Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-24 / 284. szám, szerda

9 mtm. W %w 1954. november 24'. Az apátfalusí dolgozók választottja 1936. A füleki munkások sztrájk­ja. ,.Béremelést" — a jelszó. A Sztrájkbizottság áll a harc élén. A bizottság egyik tagja egy 25 éves fiatalasszony, Molnárné. Férje ol­dalán küzd a dolgozók ügyének győzelméért. A harc a sztrájkolok győzelmével ért véget. Abban az évben lépett Molnárné a kommu­nista pártba, a munkások érdekei­ért, a szocialista köztársaságéit harcoló élcsapat soraiba. A felszabadulás után az apátfa­lusi textilüzemben találjuk Molnár­nét. Mint szövőnő dolgozik itt. De kevés a munkaerő. Vállalja a fér­fimunkát is a fonálraktárban. Ebben az időszakban is a dolgo z ók ügye mellett száll harcba­Újra az életszínvonal emelése a jelszó. Mások már a körülmények, de egyformán egész embert kivan meg ez a küzdelem is. Az ellen­fél már nem a gyáros, a részvé­nyes, hanem az emberekben meg­maradt csökevények. A termelés fokozása most az az út, amelyen az élen kell haladni, amikor a-szo­cialista köztársaságért, az életszín­vonal további emeléséért folyik a küzdelem. Molnárné újra feladatokat vál­lal. A szakszervezetben a kultúr­munkát vezeti. Az üzemi párt­szervezetben, mint propagandista egy tanulókör vezetője. Apátfalu dolgozói a helyi nemzeti bizott­ságba választották képviselőjük­nek. Ott látjuk a nőbizottság szervezésénél. Az üzem versenytáb­láján az élenjárók között találjuk nevét. Az apátfalusi Pofana-üzem dol­gozói összüzemi választási gyűlés­re jöttek össze. A Szlovák Nemze­ti Tanácsba való jelöltről van szó. Hátulról valaki Molnárné nevét kiáltja, amikor a jelölésre került a sor. A szavazásnál felemelkedtek a kezek: az üzem dolgozói Molnár Annát jelölték a Szlovák Nemzeti Tanácsiba képviselőnek. Valamikor Füleken bíztak az emberek sztrájkbizottságukban, tudták, hogy győzelemre vezeti őket, mert az ő soraikból válasz­tották. Saját soraikból választot­ták ki ma is képviselőjüket a dol­gozók. És egységesek voltak jelölt­jeik támogatásában is. Az egyik eredmény már megmutatkozott: az üzem dolgozói elnyerték a harma­dik negyedévben is a könnyűipari minisztérium vörös vándorzászlaját. A dr. Alexej Cepička nevét viselő munkacsoport 169.6 százalékra tel­jesítette negyedévi tervét. A ki­készítő részleg dolgozói 100 szá­zalékos tervteljesítés mellett 103.2 százalékos minőséget értek el. A lakatosműhely a negyedév folyamán teljesen kiküszöbölte a befejezetlen munkákat és így a forgóeszközök forgalmát sikerült meggyorsítanioK. Tervüket 137 százalékra teljesítet­ték. Gyorsabbá teszik a termelési fo­lyamatot, javítják a minőséget, ha­talmas összegeket takarítanak meg az üzem dolgozói népgazdaságunk­nak. Apátfalu minden dolgozója betetőzi ezt c győzelmet, ha a vá­lasztások sikeréhez további jó munkájával és szavazatával járu 1. hozzá. Vilcsek Géza Á sárossak képviselőjelöltje A szebeni felvásárlási-üzem dol­gozói Mária Škopovát, a kriváni EFSz tagját javasolták nemzetgyű­lési képviselőjelöltjüknek. Az üzem dolgozóinak ezt a javaslatát nem­csak az EFSz, hanem az egész sze­beni járás minden üzemének dol­gozói és a dolgozó parasztok is nagy örömmel fogadták, škopová Mária 41 éves, a mezei munkacsoport ve­zetője, és a szövetkezet pénztárosa, a járási nemzeti bizottság tagja és két gyermek gondos anyja, škopová a sárosiak igazi képviselője. Ugyan­úgy, mint Sáros dolgos népe, a múltban tizenkétgyermekes család tagjaként sokat küzködött. Szülei három hektár földön gazdálkodtak. Évekig mint fizetett mezőgazdasági idénymunkás a legnyomorúságo­sabb körülmények között dolgozott a helyi nagybirtokon. 1945-ben a felszabadulás után változás állt be '.-.r... . életében ugyanúgy, mint Sáros egész népének életében. Az első földreform felülvizsgálásakor csa­ládja földhöz jutott, de a haladó gondolkodású Mária Škopová nem akarta az eddigi mindennapi robotot folytatni és férjével együtt, aki a HNB elnöke és az eperjesi kerületi nemzeti bizottság tagja, új életet kezdett a kriváni EFSz-ben. 1953­ban sem ingadozott, amikor Kri­ványban is erősen működött az osz­tályellenség. A szövetkezet többi tagjaival megakadályozta a szövet­kezet szétesését és habár csökken­tett tagszámmal, de továbbra is mű­ködik a szövetkezet. Škopová Mária a jobb és szebb jövőhöz vezető utat mutatja meg a sárosi falvakban választóinak ezek­ben a napokban, amikor személye­sen is bemutatkozik. A VÁLASZTÁSI TÖRVÉNYT MAGYARÁZZ! K igazoló Sápok Városokban és olyan falvakon, ahol 1000-nél több választó van, minden lakosnak lakására iga­zolólapot kézbesítenek ki. Ezeket az igazolólapokat a­zért adják ki, hogy a szavazat­szedő bizottság könnyebben megállapíthassa, hogy melyik * választóval van dolga s hogy a választó melyik választókerület­be tartozik. Persze ez az igazo­lólap nen\csak a szavazatszedö bizottság munkáját könnyíti meg, hanem tájékoztatja egyben a választókat is. Ugyanis az igazolólap feltünteti a választás idejét s a választóhelyiség he­lyét. Ez a tájékoztatás különö­sen városokban fontos, mert ett könnyebben előfordulhat, hogy valaki nem tudja, melyik vá­lasztókerülethez tartozik. Ezért az igazolólapért senkinek sem kell személyesen elmennie, min­denki megkapja a lakásán. Erről a nemzeti bizottság tanácsa kö­teles gondoskodni. Mi történjék akkor, ha valaki ennek dacára sem kapta meg igazolólapját, vagy pedig meg­kapta, de elvesztette? Ebben az esetben a választó a választás­kor magával viszi személyazo­nossági igazolványát s ezzel igazolja magát. Ha pedig sze­mélyazonossági igazolványa sincs, (pl. mert elvesztette, vagy még nem kapta meg a hi­vataltól), akkor bemondja na­vét és lakhelyét a szavazatszeclč bizottságnak. A bizottság kike­resi nevét a választók névjegy­zékében és átadja a választónak a szavazócédulákat. Ha tehát valakinek hiányzik az igazoló­lapja, az nincsen befolyással a választójogára, mert azt csak tájékoztatás, illetve munkameg­könnyítés miatt adták ki. Nem szabad azonban az iga­zolólapot összetéveszteni a vá­lasztói igazolvánnyal, mint ahogy ez sokszor előfordult a nemzeti bizottságok választásá­nál. A választói igazolvány ar­ra való, hogy ha valaki elköltö­zött, ennek alapján beírják az új helyen a választók névjegyzéké­be. Választói igazolványuk van azoknak is, akik fontos okok miatt a választások napján nin­csenek rendes lakhelyükön, ha­nem máshol. Az ilyen választók a választói igazolvány felmuta­tása esetén a köztársaságban bárhol választhatnak. Viszont az igazolólap nem jo­gosít fel senkit sem arra, hogy vele más községben, városban, vagy más választókerületben irassa be magát a választói név­jegyzékbe. Éppúgy arra sem jogosít az igazolólap, hogy vala­ki bárhol a köztársaságban sza­vazhasson. BESZÉLŐ SZÁMOK Az ötéves terv folyamán a selyemfonalak gyártását 67'o/o-kal fo­koztuk, a ruházati cikkek gyártása háromszorosára, a fehérnemű gyártása 2,5-szeresére és a fényképezőgépek gyártása 2,8-szere­sére emelkedett. » • • A megjavult életkörülmények és a fokozott egészségügyi gondos­kodás következtében a tuberkulózisban meghaltak száma 1937-hez viszonyítva 54%-kal, 1948-hoz viszonyítva 41»/o-kal csökkent. A fertőzéses megbetegedésekben meghaltak száma 1937-hez viszo­nyítva 59o/o-kal, és 1948-hoz viszonyítva 43<>/o-kal csökkent. Évről évre fokozódik a dolgozók üdültetéséről való gondoskodás 1945—1947-ben 121.000 szakszervezeti tag töltötte szabadságát a szakszervezeti üdülőkben. Ezek száma 1949—1953-ban megtízsze­reződött, vagyis 1,330.000-re növekedett. Az ötéves terv éveiben a mezőgazdasági dolgozók téli üdültetési akciójában mintegy 10.0C0 példás szövetkezeti tag és egyénileg gazdálkodó földműves vett részt. , c^őmjgaet aála&ztottafc danában Az idősebbek még élénken em­lékeznek a kapitalista idők kép­viselőválasztásaira. A munkásosz­tály erősödő politikai és osztály­öntudatával ki tudta harcolná egyes európai országokban, hogy a burzsoázia a választási utnákhoz engedje. Ezeket a reformokat azonban a kapitalisták annyira korlátozták, hogy a munkásosztály és a parasztság a parlamentekben soha sem juthatott döntő szerephez és akaratát ott nem tudta érvénye­síteni. Az 1905-ös orosz forradalom ha­tása alatt a Habsburgok magúk tettek javaslatot Ausztria és Ma­gyarország urainak, hogy vezessék be az általános, titkos választójo­got. Magyarországon a félfeudáls rendszer képviselői: Tisza István és a háta mögött álló földes­úri-osztály a császári akaratnak ellenszegült. így a magyar munkás­ság s földnélküli parasztság csak az első világháború befejezése után jutott először a választási urnák­hoz. Ausztriában és a hozzá tar­tozó cseh országrészekben a pro­letariátus már 1906-ban szavazati joggal rendelkezett. A magyar választások mindig a legnagyobb erőszak jegyében foly­tak le. Szavazati joguk csak azok­nak volt. akik ingatlan född, vagy háztulajdonnal bírtak, vagy olyan személyeknek, akik adóifizetési alapon kaptak szavazati jogot. Munkás, vagy földnélküli paraszt nem lehetett választó. Még ilyen korlátozások ellenére is az államapparátus erőszakosko­dásaira volt szükség, hogy az ural­mon lévő kormány biztosítani tud­ja magának a parlamenti többsé­get. A választások idején még csendőrök összpontosítása sem volt Sokszor elegendő. Katonai k partia* tailmat rendeltek ki a választók terrorizálására. Minthogy a sza­vazás nyílt volt, ellenőrizni tud­ták a szavazókat. Az állami tiszt­viselőket az ország egyik határá­ról a másikra helyeztek át, ha el­lenzéki jelöltre mertek szavazni. A nép gyűlölte a kormánypárt jelöltjeit és igyekezett megbuk­tatni őket. Különösen a nemzeti­ségi kerületekben sokszor véres harcok között folytak le a válasz­tások. A román, szerb és ukrán szavazók, nem akarták a rájuk erőszakolt pesti ügyvédeket, ma­gyar földbirtokosokat és gyároso­kat képviselőjüknek. A Bihar-me­gyei Élesd en 1906-ban, a válasz­tás napján csendőrsortűz dörrent, amely után 14 román paraszt ma­radt holtan az Utcán, mert a nép román nemzetiségű jelöltet akart megválasztani. A választások ide­jén a kórházak tele voltak be­vert fejű, összeszurkált emberek­kel. Mikszáth: „Két választás Ma­gyarországon'' c művében, Jókai: „Kárpáti Zoltán 5' és „Nincsen ör­dög'® című regényeiben fejezete­ken át gúnyolta és ostorozta a „népakaratnak' 8, főispáni, főszol­gabírói, csendőri terrorral kierő­szakolt megnyilvánulását. Győri Dezső „Veszedelmes ember'-' című regényében leírja egy nyitrai já­rásban lefolyt választás történetét, melynek következtében C zabán Samu tanítót családjával együtt haláláig üldözték, mert nem volt hajlandó aláírni a hamis válasz­tási jegyzőkönyvet. Az erőszakkal összeverbuvált parlament minden olyan törvényt megszavazott, mely az urak érde­keit szolgálta. Az ilyen feudális, kapitalista parlament hozita létre az Apponyi-féle iskoiatörvényt, amely szerint a nemzetiségek gyermekei még akkor is magyar iskolába voltak kénytelenek jár­ni, ha egy szót sem tudtak ma­gyarul. GSak „járhattak*', mert ta­nulásról ilyen körülmények között szó sem lehetett. Ez nagyon meg­felelt a hatalom urainak, mert cél­juk az volt, hogy sem a magyar, sem a nemzetiségi gyermekek ne tanuljanak. Abból indultak ki, hogy tanulatlan népet könnyebb kormányozni. • » • A München előtti burzsoá köz­társaságban a kapitalistákat az 1920-as képviselőválasztások kel­lemetlenül lepték meg. Az akkori szoodem-párt a szavazatok 54 %-át szerezte meg. Csak a Tusár­féle szárny árulásának volt kö­szönhető, hogy fél évvel választá­sok után a burzsoázia vissza tud­ta nyerni hatalomét és a kormány­ra Černy vezetésével, a reakciós burzsoázia került. A szociáldemok­raták közreműködésével a bur­zsoázia már gondoskodni tudott arról, hogy a következő választá­sok olyan parlamenti többséget hozzanak összie, amelyben a veze­tő szerepet az agrárok és finán­kapitalisták vihették. A katoná­kat megfosztották a szavazati jog­tól. Egy brutális törvény módot adott arra, hogy százezreket meg­fosszanak állampolgárságuktól. Mondanunk sem kell, hogy az ál­lampolgári jogaiktól megfosztott tömegek munkásokból és nincs­telenekből áldottak, mert a vagyo­nos osztály tagjai, tekintet nélkül awa, hogy mikor költöztek a köz­társaság területére, elnyerték a csehszlovák állampolgárságot. Ez­zel szemben a dolgozóknak, akik kénytelenek voltak munkakeresés miatt sokszor költözködni, nem volt állampolgárságuk. így . — mert ez volt a cél — szavazati jo­guktól is megfosztották őket. A burzsoá köztársaság a választói kerületeket „politikailag fejlet­tebbekre' 1 és kevésbé fejlettekre osztatta. A cseh kerületekben egy mandátum elnyeréséhez kevesebb szavazatra volt szükség, mint Szlo­vákiában, vagy Kárpát-Ukrajná­ban. A választók megtévesztésére különféle pártokat létesítettek és a szavazatok elosztásénál a man­dátumhoz nem jutott kis pártok szavazatait maguk között osztot­ták ed. így érfihető, hogy a kapi­talisták biztosítani tudták maguk­nak az államban a vezető szere­pet. A nép akaratának meghami­sítása ellenére is csak úgy tud­tak kormányozni, hogy alkudozá­sokkal koalíciót hoztak létre. A koalíciós kormányokban majdnem minden esetben ott voltak a szo­ciáldemokraták, akiknek segítsé­gével a kapitalisták fenn tudták tartani hatalmukat. Az 1933—38. közötti események igazolták, hogy a burzsoázia parlamentje nem vet­te figyelembe a dolgozó nép aka­ratát. így készítették élő tudato­san a tragikus Münchenit. A vá­lasztók és a nép akaratának sem­mibevevése lehetővé tette, hogy a hitleri fasiszták és Horthyék pus­kalövés nélkül foglalhatták el Csehszlovákiát. A kapitalista államokban — úgynevezett demokráciájuk mel­lett T. tökéletesen meg tudják hamisítani a nép akaratát. Leg­jobban bizonyítja ezt Franciaor­szág esete, ahol a legnagyobb pár­tot, a kommunista pártot válasz­tójogi törvénynek nevezett machi­nációjukkal ki tudták szorítani a kormányból. Ugyanígy járnak el Olaszországban is. Angliában egy mandátuim elnyeréséhez a mun­káslakta kerületekben sokkal több szavazatra van szükség, mint a földesúri kerületekben. Ezért ért­hető. hogy egyes országokban, mint például legutóbb Ausztriá­ban, a szavazatra jogosultak egy­része tartózkodott a szavazástól.­Amerikában intézményesen terro­rizálják a négereket, hogy ne mer­jenek a szavazói urnák eflé járul­ni. Eisenhower elnök szerint Ame­rikában néha hisztérikussá válnak az emberek. Az amerikai elnök közel jár az igazsághoz, mert odáig már náluk eljutottak, hogy hábo­rús fenyegetéseikkel tömeghiszté­riát teremtettek Az elnök arról beszél, hogy a tömegek között ér­zékelhető félelem uralkodik. Eisenhowemek ebben is igaza van. Ezt a félelmet a múltban mi is ismertük. A neve: „félelem a holnaptól'! volt. Az volt a töme­gek félelme, hogy a hét végén fi­zetésükkel együtt, a munkából va­ló elbocsátást is megkapják. Hála a hazánkban épülő szocia­lizmusnak és a győzedelmes Feb­ruárnak, nálunk a holnaptól való félelem már csak a múlt rossz emlékei közé tartozik. Ezért me­gyünk a november 28-i választá­sok elé boldogan, abban a biztos tudatban, hogy megválasztott kép­viselőink minden erejükkel a szo­cializmus további építésén fognak dolgozná. Stein Jenő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom