Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-19 / 307. szám, vasárnap

6 UJ SZÚ 1954. december 19. Az NDK népi kamarája elnökségének felhívása a bonni parlament képviselőihez A Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájának elnöksége újból le­velet intézett a bonni parlament kép­viselőihöz, hogy felhívja őket ebben a komoly órában: „Fogjunk végre ke­zet egymással a német megegyezés érdekében, hogy Németország mielőbb békében és szabadságban egyesüljön." A dr. Dieckmann által aláírt kísé­rő levélben a népi kamara elnöksé­ge arra kéri dr. Gerstenmaiert, a bcnni parlament elnökét, hogy a bon­ni parlament képviselőinek a követ­kező tartalmú átiratot adja tudo­mására : „A Német Demokratikus Köztársa­ság népi kamarájának elnöksége fi­gyelemmel kísérve a német nép lét­érdekeit, és a béke megtartására tö­rekedve ismételten a bonni kormány összes képviselőihez fordul. A német nép a közös haza mind két részében azzal a ténnyel áll szemben, hogy majdnem tíz évvel a második világháború befejezése után az európai nemzetek békéje ismét komoly veszedelemben forog. Amint azt az európai országok moszkvai konferenciáján megállapították, olyan szerződéseket kötnek, amelyeket Pá­rizsban a nyugati hatalmak és más államok, közöttük Nyugat-Németország is aláírtsík. Eme szerződések nagy akadályt jelentenek a német kérdés békés elintézésének útjában és ki­élezik az európai nemzetközi helyze­tet. Eme szerződések értelmében Nyugat-Németországot fel akarják fegyverezni és a NATO egyoldalú, a más államok ellen irányuló és támadó célokat szolgáló katonai tömbjébe akarják vonni. Ezek a szerződések ily módon elzárják nemcsak Német­ország egysége megújításának útját, hanem Nyugat-Németország militariz­musa ismételt felélesztésével közvet­lenül veszélyeztetik a többi európai nemzetek biztonságát is. E szerződé­sek szerint Nyugat-Némétországot to­vábbra is megszállás alatt tartják a külföldi csapatok, akadályozván a né­met népet abban, hogy sorsát egyedül intézze. A Saar-vidéket, amely min­denképpen Németországhoz tartozik, feláldozzák a német és francia mono­polok érdekeinek s Nyugat-Németor­szág gazdasági erejét idegen hatal­mak érdekeinek vetik alá. Ez annyit jelent, hogy Németországnak mint erős és békés nagyhatalomnak újjá­születése meghiúsul és Németország ismételt egyesítésének lehetőségét fel­áldozzák Nyugat-Németország felfegy­verzése érdekében. Kétségtelenül ez ma a bonni kormány politikai irány­vonala. Ahelyett, hogy segítő kezet nyúj­tana a nemzetközi helyzet feszültsé­gének enyhítéséhez, tovább akar ha­ladni az „erópolitika" útján, amely oly veszélyes az összes nemzetekre nézve. Nagyon is nyilvánvaló, hogy szük­ségszerűen hova vezetne az ez út. A nyugatnémet militarizmus fel­élesztése lehetővé tenné a régi mili­tarista és fasiszta erőknek a „kény­szerhelyzeti tövény" segítségével lik­vidálni a demokratikus jogokat és ka­tonai diktatúrát bevezetni. A dolgo­zókra ismét nagy adóterhek nehezed­nének. A párizsi egyezmények meg­valósítása azt eredményezné, hogy Né­metország egyik része szembefordulna a másikkal. Nyugat-Németország ho­vatovább az európai új háború tűz­fészkévé válnék, ami tekintettel az atomháború veszélyére azt jelentené, hogy tűzvész és pusztulás övezetévé lenne. A párizsi egyezmények ratifikálása — ahogy azt a Szovjetunió 1954. de­cember 9-i a nyugati hatalmakhoz in­tézett jegyzékében megállapította — tárgytalanná tenné „a Németország egyesítésére vonatkozó négyhatalmi tárgyalást és minden lehetőséget ki­zárna arra, hogy megállapodásra jus­sanak e kérdésben." Ezenkívül nem lehet azonban kétel­kedni abban, hogy a párizsi szerző­dések ratifikálása szükségképpen és kikerülhetetlenül a békeszerető álla­mok, közöttük a Német Demokrati­kus Köztársaság elleni intézkedéseit váltaná ki. Azt eredményezné, hogy ezek az államok határozott és közös védelemre szánnák el magukat a fe­nyegető veszéllyel szemben, ez álla­mok népe munkájának és területeik sérthetetlenségének megvédésére, mert ezek az államok okultak a legújabb történelem szörnyű eseményeiből és nem akarják magukat meglepni hagy­ni, A háború útja, amelyre a német mi­litaristák léptek, egyedül csak az ő megsemmisítésükkel végződhet; de a német lakosságot, különösen Nyugat­Németország lakosságát is számtalan újabb áldozat veszélyével fenyegeti. Elhárítható-e még ez a veszély, ami­ről már senki sem mondhatja: „mi er­ről ném tudtunk?" Igen, elhárítható! A moszkvai konferencia megmutatta Né­metország kérdése megoldásának lehe­tőségét és megmutatta azt az utat, amelyen haladva elérhető az összes eu­rópai államok biztonsága. Ez az út az európai kollektív biztonság rendszeré­nek megalakítása, amely kizárja a né­met militarizmusnak — a béke kérlel­hetetlen ellenségének — felújítását és kizárja Németország egyik részének egyoldalú katonai tömbbe való vonását. Ezen az úton haladva megteremthetjük a német egység megújításának kedvező feltételeit. Csakis így lehet Németor­szág békés nagyhatalom, amelyet az összes többi állam elismer. Mivel csak­is ez az út teszi lehetővé a német kér­dés békés megoldását, a Német Demok­ratikus Köztársaság népi kamarája is­mételten azzal a felhívással fordul ha­tározottan a bonni parlament képvise­lőihez, hogy a béke, a biztonság és Németország egyesítése érdekében ta­gadják meg hozzájárulásukat a londoni és párizsi egyezményekhez és vigvék keresztül azt, hogy Kelet- és Nyugat­Németország képviselői között megin dúljon a tárgyalás az 1955. évben tar­tandó szabad össznémet választások megrendezése ügyében. A szabad össz­német választások ügyében meg lehet és meg kell egyezni, mert e választá­sok alapján létrejöhet az egységes, de­mokratikus és békeszerető Németor­szág össznémet kormánya, amely kor­mánnyal megköthető a békeszerződés A népi kamara és a Német Demokra­tikus Köztársaság kormánya kész min­den fenntartás nélkül e tárgyalások le­folytatására. A Német Demokratikus Köztársaság népi kamarája azzal a fel­hívással fordul a bonni parlament kép­viselőihez, hogy vigyék keresztül az európai kollektív biztonság rendszeré' nek létesítését, mely rendszer magában foglalná az összes európai államokat, közöttük Németországot is. A bonni parlament képviselőinek ilyen határozata megfelelne az össz­német nép érdekeinek, m,ely Németor­szág egységének megújítását kívánja és megkönnyítené a Nyugat- és Kelet­Németország küldöttei közötti tárgya­lást is, ugyanakkor megegyezhetnének Németország mindkét része közötti kapcsolatoknak minden téren való nor­malizálása ügyében. Lehetővé tenné Németország mindkét részének közele­dését és újraegyesítését és a né met nép életkérdéseire vonatkozó közös álláspont kidolgozását. A Német Demokratikus Köztársaság népi kama­rája ezért felhívja e sorsdöntő perc­ben a bonni parlament képviselőit, hogy nagy felelősségük telje,'! tudatá­ban használják fel a meglévő lehetősé­geket Németország mindkét részének politikai együttműködésére és a két rész összefogására az egységes, füg­getlen, békeszerető és demokratikus Németország megteremtésében. Fogjunk már végre kezet egymással és egyezzünk meg, hogy lehetővé te­gyük azt, hogy Németország mielőbb békében és szabadságban egyesülhes­sen! A bonni parlament párizsi egyezményekről szóló vitájának eredményei December 16-án véget ért a bonni szövetségi parlament tíznapos vitája a párizsi katonai szerződések ratifi­kálásáról. Ez a vita arról tanúskodik, hogy a bonni revansisták és militaristák minden téren a párizsi katonai egyez­mények gyors ratifikálására és meg­valósítására törekszenek. Ezek az egyezmények félmillió főnyi nyugat­német hadsereg felállítását tervez'k hitleri tábornokok parancsonsága alatt és Nyugat-Németországot a nyugati hatalmak agresszív tömbjeibe készül­nek besorolni. A bonni kormánypártok vezetőinek a párizsi egyezményekről szóló vita folyamán elhangzott beszédei és a szavazás eredményei újból bebizonyí­tották, hogy a bonni hivataloknak semmi érdekük nem fűződik a Né­metország békés egyesítéséről szóló tárgyalásokhoz és az európai kollek­tív biztonsági rendszer megteremté­séhez. Sajtójelentések szerint a kormány­pártok koalíciója 236 szavazattal 153 szavazat ellenében (három képviselő távol maradt) elutasította ' Német­ország Szociáldemokrata Pártja par­lamenti csoportjának azt a javaslatát, hogy a párizsi egyezmények ratifi­kálását halasszák el a Németorszáy egyesítéséről tartandó négyhatalmi konferencia utáni időre. A párizsi ka­tonai egyezményeket a szövetségi par­lament első olvasásban jóváhagyta és átadta a szövetségi parlament bizott­ságainak. Ugyancsak átadták a szövet­ségi parlament bizottságainak Német­ország Szociáldemokrata Pártja par­lamenti csoportjának javaslatát, amely szerint tárgyalásokat folytatnának a bonni és a francia kormány között a párizsi egyezményeknek a Saar-vidék­ről szóló vitás pontjainak megvilágítá­sára. A Saar-vidékröi szóló vita fo­lyamán a bonni-francia megegyezés ellen foglaltak állást a szociáldemok­rata képviselőkön kívül a „Szabad De­mokrata Párt" és az „össznémet Tömb" képviselői is. „A Német Párt'' parlamenti csoportja nem hajlandó aridig álláspontot foglalni ezen egyez­ménnyel kapcsolatban, míg meg nem világítják a Saar-vidéki statutum né­hány rendelkezését. A nyugati országok minisztereinek katonai megbeszélései Párizsban Pénteken, december 17-én délelőtt a párizsi Chaillot-palotában megkez­dődött az északatlanti szövetség ta­nácsának ülésezése. Az ülésezésen részt vesznek az Amerika: Egyesült Államok által vezetett katonai tömb 14 tagállamának külügyminiszterei, hadügyminiszterei és pénzügyminisz terei. Az ülésen a szokásos kérdéseken kí­vül, amelyek főleg a részt vevő orszá­gok katonai költségvetéseinek meg­állapítását és a haditámaszpontok kér­dését érinti ezen országok területén, megtárgyalják az atomfegyvernek e tömb fegyveres erői által való haszná­latának problémáját is. A sajtójelentésekből kitűnik, hogy az OS"A vezető katonai tényezői kitar­tanak amellett, hogy az északatlanti -szövetség fegyveres erői főparancs­nokának jogot adjanak az atomfegyver alkalmazására saját belátása szerint. Ez a javaslat több ország — Hollan­dia, Belgium és Dánia, valamint Anglia ellenállásába ütközött. Ez az amerikai követelés a valóságban annyit jelent, hogy az atomfegyver alkalmazása jo­gának kérdését arra a parancsnokság­ra ruháznák, amelynek csupán a neve nemzetközi, míg a valóságban te'jesen alá van rendelve a washingtoni utasí­tásoknak. A Fehér Ház képviselője kijelentet­te, hogy Nelson Rockefellert, aki társtulajdonosa a „Standard Oil Com­pany of New Yersey" legnagyobb ame­rikai kőolajmonopoliumnak és aki az amerikai külpolitika legagresszívabb irányzatát képviseli, kinevezték „Eisenhower elnök külön tanácsadójá­nak a hidegháború stratégiájában és a külpolitikában". • * * A Reuter-ügynökség jelentése sze­rint a belga parlament alsóházának külügyi bizottsága december 14-én jóváhagyta a párizsi egyezmények ra­tifikálásáról szóló törvényjavaslatot. A bizottság képviselője bejelentette, hogy a belga parlament alsóházában -IBisBAef/íuaAflo e JieflJEi ueqjenuef ról szóló vitát és szavazást. Antonín Zápotocky köztársasági elnök jelen volt a jégkorongmérkőzésen Csehszlovákia—Svédország 2:2 (1:1, 0:0, 1:1) A csehszlovák jégkorongozók első nemzetközi mérkőzése az új idényben technikai szempontból még nem vf't kielégítő. A mérkőzés ünnepélyes keretek Között folyt le. Az üdvözlő beszédek után elhangzott a csehszlovák és a svéd himnusz. A mérkőzésen jelen .volt Antonín Zápotocky köztársasági elnök is, akinek a sportolók és a közönség nevében Kocvera, a jégkorong-szövetség elnöke kívánt szerencsét 70. szü­letésnapjára. Krasl (Csehszlovákia) és Axberg (Svédország) játékvezetők és a jelen­levő 15.000 néző előtt a csapatok a következő felállításban vonultak fel: — Csehszlovákia: Jirí Hanzl — Gut, Novy, V. Bubník, Lidral — VI. Bubník, Danda, Vidlák — Hajsman, Barton, Pantucek — Ján Hanzl, Zábrodsky, Ba­cilek. Svédország: Y. Johansson — Thunman, Björn, Lars Pettersson, Ro­nald Petterson — Blomquist, Carlsson, Erik Johansson — Rolf Pettersson, Tumba Johansson, Elksbran — Lars­son, Gösta Johansson, Sjöstam. Kezdet után egy perc sem telt el és Carlsson behatolt a csehszlovák vé­delmi harmadba, -átadta a korongot Blomquistnak, akinek ütése a kapu előtti kavarodásból Hanzl hálójába továbbította a korongot. A csehszlovák csapat az első harmad második felé­ben vette át a kezdeményezést és a 16. percben Barton góljával egyenlített. A második harmadban gyorsabb iram­ban folyt a játék, azonban gól itt nem esett. Kitűnő gólszerzési alkalmuk volt Rolf Petterssonnak és Hajsmannak, azonban a kapusok elhárították a ve­szedelmet. Az utolsó harmadban a csehszlovák csapat vezetett, amikor Sedlák, aki ekkor állt be, a Hajsman­tól hozzátovábbított korongot belőtte a svédek kapujába. Az utolsó harmad­ban továbbra is Sedlák játszót Bar­ton helyett, aki viszont a gyenge Dan­dát váltotta fel. A mérkőzés végén Blomquist egyenlített. Csehszlovákia—NDK 5:3 A Lokomotíva Liberec tornatermé­ben csütörtökön este folyt le a Cseh­szlovákia—NDK görög-római birkózó­mérkőzés. A találkozó ünnepélyes ke­retek közt ment végbe. Az Állami Testnevelési és Sporthivatal nevében a vendégeket Oldrich Bujánek, a libe­reci kerületi testnevelési és sportbi­zottság elnöke üdvözölte. A német sportolók nevében vezetőjük Hors Kogl válaszolt az üdvözlésre. A csapatkapi­tányok ezután zászlót cseréltek, a versenyzők pedig virágot kaptak és ez­után bemutatkoztak a 2000 nézőnek. Valamennyi küzdelem egyenrangú volt. Hét mérkőzés pontozásos győzelemmel végződött. Csak a nehézsúlyban fek­tette Ruzicka sportmester kétvállra á maga ellenfelét. Eredmények (első helyen a csehszlo­vák birkózó van megnevezve) légsúly-: ban Rimar pontozással legyőzte Hoff-: mant, harmatsúlyban Odehnal sport-: mester pontokra veszített Kämmerer­rel szemben, pehelysúlyban Atanasov sportmester veszített pontokra Hel­muth Albrecht sportmesterei szemben. A félközépsúlyban Sekal sportmester kipontozta Schöffert, a közép súlyban Ourednik pontozással veszített Fin­zeltől, a félnehézsúlyban Harencik pontozással győzött Herbert Albrecht sportmester felett, végül a nehézsúly­ban Ruzicka sportmester győzött és vállrafektette Silmannt. Az első főiskolás világbajnokság Az OSSU francia diákszervezet kez­deményezésére Párizsban közös ülése­zésre összejöttek a Nemzetközi Diák­szövetségnek, a nyugati országok fő­iskolás szervezeteinek és a főiskolai sportnak képviselői egész Európából. A Nemzetközi Diákszövetséget J. Pe­likán főtitkár (Csehszlovákia) és Dela­lov (Bulgária), a szövetség testnevelési titkára képviselték. A tanácskozáson fontos határozatot hoztak, amely sze­rint az 1956—1957. években először rendezik meg a főiskolai világbajnok­ságot valamennyi főiskolás szervezet tagjainak közreműködésével és rész­vételével. A konferencia határozata értelmében a főiskolás világbajnoksá­gon minden olyan országnak főiskolá­sai részt vehetnek, amelynek szakosz­tályai a nemzetközi diákszövetségekbe tartoznak. A konferencia egyszersmind pontosan megállapította, hogy kik ve­hetnek részt a főiskolás világbajnok­ságon. Joga lesz a résztvételre minden egyetemi, főiskolai és szakiskolai hall­gatónak 17—29-éves korban. Ezeket a határozatokat az egyes főiskolai diákszervezeteknek négy hónapon belül kell elfogadniok. A besztercebányai kerületi asztalitenisz-bajnokság Rimaszombatban December 11—12 én Rimaszombat­ban a DSO Tatran rendezésében került lejátszásra a besztercebányai kerületi asztalitenisz-bajnokság. A kerület ki­lenc helységéből mintegy 86 verseny­ző indult az idei kerületi egyéni ver­senyen. A végig élvezetes, szép küz­delmeket hozó vérsenyt nagyszámú közönség nézte végig, akik gyönyör­ködve lelkesítették a küzdelmekben részt vett játékosokat. A versenyt Pazúr, a kerületi aszta­litenisz-szakosztály előadója nyitotta meg, majd a játékosok a sorsolás sze­rint megkezdték a küzdelmeket a baj­noki címért és a helyezésekért. A versenyen ezúttal is a rimaszombati játékosok érték el a legjobb helyezé­seket. Gaál és Anné Lilly nyerték a férfi, illetve a női egyes bajnokságo­kat. Meg kell azonban állapítani, hogy általában az összes résztvevő játéko­sok játékszínvonala teljesen kielégítő volt. A szép sportot nyújtó kétnapos ver­seny befejezése után Pelikovsky, a kerületi asztaltenisz-szakosztály elnöke értékelte a versenyt, és kihirdette a végeredményt. Bejelentette, hogy a kerületi bajnokság győztesei részt vesznek a Tatran országos asztalite­nisz-bajnokságain. Végül köszönetet mondott a játékosoknak sportszerű vi­selkedésükért, valamint a közönségnek a nagy érdeklődésért és példás, sport­szerű magatartásáért. Külföldi hírek és eredmények Bannisteren kívül még több más neves angol atléta is bejelentette, hogy visszavonul a versenyzéstől. így Green, ki az idén 3 angol mérföldön javított világcsúcsot, Peters, többszörös ma­rathoni bajnok, aki elsőnek futotta 2 óra 20 percen belül a legklasszi­kusabb távot, Shenton, Európa egyik leggyorsabb futója és Nankevitte is­mert 1500-as, az atlétanők közül pe­dig Winn, aki eveken keresztül a kgjobb angol futónő volt. Az olimpiai lángot, mint ismeretes 1956-ban repülőgépen viszik Görög­országból Ausztriália északi részén fekvő Cairns repülőterére. Innen a melbourni olimpiai stadionig vezető 500 mérföldes (több. mint 4000 ki­lométeres) úton 2500 futóból álló váltó fogja vinni a lángot 18 vagy 17 napon keresztül. Előreláthatólag e.i lesz az eddigi leghosszabb fáklyás váltó az olimpiák történelmében. A váltó utolsó tagjának A. W. Wilsont, az 1924. évi olimpiai hármasugró­bajnokát, egykori világcsúcstartót szemelték ki. Az argentin—olasz mérkőzés után Antonio Ghirelli, a „Paese Sera" . c. olasz lap sporszerkesztője ezt mon­dotta Barassi mérnöknek, az olasz labdarúgó-szövetség egyik vezetőjé­nek: „Űgy látszik, igazunk volt, ami­kor azért küzdöttünk, hogy erős el­lenfeleket szerezzünk válogatott csa­patunknak. A gyenge ellenfelek nein tanítanak semmire. Mennyivel jobb lenne, ha januárban Bariban nem Belgium, hanem Magyarország vagy Brazília ellen játszanánk ..."

Next

/
Oldalképek
Tartalom