Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-12 / 274. szám, péntek

Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1954. november 12. péntek 30 fillér VII. évfolyam, 274. szám A mai számban: Amerikai állampolgároknak, a Ward házaspárnak nyilatkozata a prágai sajtókonferencián (2. old.) Az ENSz politikai bizottságának üléséről (3. old.) Elismerés a jó munkáért (4. old.) A viz az úr (5. old.) A készülő stadion új lendületet ad Somorja sportéletének (6. old.) Lesz mirő! beszélni. • • Az elmúlt hónap dereka táján kö­zölte a sajtó a Csehszlovák Köztár­saság kormányának határozatát, mely szerint 1955. február 19-re és 20-ra összehívják az egységes fold­művesszövetkezetek II. országos kongresszusát. Immár másodszor jönnek össze a jövő év februárjá­ban szövetkezeteink legjobb tagjai, a traktorállomások élenjáró dolgo­zói, hogy elmondják s megtárgyal­ják a szövetkezeti mozgalom eddigi sikereit, eredményeit, beszéljenek munkájükról, magatartásukról, di­csérjék azokat, akik kiváló eredmé­nyek elérésével ezt megérdemlik bírálják azokat, akik felelőtlenül gazdálkodnak a nép vagyonával nem tartják be a szövetkezeti alap szabályzat irányelveit, elherdálják a szívós munka árán létrejött közös­ségi vagyont. A kongresszusnak igen fontos fel adata lesz elsősorban is, hogy érté­kelje az EFSa-ek I. kongresszusa óta eltelt időszak fejlődését, rá kell hogy mutasson a gazdálkodás terén előadódó hibákra, végül „értékeli a CsKP X. kongresszusa határozatai nak eddigi teljesítését, s megtár gyalja, jóváhagyja a mezőgazdasági termelés lényeges fokozására, vala mint a szövetkezetek további meg szilárdítására és fejlesztésére vonat­kozó irányelvekben kitűzytt felada­tok teljesítéséhez szükséges intéz­kedéseket". Mit is kell leginkább elmondani a szövetkezeti kongresszus küldöttei nek? Erre nem nehéz a felelet, hisz számos példa, kiváló eredmény ta­núskodik arról, hogy szövetkeze­teink nagy utat tettek meg az I. kongresszus óta, de különösképpen igen sokat fejlődött, erősödött a szövetkezeti mozgalom a pártunk X. kongresszusától eltelt időszak­ban. Hát hogyne számolhatna be büszkén pl. az Ifjúsági Falu kikül­dötte szövetkezetéről, a közös mun­káról, a terméseredményekről, s ar­ról, hogyan valósulnak rneg náluk a X. pártkongresszusnak a mező­gazdaság fejlesztésére vonatkozó irányelvei. Hisz nem kis dolog az, amit az idén az Ifjúsági Halu szö­vetkezetesei a mezőgazdasági ter­melés és az állattenyésztés terén el­értek. S itt kiváltképp a hektárho­zamok fokozásában, az eddig parla­gon heverő földek megművelésében születtek kiváló sikerek. Már a múlt év őszén több mint 3.000 hektár olyan földet szántottak fel, amely­ben évtizedekig nem termett más, mint gaz, nád, sás s egyéb vizinövé­nyek. Az idén ezeken a földeken zabból pl. 36 mázsás hektárhozamot, kukoricából 80—90 mázsás hektár­hozamot értek el. Azt pedig már mindenki tudja, ha jó a takarmány­termés, könnyen boldogulunk az ál­lattenyésztési termelés terén is, s nem kell hozzá külön kommentár, hogy az állattenyésztésben az Ifjú­sági Falu szövetkezetesei nem ma­radnak le. Hasonlóképpen lesz mit elmonda­niuk-a kongresszuson az ipolyvis­kieknek, a csallóközaranyosiaknak, az ekecsieknek, a vilkeieknek, a tö­rekieknek, a leleszieknek, az izsai­aknak; sorolhatnánk még tovább, hisz se szeri, se száma azoknak a szövetkezeteknek, amelyek egy év alatt sokat haladtak előre mind a növénytermelési, mind az állatte­nyésztési termelés terén. Mi sem bizonyítja jobban pl. az izsai szö­vetkezetesek lelkes munkáját, mint az a tény, hogy már az esztendő első felében teljesítették húsbeadási kötelezettségüket, s elhatározták, hogy az esztendő másik felében több ezer kilogramm disznóhúst adnak az országnak terven felül. Az eke­csiek viszont a növénytermesztés­ben elért kiváló eredményekről szá­molhatnak be az ország legjobb mezőgozdasági dolgozóink kong^ resszusán. örömmel elmondhatják, hogy az idén búzából úgyszólván rekordtermésük volt, mert hektá­ronként több mint 35 mázsát taka­rítottak be. A szövetkezetek nagyszerű ered­ményei legjobban bizonyítják an­nak az útnak, a közös gazdálkodás útjának a helyességét, amelyen be­csületes parasztjaink elérik boldo­gulásukat, jobb jövőjüket. A jó eredmények láttán egyre lóbb egyé­nileg dolgozó paraszt ceruzát, pa­pírt vesz kezébe és számolni kezd: „Nekem 15 mázsa búzám termett egy hektáron. Kézzel arattam. Ne­kik 30 mázsa, s nem erőltették ma­gukat az aratás nagy munkájában, mert gépekkel dolgoznak. — Hát miért legyek én a saját magam el­lensége?" Hogy ilyen esetben a kis­és középparasztok végül is a szövet­kezet mellett döntenek, bizonyítja, hogy aratás óta Szlovákiában több mint 2.542 gazda lépett a szövetke­zetbe. De nem csupán a meglévő szövetkezetek erősödnek, gyarapo­dik a taglétszám, .hanem országszer­te új szövetkezetek alakulnak. Az október 20-i hivatalos jelentés sze­rint Szlovákiában tíz III. típusú szövetkezetet alakítottak a kis- és középparasztok. A szövetkezetek további fejlődése szempontjából fontos, hogy a kon­gresszuson foglalkozzanak a szer­vezés, a jutalmazás terén ínég ma is előforduló hibákkal. Azon szövetke­zetek küldöttei, amelyekben helyte­lenül jutalmazzák a tagokat, mond­ják bátran el, mi az oka ennek, s azt is vessék fel a vitában, hogy mi miatt gazdálkodik rosszul a szövet­kezet. Részletesen meg kell vitatni, kit terhel a felelősség azért, hogy egyes szövetkezetek nem teljesítik határidőre a beadást, illetve külön­féle terményekből adósak maradnak a dolgozó nép államának. Természetesen azoknak az EFSz­tagoknak, akik majd a kongresszu­son képviselik a szövetkezetet, a falut, alapos áttekintéssel kell ren­delkezniük mind gazdasági, mind politikai téren. Ezért lényegbevágó­an fontos, hogy a kongresszust megelőző járási konferenciákon ala­posan megtárgyalják a szövetkezet problémáit, "s rendkívüli gondosság­gal állapítsák meg, kit küldenek a kongresszusra. Az előkészítő mun­kákban nagy szerep vár elsősorban a falusi pártszervezetekre, a szövet­kezetekben dolgozó kommunistákra, a helyi és a járási nemzeti bizottsá­gok tagjaira. Jórészben tőlük függ a kongresszus sikere már azért is, mert ha jól előkészítik a járási kon­ferenciákat, a küldöttek részletesen beszámolnak majd a kongresszuson, felszínre kerülnek a hibák és ez azt jelenti, hogy a II. kongre-szus igen nagy támogatást nyújthat majd ha­zánk egységes földművesszövetke­zeteinek.: Az ostravai nehéztonnások 600 vagon szenet takarí­tottak meg A nehéztonnás mozgalom alkal­mazásával az ostravai vasutasok nagy sikereket értek el a teher­forgalomban a takarékoskodás te­rén. Az ostravai kocsipark dol­gozói az Ostrava-Pŕerov-Olomouc vonalszakaszon a diszpécsermozdo­nyok alkalmazásával és a gazda­ságos forgalom bevezetésével csu­pán októberben 1300 tonna tüzelő­anyagot takarítottak meg. Mivel a téli időszak a közleke­dés, főleg a tüzelőanyag fogyasz­tása terén állít magasabb követel­ményeket, a közlekedési dolgozók már tavasz óta elegendő szénmeny­nyiség biztosításán dolgoznak. Ez év áprilisától az Ostrava-Bohumín­Mistek-i mozdonypark nehézton­násai 11.752 tonna tüzelőanyagot takarítottak meg. Ez a szénmeny­nyiség tizenkét 50—50 vagonból álló tehervonatnak felel meg. Teljesítették a zöldség­begyűjtés tervét Az úszori fiókraktár dolgozói a kerületi zöldség- és gyümölcs be­gyűjtési vállalatnak bejelentették, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 37. évfordulója tiszte­letére határidő előtt 100,8%-ra tel­jesítették a zöldségbegyűjtés glo­bális tervét. F kötelezettségválla­lás teljesflfesével a bratislavai ke­rületben a fiókraktárak között fo­lyó versenyben első helyre kerül­tek. A begyűjtést továbbra is be­hatóan folytatják, hogy november 15-ig a zöldségbegyűjtés egész évi tervét az egyes fajtákban is telje­sítsék és hogy ezáltal hozzájárul­janak a téli időszakban a jóminő­ségű zöldségellátáshoz. A munka hősei Délután öt óra volt. Ez idő tájban öten ültek a kassai Vörós Csillag magnezit-üzem igazgatósagi irodá­jában. Jedlovský Sándor úzerrtv£ze­tő, Jankovič Pál főmérnök, Tkáčik Pál kőművesmester, Magda Lajos géplakatos és Coher Pál, a pörkölő, a kemencék fő mestere. Elsőnek, mint mindig, most is Jedlovský elvtárs, üzemigazgató törte meg a csendet. Nem kereste a szavakat. Röviden, értelmesen be­szélt, minden szót jól megnyomva. Mert most valóban nem mindennapi dologról van szó. Arról, hegy tech­nikai okokból idő előtt kell leállí­tani a pörkölő második kemencéjét. Legjobb esetben is 35 napot vesz igénybe, míg megjavítják s újra üzemképessé teszik. Ez pedig azt jelenti, hogy egy kemence kiesik a termelésből, ami komoly vesztesé­get, lemaradást vonhat maga után až üzemben. Szóval veszélyben van a terv teljesítése, kockán forog az üzem becsülete. Az előkészületeket már megtették. A kemence generál­javításának irányításával Jankovič főmérnököt bízták meg. A felelősség nagy. Most tőle függ a második ke­mence mielőbbi begyújtása, üzem­behelyezése. Ha sikerül lerövidíteni a kemence generáljavításának ide­jét, akkor meg van mentve az üzem tervteljesítése. Jankovič elvtárs, mint tapasztalt technikus és mint öntudatos kom­munista vállalta ezeket a feladato­kat. ígéretet tett, hogy ha törik, ha szakad, de keresztül viszi a kemence generál javításának határidő előtt való befejezését. Ebből a célból Jan­kovič elvtárs részletes tervet dol­gozott ki. Tervét ismertette a melfé beosztott technikusokkal, mesterek­kel, dolgozókkal is, h'ögy szintén is­merjék feladataikat, mert csak úgy lehet jó és sikeres munkát végezni, ha valamennyien a legaprólékobab­ban tisztában vannak munkájukkal. Másnap reggel pontosan 8 órakor a megbeszélt terv szerint megtör­tént az első lépés. Jankovic elvtárs irányítása mellett. Coher elvtárs fő mester kikapcsolta az első- ventillá­tort, majd egypnás után a másodi­kat, harmadikat és végül le­zárta a kemencébe vezető gáz­csapot is. A kemence hőmérője műszere még délben is 1500 Celsius fokot mutatott. Csak harmadnap leheteftt a kemencéhez hozzáférni, a kőműveseknek hozzáfogni a kemen­ce belső falainak kibontásához. Két váltásban, megállás nélkül dolgoz­tak a kőművesek. Tkáčik kőműves­mester vezetésével. Végre a hetedik napon sikerült az utolsó tégladara­bot is kivenni a kemencéből. Igaz, fáradtak és kimerültek voltak a mesterek, a kőművesek, lakatosok, technikusok, de valamennyiüknek ott csillogott az öröm a szemükben, annak jeléül, hogy a munka front­ján már félig-meddig megnyerték a csatát. A harcnak most már csak a másik fele van hátra, az új tűzálló téglák pontos beépítése a kemen­cékbe, amit kellő igyekezettel és szorgalommal, a munka helyes el­osztásával bizonyára sikeresen elvé­geznek majd. De nincs idő örülni, egymás kezét szorongatni, most minden perc drá­ga. Jól tudják ézt a kemence dolgo­zói is. Éppen ezért jókedvvel, friss lendülettel látnak hozzá a munká­hoz. A terv szerint 25 napig tart a kemence új bélelése. A kemence dolgozói azonban kötelezettséget vállalva, nem 25, hanem 21 nap alatt végezték el a munkát s így négy nappal hamarább indul el a kemen­ce. így váltották valóra adott sza­vukat. a kassai Magnezit-üzem dol­gozói K. L. — A trnavai Kovosmalt mestere, Mária Hanzlíková a Szlovák Nemzeti Tanács jelöltje Az 1920—23-ig terjedő években a Rimumarányi Vasmű Részvény­társaság vasüzemeinek termelését beszüntették és 5000 munkást bo­csátottak el a korompai, zólyomi, nyustyai, hizsnyóvízi üzemekből. A gyártulajdonosok a termelést má­sutt is beszüntették. Közülük so­kan a kapitalista Csehszlovák Köztársaság parlamentjében „kép­viselték" a népet. Az akkori kép­viselők "beleegyezitek a termelés további korlátozásába és abba is, hogy a podbrezovai, körmöcbányai és a hroneci és más vas- és ko­hászati üzemekből elbocsássák a munkásokat. A nép nyomora egy­re nagyobodott. A munkások kül­földre vándoroltak kenyér után. A minősített munkások nehéz har­cok után csak keservesen tudtak megmaradni azokban az üzemek­ben, amelyek még dolgoztak. Kö­zéjük tartozott Kuchta munkás is. Családjával — kijenc gyermeké­vel _ Trnavára költözött és a Kóburg-üzemben kapott munkát. A kilenc gyermek egyike volt Má­ria nevű leánya. Munkáskörnye­zetben növekedett testvéreivel együtt. Apja — a kommunista — gyermekeit osztálytudatra nevelte. A dicső Szovjet Hadsereg által való felszabadítás és a munkás­osztálynak 1948. februárjában ara­tott győzelme Mária családja ré­szére is örömteli életet teremtett, aki közben felnőtt és férjhez ment a trnavai Kovosmalt dolgozójához, Hanzlík darukezelőhöz. A szabad hazában teljes erővel bekapcso­lódott az építő életbe. 1950-ben mint olvasztó kezdett dolgozni a Kovosmalt-üzemben. Tehetséges volt és így az olvasztókemence mellett a mester szerepét töltötte be. Munkatársaival együtt a trna­vai Kovosmaltban a Klub-kályhák készítéséhez szükséges vasöntvé­nyeket és egyéb vasalkatrészeket termeli Mária Hanzlíková munka­helyén példás mester és öt gyer­mekének gondos anyja. A tömeg­szervezetekben aktívan dolgozik. Munkatársai — a trnavai Kovo­smalt munkásai, mesterei és tech­nikusai a fémekkel való komplex takarékoskodás országos mozgal­mának kezdeményezői, összüzemi gyűlésükön nemzetgyűlési kép­viselőjelöltjüknek javasolták. Má­ria Hanzlíkovát a többi trnavai üzemben és a széles környéken is a szocializmus kiépítéséért folyta­tott harc fáradhatatlan harcosa­ként, a világbéke megőrzésének harcosaként ismerik. Ezért minde­nütt elfogadták a trnavai vasasok javaslatát arra vonatkozóan, hogy a Szlovák Nemzeti Tanácsba ke­rületük Mária Hanzlíkovát jelölje. Mária Hanzlíková mester a kemencéjéből kikerülő termékek minő­ségére nagy figyelmet fordít. Az a gondos tekintet, amivel az ol­vasztott folyékony vasat nézi és elégedett arckifejezése a vasolvasz­tás helyes menetét bizonyítja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom