Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-24 / 311. szám, péntek

4 ül SZŐ 1954. december 24. A szovjet írók második kongresszusa A szovjet írók második kongresz- ért harcol. Mondják meg, hogy ezt az szusán tovább folyik a vita az irodalmi alkotás kérdéseiről. December 20-án délelőtt a kongresszuson Gumer Basirov tatár író elnökölt. Iván Kairov, az OSzSzSzK közoktatásügyi minisztere felszólalásában a szovjet iskolai tanulók és pedagógusok tízmillióinak nevében köszönetet mondott az íróknak azokért a müvekért, amelyek segítséget nyújtanak az ifjú nemzedék neveléséhez. Abdulla Kamhar üzbég drámaíró arról beszélt, hogy az üzbég nép élete, az Ozbekisztánban végbement hatalmas változások az írók számára az ihlet kimeríthetetlen forrását jelentik. Hétfőn a szovjet hadsereg katonáinak küldöttsége üdvözölte a kongreszszust. Alekszej Vaszilijev, a „Szovjetunió Hőse" tolmácsolta a katonák és tisztek köszönetét. A kongresszus küldöttei nagy lelke sedéssel fogadták az emelvényen Ali Szardar Dzsafri indiai írót, aki elmondta, hogy a szovjet irodalom, a szocia lista realizmus elvei óriási; jelentőségűek az indiai írók munkája szempontjából. Közös célunk — mondotta Dzsafri —, hogy műveink legyőzhetetlen erejét szegezzük szembe a béke és az emberiség ellenségeinek, a háborús gyújtogatóknak ördögi szándékaival. Ekkor Ahmed Abbas író, az indiai küldöttség másik tagja jelent meg az emelvényen és Dzsafrival együtt ajándékot nyújtott át a kongresszusnak, Faiz Ahmed Faiz pakisztáni költő verskötetét, továbbá egy hímzést, Pendzsab tartomány egyik egyszerű asszonyának munkáját. A megjelentek viharosan megtapsolták ennek az asszonynak a szavait, amelyeket Abbas tolmácsolt: „Adják át ezt a szerény ajándékot annak a népnek, amely a békéajándékot fiamnak készítettem, de elküldöm fiaimnak a szovjetek országába. Kívánom nekik: asszonyaik és a világ asszonyai soha többé ne ismerjék meg a háború borzalmait." A kongresszus délutáni ülésén Borisz Rjurikov, a Lityeraturnaja Gazeta főszerkesztője a szovjet irodalomkritika fő kérdéseiről tartott beszámolót. Hangoztatta, hogy az első kongresszus óta eltelt húsz év alatt észrevehetően emelkedett a szovjet irodalomkritika tudományos színvonala. Paul Robeson, a Nemzetközi Sztálinbékedíjjal kitüntetett kiváló békeharcos, akinek az amerikai hatóságok nem adtak kiutazási engedélyt a szovjet írók kongresszusára, hanglemezen küldte el a kongresszushoz intézett üzenetét. Robeson hangoztatta az amerikai nép békeakaratát, amelyet számos, sok millió amerikait képviselő vallási és társadalmi szerv határozatai bizonyítanak. Ezek a határozatok, amelyek sokkal hívebben tükrözik az amerikai életet, tárgyalásokat követelnek a nagyhatalmak között. — Egyre több és több amerikai kezdi megérteni, hogy a szovjet emberek békét akarnak, hogy a szovjet emberek építeni akarnak, miként most építenek a háborús évek okozta pusztulások ellenére. — Mi, amerikai békeharcosok újult energiával folytatjuk harcunkat, a terror, a nehézségek és az akadályok ellenére — mondotta többek között Paul Robeson üzenete. Ezután Gabiden Musztafin kazah író, majd utána Elsa Triolet francia írónő szólalt fel és arról a nagy szerepről beszélt, amelyet a szovjet irodalom tölt be a nyugati olvasók életében. Pártunk történetének múzeuma Látogatás a prágai Klement Gottwald-múzeumban Bevan az „erőpolitika" ellen Bevan az Atlanti Tanács ülésszaka alkalmából beszédében bírálta annak döntéseit. 1 Miért hozunk határozatot a hidrogénbomba alkalmazásáról — kérdezte Bevan-. És egyidejűleg miért hozunk határozatot Nyugat-Németország újrafelfegyverzéséről ? Az utóbbi háromnégy évben minden államférfi, akinek joga van arra, hogy véleménye le-, gyen, arra a következtetésre jutott, hogy a nemzetközi helyzet javult Az 1S50—1951-es években arról beszéltünk, hogy 1953-baó és 1954-ben lesz a legveszélyesebb a nemzetközi helyzet, hogy ezek az évek lesznek azok, amikor legnagyobb lesz a háborús veszély és hogy ennek megfelelően fel kell készülnünk és fel kell fegyvereznünk Németországot. Ezzel én nem értettem egyet. Ügy véltem, hogy ez az értékelés helytelen és nekem lett igazam, nem pedig nekik. Mivel igazolják hivatalosan Német ország újrafelíegyverzését? Azzal, hogy mihelyt a németek fel lesznek fegyverezve, mi az erőpolitika helyzetéből tárgyalhatunk az oroszokkal. Bevan a továbbiakban a következőket mondja: S mit fognak ezalatt az oroszok tenni? Talán ölbetett kezekkel ülnek? Már megmondták, hogy nem ez a szándékuk. Ily módon, miután újra felfegyvereztük Nyugat-Németországot, látni fogjuk, hogy az oroszok erősebbek lettek és hogy a Kelet és a Nyugat közötti szomorú viszonyok ugyancsak az erőn alapulnak, bár a fegyverzet ereje növekedett. Mi nem leszünk erősebbek, gyengébbek leszünk. Tegyük fel, hogy ezek után rábírjuk az oroszokat, bocsátkozzanak tárgyalásokba velünk, s e tárgyalásokon elébük tárjuk majd követeléseinket. Gondoljuk ezt logikusan végig. Mit mondunk mi az oroszoknak? Azt mondjuk, amit azelőtt is mondtunk: vonuljanak ki Németországból és adják át minden támaszpi.-ntjukat, mi pedig megőrizzük támaszpontjainkat, engedjék a németeknek, hogy egyesüljenek, újra fegyverkezzenek és'csatlakozzanak a Nyugathoz. Tudjuk, hogy az oroszok negatív választ adnának. Bevan hangsúlyozva az erőpolitikáha vetett remények hiábavalóságát, a következőket mondotta: „Miért néni a békére teszünk előkészületeket, miért a háborúra?" Bevan kijelentette, hogy amennyiben a nyugati tömb valóoan a békére törekszik, akkor haladéktalanul fel kell venni Kínát az ENSz-bo Miéit, a-c Egyesült Nemzetek Szerv^zeténeK főtitkára utazik Pekingbe? Miért nem hívják meg Pekinget az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. Bevan a továbbiakban a következőket kérdezi? „Miért nem találkozunk az oroszokkal Európában? Miért nem akarjuk megtudni, hogy mit jelent aZ oroszok javaslata? Miért utasítjuk sorozatosan vissza, amikor meghívásokat küldenek nekünk és miért mondjuk, hogy ez kísérlet Franciaország és Anglia vagy Anglia és Amerika szétválasztására. Lehet, hogy félünk tárgyalásokba bocsátkozni velük? Miért utasítjuk makacsul vissza a tárgyalások felhasználását és folyamodunk a megfélemlítéshez?" 1954. november 23-án, Klement Gottwald 58. születésnapja emlékére nyitották meg a prágai Klement Gottwald-múzeumot. Népünk foradalmi harcait, valamint a Csehszlovák Kommunista Párt történetéi bemutató múzeum létesítésének gondolata nem újkeletű. Vissza kell térnünk a pártunk megalakulásának 30 éves évfordulója alkalmából 1951-ben Prágában rendezett kiállításra, amely nagy visszhangot keltett a dolgozók rétegeiben. A kiállítást százezres tömegek tekintették meg s ez bizonyítja népünk nagy érdeklődését forradalmi hagyományai iránt. Itt született meg a forradalmi munkásmozgalom múzeuma megalapításának gondolata. A múzeum megnyitásának előkészítő munkálataival Csehszlovákia Kommunista Pártjának történeti intézete volt megbízva. Ebben a munkában nagy segítséget nyújtottak az intézetnek kiváló művészeink, történészeink és technikusaink. A múzeum a Rytirska utcai háromemeletes új reneszánsz palota húsz világos, gazdagon berendezett helyiségét foglalja el. A kiállított anyag népeink kemény forrar dalmi harcait mutatja a múltban és napfényes jelenünkkel fejeződik . be. A múzeum anyaga három történelmi időszakot ölel fel. Az egyes időszakok történelmi anyaga egy-egy emeleten van elhelyezve. Az első emelet az 1400— emberiség új korszaka megnyitásának, ! a Nagy Októberi Szocialista Forrada•omnak válogatott dokumentumai zár- j ják le. Az első emeleti helyiségek történei- j mi anyaga a kommunista párt gigászi küzdelmét örökíti meg a kapitalizmus, ; majd a fasizmus elleni felszabadulásun- j kig. Értékes anyaggal méltóan van kép- : viselve az 1917-es Nagy Októberi Forradalom hatása a csehszlovákiai munkásmozgalom kialakulására. Nem ke- j vésbé köti le a néző figyelmét az j 1918—21. forradalmi időszak, a hatal- j mas 1920. évi általános sztrájk, amely j határkő volt a forradalmi munkásság j harcában. Sok értékes levéltári anyag i és napilap hirdeti dicső kommunista ! pártunk megalakulását 1921-ben: , ugyancsak itt találkozik a látogató ; pártunk alapító tagjainak arcképeivel. I Az eredeti képmásolatok, röplapok, kéziratok, újságok és brozsúrák százai emlékeztetik a nézőt pártunk áldozatkész bátor harcaira a dolgozók nyomorba döntése ellen, a párton belüli szociáldemokrata irányzatok elleni harcra, mely harcban pártunk egészséges erői Gottwald elvtárs körül csoportosulva leküzdték a pártbontó likvidátor elemeket. A kiállított dokumentumok között méltó helyet foglal el pártunk V. kongresszusának anyaga, amely fordulópontot jelentett pártunk vezetésében. Ekkor választottak új vezetőséget Gottwald elvtárssal az élen, aki kivezette pártunkat a krízisből. A látogató megismeri a Gottwald által vezetett kommunista párt nehéz és győzelmes harcait, a kiállított anyag megeleveníti a munkásosztály súlyos helyI zetét a nagy gazdasági válság idején, amikor a munkások százezrei munka nélkül, éhesen ácsorognak a gyárak zárt kapui körül. A néző itt ismételten tudatára ébred annak a szégyenteljes árulásnak, melyet a csehszlovák burzsoázia követett el dolgozó népünk ellen, amely készen állott a köztársasag megvédésére a hitleri fasizmus ellen. Számos dokumentum, illegálisan kiadott röplap és újság ad hű képet a kommunista párt félelmet nem ismerő, bátor harcáról. Miután 1938-ban illegalitásba kényszerült, a föld alatt vezeti KÜLFÖLDI HÍREK Megérkezett Madrasba az a szovjet küldöttség, amely tárgyalásokat folytat az indiai kormány képviselőivel és megvizsgálja egy acélmű létesítésének lehetőségeit Dél-Indiában. Mmt az ADN hírügynökség á Vertrauliche Mitteilungen c. lap közlése alapján jelenti, a bonni kormány a nyugatnémet hadsereg légihaderejének parancsnokává Galland náci tábornokot, a nyugatnémet haderő parancsnokává Kretschner volt kapitányt, a nyugatnemetszárazföldi csapatok parancsnokává pedig Manteuffel volt hitlerista tábornokot szándékozik kinevezni. Hétfőn tovább folytak Tito jugoszláv elnök és Nehru indiai miniszterelnök megbeszélései. * * + Londonban kedden aláírták a megállapodást Anglia csatlakozásáról az európai szén- és acélközösséghez. Belgrádban aláírtak egy egyezményt, amellyel rendezik a Jugoszlávia és Olaszország között fennálló és a békeszerződésből eredő összes gazdasági és pénzügyi kötelezettségeket. 1917-ig, második az 1917—1945-ig, a harmadik az 1945-től napjainkig terjedő időszakot taglalja. A földszinti helyiségek népeink forradalmi hagyomá-^ nyainak dús anyagát ölelik fel. A látogató megismerkedik a huszita forradalmi mozgalommal, valamint az 1500 —1800 években lezajlott felkelések dokumentumaival. A földszinti helyiségekben találhatók az 1848-as forradalmi események történelmi dokumentumai és emléktárgyai, valamint a cseh és szlovák munkásmozgalom kibontakozására 1867, a kiegyezés utáni években folyt kemény küzdelmére vonatkozó anyag. A látogatót különösen leköti troenovi Ján 2izka hatalmas, impozáns szobra, mely büszkén hirdeti a cseh nemzet felejthetetlen hőskorát. Munkásmozgalmunk fejlődése szempontjából rendkívüli jelentőségű volt a párizsi kommün, melyről több értékes kiállított tárgy tanúskodik. A marxizmus úttörői Csehországban: J. B. Pecka, Ladislav Zápotocky, Jozef Hybes, akiknek fényképeivel itt találkozunk, elsők voltuk forradalmi munkásmozgalmunk bölcsőjénél. A földszinti termeket az tovább a nép kérlelhetetlen harcát elnyomói ellen, ami Szlovákiában a szlovák nemzeti felkelésben csúcsosodik ki. A szlovák nemzeti felkelés anyaga e történelmi esemény nagyságához méltóan foglal helyet a múzeum termeiben. A gondosan csoportosított anyag között találkozunk a párt illegális vezetőségei tagjainak arcképeivel, élükön a felejthetetlen Fucík elvtárssal. A nézők különös érdeklődését váltja ki az illegális nyomdát szemléltető helyiség, amely azokkal az eredeti gépekkel van berendezve, amelyen az illegális sajtót nyomták. Mély megilletődöttséggel hajol meg a néző a szovjet nép hősi harca előtt, melyet hazája és valamennyi leigázott nép felszabadításáért vívott. Ugyancsak mély hála tölti el a látogatót az agyonklnzott csehszlovák kommunisták és hazafiak emléktáblája előtt, akiknek harca és áldozatai hála a szovjet hadseregnek, népeinknek napfényes életet hozott. Szép jelenünknek, a szabad építőmunkának van szentelve a múzeum egész második emelete. A dokumentumok tömege ragyogóan bizonyítja pártunk és kormányunk bölcs politikáját ebben az időszakban. Népünk mindinkább tudatára ébred annak, hogy ura saját hazájának. Kezdeményezése és alkotó ereje diadalra vezet a szocializmus építésének útján. Ennek az útnak egyes állomásai: a győzelmes február, az első ötéves terv, majd a kommunista párt X. kongresszusa. Ezzel zárul a múzeum anyaga. A második emeletnek egyik terme pártunk halhatatlan vezére, Klement Gottwald emlékének van szentelve. Dolgozószobáját a prágai várból ide szállították »s úgy rendezték be, ahogy azt a tragikus márciusi napokban elhagyta. A húsz teremben elrendezett gazdag történelmi anyag egy jól átgondolt egészet képez, mely büszkén hirdeti a marxizmus diadalmas útját a győzelmes felszabadulásig. A termeket számos szobor, dombormű, festmény Is makett díszíti, melyek Csehszlovákia legnevesebb képzőművészeinek alkotásai. Ezek az értékes dekoratív dokumentumok a termeket élénkké és a történelmi anyag tanulmányozását élvezetessé teszik. A harmadik emeleten gazdagon berendezett olvasóterem, könyvtár van, mely a kiállított anyag további tanulmányozását, illetőleg kiegészítését szolgálja. A múzeumban elrendezett anyag tanulmányozásához, illetőleg megértéséhez a második emeleten mozgóképszínház-terem van, ahol a látogatók részére egész estét betöltő filmeket vetítenek, melyek pártunk, valamint a nemzetközi munkásmozgalom történetével foglalkoznak. A tömeges látogatókat képzett lektorok kísérik a termeken keresztül magyarázatokkal. A Klement Gottwald-múzeum jól sikerült alkotás és nagy hézagot pótol népeink, pártunk történetének tanulmányozása terén. Csehszlovákia dolgozóinak tízezrei fogják megtekinteni, hogy tanuljanak népünk több évszázados forradalmi hagyományaiból és erőt merítsenek a további munkához, a szocializmus építéséhez. Roj'k