Uj Szó, 1954. október (7. évfolyam, 239-264.szám)

1954-10-28 / 262. szám, csütörtök

1954. októBer 28. UJSZ0 3 HAZATLANOK... 1931-et írtak. A hűvös nyugati széi felkavarta a sárga faleveleket Süvöltve száguldott, mintha össze akarná dönteni az Ipoly egyik kanyarjában meglapuló házakat. Koromsötét volt. csak az egyik ablakbóľ szűrődött ki némi világosság. Az amúgy is viselt kendő nem tudta teljesen felfogni a lámpa fényét. A szobában négyen ültek. A szűzdohány füstje nehézzé tette a levegőt. Á petróleumlámpa csak pislákolt a rossz levegőben. Nem szellőztek, mert kihűlt volna a szoba és igen szűkiben voltak a tüzelőnek. Bartal elvtárs vitte a szót. Arcán elszántság tükröződött: — Holnap tüntetést szervezünk, nem nézhetjük tovább a hetven munkanélküli nyomorát. — A párt harcot hirdet a gazdagok ellen — mondta Dolenský elvtárs aki i vályogtűzhely mellett ült egy lócán. — Mi sem várhatunk ölbetett kezekkel. Nem lehet ezt már tovább bírni. Sok helyen már kenyérre sem jut. Kovács és Forgács elvtársak is helyeseltek. A tanácskozás véget ért. Mindenki tudta teendőjét. Hazamentek. A szél még vadabbul cibálta a háztetőket. Egy pár hópehely szállt az ősztől letarolt határra, mintegy jelezve az elmúlást. Másnap reggel álmosan ébredt a falu. A házak fehér süveget kaptak. A kémények bodor füstöt eregettek a levegőbe. A hidegben sietős lépésekkel igyekeztek a lakosok a temető felé. Itt gyülekeztek a munkanélküliek. A menet elindult a községháza irányába. — Munkát, kenyeret! — ezt kiabálta hetven torok, ezt kiabálta a 18 éves Bartal Lajos és a fiatal Csala István is. A községháza előtt megállt a tömeg. A bíró kijött az utcára és megigérte, hogy estére foglalkoznak a munkanélküliek ügyével. Estére össze is ült a tanács. A tanácskozás azonban eredménytelenül végződött. Molnár Károly nagygazda gúnyosan jegyezte meg: — Mit akarnak ezek a koldusok? Egy fillért se nekikí" A tanács tehát nem szavazta meg a munkanélküli segélyt. Valamilyen kis munkalehetőséget nyújtottak nekik, azonban ez a munka hamar elfogyott és újra kereset nélkül álltak a dolgozók. A? ipolyviskieknek ezt a harcát örökíti meg a „Munkás

5' 1931. november 29-i számában megjelent cikk, amely így kezdődik: „Kenyérért ordítanak Szlovenszkó utcáin. A munkanélküliek megindultak egész Szlovenszkón. A munkanélküliek, munkások és kisgazdák közösen küzdenek követeléseikért. Ipolyvisk: Vagy hetvenen jöttünk össze ipolvviski munkanélküliek, hogy munkát, kenyeret követeljünk, mert nem tudjuk elviselni ettől a rothadt társadalomtól a ránk mért viszonyokat. Beterjesztettük követeléseinket a község elöljáróságához. A nősöknek 60.—, a nőtleneknek 40.— Kčs segélyt követelünk. A tömeghangulat és az erélyes fellépés nyomására még estére összehívták a tanácsot. A tanácsülésen nagyon felháborodott Molnár Károly aranyparaszt, mert azt követeltük. hogy az így megnövekedett | községi kiadást a 30.000 Kčs-en j felüli jövedelemmel bírók adóz- ' tatásából fedezzék. A tanács, hogy az ügyet elodázza, küldöttséget menesztett a közmunkaügyi minisztériumhoz. Az utolsó győzelemig folytatjuk a harcot. ípolyviski munkáslevelező." „Harcolunk az utolsó győzelemig'' — ezzel fejeződik be a levél Hogy az ipolyviskiek fogadalma nem volt üres beszéd, a további harcok bizonyítják ezt. A következő év májusában 130 napszámos sztrájkol Viskújmajoron Tíz csendőrt vezényeltek ki ellenük, de a sztrájkolok kitartottak. A „Munkás" június 23. számában a „Ki akarnak éheztetni. de nem fog sikerülni-'' című cikk arról számol be, hogy Jancsek agrárpárti képviselő, akinek 250 hektár földje volt, a legutolsó földmunkás-sztrájk alkalmával nagyon felbőszült és azt mondta, hogv a kommunistákat kidobálja a munkából, sőt, még családtagjaikat sem szabad napszámba hívni. — A kommunistáknak még a magját is ki fogom irtani a majorból — mondta. — Dögöljenek éhen! Azonban az ípolyviski kommunisták nem fognak éhen dögleni, mert munkásemberek — írja a cikk. Az ípolyviski kommunisták magját nem is irthatta ki egy Jancsek, kapitalista társaival együtt sem, — mert a nép érdekeit képviselték. Erről tanúskodik a „Ľudový Denník'-'-ben 1935 május 30-án megjelent cikk, amely arról számolt be. hogy Ipolyvisken a kommunisták 283 szavazatot kaptak a választások alkalmával, az agrárok pedig csak 76-ot Jancsek képviselőnek leesett az álla. Tovább próbálta lehetetlenné tenni a kommunistákat, de azok nem adták fel a harcot. A harc folyt tovább, de apró-cseprő eredményeken kívül nem tudtak többet elérni. Az akkori kormány nem képviselte a dolgozó népet. Volt úgy, hogy Ipolyvisken 120—150 munkanélküli is volt. A hentes 20 kg húst sem tudott eladni egy héten. * # A gyorsvonat robogva nyelte a kilométereket. A kerekek egyenletesen csattogtak a síneken. A terményt már mindenütt betakarították. A határban már csak a cukorrépaföldek zöldeltek. Az ablakokon bánatos-arcú emberek nézték a tájat. Az egyik fülkében Csala István és Lajos öccse ültek. Lajos megszólalt: — Nemsokára Párizsban leszünk. István csak bólintott. Gondolataival volt elfoglalva. Pár nappal azelőtt még otthon volt, családja körében, ismerősei között. Milyen más otthon még a levegő is. Milyen élvezet a kanyargós Ipolyban fürdeni, amit úgy megszeretett kiskorától. A réti fűzek, a dimbes-dombos határ elvonult szemei előtt. Maga előtt látta kis faluja tornyát, amelynek harangját olyan sokszor hallotta. Megjelent leiki szemei előtt édesanyja könvnyes arca. Mintha most is hallaná hangját: „Vigyázz magadra fiam, az idegenben!'' Visszaemlékezett a péntek esti beszélgetésre. Apjuk aznap korán kelt, nem találta a helyét sehol. Este aztán magához intette őket. — Gyerekek, el kell mennetek Franciába, mert nincs kereset, nincs kenyér. István ránézett apjára, akinek arca vonaglott a fájdalomtól. Látszott rajta, hogy nehezen határozta el magát erre a lépésre. Nem kellett nekik többet mondani, megértették apjukat. Most itt ül a gyorsvpnatban harmincadmagával. Harminc hazátlan ipolyviskit röpít a gyorsvonat a bizonytalanságba. * * v Sokszor lehullott azóta a hó. Sokszor kizöldült az ipolymenti réteken a fű. Utunk a kanyargós Ipoly partján vitt. A mozdony erőlködve húzta maga után a személykocsikat. Egyszer csak elénk tárul egy kis falucska tornya. Még az állványok is láthatók. Csak nemrégen javították, mert eg

y ágyúgolyó szétrombolta. Ipolyviskre jöttünk, mert hallottuk, hogy az ipolysági járás légjobb szövetkezete. Nemcsak itt, hanem messze vidéken is sokat hallani róla. Este 8 órakor értünk oda. A falu villanyfényben úszott. A szövetkezet irodáját könnyen megtaláltuk. De előbb a gazdasági épületeket akartuk megnézni. Az épületek távol esnek a falutól. Amint arrafelé tartottunk, kerékpáron szembejött velünk egy alacsonytermetű, 40-en if elüli férfi. Megállítottuk. Kérdezősködtünk, hogy jó irányban haladunk-e. Bemutatkozott: — Csala István vagyok — mundôt'ta. Éppen hazafelé igyekezett. Visszafordultunk és elmentünk hozzá, hogy elbeszélgessünk vele. Otthon a gazdaasszony éppen a vacsorát készítette. Szép tágas házuk van. Él még az apja is, az öccse is otthon volt. Kétszer is megkérdeztem, nincs-e valami névrokona? — Lakik még itt egy Csala István — mondotta — az „amerikánus". Azért hívják így, mert Amerikában volt. Beszéd közben ráterelődik a szó múltra. — Hát bizony, nehéz is volt akkor

x az élet. A nagyvilágban bolyongtunk — mondta István. Az öccse is bólint. Az apjuk is megszólal: — Nem tudtam akkor mit tenni. Szegény napszámos voltam, el kellett őket eresztenem, akármilyen rosszul is esett. I — Nem sok hasznunk volt az egészből. Három évig voltunk oda> Nagyon sokat kellett dolgoznunk — mondja Csala István. A fene enné meg azokat a francia urakat. A vacsora kellemes illata terjed a szobában. Lajos közbeszól: „A szövetkezet már minden gabonát elvetett." — Megy is itt minden a maga rendjén — folytatja Csala István. Dolgozunk a miénkben, nem akarjuk többé a múltat. Későre jár az idő. Elbúcsúzom tőlük. A szövetkezeti irodában hallom, hogy Csala István a legjobb sertésetető. Augusztusban 2800 korona készpénzt keresett és a természetbeni járandósággal együtt 4000 koronás jövedelme .volt. * * # Nem volt hiábavaló az Ípolyviski kommunisták harca. Igaz, hogy sok szenvedésen mentek keresztül. Dolenský, Forgács és Kovács elvtársak már nem élnek. Bartal elvtárs is öreg már. A szőlőre vigyáz. A többi kommunistákkal együtt valamikor ők vezették a falu népét a gazdagok elleni harcban. Most fiaik folytatják, amit ők már nem fejezhettek be, Bartal Lajos, aki 1931-ben mint fiatal gyerek vett részt a tüntetésben, most a szövetkezet elnöke. 1950-ben alakították meg a szövetkezetet. Sokan azt mondják, könnyű az ipolyviskieknek. De amint Bartal elvtárs mondja, itt is nehezen indult a közös élet. Az első esztendőben csak az év végén osztoztak, mert kevés volt a bevetel. 17 juhuk, 30 sertésük, 8 lovuk és 7 szarvasmarhájuk volt csupán. Ma 700 sertés, 600 juh, 23C szarvasmarha, 45 ló, 1700 baromfi a szövetkezet állománya. Van négy különféle motorjuk és öntözőberendezésük. Gazdasági épületeik is korszerűek Építettek két 100-férőhelyes istállót, három 200 férőhelyes sertésólat, három tyúkólat és 30 vagont befogadó raktárt. A szállítások megkönnyítésére, vettek egy háromtonnás teherautót és egy traktort- Most kaptak egy villamos fejőgépet, amit rövidesen üzembehelyeznek. Egy munkaegységre 24 korona készpénzt, 3 kg búzát, egy kg árpát, egy és fél kg szénát, és egy kg kukoricát fizetnek. Száműzték a nyomórt ebből a faluból. Az urak eltűntek. Azt beszélik, hogy Jancsekot állítólag megütötte a szél. A fiai Londonban vannak. A többiek is elmenekültek a Szovjet Hadsereg, a nép haragja elől. Senki sem siratja őket vissza. Hadd feküdjék meg a Nyugat gyomrát. A falu népe még emlékezik a régi, rossz időkre és lelkiismeretesen dolgozik a szövetkezetben. Azelőtt a falu lakosságának 60 százaléka nem ölt disznót. Most nem ritkaság az olyan ház sem, ahol két hízót fognak vágni. Jelenleg 150 rádió van a faluban, míg azelőtt csak a papnak, a fináncnak, meg a községnek volt rádiója. Némely háznál 2—3 kerékpár is van. Nincs munkanélküliség, nincs'nyomor. Az egykori hazátlanok otthonra találtak.' Balla József. Nyugat- Németországban támogatják a háborús bűnösöket A párizsi kilenchatalmi értekezlet idején a Werl-börtönból hat háborús bűnöst helyeztek szabadlábra. A nyugati hatalmak szombaton szabadlábra helyezték Alois Kreusert, aki a háború idején más nemzetek tagjait gyilkolta és gyötörte. A brit hadbíróság eredetileg 1948-ban életfogytiglani börtönre Ítélte, majd később 14 évi börtönre csökkentették büntetését. A darmstadti esküdtszék szombaton szabadon bocsátotta Eisefeld és Elorenz volt Gestapo-ügynököket. Cselekedetét állítólag „bizonyítékok hiányával", indokolta meg. Az esküdtszék felmentő ítéletet hozott annak ellenére, hogy az elsőfokú tárgyalás folyamán, valamint a jelenlegi felülvizsgálat alkalmával bizonyítást nyert, hogy a két Gestapo-ügynök vezető szerepet játszott a thüringiai zsidók tömeges deportálásában és kínozta a zsidó polgárokat. A majna-frankfurti büntetőkamara két volt nácit, akik 1938 novemberében részt vettek a bestiális pogromokban és egy zsidót megöltek, enyhe ítélettel sújtotta. Az egyik 10 havi, a másik 18 havi oörtönböntetést kapott.' Az enyhp Ítéletet már az államügyész készítette elő, aki a két náci bűnöst nem gyilkossággal hanem csupán a „közrend" megzavarásával vádolta. A közrendnek ez a megzavarása a gyakorlatban az volt, hogy 20 más náciból álló hordával együtt 1938-ban egy kis utcán keresztül futtatták a zsidókat és eszméletük elvesztéséig ütlegelték őket. Az egyik súlyosan sebesültet ezután kocsira dobták és bedobták a folyóba. Ennek az állatias kegyetlenségnek leírása után a nevetségesen enyhe ítélet az új fasiszta és antiszemita körök buzdításaként hatott. Ezek a körök ugyanI is ma Nyugat-Németországban hallat| nak magukról. Nehru pekingi sajéó konferenciája Dzsavaharlal Nehru indiai miniszterelnök az október 26-i sajtókonferencián a következőket mondotta: Néhány napi pekingi és kínai látogatásom idején gyakran beszéltem a nyilvánosság előtt. Most a sajtó képviselői előtt óhajtom ismételni azt, amit már azelőtt megmondottam, hogy köszönetemet és hálámat fejezem ki azért a meleg és baráti fogadtatásért, amelyben itt részem volt. Meg vagyok győződve arról, hogy az én látogatásom Kínában, ámbár rövid volt, nemcsak hozzájárul a két ország közeledéséhez, hanem szolgálja egyúttal a világbéke ügyét is, mely mindnyájunknak olyan drága. A haladás alapja, a béke, amelyet országainkban meg akarunk őrizni. A béke ne csak hő kívánságunk legyen, hanem drága kincsünk is. Mindkét ország nagy alkotáson munkálkodik — többszáz millió ember életszínvonalát kívánja emelni és biztosítani azt, hogy mindnyájan részesei legyenek a szabadságnak és jólétnek. Ez felemelő feladat. Ráléptünk arra az útra, amely e feladat teljesítéséhez vezet és meg vagyok győződve arról, hogy továbbra is ezen az úton fogunk haladni. Problémáink sokban azonosok és feltételeink is hasonlóak. Ezért sokat tanulhatunk egymástól. Remélem, hogy a két ország közötti barátságos kapcsolatok töfib irányban erősödni fognak. Nagyon fontos, hogy kölcsönösen megismerjük egymást. A mai világban egyik országnak a másik országtól való elkülönítése nem helyénvaló és egyúttal ellentétben áll azzal az óriási fejlődéssel, amelynek tanúi vagyunk. Le kellene dönteni az egyes országok közötti gátakat, hogy szabadon érintkezhessenek egymással és ezáltal jobban megismerjék egymást. Ezt akarjuk elérni mi Indiában nemcsak Kína, hanem más államok tekintetében is. Üdvözöljük a kínai népet és minden jót kívánunk neki. A Kínai Népköztársaság kormányának, amelynek élén Mao Cetung elnök személyében történelmi nevezetességű férfiú áll, akit a kínai nép forró szeretete vesz körül, tiszta szívből köszönöm a kedves és vendégszerető fogadtatást. Megtudtam, hogy a londoni és newyorki sajtó egyes (jelentései azt állították, hogy megbeszéléseink során Csou En-laj miniszterelnök között és közöttem nagy nézeteltérések voltak. Ezek a hírek teljesen alaptalanok. Ámbár India álláspontja némely kérdésben némileg eltér Kína álláspontjától, a beszélgetések során egyáltalán nem mutatkoztak nagy véleménykülönbségek és boldog vagyok, hogy elmondhatom: jelentős mértékbeli megegyezésre jutottunk. Nehru búcsút vett a Kínai Népköztársaság vezető államférfiaitól Dzsavaharlal Nehru indiai miniszterelnök kedden, október 26-án a Kínai Népköztársaságból való eltávozása előtt búcsút vett Mao Cetungtól, a Kínai Népköztársaság elnökétől, Csu Tehtől, a Kínai Népköztársaság alelnökétől, Liu Saocsitől, az országos kínai népi gyűlés állandó bizottságának elnökétől, Csou En-lajtól, az államtanács elnökétől, Sun Csin-lin asszonytól, az országos kínai népi gyűlés állandó bizottságának alelnökétől és Csen Juntól, az államtanács elnökhelyettesétől. Nehrut útjára elkísérte leánya, Indira Ghandi és Pillái, a külügyminisztérium főtitkára. India miniszterelnöke 90 perces üdvözlő beszédet intézett a Kínai Népköztársaság kormánytényezőihez. A búcsúzásnál jelen volt India kínai és Kína indiai nagykövete. Indoné/zia belpolitikai helyzete Az indonéz lapok október 26-án ismét nagy figyelmet szenteltek a kormányalakításnak, a „Nagy Indonézia" párt három miniszterének leköszönése következtében. Szasztroamidjojo miniszterelnök október 25-én hosszasan tárgyalt a kormányt támogató pártok képviselőivel. A tárgyalás után Szasztroamidjojo kijelentette, hogy a pártok képviselői íjnegtárgyalták a kormány összetétele megjavításának és megerősítésének kérdését. A lapok több hírt közöltek arról, hogy a nép széles rétegei támogatják Szasztroamidjojo kormányát. Az Antara ügynökség közölte Djodi Gondokusuma igazságügyminiszter nyilatkozatát, amelyben a nyugati hatalmakat azzal vádolja, hogy Indonéziában kormányválságot akarnak előidézni. „Idegen elemek nemcsak Szasztroamidjojo kormányát akarják eltávolítani, hanem egyúttal a köztársaságot is meg akarják fosztani önállóságától" jelentette ki Gondokusuma. Az igazságügyminiszter nyilatkozatában kitért a nyugati hatalmak aknamünkf jára és a „Dar-ul Islam" bandáknak a nyugati hatalmaktól való támogatására. Nyilatkozata befejezésében Dondokusuma felhívta az indonéz népet, hogy tartson ki egységében és támogassa a kormányt. A Kínai Népköztársaság kulturális ügyei minisztériumának meghívására október 26-án Pekingbe érkezett a K Sz. Sztaniszlavszkijról és V. I. Nyemirovics-Dancsenkoról elnevezett moszkvai állami Művész Színház együttese. összehívták a bolgár nemzetgyűlést A bolgár nemzetgyűlés elnöksége rendelétet adott ki, amelynek értelmében november l-re második rendes ülésszakára összehívja a bolgár nemzetgyűlést.