Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-12 / 274. szám, péntek

2 UJSZÖ I 1954. november 13 A Nemzeti Arcvonalnak a nemzetgyűlésbe javasolt jelöltjei Prága-környéki kerület Ján Vodička, nemzetgyűlési képviselő, a Fasisztaellenes Harco­sok Szövetségének elnöke, Prága­Dél választókerület, Václav Jakoubek, a járási nemzeti bizottság tagja, a kunra. ticei EFSz elnöke — Prága Kelet választó kerület, Oldŕich B e r a n , az Állami El­lenőrzés minisztere — dobriši vá­lasztó kerület, Josef S u s t r , a pŕibrami fém­kohó igazgatója — Pŕibrami Ho­rovice-választó kerület, Josef H u m 1, a horovicei Alba nemzeti vállalat karbantartókocsi­vezetője — Hoŕovice választókerü­let, Václav N i k o d é m , a králuv­dvuri vasművek örvtője, az építés­ben elért érdemekért járó kitünte­tés viselője — Beroun választóke­rület, Ján T o n d 1, a csehszlovák had­sereg exredese, a kerületi katonai parancsnokság főnöke — Prága­Nyugat, Beroun választókerület, Stanislav K e 11 n e r , a járási nemzeti bizottság tagja, a knéževeši EFSz elnöke, — Prága-Nyugat, Kladnó választókerület, Bohumil Sládek, a kladnói SONP-üzem hengerlője, a Köztár­sasági- érdemrend viselője, Kladnó város, Kladnó-vidék, Berun válasz­tókerület, Jindrich S o m m e r , a roztoki TOS nemzeti vállalat szerelési osz­tályának vezetője — Rakovník vá­lasztókerület, Anna Karlovská .nemzetgyű­lési képviselő, a CsKP prágai ke­rületi bizottságának titkárnője — Kralupy választókerület, Bedfich K o z e 1 k a , nemzet­gyűlési képviselő, a CsKP prágai kerületi bizottságának vezető tit­kára — Prága Észak, Mélník vá­lasztókerület, Eliška Svobodová, a Köz­ponti Szakszervezeti Tanács elnök­ségének tagja, a kbeli Csehszlovák Nőbizottság tagja, a Köztársasági érdemrend viselője — Prága Észak választókerület, Božena Macháčová-Dosta­1 o v á , nemzetgyűlési képviselő, a Fogyasztási Szövetkezetek Közpon­ti Szövetségének elnökhelyettese — Brandys n/Labem választóke­rület, Zdenek K u b i n , a neratovicei Spolana vállalat vezetője, a Köz­társasági érdemrend viselője — Mélník választókerület, Engelbert T o m a n , nemzetgyű­lési képviselő, a Kosmonos autó­és járművek javítóosztályának tisztviselője — Mladá Boleslav­vidék választókerület, Miroslav Zapadlo, a Mladá boleslavi AZNP üzem karbantartó­ja — Ml»dá Boleslavi választóke­rület, Antonín Bek r, a ČSD nymbur­ki vasúti kocsiparkjának moz­donyvezetője, nehéztonnás — Nym­burk. Mladá Boleslav választóke­kerület, Václav Fiala, a csehszlovák hadsereg kapitánya — Nymburki, Čes. Brod, Podébrad választókerü­let, Oleg H o m o 1 a , nemzetgyűlési képviselő, a CsSzBSz központi tit­kára — Podébrady választókerü­let, Judr. Václav H u 1 i n s k ý , nem­zetgyűlési képviselő, a CsSzBSz KB elnökségének tagja, a Melan­tricji j kiadóvállalat igazgatója — Kolín-Podébrady választókerület, Josef K r o s n á ŕ , begyűjtési miniszter, Kolín-város, Kolín-vidék választókerület, Helena Leflerová, nemzet­gyűlési képviselő, — Kutná Hora választókerület, Josef K h e k , a vlašimi járási nemzeti bizottság tagja, tŕebešicei egyénileg gazdálkodó földműves, — Vlašim-Kutná Hora választókerü­let, Božena šimečková, az uvali EFSz állattenyésztési termelésének vezetője — Čes. Brod választóke­rület. Ján D r d a , nemzetgyűlési kép­viselő, a Csehszlovák írószövetség elnöke, államdíjas — Ŕičany vá­lasztókerület, Štepan D o u b e k , a benešovi helyi nemzeti bizottság elnöke — Benešov-Ŕičany választókerület, Josef V o ŕ í š e k , a drachkovi helyi nemzeti bizottság elnöke, a drachkovi EFSz tagja — Votice­Benešov választókerület, Václav Mandovec, a sedlča­ni járási nemzeti bizottság elnök­helyettese. a kňovicei EFSz elnö­ke — Sedlčany-Benešov választó­kerület. Bratislava város Roman K a 1 i s k v , a Csehszlo­vák Állami Film dramaturgja — J^ratislava I. választókerület, Ján Zeman, vezérőrnagy, a csehszlovák Jjadsereg politikai fő­osztályának főnöke — Bratislava II. választókerület, Dionýz Blaškovič, akadérrý­kus, a Csehszlovák Tudományos Akadémia viruskutató intézetének vezetője, állarfcdíjas, — Bratislava IV. választókerület, Bedŕich Š t y n d 1, a Szlovák Gázművek igazgatója, — Bratisla­va V. Választókerület, Augustin M 1 k v ý , a V. Dimit­rov-üzem lakatosa, — Bratislava VI. választókerület, Helena Dudášová, a Béke­üzem élmunkásnője, az építésben elért érdemekért járó kitüntetés viselője, — Bratislava VII. válasz­tókerület. A Csehszlovák Rádió nagy rejtvénypályázata Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a Csehszlovák Rádiá novem­ber 14. és 30. kőzött nagy rejt­vénypályázatot hirde'. hallgatói számára. A rejtvénypályázat dijai: Szuper rádiókészülék, mosógép, porszívó­gép, női- és férfi k íróra, villany­gramofon, szőnyeg, fényképező­gép, női-, és férfi-, gyermekkerék­pár, sícipő és sífelszerelés, bőr ak­tatáskák. női kézitáskák, footba:l­labda, korcsolya, és több mint száz má- értékes tárgy. A rejtvénypályázat feltételei: R'/tvehet rajta köztársaságunk minden polgára, kivéve a Cseh­szlovák Rádió alkalmazottait. A pályázat ide.je alatt a Csehszlovák Rádió riportokat, fejtónokat, no­vellákat és verseket, valamint más adásokat sugároz majd épülő ha­zánk számos helyéről. A hallgatók feladata az lesz. hogy a különféle jellegzetes ismertetések alapján eltalálják, melyik városról, üzem­ről, stb. volt szó az elhangzott elő­adásban. A versenypályázat mű­sorszámát ^minden nap 19.00 és 20 00 óra között sugározzák a rá­dióállomások és másnap a reggeli adásban 5 óra 20 és 5 óra 30 pere között megismétlik. Magyar nyel­ven minden nap 14 órás adásában ismerteti a Csehszlovák Rádió a rejtvénypályázat szövegét a 427.9 méteres hullámhosszon. A nyeremény tárgyak kisorsolá­sában mindazok a hallgatók részt­vehetnek, akik legalább 12 rajt­vényt sikeresen megfejtettek. Minden hallgató, aki a rádió rejtvénypályázatán részt akar ve (n­ni, november 19-ig jelentse be ezen szándékát nevének, foglal­kozásának és lakcímének pontos feltüntetésével a köve'kezö cím­re: Csehszlovák Rádió, Bratislava. Zoch utca 3. Ugyancsak erre a címre kell beküldeni egyszerre a megfejtést is, legkésőbb december 2-ig „A rádió nagy rejtvénypályá­zata" megjelöléssel. Amerikai állampolgároknak, a Ward házaspárnak nyilatkozata a prágai sajtókonferencián Kedden, november 9-én tar­tották meg a prágai Csehszlo­vák Sajtóiroda helyiségeiben a sajtókonferenciát, amelynek ke­retében Herbert és Jacqueline Ward amerikai állampolgárok nyilatkozatot tettek. Amerikaiak vagyunk. Én, Herbert Ward zenész, kontrabasszista vagyok, feleségem, Jacqueline Ward pedig táncosnő. 1950-ig túlnyomórészben Newyorkban működtünk, aztán pedig Dániában. Az utolsó két év folyamán Bécsben éltünk. Európában igyekez­tünk tökéletesíteni zenei és tánctudá­sunkat. Életünket annak a kultúrának és a művészetnek szenteljük, amely az amerikai népben gyökerezik. Sze­retjük hazánkat és jó, becsületes amerikaiaknak tartjuk magunkat. Szé­gyenkezünk azért a politikáért, ame­lyet a mostani amerikai kormány folytat. Durván elnyomja az ország­ban az ellenzéket, s beavatkozik más nemzetek ügyeibe. Ezzel a világot új háborúval fenyegeti. Kötelességünknek tartjuk, hogy elmondjuk az összes becsületes embereknek, miért nem tértünk vissza az Amerikai Egyesült Államokba és miért kértünk mene­déket a Csehszlovák Köztársaságtól. 1950-ben Dániában a konzervatóriu­mon tanultam és hangversenytermek­ben és a rádióban is a sikeres hang­versenyek egész sorát rendeztem. 1951 nyarán művészi érdekekből részt­vettem az ifjúság berlini világfeszti­válján. Ezzel azonban az amerikai hi­vatalok véleménye szerint súlyos vét­séget követtem el és ettől az időtől kezdve megkezdődtek életünk nehéz­ségei. Ha ezekről a nehézségedről részletesen beszélünk, nem azért tesszük,- hogy részvétet ébresszünk vagy védekezzünk, miért kérünk ven­dégjogot a Csehszlovák Köztársaság­tól; azért teszem, mert ma ez az amerikai állampolgár tipikus sorsa, akár az Amerikai Egyesült Államok­ban legyen körülvéve az FBI ügynö­keitől, akár a külföldön, ahol ezt a piszkos munkát a külföldi export kémszolgálat végzi. Nanrt hinném, hogy külföldön egyetlen olyan ame­rikai is volna, aki ne állana a fize­tett ügynökök felügyelete alatt. Berlinből való visszatérésem után az FBI szervei a koppenhágai ame­rikai konzulátuson elvették útleve­leinket. Tudták, hogy a múltban nem értettem egyet a fekete jazz-zenészek üldözésével. A State departement szá­mára elegendő bizonyíték volt a gya­núsításhoz. Barátainknak minden igyekezetüket ki kellett fejteniök, hogy kezesked­jenek lojalitásunkért, hogy visszakap­hassuk útlevelünket. De az FBI nem Színesen mond le áldozatairól és ezért kerülóutat keresett; az útleve­let a dán rendőrség újból elvette tő­lünk és ^tudomásunkra hozta, hogy csak akkor adja vissza, ha kötelez­zük magunkat, hogy „önként elhagy­juk az országot". Nem akartunk ele­get tenni az FBI kívánságának és azonnal visszatérni az Amerikai Egye­sült Államokba. Keresztezte volna ama terveinket, hogy folytassuk Euró­pában a klasszikus zene és tánc ta­nulmányozását, Ezért elmentünk Bécsbe, ahol a zeneakadémián foly­tattam tanulmányaimat, és a rádióban, valamint a hangversenytermekben bemutatott teljesítményeimmel újból kiérdemeltem a közönség elismerő kritikáját. Nem éltünk kimondott jó­létben, de meg voltunk elégedve munkánkkal. Úgy véltük, hogy meg­menekültünk a dániai kellemetlenke­désektől és hogy nyugodtan fogunk dolgozni. ( Nem. tudtuk még akkor, hogy minden egyes polgár után, aki egy kicsit is „gyanús", elküldik az FBI-»ből az adatait, amit az FBI ille­tékes tisztviselője kap meg a nagy­követségen azzal a feladattal, hogy a 'besúgók és hírhordók hálózatával vá­gyé körül az illetőt, ahogyan ezt ne­kem később Mr. Spinx, maga a bé­csi vicekonzul megmutatta. Túlságosan bizakodtunk annak elle­nére is, hogy már nagyon sokat hal­lottunk ezekről a dolgokról. Például egész Bécs egy bizonyos Sandelről be­szél, al<i a Friedrich Schmidt platz 4 szám alatt lakik Bécsben és az USA ausztriai State departementjának al­kalmazottja. Azt beszélik, hogy Sandel úr fő fog­lalkozása a népi demokratikus orszá­gokból Ausztriába érkező vagy ott polgárok elleni különféle provoká­ciók előkészítése. Ojból elvették útlevelünket, meg­okolás nélkül kidobtak a bécsi Kos­mos amerikai színházból, ahol tanul­mányaim mellett dolgoztam. Követke­zett a konzulátusra való beidézés és a kihallgatások arról, mit olvasok, mik a terveim stb. Hivatalosan figyelmez­tettek, hogy minderről hallgassak, mert ez saját érdekem. Ügy gondo­lom, ha ezt megtettem volna, akkor szövetségesükké váltam volna nem­csak a népi demokratikus országok ellen, hanem az egyszerű amerikai polgárok ellen folytatott piszkos mun­kájukban is. Hibát követtem el, hogy ezt nem tártam föl hamarabb a nyilvánosság előtt, hogy más amerikai polgárok, akik hasonló helyzetben vannak, vagy olyanba kerülnek, példát vehessenek rólam. Helyzetünkről sok levelet ír­tam a State departement kongresz­szusa tagjainak és másoknak, akikről úgy gondoltam, hogy segíthetnek raj­tam. De nem találtam semmi véde­lemre az önkénnyel szemben. Átéltem a megfélemlítések egész sorozatát, amelyek most az amerikai társadal­mi élet fő jellemvonásai. Nem akartam és nem is lehetett semmi közöm az ilyen társadalomhoz, amely nyugodtan tapos az amerikai : lkotmányon és a „polgári jogok ok­mányán", amely az amerikai adófize­tők pénzét orgiáira dobálja kl, és amely mindenféle csaló és törvény­telen eszközökkel a béke veszélyez­tetésére - specializalja magát. Ezért visszautasítottam minden kapcsolatot ezekkel az emberekkel. Becsületes zenészként akartam élni, nem akartam lesüllyedni a kémkedés mocsarába. Ezután következett a közvetlen ül­dözés. Az amerikai hivatalok Salz­burgban kihallgatták nővéremet, szomszédainkat állandóan kérdésekkel zaklatták viselkedésünkről, kapcsola­tainkról stb., egyszóval minden lé­pésünket figyelték. Az útlevél meg­hosszabbítását véglegesen visszauta­sították, csak abban az esetben kap­hattuk volna meg, ha visszatérünk az Egyesült Államokba. A konzulátus egyre élesebb formában sürgette visz­.szatérésünket. Pénznehézségekkel küzdve és abban az igyekezetünkben, hogy még e télen be akartuk fejezni tanulmányainkat, a félelemtől idege­sen még mindig nem tudtuk elhatá­rozni magunkat az USA-be valí vis­szatérésre. De ezzel a konzulátus számára egyre „gyanúsabbakká" vál­tunk. De az USA-ba való visszatéré­sünkkel kapcsolatos ingadozásunk le­leplezte igazi céljaikat. Takarékossági okokból és azért, hogy megmenekül­jünk Mr. Spi'nx állandó sürgetésétől, elköltözködtünk a szállodából. Utána, amikor a szállodába elmentem az esetleges postámért, néhány gyanús személy követett, akik igyekeztek föl­tartóztatni. Mikor sikerült elm'enekül­nöm előlük, az amerikai katonai rá­dió még aznap este riportereknek nyilvánította őket, akik meg akartak interjuvolni, és minket ettől a perc­től kezdve eltűnteknek nyilvánított. Egyáltalán nem értettem, hogy miért kellett volrta engem feltartóztatni de a katonai rádió közlése után világos­sá vált előttem, hogyha nem sikerült volna elmenekülnöm, akkor ma való­ban eltűnt lennék. Ez az esemény, amellyel az ellenünk indított akció elérte csúcspontját, ar­ra kényszerített, hogy a Csehszlovák Köztársaságban keressünk menedéket, amely országot azért választottuk, mert a legnagyobb zenei és színházi kultúrával rendelkező országok közé tartozik. , Ezzel meg akarjuk mutatni a ve­lünk való méltatlan eljárással szem­beni kategorikus tiltakozásunkat és óvni akarjuk a többi amerikaiakat, hogy idejében igyekezzenek megállí­tani ezt a demokratizmus qllenes irányzatot, mielőtt még Amerikában kivesznének a demokrácia utolsó nyo­mai is. Talán valaki ezt az elhatározásun­kat gyávaságnak tekinthetné; de két védtelen embernek nehéz harcolni Bécsben a gangstermódszerek ellen. Nem félnénk a terrortól, sem az USA-ba való deportálástól. Netr, fél­nénk a valószínű munkanélküMségtőí sem, ami |z Amerikai Egyesült Álla­mokban várna ránk, sem a művészet stagnálásától, amely ellen harcol­nunk kellene és végül a rendörön­kénytől sem. Nem félnénk a s*abad­ság nélküli élettől, attól, amelyut ma az amerikai nemzet többsége él. De van két fiúnk, akiket az igazi haladó amerikai hagyományok szelle­mében, az igazi szabadság és az iga­zi amerikai dempkrácía szellemeben akarunk felnevelni, abban a szellem­ben, amilyen ma már nincsen az USA­ban. Meg akarjuk őket védeni a lat­furkodó kultúra romlottságától és a gondolkodás sllenőrzésének rendszeré­től, ami a nem gondolkodó csendőrhöz hasonló bábokká alakítaná őket, a békeszerető országokkal szemben. Ugy fogjuk őket nevelni, hogy ne fe­lejtsék el hazájukat. Meg vagyunk győződve" arról, hogy ez a sajtókonferencia nemcsak abban lesz segítségünkre, hogy világossá tegye esetünket, hanem abban is hogy felhívja a figyelmet azok tevékeny­ségének egyes tényeire, akik korlá­tozzák az amerikaiak, jogait és új há­ború kfrobbantására törekszenek. A Ward-házaspár nyilatkozata után a sajtó bel- és külföldi képviselői kér­déseket intéztek hozzájuk. Ezek is­mertetésére legközelebb visszatérünk. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom 7955. évi üdültetési akciója A magasabb életszínvonal egyik bizonyítéka a' Forradalmi Szak­szervezeti Mozgalom üdültetési ak­ciója. Mar 1945-ben, közvetlenül a háború befejezése után a/ ROH 4417 politikai foglyot, partizánt látott vendégül üdülőtelepein. A nemzetgazdaság fejlődésével a Forradalmi Szakszervezeti Mozga­lom akciója is bővült. Évről évre több dolgozó vesz részt az üdülte­tésben. Csak az 1954-ik évi nyári üdültetésében az ROH szlovákiai üdülőtelepein 24.965 dolgozó vet* részt. Az üdülők legtöbbje a vas­és gépipari szakszervezet, építé­szeti, bőr- és textilipari szakszer ­vezet tagjai közül került ki. 1955-ben az ROH üdültetési ak­ciója, úgy mint a múltban, szintén egészévi lesz. A téli üdültetés 1954. december 26-tól 1955. április 9-ig tart, és csak egy hetes. Kísérlet­képpen bevezetik a Magas Tátrá­ban és 'az Óriáshegységben a 10 napos üdülést. A sielők számára egyhetes üdüléseket szerveznek. Erre az akcióra nagy gonddal és elővigyázatossággal jelölik ki a részvevőket, akik napi 15—20 ki­lométeres sítúrákon vesznek részt A nyári üdülés 1955. május 8-án kezdődik és október 29-ig tart. A nyári akció 14, 10 és 7 napos lesz. Június'.ól szeptemberig a gyalogos turisták részére szerveznek Cseh­országban és a Magas Tátrában üdüléseke';. Azok, akik a kultúr­központoktól távol laknak, egy­hetes prágai üdülésen vehetnek részt; amelynek keretében hang­versenyeket, színházi előadásokat és kiállításokat, valamint a fővá­ros történelmi nevezetességeit lá­togathatják meg. Az ROH 1955. évi üdülésein a részvevőket az üzemi szervezetek választják ki ugyanúgy mint eddig, és azo­kat jelölik üdülésre, akik munká­jukkal kiérdemelték. Az ROH funkcionáriusai felelős­ségteljes munkájukkal hozzájárul­hatnak az 1955. évi üdülések si­keréhez. Bartolomej Medlen, Bratislava.

Next

/
Oldalképek
Tartalom