Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-09 / 271. szám, kedd

4 UJSZO 1954. november 9. Ünnepi ülés Moszkvában a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 37. évfordulósán külön hajigíülyozta, milyen fontos szerepe van a munka termelékenysé­ge növelésének országunknak a kom­munizmus felé vivő átmenetében. Az ipari munka termelékenysége 1954-ben a múlt évhez viszonyítva mintegy 7 százalékkal, 1950-hez vi­szonyítva pedig 33 százalékkal növek­szik. Meg kell azonban állapítani, hogy a munka termelékenysége növekedésének ez az üteme nem kielégítő. Az ipar néhány ágazatá­ban. az építőiparban és a mező­gazdaságban még nem használják ki kellőképpen a gazdag technikai felszerelést, nem vezetik be elég széles, körben a tudomány és a technika legújabb eredményeit, nem megfelelően küszöbölik ki a munka és a termelés szervezésé­ben mutatkozó fogyatékosságo­kat, lassan vezetik be az élenjáró tapasztalatokat. Az ipar munkájában az egyik legnagyobb fogyatékosság, hogy az üzemek nem egyenletesen termel­nek. Sok üzem és gyár nem ter­mel ütemesen és termelése a hó­nap folyamán egyenlőtlen. A hó­nap első felében az üzemek sok­kal alacsonyabb színvonalon dol­goznak. mint a hó második felé­ben. Ez kedvezőtlenül befolyásolja az ipari munka termelékenységé­nek növekedését. A párt és a kor­mány az ipar területén döntő fon­tosságú feladatának tartja, hogy biztosítja az ipari üzemek egyen­let esebb munkáját és azt, hogy minden üzem, gyár, bánya, vasút teljesítse termelési programját. Sok még nálunk a nem termelé­keny kiadás, az igazgatási appa­rátus céljait szolgáló túl nagy költség, nem kevés olyan eset van, hogy nem jó gazda módjára, ha­nyagul kezelik a nép javait, nem tudják helyesen felhasználni a szo­cialista termelésben rejlő tartalé­kokat. Eltökélten kell harcolnunk a munkában észlelhető fogyatékos­V. I. Lenin, a szovjet állam alapítója, több izben rámutatott, hogy a szovjet rend erejének és szilárdságának alapja a munkás­osztály szövetsége a dolgozó pa­rasztsággal. Lenin a munkásosz­tály és a parasztság megbontha­tatlan szövetségében látta a pro­letariátus diktatúrájának legfőbb elvét, valamennyi erőnk kimerít­hetetlen fo-rását, a kommunista­építés feladatainak sikeres meg­oldását. A pártnak és a kormány­nak az ipar és a mezőgazdaság to­vábbi építését, a nép jólétének fo­kozását szolgáló intézkedései elő­segítik, hogy a munkásosztály és a parasztság szövetsége tovább szi­lárduljon, a szovjet állam gazdasá­gi és politikai ereje fokozódjék. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom legnagyobb vívmánya a sok nemzetiségű szovjet állam megte­remtése és megszilárdítása. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom Oroszország nagyszámú né­peit felszabadította a nemzeti el­nyomás alól, megteremtette a nagy hazánkban élő valamennyi nép gazdasági, politikai és kultu­rális felemelkedésének 'feltételeit A párt és a szovjet állam követ­kezetesen megvalósítja a lenini­sztálini nemzetiségi politikát. En­nek következtében országunk va­A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével az embe­riség történelmében először jött létre olyan állam, amelynek bel­és külpolitikája teljesen a "én­tömegek érdekeit, a béke és a né­pek biztonságának ügyét szolgálja. É politijca alapelvei, amelyeket a nagy Lenin fogalmazott meg. an­nak elismerésén alapulnak, hogy lehetséges a szocialista és a kapitalista rendszer békés együtt­élése, ha megvan a kölcsönös óhaj az együttműködésre, a készség a vállalt kötelezett­ségek teljesítésére, ha betartják ságok ellen, bátran fel kell tárni őket és megszüntetésükre kell tö­rekedni, hozzáértéssel kell leküz­deni minden nehézséget. Erőnk éppen abban rejlik, hogy nem félünk feltárni és bí­rálni. fogyatékosságainkat. Fo­gyatékosságaink becsületes elis­merése és idejekorán való meg­szüntetése még jobban elősegíti szovjet rendünk megszilárdítását. A szocialista gazdasági élet to­vábbi fejlesztésének feladatai meg­követeli;? a munkafegyelem szi­lárdítását, a munka és a fogyasz­tás méreteinek legszigorúbb ellen­őrzését, a munka szerinti elosztás elvének rendületlen alkalmazását és a dolgozók anyagi érdekeltsé­gének fokozását a munka terme­lékenységének növelésében a kö­zös gazdaság fejlődésében. Emel­lett különösen fontos a szocialista társadalom számára a munkaerő­tartalékom helyes elosztása, hogy a munkaerőtartalékok, főként a termelésben, azaz a gyárakban, üzemekben, kolhozoKban, gép- és traktorállomásokon és a szovho­zokban összpontosuljanak. Most, amikor a szovjet nép a népi fo­gyasztás színvonala rendületlen emelésének feladatát oldja meg, döntő fontosságú, hogy növeljük a munka részarányát az anyagi termelés területén és csökkentsük a munkaerőtartalékokat a nemter­melő területen. Ezért követjük azt a vonalat, hogy csökkentjük az állami apparátust és egyszerűsít­jük struktúráját. A párt és a kormány az állam­igazgatás lenini elveit követve ar­ra törekszik, hogy államgépeze­tünk minél gazdaságosabb és hoz­záférhetőbb legyen a lakosság szá­mára. harcol a hivataloskodó szel­lem, az aktatologatás és a buroké rácia intézményeinkben észlelhető egyéb megnyilvánulásai ellen azért, hogy a gépezet minden láncszeme szorosabban kapcsolódjék össze a széles dolgozó tömegekkel. lamennyi nemzete gazdaságilag é> kulturálisan fellendült, egységes, testvéri családban tömörül. Külö­nösen világosan bizonyították ezt a Szovjetunió népei azzal, hogy az idén ünnepelték Ukrajna és Orosz­ország újraegyesülése történelmi jelentőségű háromszázadik évfor­dulóját. Nagy ünnepe ez nemcsak az ukrán és az orosz népnek, ha­nem a Szovjetunió összes népei­nek. amelyek a proletár-interna­cionalizmus zászlaja alatt megbont­hatatlan barátságban tömörültek. Belső helyzetünk erősebb, mint valaha. Az egész szovjet nép szi­lárd elhatározástól áthatva dolgo­zik szocialista hazájának további virígzása érdekében. A nép összefogása a párt és a kormány körül, megdönthetet­len erkölcsi-politikai egysége a biztosíték arra, hogy a Szovjet­unió sikeresen halad előre a kommunista társadalom építésé­nek útján. A hazánkban óriási lendülettel folyó gazdasági és kulturális épi­tés, a kommunista párt és a szov­jet kormány következetes intéz­kedései a szovjet dolgozók anyagi jólétének szakadatlan emelésére, szemléltetően bizonyítják a Szov­jetunió békeszerető politikáját. az egyenjogúság elvét és a más államok belügyeibe való benem- ' avatkozás elvét. A nemzetközi kapcsolatok gya- I korlata az elmúlt harminchét év j alatt meggyőzően megmutatta, hogv a különböző társadalmi rend­szerű államok között teljesen le­hetséges a gazdasági, politikai és kulturális együttműködés az orszá­gok kölcsönös érdekeivel össz­hangban. Meg van a teljes lehető­ség ilyen együttműködésre tovább­ra is az egyetemes béke megszi­lárdítása érdekében. Amennyire ez a Szovjetuniótól függ nem kétsé­ges. hogy a Szovjetunió továbbra is az államok közötti kapcsolatok­ra vonatkozó ezen alapelvek elis­merése alapján építi kapcsolatait más országokkal. A béke ügye csak nyerne, ha a Szovjetuniónak ezek az erőfeszítései hasonló erőfeszíté­sekkel találkoznának a többi or­szágnál. A békéért és a nemzetközi biztonságért folytatott harc volt és marad a szovjet kormány külpolitikájának alapja. Mély meggyőződésünk, hogy ez a politika nemcsak a Szovjetunió és demokratikus táborhoz tartozó országok népeinek érdekeivel egye­zik, hanem az összes többi, nagy és kis állam népeinek érdekeivel is. Helytelen lenne azonban a Szov­jetunió béketörekvését a gyengeség jeleként értelmezni. A szovjet ál­lam nem egyszer bebizonyította, még hozzá igen meggyőzően, hogy ki tud állni a maga érdekeiért és biztonságáért. A szovjet emberek szükség esetén fegyverrel a kézben is helyt tudnak állni a harcban, bár­milyen agresszor ellen. Nem szük­séges idézni a közismert tényeket, amelyekre kétségtelenül nemcsak barátaink emlékeznek jól, hanem azok is, akik nem barátaink. Ezzel összefüggésben legalább is furcsá­nak tűnnek az Amerikai Egyesült Államok egyes politikusainak kísérletei, hogy az úgynevezett „erő helyzetéből" beszéljenek a Szovjetunióval. Ez a beszédmodor sohasem veze­tett eredményre a Szovjetunióval szemben. Még kevésbé helyén­való ma, amikor még a Szovjet­unió ellenségeinek beismerése szerint is még jobban növeked­tek a Szovjetunió erői és amikor a békéért való harcban a Szovjet­unióval vállvetve lép fel Ázsia legnagyobb állama, a Kinai Nép­köztársaság, az összes népi demo­kratikus országok, amelyek szilárdan a szocializmus építésének útjára léptek es a Szov­jetunió nyomdokain a béke és a haladás élcsapatában haladnak. A közép- és keleteurópai orszá­gok népei már 10 esztendeje halad­nak ezen az úton. Ezalatt az évtized alatt teljesen megváltozott az or­szágok arculata. Az új rendszer győzelme óriási és azelőtt sohasem látott lehetőségeket nyitott meg az európai népi demokráciák előtt a gazdasági és kulturális fejlődés te­rén. Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Bulgária, Románia, Albánia dolgozói a szocializmus építésének útjára lépve hatalmas sikereket vívtak ki építömunká­juk minden területén. Gyökeresen megváltozott ezeknek az országoknak külpolitikai hely­zete, megnőtt szerepük a nemzet­közi porondon. A közép és kelet­európai országok sok évtizeden át az imperialista hatalmak intrikái­nak és provokációinak tárgyai vol­tak és nem ritkán eszközként hasz­nálták fel őket az imperialista ha­talmak agresszív politikájában. En­nek örökre vége. Az európai népi demokráciák kivívták igazi függet­lenségüket, aktívan harcolnak a né­pek közti békéért. Németország élenjáró erői az idén októberben ünnepelték meg a Né­met Demokratikus Köztársaság megalakulásának ötödik évforduló­ját. A Német Demokratikus Köztár­saság valóban demokratikus és bé­keszerető állam. Ezt az évfordulót nemcsak Németországban, hanem messze Németország határain túl is megünnepelték: Ez érthető is, mert a Német Demokratikus Köztársa­ság megalakulása, gazdasági és politikai sikerei döntő fontossá­gú tényezőként jelentkeznek a német népnek egységes, függet­len demokratikus, békeszerető ál­lama építéséért folyó harcában, az egyik legfontosabb tényező­ként Európa és az egész világ bé­kéjéért és biztonságáért folyó harcban. Nemrégiben ünnepelte fennállá­sának ötödik évfordulóját a Kínai Népköztársaság. A szabad és füg­getlen Kínai Népköztársaság meg­alakulása igen nagy esemény nem­csak Kína történelmében, hanem az egész emberiség történelmében. Olyan történelmi tény ez, amelynek jelentőségét nehéz túlbecsülni. A szovjet népben őszinte örömet kel­tenek a 600 milliós testvéri kínai nép történelmi sikerei, a népi de­mokratikus rend megteremtésében és megszilárdításában elért ered­ményei. A népi Kína nagy vívmá­nyait az országos népi gyűlés által elfogadott alkotmány szögezi le. Ez az alkotmány kimondotta a szocia­lizmus Kínában való építésének elvét. örökre vége a kínai nép ama ré­gebbi helyzetének, midőn a külföldi imperialisták a korrupt kínai re­akciósokkal szövetkezve zsarnokos­kodtak a nagy néppel, a nemzetközi kérdések eldöntésében semmiféle önálló szerephez nem engedték jut­ni. A Kínai Népköztársaság a nem­zetközi reakció, mindenekelőtt az Egyesült Államok agresszív kö­rei ellenállása ellenére, szilárdan elfoglalta helyét a nemzetközi porondon, mint igazi nagyhata­lom, a béke hatalmas tényezője. Az összes népi demokratikus or­szágokat a megbonthatatlan barát­ság és a testvéri együttműködés szálai fűzik egymáshoz. A Szovjet­unió szocialista építőmunkája a leggazdagabb tapasztalat forrása mindazon népek számára, amelyek most a Nagy Októberi Szocialista Forradalom által megnyitott útra léptek. A demokrácia és a szocializmus hatalmas tábora, amelynek zászlai alatt 900 millió ember tömörült, e tábornak a békéért folyó rendíthe­tetlen harca lelkes együttérzésre és aktív támogatásra talál a tőkés országok egyre szélesebb társadal­mi köreiben. Ebben közvetlenül ki­fejezésre jut korszakunk legna­gyobb történelmi változása: a-^lé­pek egyre inkább a maguk kezébe veszik a béke ügyét. A béke Szovjetunió vezette erői­nek következetes és céltudatos harca az utóbbi időben bizonyos pozitív eredményeket ért el. Ki­aludt a koreai veszélyes háborús tűzfészek. A genfi tanácskozás si­keres kimenetelének eredménye­képpen megszűntek a hadművele­tek Indokinában. Ez lehetőséget nyitott arra, hogy az indokínai kérdést véglegesen rendezzék Indokína népei jogos nemzeti érdekeinek figyelembevé­telével. A genfi tanácskozás sikere A nemzetközi feszültség enyhíté­sében eddig elért sikereket a világ népei nagy megelégedéssel fogad­ták. Ezek a sikerek még jobban fo­kozták a világ népeinek erejükbe vetett bizalmát és azt a meggyőző­dését, hogy meg tudják akadályozni az újabb háborút, meg tudják védeni a békét. A szovjet népet az a meggyőző­dés tölti el, hogy a nemzetközi feszUltség további enyhítésének lehetőségei korántsem merültek ki, hogy ebben az irányban csak az első lépések történtek meg. Ugyanakkor világosan tudatában vagyunk annak, hogy ezen az úton komoly akadályok állnak előttünk. Ezeket az akadályokat egyes álla­mok agresszív körei támasztják. Ezek a körök újabb, meg újabb fon­dorlatokhoz folyamodnak, hogy megakadályozzák a nemzetközi fe­szültség további enyhülését, tovább szervezik a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen irá­nyuló katonai csoportosulásokat. Ilyen csoportosulásokat alakítanak Európában, Ázsiában és a világ más részeiben. E csoportok szervezésével elkerülhetetlenül együtt jár újabb, meg újabb amerikai támaszpontok létesítése más országok területén sok ezer kilométerre az Egyesült Áljamok határaitól. A béke megszilárdításának érde­ke ma felveti az egyik legfontosabb és legégetőbb kérdést a fegyverzet csökkentésének, az atom- és hidro­génfegyver eltiltásának kérdését. E kérdések megoldása következtében lényegesen csökkennének a katonai kiadások, az adóterhek, amelyek egész súlyukkal a dolgozók vállaira nehezednek. E kérdések megoldása kétségtelenül az egész nemzetközi szembetűnően megmutatta a keleti népek nemzeti felszabadító mozgal­mának lebírhatatlan erejét, bizonyí­totta a béketábor növekvő erejét, azt, hogy a vitás nemzetközi kérdé­sekben folytatandó diplomáciai tár­gyalások módszere eredményre ve­zethet. Az utóbbi időben jelentősen kibő­vültek és tovább bővülnek a Szov­jetunió gazdasági és kulturális kap­csolatai más országokkal. Ez két­ségtelenül elősegíti az egész nem­zetközi helyzet normalizálódását. Az utóbbi időben megjavultak or­szágunk kapcsolatai Jugoszláviával. Kiküszöbölődtek bizonyos akadá­lyok, amelyek gátolták a Szovjet­unió és Jugoszlávia viszonyának normalizálását, lépések történtek a kereskedelmi kapcsolatok megújí­tására, valamint kulturális és egyéb kérdésekre vonatkozó kapcsolatok megszervezésére. A-jugoszláv kor­mány hajlandóságát nyilvánította az együttműködésre a Szovjetunió­val való viszony megjavítása ügyé­ben. Ami a szovjet kormányt illeti, a szovjet kormány úgy véli, hogy hasznos és a két ország népeinek érdekét szolgálja, ha felhasználunk minden lehetőséget a normális és ba­ráti kapcsolatok kialakítására. A viszályok és ellenségeskedések, amelyeknek az elmúlt években vol­tunk tanúi országaink között, csak a Szovjetunió és Jugoszlávia ellen­ségei, a béke ellenségei számára előnyösek. Ezzel szemben a Szovjetunió és Jugoszlávia né­peinek együttműködése és őszinte barátsága teljes mértékben meg­egyezik nemcsak országaink ér­dekeivel, hanem a világ békéjé­nek érdekeivel is. A szovjet kor­mány a maga részéről továbbra is minden vonalon elő fogja segí­teni a szovjet-jugoszláv viszony teljes normalizálódását, népeink Jugoszlávia testvérnépeivel való ősi barátságának megszilárdítását és reméli, hogy jugoszláv részről e téren teljes megértéssel talál­kozik. A szovjet kormánynak az az is­mert álláspontja, hogy a vitás nem­zetközi kérdéseket az érdekelt or­szágok közötti megegyezés alapján a béke további megszilárdítása és a népek szabad fejlődésének biztosí­tása érdekében lehet és kell meg­oldani, egyre nagyobb megértésre és támogatásra talál a különböző országok széles társadalmi köreiben. helyzet gyökeres megváltozására vezetne­Az atomenergia felszabadítása és felhasználása az emberi megismerés nagyszerű vívmápya, amely óriási távlatokat nyit meg a társadalom termelőerőinek továbbfejlesztése te­rén. Ámde nem titok, hogy egyes országok befolyásos körei azt a célt tűzték maguk elé, hogy az atom-; energiát a háborús tervek szolgála­tába állítják. A népek létérdekei azt követelik, hogy a legszigorúbban eltiltsák az atomenergiának pusztítás és tömegirtás céljaira való felhasz­nálását, hogy ezt a hatalmas ter­mészeti erőt kizárólag az építés, az emberi haladás érdekében használják fel. Mint ismeretes, a szovjet tudo­mány már kiváló eredményeket ért el az atomenergiának békés célok­ra való felhasználásában: a Szovjet­unióban már üzemben van az atom­energiával működő villamoserómű. A Szovjetunió nem csökkenti erőfeszítéseit az atomfegyver eltil­tásáért folyó harcban. A szovjet­uniónak ezzel az állásfoglalásával közvetlen kapcsolatban van a szov­jet küldöttség által az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlése elé terjesztett, az atom-, hidrogén- és más tömegpusztító fegyverfajták el­tiltásáról, az államok fegyverzetéből való kivonásáról, a fegyverzet lé­nyeges csökkentéséről, valamint az említett tilalmak felett őrködő nem­zetközi ellenőrzés megteremtéséről szóló nemzetközi szerződés fő kikö­téseit magában foglaló határozati javaslata. A Szovjetunió javaslata konkrét gyakorlati intézkedéseket tartalmaz e kérdések megoldására. (Folytatás az 5. oldalop.J A szovjet nép szilárd egységben dolgozik hazája további felvirágoztatásán A szovjet külpolitika alapja: a békéért és a nemzetközi biztonságáért folytatott harc A fegyverzet csökkentésének, az atom- és hidrogénfegyver eltiltásának kérdése

Next

/
Oldalképek
Tartalom