Uj Szó, 1954. szeptember (7. évfolyam, 213-238.szám)

1954-09-16 / 226. szám, csütörtök

lik>4. szeptember 16 UJSZO 5 „VÖRÖS TORTIZA" Jan Drda novellái. Tóth Tibor fordítása (Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó) Tíz novelláját adta ki egy kötetben Drda. A másfélszázoldalas könyv a csehszlovák dolgozók harcának és életének húsz esztendejére világít rá. Megvilágítja a történelmi összefüggéseket is, feltárja azokat a szálakat, amelyek a szocializmust építő cseh nép harcát összekötik az évszázadok előtti cseh szabadsagharcosok hőstetteivel, és amelyek a cseh nép mai életét és jövendőjét elválaszthatatlanul öszszefüzik a szabadító szovjet nép életével és a földkerekség minden szabadságot akaró emberének sorsaval. Formáját tekintve, Drda egy-egy novellája a polgári novellairodalom folytatása, de tartalmát, szellemét nézve, a tanítvány nem egy vonatkozásban fölébe nőtt azoknak, akiktől a műfaj szabályait sajátította el. Formában a' Drda novellák — felépítésben, kerekségben, kipoentírozottságban — Maupassantra emlékeztetnek, de légkörük inkább a nagy cseh író, Neruda írásait idézi, aki Prága kisembereinek hétköznapi életéről írt, apró örömeiről és pátoszmentes tragédiáiról, felejthetetlenül szép történeteket az arany Prágáról, annak véres, könnyes örökéletű köveiről. Neruda csak élete végén érkezett el annak megsejtéséig, hogy a dolgozó cseh nép szenvedéseinek (és minden nép szenvedéseinek) csak az a harc vethet véget, amelyet a proletariátus vezet. Drda írásai ott kezdődnek, ahol Neruda kezéből kihullott a toll: a nemzet sorsa, szabadsága és élete a proletárharc eredményével elválaszthatatlanul összenőtt — és így, aki igazi hazafi, annak a proletariátus vezette népi frontban a helye. A Neruda utáni cseh próza legjelentékenyebb képviselői egyre tudatosabban teszik magukévá ezt a felismerést. Jirasek a huszita háború hőseiről írott regényeivel, a Habsburg-elnyomás elleni függetlenségi mozgalom és a kapitalista kizsákmányolás elleni szabadságharc hőseinek'mutat példát. Ivan Olbracht már proletárregényt írt: az, ő hősei prágai munkások, a cseh nép érdekeinek, törekvéseinek, vágyainak legtudatosabb zászlóhordozói. Mellette nőtt fel a munkások és bányászok életének jelentős művészi ábrázolója, Majerova. És ennek az iskolának, az osztálytapasztalatok irodalmának egyik legtudatosabb mestere: Jan Drda. Valamennyiüknek segítő társa Hasek — aki halhatatlan szatírát írt a Habsburgok militarizmusáról, amellyel gyűlöletessé és nevetségessé tette nemcsak az akkor még a töineggyilkosságra csak készülődő Hitler-militarizmust is, de a hitleri tervek, a hitleri gazság és hitleri őrültség örököseinek világhódító terveit is. És mint hatalmas hangerősítő fokozza fel valamennyi ma élő cseh író hangját, a kommunista hősiességnek, megtörhetetlenségnek és erkölcsi tisztaságnak felejthetetlen énekese: Július Fučík. A cseh prózairodalomnak példamutató és lelkesítő fellendülését az a körülmény tette lehetővé és az segítette elő, hogy a cseh munkásmozgalom már fejlődésének első szakaszában egybeforrasztotta a kizsákmányolás elleni harcot a nemzeti függetlenségért folytatott küzdelemmel. Nyilvánvaló, hogy a proletár világszemléletű irodalom megerősödésének nem kis mértékben a cseh proletáriátus számbeli ereje, magas politikai öntudata és kulturális fejlettsége is segítségére jött. Végül: két évtizeden át a legnagyobb munkáspárt Csehszlovákiában a legális kommunista párt volt. A párt hatalmas sajtójával és könyvtermelésével magához kapcsolta az értelmiség legjobbjait is és kinevelte a kommunista -szellemű, magas szintű szépprózát. Nálunk, a Horthy-rezsim alatt az az író, aki tudatosan és következetesen harcolt a függetlenségért és szabadságért, pusztulásra volt ítélve, mint József Attila és Radnóti Miklós, hallgatásra kényszerült, vagy csak igen szűk körben beszélhetett, mint oly sok bátor, igaz, magyar proletárköltő, vagy emigrációba szorult és csak meszsziről kísérhette figyelemmel és támogathatta féltő, intő, lelkesítő szóval a magyar nép nagy szabadságharcát és szinte

( külön elszigetelt világot jelentettek azok a népi írók, akik merészen ábrázolták a magyar parasztság akkor oly tragikus életét. Nálunk egy negyedszázadon át a legális sajtó, a rádió, az iskola, a szószék csak rágalmakat terjesztett a Szovjetunióról. Csehországban nemcsak a munkásság, de az értelmiség nagyrésze is tudta, hogy mit jelent az emberiség számára az első szocialista állam. Ezért tudták a csehszlovák népi demokráciának a proletáriátus nevelte, a párt nevelte írói szocialista eszmékkel és szocialista tudatossággal — már a felszabadulás utáni első években — egységbe olvasztani az egész cseh irodalmat, megvalósítani az eszmei alapon álló igazi irodalmi egységet. Drda novelláiban egységbe forr a fasiszta hordák elleni szabadságharc. a kizsákmányolók elleni bátor és következetes osztályharc és — a győzelem után — a szocializmus bátor és lendületes építése. A könyv címét adó novellájában (Vörös Tortiza, egy virágzó szovjet kolhoz neve), a szovjet katonák, ahogy felszabadítanak egy cseh falut, azonnal öszszebarátkoznak a dolgozó parasztokkal és hazájukról mesélve nekik megtanítják őket arra, melyik út vezet az igazi szabadság felé. Drda nem hallgatja el az igazságot, nem idealizálja a cseh falut: a gazcfeg cseh paraszt nem örül a felszabadítóknak és a szegény parasztság zöme" még jó ideig a kulák befolyása alatt áll. A novella hőse egy mezőgazdasági cseléd, aki megkezdi a termelőszövetkezeti mozgalmat, sok keserves csalódáson megy át, rettenetes sok nyomorúságot szenved,' amíg célhoz ér. De célhoz ér! És Drda novellájában valósággá válik a hős legszebb álma is: meglátja azt a kolhozt, amelyről a nála lakott szovjet katona olyan sokat mesélt neki, a Vörös Tortizát. Egy parasztdelegáció utazik a Szovjetunióba és a véletlen elviszi a novella hősét éppen abba a kolhozba, amelynek sorsából tanult. És ott megtörténik a legnagyobb csoda: a valóság szebb a legszebb álomnál. „A politikus" című novella „hőse" is álmodozik. Arról álmodozik, hogy megállítja és visszafordítja a történeleni kerekét. A cseh nép (az ő számára a tömeg, csőcselék), ismét leszorul a történelem színpadáról, az ország sorsát ismét zöldasztal mellől zárt szobákból, ellenőrzés nélkül fogják irányítani azok, akiket gazdasági és világszemléleti szálak fűznek a nyugati és a tengerentúli imperialistákhoz. Ez a politikus (egy polgári miniszter), nemcsak gyűlöli a kommunistákat, de mélységesen meg is veti Qket „tudatlanságukért". Titkárának elmagyarázza;- a kommunisták bebizonyították, hogy képtelenek „politikát csinálni", annyira naivak és tudatlanok, hogy a választások után be akarják tartani azokat az ígéreteket, amelyeket a választóknak a választás előtt tettek! Szörnyű ostobaság! Ezt az „álmodozót" aztán igen drámaian ébreszti a valóságra az általa olyan nagyon lenézett és megvetett cseh nép. „A fenkölt princípium" és a „Találkozás" című novellák hőse középiskolai tanár, a múltról álmodozik. A klasszikus ókor hőseiről. De a második világháború eseményei megtanítják arra, hogy „az aranykor" nem mögöttünk van, hanem előttünk, és oda nem álmodozva, hanem harcolva érhetünk csak el. A kissé nevetséges öregúrból a fasiszta megszállás napjaiban hős lesz és a felszabadulás után tudatos, harcos kommunista, aki már nemcsak egy iskolai osztályt tanít a mult tiszteletére, hanem egy egész várost nevel a jövő építésére. Drda minden írása, játszódjon az faluban, erdőben, bányában vagy városban, az egész cseh népről szól és minden novellájában rávilágít arra, hogy Csehország sorsa összefügg a béketábor és mindenekelőtt a Szovjetunió sorsával. „Angyaljárás a Cseh erdőben" című novellájában (amely a német megszállás idején játszódik), ejtőernyős partizánok érkeznek az erdőbe: oroszok és csehek. A partizánokat az erdő két lakója támogatja: egy erdész és egy vadorzó. A két ősellenség (mint árvízveszedelem idején a szarvas és a farkas) egymás mellett úszik. Groteszk képet rajzolt Drda: a két ősellenség a partizánok egyik nagy győzelmekor összecsókolózik. Ezt a groteszk jelenetet olvasva könny szökik az ember szemébe ... A proletárnemzetköziség eszméjét nemcsak azzal propagálja Drda, hogy a közös szabadságharcos múltú népek testvéri barátságát mélyíti, erősíti, hanem új szálakat is sző: négy partizánvadász németet elfognak a cseh parasztok és a négy közül hármat antifasisztává nevelnek. A kötetnek sorrendben záró (és nyilvánvalóan nem véletlenségből utolsó helyen álló) záró és előremutató novellájában, „A zászló" címűben a németek internálótáborában egy katonaruhába bujtatott német munkás közli a halálra szánt cseh bányásszal, hogy Moszkva alatt a németek vereséget szenvedtek ... A cseh bányász (tíz évvel későbben) ezt mondja: „Csak ostoba ember vagy kútmérgező állíthatja ma még, hogy egyik német olyan, mint a másik..." Drda vérbeli, igazi novellista. Egy pillanatra sem prédikál, nem szónokol, hanem elbeszél; hősei tettekkel szólnak. Hőseinek sorsa többet mond, mint sok-sok tankönyv. Egyik-másik novellájában _ (pl. a címadó novellában), egész j regényt mond el, drámai sebességgel, a szavakkal nagyon takarékoskodva. Másutt (így az Angyaljárás-ban), csak egy kiszélesített epizódot kapunk, de ez az epizód rávilágít egy egész országrész évtizedes küzdelmeire. Akár sűrített regényt, - akár felnagyított epizódot ír Drda/ írása mindenütt izgalmas, erőteljes, meggyőző, lelkesítő. Biztosak vagyunk abban, hogy ez a kevés szóval nagyon sokatmondó könyv nálunk is kedves olvasmánya lesz a dolgozóknak. Illés Béla (Megjelent a Szabad Népben.) /Q- leli r e kész el esz eiore ne z A tettre kész előre néz és felméri a messziséget. Botor, ki sorsán elidőz t s riadva int, hogy ez a Végzet. Rád hull korán az alkonyat és sorsod csupa méla bú lesz, ha nem sietsz, ha elmaradsz, ha elsötétülsz, mint a vak. Ezer cél sürget éberen, s szíved hangtalan kiált belül: — ne hagyd, ne hagyd az életed elpusztulni gyökértelenül! — TÖRÖK ELEMÉR: yMorl en mm denl... Egy sor, két sor és a tttW* sorakozzatok egymásután, mint jólnevelt gyerekek hazafelé a széles utcán. Rímek, ti szépen csengjetek, mint szívből jövő szerelmes dal és fonódjatok össze, mint milliónyi izmos munkáskar. Képek, oh, ti csak legyetek egyszerűek verseimben, mert az egyszerűség és a szépség otthonra lel minden szívben. £s zengeni az igazságról, verseim, ti legyetek elsők, s ha kell, legyetek olyanok, mint a harsogó csatamezők: Mert én mindent, ami bennem él, amitől dalra nyílt a szám — s lobog bennem a messzi fény — a népnek adom s neked, hazám! •Qbred a föld... Gyűröm a csörgő bükkönyrendet kopott favillámmal szaporán, utánam tíz és tíz boglyácska áll ziláltan, némán, mogorván. Ébred a föld, a vén barázda, mint aki a százados lomha álmát már örökre megunta, s kedve valami jobbra volna. Jobbra, H$1 tövisek, bozótok nem nőnek a traktorok nyomán, s aranyló asztagók csillognak a gömöri dombok oldalán. Hol majd a föld termésével ezer és ezer szekér gördül a zömök falucska felé s a föld egy darab lesz köröskörül. • • • -I^Cö

dképeket hajszol. '.epedet najs: (Egy költőhöz) SZ Ködképet hajszolsz — beteg vagy, beteg. A hiú álom lelkedre esteledett. Nyugtalan vagy s így eltékozlod erőd, lomha percekben méred az időt. Ösztöneid, ha nem fékezi gát, tengerré nőnek benned a hibák és oktalan, ha másra hárítod, csak a szíved, a szíved ámítod. Igyál egy kortyot a sós verejtékből s majd megtudod, az élet hol zubog. A hősi munka hűs forrásvizéből egy pohárnyi néked nem jutott? Hát nem kerested emberséged árát, üvegházba zártad szívedet? A magánosság éjsötét ruháját nem vonja fénybe csak a szeretet. Emeld föl hát a szürke porból arcod és nem lesz meddő, magános a harcod, csepp leszel az óceán vizében, egy dobbanás a világ szívében. Dénes György * • • OM onom es nazam L Muskátlis ablakok dús akácfák alatt. A tető cserepét piros fénylángjával paskolgatja a nap. Fa tövében horkol a házőrző Vezér. Lomhán szuszog s vakkant ha kint végighalad egy-egy rakott szekér. Víg fecskeegyüttes szól az eresz alján A hátsó szobában aprókat dalolva lisztet szitál anyám. Ez az én otthonom, mit úgy szeretek én, De ennél sokkal több amire boldogan mondhatom, hogy enyém: A szűk patakon túl a csoport földjei terülnek szélesen: Felhánt tarló, muhar, zizegő tengeri. Arra járok, az ég mosolyát hinti rám. — Táblák köröskörül, távol egy gyár füstöl... Ez az én szép hazám ,.. Petrik József Dénes György.