Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-29 / 289. szám, hétfő

U J $10 1954. november 29. Horváth néni kisunokája szebb életére szavaz örömteli nap virradt ránk no­vember 28-án. Ezen a napon sza­vazott népünk a Nemzeti Front jelöltjeire. ^ Losoncon már a kora Preggeli órákban vidám zeneszótól voltak hangosak' az utcák. Annak elle­nére, hogy szemerkélt az eső, ünneplőbe öltözött emberek igye­keznek a választóhelyiség felé, hogy leadják szavazatukat Kuris Jánosra és Molnár Annára. Mosolygó arccal lép ki a sza­vazóhelyiség ajtaján Riasz Lász­ló feleségével és hatéves kisfiá­val. Ahogy elmennek mellettem, hallom, megelégedetten így szól feleségéhez: ,—, Jól ismerjük Molnárnét, hisz egy üzemben dolgozunk. Horváth néni kézenfogva ve­zeti be négyéves kis unokáját, Évikét a szavazóhelyiségbe, mert még erre a kis időre sem tudott megválni tőle. Meggyűlik vele a baja, mert a kis Éva maga akar­ja bedobni a szavazócédulákat az urnába. Ebben az esetben az idő­sebbnek kell engednie, és Éviké dobja be a cédulát a piros se­lyemmel bevont ládába. Megkérdezem Horváth nénit, milyen jelentőséget tulajdonít ennek a vasárnap reggeli szava­zásnak, Kissé elgondolkozik, és úgy válaszol: — Kedves jányonj, öreg va­gyok már én, de azért tudom, hogy mi történik az országban, s a nagyvilágban. Még azt is tu ­dom,, hogy kire adom le a sza­vazatomat és miért szavazok rá. Mert kedvesem, a múltban szo­morú volt az én sorsom. Nem úgy ma. A postás minden hónap, ban bekopogtat hozzám és hozza a pénzt, az öregségi segélyt .. Šokan jönnek a szavazóhelyi­ségbe olyanok is, akik most gya­korolják első ízben állampolgári jogukat. Fiatal lányok, fiúk ad­ják le szavazatukat a Nemzeti Front jelöltjeire, akikről tudják, hogy edfiigi tevékenységükkel már bebizonyították, hogy dolgo. zó népünk érdekeit védő képvi­selők lesznek. / Rusz Éva Választási pillanatfelvétel Bratislavában a Hviezdoslav té­ren levő választási helyiségben már negyedórával a választások megkezdése előtt egy fiatalember várakozott. Aktatáskát szorongatott a hóna alatt. Sürgős munkája le­hetett, elsők között akar választa­ni. Hét órakor az urnához került s hamar végzett. A nevét is gyor­san diktálta be. Vida Imre. Többet nem is tudunk róla. Utána négy nő szavazott. Kása Ilona, Vrchňá­ková Mária, Gombos Erzsébet és Knirčová Mária. A „Smena" ifjú­sági lap szerkesztője fényképfel­vételt akart készíteni róluk. A magnézium-lámpa azonban fel­mondta a szolgálatot s vidám ar­cukat a választás pillanatábarvnem tudta megörökíteni. 11 óra tájban a körzet legifjabb választója szavazott, — Procház­ková elvtársnő. November 7-én töltette be 18. életévét. A körzet legidősebb választójához délfelé mozgóurnával látogatott el a vá­lasztóbizottság két tagja. Elek Emí­lia 65 évvel idősebb a körzet leg­fiatalabb választójánál. Elek nénit idős kora ágyba kényszerítette. Lakásán ágya mellé helyezték szavazóurnát. így választott. A szavazó polgárok között a választási helyiségben könnyen felismerhetjük Maluch Lojzót, a Carlton-kávéház pincérét. Fehér kabátban, fekete nyakkendőben — munkaruhában jött el szavazni. Ilyenkor vasárnap nagyon el van foglalva. Munka közben azonban talált annyi időt, hogy ő is eleget tegyen polgári kötelességének. A Hviezdoslav tér 30. számú épületének lépcsőházában két elv­társ Molnár Anna nevét keresi a lakók névsorában. Néhány pillanat és hordozható szavazóurnájukkal ott állnak özvegy Molnárné laká­sának ajtaja előtt. A beteg nénike lakása küszöbénél nem mehet to­vább, ezért ott várja a választó­bizottság tagjait. Behívja őket a lakásba és ott adja le szavazatát jelöltjeinkre. A két elvtárs elbú­csúzott, visszament a választási helyiségbe és bejelentette, hogy özvegy Molnárné iá leszavazott. Százával gyűlnek a szavazóla­pok. a délután folyamán már az ó-város IV körzetének lakói nagyrészben leszavaztak. Drábek Viktor. „Ma, a választások tiszteletére..." A Sverma-vasmű acélszíve, az újonnan épített ácélüzem, ahol ak­kor sem lett lassúbb a munka üteme, amikor polgáraink a sza­vazóurnákhoz járulnak. Bemard Čellár és Pavel Magna olvasztó­csoportjai ma különös figyelmet fordítanak a nagyolvasztókra. Hi­szen rendkívüli „választási" mű­szakba léptek. Az üzemi klubban levő választó­helyiséget megtöltik a podbrezovai polgárok. Itt láthatjuk a Felsőga­ram vidékének jellegzetes alakjait, a nők színpompás viseletét, a va­sutas egyenruhákat és a CsISz-ta­gok kék ingeit. Ünnepi ruhába öl­tözött ifjú kohász lép a szavazó­urnához egy posztóruhába öltözött falusi emberrel, mintha a munkás és paraszt szövetség élő szimbólu­mát akarnák megtestesíteni. Az elsők között, akik a Nem­zeti Front jelöltjeire szavaznak, van Halász Sándor is, a podbrezo­vai acélüzem vezetője. Mosolygó arca'azt bizonyítja, hogy az acél­üzem dolgozói túlteljesítik a tervet. — Ma, a választások tiszteletére már az 520-ik tonna nyersacélt ön­töttük terven felül. De ez egészen más acél, mint amilyent Kruppék öntenek Nyugat-Németországban — teszi hozzá öntudatosan. — Ke­zünk nyomán új, modern építkezé­sek, vasutak, traktorok születnek és mindaz, amire ma, egységesen szavazunk. így beszél Halász, a tapasztalt acélmunkás és közben községének szép Sztálin-negyedére gondol, ahol a kohászok részéVe üdülőköz­pont épül. A valaškai új telepre gondol, ahova rövid időn belül to­vábbi 18 kohászcsalád költözik be és az acélüzem úi termelőcsarno­kára, amelyen az építőipari dolgo­zók és mechanikusok e napokban végzik az utolsó simításokat. Hasonlóan gondolkodik Július BoháÄk, a Munkaérdemrend viselő­je is, aki a kiváló minőségi brigád első olvasztója. A brigád a selejt százalékát a tervhez viszonyítva kétharmadával csökkentette. És eb­ben egyetértenek velük a több: részlegek dolgozói is és az egész község lakosai is, akik vasárnap a békére és a békés építésre sza­vaztak. Nem fognak bennük csalódni (G. L.) Diósieg ezen a vasárnap reg­gelen a szokottnál is ünnepélyesebb. A hangszóró már kora reggel vidám dalokkal köszönti a lakosokat. Az ünnepélyesen feldíszített válasz­tóhelyiségek körül már jóval hét óra előtt emberek várakoznak. Várják, hogy elsőnek adhassák le szavazatai­kat a dolgozók jelöltjeire. A 26. agi­tációs központban a diószegi cukor­gyár főgépésze, Lengyelfalusi Károly adja le elsőnek szavazatát. Jókor kelt, hogy az elsők között lehessen. Neki, mint a cukorgyár főgépészének ilyenkor, kampány idején ünnepnap ií fontos feladatai vannak az üzemben. Szavazhatott volna ugyan délután is, de úgy érezte, jobb, ha korán reggel tesz eleget ennek a fontos állampol­gári kötelességének. Az első választókat követik a töb­biek. Ünnepélyes arccal veszik át az emberek a szavazólapokat és lépnek velük a szavazóurnákhoz. Jól ismerik a jelölteket, Lukačovič építésügyi megbízottat és Hrajnoha Istvánt, a pálóci szövetkezet agronómusát. A . á­lasztás előtti gyűlések alkalmat nyuj-^ tottak arra, hogy megismerjék őke; és meggyőződjenek arról, hogy úgy. mint eddig, új funkciójukban is min­dtg a dolgozók érdekeit fogják kép­viselni. A tűzoltók egységesen ünnepi ru­hájukban jönnek a választóhelyiségbe, aztán jönnek egymásután a cukorgyár dolgozói, a lengyár alkalmazottai, szö­vetkezeti tagok, idősek, fiatalok ve­gyesen. Egymásután járulnak az urnák elé. A cukorgyáriak szép munkasike­rekkel köszöntötték a választás nap­ját. A szombati tervet mindhárom műszak magasan túlteljesítette, a gyártási idény megkezdése óta pedig 105 százalékra teljesítik a tervet. A szlovákiai cukorgyárak közötti ver­senyben az első helyre kerültek. Kü­lönösen szép eredményt érteit el a gazdaságosság és a jó minőség terén. A választás előtti lelkes hangulat nagyban hozzájárult a szép siker el­éréséhez. A diószegiek öt választóhelyiségben adják le szavazataikat. A hősök em­lékművel szemben levő szavazati he­lyiségből idős, ráncosképű öregasszony lép ki. Polacsek néni. Hatvanhat éves öreg lábaival eljött ide. hogy ő is beleszóljon az ország ügyeibe. Egy­szerű szavakkal beszéli el, hogy a fel­szabadulás óta nyugdíjat kap. Nem teszik nehézzé öregségét a megélhe­tés gondjai. Azért adja le szavazatát, hogy ezután már senki se féljen az öregségtől, mert a mi rendszerünk gondoskodik minden emberről. No meg azért, hogy fiai, lányai meg uno­kái békében élhessenek szép hazánk­ban, a dolgozók hazájában. Sok idős diószegi ember ezzel a gondolattal lép a választóhelyiséabe. Lám, az öreg Krivosek Mihály bácsi­már 81 éves is elmúlt, még sem egye­zett bele, hogy házhoz vigyék neki a szavazóurnát. Eljött ő is leadni sza­vazatát tizenegy gyermeke meg szá­mos unokája boldog életéért. Schiller Ilka néni még nála is öregebb, a nyolcvankettőt is túlhaladta. Eljött ó" is az agitációs központba, hogy sza­vazatával hitet tegyen rendszerünk mellett. Fiatal lány édesanyja mellett lát­ható izgalommal igyekszik a 25. szá­mú választóhelyiség felé. Érthető az izgalma, kipirult arca. Életében először szavaz. Jung Terézia szeptemberben töltötte be 18-ik életévét. Először nyílik alkalma, hogy kinyilvánítsa aka­ratát ilyen fontos, országos jelentőségű kérdésében. A másik fiatal lány, Ben­kovszky Mária 20 éves múlt. Ő már másodszor választ. Először a nemzeti bizottsági választásoknál. Mindketten a cukorgyárban dolgoznak. Mint a CsISz és a Csemadok tagjai, tevékeny részt vettek a választási előtti kam­pány kultúrfellépéseiben. Mária egyszerű szavakkal mondja el. mit érez most,/amikor szavazatát leadja. — A mi jelöltjeinkre, közülünk va­lókra szavazunk, akik értünk dolgoz­tak és ezután is mindig értünk fog­nak dolgozni. Bizonyosak vagyunk ab­ban, hogy nem fogunk bennük csalód­ni. Üdvözlő táviratok az albán nemzeti ünnep alkalmából Antonín Zápotocký, a Csehszlovák Köztársaság elnöke az albán államünnep alkalmából a következő üdvözlő táviratot küldte: „Tisztelt Hadzsi Lesi elvtársnak, az Albán Népköztársaság népi nemzetgyűlése elnöksége elnökének, Tirana. Engedje meg, tisztelt elnök elvtárs, hogy önnek és az Ön közvetí­tésével az egész Albán Népköztársaság népének a legszívélyesebb jó­kívánságaimat fejezzem ki Albánia felszabadításának 10. évfordulója alkalmából. Tíz éve annak, hogy az albán munkásosztály és a dolgozó paraszt­ság a kommunistái párt vezetésével örökre megszabadult a fasiszta elnyomástól, a hazai feudálisoktól és a burzsoáziától és hogy hazá­jukban a boldog jövő, a szocializmus építésének útjára tértek, felhasz­nálva a dicső Szovjetuniónak és hadseregének a hitleri fasizmus fö­lött aratott, legendás győzelme által megteremtett föltételeket. Ez a tíz év megmutatta az egész világnak az albán nép alkotó­erejének nagj fejlődését és építő igyekezetét- Az egész csehszlovák nép csodálattal követi a testvéri Albán Népköztársaság állandó gaz­dasági és kulturális fejlődését, amelyet az Albán Munkapárt vezeté­sével és közös barátunknak és védelmezőnknek, a nagy Szovjetun'ó­nak önzetlen támogatásával végzett sikeres munkájával elér. Az egész albán népnek további sikereket kívánok a szocializmus építésében és a világbéke megszilárdításáért folytatott harcban. ANTONÍN ZÁPOTOCKÝ, ^ a Csehszlovák Köztársaság elnöke." > V. Široký miniszterelnök az Albán Népköztársaság felszabadítása 10. évfordulójának alkalmából a következő táviratot küldte: „Tisztelt Mehmet Sehu elvtársnak, az Albán Népköztársaság minisztertanácsa elnökének, Tirana. A Csehszlovák Köztársaság kormánya nevében és saját nevemben Elnök elvtársnak, a legszívélyesebb jókívánataimat és forró üdvözle­teimet küldöm Albánia felszabadításának 10. évfordulója alkalmából. A csehszlovák nép örömmel látja ázokat a változásokat és azt a nagy előrehaladást, amelyet oly rövid idő alatt értek el a gyönyörű albán földön az élet minden szakaszán. Az albán nép ezeket a sike-. reket azért érhette el, mert szilárdan vezeti őt Albánia drága Munka­pártja és mert a nagy Szovjetunió önzetlen segítségére és a többi népi demokratikus országokkal való testvéri együttműködésre támasz­kodik. Fejlődjék tovább nemzeteink együttműködése országaink további fel­virágzásának, a nagy Szovjetunió által vezetett világbéke-tábor továb­bi megerősítésének érdekében, a béke megtartásáért és megszilárdítá­sáért folytatott harcban- 1 VILIAM ŠIROKÝ, a Csehszlovák Köztársaság miniszterelnöke." Václav Dávid külügyminiszter az albán államünnep alkalmából a következő jókívánatokat küldte: „Tisztelt Behar Stylla elvtársnak, az Albán Népköztársaság külügyminiszterének, T i r á n a. Miniszter elvtárs, kérem, hogy az Albánia felszabadításával kapcso­latos államünnep alkalmából fogadja legőszintébb jókívánataimat és forró üdvözleteimet. * Az elmúlt tíz év alatt az albán nép jelentős sikereket ért el hazá­jában a szocializmus építésében- Meg vagyok győződve, hogy. nemze­teink testvéri szövetsége a dicső Szovjetunióval való törhetetlen és örök barátságban a jövőben is hozzájárul országaink további felvirág­zásához és a világbéke megőrzéséhez. VÁCLAV DÁVID, a Csehszlovák Köztársaság külügyminisztere." A csehszlovák kormányküldöttség elutazott i Tiranába November 27-én, szombaton el­utazott Tiranába az Albán Népköz­társaság felszabadulása 10. évfor­dulójának ünnepségeire a csehszlo­vák kormányküldöttség. A küldött­séget Ľudmila Jankovcová mérnök, élelmiszeriparügyi miniszter vezeti. A küldöttség tagjai: Jaroslav Za­jíček, a helyi gazdálkodás minisz­terhelyettese és dr. Jozef Urbán, a Csehszlovák Köztársaság albániai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Ünnepi est az Albán Népköztársaság állami ünnepének tiszteletére., Az Albán Népköztársaság felsza­badulásának 10. évfordulója alkal­mából a Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottsága november 29­én, hétfőn !7 órai kezdettel a bra­tislavai Népművelés Háza nagyter­mében ünnepi estet rendez. Az est kultúrműsorában fellép az állam­díjas szlovák népművészeti együt­tes. A barátság és béke kertje Lidicén Szombaton ülésezett Prágában a lidicei „barátság és béke" kertjé­nek létesítésére alakult csehszlo­vák bizottság. A bizottság ülésén jelen voltak kulturális és közéletünk kiváló személyiségei: Zdenek Fierlinger, a nemzetgyűlés elnöke, Ladislava Kleňhová-Besserová képviselő, a Nemzeti Front központi bizottsá­gának titkára, Gusta Fučíková, a csehszlovák békevédők bizottságá­nak alelnöke, Marié Trojanová képviselő, a központi szakszerve­zeti tanács titkára, Antonín Steh­lík, a prágai egyházmegye kápta­lani vikáriusa. A gyűlést dr. J. L. Hromádka tanár, a csehszlovák békedíj és a köztársasági érdemrend viselője, a prágai Komenský evangélikus teológiai fakultás dékánja, a bi­zottság elnöke nyitotta meg. A megnyitó beszéd után Helena Lef­lerová képviselő, a bizottság alel­nöke ismertette meg a jelenle­vőket az új Lidice fejlődésével és életével. Beszédében többek kö­zött hangsúlyozta, hogy pártunk és kormányunk az új község fel­építése mellett tervbe vette a ré­gi Lidice területének emlékéhez méltó módon való rendezését, hogy ez a hely örök emléke legyen a világbéke győzelméért folytatott harcban kifejezett közös erőfeszí­tésnek, az igazságos gyűlöletnek és a szilárd ellenállásnak azokkal szemben, akik bárhol a világon meg akarnák ismételni Lidice sorsát. Ezért örömmel fogadták a ,, Lidice él­ni fog" angol bizottság ama javasla­tát, hogy a régi Lidice területén a nemzeteknek a világbéke bizto­sításáért folytatott harcban meg­nyilvánuló barátságát jelképező rózsakertet létesítsenek. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom