Uj Szó, 1954. október (7. évfolyam, 239-264.szám)

1954-10-20 / 255. szám, szerda

M54. október 20. A szentpéteri szövetkezet szőlőjében is folyik a szüret. Tizennégy szövetkezeti tag szüretel és arról beszélgetnek, hogy jó lenne egy szüreti mulatságot csinálni. De ki is kezdjen hozzá? Ezen aztán megáll a vita. A fiataloké most a szó — mondják az idősebbek. — Hát bizony volna miért mulatni, mert a szentpéteri szövetkezetesek és a brigádközpont a járásban most az első helyen áll az őszi munkákkal, vetéssel és trágyakihordással. A puttonyosok között ott van Ledzéni Pali is, az ifjú vincellér, aki nemrég jött haza Modráról. Két évig volt szakiskolában. MinHej, de finom s édes ez a szőlő. •bácsi ügyességéről. Olyan becsületes szövetkezeti tag, jó szakember mint ő, kevés van ám — dicsérik egy másközt. Közben telik a puttony, leviszik a leszedett szőlőt a borházba. Lent a borházban a 67 éves Korai Kálmán bácsi, pincemester sürgölődik. Már 36 éve dolgozik ebben a borházban és ez idő alatt 6 gazdát cserélt. Most megvan róla győződve, hogy ebbe, amelyben maga is gazda, eresztette le legmélyebben a gyökerét és másnak már nem fog soha dolgozni... Jó borok kerülnek ki a keze alól — ezt egész Szentpéteren tudják. Szívesen ad tanácsot, ha kérnek tőle és a négy préselő és daráló is az ő keze alatt dolgozik. — Jó must van az idén Kálmán bácsi — fordulok hozzá bizalmasan. — Hát megvan 18—19 fokos. De tavaly megvolt 20—22 fokos is,- ami nálunk igen gyakori. Emlékszem, harmincnyolcban még 30 fokos must is volt. Hallgatom az öreg elbészélését az itteni sokéves tapasztalatairól és közben leereszkedünk a 20 méter rrylly és 25 méter hoszszú pincébe. Egymás mellett sorakoznak a nagy, húszhektoliteres hordók, amelyek mindegyikén nagy címerek vannak kivésve. Már százesztendősek is lehetnek ezek a Zichy, Széchenyi gróf nevezetű hordók, de sok bor is volt ám bennük, amióta megcsinálták. Van itt még két 60 hektoliteres hordó is, amely napvilágot sem látott, mert ezeket bizony ,itt lent csinálták a pincében. Hosszú gumicsöveken eresztik bele a borházból a mustot és bizony sok lefolyik a csövön addig, amíg megtelik a hordó. Kálmán bácsi beszéd közben hozza a lopót, hogy megkóstoljuk az új bort, a burcsákot. Körben jár a pohár, ürül a lopó. — Elég már ebből Korai bácsi. — No, akkor jöjjenek még fel, ott van egy kis öregebb csaszla borom. Csettintek a nyelvemmel, amikor megkóstoltam az öreg bort. — Hát — sóhajtok fel hangosan — a bor igaz, elég öreg, de ez a pohár még nagyon fiatalocska — mire mindnyájan jót nevetünk. Jókedvűen búcsúztunk el egymástól és Korai bácsi invitálására megígértem, hogy gyakran eljárok ide,, ahol olyan szívesen fogadják a vendégeket. Horváth Sándor A puttonyok kiürülnek, s a présből már folyik az eóes lé. ÍJRET A sűrű októberi köd, mint valami nagy dunyha lepi be reggelenként az erdőket, mezőket, gyümölcsösöket, szőlőskerteket. Javában sárgulnak a levelek már, s hazánk bortermő vidékein megkezdődött a szüret. A reggeli dér megbarnítja a tőkék leveleit émegcsípi a szőlőfürtöket. Ettől lesz édesebb a szőlő és jobb a bor. Tréfás beszédtől, nevetéstől, vidám nótától hangos a szőlőhegv tájéka. De sok jókedv, ele sok öröm lakozik az emberek lelkében, amikor megkezdii- no!w és hosszú munkájuk gyümölcsének 1 betakarítását. Nyitás, h.'romszcn kapálás, metszés, permetezés, kötözés, gyomlálás, karózás és egyéb munka után jól esik látni, a gazdag termést. Kiváltkép a fiatalok várják türelmetlenül a szüretet, mert mint faluhelyen szokás, ahogy a nótában is benne van: Szüret után, az új bor kiforrása után szokták megtartani a lakodalmakat. Vidáman látnak hát hozzá a szürethez. Az asszonyok és leányok, gyorsan szedik a sorokat, az emberek pe- | dig lent a borházban tapossák, préselik ki a szőlőből az édes mustot. Sok tréfa, okos beszéd akad ilyenkor az emberek között, megbeszélik a világ sorsát, megemlítik a tavalyi termést, vagy egymás ügyes-bajos dolgairól beszélgetnek. Délben, amikor a szedők, puttonyosok, taposók, préselők meg a vincellér ebédhez ülnek, megkezdődik a vidám incselkedés. — János bácsi, jól megmosta a lábát? — kérdik vidáman a lányok a taposótól. — Meg ám, még a gatyámat is. nemcsak a lábamat. Gyere nézd meg, ha nem hiszed. Ebből aztán lesz nagy kacagás és így folytatódik tovább, ami

v ismét munkához nem .látnak. Ki dicskából, amelybe a sűrű mos' folyik hordóba cserfáijak át i mustot és ezt nagy vigyázva le eresztik a mély pincébe. Szüretkor ott sürgölődik a csősz is hol a borházban, hol pedig a sziireteló'k között. Mert neki is kijár egy pohár borocska, vagy kisüstös pálinka az egész évi strázsálásért. — No, vegye csak el bátyám — szólítják az emberek a csőszt. — Ne féljen, nem terebesi bor ez. sem pedig háromlegényes. Pedig hát, arra Keletnek úgy isszák a Üresek a tőkék, megteltek a puttonyok. A présház előtt Szedik a szőlőt den munkát ki akar próbálni a szőlőben, mert csak úgy válik ám belőle jó vincellér, mint amilyen Korai bácsi, a szövetkezet tapasztalt vincellérje. A szedők közül Fister Mariska és Bratkó Júlia, meg a két fiatal puttonyos: Csernai és Petrina elismerően beszélnek Korai terebesi bort, a „csinált bort", mint^ az igazit. Nem kell hozzá három legény se. egyik aki lefogja, egy aki önti és egy aki issza, isszák azt anélkül is. Ds még a ki nem • forrt bornak is nagy keletje van ám ilyenkor. Ettől lesz bolond az ember feje, mejt ez az édeskés, csípős bor bizony könnyen leveszi az emberi a lábáról. Nem hiába hívják ezi a bort Ógyalla felé — burcsáknak, keleten pedig rámpásnak keresztelték el. De nézzünk csak el az ógyallai járás szüretel ői közé, akik már ez idő tájban talán be is fe, jezték a szűretet. A bajcsi állami birtok bagotai szőlőjében, amelynek közepéről el se látsz a széléig, vidáman kezdődött meg a szüret. Piskó bácsi, a vincellér éles szemekkel nézegeti a szedők után a tőkéket, hogy nem hagytak-e ott valamit a szedők. Mert minden szemért bizony kár ám, — magyarázza mindig; szemekbői lesz a liter, meg a hektoliter. Harmincnégy szedő vidám kacagása, incselkedése hallatszik messzire a szőlőből. Telnek a vedrek, a puttonyok és a szekereken lévő hordók. Viszik aztán Ragotára, ahol kipréselik. — Puttonyos, puttonyos, — kiabálják a lányok. — Gyere már, mert tele van a vödör. — Alig győzik a puttonyosok kihordani a szép csemege- és borszőlőket a sorok közül. „Pista bácsi — hívják az egyik öreg puttonyost, hol jár ilyen sokáig, magára várunk. Tán bizony sok szőlőt evett és a gyomra fáj, ezért ilyen ingadozó — tréfálkoznak vele a lányok.