Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-23 / 310. szám, csütörtök

1954. december 19. j snso , . * Gyozfimes MrcoK nyomán rOan mit megvédenünk Jól felkészülnek a jövő évi feladatok teljesítésére Teljesítették az évi tervet A felsőszeli Trepáren üzem dolgozói december első napjaiban teljesítették egész évi tervüket. Az üzemben szor­galmas munkával az év első hónap­jától kezdve egyenletesen túlteljesí­tették havi feladataikat a dolgozók. A terv túlteljesítésében nagy segít­séget nyújtott a szocialista munka­verseny, amelybe az üzem dolgozói­nak nagy része bekapcsolódott. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára tett felajánlásokat min­den dolgozó becsülettel megvalósítot­ta. Az év folyamán számos kiváló si­kert arattak a felsőszeli dolgozók. A harmadik negyedévben, mint a vál­lalat legjobb üzeme elnyerték a vál­lalati versenyzászlót. A minőség ja­vításában szintén eredményes munkát végeztek. A termelés mennyiségét az elmúlt évhez viszonyítva 45 szá­zalékkal emelték, a munka termelé­kenységét pedig 60 százalékkal. A siker az összes dolgozók jó mun­kájának, becsületes igyekezetének eredménye. Különösen kitűnt példás munkájával Táncos Jenő tilós, aki ha­vi- tervét 140 százalékra teljesíti a jó minőség betartásával. Becsületes munkájáért a „könnyűipar legjobb dolgozója" kitüntetést kapta. Szép eredményeket értek el Lovas lenő, Antal István, a kendertörésnél Dobo­sy József csoportja, az osztályozásnál Pánya József 'csoportja. Dicséretet ér­demelnek az áztató csoport tagjai is, akik egész évi tervüket már szeptem­ber végén teljesítették és így nagy­ban elősegítették az üzem tervének sikeres túlteljesítését. A múlt hét utolsó napjának délelőttjén zsúfolásig megtelt embe­rekkei a tornaijai kultúrház nagyter­me. A széksorokban kékruhás mun­kások, szövetkezeti tagok, egyénileg gazdálkodók, tisztviselők, tanítók, diá­kok ültek. Férfiak, nők, fiatalok, öre­gek. A. járás legmesszebb eső helyé­ről is eljöttek a kiküldöttek falujuk, üzemük, a szövetkezet képviseletében a járási békemamfesztációra, hogy ezrek nevében, ezrek akaratét tolmá­csolva adják tudtul a világnak: a leg­határozottabban tiltakozunk Nyugat­Németország újrafelfegyverzése ellen, nem engedjük, hogy új világháború tűzvészét zúdítsák a világra a nyu­gati imperialisták. Az elnöki asztalnál egyszerű em­berek ülnek. A békevédők járási bi­zottságának tagjai. Munkás, paraszt, tanár, pap, anya, feleség, katona van közöttük. A beszámoló nem szónoki beszéd. Egyszerű szavakkal tárja fel az előadó az egybegyűltek előtt azt a veszélyt, ami dolgos, békés életünket, otthonainkat és az egész világ bé­kéjét fenyegetné, ha az új háború szítói megvalósítanék bűnös szándé­kukat, feltámasztanák a Wehrmach­tot, az elmúlt világháború legelve­temültebb tömeggyilkosainak veze­tésével, akiknek lelkén ártatlanok millióinak kiontott vére szárad. A teremben lévők mély Csendben hallgatják a beszédet. Belsejükben értelmet, alakot nyer az elhangzott szó . .. Amikor az előadó összehajto­gatja jegyzeteit és visszaül helyére, egymásután lendülnek magasba a ke­zek. Mindenki hozzá akar szólhi, hal­latni akarja hangját, ki akarja nyil­vánítani véleményét, hisz az ügy, amiért egybegyűltek, minden ember legszemélyesebb ügye, a béke ügye, hazánk biztonságának, népünk boldog életének, biztonsága biztosításának ügye. — A tornaijai téglagyár dolgozói szilárdan állnak a moszkvai konfe­rencia határozata mellett. Ellene va­yyunk Nyugat-Németország újrafel­fegyverzésének — jelenti ki acélo­san Sipos elvtárs, a téglagyár kiváló dolgozója. — Munkánkkal harcolunk a békéért és hazánk erejének fokozá­sáért, de ha kell, fegyverrel is meg­védjük otthonainkat. — Ifjúságunk békében akar élni, békében akarja építeni boldog jövő­jét és ezért soha nem engedjük, hogy a háza drága földjére véreng­ző ellenség lépjen — mondja a tizen­egyéves iskola CsISz-szervezetének kiküldötte. — Siroky elvtárs beszéde hazánk minden dolgozójának akaratát fejezte ki; — hangoztatta Gérec elv­társ téglagyári dolgozó — jó mun­kával, de ha kell, fegyverrel védjük meg hazánkat, mert ez az ország a miénk, a dolgozók hazája. Minden szót, minden felszólalást át­hat a hazaszeretet, legyőzhetetlen erőnk tudata és a gyűlölet az új vi­lágégés élesztgetői ellen. — Ha fegy­verrel támadnának meg bennünket, van erőnk visszaverni minden gaz tá­madást. A szocializmus tábora le­győzhetetlen, mert ezekben az or­szágokban a nép tudja, hogy van mit megvédenie — önti szavakba tvanics tanító a konferencia és az egész já­rás dolgozóinak érzéseit. — A mi hadseregünk, a nép erős hadserege, amely szilárdan áll a béke őrhelyén, mindenkor kész szembeszállni a tá­madóval és megsemmisíteni azt. A katonák a nép építő munkáját védik a dolgozók boldog élete felett őrköd­nek _ mondja felszólalásában az el­nöki asztalnál ülő katonatiszt. A tornaijai járás dolgozói békét akarnak Tudják, hogy a békéért harcolni kell Tudják, hogy a világon még mindic vannak olyan erők, amelyek irigylil a felszabadulás óta elért hatalmas si­kereinket, dolgozó népünk egyre szé­pülő életét és mindenáron meg sze retnék gátolni építőmunkánkat. Tud ják, hogy ezek az erők, amelyek nen tanultak a múlt tapasztalataiból, tel­hetetlen pénzvágyukban nem riadna! vissza új gyilkos háború előidézésé­től sem, sőt minden erővel annak ki­robbantásán mesterkednek. A járá dolgozói azonban szembeszállnak ve lük, Tettekkel, jó munkával harcol- a nak minden munkahelyen hazánk ere- ti jének további fokozásáért. Az em- tc berek tudatában még élénken élnek rr az elmúlt háború borzalmai. Nem e akarnak új háborút, de készek arra, ­hogy elvegyék a támadó kedvét min- n den gaz kísérlettől. Ez a harcos el- a szántság teszi ékesszólóvá Szókénét, je ezt az egyszerű gömörpanyiti paraszt- ft asszonyt, anyát és a többi asszonyt, g Ezért dolgoznak a nagyobb hektárho- Iá zamokért, a földeken, a terv túltelje- t sítéséért az üzemek dolgozói. „Van le mit megvédenünk, vari miért harcol- f nunk." Ezek a szavak egyúttal klfe- n jezik azt a hatalmas fejlődést is, s amin a felszabadulás óta a tornaijai g járás keresztülment. Kifejezik a dol- s gozók megelégedett életét, a biztos n jövő tudatát. „Félre a háborús szer- s ződésekkel, félre Nyugat-Németország s újrafelfegyVerzésével" — hangzik a konferencia határozatában a járás né- a pének szava. Azt akarjuk, hogy sza- I vunkat minden ember meghallja at t egész világon r A város, a járáfe lakosai ezekben a p napokban 1 ünneplik a felszabadulás 1 10. évfordulóját Tíz éve lépett az első szovjet kato­na á dolgozó nép szabadságát hozó fegyverével a járás területére. A város mellett a Sajó folyó akkor is ilyen dUZzádtán hömpölygött med­rében, mint most. De a körhyék nem volt ilyen békés, a túlsó partott a téglagyár magasbanyülö kéménye nfetn eregette a füstöt. A város utcái ki­haltak voltak. Égő házak füstje, ha­lálthozó golyók süvítése, a becsapódá­sok mennydörgő robbanása töltötte be a levegőt. A harc pillanatnyi szü­neteiben pedig dermedt némaság ül­te meg a környéket, Az emberek a pincékbe bújva, az ölomlassúsagg.al múló perceket számlálva várták a vi­har elvonulását. Az egyszerű emberek körében ma már szinte legendássá vált ezeknek a napoknak története és a rettenthe­tetlen szovjet harcosok alakjai. Hány szorongó szív dobbant meg az öröm­től, amikor felhangzott az első kiál­tás az ablakok alatt: „Itt vannak a szovjet katonák". Egyesek talán csak a harcok elültének, a visszavonuló fasiszta hordák tűrhetetlen fosztoga­I tása és az emberek elhurcolása vé­geszakadásának örültek. De a dolgozó emberek ezrei törhetetlen bizakodás­sal várták a szabadság katonáit. Tud­ták, hogy az ő megjelenésük jeienti a dolgozó nép hajnalának hasadasát. A szeretet hangján emlékeznek meg az emberek a szovjet katonákról. A visszaemlékezés a Szovjet Hadsereg óriási erejére, a népek szabadságáért küzdő katonák rettenthetetlenségére a biztonság tudatát, a szocializmus tá­borának legyözhétetlenségébe vetett hitet adják meg mindenkinek. A Sajó innenső partján lévő malom már a felszabadulás első napjaiban megindult. Az emberek szívesen men­tek dolgozni. Az új élet megindulá­sának első lépését látták munkájuk­ban. A fasiszták által felhalmozort búzát, amit azok a nagy sietségben nem tudtak elszállítani, lisztté őrölték a lakosságnak, meg a felszabadító hadsereg katonáinak. Proksz Barna is azok között volt, akik mindjárt megkezdték a munkát a malomban. Mint magyar katonaszökevény, sok társával együtt előzőleg már hónapo­kig bujkált földalatti vermekben a né­metek és a nyilasok elöl. Boldog ő is, hogy végre emberi életet kezdhet. — A szovjet katonákat az ember­szeretet, a forró hazafiság és az em­bertelen ellenség, a fasizmus gyűlölete tette legyőzhetetlenné -— mondja. A szovjet katonákat áthatotta a győzelem tudata, a hadseregük, fegyverzetük legyőzhetetlénségébe vetett hit. Ezzel kapcsolatban elmond égy történetet: — Búzát szállítottunk a malomba a raktárból. A Sajó túlsó partján a hegyekben erős német .állások vol­tak. A németek bíztak a terepben, azt hitték, hogy ott hosszú hónapok­s ra feltartóztathatják a diadalmasan előretörő szovjet hadsereget. Amikor németek észrevettek bennünket, izélni kezdtek ránk. Egy szovjet ka­na szikrázó szemmel fenyegette eg öklével az ellenséget. „Holnap takarodtok innét bitang fasiszták" mondta dühösen. Másnap hajnalban, intha össze akart volna dőlni a világ, egész vonalon megszólaltak a szov­t tüzérség ágyúi. A kassai töltés »lói pedig az ellenség előtt a rette­stt „katyusák" kezdték ontani ha­lthozó lövedékeiket. Szinte láng­;ngerbe borult az egész vidék az el­nséges állások felett. Pár óra le­3rgása alatt áttörték a szovjet kato­ák a német vonalakat és olyan mesz­zire űzték maguk előtt az ellensé­et, hogy a város lakosai többé ágyú­zót nem hallottak. A szovjet katona lár előző nap tudta, hogy támadá­uknak a legkétségbeesettebb erófe­zítéssel sem állhat ellen az ellenség. Sokan ismerték a városban Ivánt, tizenkilencéves szibériai felderítöt. smerték és a szívükbe zárták ha­almas alakját, melegtekintetü arcát, tettenthetetlen volt a harcban. Na­onta messze behatolt az ellenség ál­ásai mögé, kikémlelve terveiket, szán­ékaikat. Sokszor egyedül jött haza a ova, ilyenkor azt hitték elesett. De em, Iván mindig megjelent, néha vé­es sebekkel, a testén, de arcén az lmaradhatatlan jókedvű mosollyal. )ehogy esik ő el. Neki Berlinbe kell nenni. Amilyen bátor volt a harcban, iyan jószívű is volt a lakossághoz. Ugyszer meglátta, hogy egy idős asz­zony kabát nélkül dolgozott a ház {örül. Iván levetette meleg hímzett jekBcsét, ámít még hazulról hozott Az asszonynak adta. „Megfázol ma­na, kabát nélkül. Vedd fel a beke­;set. ez jó meleg" — mondotté. Sok hasonló történetet liall az ember a szovjet hősökről. Vlurtin István, a téglagyár kiváló dol­gozójának felesége szívből jövő sza­vakkal mondja rájuk emlékezve: „Az sten áldja meg őket' 1. Murtin István a felszabadulás ide­jén katoha volt. Felesége két kis gyermekével egyedül maradt. A har­cok közepette menekült át más köz­ségben lakó anyjához. Télvíz idején lóban, fagyban arra haladó szovjet <atohák Vették szekérre, hidegtől reszkető átfagyott gyermekeivel együtt. A szovjet katonák ölükben melengették a gyerekeket és vigyáz­va vitték át eket a megáradt Sajó fo­lyón édesanyja házához. A felszabadulás előtt szűkös cse­lédkenyéren tengődő Murtin-család most boldog életet él. A két gyerek­hez megjött a harmadik is, a várva­várt kislány, A nagyobbik fiú vég­zett szakmunkás, a kisebbik középis­kolába jár. — A szovjet katonák ál­dozata nélkül aligha végezhetne a fiam középiskolát, nem valósíthatná meg szándékát, a mérnöki diploma megszerzését, — mondja az asszony. A Murtin-csaiádhoz hasonlóan sok­ezer ember élete Változott meg a fel­Szabadulás óta a városban. A nyomort felváltotta a biztos kenyér. A falvak­ban közös gazdálkodásra szövetkeztek a dolgozó parasztok. Szkároson, Gö­mörben, Méhiben, Becskén, Visnyón, Gömörhorkán és még sok faluban vi­rágzó szövetkezetek mutatják áz Utat a szocialista mezőgazdaság felé. Év­tizedeken át nem épült azelőtt annyi új ház, mint az utolsó egy-két év fo­lyamán. Az üzemek termelése meg­sokszorozódott a felszabadulás óta. Oj iskolák, kultúrházak létesültek, kétszáz mezőgazdasági épületet épí­tettek fel az elmúlt években. A já­rási székhelyen négy hektáron épü az új sportpálya, nyolc községbe ve­zető utat építettek mezei útból töl­téssé, több mint 800 lakást építettek újra. A vásárlóerő növekedésérő meggyőzően beszélnek a zsúfolt üzle­tek. Az öregeknek, a rokkantaknak sem kell szegénykonyhára járniok mint a felszabadulás előtt. Államunk gondoskodik róluk is, nyugdíjat biz­tosít számukra. Ezt az egyre szépülő, egyre gazda­gabb dolgos életet védik a tornaija járás dolgozói akkor, amikor a béké­ért szállnak síkra, a mezőkön a na­gyobb terméshozamért, az üzemek­ben a terv túlteljesítéséért vívót harccal. Gál László Az apátfalusi Polana textilüzem dol­gozói már az elmúlt évek során jó hírnévre tettek szert az egész ország­ban a forgóeszközök forgási sebessé­gének meggyorsításával és a normán felüli anyagkészletek felszámolásával. Az üzem élenjáró dolgozói mindig nagy gondot fordítottak a munkahely megszervezésére is, mert a berende­zés helyes elrendezése és a tisztaság javítja a munkakörülményeket, előse­gíti a gépek jobb kihasználását, a termelékenység növelését. Ha a mun­kásnak minden kezeügyében van, nem kell hiábavaló mellékműveletekre fe­csérelnie idejét. A rend megakadályoz­za a géptörést és a baleseteket. Csak­is az ilyen körültekintő munkaszerve­zés hozhatta eredményül azt, hogy november 19-én ebben az évben már harmadszor lettek a könnyűipari mi­nisztérium vörös zászlajának tulaj­donosai. Ugyanazon a napon kaptak mint kiváló minőséget gyártó válla­lat „elismerő okiratot", melyet kiváló minőségű gyártmányaikkal a gyapjú­feldolgozó üzemek között legjobban ők érdemeltek ki. — Keményen kell harcolni annak a vállalatnak, amely a vörös zászlót el akarja vitatni tőlünk — mondja Uhrin Béla elvtárs, a harmadik negyedévi munkaverseny győztese, az üzem egyik legjobb munkása, aki három ne­mezelő gépen dolgozik. Azonkívül még 10 gép munkáját figyeli, és irányítja a gépek kezelőinek munkáját. Uhrin elvtárs termelési tervét átlag 135 százalékra és a minőségi tervet 103%­ra teljesíti. Altiig az üzem dolgozói az ez évi terv határidő előtti befejezésén mun­kálkodnak, az üZehl vezetősége leg­: főbb feladatának tekinti az 1955-ös ' évre szóló állami terv irányszámai alapján aZ üzem technikai, ipari és pénzügyi tervének kidolgozását. Felső Imre elvtárssal a vállalat igazgatójá­val élén kilenctagú bizottság ala­kult,'"melynek tagjai külön megbíza­tásokat kaptak, hogy a hatáskörük­höz tartozó üzemrészlegeken a dolgo­z zók legszélesebb részvételével mű­helyértekezleteken felülvizsgálják a - terv általános mutatóit, hogy a dolgo­s zók részt vehessenek az üzemrészek - tervének kidolgozásában, meghatároz­- zák az egyes tervfeladatok teljesítésé­rt nek határidejét és egyben azokat a t feltételeket is, amelyekkel biztosítják a feladatok teljesítését. i] n A terv teljesítését és túlteljesítését emberek oldják meg és ezért a rész­letterv kidolgozásnál az élenjáró mun­kásokhoz, mérnökökhöz és techniku­sokhoz igazodnak, akik jelentős, kie­j melkedö sikereket értek el a gépesítés és gépek kihasználása terén, és ezzé biztosították a terv teljesítését. Ezet egyike Hustina Pál elvtárs, az üzen legfiatalabb mestere, aki azt tartja hogy szocialista hazánkban nem elég ha az ember csak jó munkás, hanem . a termelő munkát aktív, újító tevé­kenységgel kell egybekapcsolni. Husti­na elvtárs mint a lakatosműhely mes­tere kollektívájával nagy gondot for­dít a gépék gyors és jő megjavítá , t sára, hogy ezzel kissebb legyen a gé­pek veszteglési ideje és minél jobbat k kihasználhassák a berendezést. A gé pek karbantartásán kívül Hustin n elvtárs ^ tevékenysége arra irányul _' hogy újabb gépek segítségével meg­a t könnyítse a dolgozók munkáját és nö velje a termelékenységet. A legne­yj hezebb munka az üzemben a vagonbó ci­való szénkirakás volt eddig és bizony mikor a kilapátolás gépesítéséről kez­dett beszélni, egyesek mosolyogva hallgatták fejtegetéseit, mert lehetet­lennek látták ebben az esetben az ember karjának géppel való helyettesí­tését. Ez azonban nem vette el ked­vét, s még szabad idejében is terv*; megvalósításán dolgozott. Hustina Pál újító javaslatát valóra váltották. Amíg a múltban egy 20 ton­nás vagont négy ember fáradságos munkával két óra alatt űri tett ki, ma két ember könnyűszerrel, félóra alatt végzi el ezt a munkát a villanymo­torral hajtott gépezet segítségével. Az újító javaslattal a vasútnak is se­gítségére van, mert egy és fél órával rövidítette minden vagon veszteglési idejét. A vállalat részlettervének összeállí­tása alkalmával a munkások, mérnö­kök és technikusok széles tömegei ak­tívan vesznek részt a vállalat tech­nikai és szervezési munkájának meg­javítására vonatkozó intézkedések ki­dolgozásában. Az újítók és ésszerűsí­tők, az. élmunkások számtalan javas­lattal segítik elő a munka tökéletesí­tését. E javaslatoknak a tervbe való beépítése megalapozza a terv haladó mutatóit és lehetővé teszi az üzem rejtett tartalékainak feltárását. A műhelyi értekezletek nagyszerű megnyilvánulásai a munkásság új vi­szonyának a termelési eszközökhöz. Ezeken a munkások valóban olyan ala­pos gonddal beszélik meg az üzem problémáit, ahogyah arra csak annak valóságos gazdái képesek. A részlét­tervek magukban foglalják a Vállalat szükségleteinek mérlegét is. A válla­laton belül az anyagokra, nyersanya­gokra, fűtőanyagokra, s a műhelyek teljesítőképességére Vonatkozó mér­legeket a meglévő felszerelés és üzembehelyezendő berendezés figye­lembevételével, a káderfekre pedig a káderképzési feladatok szem előtt tar­tásával dolgozzák ki. Ezekben a mérle­1 gekben a meglévő érőforrásokat össze­hasonlítják a terv. által meghatározott szükségletekkel és ezáltal megelőzik az esetleges aránytalanságokat az üzemben és megteremtik a tervfela­datok sikeres teljesítésének előfelté­teleit. A technikai,* ipari és pénzügyi terv előkészítő bizottsága rendszeresen ülésezik és értékeli az egyes tagok munkáját. A legszebb eredmények eddig az önköltség csökkentése terén mutatkoznak. Az anyag normájának megszilárdításával a következő évben előreláthatólag 65 ezer koronát, segéd­anyagokon 24 ezer koronát, alkatré^ szeken tízezer kotonát és különféle pénzkiadások csökkentésével 406 ezer koronát fognak megtakarítani. Az ön­költségi terv, a vállalati részletterv egyik legfontosabb része, megmutat­ja az üzem munkájának minőségét, mivel az önköltségben a vállalat ter­melő és gazdasági tevékenységének eredményei tükröződnek vissza. Az önköltség csökkentése megköveteli a kapacitás, az ariyagi és energia forrá­sok jobb kihasználását, valamint a munkatermelékenység enfielését. A Pol'ana textilüzem dolgozói a techpromfinterv legrészletesebb kidol­~ gozásával készülnek a következő évi terv győzedelmes teljesítésére, hogy szorgalmas munkájukkal hozzájárulja­nak a dolgozók életszínvonala emelé­séhez és a béke megszilárdításához. 1 Erdősi Ede.

Next

/
Oldalképek
Tartalom