Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-17 / 278. szám, szerda

274 m% zú 1954. november 14. 0 Sürgős segítség©! a nagymagyari iskolának \ Szép, egyemeletes épület fogad­ja Nagymagyaron az iskolába lé­pőt. Négy tanterme elegendő s volt valamikor a nagymagyari gyermekek részére. De ez már meglehetősen régen volt. Azóta so­kat. változott a világ s vele együtt Nagymagyar is. A régi elemi isko­lát nyolcéves középiskola váltotta fel s tizenkét helység gyermekeit szállítják az autóbuszok a nagy­magyari középiskolába. Nagyma­gyar a tizenharmadik község. Nagy­magyar, Kismagyar, Tonkháza, 01­gya, Csenke, Vajasvata. Bélavata, Gomba, Csörgepuszta, Illésháza, Újvásár, Felsőjányok, Alsójányok — még felsorolni is sok. Hát ak­kor, ha a gyermekek számát néz­zük! Egy szó mint száz, kevés a _ tanterem. Hiába használják egy volt másik iskola két sötétes tanter­mét is,, mégsem férnek el. Hisz a szlovák és magyar iskolába össze­sen 600 gyermek jár. Két váltás­ban folyik a tanítás. A főépület­ben két egyablakos, 3,26X6 mé­teres kicsi tanítói szobából is tan­termet csináltak. Igen, csak az a baj, hogy ebben tanítani is kel­lene, az pedig csaknem lehetetlen. Két sorban állnak e kis helyiségek­ben a padok s ami- kicsi köz a két padsor között volt, oda benyom­tál? egy harmadik sor padot. De ne gondoljuk, hogy párhuzamosan a két szélső sorral. Hisz így el sem fértek volna: keresztbe, éppen merőlegesen azokhoz. így egy sor gyermek tábla és tanító helyett a falat nézi, esetleg egy kis nyak­torna után megláthatja a táblát is. A tanító kénytelen megállni az ajtóban, helyszűke miatt tovább nem is mozdulhat. A tanulók és a házi feladatok ellenőrzése szinte lehetetlen, mert a padok közé nem lehet bemenni. A gyermekek úgy { össze vannak" zsúfolva a két kis tanteremben, mint a heringek. De még így sem fértek ám el. Ezért egy volt korcsmahelyiséget is „kineveztek" tanteremnek. E helyiségben szintén körülményes a tanítás. A nyílt utcától, a közeli autóbusz-megálló zajától csupán egy lyukas üvegajtó választja el. Ugyanilyen lyukas üvegajtó vá­lasztja el a termet egyik olda­lon egy igen mozgalmas iro­dájától, másik oldalon pedig égy deszkafal zárja el a cipőüzlet rak­tárától. így érthető a tanteremben uralkodó cipőszag is. S mivel az autóbusz-megállóhoz közel van e terem, az autóbuszra várakózó fázó utasok reggel — hogy, hogy nem — kinyitják, s váróteremül hasz­nálják. Utána ismét tanterem lesz belőle. Természetesen az ilyen tan­termekben a szellőztetés sem old­ható meg a követelményeknek megfelelően. A termek jó része rosszúl kapja a megvilágítást is és amellett kevés fényt kap. A volt korcsmahelyiségben például, míg a délutáni nap többé-kevésbé be nem süt, nem nagyon látnak írni­olvasni. Ez az oka annak, hogy minden osztályban csaknem hat­hét tanulónak írt már elő szem­üveget az orvos. Beszéljünk a tanítói szobáról is? Ez a 2X6 méteres szűk helyiség, amelyben egyszerre 15 tanítónak kellene elférnie és dolgoznia. Azt hiszem, erről ennyi is elég. Ezenfelül van egy helyiségük, amit nem tudok minek nevezni: konyha-e, avagy étterem? Ugyan­is mindkét célt szolgálja egyszer­re. Főzés céljára megfelel, de ét­kezés céljára kevésbé. Összesen 3 kisméretű asztal van benne, itt ebédel 17 tanuló és 20 tanító, s tízóraizik 170 gyermek.. I°tn. ez a helyzet Nagymagya­ron. Az bko'a fejlődik, népesedik, sainos azonban a tantermek nem bővülnek. Márpedig megoldást kell találni, éspedig sürgősen. Megoldás lenne is. A kismagyari volt Esterházy-kastély ugyanis ott áll jelenleg üresen. Kitűnő, isko­lának való épület. Itt lenne ele­gendő tanterem, megoldhatnák a tanítók lakáskérdését is, és ezen felül megfelelő konyha és étterem is rendelkezésükre állna a tanu­lóknak és tanítóknak. A csendes környezet, a nagykiterjedésű park valóban megfelelő hely lenne isko­laudvarnak, sportpályának stb. Nagymagyartól csupán egy kilo­méterre van s a tizenhárom köz­ségnek inkább a központjában fekszik, mint Nagymagyar. Ezt mind nemcsak a tanítók, s a he­lyi nemzeti bizottság tagjai lát ják, hanem a szülők is és ők is lépéseket tettek már ez ügyben. A bökkenő azonban ott van, hogy az egészségügyi intézet is számot tar­tana a kastélyra. Elmebeteggon­dozó inté?etet szeretnének ott léte­síteni. Kétségtelen, hogy erre is szükség van. Most csupán az a kérdés, melyikre van sürgősebben szükség. Az elmebeteggondozó in­tézet nem annyira helyhez kötött, mint egy iskola. Azt létesíthetnek máshol is, hisz erre akad. talán a környéken máshol is hely. A nagymagyari iskola azonban nem helyezhető az ország egy másik ré­szébe. Az iskola viszonyai pedig mind pedagógiai, mind egészség­ügyi szempontból olyanok, hogy azckon sürgősen változtatni kell Ami a pedagógiai szempontokat il­leti, eredményes munkát így el képzelhetetlenül nehéz végezni. Ha pedig az egészségügyi viszonyokat nézzük, az egészségügy hasznos szolgálatot tesz már azzal is, na lemond jelenlegi tervéről, mert így hatszáz gyermek kerül meg­felelő körülmények közé, s hat­száz gyermeknek óvja meg az egészségét. Jakab István. Három tanulságos óra egy szovjet költővel MI NEGYEN Ha a szárazföldet éri támadó roham, mint vörös harcos, kivédi legnagyobb fiam. Hogyha fent, a légbe szállva zeng a háború, mint pilóta, harcban áll a második fiú. Hogyha zúg a tenger árja s ott dühöng a vész, legkisebbünk ront reája: flottatengerész. És a néppel egybeforrva tűzön, vizén át — én, az anyjuk, ösz anyóka védem a hazát. Varrás, főzés lesz a részem? Mindegy, — számba végy. Sztálin elvtárs -— harcra készen áll itt mind a négy. Sohaserfftudunk eleget meríteni a Szovjetunió gazdag kincsestárából. A csehszlovák-szovjet barátság hó­napja arra is szolgál, hogy figyel­meztessen, sokszorozzuk meg erő­feszítésünket, merítsünk bátrabban a kincsestárból. Figyelmeztet a ba­rátság hónapja, de egyben alkalmat nyújt, hogy a szovjet tudomány, kultúra, gazdaság legjobb művelői­vel személyesen megismerkedhes­sünk és első kézből, közvetlenül ve­hessük át a követendő, jól bevált tapasztalataikat. Az idén a Kül­földdel való Kulturális Kapcsolato­kat Ápoló össz-szövetségi Társa­ság, röviden a VOKSz hazánkba ér­kezett szovjet küldöttségének tagja — többek között — Vera Inber, a Sztálin-díjjal kitüntetett híres költő. Mit tudtunk ~rről a szovjet asz­szonyról? Nagyon keveset. 1890-ben született Odesszában. Középiskolai tanulmányainak elvégzése után a leányok részére fenntartott fellő tanfolyamot végezte, majd Francia­országban élt. 1911-ben. jelentek meg első versei nyomtatásban. Első kötetei: „A szomorúság tora", „Ke­serű gyönyör", „Mulandó szavak" — az egyén hangján megírt bizal­mas, lírai csengésű költeményeket tartalmaz. Később költői világa ki­szélesedik, teljesebbé, tartalmasabbá válik. így is igazi lírai köitő marad; aki az új szovjet ember gondolatait, érzésvilágát igyekszik visszaadni. Egyénisége átszínesedik, kitágul, témaköre gazdagabb lesz. Gyermek­verseket, ifjúsági elbeszéléseket ír, amelyeket szintén líra, meleg hu­mor jellemez. A Nagy Honvédő Háború első napjaiban Moszkvából Leningrádba utazott, ott töltötte a blokád hosszú hónapjait; mint köl­tő és mint újságíró dolgozott. Meg­írta „Leningrád lelke" című kötetét és „A pulkovói délkör" című poé­máját, amely művészi formában fejezi ki a szovjet állampolgár ha­ragját, felháborodását és a költő egyéni élrpienyeit. Ezért a művéért és a „Leningrádi napló" című köteté­ért 1946-ban Sztálin-díjat kapott. Leningrádi tartózkodása volt mű­vészi munkájának legtermek'enyebb időszaka. Verseit nemcsak a Szov­jetunióban, hanem a baráti orszá­gokban is-szeretik. Vera Inber, ez a teljesen őszhajú, kistermetű, fínomhangú, lelkesedő, harcos asszony beszél eddigi alkotó munkájáról, terveiről, szándékairól, a szovjet írók küszöbönálló kon­gresszusáról és főleg arról a forró viszonyról, amely a -szovjet írók és olvasók között fennáll. A szovjet irodalom állandó fejlődésben van és módszereiben a szocialista realiz­musra támaszkodik. A költő „Mikor még kicsi voltam" című könyvét most nyomják Moszkvában. Válo­gatott verseinek két kötete szintén közvetlen kiadás előtt áll. Arról be­szél, hogyan segítik Scsipacsevvel együtt a fiatal költőket a Gorkij irodalmi intézetben, és átadja a nemrég nálunk járt Scsipacsev szí­vélyes üdvözletét. Vera Inber most Leninről ír vers­sorozatot. A szovjet írók kongresz. szusa előtti vita az irodalom leg­főbb kérdéseit öleli fel, vitatkoznak a pozitív hősről, a költészet kérdé­seiről, stb. A pozitív hős nem esz­ményi hős. Eszményi csak bizonyos vonatkozásban lehet valaki. A hős legfőbb jellemvonása az emberi tár­sadalom boldogságának elérésére irányuló tevékenysége. Azok az ap­róbb fogyatékosságok, amelyeket a hős legyűr, nem csökkentik jelleme pozitív voltát. Figyelmeztetett. arra is, hogy az új szovjet poézis saját­sága, hogy határozottan optimista, derűs, hogy mind tartalmilag, mind nyelve szempontjából egész közel áll a néphez, érthető a nép számára. A költőnek joga van, hogy sajái „énjét" fejezze ki, de úgy, hogy az­zal az emberek milliói értsenek •egyet. Nincs értelme az érzések le­tompításának, leszürkítétének. A költő írhat a legkülönfélébb érzé­sekről. Csak arra kell vigyáznia, hogy ne legyen individualista. A költő figyelmeztetett a műfor­dítás fontosságára és ezzel kapcso­latban Ivan Kaskinnak, a Znamja című irodalmi folyóiratban megje­lent cikkére. Kérte a fordítókat, ne feledkezzenek meg a fiatal, tehetsé­ges és egyelőre kevéssé ismert szov­jet költőkről sem. Elmondta, hogy a szovjet író gyakran találkozik ol­vasóival, az író keresi az olvasóval való élénk kapcsolatot. De a szov­jet olvasó maga is megtalálja az lítat kedvenc írójához, költőjéhez­Mosolyogva és érthető büszkeséggel meséli, hogy nap-nap után kap ol­vasóitól leveleket, amelyekben nemcsak dicsérik, hanem jóakara­túlag bírálják, ha írásaiban valami nem tetszik, ^agy akár ha valami részletkérdésben tévedett, valamit helytelenül értelmezett. A siker tit­ka: nemcsak a nép számára alkotni, a néppel együtt kell alkotni. Ez a nagy költő,, ki — mint mondtam — szép gyermekverseket ír, a szülői érzést örökíti meg, ami­kor eljött a tett, a harc ideje, tudott bátor és harcos lenni. A költő har­cos voltát bizonyítja az itt közölt verse is, amelyet Surányi Vera for­dított magyarra. Hogyan üdvözölhetnénk legszívé­lyesebben, szerető szívünk minden melegével Vera Inbert, a barátság hónapjára ideérkezett drága szovjet vendégeinket és a hatalmas szovjet népet? ügy gondolom, üdvözletein­ket legjobban Vera Inber saját sza­vai fejezik ki: „És ma és holnap s időtlen időkben, a szovjet ember mindörökie éljen!" Szily Imre Nehru beszámolója egy sajtóértekezleten Nehru indiai miniszterelnök a szom­bati sajtóértekezleten beszámolt ar­ról, hogy hivatalos meghívást kapott a Szovjetunióba és hogy örömmel el­fogadta ezt a meghívást. Nehru a továbbiakban kínai láto­gatásával kapcsolatban a Kínai Nép­köztársaság békevágyáról beszélt, ma id a többi között a következőket mon­dotta: „Meggyőződésem, hogy Kína saját érdekében erősen óhajtja a békét. Kí­nának 15—20 békés évre van szüksé­ge, hogy megvesse a szocialista állom alapjait. A kínai kormány rendes d.p-. lomáciai kapcsolatokat akar fenntar­tani minden országgal, ideértve azo­kat is, amelyek ellenségei voltak". Nehru a továbbiakban rámutatott az Indiában és a Kínai Népköztársa­ságban felmerülő problémák hasonló­ságára, majd hozzátette: „Magától értetődő, hogy Indiát rendkívüli mér­tékben érdekli, hogyan oldotta meg Kína ezeket a problémákat". Nehru indokínai utazásával kapcso­latban annak a véleményének adott kifejezést, hogy „az indokínai társ­államokban a genfi egyezmények őszinte alkalmazását óhajtják". Az indiai miniszterelnök hangsúlyozta, hogy „a genfi egyezmények komoly mértékben hozzájárulnak a nemzetközi feszültség enyhítéséhez, mert meg­mutatták: minden probléma megold­ható békés eszközökkel". Az indiai miniszterelnök befejezé­sül bejelentette, hogy december vé­gén D?sakartába utazik, ahol részt­vesz a colombói hatalmak érteke ^ie­tf-n. Megkezdte munkáját a Francia Kommunista Párt központi bizottságának ülésszaka St. Dejjisben, Párizs elővárosában november 12-én megkezdte munká­ját a Francia Kommunista Párt köz­ponti bizottságának ülésszaka. Az ülésszak a „l'Humanité" szerkesztési és terjesztési feladatairól tárgyal. A központi bizottság Etienne Fajon beszámolója alapján határozatot ho­zott, amely egyebek közt leszögezi: „Noha a párt lapjainak együttes napi példányszáma meghaladja a háború előttit, mégis a központi lap terjesz­tésében az utóbbi évek során vissza­esés mutatkozott. A lap példányszá­ma egyáltalán nincs összhangban a párt befolyásával és tekintélyével". A határozat a lap szerkesztési felada­tait illetően a következőkre mutat rá: ,,Ami a lap tartalmát és formáját .il­leti, a központi bizottság elítéli azt a véleményt, hogy a „l'Humanité"-nak le kellene mondania a hivatalos párt­lap-jellegéről és jobban kellene alkal­mazkodnia a lakosság kevésbé öntu­datos eleméinek színvonalához. Ellen­kezőleg a központi bizottság azt kéri a „l'Humanité" szerkesztőségétől, hogy emelje egyre magasabbra a lap ideo­lógiai színvonalát és száműzzön ha­sábjairól minden opportunista enged­ményt, minden politikai habozást. De azt is kéri tőle, kövessen el mindent, hogy a „l'Humanité" életteljesebb és még inkább a nép nyelvén szóló új­sággá váljék, s- tegye változatosabbá a lap külsejét." A határozat végül köszönetet mond a „l'Humanité Dimanche" lelkes ter­jesztőinek. Az iráni szakszervezeti tanács tiltakozásra hívja fel a világ dolgozóit Az Irápi Szakszervezetek Központi Tanácsa a Szakszervezeti Világszövet­ség titkárságának közvetítésével fel­hívást intézett a világ dolgozóihoz, a szakszervezetekhez és a demokratikus sajtóhoz. A felhívás a többi között így hangzik: A nép kemény harcától megriadt iráni kormány angol-amerikai kenyér­adóinak parancsára két hónappal ez­előtt hallatlan mértékben fokozta a megtorló rendszabályokat. Tömegesen tartóztatták le s kínozták meg a ha­zafiakat, majd katonai törvényszékek ítélkeztek fölöttük zárt ajtók mögött halálraítélték őket csak azért, mert harcoltak -hazájuk létéért és függet­lenségéért. Az Iráni Szakszervezetek Központi Tanácsa valamennyiötöket szolidari­tásra szólít. Tiltakozzatok gyűlések megszervezésével, küldjetek delegá­ciókat, leveleket és táviratokat az irá­ni nagykövetségekhez, vagy közvetle­nül az iráni kormányhoz, továbbá az Egyesült. Nemzetek Szervezetéhez. Használjátok ki a többi lehetőségeket is. Ezzel megmutatjátok az imperia­listáknak és iráni ügynökeiknek, hogy Irán népe nem áll egyedül igazsagos harcában, és hogy az egész világ dol­gozóinak támogatását élvezi. Erélyesen követeljétek: a bebörtön­zött és koncentrációs táborokba zárt szakszervezeti harcosok és hazafiak szabadonbocsátását, az ítéletek hatá­lyon kívül helyezését, beleértve a ha­lálos ítéleteket is; a szakszervezeti és a politikai tevékenységük miatt elbo­csátott munkások és alkalmazottak munkábaállítását; a szakszervezetek ellen irányuló és a demokráciaellenes intézkedések beszüntetését. Tiltakozástok az Iránban folyó harc­cal együtt, meg fogja menteni a ha­lálra ítélt, és halálos ítélet végrehaj­tását minden órában váró dolgozók és hazafiak életét. A szíria-egyiptomi viszony kiéleződése A sajtó és a rádió jelenti, hogy az egyiptomi kormány visszahívta szíriai követét Ali Nagib tábornokot, aki testvére a volt egyiptomi köztársasági elnöknek. A libanoni sajtó szerint az egyip­tomi kormány képviselője kijelentette, hogy Szíria nem tett semmit, hogy megakadályozza saját országában a „Muzulmán Testvériség" szövetségének tevékenységét. Az új óvintézkedés, amelyet Egyiptom most életbeléptetett szinte demarsot jelent a szíriai kor­mány felé, hogy megakadályozza a damaszkuszi tüntetéseket, amelyeket a „Muzulmán Testvériség" szövetsége szervez. Az egyiptomi hivatalok „fel­háborodásuknak adnak kifejezést", hogy Szíria saját területén megenged­te a „Muzulmán Testvériség" egyip­tomi állampolgárságuktól megfosztott három tagjának ottartózkodását. A libanoni sajtó az egyiptomi nagy­követnek Szíriából való vissz3hívasát úgy értékeli,""mint annak bizonyítékát, hegy „feszültség van keletkezőben a Damaszkusz és Kairó közötti viszony­ban". G. Schmid, a bonni Nyugat-Németország A DPA nyugatnémet hírügynökség I jelentése szerint november 14-én ' Schwandorfban beszédet mondott Carlo Schmid, a szövetségi gyűlés alelnöke (Szociáldemokrata Párt) és kijelen­tette, a szövetségi kormánynak az a kísérlete, hogy Németország lázas új­rafelfegyverzésének szükségességét a kc-letről jövő veszéllyel indokolják, alaptalan. Carlo Schmid rámutatott arra, hogy elsősorban nagyon fontos különbsé­get tenni Németország felfegyverzése parlament alelnöke űjrafelfegyverzéséről és békés egyesítése között. Carlo Schmid kijelentette, hogy Németor­szág egyesítése csak mind a négy megszálló hatalom beleegyezésével és a szabad választások útján lehetséges. Ezért nem szabad olyan megoldást javasolni, amely megoldást a négy megszálló hatalom egyike háborús ve­szélynek tart. Az volna az egyetlen helyes út, ha az egyesített Német­ország lemondana bármilyen nagyha­talmakkal kötött katonai paktumról. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom