Uj Szó, 1954. október (7. évfolyam, 239-264.szám)

1954-10-20 / 255. szám, szerda

/ 1954. október 17. III szo 5 A szocialista termelés további fejlesztéséért tervezési szervek nem követik a j terv alapvető arányosságait, hanem elvesznek a számok és adatok tengerében; mihelyt az a feladat merül fel előttük,, hogy részletes feladatokat tűzzenek ki a tervben, kényszerűen hibákat követnek el vagy felületes munkát végeznek, általános, elvont irányelveket tűznek ki. A tervezés túlzott összpontosítása azonban kedvezőtlenül hat abban az értelemben is, hogy megkötik az alsóbb szervek, vállalatok és üzemek kezdeményezését. A tervezésnek semmi körülmények között sem szabad arra vezetnie, hogy az üzemek és igazgatóik felülről várják a kezdeményezést. Ezért a tervezésben következetes decentralizálást kell végrehajtanunk, mégpedig minden szervben, az állami tervhivatalban, a minisztériumokban és a főigazgatóságokon egyaránt. A tervezésben tapasztalható hiányok kiküszöbölése további felmérhetetlen tartalékokat tárhat fel, amelyek elősegítik a termelés gyarapítását, a munka termeié kenységének növelését egész népgazdaságunkban. Ezt számos példával bizonyíthatjuk. A mezőgazdasági termelésben például az "egyes termények vetésterületének helytelen elosztása, amelynél nem veszik tekintetbe a természetadta talajviszonyokat, a rendelkezésre álló munkaerőket, és a maximális terméshozam elérésének feltételeit, lényegesen befolyásolhatja a paraszt munkájának eredményességét. Már maga az ilyenfajta hiányok kiküszöbölése szükségszerűen növeli a termelést anélkül, hogy megnehezítené a paraszt munkáját. Hasonló a helyzet a normánfelüli készletek kérdésében is. A normánfelüli készletek kialakulása elsősorban a tervezés aránytalanságainak következménye. A munkás igyekezete nem vezetett a tulajdonképpeni cél elérésére, ezért a társadalom szempontjából átmenetileg feleslegessé, szükségte lenné vált. A termelékenység szempontjából tehát nem mindegy, hogy milyen termelékenységet növelünk, különösen akkor, ha a munka eredménye fölösleges, vagy rosszminőségű gyártmány. Ki keli küszöbölnünk ezeket a .jelenségeket, amelyek még mindig fel-felbukkannak és arra vezetnek, hogy a dolgozók munkájának eredménye az ócskavas közé kerül, anrunt az a normánfelüli készletek felszámolása során nem egyszer előfordul. Ez tehát azt jelenti, hogy már a tervezés megjavításával biztosítjuk a szocialista termelés céljának elérését, a dolgozók szükségleteinek jobb kielégítését. Ezért élesen meg kell bírálnunk a tervezésben tapasztalható hiányokat és fáradhatatlanul kell keresnünk a helyzet megjavításának útját. Másrészt azonban — bírálat közben is — szem előtt kell tartanunk, hogy az állami terv gazdasági életünk törvénye, hogy va' r -'ínyi üzem köteles mindé . megtenni teljesítése érdekében, hogy a gazdasági vezetők, párt- és szakszervezetek feladata biztosítani a terv teljesítését nemcsak a brutto termelést tekintve, hanem minden egyes gyár mány vonalán is. mégpedig az e

" ni ' t határidőre és minőségben. valamennyi mutatóérték szerint. A legjobban kidolgozott terv is zavarokra vezethet számos vállalat munkájában, ha teljesítését nem tekintik elsődleges feladatnak, ha elmaradnak teljesítésében akár minőségi, akár mennyiségi mutatóértékek tekintetében. így aztán a részleges aránytalanságok könnyen alapvető aránytalanságokká fejlődhetnek, amelyek egész gazdasági életünk fejlődését is befolyásolják. Ha aztán keressük az okokat, miért nem teljesítik a tervet, úgy járhatunk, mint a tyúkanyó a fuldokló kakasról szóló mesében, Ponciustól Pilátusig szaladgálhatunk, bár mindezek az okok egy közös nevezőre hozhatók a fegyelem hiányára. A tervezés fogyatékosságának következményei feltűnően nyilvánulnak meg az anyagi-műszaki ellátásban, amelynek akadozása komolyan fékezi a munka termelékenységének növekedését, a termelés gyarapodását. Az anyagi-műszaki ellátás fogyatékosságai már az anyagigénylés kidolgozásánál kezdődnek, a szállítási szerződések megkötésénél, amelyeket — különösen a gépiparban — a termelési feladatok tüzetes ismerete hiján kötnek meg; ez a helyzet az egyik oka annak, hogy normánfelüli készletek halmozódnak fel. Emellett az anyagi-műszaki ellátással szemben támasztott követelményei:, amelyeket a minisztériumok állítanak össze, gyakran az egyes vállalatok igényeinek egyszerű összegezése révén' jönnek létre, anélkül, hogy az üzemek szükségletét alaposan indokolnák és elemeznék. Az anyagi-műszaki ellátás szakaszán azonban még számos más komoly fogyatékosság tapasztalható, mint például a központilag tervezett tételek jegyzékének egyszerűsítése, a gyártmányok leszállításához szükséges alapvető feltételek hiánya, a felülvizsgált anyagfogyasztási normák hiánya, a szerződések be nem tartása, stb. Az anyagi-músžaki, ellátásban, tapasztalható nehézségekben nagy része van annak, hogy állandóan változnak a szállítók. A gyakori szervezési változások megszakítót ták a szállító és átvevő vállalatok között kialakult sokéves kapcsolatokat, ami szükségszerűen nemcsak a szállítási határidőkben, hanem a leszállított nyersanyagok vagy gyártmányok minőségének állandóságában is kifejezésre jut. A gyártási programmok állandósulása, a vállalatok közötti szállítási kapcsolatok megerősödése óriási tartalékokat tárna fel, amelyek az anyagi-műszaki ellátásban rejlenek és lényegesen befolyásolná a termelés gyarapodását, a munka termelékenységének növekedését. A munkatermelékenység növeléséért szervezett harc előfeltétele a vállalaton belüli önelszámolás (hozraszcsot) bevezetése. A vállalaton belüli önelszámolás bevezetése arra vezet, hogy az üzemben minden munkás a maga ügyének tekinti a termelés tervezésének, nyilvántartásának és számvetésének, az anyag és a munkaidő megtakarításának kérdéseit. A vállalaton belüli önelszámolás bevezetése lehetővé teszi azt is, hogy az üzemekben az eddiginél nagyobb mértékben kihasználják a prémiumok rendszerét, ezzel felkeltsék a termelésben foglalkoz tátott valamennyi dolgozó anyagi érdekeltségét az önköltség csökkentésében és így egybekapcsolják az országos érdeket, a társadalom érdekét az egyén érdekével. A vállalaton belüli önelszámolás bevezetése azzal jár, hogy közvetlenül a munkahelyen naponta ellenőrzik a termelési terv teljesítését, követik az önköltségek színvonalát befolyásoló jelenségeket, a munkások és a müve zetők közvetlenül a munkahelyen szüntelenül figyelemmel kísérik a gépek kihasználását, az anyagfogya';ztást • stb.. s azonnali hathatós intézkedéseket tesznek a mutatóértékek megjavítására. I Ezért a legnagyobb szükségünk van arra. hopy meggyorsítsuk a vállalaton belüli önelszámolás rendszerének bevezetését. A helyzet azonban még mindi? nem ki elégítő. Mi ennek az oka? Megalapítható, hogy a vállalaton belül i önelszámolás bevezetése a nyilvántartás és a számvetés lényeges megjavítását, az anya? nyersanyag-, és energiafogyasztási normák messzemenő rendszerékek bevezetését, a gépek kihasználási normáinak alkalmazását, a raktári szolgálat megszervezésének lényeges megjavítását (az anyag elraktározását, nyilvántartásarendbentartását tekintve, stb.) kívánja meg. Ezért a vállalaton belüli önelszámolásért vívott harcot feltétlenül egybe kell kapcsolni azzal a harccal, amelynek célja a ter melés jobb irányítása és tervezése. Ha sürgősen megteremtjük a vállalaton bslüli önelszámolás széleskörű bevezetésének szükséges elő feltételeit és nem tűrjük, hogy a szervezeti felkészületlenség következtében az önelszámolás bevezetése csak formális legyen, úgy hamarosan minden munkás a maga ügyének tekinti majd a gazdaságosság rendszerének megszilárdításáért és a munkatermelékenység lehető legnagyobb mérvű növeléséért indított harcunkat. Gazdasági életünk minden hiányosságának egy közös vonása van: az állami gazdasági szervek elégtelen irányító munkája, az állami és gazdasági apparátus legfőbb tényezőitől kezdve le az üzemekig. Gazdasági életünk aránylag magas fejlettségi fokon áll. A vezetés eddigi módszereivel — ki*sebb-nagyobb néhézségek árán — sikerült biztosítanunk a termelés lényeges mennyiségi gyarapodását, ütemének lényeges meggyorsulását, ami már önmagában is megköveteli az irányító munka magasabb színvonalát. Most azonban előtérbe lép annak szüksége, hogy általában határozottan megi javítsuk a gazdasági vezetés munkáját, mégpedig éppen azért, mivel a lakosság anyagi és kulturális színvonalának szüntelen emelésére törekvő politikánkkal kapcsolatban egyre nagyobb súlyt helyezünk azoknak a mutatóértékeknek a teljesítésére, amelyek a népgazdaság munkájának minőségét jelzik, tehát a gyártmányok minőségét, az önköltségek csökkentését, az előírt választék gondos betartását, a szállítási határidő tiszteletbentartását, stb. Mik tehát irányító és szervező munkánk legfőbb fogyatékosságai? Elsősorban a munka egész rendszere és módja. A szervezési viszonyokat, a funkciók meghatározását, a fel- és alárendeltség elveit nem dolgoztak ki megfelelően, nem határozták meg pontosan az egyes szervek illetékességét és felelősségét. Ebből következik, hogy a vezető dolgozók egyik része igyekszik megszabadulni a rábízott feladattal járó felelősségtől és minden újonnan felmerülő kérdésben inkább felkeresi a felettes szervet, kikéri tanácsát. A dolgozók másik része viszont fenntartja magának a döntés jogát miden kérdésben, a legapróbb jelentőségű ügyekben is. Ez egyrészt arra vezet, hogy a vezető szerveket és dolgozókat elárasztják tengernyi aprósággal, ame lyek lehetetlenné teszik számukra hogy a fő kérdésekkel foglalkozza nak, csökkentik látókörüket és mindez végeredményben abban nyilvánul meg, hogy sem a nagy. sem a kisebb, sőt apró kérdéseket sem oldják meg helyesen, rugalmasan és idejében. Másrészt ennek a helyzetnek az eredménye az, hogy megnyirbálják az alárendeltebb szervek és vezetők illetékességét és felelősségét, gúzsbakötik kezdeményezésüket. Itt keresendők a bürokrácia gyökerei, ez az a helyzet, amely magában hordozza a demokratikus centralizmus egész rendszere elbürokratizálásának komoly veszélyét. Ha nem számolnánk le határozottan ezzel a veszéllyel, úgy ez káros következményekkel fenyegetné egész népgazdaságunkat. Az irányító munka komoly és alapvető fogyatékossága a határozatlanság és következetlenség, az a gyakorlat, hogy halogatjuk a komoly problémák megoldását. Ez a teljesen helytelen és megengedhetetlen gyakorlat gyakran egyrészt abból következik, hogy a vezető dolgozók és vezető szervek nem foglalkoznak a fő problémákkal, az események uszályába kerülnek, elvesztik a fejlődés irányításának lehetőségét, pusztán nyilvántartják vagy utólag kisebb-nagyobb sikerrel javítgatják a megtörtént dolgokat. Másrészt e gyakorlat oka az, hogy a vezető szervek és dolgozók nem ismerik eléggé a megoldásra váró problémákat. Sajnos, tagadhatatlan tény, hogy vezető gazdasági dolgozóink keveset tanulnak, bár a vezetés megköveteli a dolgok ismeretét. Ahhoz pedig, hogy képesek legyünk egy oly bonyolult és érzé keny szerkezet vezetésérg. amilyen a mi gazdaságunk, feltétlénül sokat és rendszeresen kell tanulnunk. A fő feladat most az, hogy vezető gazdasági dolgozóink alaposan megismerjék szakmájuk közgazdasági problémáit, ha sikerrel akarják megoldani az előttük álló feladatokat, biztosítani a munkatermelékenység növelését az önköltségek csökkentését, a termelés gépesítését, stb. Mindezideig nem így volt. Ez azt hiszem félreérthetetlenül bizonyítja a terv mutatószámainak idei alakulása. Gazdaságunk helyes és hatásos vezetésének első és alapvető feltétele, hogy mélyreható ismeretek és felülvizsgáit adatok alapján gyorsan és rugalmasan oldjunk j meg minden felmerülő problémát. A tapasztalatok és az elmélet i arra tanítanak, hogy a hozott haj tárazatokat következetesen kell végrehajtani, gyorsan és halogatás nélkül kell valóraváltani. A feladatok teljesítésének megszervezése és végrehajtásuk ellenőrzése a vezető szervek és dolgozók irányító munkájának fontos és elválaszthatatlan részét alkotja. Ezen a téren azonban még mindig rendkívül komoly hiányokat tapasztalhatunk. Ezért feltétlenül szükséges, hogy (minden szakaszon, minden szervben naponkénti feladatnak tekintsék a határozatok végrehajtásának biztosítását és ellenőrzését és az ellenőrzés a vezető dolgozók munkájának fontos módszerévé váljon. Az ellenőrzésnek idejekorán kell megtörténnie, a határozattal egyidejűleg, hogy kezdettől fogva elősegítse a feladat végrehajtását. Pártellenes és bürokratikus magatartás jele, ha félválról, könnyelműen nézünk a határozatok végrehajtásának, a kitűzött feladat teljesítésének kérdésére. \ A X. pártkongresszus határozatai világos irányvonalat tűznek ki népünk legszélesebb rétegei elé: biztosítani a dolgqzók életszínvonalának szüntelen emelkedését. E határozatok konkrét irányvonalakat tartalmaznak arra nézve, mi mindent kell tenni a «é! érdekében, népgazdaságunk valamenyi szakaszán. Felvetjük tehát a kérdést, vájjon a népgazdaságunkban tapasztalható gátló jelenségek rendkívüli objektív néhézségekben gyökereznek-e? Mindnyájan tudjuk, hogy indokolatlanul és jogtalanul hoznánk fel mentségünkre objektív nehézségeket. Hisz országunk kormányrúdját a munkásosztály tartja kezében, amelyet a parasztok és a többi dolgozók széles tömegei támogatnak. Hatalmas kommunista pártunk van, amely új társadalmunk irányító és vezető ereje. Nagy, egységes szakszervezeteink, ifjúsági szövetségünk és számos más nagy társadalmi szervezetünk működik. A mieink mindazok a hatalmas előnyök, amelyek biztosítják a szocialista társadalmi rend fölényét a kapitalizmussal szemben. Magunk előtt látjuk a szocializmus építésének nagy példaképét, felhasználhatjuk a Szov-; jetunió felmérhetetlen tapasztalatait és testvéri segítségét; baráti, testvéri együttműködés fűzi országunkat a népi demokratikus államokhoz és munkánkban bátran támaszkodhatunk erre az együttműködésre. Bizony semmi jogunk arra, hogy objektív nehézségekre hivatkozzunk, ellenkezőleg, legszentebb kötelességünk, hogy leküzdjük ezeket a nehézségeket, kiküszöbölésükre mozgósítsuk a dol-, gozók széles tömegeit. A nép életszínvonalának emelését szolgáló intézkedések nagyszerű programmja, amelyet pártunk X. kongresszusa tűzött ki, újból világosan tanúsítja, hogy a nép érdekeinek szolgálata, a nép javáról való gondoskodás a párt egész tevékenységének legfőbb törvénye. A kapitalista országokban egyre nagyobb méreteket ölt a dolgozók nyomora, nálunk azonban pártunk és népi demokratikus kormányunk biztosítja a békés gazdasági fejlődést és enr.ek alapján gyarapítja a nép jólétét. A legközelebbi három évben e programm teljesítése újabb hatalmas lépést jelent előre a szocializmushoz vezető utunkon, még jobban megszilárdítja a munkások és a parasztok szövetségét, megerősíti a kommunista pártnak a dolgozó tömegekhez fűződő kapcsolatát és növeli népi demokratikus államunk erejét.