Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-19 / 307. szám, vasárnap

1054. december 19. III SZ0 5 G. Zsukov, a Szovjetunió marsallja a moszkvai „Pravda" december 16-ki számában cikket Irt W. Churchill lelkiismeretlen cselekedeteiről, s a cikhez emlékiratot mellékelt, amelyet a Szovjetuniónak a Szövetséges Ellenőrző Tanácsban levő képviselője 1945. november 20-án terjesztett elő. Az alábbiakban közöljük Zsukov marsall cikkét s az emlékiratot. Churchill, Anglia miniszterelnöke november 23-án a woodfordi válasz tőkörzet választói előtt mondott beszédében nyíltan kijelentette, hogy még a második világháború befejezése előtt „amikor a németek százezerszámra adták meg magukat, utcáinkat pedig ujjongó tömegek lepték el", ő, Churchill, Montgomery tábornagynak, az Európában állomásozó angol csapatok parancsnokának táviratot küldött azzal az utasítással, hogy „gondosan gyűjtse össze a német fegyvereket és raktározza el, hogy könnyűszerrel ismét ki lehessen adm őket a német katonáknak akikkel együtt kellene működnünk, ha a szovjet előrenyomulás folytatódna," A kétszínű parancs vételét Montgomery tábornagy megerősítette. A nemzetközi kapcsolatok története és a haditörténelem a szövetségi kötelezettségek elárulásának kevés olyan példájáról tud, mint amilyen Churchillnek és Montgomery tábornagynak a második világháború végén elkövetett hitszegése. Érthető tehát, hogy Churchill e cinikus nyilatkozata mindenütt jogos felháborodást keltett. Churchill december 1-i alsóházi beszédében, miután nyilvánvalóan belátta, hogy elszólta magát, igazolni és eny híteni próbálta a woodfordi nyilatkozatával okozott benyomást, sőt kétségbevonta azt a tényt is, hogy ilyen táviratot küldött Montgomery tábornagynak, azt állítva, hogy „lehetséges, hogy nem is küldött ilyen táviratot". Ugyanakkor Churchill ebben a parlamenti beszédében ismét leszögezte: tekintet nélkül arra, hogy küldött-e vagy nem ilyen táviratot, számításaihoz annak idején valóban hozhátartozott a hitlerista katonák , és tisztek felhasználása a Hitler-ellenes koalícióban szövetséges szovjet hadsereg ellen. „Becsületből, de politikából is vissza kellene nekik (vagyis a hitleristáknak) adni a fegyvert" — mondta Churchill. Ugyanazon a napon — december 1-én — azonban Montgomery másodszor is megerősítette, hogy 1945-ben valóban kapott Churchilltől táviratot, „amely felszólította öt, hogy készüljön fel a legyőzött némét csapatokkal való közös akciókra az oroszok további előrenyomulása esetén'

:, és hogy a távirat utasítást is tartalmazott a hitlerista hadsereg fegyvereinek teljesmértékű megőrzésére. Churchillnek és Montgomerynak ezek a beismerései újabb fényt derítenek a második világháború végén kialakult egyezményekre, Churchill politikájára és gyakorlati tevékenységére, aki — mint, ismeretes — most is Nyugat-Németország remilitarizálásának, a nyugatnémet Wehrmacht megteremtésének és egyes nyugati államok agresszív katonai tömbjébe való bevonásának egyik buzgó szervezője. Amint azonban erről más tények tanúskodnak, Churchill és Montgomery fent idézett beismerései korántsem tárják fel az igazságot annak a politikának igazi jellegéről, amelyet Churchill kormánya a második világháború végén és nyomban a második világháború befejezése után folytatott Ezek a tények arról tanúskodnak, hogy az európai-angol parancsnokság, amint most teljesen nyilvánvalóvá vált, Churchill közvetlen utasítására nemcsak összegyűjtötte és megtartotta a szétzúzott hitlerista csapatok fegyvereit — hogy e csapatok maradványait szövetségesei ellen felfegyverezzék, hanem hosszú időn át fehntartotta a hitlerista hadsereg szervezett egységeit is, ami egyenesen ellentmondott azoknak a kötelezettségeknek, amelyeket Anglia a potsdami egyezményből kifolyólag 1945 augusztusában ünnepélyesen elvállalt. Churchill és Montgomery mostani beismeréseinek világánál újabb jelentőséget nyernek azok a tények, amelyek a Németországi Szövetséges Ellenőrző Tanácsban 1945 végén felmerültek, 1945. november 20-án, én, mint a Szovjetunió képviselője, a Németországi Szövetséges Ellenőrző Tanácsban emlékiratot adtam át a tanácsnak arról, hogy Németország angol megszállási övezetében a volt hitlerista hadsereg szervezett egységei tartózkodnak. Ebben az emlékiratban adatokat idéztem arról, hogy az angol megszálláfi övezetben, hét hónappal Németország feltétel nélküli kapituláció Után, az Európában állomásozó angol csapatok parancsnoksága a hitlerista hadsereg mintegy százezer német katonából és tisztből álló szervezeti egységeit tartja fenn, ezeknek az egységeknek a törzskarával, hivatalával, szolgálati szerveivel és katonai parancsnokságaival egyiitt. Ennek az emlékiratnak a Szövetséges Ellenőrző Tanácsban való megvitatása során Montgomery a tények hatása alatt kénytelen volt beismerni, hogy Németország angol megszállási övezetében német egységek vannak, amelyek állítólag „feloszlatásukra várnak", vagy az ő, tudniillik Montgomery, parancsnoksága alatt „tevékenykednek", Ő akkor képmutatóan a német csapatok feloszlatásával összefüggő, állítólag „technikai nehézségekkel" magyarázta az angol parancsnokság eljárását, jóllehet világos volt, hogy .ez az érv indokolatlan. Ki kell emelni, hogy ennek a Montgomery tárbornagy személyében képviselt angol katonai parancsnokságnak az eljárásáról tudott az amerikai parancsnokság is, ami Montgomerynak a Szövetséges Ellenőrző Tanácsban elhangzott 1945. november 30-ki nyilatkozatából következik. „Csodálkoznék — mondta ő — ha közölnék velem, hogy különbség van a kérdéssel kapcsolatos magatartásunk (a hitlerista hadsereg iránti magatartásról volt szó) és amerikai kollegám magatartása között, mert a magatartásnak azt az irányvonalát, amelyet követünk, már kezdetben meghatározták az Eisenhower tábornok vezetése alatti közös parancsnokság idején." Mc Marney tábornok, az Egyesült Államok képviselője a Szövetséges Ellenőrző Tanácsban a tényektől sarokba szorítva kénytelen volt beismerni, hogy nézete szerint Montgomery tábornagy arra vonatkozó nyilatkozata alapján, hogy Németország angol Az említett alakulatokon, egységeken és szolgálatokon kívül SchleswigHolstein tartományban körülbelül egymillió német katona és tiszt van, akiket nem ejtettek hadifogságba, és akik katonai kiképzéssel kapcsolatos foglalkozást müveinek. Valamennyi felsorolt katonai, haditengerészeti és légi haderőhöz tartozó hatóság, valamint ezek alakulatai, egységei és szolgálatai a legkülönbözőbb ellátmány! kapják a hadseregben szokásos normák szerint. A felsorolt alakulatok, egységek és parancsnokságok személyi állománya viseli rangjelzéseit és kitüntetéseit. A különböző rendfokozatok személyi állomány, katonai foglalkozásokat folytat, előléptetések és szabadságolások történnek, a pénzbeli ellátmányt kifizetik. Mint az elmondottakból kitűnik, azt a körülményt, hogy Németország angol megszállási övezetében német katonai, tengeri és légi haderővel kapcsolatos hatóságok, valamint szárazföldi, légi-, légelhárító és haditengerészeti alakulatok, egységek, parancsnokságok és szolgálatok vannak, nem lehet az angol övezed megszállásának semmiféle sajátosságával magyarázni. Az a tény, hogy az angol megszállási övezetben fennáll a „Nord" német hadseregcsoport, a „Stockhausen" hadtestcsoport, ' a „Witthof" hadteitcsoport, a 11. légikörzet, a hammori, itzehoei, neuműnsterrendsburgi, felnsburgi, hamburgi katonai körzeti parancsnokság, 25 katónai körzeti és helyi német parancsnokság, fennállnak híradós csapatok, tankalakulatok, — ellenkezik a berlini értekezlet határozataival és a Németország vereségéről szóló deklarációval. A szovjet parancsnokság szükségesnek tartja annak felvetését, hogy az Ellenőrző Tanács küldjön bizottságot Németország angol övezetébe, hogy a helyszínen tájékozódjék, hogyan áll a német fegyveres erök leszerelésének és felszámolásának ügye. G. Zsukov, a Szovjetunió marsallja. V. M. Molotov nyilatkozata a Japánhoz fűződő kapcsolatok kérdéséről V, M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere a következő nyilatkozatot tette a Japánhoz fűződő kapcsolatok kérdéséről: „A napokban Sigemicu úr, Jápán külügyminisztere hivatalos nyilatkozatot adott Hatojama miniszterelnök új japán kormányának szándékolt külpolitikájáról. E nyilatkozatban Sigeftiicu űr a többi között kijelentette, hogy Japán új kormánya kész kölcsönösen elfogadható feltételek mellett helyreállítani a normális kapcsolatokat a Szovjetunióval, bár ezzel kapcsolatban bizonyos fenntartásokkal élt. Ezzel kapcsolatban rá kell mutatni, hogy a Szovjetunió változatlanul törekszik a kapcsolatok megteremtésére és fejlesztésére minden olyan országgal, amely a maga részéről erre késznek mutatkozik. Ilyen politikát követ a Szovjetunió Japán irányában is, mert úgy véli, hogy a szovjet-japán kapcsolatok normalizálása nemcsak a ket állam érdekelnek, de más, a távolkeleti béke megszilárdításában és a nemzetközi feÁ Szovjetunió képviselőjének emlékirata az egykori német hadsereg szervezett egységeinek brit megszállási övezetében való tartózkodásával kapcsolatban A Németország vereségéről 1954. június 5-én aláirt deklaráció értelmében, valamint a Németországgal t'ogíalkozó berlini értekezlet határozata alapján: „Németország összes fegyveres erőit, vagy a német ellenőrzés alatt levő összes fegyveres erőket, bárhol is legyenek azok, beleértve a szárazföldi, légi-, légelhárító és haditengerészeti erőket, az SS-, az SA- és a Gestapo-egységeket, valamint az egyéb fegyverrel rendelkező erőket, vagy segédszervezeteket teljes mértékben le kell szerelni..." „Németország összes szárazföldi, tengeri és légi fegyveres erőit, az SS-, az SA-, az SD- és Gestapo-egységeket valamennyi szervezetükkel, törzskarukkal és parancsnokságukkal együtt, beleértve a fővezérkart, a tisztikart a tartalékoskart, a katonaiskolákat, a háború veteránjainak szervezeteit és valamennyi olyan más katonai és félkatonai szervezetet — klubjaival és egyesületeivel együtt —, amelyek Németországban a háborús hagyományok ápolását szolgálják, teljes mértékben és végérvényesen meg kell semmisíteni, hogy mindörökre elejét vegyék a német militarizmus és a nácizmus újjászületésének vagy újjászervezésének". A berlini értekezlet határozataiból és a Németország vereségéről szóló deklarációból kiderül, hogy Németország területén nem szabad semmiféle német katonai, haditengerészeti vagy légi hatóságnak, valamint szárazföldi, légi-, légelhárító és haditengerészeti alakulatnak, egységnek, vagy szolgálatnak maradnia. A szovjet parancsnokság rendelkezésére álló adatok és a külföldi sajtó adatai szerint Németország angol megszállási övezetében továbbra is vannak német fegyveres erők és német katonai, haditengerészeti és légügyi hatóságok. Mind ez ideig fennáll a „Müller" német hadseregcsoport, amelyet októberben „Nord" (északi) hadseregcsoportra kereszteltek át. Ez a hadseregcsoport tábori parancsnoksággal és törzskarral rendelkezik. Az említett hadseregcsoport törzskara hadműveleti osztályt, főszállásmesteri osztályt, gazdasági osztályt, tiszti állományi osztályt, gépkocsiszállítási osztályt és egészségügyi osztályt foglal magában. Az északi hadseregcsoport szárazföldi, légi- és légelhárító egységekkel szültség enyhítésében érdekelt országok érdekeinek is megfelel A szovjet kormánynak a Japánhoz fűződő kapcsolatok normalizálása kérdésében elfoglalt álláspontja kifejezésre jutott a Szovjetunió kormányának és a Kínai Népköztársaság kormányának a Japánhoz fűződő kapcsolatokról ez év október 12-én közzétett közös nyilatkozatában is. Mint ismeretes, ez a nyilatkozat kifejezi a Szovjetuniónak arra irányuló készségét, hogy normálissá tegye a kapcsolatokat Japánnal, fejlessze a kereskedelmet kölcsönös előnyös feltételek mellett, s hogy kuturális kapcsolatokat létesítsen. A szovjet kormány pozitívan ítéli meg Sigemicu úrnak a japánszovjet kapcsolatokról tett fentemlített kijelentését. A maga részéről kész megtárgyalni a Szovjetunió és Japán kapcsolatainak normalizálását szolgáló gyakorlati intézkedéseket, amennyiben Japán kormánya valóban lépéseket szándékszik tenni ebben az irányban." A francia nemzetgyűlés bizottságai a párizsi egyezményekről A párizsi egyezmények ratifikálására tett javaslat, amelyet most a francia nemzetgyűlés bizottságai megtárgyalnak, nehézségekbe ütközik. Miután a hadügyi bizottság szavazattöbbséggel elutasította LoustaunauLacaunak a párizsi egyezmények ratifikálása mellett szóló jelentését, a bizottság egyetlen tagja sem volt- hajlandó ezen egyezmények érdekében jelentést készíteni. A bizottság előadójának, Vincent Badie radikális párti képviselőt választották meg, aki ellenzi a ratifikálást. Vincent Badie december 17-én akarta jelentését megtárgyalás céljából a bizottság elé terjeszteni. A volt frontkatonák nyugdíjkérdését és egyéb ügyeit intéző bizottság negatív álláspontot foglalt el a párizsi egyezményekkel kapcsolatos utólagos konvencióval szemben, amely a volt kiűzöttek néhány kérdését érinti. A közművelődésügyi bizottság eredetileg Thamier kommunista képviselőt bízta meg, hogy jelentést dolgozzon ki. Azonban azokat az indokokat, amelyeket a kulturális kérdésekről a párizsi egyezményekhez csatolt konvenció ratifikálása ellen hozott fel, szavazattöbbséggel a bizottság elutasította. Ennek ellenére a bizottság egyetlen-tagja sem vállalta azt a feladatot, hogy olyan jelentést készítsen, amely ajánlaná a ratifikálást. Ezért a bizottság e kérdéssel kapcsolatban egy általán nem nyilvánított véleményt. A gazdasági bizottság jóváhagyta Hugues képviselőnek a ratifikálásról szóló jelentését, a jelentés mellett azonban a bizottság 44 tagja közül csak 10 tag foglalt állást, mert hét képviselő a jelentés ellen szavazott, tíz képviselő tartózkodott a szavazástól és a bizottság 17 tagja egyáltalán nem jelent meg az ülésen. Winston Churchill lelkiismeretlen cselekedeteiről G. Zsukovnak, & Szovjetunió marsalijának cikke és csoportokkal rendelkezik. Magában foglalja k a) a „Stockhausen" és a H b) „Witthof" hadtestcsoportot, egyenként több mint százezres létszámmal. ® fi A hadtestcsoportokon kivül Németország angol megszállási övezetében megfelelő parancsnokságokkal és szol- ' gálatokkal rendelkező öt német katonai hadtestkerület alakult. A német katonai hadtestkerületek parancsnokságai a következő városokban működ- , nek: c 1. Hammorban, 2. ltzehoeben, r 3. Neumünster-Rendsburgban, t 4. Flensburgban és ' 5. Hamburgban. A Németország angol övezetében lévő német katonai körzetek kiegészi- , téséül 25 körzeti és helyi katonai parancsnokság létesült a következő városokban és helységekben: Pinnebergben, Segebergben, Lübeckben,' Lauenburgban, Iterseenben, Herrenkirchenben, Belfringstadtban, ltzehoeben, Elmshorban, Schleswigben, Eckernfördeben, Húsúmban, Westerlandban, Runsburgban, Heubeban, Marneban, WeSselburenben, Helmstedtben, Moldorfban és Aldersdorfban. Németország angol megszállási övezetében a légiegységeket és légügyi hatóságokat a 11, légikörzetként tüntetik fel, amely magában foglal légelhárító egységeket (a 18. légelhárító hadosztály egységeit), bombavetőrajokat, vadász- és rohamrajokat és felderítőcsoportokat. A 11. légikörzet a háborús idők légi haderejének törzskarához hasonló törzskarral rendelke- i zik. A Németország angol megszállási övezetében levő fegyveres erők hiradós csapatokkal (több mint öt/ ezred) és páncélos alosztályokkal, valamint kiterjedt és több mint húszezer férőhelyes' katonai körházhálózattal rendelkeznek. Németország haditengerészeti erőit jelenleg német aknakutató szolgálatnak nevezik. Ez a német aknakutató szolgálat törzskarral és őrszolgálati hadosztályokkal, valamint flottilákkal rendelkezik. megszállási övezetében az egykori hitlerista hadsereg szervezett katonai : egységei vannak jelen, azt a következtetést lehet levonni, hogy ,,ő (t. 1. 1 Montgomery) nem teljesítette a potsdami értekezlet határozatának előírásait." Annak ellenére, hogy a Szovjetunió képviselői a Németországi Szövetséges Ellenőrző Tanácsban, valamint a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország 1947 március—áprilisában tartott moszkvai külügyminiszteri értekezletén több izben jogosan követelték ezeknek a Németország angol megszállási övezetében levő katonai egységeknek a teljes feloszlatását, továbbra sem oszlatták fel azokat a számottevő német katonai egységeket, amelyek korábban a hitlerista Németország szárazföldi erőihez valamint légi- és hadiflottájához tartoztak. Ezeknek az alakulatoknak jelentékeny részét, mint ismeretes, Nyugat-Németországban még ma is fenntartják úgynevezett „szolgálati egységek" („Dienstgruppen") címen Anglia és az Amerika EgyesUlt Államok megszállási csapatai mellett. December 7-éri az alsóházban ismét kérdéseket tettek fel Churchíllnek szovjetellenes szándékaira vonatkozór ah. A többi között kérdéseket intéztek Churchillhez, Montgomerynak von Busch hitlerista tábornokkal való olyan megállapodásáról, hogy „tartsák meg a német fegyveres erőket és gyűjtsék össze, valamint tárolják fegyvereiket. " Churchill a kérdésekre válaszolva kijelentette, hogy „semmiféle német fegyveres erőt nem tartottak meg a németek feltétlen kapitulációja után." Erre a nyilatkozatra Churchíllnek úgy látszik azért volt szüksége, hogy ismételten félrevezesse a közvéleményt. A fent idézett tények Churchill és Montgomery beismeréseivel együtt arról tanúskodnak, hogy Churchill már tíz évvel ezelőtt kész volt felfegyverezni a szétzúzott német hadsereg maradványait egy szövetséges hatalom, a Szovjetunió elleni háborúra és hogy az Egyesült Államok és Anglia kormánya által folytatott és Nyugat-Németország remilitarizálésára valamint a nyugatnémet Wehrmacht megteremtésére irányuló jelenlegi politika gyökerei visszanyúlnak az 1645-ös évre. Amikor Churchill egyik kezével országa nevében kötelezettségeket írt alá arról, hogy haladéktalanul és egyszer s mindenkorra gyökerestül kiirtják a német militarizmust és felszámolják a német Wehrmachtot, másik kezével viszont titkos utasításokat írt alá az egykori hitlerista hadsereg fegyverzetének és katonai alakulatainak megtartására, a revansista céloktól fűtött német Wehrmacht újjáteremtésének alapjaként. E tények figyelembevételével rá kell mutatni, hogy a becsületes emberek világszerte képesek helyesen felismerni annak a politikának a lényegét, amelyet Churchill és a La Manche csatornán, valamint az Óceánon túli partnerei folytatnak és nem hagyják magukat félrevezetni az olyan fecsegésektől, mintha Nyugat-Németország felfegyverzése védelmi célokból történnék.