Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-22 / 309. szám, szerda

1954. december 19. j snso , . * A szovjet kormány jegyzékei Finnország, Jugoszlávia, Svédország, Svájc és Ausztria kormányaihoz A szovjet kormányhoz jegyzékek érkeztek Finnország, Jugoszlávia, Svédország, Svájc és Ausztria kormá­nyaitól, amelyekben ezek válaszolnak a szovjet kormány november 13-i, az európai kollektiv biztonsági rendszer megteremtéséről tárgyaló összeurópai konferencia iss«ehivását érintő jegy­zékére, NAGYFONTOSSÁGÚ AZ ÖSSZES ÁLLAMOK KÖZÖS TÖREKVÉSE December 17-eh a Szovjetunió kül­ügyminisztériuma t moszkvai finn nagykövetséghez eljuttatta a szovjet kormány valasz;>gyztkét a finn kor­mány novembir 19-i jegyzékére. A jegyzék rámüttil, hogy a szovjet kormány tudomásul veszi a finn kor­mánynak azt a kijelentését, hogy po­zitív álláspontot foglal el a Srovjet­uniónak az európai kollektív bizton­sági rendszer Megteremtésére irányuló törekvése iránt és sajnálatát kell ki­fejeznie, hogy H finn kormány nem tartotta lehetségesnek részvételét az európai kollektív biztonsági kérdésé­ről szóló összeurópai értekezleten. A jegyzék továbbá ezt mondja: „A jelenlegi időben, Emikor né­hány nyugati állam intézkedéseket tett a német militarizmus felújítására és Nyugat-Németorsz;,gnak békés európai országok ellen irányuló katonai cso­portosulásba való bevonására, különö­sen nagy jelentőségűvé válik az 'ösz­szes európai áüi.rnok törekvéseinek egyesítése, tekintet nélkül társadalmi és állami rendszerükre az európai bé­ke és biztonság közös biztosítása ér­dekében. A szovjet kormány reméli, hogy a finn kormány hozzájárul az európai kollektív biztonsági rendszet megteremtéséhez." MEGFELELŐEN TUDATOSÍTANI KELL A VESZÉLYT Ugyanezen a nepon a Szovjetunió külügyminisztériuma a moszkvai ju­goszláv nagykövetséghez is eljuttatta a szovjet kormány vál^szjegyzékét a jugoszláv kormány november 24-i . jegyzékére. A Szovjetunió kormánya — mondja a jegyzék — tudomásul veszi a ju­goszláv kormán/ jegyzékében foglalt kijelentést, amely szerint támogatja a szovjet kormány altal -javasolt kon­ferencia gondolatát. Nagy jelentőségű lesz, ha Jugoszlá­via kormánya, amelynek nemzete! egy nemzedék ideje alatt két ízben váltak a német militarizmus által előijézett pusztító liaborűk áldozataivá, meg­feielően tudatosítja azt a veszélyt, amelyet az európai nemzetekre a nyu­gatnémet Wehrmacht felújítása jelent és hozzájárul az európai kollektív biztonság megteremtéséhez. A szov­jet kormány továbbra is meg van győződve arról, hogy az összes euró­pai nemzetek igazi biztonságát csupán Németország újrafelfegyverzése tervé­nek elutasításával lehet biztosítani." A SZANKCIÓK RENDSZERE ÉS MÁS KÉRDÉSEK A jegyzékben, vamelyet december 17­én Svédország moszkvai nagykövetsé­gére juttattak el és amely választ tar­talmaz a svéd kormány november 19-i jegyzékére, á szovjet kormány sajná­lattal állapítja meg, hogy a svéd kor­mány nem tartotta lehetségesnek rész­vételét az összeurópai konferencián. A svéd kormány jegyzékéből azonban ki­tűnik, hogy a svéd kormány a szovjet kormánynak e konferencia összehívásá­ra tett javaslatát olyan intézkedésnek értékelte, melynek célja a nemzetközi feszültség enyhítése és az európai oé­ke megszilárdítása. Mivel a svéd kormány jegyzékében fel volt vetve néhány az európai kol­lektív biztonsági rendszer megterem-' tését célzó szovjet javaslatokat érintő kérdés, ezért a szovjet kormány jegy­zéke szerint a szovjet kormány szük­ségesnek tartja megjegyezni: „Az említett kérdésekről szóló ada­tok, amelyek a svéd kormányt' érdek ­lik, jelentős mértékben benne vannak az „európai kollektív biztonság ró'. szóló összeurópai szerződés" javaslatában, amelyet a Szovjetunió kormánya a négy nagyhatalom külügyminiszterei­nek berlini értekezletén ez év február 10-én benyújtott és ber.ne foglaltatnak a szovjet kormánynak e kérdésről szó­ló ismert jegyzékeiben. Amint ezekből a dokumentumokból kitűnik, a szovjet javaslatok megállapítják, hogy az „eu­rópai kollektív biztonságról szóló össz­európai szerződésben" részt vevő álla­mok különféle szerveket létesítenek ÍZ európai biztonság biztosításáról szóló szerződés céljainak gyakorlati meg­valósítására. Ilyen szervek volnának a szerződés részvevőinek időnkénti. és különleges értekezletei, az állandó kon­zultatív politikai bizottság, valamint egy katonai konzultatív szetv Emellett magától értetődik, hogy a felsorolt szervek funkciójának és szervezésük részleteinek fontos meghatározását megfelelő tárgyalások folyamán további még pontosabb meghatározás tárgyává lehetne tenni." Ami a szankciók rendszerét illeti, amelyekről a svéd kormány jegyzéke megemlékezik, feltételezhető, hogy a szerződés részvevői között elkerülhe­tetlenül szükséges kölcsönös segély­nyújtási módjait, beleszámítva az euró­pai béke helyreállítása és fenntartása érdekében nyújtandó katonai segítsé­get is, utólagosan kellene megtárgyal­ni és megállapítani. A szovjet kormány jegyzékében rá­mutat, hogy az európai kollektív biz­tonsági rendszer megteremtesének kér­désével kapcsolatban elfoglalt állás­pont teljes támogatásra talál azon or­szágok kormányainál, amelyek részt vettek az európai országok moszkvai konferenciáján és a konferencia rész­vevői készségüket nyilvánították, hogy megtárgyaljanak e kérdéssel kapcsola­tos bármilyen más javaslatot is. A jegyzék továbbá ezt mondja: „A szov­jet kormány saját részéről természete­sen kész megismerkedni az európai kollektív biztonsági rendszer kérdésé­ben tett javaslatokkal, ha ezeket a ja­vaslatokat a svéd kormány előterjesz­tené, amelynek felelős képviselői nem egyszer annak az óhajuknak adtak ki­fejezést, hogy hozzájárulnának a béke és a nemzetközi együttműködés meg­szilárdításához." December 17-én a Szovjetunió kül­ügyminisztériuma a moszkvai svájci nagykövetséghez eljuttatta a szovjet kormány válaszjegyzékét a svájci kormány november 24-i jegyzékére. ELLENTÉT A REMILITARIZÄCIÖRA ÉS A BIZTONSÁGRA IRÁNYULÖ TERVEK KÖZÖTT A szovjet kormány jegyzékében tu­domásul veszi a svájci kormány nyi­latkozatát, amely szerint ez támogatja a „béke és biztonság szilárd rendsze­rének" az egész világon és főleg Eu­rópában való megteremtésére irányuló kezdeményezést. Az Indonéz Nemzeti Párt kongresszusa Az Indonéz Nemzeti Párt konoresz­szusát Bandungban tartják. December 18-án este rendezték az első nyilVá­nos gyűlést, amelyen a küldötteken kívül részt vettek sz indonéz pártok vezető tényezői, köztük az Indonézia Kommunista Pártja dolgozój Aidit fő­titkárral az éien, valamint az egész kormány Sastroamidjojo miniszterel­nökkel együtt. A kongresszuson Szu­karno, Indonézia elnöke is részt vett. Dzsozsosukarto, a Nemzeti Párt el­nöke beszédében többek között párt­jának feladatairól számolt be ... bel­és • külpolitika terén. Hangsúlyozta, hegy pártja arra törekszik, hogy az országban likvidálja a gyarmati rend­szer összes maradványait, a világbéke biztosítására törekszik és minden katonai egyezményt visszautasít. Az ellenzéki pártok: a Masjumi párt és a szocialista párt támadásaira vá­laszolva Dzsozsosukarto kijelentette, hogy az ellenzék az imperialisták ke­zére játszik, mialatt a „Nemzeti Párt az össznép érdekeiért harcol" és ar­ra fog törekedni, hogy a politika és demokrácia megszilárdításának, vala­mint a munkások és parasztok jogai­nak érdekében megvalósítsa az álta­lános választások lebonyolítását. A külpolitika terén a párt az ál­talános béke biztosítására fog töre­kedni, mondotta a szónok a más ál­lamokkal való baráti kapcsolatok po­litikájának megvalósítására, továbbá törekedni fog Nyugat-Irian és Indo­nézia egyesítésere, a holland tőke befolyásának 'ikvidálására, a behozatal és kivitel emelésére, de nem az ide­genek közvetítésével hanem az, indo­néz nemzeti cégek közreműködésével és törekedni iog, hogy az egész nép/ jólétét biztosítsa. Kiosztották a nemzetközi Sztálin-díjakat A „Drapeau Rouge" című űjság a Szovjetunió Belgiumhoz intézett jegyzékéről felelősségéről, hanem felelős minden belga tekintet nélkül meggyőződésére; hiszen még jól emlékezhetnek Bel­giumnak a német militaristáktól való megszállására", — írja az újság. A szovjet kormány jegyzéke igen nagy érdeklődést kelt a dolgozókban, legfőképpen i szocialistákban és a kommunistákban, valamint á béke minden barátjában, hogy megkétsze­rezzék erőfeszítéseiket és ezzel vé­dekezzenek a ratifikációs egyezmények és Németország felfegyverzése ellen. A ciprusi helyzet Az Angol Kommunista Párt iondoni kerületi bizottsága december 19-én a katonaságnak a ciprusi tüntetők elleni bevetéséről szóló tiltakozó ha­tározatot hozott. A határozat felhívja ar összes angol munkáss/ervezeteket, hogy tiltakozzanak az angol kormány politikája ellen, amely megtagadja an­nak • a követelésnek a teljesítését, hogy Ciprust Görögországgal egyesít­sék A sajtójelentések szerint december 19-én Görögországban és Ciprus szi­getén született egyének, akik Nagy­Britanniában élnek, Londonban tiltakozó tüntetést rendeztek az ellen, hogy angol katonák cipiusi lakosokat lőt­tek agyon. A tüntetők ilyen feliratú plakátokat vittek' „Szüntessétek be azt, hogy angol katonák ciprusi lakosokat gyilkoljanak!" A tüntetés után nagygyűlést rendeztek a Hyde­parkban. Abban a nyilatkozatban, amelyet a „Vima" című görög nyelven meg­jelenő lap közöl, G. Pevkos, az újság szerkesztője felhívja az angol népet, hogy „követelje a ciprusi nép számá­ra az azonnali önrendelkezési jog biztosítását." Sajtójelentések szerint a labour­párti Brockway képviselő december 20-án az alsóházban interpellációt nyújtott be az angol katonaság ak­ciójával kapcsolatban ... Mint a France Presse hírügynök­ség jelenti, Ciprus-szigetéről E. Pa­paioeannu, a „ciprusi dolgozó nép ha­ladó pártjának" főtitkára, az angol minisztériumnak tiltakozó táviratot küldött. Tiltakozik az ellen, hogy az angol rendőrség fegyverét használta a Ciprus-szigetének Görögországgal való egyesítéséért harcoló tüntetők ellen. A francia nemzetgyűlés ülése Mendes-France francia miniszterel­nök a nemzetgyűlésben felvetette a bi­zalmi kérdést és kérte, hogy fogadják el a „társállamok" minisztériumának költségvetési kormányjavaslatát. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága két íz­ben is visszautasította a költségvetési javaslatot. A nemzetgyűlésben 301 képviselő szavazott a javaslat ellen, mire a kormány új költségvetési ja­vaslatot terjeszteti elö azzal a ké­réssel, hogy azt haladéktalanul fo­gadják el. Mendes-France minden eszközt fel­használt arra, hogy nyomást gyako­roljon a képviselőkre, beleszámítva a bizalmi kérdést is, amivel sikerült el­érnie, hogy a nemzetgyü'és két sza­vazattöbbséggel (295-el 293 ellené­ben) elhatározta a javaslat tárgya­lását. December 20-án délelőtt a nemzet­gyűlés ülfesén Guilici (független köz­társasági) jobboldali képviselő szólalt fel, aki nyugtalanságának adott kife­jezést az indokínai helyzet, és ebben az országban a francia befolyás fenn­tartása felett. De Chambrun képviselő — a haladó köztársaságiak szövetsé­gének tagja — óva intette Mendes­Francet attól, hogy lemondjon a fran­cia érdekek védelméről Dél-Vietnam­ban az USA javára. Mendes-Francs francia miniszterel­nök beszédet tartott, amelyben védel­mezte kormányának indokínai politi­káját. Nyilvánvaló tények ellenére azt állította, hogy a genfi egyezmények feltételei „nagyjabó! megnyugtató mó­don" teljesülnek. Mendes-France bevallotta, hogy a francia kormány politikája arra . irá­nyul, hogy a „társállamokat" bevonja a délkelet-ázsiai agresszív- tömbbe, amit az Amarikai Egyesült Államok tákolt össze. Kijelentette, hogy s kor­mány a nemzetgyűlés elé terjeszti jó­váhagyás végett ez e tömb megala­kítására vonatkozó manillai szerződést. Mendes-Francc szavaiból kitűnik, hegy a francia kormány továbbra is azt a politikát akarja, folytatni Dél­kelet-Ázsiában, amit az USA. kíván tőle. „A francia kormány politikája mindig az Egyesült Államokkal való vietnami együttműködés irányelvét tartotta szem előtt." Mendes-France beszéde után a par­lament szünetet tartott. A szüníet­ben összejötte,< a nemzetgyűlési cso­portok és különféle tárgyalásokat foly­tattak, amelyeken a kormánykörök mindenképpen arra törekedtek, hogy rávegyék a képviselőket, hogy a kor­mány ' mellett szavazzanak. A nem­zetgyűlés 15 órakor azzal folytatta ülését, hogy megejtette a szavazást. Később jelentették hogy Mendes­France kormányanak 310 szavazattal 172 ellenében bizalmat szavaztak *** • A társországok minisztériuma költ­ségvetési vitája és a kormány bizal­mának megszavazása után a nemzet­gyűlés rátért a londoni és párizsi egyezmények ratifikálásának vitájára. Billott tábornoknak a nemzetgyűlés külügyi bizottság;, előadójának adták meg a szót, aki az egyezmények ra­tifikálása mellett foglalt állást December 11-, 14-, és 18-én Moszk­vában megtartottak D. V. Szkobolcyn akadémikus elnökletével a nemzetközi Sztálin-dijak hizottíígának ülését. A bizottság átvizsgálta a nemzet­közi Sztálin-dijra az elmúlt évben be­érkezett javaslatokat és jóváhagyta az ; e kérdésben hozott határozatot. A bizottság az 1954 évre szóló nem­zetközi Sztálin -dijak adományozásáról a következő határozatot hozta: A nemzetköz: Sztálin-díjak bizott­. sága „A nemzetek közötti béke meg­. szilárdításáért" című díjat a követ­. kező személyeknek osztja ki 1954. de­5 cember 18-án hozott határozata sze­! rlnt: ä Denis Noweli Pritt jogász (Nagy­Britannia). j Alain le Léap — A Francia Altalá­nos Szakszervezet főtitkára, „(Francia­ország), Thakin Kodaw Hmaing író (Burma). Bertold Brecht író és drámaíró (Németország). t t Félix Iverson egyetemi tanár, Hel­* sinki (Finnország), t André Bonnard, a lausSnnei egyetem tanára (Svájc), Dr. h. c. Baldomer Sanin Car., az edlnburgi és o bogotal egyetem ta­nára, (Columbia). Prijon tanár, a djakarti állami egye­tem filozófia; fakultásának dékánj.i (Indonézia). N I Nicolas Guillen költő (Kuba). A határozatot a következők írták • alá: D. V. Szkobolci elnök (Szovjeunió). Kuo Mo-zso alelnök (Kína). Louis Aragon alelnök (Franciaor­szág). A bizottság tagjai: Anna Seghers (Németország), An­- tonio Banfi (Olaszország), John Ber­- nal (Nagy-Britannia) Ján Dembuwski (Lengyelország),_ Pablo Neruda (Chile) I, Mihail Sadaveanu (Románia), Sahil: i Singh Sokhey (India), G. V. Alek­szandrov (Szovjetunió), A, A. Fagyé­- jev (Szovjetunió), I. G. Erenburg (Szovjetunió). > A „Drapeau Rouge" című újság „A Szovjetunió figyelmezteti Belgiumot a párizsi egyezmények veszélyeire" cím alatt cikk«t közöl a Szovjet­uniónak december 17-én az európai országokhoz, közlük Belgiumhoz in­tézett jegyzékéről. Ebben a jegyzékben a szovjsf kor­mány még a pBLizsi egyezmények ra­tifikálásáról szóló vita kezdete előtt figyelmezteti a belga kormányt és a parlamentet felelősségükre. „Nincs szó csupán a kormány, a parlament és a belga külügyminiszter A Szovjetunió kormánya tudomásul veszi a svájci kormánynak azt a ki­jelentését, hogy „hozzájárulni igyeke­zett és igyekszik a Jelenlegi időben az európai béke és biztonság biztosításá­hoz. A szovjet 1 kormány továbbra is meg van győződve arról, hogy az ösz­szes európai nemzetek igazi bizjonsá­gát csupán a Nyugat-Németország re­milítarizálására és katonai csoportosu­lásokba való bevonására irányuló ter­vek elutasításával és a hatásos eu­rópai kollektív biztonsági rendszer megteremtésével lehet biztosítani. Ez a kollektív biztonsági rendszer vala­mennyi európai államnak — kis és nagy államnak — részvételén alapul­na függetlenül társadalmi és állami rendszerüktől." AUSZTRIA BIZTONSAGA ÉS FÜGGETLENSÉGE ÉRDEKÉBEN A Szovjetunió külügyminisztériuma december 17-én a moszkvai osztrák nagykövetséghez eljuttatta a szovjet kormány válaszjegyzékét az osztrák kormány november 27-i jegyzékére. A szovjet kormány jegyzékében sajnálat­tal állapítja meg, hogy az osztrák kor­mány elutasította \ részvételét az eu­rópai kollektív biztonsági rendszer megteremtéséről tárgyaló összeurópai konferencián. „'„Ezt az elutasítást —- írja a jegy­zék — az osztrák kormány arra való hivatkozással indokolja, hogy az euró­pai országok konferenciáján csak ak­kor vehetne részt, ha azon részt ven­nének az Ausztriát megszálló Összes nagyhatalmak. A szovjet kormány ezzel kapcsolat­ban szükségesnek tartja figyelmeztet­ni az osztrák kormányt arra, hogy Franciaország, Anglia és az USA-nak Nyugat-Németország remilitarizálása megvalósítására törekvő , kormányai elutasították részvételüket a Szovjet­unió által javasolt tárgyalásokban és kijelentették, hogy állítólag a jelenle­gi időben nincsenek meg a „Németor­szágról, Ausztriáról és az európai biz­tonság egyéb szempontjairól" szóló konferencia sikeréhez szükséges nél­külözhetetlen fesltételejc. A jegyzék továbbá ezt mondja: „A kollektív biztonsági, rendszer megteremtése megfelel Ausztria biz­tonsága érdekeinek is, mely a máso­dik világháború előestéjén a milita­rista Németország agressziójának áldo­zatává lett azzal, hogy Anschluss út­ján meghódította Ausztriát. Á Nyu­gat-Németország remilitarizálására és a nyugatnémet hadseregnek a volt hitleri tábornokok vezetése alatti fel­állítására irányuló tervek, amelyeket a párizsi egyezmények tartalmaznak, csak fokozzák Ausztriának a milita­rista Nyugat-Németország által való bekebelezése veszélyét, ami újabb akadályokat állít az osztrák kérdés végleges megoldásának útjába." A szovjet kormánynak a fent fel­sorolt országok kormányaihoz intézett jegyzékeihez csatolták a Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlo­vák Köztársaság, a Német Demok­ratikus Köztársaság, a Magyar Nép­köztársaság, a Román Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság és az Albán Népköztársaság nyilatkozatát, ameiyet az európai béke és biztonság biztosítá­sáról szóló európai országok moszkvai konferenciáján 1954. december 2-án tettek és amelyek a Kínai Népköz­társaság kormánya is támogatott. Sastroamidjojo miniszterelnök be­zédében a kormány nevében arról liztosította a pártot, hogy a kormány következetes békepolitikát folytat és izem előtt tartja a nép életszínvo­íalának emelését. Szukarno elnök tartalmas beszédet ártott. Hangsúlyozta az összes pár­ak és az indonéz lakosság minden •étege egységének nagy jelentőségét, ^sak az összes erők összefogásával irhetjük el a végső győzelmet Szukarno igsn részletesen foglal­[ozott^yugat-lrian problémájával és íangsúlyozta, íhogy Nyugat-Iriánért a íarcot tovább kell folytatni. December ? 9­vén a Nemzeti Párt lagy tömeggyűlést rendezett Ban­iungban; amelyen a pártok vezérei szólaltak fel. Etszédet .tartott Sas­Toamidjojo, az indonéz miniszterelnök is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom