Uj Szó, 1954. október (7. évfolyam, 239-264.szám)

1954-10-28 / 262. szám, csütörtök

1954. október 24. 10 J £

2

0 7 rdC^ílt lenét lőab s buzg Ottóhoz Tekintettel arra, hogy Habsburg-Lotharingiai Ottó, IV. Károlynak, Magyarország volt apostoli király trónjának örököse újból előbukkant a nyugati horizonton és érvényesítem kívánja királyi jogait, ezért e néhány soros levelet illendő formában hozzá címezzük. Királyi fenség! A nyugati sajtó immár hetek óta szellőzteti az Őn trónkövetelő igényeit, vastagbetűs szedésekkel vitatják jogigényének alapját és élénk hivatkozással a római Szentatya helyeslésére, egyöntetűen odakonkludál, hogy fenséged most, 42 esztendős korában ténylegesen és szervesen beletartozik a magyar trón kellős közepébe. Természetesen, ha Rómában a pápa őszentségének ez az álláspont igen kedves és megfelelő, akkor itt már mesélni nem lehet. Szavai és véleménye szent kell, hogy legyen, minthogy szent is volt közel kétezer esztendeig. Őszentsége, mint a mindenható Úristen földi helytartója, irányadó ilyen bagatell trónkérdésekben, kell, hogy szentséges véleményének érvényt szerezzen az egész világ előtt. Tehát fenséged, mint eredeti és vitán felül álld trónörökös, nagyon helyesen támaszkodik őszentsége vállaira. Fenséged királyi proklamációit — min

4, a nyugati lapok Írják — szédületes gyorsasággal készítik .elő. Kissé félő azonban, hogy nem fog egészen simán menni a dolog ... Tisztelet a történelmi hagyományoknak és az egyházi ceremóniáknak, de e sorok írója kissé aggódik, hogy a nyugati haladó szellemű óriási néptömegek kifogásolhatják őszentsége vehemens agitációs munkáját. Mert végeredményben fenséged, mint 42 éves egyén nem egészen felel meg .gz apostoli eszmék kívánalmainak és ' ezután fenséged, mint szimpla amerikai állampolgár nem is tagja még a szent Consistóriumnak, de feltételezhető az is, hogy nem él egészen szeplőtlen életet ott Amerikában. Évekkel ezelőtt erősen szellőztette a nyugati lapok, hogy fenséged nem veti meg az alkoholt és a Szent Korona kontójára már tekintélyes mennyiséget csúsztatott le a torkán. Amint látja fenség, ennél a királyoskodásnál nagyon meg kell gondolni az embernek mindent... hiszen, mint a Habsburgok utolsó sarja, kell, hogy ésszerűen következtessen mindenre. Méltatlan féregnek érzem. magamat a pápa őszentsége ilyetén való elhatározásainak kritizálásához, de mélységes aggodalom töl'.i el szívemet és lelkemet, ha arra gondolok, vájjon ki vállalkozik királlyá felkenésénél az első diakónusbíbornok szerepére ott Rómában, aki a „habemus papam'-' helyett ezeket a szent szavakat fogja világgá kürtölni: „Annuntio vobis gaudium magnum! Regem habemus, eminentissimum Dominum, regem, Hungáriáé, qui sibi imposuit nomen I. Ottó-'... ? (Nagy örömet hirdetek nektek! Van már királyunk, főmagasságú úr, ki fölvette az I. Ottó nevet!) Amint legkegyelmesebben látja fenség, ezek a dolgok módfelett bántanak engem, mint alig látható emberi porszemet, aki arra sem vagyok érdemes, hogy majd királyi csizmatalpán mint por megtapadhassak. E levelem megírására főként az késztetett, hogy személyesen ismertem — fájdalom — korán elhúnyt felséges édesapját, aki IV Károly néven „boldogította'-' a magyar nemzetet. 1917 májusában a Keleti Kárpátokban látogatott meg bennünket — no nem a tűzvonalban, hanem 20 kilométerre a tűzvonal mögött, ahol királyi személye kívül volt a veszélyen. Tehát 20 kilométert kellett gyalog megtennünk a sziklás szakadékokkal teli hegyóriások között, hogy személyesen láthassuk felséges édesap- j ját. Nem is akarom említeni, hogy hajnali 5 órától délelőtt 11 óráig kellett sorfalat állnunk az országút szélén teljes fegyverzetben, tikkasztó hőségben, holtfáradtan és tetvekkel teli. Amikor a „fel • séges-' autó felbukkant, mi úgy feszültünk, mint a golgotai jelkép és a mellünkre akasztott, medáliák piros-fekete szalagja alatt mozgásba jöttek a tetvek. Most utólag megvallom fenség, undorral néztünk felséges apjára, mert olyan részeg volt, mint a tök. Mintegy háromszáz lépésnyire kiszáll*. az autóból és egy sereg piroslampaszos kíséretében lassú léptekkel eltántorgott sorfalunk előtt. Igen, fenség! Ez volt az édesapja . . . Nem akarom haló poraiban sértő szavakkal említeni az ő felséges nevét, mert halottakról vagy jót, vagy semmi*.! Azt azonban megmondhatom, hogy jellem nem sok volt királyi bensőjében, mert ingott előttem a közönséges rum mértéktelen élvezetétől, s erős szaga volt a lelkemnek. Nem szeretnék túlságosan erős véleményt mondani róla, de azt hamarosan megállapítottam, hogy öröklött betegségben szenvedett, amely betegséget ősei hozták magukkal a Habsburgok bölcsőjéből. Nagyon kiütköztek felséges szeméből a degeneráltság és előrehaladott hülyeség biztos tünetei. Réveteg nézéséből, petyhüdt és laffogó szemzacskóinak ferde állásából, valamint orrcimpáinak gyakori rángatódzásábói arra következtettem, hogy házonkívüli erkölcsi kilengéseit felséges mamájának tudta nélkül élénken szorgalmazza válogatás nélkül, amit a góthai almanach értelmében morganatikus „kisiklásoknak" neveznek. Feltételezem, nem fog rám neheztelni fenséged, ha azt is megmondom úgy magunk között, hogy kénytelen voltam édesapját összehasonlítani egyik ősapjával, I. Lipót őfelségével, aki vallási mániájában a bécsi Burg-kápoln'i képei közül uralkodása alatt lerágta szent Szilvesztert és a levéltári jegyzetek szerint meg is emésztette. És hogy tovább menjek fenség: ez a szentevő ősapja volt az, aki fenséged,,trónöröklési jogát mint pragmatikus jogutódnak biztosíto'.ta. Gondolom: trónkövetelése mélyen belenyúlik «z elsőlipótí tekérvényekbe és feltételezem azt is, hogy ezt az öröklési jogot közösen beszélték meg a rímai pápa őszentsége vei. Nem szeretnék a dolgok elébe vágni, nem szeretném az egész trónigény körülményei*. itt kiteregetni, de szeretném megmondani, ne resteljen mégegyszer leutazni Rómába. Mondja meg őszentségének a-következőket: — Szentséges atyám! Legyen irgalmas irántam, bocsássa meg at én gyarló bűneimet... Én vezekelni akarok hülye és agyalágyult őseimért, akik I. Ferdinándtól kezdve atyám, IV. Károly király haláláig uralkodtak. Beismerem, hogy semmi jogcímük nem volt ahhoz, hogy uralkodjanak egy sokat szenvedett nép nyakán. Beismerem, hogy a véres háborúk egész sorozatát zúdították a magyar nemzetre, hogy tétlenül élősködtek és milliókat '"pusztítottak 'el csupán azért, hogy szennyes és bűnnel teli életüket felcicomázhassák, hogy századokon keresztül megfertőzték a békeszerető embereket, hogy bűzlő pocsolyákat alkottak a Kárpátok medencéjében, ahol boldog életnek kellett volna kisarjadnia.. . Vajjoi; mi közünk volt nekünk ehhez a szerencsétlen néphez, amely nem akart mást, csupán tisztességes életet? Tisztelt Habsburg Ottó! Ne szégyelje ezeket megmondani őszentségének. Őszentsége mindig „a krisztusi igazságok" hirdetője volt. És ha őszentsége mégis ragaszkodna elveihez és fenségede* minden áron királlyá akarná tenni Magyarországon, mondja meg neki: ne térjen le a galileai próféta által kijelölt útról... Patyolat Sándor. Adolf Fritz Guhl, a berlini rádió karnagya életükről A Szlovák Filharmónia utolsó hangversenyét Adolf Fritz Guhl, a berlini rádió első karmestere vezényelte nagy sikerrel. Ebből az alkalomból felkértük, nyilatkozzon itteni benyomásairól és az NDK zeneéletéröl. — Mindenekelőtt elismeréssel adózom a Szlovák Filharmónia zenekarának — mondta. Az együttes kiváló, különösen jók a vonósai, és van néhány nagyon jó fúvósa. Hogy a zenekar nem egészen kiegyenlített, annak az az oka, hogy az együttes még fiatal, hiszen csak most ünnepelte fennállásának ötéves évfordulóját. — Zeneszerzőink közül kit ismer? — Meglepetés volt számomra a zeneszerzők nagy tevékenysége. Megismerkedtem Suchoňnyal és Cikkerrel, akiket nagyon tehetségeseknek tartok. íemezről meghallgattam a Krút- ňava néhány részletét, és mondhatom, igen tetszett. Engem ez azért érdekel különösen, mert három évig a berlini Városi Operának voltam a karnagya és most nemrég Verdi Othellóját vezényeltem az Állami Operaházban. A rádióban az a feladatom, hogy főként a korunkbeli zeneszerzők műveit tolmácsoltassam. — Vanak új tehetségek? — Vannak. Hogy csak a legjobbakat említsem: Gerster, Wagner, Regely, Kochan, akinek például egészen kiváló hegedűversenye már népszerű lett nálunk. De elsőnek az államdíjas Ernst Hermann Meyert kellett volna említenem. Nagyszabású művét, a Mannsfelder-oratóriumot 1950-ben adtuk e'ő. Szövegét Hermlin írta; a mannsfeldi rézbányászokról szól, Elöadásá nagy követelményeket támaszt, mert nagy zenekar és énekkar mellett nyolc magánénekes is közreműködik benne. Mégis már többször előadtuk Mannsfelden kívül Berlinben és Leipzigben is. — Kit tart a legnagyobb élő zeneszerzőnek? A váratlan kérdés meglepi Guhlt és néhány pillanatig hallgat. — Erre nehéz választ adni. A komponisták előttünk fejlődnek, és nem tudhatjuk, hogy ki mit tartogat még számunkra. Nagyon tehetséges zenész Sosztakovics, akinek 10. szimfóniáját mi is előadtuk. De többre tartom Hacsaturjant, mert eredetibb. — Ismeri a magyar zeneszerzőket? — Igen, Bartókot játsszuk. — S most ismét megáll egy pillanatra. — Látja, ő a legnagyobb zeneszerző. — Igaza van, de ő már meghalt és én az élők iránt érdeklődtem. — Bartók számos műve szerepel műsorunkon, többek között zenekari hangversenye is. Aztán Kodály Marosszéki és Gálántai táncait szoktuk gyakrabban játszani. — Hogy állnak a könnyű zenével? — A szórakoztató muzsikáról ugyanúgy folynak nálunk is a viták, miftt maguknál. Zeneszerzőink ebben a kérdésben sem mernek határozottan állást foglalni, inkább csak tapogatóznak. Remélem, idővel talán mégis csak jobb belátásra jutnak az illetékes körök és véget vetnek a meddő vitáknak. — Reméljük, hogy mire újból itt üdvözölhetjük a hangversenydobogón, úgy is lesz. Tichy György LADISZLAV MŇAČKO: Spirituális \ (Ö-néger dal parafrázisa) Jer haza fiú, jere, éjszínű boy. Éjjel van rendőrök szemmel kísérnek, utcán fürkésznek, élve nem térsz meg kicsiny, fekete boy. Jer haza fiú, ne menj el éjszín boy. Folyón keresztben fénycsóvák keresnek, vigyázz! a Ku-Klux-Klán vasökle szerez meg, szegény, fekete boy. Jer haza fiú, fordulj, fekete boy. Álmomban láttalak átlőtt tüdővel, kikezdtél — mondják — egy kis fehér növel, kedves, fekete boy. Jer haza fiú, éj van, fekete boy. A fehér bírák whiskitől részegek; tegnap is nyolcan pusztultak: négerek. Jer haza fiú, közéig az idő, boy. Fekete Krisztusunk sírjából feltámad, Őt is fehérek lincselték... Gyalázat! . Krisztus is fekete boy. Fordította: Sípos Győző. VÁCLAV STRAKA: Me félj Aki alkot, fárad, olykor meg is téved, a bölcs is megbotlik, s ha botlik, le is éghet; Inkább tévedésünk dobjuk a máglyára, minthogy a lustaság bölcs magunk átjárja. Fordította: B. T. A „Pünkösdi királyság" kostái bemutatója A Magyar Területi Színház Egri Viktor államdíjas írónk „Pünkösdi királyság" című zenés szatírájával kezdte meg hatnapos előadássorozatát. A Komáromban október elején bemutatott darabnak nagy sikere volt a kassai igényes színházlátogatóknál is. A Hadsereg Háza színpadán lépett fel a színiegyüttes. A reális, szocialista művészetet váró dolgozók teljesen megtöltötték a nézőteret. A régi stílusú, polgári színdarabok egyes sztárokra íródtak. A „Pünkösdi királyság", ettől eltérően a kollektív színjátszásra nyújt lehetőséget. A komáromi színészek között nincsenek primadonnák, de egy jól összedolgozott együttes játékát élvezhettük. Feiltűnö volt és kellemesen érintette a nézőt, hogy súgó nélkül játszottak, ami élethűség szempontjából" fontos tényező. A színész ismeri partnere végszavait; nincs zavar, rögtön átveszi mondanivalóját, ami fokozza a darab ritmusát. Ilyen technikával csak jó színész rendelkezik. Jó rendezői munkára vall, hogy a Területi Színház együttese jól elsajátította a színjátszás eme műhelytitkait. így nem megy az együttes rovására, ha egyes főszereplők jobban magukra vonják a hallgatók figyelmét. Körmöc Ignác szerepében Király Dezső sikeresen alakította a népszerűtlen, kártékony szövetkezeti vezetőt. Gergely szerepét kedvesen, melegen játszotta Konrád József. A második felvonásban, inirikus, Ludas Matyi-szerű a szerepe, még nem tökéletes, de egészben sokat igérő színész. A Bernáthnét játszó Bottka Zsuzsa drámai tehetséget igazolt. Az irodai jelenetnél átérzéssel adta a panaszkodó asszonyt, aki bár tudja, hogy soha nem volt j olyan jó dolga, mint ma az EFSzben, hisz bőven van búzája, zsírozója, mégis tele van panasszal, mert kevés mák termett és veszélyben a mákos kalács. Mikor a pünkösdi királyok. Körmös és a volt jegyzőből lett könyvelő, rá akarják bírni, hogy lépjen ki a szövetkezetből, Bernáthné olyan erővel hozza ki ellenük való felháborodását, hogy a nézők nyíltszíni tapssal jutalmazzák. Husvár Ferenc Süveges Dánielje jó alakítás volt és a végjelenetnél fokozta alakítása hitelességét. Az együttes minden szereplője átérezte szerepét. Minden kritikánál többet mondott az egyes jeleneteknél felhangzó derűs nevetés, a gyakori nyíltszíni taps, amely igazolta, hogy a néző két és fél órán át sokat kapott. De még ennél is többet mond, hogy a második előadás iránt még nagyobb érdeklődés nyilvánult meg, mint a bemutató iránt. Érdekelt az egyes nézők véleménye. Általában mindenki meg van elégedve az előadással. Jónak tartják a rendezést, a szereplőket. Az egyik néző szerint: „Dobbal nem lehet verebet fogni". Ezt úgy érti, nem valószínű, hogy Körmösék olyan hamar elhitték az amerikai ejtőernyősök érkezését. Ez a jelenet a valóságban kiváló írói teljesítmény. Egri Viktor csupa élő, köztünk levő embert tett nevetségessé a jegyző, a kulákassz'ony, Körmös és Varjú Ábris alakjában. Sehol sincsenek elrajzolva ezek az alakok, akik a „Szabad Európa" és „Amerika hangja" törzshallgatóit képezik. Ezek azok az ostoba nyárspolgárok, akik bírálat és gondolkodás nélkül fogadnak el minden vad hírt^ Ha az író ezt akarja érzékeltetni szatirikus formában, feladatát tökéletesen oldotta meg. Kosztka és Csulka szövetkezeti tagok alakjában jól rajzolta meg Egri Viktor a bíráló, sokszor dörmögő dolgozókat, akik hajlamosak arra, hogy meggondolatlanul rossz következtetést vonjanak le, de már eljutottak addig, hogy átérzik: övék az ország, a gyár, a szövetkezet s ha kell, védelmezni is tudják. A kígyó simaságú Varjú Ábris, aki párttagságát csak előnyök szerzésére használja fel, nem légből kapott figura. Tudjuk, hogy a nagy kapunyitáskor ilyenek — sajnos — beférkőztek sorainkba. Egri jogosan érzékelteti, hogy előbb vagy utóbb, de rájuk jár a rúd. Meggyőző módon nyilvánult meg Szepsiben is. az érdeklődés. Az előadásra ötszá-nál több néző zsúfolódott a helyiségbe, ahol csupán 360 férőhely van. S. J. /