Uj Szó, 1954. október (7. évfolyam, 239-264.szám)

1954-10-17 / 253. szám, vasárnap

100 U J S

I© 1954. október 13. Az ENSz jogügyi bizottságának ülése Äz ENSz jogügyi bizottsága október 1-én megkezdte az agresszió végső fogalma kérdésének tárgyalását. A kérdést a Szovjetunió már 1950-ben a közgyűlés 5. ülésszaka elé terjesztette. A jogügyi bizottságnak most meg kell bírálnia a közgyűlés 7. ülésszaka határozatai alapján az agresszió fogalma meghatározásának előzetes megtárgyalására alakult külön albizottság jelentését. A tizenöt állam képviselőiből alakult külön albizottság jelentésében az áll, hogy a bizottság többsége, így a Szovjetunió, Franciaország, Lengyelország, Szíria és más országok küldöttségei úgy vélik, hogy az agresszió meghatározása lehetséges és kívánatos is a nemzetközi béke és biztonság érdekében. „Eloszlatja talán az agresszornak a sikerbe vetett bizalmát és komoly intelem lesz számára s lehetővé teszi, hogy az államok elkerüljék az önkényes megoldást abban az esetben, ha meg kell jelölni az agresszort". A jelentés továbbá megállapítja, hogy a bizottságban képviselt küldöttségek kisebbsége az USA küldöttségének vezetésével elvben állást foglalt az agresszió fogalmának meghatározása ellen. A csütörtöki ülésen felszólalt P. D. Morozov szovjet küldött. Beszédében megállapította, hogy az agresszió meghatározásában elsőrendű jelentősége van a fegyveres támadás, mint az agresszió legveszélyesebb formája meghatározásának. A fegyveres támadás ugyanis milliók halálát és sok nemzedék kitartó munkája eredményeképpen létrejött anyagi és kultúrértékek pusztulását okozhatja. A fegyveres támadás szovjet meghatározásának fő tézise nagyon egyszerű és világos. Bármelyik állam, amely akárminő ürüggyel és akármilyen okból elsőnek lép fel kezdeményezéssel háború kirobbantására, támadónak nyilvánítandó az ebből eredő összes következményekkel. A Szovjetunió küldöttsége ezért azt javasolja, hogy ä közgyűlés jelentse ki: „a nemzetközi viszályban azt az államot tekintik támadónak, amely elsőnek követi el az alább említett bűntettek egyikét: a) amely hadat üzen más államnak; b) melynek fegyveres erői, akár hadüzenet nélkül is, betörnek más állam területére; c) melynek szárazföldi, tengeri vagy légierői bombázni fogják más állam területét vagy tudatosan megtámadják más államok hajóit és repülőgépeit; d) amelynek szárazföldi, tengeri vagy légierői más állam területén kötnek ki vagy behatolnak más állam területére az illető állam kormányának engedélye nélkül, vagy megszegik az idevonatkozó engedély feltételeit, éspedig ott tartózkodásuk ideje vagy tartózkodási térségük kiterjesztése tekintetében; e) amely tengeri blokád alá veszi más állam partvidékeit vagy kikötőit; f) amely támogatja a területén alakult és más állam területére betörő fegyveres bandákat, vagy amely a megtámadott állam kérése ellenére megtagadja a tőle függő intézkedések megtételét saját területén, hogy minden segítségtől és védelemtől megfossza ezeket a hordákat." — Az agresszió meghatározása megjelölésének feladata és jelentősége, tekintettel arra, hogy napjainkban is több kísérletet tesznek különféle agresszív csoportosulásokra, mint védelmi szövetségeknek magyarázására, nem kicsinyelhető le, — mondotta a szovjet küldött. A Szovjetunió békeszerető nemzetek érdekében cselekedve határozottan és következetesen védelmezi a béke ügyét és kitart amellett, hogy tegyenek komoly és radikális intézkedéseket az új világháború veszélyének felszámolására és hogy ezzel akadályozzák meg j milliók számtalan jövőbeni szenvedését és halálát. Ezért szorgalmazza a Szovjetunió oly határozottan az agresszió fogalma meghatározására kifejtett tevékenység befejezését. A közgyűlés előző ülésein folyó vitában több ázsiai, arab és latinamerikai ország küldöttségei amellett voltak, hogy az agresszió meghatározása ne csak a fegyveres támadás meghatározását, hanem a közvetett, gazdasági és ideológiai agresszió fogalmát is foglalja magában. Az agresszió szovjet meghatározását e kívánság szerint egészítették ki. A szovjet küldött továbbá kijelentette. hogy az agresszió fogalmának meghatározásáról folytatott tárgyalás során a közgyűlés 7. és 8. ülésszakán megállapítást nyert, hogy a szovjet meghatározásban tartalmazott cselekmények kétségtelenül agresszív cselekmények és hogy nem lenne kívánatos kimerítőnek tartani ezt a meghatározást, mert nehézségek merülhetnének fel abban az esetben, ha az agreszszor olyan módszereket alkalmazna, amelyek az agresszió fogalmának meghatározására irányuló ténykedés idején nehezen voltak előreláthatok. Tekintettel az előbb említett megjegyzésekre a Szovjetunió 1953-ban előterjesztett meghatározásába új pontot iktattak, amely szerint agressziónak tekinthetők a meghatározásban említett akciókon kívül az államok olyan akciói is, amelyeket minden egyes konkrét esetben a Biztonsági Tanács határozata alapján támadásnak, vagy gazdasági, ideológiai, vagy közvetett agresszió cselekményének tartanak. A Szovjetunió küldöttsége reméli, mondotta végül P. D. Morozov, hogy az agresszió fogalmának meghatározására tett javaslatait a többi küldöttségek is támogatni fogják, mivel ez a meghatározás megfelel a nemzetek létérdekeinek és jóváhagyása a közgyűlésen hozzájárulhat- | na a béke és a világ biztonság megszilárdításához. Az ülésen Panama és Kuba küldöttei is felszólaltak, akik alapjában az agresszió fogalmának a béke biztosítása érdekében való meghatározása mellett foglaltak állást. A londoni egyezmények hatása alatt emelkednek a nyug-atnémet fegyvergyártó konszernek részvényei A .Nyugat-Németország újrafelfegyverzéséről szóló londoni határozatok a legnagyobb nyugatnémet fegyvergyártó trösztök részvényeinek gyors emelkedését idézték elő a frankfurti tőzsdén. A. Mannesmann, Kloeckner A. E. G., I. G Farben és a Rheinische Stahlwerke fegyvergyárak eddig 3—5%-os nyereséget mutattak ki. A fegyvergyári reszvények és nyereségek gyors emelkedése megmutatja, — jegyzi meg a „l'Humanité'

s — hogy a volt német konszernek és tulajdonosaik mint vélekednek a londoni határozatokról. A „fHumanité" megemlíti, hogy a nyugatnémet fegyvergyártó konszernek törekvését a gyártás kibővítésére az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország háborús politikája már 1948 óta , .élesztgette". Ennek bizonyítékául a lap közli, hogy a Weseltől északra Európa egyik legnagyobb harckocsi- és tengeralattjárógyártó acélüzeme készül. Az acélüzemnek külön rajnai kikötője lesz és összeköttetésben fog állni a stratégiailag fontos Arnheim, Wesel és Oberhausen országúttal. A watenstedt-salzgitteri volt Hermán Gőring-kohót újra üzembe helyezték és benne rekordtermelést értek el. Az alsórajnai acélüzemek, amelyek a Thyssenkonszernhez tartoznak, már túlszárnyalták az 1940-es színvonalat. A nyugatnémet hadiipari vállalatok építkezései és átalakítási munkálatai az amerikai tőke segítségével folynak. A Wall Street pénzügyi mágnásai egyáltalán nem titkolják. hogy részt kívánnak venni abban „az üzletben, amelyet a londoni határozatok eredményeznek". Harry Pollitt nyilatkozata A „Daily Worker" közli Harry Pollitt nyilatkozatát a londoni sztrájkról. A nyilatkozatot NagyBritannia Kommunista Pártja Központi Bizottsága nevében 14-én tette.' Ez a csodálatraméltó harc, amelyet a londoni kikötő- és dokkmunkások, valamint az autóbuszközlekedési dolgozók folytatnak, példaadó erővel hat az összes munkásokra, — mondja nyilatkoA Biztonsági Tanács ülése A Biztonsági Tanács október 14-én ülést tartott. Az ülés tárgya Izrael panasza volt Egyiptom ellen azért, mert az egyiptomi hatóságok szeptember 28-án a Szuezi-csatorna övezetében feltartóztatták a „Bat Galin'1 nevű izraeli kereskedelmi hajót. A napirendi pontok jóváhagyása után a tanács meghallgatta Izrael és Egyiptom képviselőit, akik az esetet saját nézeteik szerint adták elő. A brazil küldött javaslatára a tanács a kérdés megtárgyalását elhalasztotta mindaddig, ami g az arab országok és az Izrael közötti fegyverszünet ellenőrzésére alakult vegyesbizottság megteszi jelentését. zatában. — A sztrájkolok nagy anyagi nehézségeik ellenére tovább harcolnak nemcsak saját érdekeikért, hanem a munkásosztály összes rétegeinek érdekeiért. Méltók az egész munkásosztály támogatására és ezt meg ís kell nyerniök De az általános brit szakszarvezeti szövetség főtanácsa hallgat. A jelenlegi nagy sztrájk a dolgozók hosszú ideig elfojtott felháborodásának kirobbanása. Tudatára ébredtek annak, hogy létfeltételeik tarthatatlanok. Ennek a sztrájknak nagy hatása lesz a munkásmozgalom fejlődésére. Megmutatja az utat a vasutasoknak, gépmunkásoknak, a hajógyári munkásoknak és a bányászoknak. A sztrájk megmutatja, hogy aki béremelést akar, annak harcolnia kell érte. A londoni sztrájk megteremti a munkásmozgalom egyesítésének alapját. Hogyan választanak a kapitalista országokban A második világháború után az emberiség további része szabadult fel a kapitalizmus járma alól és hozzálátott az osztálynélküli, nemzetiségi elnyomástól és kizsákmányolástól mentes társadalom építéséhez. A dolgozók nagy része azonban továbbra is a kapitalisták uralma alatt szenved, akik minden eszközt felhasználnak arra, hogy osztályuralmukat továbbra is fenntartsák és megszilárdítsák. Az államapparátus, az iskola, az irodalom a kapitalisták szolgálatában á|l, segítségükkel iparkodnak a széles néptömegek között fenntartani és terjeszteni azt a téves nézetet, hogy a kapitalista társadalmi rend örök és változhatatlan. A hadsereg, a rendőrség, a bíróság kíméletlenül büntetnek és üldöznek mindenkit, aki nem ért egyet a kapitalista rendszerrel. A kapitalizmus mindjobban kimélyülő általános válsága, a kapitalisták hajszája a nyereség után, melyet a dolgozó tömegek nyomorbadó 'tésének árán igyekeznek elérni, egyre elszántabbá teszi a dolgozók harcát kapitalista elnyomóik ellen. A munkanélküliség és a nyomor fokozódása a kapitalista államokban éles ellentétben áll a Szovjetunió és a népi demokratikus országok dolgozói anyagi életszínvonalának és jólétének szüntelen növekedésével. A béketábor országainak sikerei hatalmas buzdítást jelentenek az egész világ dolgozói számára a kapitalista rendszer ellen folytatott harcukban. A kapitalista kormányok demokráciáról, szabadságról, a polgárok egyenlőségéről szóló frázisokkal, üres szólamokkal takargatják államrendszerük embertelenségeit és elnyomó jellegét. A „demokrácia" szó eredetileg „népuralmat" jelentett. Nem kell külön bizonyítanunk, hogy ott — ahol a gyárak, bankok, üzletek és a természet minden kincse egy maréknyi kapitalista tulajdonában van, kik munka nélkül kisajátítják a dolgozók munkájának gyümölcsét, ahol a dolgozókat bármikor kidobhatják az utcára, rendőrökkel megverethetik őket és közéjük lövethetnek — szó sem lehet sem a „nép uralmáról", sem az egyenlőségről és szabadságról. A kapitalista országokban a választások is csupán azon eszközök egyikét képezik, melyek segítségével a burzsoázia meg akarja mutatni, hogy a kapitalista társadalmi rendben van „demokrácia'

1 és „szabadság". Ezzel azt a tévhitet akarja kelteni a népben, hogy minden polgár szabadon dönthet sorsa felett. A valóság azonban egészen más képet mutat. A burzsoázia csak addig és csak annyi jogot ad a dolgozóknak, amíg e jogok nem veszélyeztetik osztályuralmát. A sokféle politikai pártok, melyek lényegükben alig különböznek egymástól, különböző ígéretekkel elbutítják és megtévesztik a választókat, akik látszólag önként szavaznak egyik vagy másik pártra, de az eredmény mindig ugyanaz: a kizsákmányolás és az elnyomás megmarad, csak a rendszert kifelé képviselő személyek változnak. A munkásmozgalom térhódítása és a kommunista párt megalakulása következtében a burzsoázia megváltoztatta a céljai elérésére szolgáló eszközöket. A kommunista párt leleplezi, hogy a burzsoá választás csak a nép becsapására irányul — szertefoszlatja az*, a káros illúziót, mely szerint szavazólapokkal meg lehet dön'eni a kapitalizmus uralmát. Csak annak lehet politikai hatalma, akinek a kezében van a gazdasági hatalom is. szavazólapokkal pedig nem lehet megfosztani a kapitalistákat bankjaiktól, gyáraiktól, földjeiktől és üzleteiktől. Ennek ellenére azonban a kommunis'.a párt mindenütt részt vesz a választás előtti harcban és felhasználja azt a dolgozó tömegek nevelésére és politikai öntudatuk kifejlesztéséreRészt vesz a választásban és arra használja fel a parlamentet, hogy itt is harcoljon a burzsoárendszer ellen és leleplezze e rendszer álnokságát a dolgozók előtt. A kommunista párt parlamenti .harca csak egyik formája a munkásosztály harcának a kapitalizmus ellen, a döntő azonban a parlamenten kívüli osztályharc, az egész munkásosztály harca, melynek minden egyéb harci forma alá van rendelve. A burzsoá-alkotmányokat, melyek tele vannak az általános, közvetlen és egyenlő választójogot hirdető cikkekkel, régen lábbal tiporják. A választójogot a kormányok által megszabott különböző korlátozások nyirbálják meg. A haladó munkáspártok vezetőit üldözik, gyűléseiket fasiszta terrorszervezetek segítségével verik szét. Ma a kapitalista államokban a csalás, megvesztegetés és a különböző választási mesterkedések képezik az úgynevezett „nyugati demokrácia" lényegét és tartalmát. Hasonló „demokrácia'' jellegzetes képviselője ma az imperializmus fellegvára, az É-zakameri kai Egyesült Államok, ahol napról-napra fokozódik a politikai és közélet fasizálása Az amerikai választásokban két burzsoá párt, a „demokratikus'' és a „köztársasági'' párt verseng egymással. Mindkét pártot a monopoltőke pénzeli és látja el a választás előtti kampányhoz szükséges sokszázezer dollárral. E két párt harca semmit sem jelent a dolgozók helyzete szempontjából. Fő célja az, hogy eltérítse az emberek figyelmét igazi létérdekeitől, hogy megbontsa a munkáspárt vezetése alatt osztályérdekeikért harcoló dolgozók egységét. Mindkét párt — bármelyik győzzön is közülük, egyforma politikai harcot vív, mindkettő harcol a monopoltőke érdekeiért, a dolgozók érdekei ellen. A választás előtti harcban a monopoltőke akaratát az úgynevezett „bossoki' (főnökök) hajtják végre, a különböző gangszterbandák é

s Ku-Klux-Klan-féle terrorszervezetek segítségével. Fő feladatuk a haladó szervezetek képviselőinek és híveinek üldözése. Az átlag amerikai jóformán azt sem tudja, hogy kit választ. Elárasztják a választás körüli szenzációk tömegével, az ellenjelöltekre zúdított szidalmak özönével, kiket — legtöbbször nem alaptalanul — sikkasztásokkal, megvesztegetésekkel vádolnak, leleplezik piszkos ügyeiket. Többnyire azonban egyik jelölt sem tisztamultú, tehát a választás előtti kampány a két párt hivatalos jelöltjeinek verekedésévé fajul. Az amerikai „demokrácia'!, azaz „népuralom" jellegzetessége például, hogy körülbelül 50 különböző feltétellel korlátozzák a dolgozók részvételét az amerikai választásokban Ilyen korlátozás például a főleg Amerika déli államaiban bevezetett választási adó. E korlátozás értelmében csak az választhat, aki nagykorúsága óta rendszeresen fizette a választási adót. Ha például valaki nem fizette ezt az adót és 40 éves korában részt akar venni a választásokban, úgy 19 évre visszamenőleg meg kell fizetnie a választási adót. Az északi államok nagy részében például a vagyoni feltétel van érvényben, mely szerint csak annak van választójoga, aki bizonyos mennyiségű földdel, vagy egyéb vagyonnal rendelkezik; eszerint tehát a vagyontalanokat teljesen kizárják a választásokból és egyáltalán a közéletből. Habár a kapitalista társadalmi rend a vagyontalanóknak gyakran még az alapfokú iskolai képzettség elnyerésére sem nyújt lehetőséget. Amerika egyes államaiban megkövetelik az alkotmány ismeretét vagy legalább is azt, hogy az alkotmányt angol nyelven fel tudja olvasni és megmagyarázni. Ezzel a feltétellel Amerika húsz államában vonják meg a választójogot a fenti követelményeknek meg nem felelő Írástudatlanoktól vagy csak részben írástudóktól. Az amerikai „demokrácia^ igazi képére főként a négerekkel szembeni viszonya vet fényt. Formálisan ugyan a „fajok egyenjogúságának" elvét hirdetik, azonban a mindennapi gyakorlatban meggyőződést szerezhetünk arról, hogy Amerikában a zsidók, mexikóiak, indiánok, japánok, portoricóiak, filippinek és egyéb nemzeti kisebbségi csoportok nemzetiségi elnyomás alatt élnek és meg vannak fosztva a polgári jogoktól. Különösen nehéz azonban a négerek helyzete. A négereket nem tekintik embernek, bárki is lép'en-nyomon megsértheti megalázhatja őket, a legelemibb polgárjogokat is megtagadják tőlük A néger nem léphet be a fehérek szállodájába, az autóbuszba, színházba vagy vendéglőbe. A munkásosztályban leginkább a négerek vannak kitéve a munkanélküliség veszélyének. A négereknek nincs joguk a művelődés-