Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-02 / 292. szám, csütörtök

1954. december 2. UISZO Pál utcai és a prágai (iák X prágai Magyar Kultúra Venceltéri kirakatában kedves meglepetés Molnár Ferenc „Pál utcai fiúk"-jának új kiadása tekint reánk es csábit arra, hogy megvegyük és újra elolvassuk a grundon élő jozsefvarosi fiuk törtenetét, diákkorunk kedves olvasmányát Engedje meg az olvasó, hogy ezzel kapcsolaiban, több mint húsz 'év után felelevenítsük Árva Pál, volt prágai magyar újságíró elődünk kis írását emlékművet állítva a pesti Pál utcai és az akkori prágai fiúknak Á prágai fiúk Tíiáv több TfiÍTit húsz év előtt olvasták a népszeTŰ Jcönyv cseh fordítását és a pesti fiúkon keresztül szerették meg a magvarokat. ... A kultúrkapcsolatoknak most lényeges szerepük van a nemzetek közötti baráti kapcsolatok ápolásában. Minél több jó magyar könyvet kell lefordítani csehre és szlovákra, minél több cseh és szlovák könyvet magyarra. Jelentősek az eddigi eredmények is. És ha most az évtizedek minden tűzpróbáját kiállt egyik magyar ifjúsági regényre hívjuk fel a figyelmet, említsük meg és ajánljuk mielőbbi lefordításra Karel Polácek ugyancsak minden tűzpróbát kiállt cseh ifjúsági regényét, melyet új kiadásában pár nap alatt valósággal szétkapkodtak. Címe: Bylo nás pét (Öten voltunk). Most adjuk át a szót Árva Pálnak, akinek jövendölése ma már beteljesedett. J. S. Hadd osszam meg önökkel is ezt a titkomat, amelyet egy év óta préselek karcsú, drága virágként prágai vegetálásom herbáriumában. Tavaly ilyen időtájt bukkantam rá az utcán ődöngve Molnár Ferenc „Pálutcai fiúk"-jának cseh fordítására egy könyvesbolt Utcai kirakatában. (A prágai könyvkereskedők utcán árulják az el nem kelt könyveket, mint a párizsi bouquinistok a ritkaságokat és az ócskaságokat.) Megvettem, inkább néhai gyermekkorom iránti kegyeletből, semmint kíváncsiságból és mert- fájt otthagynom a kietlen árvaságában. Hazavittetn és elkezdtem lapozgatni benne, mint egy titkosírásos naplóban. Aztán elejtettem egy-két szót róla háziasszonyom kis gimnazista fiának, de a szócsöppelc patakká duzzadtak s mire elhallgattam, a kisfiú már el is kérte a könyvet. Alikor aztán három napig mindketten transzban éltünk. A kis Mirka nem tágított a könyvtől s arcán, tekintetén állandóan ott tüzelt az a megszállottság, amelyre magam is jól emlékeztem s amely most, ahogy figyeltem a kisfiút, ismét kiült az én megfáradt szemembe is. Mire Mirka a könyv végére ért, a könyv k már nem volt az enyém: a kisfiú megkért, adjam neki s cserébé hajlandó volt ideadni büszke cserkészövét. Aztán naponta beállított hozzám s furcsa híreket hozott. Hogy az osztályban a megbízható fiúk elhatározták, hogy gittegyletet alakítanak, mert ping-pong egyletük és futballcsapatuk már van, de gittegylet is kell feltétlenül. És hogy a fiúk még nem olvasták a könyvet, de ő sokat beszélt nekik róla a szünetekben és hazafelémenet s persze Nemecsek Ernő és Boka János tetszik nekik a leginkább, de az egész nagyon ^Érdekes lehet, mindenki érdekes, a Pásztorok és a Waisz és a Geréb és a Csele is. Egy hét múlva Mirka ezt jelentette nekem a napi raportján: egykét fiúnak már odaadta a könyvet, dehát az egész osztálynak mégsem kölcsönözheti; azonban a többieknek is kell olvasniok, nem igaz? Az osztály ezért úgy döntött, hogy szólnak az osztályfőnök úrnak. És szóltak is. Hogy a Mirkának van egy érdekes és nagj'on szép könyve, tessék azt, tanár úr kérem, az osztályban felolvastatni. Az osztályfőnök szó nélkül elkérte Mirkától a könyvet, a Pálutcai fiúkat és haza vitte. Ez már a szokolkongresszus elő. készítésének idejébe esett. Mirka osztályából is a fiúk felének részt kellett vennie az előkészítő tornagyakorlatokon, hogy a nagy napon minden hibátlanul menjen. A tornagyakorlatokat a délelőtti tanítás egy-két órája alatt végezték s ezalatt persze a többieket, az osztályban maradottakat is kellett valamivel foglalkoztatni, mert hiszen az osztály felének távollétében rendes KISKRAJCÁR anyagot nem lehetett tanítani. Ezért aztán a tornászok tornásztak s a nem-tornászok olvastak. Közösen egy könyvet. Az osztályfőnök két nappal azután, hogy hazavitte a Pálutcai fiúkat, kijelentette, hogy a könyvet meg fogja rendeltetni az ifjúsági könyvtár számára s addig is el fogják olvasni, míg a szokolisták tornászni fognak. S mindjárt bele is kezdett Nemecsek Ernő történetébe. De másnapra zendülés tört ki az osztályban. A tornászok megtudták, hogy mialatt ők kinn gyakorlatoznak, azalatt az osztályban „azt" a könyvet olvassák. És fellázadtak. Vagy ne olvassák távollétükben a Mirka könyvét, vagy pedig tessék, csak olvassák, de akkor ők nem hajlandók tornászni. Nehéz dilemma volt. Az osztály forrongott. Az osztályfőnök végül is úgy döntött, hogy a nem-tornászuk-, nak, — akik szintén követelték a maguk jogait s nem voltak hajlandók lemondani a hátralévő fejezetekről — mégis csak végigolvastatja a könyvet, ha már elkezdték, a tornászok pedig azután, amikor visszatértek az osztályba, külön ol vasásban fognak részesülni. Ebbe aztán mindkét fél beleegyezett. A tornászok tovább tornásztak, a nemtornászok tovább olvastak. De az utóbbiaknak nemcsak olvasniuk kellett: a tornászok délutánonként egészen erélyesen követelték tőlük — kiki a barátjától mondják el, mit olvastak délelőtt s a nem-tornászok kénytelenek voltak mesélni és jaj volt annak a kisfiúnak, aki elfelejtett valamit a délelőtt olvasottakból, ha tornász-barátja aztán kerülő úton mégis csak kiszimatolta azt, mert a tornászok egymás között egybevetették és összehasonlították értesüléseiket De végül mindenki megtudott mindent a Pálutcai fiúkról, ahogy kis Mirka később elbeszélte nekem, miközben elrongyolódott könyve foszladozó lapjait simítgatta. Ezek a kisfiúk, mire nagyfiúkká nőnek, ezt bizton hiszem: sohasem fognak csúnya, rossz szemmel nézni Budapestre. Arra a Budapestre, ahol„ a Pálutcai fiúk is éltek, „Hosi z Pavlovy ulice". tSIJIiIIIIIllIgIIIBIiliaiIlllIIIIIitlIlillíllIllllllllIIISIlllIllllllIIIIIIIIIIISIIllIIIIIIIE!IIIIIIIIllllIIIIIIIIllIllllílillIlllIlíllllllilllIlílIIIIIIIllI3ll PRÁGAI LEVÉL írja: KIS ÉVA „ALZ BETA" Tizenkettő harmincöt húsz másod- | mez közös tengelyen állandóan ío- | versenyeken. A perc ... Tizenkettő harmincöt harminc ,másodperc.... hallatszik a prágai telefonban a pontos időjelzés. Vannak, akik naponta többször is feltárcsázzák a 039-es számot. Nemcsak azért, mert érdekli őket a pontos idő, hanem mert hallani akarják a prágaiak körében olyan közkedvelt és közismert Alíheta hangját. Alzbeta dallamos, meleg lágy hangja bizony sokakat elbűvöl, sokan hosszabb beszélgetésbe próbálnak bocsátkozni vele... De eredmény nélkül. Alzbeta nem válaszol a kérdésekre. Kétszer egymásután bemondja a pontos időt, aztán kész — eltűnik a hangja, hiába kér, kiabál, veszekedik az illető vele. Bár én a női nem sorait tarkí' tom, mégis kíváncsi voltam a „híres" Alzbetára. Kinyomoztam, pontos címét és felkerestem. Be kell vallanom, már előre tudtam, hogy nem egy. csinos, fiatal nő fogad, mégis meglepődtem. Azt hittem, hogy valami nagy, bonyolult gépezetet találok, ehelyett azonban egy közepes nagyságú ládán kívül semmit nem láttam. Kovaícvic elvtárs, a pontos idő-központ vezetője leemelte a láda fedelét és elmagyarázta ennek az egyszerűnek látszó, de mégis ötletes szerkezetnek lényegét. Hat lemezre a filmeknél használatos hangszalaghoz hasonlóan van felvéve a hang. Két lemezen az órák, három lemezen a percek és a hatodikon a másodpercek. A hang fény segítségével fotókamrán keresztül jut a telefónautomatába. A hat lerog. A bemondás és a pontos idő szinkronizálva van. A pontos időt mutató óra már évek óta ura és irányítója az csszes prágai utcai Óráknak, vonatoknak, sőt az utóbbi időben a gyárak ellenőrző óráinak is. Jól megnéztem a szerkezetet és megkérdeztem, miért hívják éppen Alzbetának. Az oka roppant egyszerű. 1948. november 19-én helyezték üzembe és miután aznap Al'/.beta napja van, erre a névre keresztelték. De legközelebbi ,,hozzátartozóig mint Kovaíovic elvtárs, csak Betkának nevezik. Alzbeta egyszerre negyven érdeklődőnek válaszol és miután egy bemondás három, másodpercig tart, egy perc alatt százhússzor közli a pontos időt. A prágaiak már úgy megszokták a pontos időjelzést felhívni, hogyha valaki valamilyen találkozón elkésik és ráfogja a másikra, hogy rosszul jár az órája, akkor az illető feltárcsázza a 039-et és máris kiderül a turpiság. Az Alzbeta népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1948 óta R4 millió tudakozódásra válaszolt. Tagadhatalan, hogy a pontosság szép erény. A közéletben és a magánéletben egyaránt igen fontos tényező. Bár a prágaiaknak van Alzbetájuk, mégsem állíthatom. hogy túlságosan pontosak lennének. A munka-helyen való megjelenéssel van talán a legkevesebb baj. Rosszabb a helyzet a mozikban, színházakban, hangigyekeznek már pontos emberek az előadás megkezdése előtt néhány perccel el" • foglalni helyüket, hogy nyugodtan átadhassák magukat a szórakozás örömének. Mikor éppen elhelyezkednek, nagy lihegve megérkez nek az utolsó pillanatokban érke zó'k. De hát ez még megbocsát ható Senki sem kötelezhető arra hogy a pontosságot túlzásba vigye. De mikor megkezdődik az előadás és a későnjövők sűrű bo csánatkérések közepette felállítják az egész sort, az már kellemetle nebb. Ilyenkor jogosan mérgelőd nek, azok akiket felállítanak, de azok is, akik előtt felállnak és el takarják mondjuk a vásznat, színházakba nem tanácsos későn járni. Aki nem érkezik pontosan az kénytelen végigállni az első felvonást. Ha aztán olyan darabot fog ki valaki, mint én a múltkor, Lortzing híres operáját, a „Cár és az ács^'-ot, amelynek első felvo nása majdnem egy óráig tart ezt kénytelen voltam hátul állva kivárni a harmadik sorba szóló jeggyel a zsebemben, az meggen dolja, mielőtt még egyszer elkés ne. Ha hogv -nak, az olvasók talán azt hiszik. Alz bétára csak a prágaiak vagy nagyobb városokna van szükségük, tévednek. Elkel az a legkisebb helyen is. Az illetéke sek tervbe vették, hogy a lehető ség szerint fokozatosan bevezetik máshol is. De addig azt ajánljuk hogy mindenki a maga és polgár társai érdekében igyekezzék pon, tos lenni Mezítlábas, varkocsos parasztlány rohan egy ki-s vasútállomás felé. Éppen idejében érkezik, hogy a rengeteg ember közt ő is feltolakodhasson a vonatra. A kocsiban kiderül, hogy kevés a jegyrevaló pénze. Sebaj, egy fiatal legény brigádja összeadja a különbözetet és Garas Juli, a kis parasztlány velük utazhat. Ezzel a kedves jelenettel kezdődik a Kiskrajcár című színes magyar vígjátékfilm, amely egy volt kulákcseléd, lelencgyerek megkapó sorsát ecseteli az épülő Sztálinvárosban. Akik a film forgatókönyvét, Garas Juli és társainak történetét megírták — Palotai Boris, Sándor András és Thurzó Gábor — szinte az első kapavágástól tanúi voltak a szocialista város építésének. Nem egy riportban és elbeszélésben számoltak be az építkezés hőseiről; Garas Juliban az ifjúsági regényei révén nálunk is jónevű Palotai Borisnak Morzsa Marijára ismerünk és „Sztálirívárosi gyermekek" hoi felhős, hol napfényes derűjét érezzük a film egyes jeleneteiben felénk sugározni. Bizonyára a környezet ismeretének köszönhető, hogy a film igazi, élő, típusokat vonultat fel előttünk, közös vágyakkal és közös gondolatokkal, sokoldalú és sokszínű életük legjellemzőbb közös tulajdonságaival, de emellett egyéni arculattal, sa-' ját történetükkel, saját sorsukkal is. A mai, korszerű témákat taglaló eddigi magyar filmekkel, a Dalolva szép az élet, a Kis Katalin házassága vagy a Becsület és dicsőséggel szemben a Kiskra.icárnak jobban sikerült a környezetrajz, emellett fordulatosabb cselekményt hoz, konfliktusa pedig, ha nem is mélyebb, de elevenebb é

s közvetlenebb a kapcsolata az élettel A hangsúly a filmben igen helyesen az emberen és az emberin van és azzal nő túl a dokumentfilm mondanivalójának színvonalán, hogy nem csupán a városépítést mutatja be, hanem a várost építő embereket is, érzéseikkel, vágyaikkal, úgyhogy a film legtöbb jelenetében érdekfeszítő és lebilincselő Garas Juli — akit későbbi szerelme, a brigádvezető Oitián Pista nevez el Kiskrajcárnak — egy viharos, esős éjszaka igyekszik öszszes^edni a barakk előtti kötelekre szárításra aggatott holmiját. Felpillantva meglátja, hogy a közeli nagy toronydaru elindult a helyéről. Felriasztja a barakkot és maga is szalad a Duna felé guruló daruhoz. Juli ébersége nagy veszedelmet hárít el. A párttitkár ekkor veszi észre a „semmi kis lányt, akiben ilyen erő lakik.s' Juli élete első nagy dicséretét kapja és ugyanekkor nyílik ki előtte párja, Orbán Pista éltető szerelme is A vízhordó korsót csakhamar a vakolókanállal cserélheti fel: Juli munkássá, falat rakó kőművessé válik. Igazi emberré érésének útja azonban nem könnyű. A kultúrházban kiprovokált verekedésnél megpillantja ellenségét, Micskey Bálintot, kulák gazdája fiát, akitől megsíökött. Juli a meginduló harcban mármár elbukik, de segítséget, bátorítást kap és a pártirodában máifélelem nélkül meri feltárni a múltat, elmondani az igazat. Ez az ismételt bátor kiállása eredményezi, hogy az építkezés legválságosabb pillanataiban sikerül az anyagbeszerző Micskey személyében leleplezni a kártevőt. Ezen a ponton kissé szélesebb távlatot kap a film: Juli személyes, egyéni harca a boldogságáért átcsap a szocialista építkezés sikeréért folyó nagy harcba és ez a közösség nagy emberformáló erejét példázza. Ez az erő fordítja a jó felé a film egyik legrokonszenvesebben megrajzolt alakját. Madaras Jóskát is, akit a nehézségek annyira elkedvtelenítenek, hogy otthagyja az építkezést és Julit, a szerelmét is A film egyik legszebb jelenete, amikor a Dunapentelének hátat fordító -Jóska' egy levélből megtudja, milyen szépen ír ..róla a Dunai Vasmű DISZ bizottsága. Jóska megrendül: a levelet éppen Orbán írta alá, akit mindig vetélytársának tartott. A Kiskrajcár erénye, hogy a munka, a közösségi életforma hősei mellett megpróbálja bátran megmutatni az épülő szocialista város kártevőit és kerékkötőit, az ellenségeket, akik rejtve, nem egyszer a párttal takaródzva áskálódnak alattomban. Az ellenséges alakok rajzában azonban már több a sematikus vonás. így a szeretőjét és cinkosát, — a felismerés ve-; szélye elől szökni akaró Micskeyt hivatali hatalmával leplező Tiszai Edit rajzában a film már nem tud meggyőzni. És semmiképpen sem kielégítő Turi párttitkár alakja, noha jóval emberibb és nem hat annyira mentorszerűen, ,mint az előző magyar filmek — és hozzátehetjük más népi demokráciák — filmjeinek párttitkárai. Helyes az az elgondolás, hogy egy párttitkár, egy igazi kommunista ember típusa legyen emberibb, az élet minden területén teljesebb, minderi szempontból gazdagabb és tágabb látókörű De a film párttitkára nem ez a teljesebb és gazdagabb látókörű ember, inkább eleve mindenttudó és a hibát tetézi, hogy ezt nem az élet ismerete adja, hanem ott született a forgatókönyv íróinak íróasztala mellett és a rendező még túlzottabban kiemelte.Viszont elismerést érdemel, hogy, a film bátran tár fel mellékesnek tűnő, de fontos problémákat, mint amilyen a lakáskérdés, a szórakozás hiánya és megmutatja, hogy minden nehézség ellenére hogyan győzedelmeskedik az új a maradi felett. Dunapentelét az ország minden tájáról odasereglő különféle jellemű, különféle vérmérsékletű és érdekű emberek építették Sztálinvárossá. A film tagadhatatlan érdeme, hogy a főhősök mellé legalább egy tucat élesebben megfigyelt mellékfigurát tud állítani. Keleti Márton, a Kiskrajcár rendezője a forgatókönyv némely hibáját sajnálatosan még fokozza. Néhány édeskésen ható jelenet az ő terhére írható, ugyanúgy nem tartjuk a leg szerencsésebbnek, hogy a kultúrház! verekedésben egészen a burleszk határáig viszi e filmet. És nem szerencsés a film végső jeleneteiben felbukkanó Zámbó Lajos esetlenül csetíő-botló alakja és találkozása házsártos életpárjával. A film vígjátékjellemét határozottan megbontják ezek a felesleges bohózatelemek. Szirup, rózsaszínű felhők és bohóckodás nélkül teljesebb, valóbb és így művészibb lett volna a film. Igazolja eizt például a toronydaru-jelenet drámaisága, ahol Keleti egyfelől a vihar ábrázolásával, másfelől a kis Juli töa-ékeny alakja, hogy egy szemvillanásra bemutatja a fal mellett lapuló Micskeyt, bebizonyítja rátermettségét. A dunapentelei táj és maga az induló építkezés nem biztosít az operatőrnek különösebb fényképezési lehetőségeket. Illés György mégis hangulatos képeket tud teramteni, dunai felvételeiben nem hiányzik , a festői elem sem és sikerül érzékeltetnie a monumentális építkezés távlatait is. Mészáros Ági a Kiskrajcár főhősnőjét, Garas Julit oly bensőséges átéléssel formálja meg, mint a Talpalatnyi föld megpróbáltatott Marikáját, Góz Jóska kicsiny, de keményen küzdeni tudó asszonykáját A kis parasztlány üde és gyengéd alakja mélyen a néző szívébe vésődik. Szirtes Ádám is rokonszenvesen, ' természetes játékkal formálja meg a becsületes és példaadó brigádvezető Orbán Pista alakját. Egy sereg kitűnő színész segíti sikerre a filme

1:, így Bessenyei Ferenc meleg emberiessége próbál igazi hitelességet adni Turi párttitkár túlidealizált alakjának. Összegezve elmondhatjuk, hogy a Kiskrajcár hibái ellenére is nagy nyeresége a magyar filmművészetnek és jó szolgálatot tesz nálunk is, mert mulattató és szórakoztató formában megmutatja, hogyan formálódik, edződik nemessé a szocialista építés ' kohójában az új ember. Egri Viktor.-