetik, hiszen van miből szépen öltözködniük. Mostani rendszerünk mindenkinek jó megélhetést nyújt. Nálunk, a mi családunkban bizony most sem minden fenékig tefjel, de hát elképzelheti lelkem, ilyen nagy családban sok karaj kenyér, sok cipő és sok ruha kell. Két fiam, Laci és Károly már elkerült hazulról, megnősültek. Ezeknek megvan már a maguk gondja, nemigen segítenek. De itt vannak az apróságok. Elég gond van velük. Józsi fiam Ostravára ment bányásznak, Higyje el, nehezen engedtem el. Hát nem? A bányába, a föld alá, éppen oda kellett mennie. Találhatott volna jobb munkát is, nem igaz? — És mégis elment? — Nem tudtam visszatartani. Elémállt egyszer és azt mondta: „Édesanyám, engedjen el, hiszen nem vaSportolóink 1954. évi telíeiílméi^yei gyok én az első bányász. Ne féljen, hogy beszakad a bánya. Sokan dolgoznak ott és szépen keresnek. Küldök majd én onnan sok pénzt és veszek a kis Terikének jó meleg ruhát." Két könnycsepp gördül le az arcán. Kissé elcsuklik a hangja, de látom hogy belenyugodott fia elhatározásába mert egy kis büszkeséggel folytatja: — Aztán ért is azt gondoltam, hadd menjen. Hiszen van itt a faluban több bányász is és mind nagyon jól keresnek. Talán az enyém sem hal bele a föld mélyében — fejezi be megint aggódva. Megnyugtatom, hogy nem kell félnie. Elmondom, hogyan élnek most a bányászok. Kis idő múlva ő is megnyugszik és tovább beszélgetünk. — Tudja, lelkem, amit a szövetkezetben keresünk, majd mind elmegy élelemre, ruhára. Pedig nem ártana több kereset, új bútort szeretnénk venni. Én nem tudom, hogy nálunk miért adnak ilyen keveset egy munkaegységre, amikor egyebütt — az újságból olvastam — 10—15 koronát is kapnak a tagok. Van olyan hely is, ahol húsz koronát kapnak a tagok egy-egy munkaegységre. A múltkor meg azt olvastam, hogy egy szövetkezetben minden gyerekre adnak családi pótlékot, egy hónapra 50 koronát. Ez nálunk is jó volna, ezzel a sok gyerekkel könnyebb lenne az élet. I Beszél, sokat beszél még az őszhajú, megtört asszony. Egyszer csak hirtelen felém fordul: — Ugyan miket beszélek én itt öszsze-vissza. Na gondolja, lelkem, hogy mi rosszul élünk. Csakhát az ember már olyan, hogy még ennél is jobbat szeretne. Megvan nekünk azért mindenünk. Ház körül baromfit nevelek. Disznót is hizlalok, tehenkénk is van. Az uram meg a két gyerek a szövetkezetbe jár dolgozni, a fiam pedig bányász! Később még jobb lesz, ha az apróságok is felnőnek. Hosszan nézi és megsimogatja a kis Terike arcocskáját. — Ügye kislányom, ha majd megöregszem, gondját viselitek ti a mamának? Nem kell öregségemre koldusbotot venni a kezembe. — Minden jóra fordul. Hajzuk néni — mondom — hiszen ezek a gyerekek már másképpen nevelődnek, mint maguk akkor. — Hát, édes lelkem, azt akarom, hogy ezeknek más életük legyen. Taníttatni fogom őket, ha addig élek is. — Szép is az élet édesanyám — mondja a bájos tizenhatéves Böske — csak békében élhessünk. Soha-soha ne legyen háború! Félek, édesanyám, mert azt hallottam, hogy az urak azt szeretnék, ha háború lenne, mert irigylik tőlünk, hogy jobban élünk, mint valaha. — Isten őrizz, lányom, hát hogy is lenne háború! Jól tudod, hogy mi sokkal többen vagyunk, mint azok az urak, akik a háborút szeretnék. Bizony, édes lányom, nem kell nekünk az a sok nyomorúság, amit a háború hoz magával. Én már átéltem két háborút. Soha többé, ezt mondom én, s akinek fia, családja, hozzátartozója van, mindenki ugyanezt mondja, mert félti szeretteit. Mennyi álmatlan éjszakám volt nekem, amikor apád, Károly meg Laci bátyád katonának mentek a múlt háborúban. Sokszor nem volt kenyerünk se, de az se, aki megkeresse. Egyedül alig győztem rátok dolgozni. Hát ki akarna olyan rossz világot? Egyetlen egy anya sem! Senki, akinek helyén van az esze. Én csak azt mondom, akik anynyira háborúzni akarnak, lőjjék agyon, pusztítsák el egymást, de minket hagyjanak békében! Nem kell félnie Hajzuknénak, a tízgyermekes családanyának. Erős a nép és a nép akarata, békeharca győzni fog. Békében élhetnek úgy, mint eddig. Úgy, ahogyan László és Károly fiának megvan a jövője, jó helyen dolgozik József is a bányában, Imre, Rozália és Erzsébet is eljárnak majd a szövetkezetbe, hogy minél több pénzt hozzanak a házhoz. István, Kálmán, Mária és a kis Terike is felnőnek békében, egészségben és olyan szakmát tanulhatnak, amilyen nekik tetszik és amellyel megalapozhatják boldog, békés életüket. Méry Ferenc. VII. Úszás Az évad május közepén kezdődött és rövidesen csúcsteljesítményeket hozott. így Skovajsa Gottwaldovban a 400 méteres mellúszásban 5:42,5 perccel 6,3 mp-el jobb eredményt ért el, mint ezen a távon elért eddigi eredménye, de a 4x100 méteres pillangó-váltó is új országos csúcsot állított fel 4:39,3 perces teljesítménynyel. Végül a női 4x100 méteres pillangó-váltó 6:09,8 perccel ugyancsak új rekordot úszott. Egy héttel később Subrová 2 csúcsot javított meg: 100 méteres pillangóúszásban 1:21,2 percet, 200 méteres pillangóúszásban pedig 3:01,5 percet ért el. Június 19—20-án a bratislavai úszóstadionban bonyolították le a Magyarország—Csehszlovákia közti viadalt, mely a magyarok 162:83 arányú győzelmével végződött. A verseny két napján 4 új csehszlovák úszócsúcs született, egy csúcsot pedig beállítottak versenyzőink: a 100 méteres női gyorsúszásban Maagová 1:10,6 perccel, a Bacík, Skovajsa, Sambal és Chalabala összeállítású együttes 4:36,3 perces eredménnyel a 4x100 méteres férfi-váltóban beállította a régi csúcsot, Kopriva pedig 3 csú csot javított egyszerre. Az 1500 méteres távon indulva, előbb a 800 méteren 10:33 percet, majd az 1000 méteren 12.48 percet ért el, végül az 1500 méteren 20:04 perc volt az eredménye. Versenyzőink ezen a viadalon még a következő jó teljesítményeket nyújtották: Chalabala a 100 méteres gyorsúszásban 1:00,5 percet ért el, Skovajsa a 200 méteres pillangóúszásban 2:48,6 perccel harmadik lett, Subrová a 100 méteres női pillangóúszásban 1:23,6 perccel a második helyen végzett, Bauer a férfi műügrás győztese lett, Maagová megnyerte a nők 400 méteres gyorsúszását, Cermáková pedig a női műugrásban harmadik lett. Július közepén a Szovjetunióban jártak versenyzőink s a tbiliszi nemzetközi úszóversenyen jól megállták helyüket. Subrová a 100 méteres női pillangóúszásban- 1:22,8 perccel győzött, a 200 méteres női mellúszásban pedig Barth (NDK) mögött második lett. Eredményével (3:01,9 perc) lényegesen megjavította Pospisilová 3:03,7 perces csúcsát. Bacik a 100 méteres hátúszásban 1:08,5 perccel harmadik lett, Bad'ura pedig a 400 méteres gyorsúszásban a szovjet Lavrisenkoval holtversenyt úszott a második helyért. A verseny utolsó napján aztán Maagová a női 400 méteres gyorsúszásban is győzött. Ideje 5:33,7 perc volt. Július vége felé női 4x200 méteres vegyesváltónk Űstiban 12:46 perccel új országos csúcsoí állított fel, majd a XII.. Nyári Főiskolai Világbajnokságok során női 4x100 méteres vegyesváltónk 5:37,4 perccel harmadik lett. Augusztus közepén került sor a Brno melletti zábrdovicei stadionban az ez idei férfi és női országos úszóbajnokságokra. A kedvezőtlen időjárás ellenére versenyzőink 3 új országos csúcsot állítottak fel. Bacik a 400 méteres hátúszásban 5:26,5 perccel, Deák a 100 méteres gyorsúszásban 59,3 mpre javította Bacík eddigi 59,6 mp-es eredményét, Helesicová pedig a női 400 méteres mellúszásban 6:23,8 perccel alaposan javított Pospisilová 6:29.8 perces csúcsán. A nők közül egyébként Maagová szerepelt legjobban: egymaga mind a négy gyorsúsző-számot megnyerte. Szeptember elején rendezték Torinóban a VIII. úszó Európabajnokságot. Versenyzőink közül Bacík volt az egyetlen, aki helyezést tudott elérni: a 100 méteres hátúszásban 1:07,5 perces eredménnyel ötödik lett. Kissé lassan kezdett, de azután szépen feldolgozta magát s csak 0,3 mp-ce! végzett a negyedik helyezett mögött. Egy héttel később, a Csehszlovák Kupáért Kassán lefolyt úszómérkőzésen mind a férfiak, mind a nők küzdelméből a Slávia Bratislava versenyzői kerültek ki győztesként. Ellenfeleik, a Kassai Spartak úszói csupán négy számot, a férfiak 200 méteres mellúszást, a nők 100 méteres gyorsés 100 méteres hát, végül pedig a nők 200. méteres mellúszását nyerték. Október 16-án és 17-én Gottwaldovban kitűnően sikerült hármas úszóviadalt rendeztek. A versenyt az ŰDA nyerte meg a Slávia Bratislava és a Spartak Brno előtt. 100 méteren Deák ismét egy percen belüli idővel (59:9 mp-cel) győzött, egyébként pedig nem kevesebb, mint 4 új csúcs született: a 4x200 méteres női mellúszó-váltó 13:13,1 p, a 4x100 méteres női gyorsváltó 5:06,3 p , a 4x100 méteres női pillangó-váltó 5:55,8 p., és a 4x100 méteres női mellúszóváltő 6:07,4 perccel győzött. A csúcsok sorozata egy héttel később folytatódott Prágában Chalabala 32,3 mp-re javította az 50 méteres mellúszás országos csúcsát, Bratislavában pedig a Slávia 4x200 méteres pillangóváltója 10:46,4 perces eredménnyel sikeres csúcsjavítö-kísérletet hajtott végre. Dr. Komadel a 400 méteres pillangóúszásban 5:55,1 perces eredményt ért el s ezzel csehszlovák alapcsúcsot állított fel. Komadel az első úszó, aki elérte nálunk a 6 percen belüli eredményt. A Csehszlovák Kupáért lebonyolított vízilabda-mérkőzések őszi évadjának végeredményei: Slávia Bratislava 10, ODA 8, Spartak Brno ZJS 6, Slávia Praha 3, Spartak Kosice 2 és Slavoj Ostí 1 pont. November elején ifjúsági úszóink Gottwaldovban 6 új országos csúcsot állítottak fel s ezzel bebizonyították, hogy úszósportunk utánpótlásával nem lesz baj a jövőben. November 13-án és 14-én Bécsben találkoztak Csehszlovákia és Ausztria legjobb úszói. A verseny 15 száma közül 12 válogatottjaink győzelmével végződött, míg az osztrákok csupán 3 női számból kerültek ki győztesként. Bacík és Bad'ura kettős győzelmet arattak, Skupilová pedig a 100 méteres női pillangóúszásban 1:20,4 perccel új országos csúcsot állított fel. Végül december elején a Plzenben megtartott verseny keretében két új országos csúcs született: Vánová a mellúszásban 50 méteren 38 mp-es, 100 méteren pedig 1:24,7 perces eredményt ért el. (hf)