Uj Szó, 1954. október (7. évfolyam, 239-264.szám)
1954-10-21 / 256. szám, csütörtök
4 UJSZO 1954. október 21. A. J. Visinszkij beszéde az ENSz közgyűlése politikai bizottságának ülésén A. J. Visinszkij, a szovjet küldöttség vezetője, október 15-én a politikai bizottság délutáni ülésén beszédet mondott és válaszolt az angol és fran cia küldött beszédeire. A. J. Visinszkij jelentette: Hallottuk itt Lloyd úr angol küldött részletes felszólalását. Ezután meghallgattuk Jules Moch úr rövid beszédét. Mindenekelőtt szeretném megjegyezni, hogy kísérletek merülnek fel arra, hogy helytelen útra térítsenek bennünket. Hisz az első dolog, amivel megkezdtük munkánkat az a huszonöt kérdés volt, amelyet hozzám, mint a Szovjetunió küldöttéhez intéztek, Emellett különösen jellemzőnek tartom azt a tényt, hogy e kérdéseket jelentős mértékben absztrakt, szónoki kérdésekként intézték hozzám és kijelenthetem, hogy nem kísérelték meg, hogy ezeket a kérdéseket a reális gyakorlati tárgyalás alapjára állítsák. Mire vonatkoznak tehát az önök kérdései? Először, egyetért-e a Szovjetunió azzal, hogy még a lefegyverzési programm megvalósítása előtt meg kell egyezni a funkció és a hatáskör gyakorlásának módjáról, azaz az ellenőrző szerv hatalmáról? Egy kissé elképeszt e kérdésnek éppen e pillanatban történő ilyen értelmezése. Tekintsük csak az okmányokat. Vegyük például azt az okmányt, amelyet nem felejthetnek el egyhamar, a szeptember 30-án benyújtott javaslatainkat. Miről volt szó e javaslatokban? Mit javasolunk? Javasoljuk, hogy kössenek nemzetközi egyezményt a fegyverkezés csökkentésének térdéséről, az atom- és hidrogénfegyver és más tömegpusztító fegyverek betiltásáról és az egyezmény foglalja magában az e kérdés megoldásához szükséges rendelkezéseket. Itt a fegyverkezés csök- j kentéséről, az atomfegyver betiltásáról és az ellenőrzés megszervezéséről van szó. Önök ezt kérdezik tőlem: „Előbb kötik-e meg a szerződést mintsem megkezdenék a fegyverkezés csökkentését?" Hisz tisztában kell azzal lennünk, hogy ezt a fegyverkezés csökkentésének megvalósítása előtt megkötendő nemzetközi egyezményben kell meghatározni. Miért kérdik tehát? Erre a kérdésre önök sem mondhatnak nem-et. Mindenekelőtt meg kell kötni az egyezményt és ki kell dolgozni a nemzetközi konvenciót, amelyben meg kell határoznunk az ellenőrzés funkcióit. Önök revidiálni akarják az egyöntetűség alapelvét a Biztonsági Tanácsban. Mi semmi okát sem látjuk a revidiálásnak. Az egyezménybon meg kell határozni, hogy mikor kezdi meg működését az ellenőrző szerv. önök továbbá azt kérdik, egyetértünk-e azzal, hogy az ellenőrző szerv funkcionáriusai felkészüljenek és képesek legyenek funkcióik betöltésére a megjelölt országokban már előbb, még mielőtt ezek az országok megkezdenének a lefegyverzési programm megvalósítását. Én önöknek ismét ugyanazt a választ adom: Ez az egyezmény ügye, ki kell dolgoznunk az egyezményt. Először azt mondtuk: kidolgozunk egy egyezményt az atomfegyver betiltásáról, a másik egyezményt a fegyverkezés csökkentéséről, a harmadikat pedig az elllenőrzésröl. Ezután elhatároztuk, hogy jobb lenne egy egyezményt kidolgozni s ebben határozni mindenről, Ezért úgy vélem, hogy az idevonatkozó kérdések nem helyénvalók. Most pedig az elenőrzésről. Azt vetik szemünkre, hogy nem akarjuk megengedni az ellenérzést. Ez természetesen helytelen következtetés, téves értelmezés, mert semmi ehhez hasonlót nem mondottunk. Javaslatunkban szó van az ideiglenes ellenőrző bizottságról. Miért beszélünk ideiglenes ellenőrző bizottságról, ezt már megmagyaráztam és ma csupán néhány szót kell ehhez fűznöm. Azért beszélünk róla, mert úgy véljük, fontos, hogy elenőrizzék, hogyan csökkentik az államok fegyverzetüket és I fegyveres erőiket, hogyan biztosítják tökéletesen a megfelelő kötelezettsé gek pontos teljesítését. Ezért teszünk említést ideiglenes ellenőrző bízott ságról. Az első stádiumban egy funkcióról — a fegyverkezés csökkentéséről van szó és egyedül e célból kell létrehozni az ideiglenes ellenőrző bizottságot. Azt is mondják, hogy a nyugati országokat megfosztanák fon t^s fegyverüktől harcban ama agresszió ellen, amelyre még csak nem is gondolunk, ha az atomfegyver betiltását előbb valósítanák meg, mint a szokásos típusú fegyverzet csökkentését. Ez egyszerű misztifikálás s nem is fogok róla most beszélni. Mi, mint ismeretes, nem követeljük, hogy az atomfegyver betiltása előzetes feltétel legyen. Ebben az esetben is összeegyeztethetjük az álláspontokat. Ma mér ezt ténynek ismerik el. Visinszkij elvtárs ezután foglalkozott az atomfegyver betiltásának kérdésével, az ellenőrző bizottság feladatával, majd beszéde végén a következőket mondotta: Országunknak szüksége van energiatermelési forrásainak fejlesztésére a villanyáramfejlesztés fejlesztésére Az egyik ilyen forrás főleg most, mi dőn feltártuk országunkban az atomtitkát. az atomerő. A világ bármely más országát megelőzve, félévvel ez előtt üzembe helyeztük első atomhajtású villanyáramfejlesztőtelepünket. Nem tengeralattjárót, hanem villanyáramfejlesztíj telepet hajtunk atomerővel. önök most azt képzelik, hogy valairúlyen buzgó ellenőr, valamüyen katona egyszeriben megjelenik és egyik ipari vállalatot a másik után zárja be és aláássa az egész ipart. Ez a felségjog, a belügyekbe való beavatko zás kérdésébe ütközik. Nem enged hető meg olyan állapot, amelyben ilyen beavatkozás alááshatná a népgazdaság alapjait, gyökereit. A csehszlovák küldött felszólalása az ENSz 6. bizottságának ülésén Karol Petrželka csehszlovák küldött október 18-án felszólalt az ENSz jogügyi bizottságában az agresszió fogalmának meghatározásáról szóló vitában. A csehszlovák küldött többek között ezeket mondotta: „Szervezetünk egyik fő célja a nemzetek baráti kapcsolatainak fejlesztése, a nemzetek egyenlősége és önrendelkezése alapelveinek tiszteletben tartása alapján, és megfelelő intézkedések tétele a világbéke és biztonság megszilárdítására. A Szovjetunió küldöttsége az ENSz közgyűlésének 5. ülésszakán az ENSz elveinek és céljainak megfelelően javaslatot tett az agresszió fogalmának meghatározására. A csehszlovák küldöttség már akkor örömmel fogadta a Szovjetuniónak ezt a fontos lépését, amelyet az az őszinte kívánság hat át, hogy az ENSz valóban a nemzetközi béke megőrzésének eszköze legyen. Csehszlovákia azok közé az országok közé tartozik, amelyek erőfeszítést tettek a nemzetek békés egymás mellett élésének biztosítására és az új agresszió veszélyének elhárítására. Ez a törekvés külpolitikájának alappillérét képezi. Mint ismeretes, az agresszió meghatározását a szovjet küldöttség először az 1933. évi lefegyverzési értekezleten terjesztette elő. Jellemző, hogy az agresszió meghatározása célszerűségének gondolata mar akkor elismerésre talált. A nürnbergi és a tokiói bíróság anyaga nemcsak értékes bizonyíték arra, hogy hasznos és lehetséges az agresszió meghatározása, hanem egyben jelentősen megvilágítja e meghatározás implikációit. A nürnbergi és tokiói bíróság ítélete a legkomolyabb intelem minden háborús uszító és háborús bűnös számára." A csehszlovák küldött továbbá kijelentette: „A közgyűlés 6. ülésszaka 599/6. számú határozatában elismerte, hogy „a nemzetközi béke és biztonság biztosítása és a nemzetközi büntetőjog fejlesztése céljából lehetséges és kívánatos az agresszió fogalmának meghatározása". A közgyűlés 7. ülésszaka is elengedhetetlenül szükségesnek ismerte el „a közös törekvés folytatását az agresszió fogalma, elfogadható meghatározásáért." Ezért a 688/7. számú határozat 15 tagú külön albizottságot létesített, melynek jelentését most tárgyalja bizottságunk. A csehszlovák küldöttség tüzetesen megismerkedve az agresszió fogalmának meghatározására tett új szovjet javaslattal, teljesen támogatja ezt a javaslatot, mely teljesen megfelel az alapokmány szellemének. Az agressziónak a Szov ' ~tunió által javasolt meghatározása épp olyan tekintélyre és fontosságra tenne szert, mint maga az Alapokmány. Ezért ama állítások ellen, hogy a meghatározás nem akadálvozza meg az agressziót, kijelenthetjük, hogy az Alapokmány sem biztosítja önmagában a békét, ha nem tudjuk betartani az alapokmányt és megvalósítani rendelkezéseit. Az új szovjet javaslat szemmelláthatóan előtérbe állítja a fegyveres támadás, mint az agresszió legveszedelmesebb formája meghatározásának fontosságát. A szovjet meghatározás további, egyszersmind legfontosabb eleme s egyúttal a támadó gyors megjelölésének kritériuma az az alapelv, hogy az az állam, amely a nemzetközi viszályban bármilyen ürüggyel elsőnek támad fegyveresen, támadónak nyilvánítandó. Az agresszió szovjet meghatározásának ez a természetes követelménye az ENSz alapokmánya negyedik bekezdése második cikkelyének rendelkezésére támaszkodik, amely összhangban az érvényben levő nemzetközi joggal az államok kötelességévé teszi, hogy nemzetközi kapcsolataikban kerüljék el az erőszakkal, vagy erőszak alkalmazásával való fenyegetést. A történelem ékesszólóan bizonyítja, hogy a fegyveres támadást elkövetett támadó nyomban igyekszik igazolni az agresszió áldozata elleni támadását. Csehszlovákia népének keserű múltbeli tapasztalatai vannak a náci agresszióval kapcsolatban. A hitleri müncheni egyezmény után, melyben a nyugati hatalmak „a béke érdekében" feláldozták Csehszlovákiát Hitler csapatai fegyveres támadást intéztek Csehszlovákia ellen. Támadásukat 1939. március 15-én köztársaságunk megmaradt részeinek elözönlése és megszállása követte. Századunk diplomáciai és katonai történelme intő bizonyítékot nyújt arról, hogy az agresszió lehetősége sok életbe és anyagi veszteségbe kelült az emberiségnek. Az agreszszió az érvényben levő nemzetközi jog szerint a legsúlyosabb bűntett. A hitlerista nácik és a japán militaristák agresszióját a nemzetek nevében Nürnbergben és Tokióban elítélték. A demokratikusan gondolkodó és szabadságszerető milliók teljes egyetértésével ugyanott hirdették ki és alkalmazták az agreszszióban vétkesek közvetlen büntetőjogi felelősségének elvét. Az emberiség történelmében először alakult ki a békevédők nemzetközi mozgalma, amely minden erővel küzd az agresszió ellen. A Biztonsági Tanács fő feladata, hogy intézkedéseket tegyen az agresszió megakadályozására. Az agresszió fogalmának meghatározására tett szovjet javaslat elfogadása és következetes alkalmazása elősegíti szervezetünk fő célkitűzésének teljesítését — a nemzetek békéjének és biztonságának megszilárdítását. A csehszlovák küldöttség ezért teljesen támogatja az agresszió fogalmának meghatározására tett szovjet javaslatot. Társadalmi összejövetel Nehru tiszteletére Mint az „Új Kína'-' sajtóiroda jelenti, Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság államtanácsának elnöke október 19-én délután társadalmi összejövetelt rendezett Pandit Dzsavaharla.1 Nehru indiai miniszterelnök tiszteletére, kínai látogatása alkalmából. Az összejövetelen több mint ötszázan vettek részt. Indiai részről megjelentek a Nehrut kísérő küldöttség tagjai, valamint a Kínai Népköztársaságba jelenleg ellátogatott más indiai személyiségek. Az országos kínai népi gyűlés állandó bizottságának és Mao Ce-tungnak, a Kínai Népköztársaság elnökének távirata a Szovjetunió kegfelső Tanácsának elnökségéhez, a Szovjetunió Minisztertanácsához és a SzKP Központi Bizottságához A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége, a Szovjetunió Minisztertanácsa és a SzKP Központi Bizottsága a következő táviratot kapta: „Drága elvtársak! Engedjék meg, hogy az egész kínai nép nevében őszinte köszönetet mondjak a Kínai Népköztársaság fennállásának ötödik évfordulója alkalmából kifejezett baráti jókívánataikért. Országunk nemzeteinek az elmúlt öt évben a szociális változások, a népgazdaság helyreállítása, a szocialista építés és a szocialista átépítés terén aratott sikerei elválaszthatatlanok a nagy szovje 1. nép, a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány; őszinte és önzetlen segítségétől. Kérjük, hogy tolmácsolják szívből jövő hálánkat az egész szovjet népnek. Éljen Kína és a Szovjetunió nemzeteinek örök testvéri barátsága! Az országos kínai népi gyűlés állandó bizottsága; Mao Ce-tung, a Kínai Népköztársaság elnöke; a Kínai Népköztársaság állani-, tanácsa; Kína Kommunista Pártjának Központi Bizottsága." A «Nhan Dan» Ho Si Minh és Nehru találkozásáról „A vietnami nép melegen köszönti Nehru indiai miniszterelnököt abban a meggyőződésben, hogy Ho Si Minih elnök és Nehru miniszterelnök talál koaása hozzájárul az indokínai béke megszilárdításához és megerősíti Vietnam és India barátságát" — írja vasárnapi vezércikkében a „Nihan Dan", a Vietnami Munkáspárt lapja. A vietnami nép — hangsúlyozza a vezércikk — nyolcesztendős ellenállási hábsrútfa során mindig az indiai nép rokonszenvét és támogatását tapasztalta. A lap rámutat: „Nehru miniszterelnök hanoi látogatása és találkozója Ho Si Minh elnökkel újabb bizonyítéka annak a nagy figyelemnek, amelyet India a I genfi fegyverszüneti egyezmény végrehajtásának szentel.' 2 Befejezésül a „Nhan Dan'' 13jeienti: „A vietnami nép hiszi és reméli, hogy az indiai miniszterelnöik hanoii látogatása és íölálkozója Ho Si Minh elnökkel az első lépés, amely-st Vietnam és India diplomáciai, gazdasági es kulturális kapcsolatainak a kínaixndiai közös nyilatkozat öt elve alapján történő létesítésének és kif e j les Ztésének útját egyengeti.A vietnami nép kívánja és bízik abban, hogy az indiai miniszterelnök kínai láltogatása jo eredményekkel jár és előmozdítja a délkeletázsiai országok és a töibbí ázsiai ország békéjének megszilárdulását és barátságának kifejlődését." Nehru Kínába érkezett Nehru, India miniszterelnöke és a vele utazó küldöttség hétfőn délután 5.11 órakor Kantonból Vuhanba érkezett. Kíséretében volt Van Ping-nan, a kínai külügyminisztérium elnöki osztályának vezetője és Juan Csung-hszien, a Kínai Népköztársaság indiai nagykövete. Nehru fogadására a repülőtéren megjelentek Liu Ce-hou, Hupej tartomány népi kormányának elnöke, Nie Kui-csing és Vang Hajsan, a tartomány népi kormányának alelnökei, Vang Zsen-csung, Vuihan polgármestere, valamint a tartomány magasrangú katonai és polgári tisztségviselői, a demokratikus pártok, népi szervezetek és a tartomány kulturális életének vezető személyiségei. A repülőtéren összegyűlt nagyszámú tömeg lelkes ünneplésben részesítette az indiai miniszterelnököt és kíséretét. Nehru kíséretével a repülőtérről a városba hajtatott, majd 6.30 órakor meglátogatta a vuhani árvízvédelmi hivatalt, ahol megte-. ki nitet be az árvízszabályozás terveit. Mao Ce-tung fogadta Nehrut Mao Ce-tung, a Kínai Népköztársaság elnöke október 19-én délután fogadta Pandit Dzsavaharlal Nehru indiai miniszterelnököt, aki a Kínai Népköztársaság meghívására Kínába látogatott. A fogadáson jelen voltak: Csu Teh, a Kínai Népköztársaság alelnöke, Liu Sao-csi, az országos kínai népi gyűlés állandó bizottságának elnöke, Szun Csim-lin asszony, az országos kínai népi gyűlés állandó bizottságának alelnöke és Cseri Jun, az államtanács elnökhelyettese. Jelen volt továbbá Raghavan, India kínai nagykövete, és Juari Csun-hszien, Kína indiai nagykövete. Mitől fél? (a ,,l'Humanité"-bő]|)