Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-24 / 284. szám, szerda

1954. november 24. UJS?0 5 K E T SZÖVETKEZET Mint szemük világát, úgy óvják a karvaiak a közös vagyont — a bartiak rosszul gazdálkodnak, nem védik a nép vagyonát Ebben az írásomban a párkányi járás két szövetkezetével akarok foglalkozni. Már mindjárt az indulásnál arra törekedtem, hogy lehetőleg két egyforma nagyságú és egyforma feltételek mellett gazdálkodó szövetkezetet hasonlíthassak össze. Ezért a 401 hektáron gazdálkodó karvai és a 490 hektáron gazdálkodó barti szövetkezetet szemeltem ki. Az említett szövetkezetekben a termelési feltételek is azonosak, kivéve az idei rendkívüli esetet, ugyanis a karvai szövetkezet földjein a megáradt Duna mentén a talajvíz kisebb-nagyobb károkat okozott, de mégis elébe kell helyeznem a bartl szövetkezetnek. Szemle a karvai EFSz-ben. A karvai szövetkezet az 1952-es évben erősödött meg, amikor a község tapasztalt földműveseinek túlnyomó része a közös gazdálkodás mellett foglalt állást. Későbben az ő soraikból került az elnök is a szövetkezet élére. A tagok a tízholdas Kerekes Perencet választották meg elnöknek. Kerekes Ferenc középkorú, keménykötésű ember. Szikár arcán csak néha-néha jelenik meg egy-egy mosoly, hogy utána még komolyabbá váljon a tekintete. Szereti a rendet. Kemény kézzel irányítja a szövetkezetet, saját maga sem tagadja, hogy a henyélőknek, rendbontóknak, néha talán még a kelleténél is jobban a tyúkszemére lép. No, de hát rendnek kell lenni! Kétszer is feltettem neki a kérdést: mi a titka annak, hogy a két évvel ezelőtt hátul kullogó szövetkezetük ma a párkányi járás legjobb szövetkezetei közé tartozik. A kérdés után úgy nézett rám, mintha értené is, meg nem is. Csak nagysokára mozdult szóra a keményvonalú száj. „Meg kell adni a földnek, ami jár." — Az eddigi eredmények tjtka az, hogy a mi szövetkezeteseink szeretik a földet. Megadjuk a földnek, amit kíván és így a föld sem marad adós. Meg aztán iparkodunk minél több haladó módszert alkalmazni. Hogy egy kicsit részletesebben megismerkedhessen! a szövetkezet menetével, még jónéhány szövetkezeti taggal kellett szót váltanom, mivel a szövetkezet elnöke úgy vélte, hogy ő a maga részéről mindent elmondott. A szövetkezet tagjai nagyon büszkék arra, hogy járási méretben a legjobbak közé sorolják óket. Mindenesetre nem felejtik el hangsúlyozni, hogy az eredmények elérésében az elnöknek is nagy része van. A szövetkezet vezetősége azt sem tűri, hogy egyes szövetkezeti tagok a megengedett féí hektár földnél egy árral is többet tarthassanak meg háztáji gazdálkodásra Ennek az intézkedésnek helyességét már az elmúlt évek beigazolták, amikor a túlméretezett háztáji gazdálkodás következtében a közös területet nem művelték meg kellőképpen Az állattenyésztés a legjobb jövedelemforrás. A karvaiak azt is tudják, hogy gazdag állatállomány nélkül nem lehet eredményes még a közös gazdálkodás sem, vagy mondhatjuk úgy is, hogy a közös gazdálkodás legnagyobb bevétele az állattenyésztésből ered. A szövetkezet. megerősödése után a fő súlyt arra helyezték, hogy állatállományukat a kellő mennyiségre emeljék Ennek az elhatározásuknak sikeres megvalósításához szükségesnek tartották a pótjutalmazás bevezetését is, hogy az állattenyésztésben dolgozó szövetkezeti tagok érdekeltek legyenek az állatok szaporulatának növekedésében. A pótjutalmazás bevezetése serkentette Cslmcsík Imrét is arra, hogy a gondjaira bízott anyasertésektől minél több malacot neveljen fel. Csimcsik Imre megkapta becsületes jutalmát, meg a többi sertésgondozók ls munkájuk eredményének megfelelően részesültek jutalomban, sőt még a szövetkezeti tagok is kaptak egyegy malacot, amelyet a háztáji gazdálkodásukban nevelnek. Rekordtermés kukoricából. • A pótjutalmazás bevezetésének az eredménye a növénytermelésben is hatásos volt. Míg az "elmúlt évben hektáronkénti átlag húsz mázsás gabonatermésnél nem tudtak többet elérni, az idén gabonafélékből 23 mázsás átlagos termést takarítottak be. Kukoricából is rekordtermést értek el az idén. A pótjutalmazás reményében a csoportok gondosan megkapálták a kukoricát, úgy, hogy amire még Karván nem volt példa, 50 mázsás átlagos kukoricatermést értek el. A pótjutalmazás reménye meg is valósult. Mráz Istvánné, aki egy hektár kukorica megművelését vállalta a terven felül, a termelt kukorica 30 százalékát pótjutalmazás címén megkapta, vagyis a munkaegységek után járó jutalmazáson kívül még 834 kg kukoricát kapott. A kertészeti csoport is kitett magáért Az idén a kertészcsoport ls jól dolgozott. Ők sem akartak elmaradni a többi csoportok mögött.Akilátásba helyezett pótjutalmazás arra serkentette őket, hogy minél többet csikarjanak ki a földből. Szorgalmas munkájukat siker koronázta. Különösen a dinnyetermesztés terén értek el kitűnő eredményt. A tervezett 36 vagon helyett 52 vagont termeltek. A bevételük így 330.000 koronáról 400.000-re emelkedett. A terven felül szerzett összeg egy részét most a csoport tagjai a ledolgozott munkaegységek arányában egymás közt szétosztják. — A mi szövetkezetünk még — mondhatnánk, gyermekcipőben jér, de már így is megvan mindenünk. Dolgozunk, jól élünk — mondja Damás Ferenc, a szövetkezet egyik sertésgondozója. Jól élnek a tagok. Damás bácsi nem ls panaszkodhat, de nem is panaszkodik, mert Így még soha nem élt, amióta levegőt szív. A szövetkezetben negyedmagával dolgozik. Az első félévben a család csaknem 800 munkaegységet szerzett. Bizony, a szövetkezet kocsisai négyszer ls fordultak, amíg a házhoz szállították Damás bácsinak a rengeteg gabonát. Pénzt is kaptak szépen, annyit, hogy jól ruházkodhatnak belőle. Hátra van azonban még az évvégi elszámolás. A Damás-család még akkor is szép jutalomban részesül. No, de majdnem el is felejtettem, hogy Damásék még három malacot is kaptak a szövetkezettől. A karvai szövetkezet jó munkája abban is visszatükröződik, hogy beadási kötelezettségüket mindenből hiánytalanul teljesítették, sőt a szabad piaci áron eladott gabonafélék és állati termékek után 160.000 koronát kapott a szövetkezet. Szeretnék még arról is pár szót szólni, hogy a közös vagyon nem Csáky-szalmája Karván. Jaj lenne annak a szövetkezeti tagnak, aki saját hanyagságából megkárosítaná a közös vagyont, vagy pedig ha a közös vagyonból elemelne valamit. No, de ilyen eset nem is igen fordul elő Karván, mert ott minden tag úgy vigyáz a közös vagyonra, mint a szeme fényére. Hogyan áll a bartiak szénája? No, de most látogassunk el Bartra, nézzük meg, hogyan gazdálkodnak ott. Mi az oka annak, hogy a szövetkezet évről évre egy helyben topog és a tagok sincsenek megelégedve a közös gazdálkodással. Igaz az is, hogy a közös gazdálkodás eredményeivel sem dicsekedhetnek, mivel a bartiak még megközelítően sem tartják be a szövetkezeti alapszabályzat pontjait. Maguk a szövetkezet vezetői sem törekednek arra, hogy a közös gazdálkodást minél virágzóbbá tegyék, hanem mindig a saját érdeküket helyezik előtérbe. Már ahogy írásom kezdetén is említettem, a bartiak 490 hektár földön gazdálkodnak. A helyzet azonban nem a legrózsásabb a szövetkezetben. Gabonabeadási kötelezettségüket alig 47 százalékra teljesítették. Az állati termékek beadási kötelezettségének teljesítéséről meg alig beszélhetünk. Disznóhúsból az egész évi beadási kötelezettségnek csak 25 százalékát teljesítették. Elherdálják a közös vagyont. Vájjon mi lehet az oka ennek a lemaradásnak? A válasz nagyon egyszerű. Maguk a szövetkezet vezetői követik el a legsúlyosabb hibákat. Ők mutatnak példát arra, hogy a közös vagyont hogy lehet a legjobban' tönkretenni, hogyan lehet az egyéni érdekeket a közösség érdekeivel szemben előtérbe helyezni. A szövetkezet agronómusa, Szalma Ferenc már mindezt a gyakorlatban ls bemutatta. Tagja a barti szövetkezetnek, funkciót is betölt, de azért sokkal több időt szentel a maga ügyeinek, mint a szövetkezetének. Ügy látszik megfeledkeztek arról, hogy egyedül ők, a vezetők az okai annak is, hogy nincs elég munkaerő a szövetkezetben, mert megengedték, hogy egyesek az alapszabályzattal ellentétben 1—1,5 hektár földet is kapjanak háztáji gazdálkodásra. Ennek aztán az lett a következménye, hogy a közös területen a gyom volt az úr, mert mindenki a háztáji gazdálkodásra kapott földdel volt elfoglalva. A járási nemzeti bizottság instruktorai is gyakran látogatták a falut. Próbálták meggyőzni a tagokat, hogy a túlméretezett háztáji gazdálkodás helytelen. A meggyőző munkának aztán az lett az eredménye, hogy a • szövetke zet vezetősége a tagság tudta nélkül mind a két instruktornak, névszerint Pathó Imrének és Varga Jánosnak is hasítottak a közösből egy kis kukorica alá valót. Ezzel aztán be is fejeződött a jó útra térítés nehéz feladata. Az sem a véletlen játéka, hogy a szövetkezet dohányszárítóját nádfedél takarja. A szükséges fedőanyagot ők is megkapták, mint a többi szövetkeze tesek, csakhogy a cserép és a pala az istállók és a dohányszárltók helyett egyes tagok házán díszeleg most. Persze a vezetőknek, a szövetkezet elnökének, Viglas barátunknak, meg az agronómusuknak így is jól van. Gyenge a vezetőség. A vezetőség helytelen munkájának hatása már meg is mutatkozott. A szövetkezeti tagok most fúhöz-fához szaladgálnak, hogy nem kapnak a banktól pénzt a ledolgozott munkaegységeik után. De arra nem gondolnak, hogy a tervezett 21 mázsás búzatermés helyett csak 9 mázsát takarítottak be. Azt is elfelejtik, hogy a résziben kiadott kapások nagy részét azok vitték el, akik dolgoztak, míg a szövetkezet tagjai a hüsön lebzseltek. Az is tagadhatatlan, hogy a részükre kiutalt 7 mázsa herevetőmagból alig 3 mázsa került a földbe. Vajon hová lett a többi? « Kövessék a karvaiak példáját Mindezekről a dolgokról a párkányi járási nemzeti bizottság is tud. Egyes felelős tényezők szerint nem lehet vezetőség ellen tenni semmit, mert „munkáskáderek". De vajon meddig tűrik még, hogy az ilyen „munkáská derek" pusztítsák a szövetkezetet saját hasznukra. Helyes volna, ha bartiak is jobban széjjelnéznének < portájukon. A kezdet kezdetén a karvai szövet kezetben is voltak ehhez hasonló je lenségek, de ők már leszámoltak i szövetkezet kártevőivel, ha munkás káderek voltak is, és ma, ahogyan azr előbbiek során már láttuk is, jómód ban élnek. Kövessék tehát a bartiak is a karvaiak példáját. A járási nem zeti bizottság segítsen a kátyúba ju tott bartiakon olyanformán, hogy a szövetkezet tagjai előtt leplezze le a basáskodó spekulánsokat és a szövet kezeti tagok segítségével tisztítsa meg tőlük a szövetkezetet. Szarka István Sok szövetkezet követhetné példájukat Az idő délutánra hajlik, ahogy autóbuszunk Alsóláncra érkezik. Ahogy a faluban vezető úton vé gignézünk, szinte meglep a natíy forgalom. Fogat-fogatot ér. Közelebb érve látjuk, hogy ezek az EFSz szekerei. Éppen a trágyahordást végzik a tagok. Rövidesen nagy sürgés-forgásnak is megtudjuk az okát. Igyekeznek a jó időt kihasználni, hogy a cukorrépának jól letrágyázott és megszántott földet készítsenek tavaszra. Minden arra vall, hogy az alsólánci szövetkezeti tagok igyekeznek megteremteni minden előfeltételt ahhoz, hogy a jövő évben gazdag termés legyen. • Továbbmegyünk a faluba. Figyelmünket a takaros házak és a tiszta udvarok vonják magukra. Igazi szövetkezeti falut látunk magunk előtt. A falu közepe táján járunk. Hangos motorzúgás és valami különös kerepelés üti meg a fülünket. A hang irányában megyünk, s csakhamar megtaláljuk a zaj forrását. Silóznak az alsólánci szövctkezetesek. Asszonyok, emberek szorgoskodnak a silógödrök körül. A géppel hajtott szecskavágó. fuvóscsöve szaporán fújja a gödörbe a jó apróra vágott kukoricaszárat. A csoportban ott van a 70 éves idősebb Szitás József, Szaszák Mihály és idősebb Hangácsi József, akik korukat meghazudtoló munkalendülettel dolgoznak a szecskavágók körül. Kiveszik ők a részüket minden munkából. S nem is tudnák elképzelni, hogy a silózás nélkülük menjen. Meg azután a fiatalja mással van elfoglalva. Még a legfiatalabbak is kiveszik a részüket a munkából. Szitás Margitka még csak 14 éves, de már ő is ott dolgozik az édesanyjával a csoportban. Szaszák Imre elmondja, hogy rtem hagynak egy szál kukoricakórót sem lesilózatlanul. Az elmúlt éveli tapasztalatai megtanították őket ar« ra, hogy az állattenyésztés fejlesztése megköveteli a bőséges és jóminőségű takarmányalap biztosítását. No, ezzel nem is igen lesz gondjuk a télen. Erről külön meggyőznek bennünket a távolabbfekvő silógödrök, amelyeket már előbb megtöltöttek jóminőségű silótakarmany. nyal. Eddigi készletük már mintegy 500 köbméter. Van abban csalamádé, napraforgó, s egyéb füveskeverék, valamint cukorrépa. Jól megértették az alsólánciak a kormány felhívását a silótakarmányok biztosítására. Elsők voltak a szepesi járásban, akik a silózási tervet teljesítették, öröm tölti el az embert, ahogy elnézi az alsólánciak törekvését, ami a mezőgazdasági termelés minden vonalán megnyilvánul. Tudatában vannak, hogy életszínvonaluk emelkedése a szövetkezeti gazdaság fejlesztésétől függ. Ők pedig erre törekednek. Kihasználnak minden forrást, hogy a takarmányalap biztosításával az állattenyésztést magasabb színvonalra emeljék. Mindezekhez már a nyár folyamán megteremtették az előfeltételeket. Jó minőségű szálastakarmányuk van; kitesz mintegy 1.200 métermázsát. A jó időben begyűjtött lóhere, lucerna, bükköny és réti szénakazlak biztosítékot nyújtanak a háziállatok gondtalan átteleltetésére. Ajánlatos volna, hogy a szepesi járásban mind az EFSz-ek. mind az egyénileg gazdálkodó parasztok követnék az alsólánciak példáját a takarmányalap biztosításával a téli I időszakra. Kászonyi István Öregember nem vén ember Hétfőn délután ellátogattam a bélyi egységes földművesszövetkezetbe. Megtekintettem a traktorosbrigád tagjainak, a méhészeknek és az állattenyésztésben dolgozóknak a munkáját. Azonban sehol sem láttam olyan szép kimagasló eredményeket, mint a konyhakertészetben. Kocska Ferenc annak ellenére, hogy 72 éves, csodálni való eredményeket ért el. Tapasztalt ember. Minden gondja a konyhakerti növények ápolására irányul. Negyvennégy éve dolgozik ebben a szakmában, kora tavasztól késő őszig kísérletezik. Legújabban a paradicsom keresztezésével foglalkozik. Háromféle paradicsomfajtát keresztez. Türelmes munkája eredményeként az egyik fajtából aztán 1,3 kg-os paradicsom termett. Természetesen a mag elvetése előtt gondosan megművelte a talajt, háromszor felásta a földet. Ezen az őszön elhatározta, hogy jövőre megkezdi a jóminőségű paradicsomfajta termesztését. Az öreg kertész nemcsak a paradicsommal foglalkozik. Olyan növények kitermeléséhez fogott, amelyeket körzetünkben nem is ismernek, Így pl. lufát ültetett, melynek gubájából kálapszövetet lehet készíteni. De az uborkatermelés terén is szép eredményeket ér el. A falu lakói több ízben megbámulták már a szép nagy 3 kilós uborkákat. Ilyenkor sók kérdés hangzott el, amelyre Kocska bácsi szívesen válaszolgatott. A növénytermesztésben szerzett tapasztalatait átadja másoknak is. Munka* módszere alapján ez évben is 240.000 koronával gyarapodott a szövetkezet vagyona. Lassan vége az ősznek, vége a bágyadt napsütésnek is. Kocsks bácsi azonban nem néz az időra, ültetgeti a hagymát, s boldogan mondja: „Öcskös, hogy ha ebből az ötdekás dughagymából nem lesz jövőre t negyvendekás hagyma, akkor semmi se." Az öreg évi munkaegysége kb. 600. Büszke erre ő is, családja is. PERHACS JÁNOS, Bély Két értékes beszélgetés szakkönyvekről A napokban a szenei járás egységes földművesszövetkezeteinek vezető dolgozói értekezletre gyűltek össze a JNB tanácstermében, hogy megtárgyalják dr. Š. Fiséra Tervezés az EFSz-ben című könyvének jó oldalait és esetleges hiányait. Az értekezleten a szerző is részt vett s előadása keretében részletesen kitért könyve minden jelentősebb fejezetére. A vita folyamán azután közösen megtárgyalták azokat a problémákat, amelyek gyakorlatunkban a szövetkezetek egész évi termelési terveinek összeállításánál előfordulnak, mivel a terv a bevételek és kiadások költségvetésének, a szövetkezeti gazdálkodás vezetésének és ellenőrzésének jó és nélkülözhetetlen segédeszköze. Fiséra tanár hangsúlyozta, hogy a tervnek a valóságot kell visszatükröznie, különben nem válik a tagok támaszává. Kerülnünk kell a sablónszerűséget is. A beszélgetés részvevői élénk vita keretében megtárgyaltak minden gyakorlatukban előforduló problémát. Az értekezletről minden dolgozó új, hasznos ismeretekkel és tapasztalatokkal gazdagodva távozott, amelyeket sikeresen felhasználhat majd a szövetkezet hároméves fejlődési termelési tervének összeállításánál. A másik értékes beszélgetés a somorjai járás földművesszövetkezeteinek könyvelőivel folyt le, akik Ing. O. Peter Az egységes földművesszövetkezetek könyvviteli nyilvántartása című könyve megvitatására gyűltek össze a JNB tanácstermében. Az összejövetelen részt vett a szerző is, aki megmagyarázta a kiadványában leírt könyvelés oly módját, amelynek segítségével pontos áttekintést nyerhetünk a szövetkezet gazdálkodásáról. A könyv — amint Peter tanár mondta — az új mintaalapszabályokra támaszkodik — s minden esetet a Földművelésügyi Minisztérium és a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal által eddig kiadott irányelvekkel és utasításokkal összhangban old meg s tekintetbe veszi a könyvelési nyilvántartásban bekövetkezett legutolsó változásokat is. A vita részvevői egyhangúlag kijelentették, hogy a könyv nagy segítségükre van gyakorlatukban s nagy előnye az is, hogy magyar nyelven szintén megjelent. L, h