Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-19 / 307. szám, vasárnap

19 msm '1954. december 21". Viharos esztendő Antonín Zápotocky könyve az 1905-ös esztendőről Kaztársasági elnökünket, Anlonin Zápotocky elvtársat lapunk olvasói kitűnően ismerik, mint írót, mint a cseh és általában a haladó irodalom kiválóságát is. Még esztendőkkel ezelőtt folytatásokban közöltük „Űj harcosok sorakozója" című regényét, amely a cseh munkásmozgalom kezdetét taglalja rendkívül tanulságos és lebilincselő formában. Tavaly a Dél-Szlovákiában folyó könyvviták és különösen a Komáromban megtartott hatalmas sikerű olvasókonferencia kapcsán ismertettük „Vörös fény Kladno felett' című munkáját, Dolgozóink e könyvből értékes tapasztalatokat meríthettek, megismerhetté

K a cseh munkásmoznalomnak egy újabb harcos fejezetét, amely az első világháború idején és a München előtti köztársaság kezdetén a kladnói munkások ellenállását mutatta be. Olvasóink — ahogy a könyvviták megmutatták — különösen nagy érdeklődéssel követék azokat a lapokat, amelyekben a szerző a kladnói vasmunkások és bányászok életét, nyomorát és kiszolgáltatottságát ecsetelte és megmutatja, miként zsarolják ki a támasz nélküli munkásnépet a lelketlen árdrágítók, malmosok és más kizsákmányolók. De ugyanilyen figyelmet keltelt a mű második része is, amely a fordulat utáni helyzettel foglalkozva egyfelől kimutatja a szociáldemokraták, Tusár, Soukop miniszterek és csatlósaiknak árulását, másfelől a forradalmi munkásság kladnói vezetőinek bátor helytállását ecseteli. Különösen felejthetetlen Honzo Vanye.kn.ek, az öreg bányásznak remekbe sikerült alakja, de az olvasók szeretete fogadia Tondót is, akiben felismerték magát a szerzőt, a munkásság szebb és boldogabb jövőjéért folytatott küzdelmének fiatal bátor harcosát. Idén nyáron megjelentette a Práca könyvkiadó a regénytrűógia középső kötetét is; ,,A viharos esztendő''-t. A könyv utószavában ölés a koncentrációs táborokban íródott, mint az első kötet, az ,,Üj harcosok sorakozója". ,,A megszállás hosszú és nehéz idejében a szellemi élet csak viszszaemlékezések.re szorítkozott. Állandóan visszaidéztem és átgondoltam a forradalmi munkásmozgalmak fejlődésének történelmi eseményeit. Ezek a visszaemlékezések és elbeszélések nemcsak életrehívták, hanem érthetőbbé és világosabban láthatóvá is tették az elmúlt eseményeket, mint ahogy azokat annak idején láttuk, amikor lejátszódlak. Az 1905. esztendő tényleg viharos és forradalmi esztendő volt. Ebben az esztendőben lépett először a politika porondjára dolgozó népünk, mint önálló tényező Mint Zápotocky valamennyi műve, úgy a Viharos esztendő is azt a célt szolgálja, hogy dolgozóinkban megerősítse az öntudatot és fejlessze a szocialista qondolkodást. A mű főhőse, Tonik — maga Zápotocky elvtárs — az új korszakot meghirdető 1905-ös esztendőben, a Patyomkin csatahajó matrózainak lázadása, az orosz nép felkelése idején egy fülledt levegőjű, dohos zsizskóvi bérkaszárnya lakója. Az ö és e bérkaszárnya lakóinak sorsa összeolvad a vészterhes esztendő politikai harcaival. Az a jellemfestő erő, amely már a szerző első könyvében gazdagon megmutatkozott, e második köíe ben még kiforrottabban jelentkezik. A bérkaszárnya egész embergalériája jellegzetes árnyaltsággal elénk tárul; olyan típusokat ismerünk meg, amelyek egészen a felszabadulásunkig kísérték életünket, kezdve a bérkaszárnya házmesterétől Pivonykáig, a burzsoáziát képviselő nagyravágyó háziúrig. Bs ugyanilyen mesteri Franta Habánnak, a fiatal Tonik berátjának jellemzése, zavaros anarchista nézeteinek ecsetelése is, amely nézeteknek nem kis részük van abban, hogy a szerző felismerje igazi helyét, és életútja elváljon a munkásságtól elforvashatjuk, hogy ez is a börtönben dúló Habántól. Hiteles táviratok, újságcikkek, szemelvények, felhívások szövik át a lapokat és adnak az önéletrajznak beillő regénynek korhüséget, dokumentum-jelleget. A könyv nagy érdekessége emellett, hogy nem politikai elmefuttatás az 1905ös forradalmi eseményekről, hanem regényes ecsetelése annak, miként hatnak ezek az események egy zsizskóvi bérház lakóira. A szocialista-realista alkotás módszerét ismerő íróról lévén szó, magától értetődőnek vesszük, hogy jellegzetesen látjuk az emberek fejlődését és egymáshoz való viszonyukban az események hatását, sorsukban pedig a forradalmi erők formáló súlyát. Dolgozó népünk Antonín Zápotocky könyvét azzal a szeretettel és megbecsüléssel fogadja, mint az előzőket. Megismeri belőle a viharos esztendő kort és embert formáló erejét, a munkásosztálynak példás forradalmi elszántságát. Megtudja belőle, „hogy az orosz forradalom volt az, amely dolgozó tömegeinket felrázta és megihlette" — idézzük magát a szerzőt. Ma, a lezajlott választások után különösen időszerű Zápotocky elvtárs könyve, amelynek eszmei vonalában megtaláljuk annak hangsúlyozását, hogy a forradalom magával hozza a kormányzás szükségességét. Kormányozni pedig anynyit jelent, mint átvenni a felelősséget. „Felelősséget a mások sorsáért s kötelezettséget, nekik jobb és boldogabb életet biztosítani." Az a tény, hogy hazánk népei megértették történelmi feladatukat és küldetésüket, nem kis mértékben Antonín Zápotocky elvtárs államférfiúi tetteinek köszönhető. De része van ebben írói munkásságának is, amellyel közel hozza az olvasóhoz a munkásember lelkivilágát, forradalmi elszántságát és a népbe, annak erejébe és alkotó készségébe vetett törhetetlen, forró hitét. EGRI VIKTOR Az újonnan megválasztott Szlovák Nemzeti Tanács alakuló ülése VÁCLAV JELINEK: Miért jut mindenre ideje? Az embereket érdekli, mit csinálnak, hogyan élnek a híres és ismert személyiségek. Minden különösebb ok nélkül kíváncsiak a po" litikusok, a művészek és tudósok magánéletére, azért kering annyi történet és anekdota róluk. Néha aztán nehéz felismerni, mi az igazság, hol kezdett a képzelet és a „mindentudás" működni. Kizárólag az egyszerű emberi kíváncsiságról beszélek, nem gondolok azokra, akik új történetecskékre vadásznak a népszerű emberekről, a már annyiszor ismételt, rendkívüli eseményekkel telített gyűjteményükbe és amelyeket oly titokzatos arckifejezéssel képesek előadni, hogy a tapasztalatlanabbak biztosak abban, hogy az illető vérrokona ü híres személyiségnek, Nem ilyenekről szól ez a történet és nem akarok az ilyen elbeszélőkhöz tartozni. Igen. nagyon gyakran kérdezték tőlem az emberek: — Miért jut mindenre ideje? Pedig akkor még senkisem sejtette, hogy Antonín Zápotocky elvtárs köztársasági elnök lesz. Ezeknek az embereknek, a szakszervezetek központi tanácsa akkori elnökének munkanapja túlzsúfoltnak tűnt. A válasz nagyon egyszerű. Én csak bólintottam. A kíváncsiaknak a rendszeresen Won saját tapasztalataimat meséltem el: — Korán reggel jön és ha programjában valami előadás szerepel, vagy cikket akar küldeni az újságnak, már készen hozza magával kéziratban. Ezzel a válasszal két legyet ütöttem egy csapásra, mért különben ezt egy másik kérdés követte volna: pszt — csak egymás között, ki írja cikkeit? — Erre a kérdésre a legjobban Zápotocky elvtárs maga válaszolt. Hiszen kimerítő munkája mellett irodalmunkat eredeti művekkel gazdagította. Mindig talált időt mindenre, személyi kényelme rovására. Hányszor fért volna rá egy kis pihenés, egy kis nyugalom. Egészen pontosan emlékszem arra az időre, amikor a koncentrációs táborban való hosszú tartózkodás következményei jelentkeztek. Zápotocky elvtársnak nehezére esett a járás (milyen öröm, hogy most olyan legény a talpán). Autójában az ülést ággyá kellett alakítani, hogy könnyebben bírja az utazást és ne kelljen otthon maradnia. Egyetlen naß alatt beutazták akkor Duris elvtárssal az egész Mladá Boleszlav-i járást. Beszélt az emberekhez a mezőkön, a brandysi mezőgazdasági gépgyárban, azt hiszem Mladá Boleslavban is. Mindenre szakított időt, csak éppen az ebédre nem. Annak idején minden szerdán rendszeresen beszélt a rádió szakszervezeti híradásaiban. Akkor még nem a Sztálin úti reprezentációs stúdióban történt a hangfelvétel. A Kariinban lévő második emeleti kis stúdióba jártunk. Mennyi lépcsője is volt! Zápotocky elvtársnak minden lépcső külön fájdalmat okozott. Már előre figyelmeztettem az üzemi szakszervezet elnökét, hoav várjon a stúdió előtt és majd együtt segítünk a végtelennek tüno lépcsőkön felvezetni Zápotocky elvtársat, aki akkor ( sem vesztette el humorát. Egyszer, amikor különösen erős fájdalmai voltak, teljes nyugalommal beismerte, hogy a házmesterrel bedörzsöltette magát és hogy a házmester nagy buzgalmában kissé túlzásba vitte a dolgot. Mindannyian nevettünk, pedig Zápotocky elvtársnak nem igen Volt oka a vidámságra. Mindenki más lefeküdt volna, pihent volna egy kicsit, de Zápotocky elvtárs nem, ö talált időt a fontos politikai munkára. Mindenre talált időt, mint miniszterelnökhelyettes is. Az idő akkor sem parancsolt neki. Eszembe jut például, hogy egyik nap a bányászat 700 éves évfordulójának ünnepségein Kutná-Horán volt; másnap pedig már kora reggel Staré-Splavban a rekreáció

1 "•"<tóttá meg a bányászüdülők ' ben. Ilyen maradt mint köz . sági elnök is. Miért jut mindenre ideje? Hiszen tulajdonképpen mindenütt ott van — mondják az emberek, s gondolatban örülnek, hogy annyi ideje van és mindenre futja. A november 28-i választások folyamén megválasztott Szlovák Nemzeti Tanács szombaton, december 18-án' délelőtt összeült első alakuló ülésére. Az újonnan megválasztott képviselők és képviselőnők szívélyesen és hoszszantartó tapssal üdvözölték a Viliam Siroky miniszterelnök áitRl vezetett kormányküldöttséget, valamint a küldöttség tagjait, Ludmila Jankovcová mérnök, minisztsrelnökhelyettest, dr. Josef Plojhar egészségügyminisztert, dr. Emánuel Slechta mérnök, tanárt, építőlparügyi minisztert és Marek Smida földművelésügyi minisztert. A Szlovák Nemzeti Tanács alakuló ülésén részt vettek még Karol Bacilek, Szlovákia Kommunista Pártja KB első titkára, a CsKP KB politikai irodájának tagja, Pavol David nemzetgyűlési képviselő, Szlovákia Kommunista Pártja KB titkára, a megbízottak új testületének tagjai Rudolf Strechajjal, a Megbízottak Testülete elnökével az életi, V. D. Karjakin, a Szovjetunió bratislavai fökunzula és a bratislavai konzuli testület tagjai, a Szlovák Nemzeti Tanácsba való választások központi választási bizottságáriak tagjai, a központi hivatalok képviselői, valamint köz- és kulturális életünk képviselői. A Szlovák Nemzeti Tanács alakuló ülését Frantisek Kubac, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke nyitotta meg, aki közölte, hogy a Csehszlovák Kö?tár- j saság miniszterelnöke 1954. december 13-én kelt döntésével az alkotmány 102, §-a 1. bekezdése alapján 1954. december 18-ra összehívta első ülésére az újonnan megválasztott Szlovák Nemzeti Tanácsot. Utána üdvözölte a kormányküldöttséget, a Szlovák Nemzeti Tanács újonnan megválasztott képviselőit és megnyitó beszédében kiemelte, hogy a nemzetgyűlésbe és a Szlovák Nemzeti Tanácsba való választások népi demokráciánk nagy győzelmét jelentették. A május 9-i alkotmány — mondotta — jelentős helyre állította a Szlovák Nemzeti Tanácsot, hogy mint a szlovák nemzet önállóságának képviselője a népi demokrácia, valamint a csehek és szlovákok törhetetlen testvérisége szellemében a köztársaság összes polgáraival szorosan együttműködve törődjék a' rábízott szakaszon Szlovákia gazdasági és kulturális fejlődésével. Folytatnunk kell Szlovákia építésének nagyszerű müvét, amelynek gyönyörű eredményei már megmutatkoztak. További nagy és felelősségteljes feladatok várnak ránk. Azt az utat, amelyen munkánkban haladnunk kell, világosan megmutatta Csehszlovákia Kommunista Pártja X. konggresszusa és ezeket a feladatokat nagyvonalúan részletezve látjuk kormányunknak programnyilatkozatában, amelyet 1954. december 13-án a miniszterelnök ismertetett a nemzetgyűlés előtt. A Szlovák Nemzeti Tanács azután rátért az egyes választási kerületek sorrendje szerint a képviselők eskütételére. Utána Irena Durisová, a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője vette át az ülés irányítását. Az ő kezébe tette lé az előírt esküt Frantisek Kubac, a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője. A napirend másik pontja a Szlovák Nemzeti Tanács elnökségének és jegyzőkönyvvezetőinek megválasztása volt. A Szlovák Nemzeti Tanács elnökévé egyhangúlag újból FrantiSek Kubscot választották meg. A Szlovák Nemzeti ranäcs újonnan megválasztott elnöke köszönetet mondott a megnyilvánult bizalomért és átvette az ülés további irányítását. A Szlovák Nemzeti 1'anács alelnökeivé Irena Durisová, Frantisek Dénes, Jozéf Mjartan és Michal ZákoVic képviselőket választották meg. Az elnökség tagjaivá Vojtech Daubner, Milan Rázus, Andrej Bagar, Vasil' Bil'ak, Michal Hruby mérnők és Jozef Kriz képviselőket választották meg. Jegyzőkönyvvezetőkké Mária Fekoví és Jolánt) Hercková képvise'onőket, valamint Martin Hraäko és Vladimir Krizka képviselőket választották meg. A napirend ötödik pontjaként egyhangúlag megválasztották a kilenctagú mandátumbizottságot. A Szlovák Nemzeti Tanács végül egyhangúlag megválasztotta a Szlovák Nemzeti Tanácsnak a Szlovák Nemzeti Tanács munkaés, tárgyalási rendjéről, valamint a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőholyetteseiről szóló kezdeményező törvényjavaslat megtárgyalásával foglalkozó 12 tagú ideiglenes bizottságát. Utána Frantiáek Kubac, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke bezárta az ülést és közölte, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács második ülése 15 órakor lesz. A köztársaság kormánya kinevezte az űj Megbízottak Testületét Az új Szlovák Nemzeti Tanács megválasztásával kapcsolatban a Megbízottak Testülete 1954. december 17-én tartott ülésén határozatot hozott, hogy az Alkotmány 114-es cikkelyének II. szakasza értelmében Viliam Siroky korményelnőknek benyújtja lemondá sát. Viliam Siroky kormányelnök a Megbízottak Testületének lemondását elfogadta. A köztársaság kormánya az Alkotmány 114-es cikkelyének I. szakasza értelmében és a Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának javaslatára a következő összetételben kinevezte a Megbízottak Testületét: RUDOLF STRECHAJ a Megbízottak Testületének elnöke, MICHAL BAKUKA a Megbízottak Testületének első alelnöke, STEFAN SEBESTA a Megbízottak Testületének alelnöke, OSKAR JELEN a Megbízottak Testületének alelnöke és belügyi megbízott, PAVOL MAJLING megbízott, a Szlovák Tervhivatal elnöke, Ing. JAN MARKO pénzügyi megbízott, JOZEF GAJDOSlK helyi gazdálkodási megbízott, Dr. h. c. ALEXANDER HORÄK, távösszeköttetésügyi megbízott, STEFAN GAÜIK földművelésügyi megbízott, JOZEF HOJC munkaerőügyi mégbízott, Ing. SAMUEL TAKÁC könnyűipari mégbízott, Ing. JAN BUSNIAK kereskedelmi megbízott, JOZEF GIRETH közlekedésügyi megbízott, Dr. h. c. JOZEF LUKACOVIC építészetügyi megbízott, JAN MARCELLY élelmiszeriparügyi megbízott, ERNEST SÍKORA iskolaügyi megbízott, VOJTECH TÖRÖK egészségügyi megbízott, FRANTISEK IUPÍK erdő- és faipari megbízott, Dr. JURAJ UHRlN igazságügyi megbízott, JOZEF L1ETAVEC és PETER MARUSjAfi volt megbízottak más funkciókat töltenek be. A Megbízottak űj Testülete letette az alkotmányban előírt esküt A Megbízottak újonnan kinevezett Testülete szombaton, 1954. december 18-án a Megbízottak Testülete elnöksági hivatalában, Bratislavában Viliam Siroky miniszterelnök kezébe a kormányküldöttség jelenlétében letette az alkotmányban előírt esküt. Az eskütételnél jelen voltak Kacol Bacilek, Szlovákia Kommunista Pártja KB első titkára, Eudovít Benada, Szlovákia Kommunista Pártja KB irodájának tagjelöltje, Frantisek Kubac, a Szlovák Nemzeti Front KB vezető titkára, Vincent Pokojny, a Szabadságpárt elnöke, Jozef Kríz, Szlovákia Kommunista Pártja KB titkára és Richard Hradec, a miniszterelnökség irodájának vezetője.