Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-17 / 278. szám, szerda

1954. november 14. UJS Z0 17 Büszkén vallják magukénak Mester István, Pócs József, Esek János' meg a füri traktorosbri­gád többi tagja, úgy beszélne* brigádvezetöjükről, Simonek Já­nosról, mint jó tanulók a kedvelt mesterről, mint bajtársak a leg­jobb bajtársról. ->-Jól ismerem őt — mondja Mi­chalik Lajos. — Már mint gyerme­kek együtt jártunk napszámba az uraság birtokára. Korán megtanul­ta,, mi a munka, nagyon jól tud­ja értékelni a munka gyümölcsét, de még jobban a jól dolgozó em­bert.* — Nagyon szeretjük Jani bácsit — szólalt meg egy másik munka­társa. Mindig megtalálja a mód­ját, hogyan segítsen nekünk, ha szükség van rá. — Erre nem gondoltunk, hogy valaki kűzülünk is Uehet kép­viselő. Az biztos, hogy őrá min­ei> választója szívesen fog sza­azni, — vágott az előbbi szavába most egy harmadik. Ismeri őt az egész környék. A füri traktorosbrigád munkája nyo­mán jó termés volt ebben az év­ben és mindent megtesznek, hogy jövőre is jó legyen. Simonek János mezőgazdasági :íiunkásszülők gyermeke. Csúzon zületett 1916-ban és ott nevelke­dett. Amikor a csúzi EFSz az első ev kezdeti nehézségeivel küzdött, Simonek elvtárs az állami birtok­ról sietett segítségére. Magával hozta társait is, akik az állami gaz­daság legjobb munkacsoportja hí­rében állottak. Mint az EFSz tag­ja, hamarosan traktorosvezetői tan­folyamot végzett és rövid idő alatt a legjobb traktorosok egyike lett. Ezért az EFSz vezetősége trakto­ros brigádvezetői tanfolyamra küld­te. Itt ugyancsak kiváló ered­ménnyel végzett. Az érsekújvári gép- és traktorállorhás vezetősége előbb a perbetei, majd a* füri trak­torosbrigád vezetésével bízta meg. Jó munkájáért brigádját a múlt évben kitüntették. A szocialista munkaversenyben a járásban az első helyet, szlovákiai méretben pedig a harmadik helyet érte el. Simonek János élvtárs eddigi munkája biztosíték arra, hogy a nemzetgyűlésben jól fogja képvi­selni választóit, az érsekújvári, zse­lízi és a párkányi választási ke­rület dolgozó népét. Száraz József A választások tiszteletére november 25-ig teljesítik az évi tervet A rimaszombati Rimatex népi szövetkezet dolgozói üzemi válasz­tás; nagygyűlésükön foglalkoztak a közelgő nemzetgyűlési és a Szlo­vák Nemzeti Tanácsba való válasz­tásokkal. A dolgozók nagy lelke­sedéssel vették tudomásul, hogy választási kerületükben nemzetgyű­lési képviselőnek Ďuriš Irén van jelölve. Az üzem dolgozói jól ismerik képviselőjelöltjüket még abból az időből, amikor éveken keresztül mint szövőnő dolgozott üzemük­ben. Szorgalmas munkájával, kö­telességtudásával és kiváló mun­kateljesítményeivel mindenkor kö­vetésre méltó példát «mutatott munkatársainak. De nemcsak mint kötelességtudó, kiváló dolgozót ismerik őt az iizem dolgozói. Tudják róla, hogy mindig, mindenütt a dolgozók ér­dekeiért küzdött. Biztosra veszik, hogy olyan' jelöltre adják le sza­vazatukat, aki méltó lesz bizal­mukra. Ennek a—bizalomnak* adtak kifejezést a szövetkezet dolgozói a választások tiszteletére' tett lelkes kötelezettségvállalásukkal, amely I szerint az egész évi tervet novem­| ber 25-ig teljesítik. Új győzelmek felé a košííei Meoptában Milyen agitációs munkát fejt ki a nemzetgyűlési ' választások ejőtt Prága 4-ik kerületében az egész világon jól ismert finommechani­kai és optikai üzem? Mikor e sorokat írom, az üze­men belül dolgozó tömegszerveze­tek, a pártszervezet irányítása mellett, nagyban készülnek arra az összüzemi gyűlésre, melynek célja a csehszlovák-szovjet' ba­rátság hónapjának ünnepélyes megnyitása és a nemzetgyűlésbe választandó jelölt bemutatkozása. A gyűlés műsorát tanulmányozva, úgy látom, hogy az üzemi tanács megnyitója után Perci elvtárs, pártunk Prága 4-ik körzeti bizott­ságának titkára mond politikai be­számolót a választások és a ba­rátság hónapjának jelentőségéről­Utána a kerület képviselőjelöltje mutatkozik be, ami ebben az üzemben már csak azért is rend­kívül érdekes, mert a választási kerület képviselőjelöltje - Antonín Otradovec, a vállalat munkásigaz­gatója, akit mindenki személyesen jól ismer, szeret, mert a dachaui fasiszta koncentrációs táborbari -töltött^ éveket leszámítva, 1936. óta dolgozik az üzemben és itt dol­gozta fel magát kizsákmányolt bérmunkásból a kapitalista köz­társaságban — ttocialista nagy­üzem vezetőjéig. Különben a pán körzeti bürójának is tagja- Az ál­talános vélemény róla az üzemben és azon kívül, kommunisták és pártonkívüliek között az, hogy bölcs és igazságos ember,-a nép­ből való. Olyan, amilyennek el­képzelik a népi demokrácia tör­vényhozóját. A ' gyűlés következő hivatalos pontja még a legutóbbi évnegyed legjobb dolgozóinak és a kerület üzemeihez intézendő ver­senyfelhívásnak kihirdetése. A versenyfelhívás a legjobb tervtel­jesítésre irányul,, ez év végéig szpl. Miután % gyűlésnek ünnepélyes jellege lesz, pár száz részvevővel számolnak és felkérték részvétel­re a Nemzeti Színház két híres szólistáját is: Vymazalová és az államcijas židek operaénekeseket. A gyűlést a prágai tanítónők 60 tagú énekkarának fellépte rekesz­ti be. Félreértések elkerülése vé­gett mindjárt hozzáteszem, hogy csak a gyűlést rekesztik be. mert utána az egybegyűltek a szép, tá­gas tornateremben együttmarad­nak és megkezdődik az üzeni sa­ját zenekarának hangjaira a tánc. Még nem is olyan régen, sokan nem értették, meg, hogy jó, ered­ményes munka után táncolhatnak, vígadhatnak, szórakozhatnak a dolgozók. Különösen a fiaialok, akik bizonyos lankadtság után — a kommunisták segítségével — csak most rendezik újra Soraikat. Már pedig ebben az üzemben jó munkával nem olyan egyszerű do­log kitűnni, merf ahogy az elv­társakkal ismerkedem, vannak itt szép számban olyanok, akik or­szágos viszonylatban kaptak ma­gas kitüntetéseket' és elismerést. Aki olyan célt tűz maga elé, hogy a košíŕei Meopta-üzem legjobb dolgozója büszke címét viselje, ha csak egy időre is, annak nem ki­sebb emberekkel kell felvennie a küzdelmet, mint Al. Procházka, mikroszkópellenőr, aki 29 éve dol­gozik itt és annak idején ő állí­totta össze az üzemben az első mikroszkópot., — Lad. Kanka, ki­váló mester, Jos. Kotek, munka­érdemes csiszoló, Ant. Kutina, a földmérőkészülékek Összeállításá­nak legkiválóbb hazai szakembere, K. Laun, munkaérdemrendes, egy­idejűleg több automatán dolgo­zik, Ján Čuchina, munkaérdem­rendes esztergályos, Boh. Pech­man, munkaérdemrendes mester, vagy Vlasta Pelcová, betanított mikroszkópösszeállító munkásnő. aki előbb önállóan dolgozó me­chanikussá, most pedig műhely­tervézővé képezte ki magát. Mon­dom, ilyen üzemben nehéz kitűn­ni, ami azonban nem jelenti azt, hogy nem lehet kitűnni. Ellenke­zőleg, azt jelenti, hogy még a je­lenlegi legjobbakat is el lehet ered­ményekben hagyni, ha megállnak mostani fejlődési fokukon és nem mennek előre. Ez már a szocialis­ta termelés sajátossága. Van azonban a szocializmus felé haladó rendszerünknek egy másik sajá^ossága is; hogyha nem aka­runk megállni, már pedig mi nem akarunk megrekedni, akkor igény­be kell venni az agitáció hatásos fegyverét. A kommunisták a Meoptában jól forgatják az agitáció fegyve­rét, mert az üzemnek egyrészt sa­ját agitációs központja van, más­részt kerületük egyik agitációs köz­pontja felett vállaltak védnök­séget és a mezőgazdaság fejlesz­tésében meglehetősen elmaradt pribrami járás két EFSz-e felett is eredményes patroi;ázs-tevékeny­séget folytatnak. Bár a brigád­munka számszerű adataival sem kell szégyenkezniük, 4000 órát dolgoztak a tochovicei és trebskoi egységes földművesszövetkezetek­ben, fő tevékenységük a politikai segítség, ami közvetlenül a falu­si pártszervezetekkel és a szövet­kezettel való szoros együttműkö­désben nyilvánul meg. Kétheten­ként járnak a Meopta emberei „szövetkezeteikbe" s a szövetkezeti tagok is rendszeresen látogat­ják a Meopta dolgozóit. Az csak természetes, hogy az előbb emlí­tett gyűlésen a két szövetkezet héttagú küldöttséggel képviselteti, magát Az üzemi agitációs központ é a jól kiválasztott és ügyesen be­osztott agitátorok az üzemben is jól működnek. Az agitációs köz­pontban másodnaponként érdekes program van, az agitátorok pedi, érvek birtokában sorra terjesz­tik munkahelyükön pártunk igaz­ságát, politikánk lényegét, amit végeredményben minden dolgozó naponta saját magán érez legjob­ban. A hatásos és rendszeres agi­táció az üzem jó munkájában, "te­hát gazdasági eredményekben mu­tatkozik meg. Gyártmányaik 50"/o-a külföldre megy és ha akad is még itt-ott selejt,, a z ellenőrzés olyan szigorú, hogv az üzem kapuin túl­nem jut már el. Most arra vet­tek irányt, hogy az üzem kapuin belül se legyen a jövőben selejt. Arra is vigyáznak, hogy tervfel­adataikat egyenletesen teljesítsék, kiküszöböljék a hóyégi rohamozási és adóssáí nélkül mehessenek az új esztendőbe. Az agitátorok rendszeres tíz­perces összejövetelekre, vagy a szükség szerint rendkívüli alkal­makkal egybe hívják a hozzájuk tartozó dolgozókat. Az agitátorok számára rendezett legutolsó instruktázst pl. a már említett munkaérdemrendes Kotek elvtárs tartotta, aki a Központi Válasz­tási Bizottság tagja. Az üzem alap szervezetének pártbizottsága a na pókban foglalkozott a pártba való felvételének lehetőségével. Az üzem egyre jobban fejlődik, épül és a feladatok nehézsége, igényessége, egyre jobban felszín­re hozza a dolgozókban szunnyadó kezdeményezést, tehetséget. így került a dolgozók közül a válla­lat élére Otradovec elvtárs, így lesz most, mert reméljük, hogy megválasztják, — nemzetgyűlési képviselő és így fejlődnek mások is, akik szeretik népüket, dolgozó társaikat és akik tanulnak, rend­szeresen tanulnak, mert megálln nálunk teljességgel lehetetlen. Jó Sándor EGY VÁROS KÉT KÉPE A burzsoá köztársaság biztonsá­gának egyik kimagasló védelme­zője volt Edmund Žák rendőrigaz­gató. 1938-at. megelőző években a kassai körzetben teljesített szol­gálatot. A mpgasrangú tisztviselő tökéletesen ismerte a város és a körzet szociális viszonyait. Nem lehet azzal vádolni, hogy ellen­sége lett volna a polgári társada­lomnak. Ellenkezőleg. Mint jó tisztviselőhöz illik, mindent meg­tett, ami a polgári társadalom ér­dekeit szolgálta. Edmund Žák 1936 január 19-én sajtóankéto 4; tartott, ahol az újságírókon keresztül szó­lott a nyilvánossághoz. Az elmon­dottakat az akkor; „Kassai Újság" írta meg. Megállapította, hogy a városban nő a koldusok serege, nagy a prostitúció, sok a züllés­nek indult gyermek, nagy nyo­morban van a diákság. Az említett társadalmi betegség­nek okát nem a társadalmi rend­szer szerkezetében látta, hanem olyan hibáknak, melyek magából a népből erednek. F.rre vall mind­járt az első megállapítása, melyet szószerint idézünk: y , ... ..A sze^énv^orsú szülők nem for­dítanak mertfelelő gondot gyerme­keikre, Ezért tömegeden koldul­nak olyan célokra, mely a semmit­tevéshez és a csavargáshoz vezet." Tudniillik, az éhbérért dolgozó, vagy teljesen munkanélküli szü­lők nem élnek azzal a lehetőség­gel, mint a jósorban lévő polgá­rok. Sem nevelőnőt, sem egyéb, felügyelésre hivatott személyt nem alkalmaznak gyermekeik mellett. ,,A baraktáborban és a pincékben lakó szülők elhanyagolják gyer­mekeik oktatását." Ugyanabban az újságban, a január 18-i számban: „Rosszak á lakásviszonyok" cím alatt így ír: ..Kassán a lakások 5,40/o-a pincelakás.'' A lap meg­állapítja, hogy ilyen százalék­arány még hozzávetőleg sincs más országokban. A pincelakásoik nem szouterain-nek értendők, mert azok 3,8%-át teszik ki az össz­lakásoknak. Továbbá igen sok egy­és kétszobás lakásban több család l^kik együtt. Félreértések ki­kerülése vésett a lan megjegyz 1, hogy ezeknek a lakásoknak lakói a munkásság köréből és a szegé­nyebb néposztályból kerülnek ki. Hogy a vázclt életkörülmények között hogyan lehetett a gyerme­keket gondosan és jól nevelni, ar­ra sem a^ rendőrigazgató, sem a Kassai Újság nem adott közelebbi magyarázatot. Az iskolába járó gyermekek kö­zött nagy a nyomorúság. Erre vo­natkozólag a következőképp nyi­latkozik a rendőrigazgató: „A szegénysorsú diákságról gon­doskodik a rendőrség Négy év alatt bezárólag 1935. december 31-ig 150 ezer tányér levest osztottunk ki, melynek költségeit közadakozás­ból fedeztük." A jótékonykodók a négy év alatt erre a célra 120 ezer, tehát évi 30 ezer koronát adakoztak. Naponta 250—280 ele­mi, polgári és középiskolába járó gyerek részesült „a tányérleve sekben." A jótékonykodás mellé erkölcsi oktatással is szolgáltak: „A serdülő ifjúság megérti, hogy az állam és a társadalom nem gondoskodhat róluk." Igaz, hogy azóta az állam bebizonyította, hogy minden tagjáról, így a serdülő if­júságról is nagyon jól'tud gon­doskodni. A jól tájékozott rendőrigazgató elmondja, „hogy a koldusok szá­ma nagyon megnövekedett." Hogy a lakosságot ne terheljék túlságo­san, a hatóság bevezette az 5 és 10 filléres koldustantuszokat, me­lyeket a városházán kaphat az ada­kozó. Ennek a reformnak „előnye abban állott, hogy a rendőrség el lenőrizhette, kik veszik igénybe az adakozást. ;,Bár a törvény tilt­ja nálunk a koldulást, mégis kény­telenek vagyunk szemethunyni afelett, hogv o hétnek égv nap­ján, pénteken kéregetni járjanak." összesen 18 év telt el azóta hogy ez a. nyilatkozat elhangzót* és a Kassai Újság hasábjaira ke rült Nem egészen 10 éve még an nak, hogy a szovjet hadsereg ha­zánkat felszabadította és összesen hat éve a győzelmes februárnak, ami­kor a dolgozó végkép ura lett ha­zájának. Nézzük meg, hogy ugyan­abban a városban Kassán, hogy változtak meg a társadalmi viszo­nyok. Hogy élnek ma az iskolás­gyerekek. Kassán húsz napközi otthon működik. Az otthonok 2970 gyermeket élelmeznek. Ezen­kívül nyolc csecsemőotthon, me­lyekben, három hónaptól három éves korig gondozzák a gyermeke­ket. 15 óvodában a gyermekek szakszerű felügyelet alatt vannak és naoi négyszeri bőséges és fej­lődésüknek megfelelő élelmezést kapnak. Felkerestük a Tajovsky utcai nyolcosztályos iskola napközi ott­honát. Rogge'. 7 órától, este 6 óráig 70 gyermek veszd igénybe a napközi otthont. A vezető óvónőn, Fényes Eszteren kívül két neve­lőnő, Fáy Ifén és Gaskó Eta gon­doskodik á „avermekekről. A meg­felelő számú konyhaszemélyzet biz­tosítja a minden tekintetben ki­elégítő élelmezést. 'A 70 gyerme­ken kívül ebédet kap az iskolások nagy része Az otthonba csak a dolgozó anyák gyermekeit veszik fel. Ebédet mirjden diák kaphat. Megnézzük a héti étlapot. Reg^e­ľre tejeskávét, vagy kakaót, é­két kiflit, tízóraira vajas- vagy mé­zeskenyeret és sajtos körözötté*, kapnak. Ebédre levest, húst és megfelelő mennyiségű idényfőze­léket. Uzsonna: Kávé, kakaó, vagy tejbegriz, gyakran rántotta, rakott kenyér, tea, vagy kávé. Ezért az ellátáséri, a szülők kereseti viszo­nyaik szerint havonta 80—120 ko­ronát fizetnek. Természetes, hogy a szülők által fizetett összegből ilyen élelmezést nem lehetne nyúj­tani. A különbözetet, ami akár­hányszor kétharmad részé 4, teszi a költségeknek, az állam fizeti. A napközi otthonok egész éven át működnek. A dolgozó anyák nyugodtan mehetnek munkába. Nem kell sem a szomszédokra, sem a véletlenre bízni a gyerme­ket. Hasonló a kép a Bárcai úti is­kolában, ahol több mint 250 gyer­meket gondoznak. A napközi ott­honok működése nemcsak az élel­mezésben merül ki. Nagyon fon­tos szerep jut a gyermekekkel va­ló foglalkozásnak és szellemi éle­tük szakszerű irányításának. Itt érvényesül az új típusú szocia­lista gyermeknevelés. Makarenko elevenedik meg előttünk, mikor látjuk, hogy hat-tizennégy év kö­zötti gyermekek milyen önállóan mozognak, véleményük van. Min­den otthonnak' megvan a maguk választotta vezetősége. A nagyobb gyermekek védnökséget vállalnak a kisebbek felett. A nádipálcás és kukoricára térdepléses nevelés he­lyett a kollektíva dönti el, hogy á~fegyelmezetlen gyermek- hogyan' tegye jóvá az elkövetett hibát. Fényes Eszter elmondja, hogy a gyermekek bizonyos régi fogalma­kat meséknek tekintenek és ért­hetetlennek tartanak. Hogy voltak idők, mikor a gyermekek éhesek voltak az iskolában, vagy a vas­úti várótermekben órákon keresz­tül vártak a vonatra. A gyerme­kek logikusan .gondolkodnak és kérdezik, miért kellett éhezniök, mikor a napközi otthonban kaphat­tak volna enni. Hála a fejlődésünknek az éhező, mezítlábas gyermek előttük már ismeretlen fogalom. Az otthon falai a gyermekek ál­tal készített, nagy kézügyességre valló rajzokkal, kézimunkákkal és­apró díszítésekkel vannak tele. A politechnikai nevelés a szerszá­mokkal való bánáshoz és a terme­lő munka szeretetéhez szoktatja a gyermekeket. A kassai felügyelő­ség egyik dolgozója 22 éven át volt falusi tanítónő Szlovákia több falujában. Olyan helyen is, ahol a falu mellett ezerholdas nagy­birtok terült .el, így nyilatkozik: „Látom, hogy mit nyújt államunk a jövő Ígéretének, a gyermeknek. Bezzeg nem ísv volt ez régen. Volt t»nf+v*n»>(»ím akárhányszor elájulak az éhségtől." J Stein Jenö.

Next

/
Oldalképek
Tartalom