Uj Szó, 1954. szeptember (7. évfolyam, 213-238.szám)

1954-09-29 / 237. szám, szerda

2 U J SZ

Ö 1954. szeptember 24. A szovjet-amerikai atomtárgyalások okmásiyaoyaga biztonságát, csökkentené a háború veszélyét és enyhítené a fegyverke zés súlyos terhét. IV. 13. Az Egyesült Államok ismét kijelenti, amint ezt az Egyesült Nemzetek szervezete közgyűlésének 1950. november 17-i határozatában tette, hogy az agresszió módszereitől függetlenül önmagában véve a legkomolyabb minden veszély közül. A világ csak az agresszió esetén kerül szembe a háború okozta borzalmakkal. 14. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányát aláíró országok ünnepélyes kötelezettsége ket vállaltak, hogy nem követnek el agressziót. Az Egyesült Államok történelmi hagyományainak megfelelően soha sem szegi meg ezt a kötelezettségét. Az Egyesült Államoknak azonban mint erre rámutattunk, meggyőződése, hogy biztosított, kiegyenlített lefegyverzési rendszer elfogadása az egyetlen valóban hatékony út annak biztosítására, hogy agresszió ne forduljon elő és a nucleáris fegyvert ne alkalmazzák háborúban. Ilyen rendszer lényegesen csökkenthetné a sikeres agresszió lehetőségét és ez2el minimálisra csökkenthetné általában minden agresszió veszélyét. 15. Az Egyesült Államok továbbra is úgy véli, hogy a lefegyverzés problémájának megoldása nagyjelentőségű. Annak ellenére, hogy nem fogadhatja el a szovjet javaslatot, az Egyesült Államok kész bármikor megvitatni megfelelő biztosítékokkal kísért hatékony leszerelésre XII. Emlékirat, irányuló elfogadható intézkedéseket. Kész ezt megtenni akár a bizalmas véleménycsere folytatásával, akár az Egyesült Nemzetek Szervezetének leszerelési bizottságában. A leszerelés halaszthatatlansága miatt az Egyesült Államok helyeselni fog a véleménycserére irányuló ilyen javaslatot, ha a Szovjetunió ezt hasznos eszköznek tartja e probléma közös megközelítésének megtalálására. 16. Az Egyesült Államok azt is reméli, hogy a Szovjetunió a fen tiek megvalósításában további megjegyzéseket kíván fűzni az Egyesült Államok 1954. március 19-i konkrét javaslatához. Mindenesetre az Egyesült Államok kész bármikor ismét folytatni a tárgyalásokat a Szovjetunióval az elnök javaslatáról. amelyet Gromiko, a Szovjetunió külügyminiszterhelyettese nyújtott át Ch. Bohlen úrnak, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetének Moszkvában, szeptember 22-én A szovjet kormány megvizsgálta az Egyesült Államok kormányának 1954. július 9-i emlékiratát, amely válasz a Szovjetunió kormányának április 27-i emlékiratára. A szovjet kormány szükségesnek tartja kijelenteni a következőket: A szovjet kormány az említett április 27-i emlékiratban néhány elképzelést fejtett ki az Egyesült Államok kormányának ama nemzetközi atomenergia-ügynökség alakítására vonatkozó javaslatával kapcsolatban, amelyről Eisenhower elnök 1953. december 8-i nyilatkozatában volt szó. A szovjet kormány felhívta a figyelmet arra,, hogy nem segítheti elő az atomfegyverkezési hajsza megszűnését az Egyesült Államok ama javaslatának megvalósítása, amely szerint szóbanforgó államok atomanyagaik bizonyos részét készleteikből a nemzetközi ügynökség rendelkezésére bocsátják békés célokra való felhasználásra. Ezzel kapcsolatban rámutatott arra, hogy ha az atomanyagnak csak kis részét jelölik ki békés célokra, akkor ezeknek az anyagoknak fő tömegét továbbra is atomfegyvergyártásra fogják felhasználni, és semmi sem fogja korlátozni készleteik további növelésében azokat az államokat, amelyeknek lehetőségük van atom-, és hidrogénfegyvert gyártani. A szovjet kormány említett április 27-i emlékiratában arra is felhívta a figyelmet, hogy az Egyesült Államok javaslata megkerüli a tömegpusztító atomfegyver alkalmazása megengedhetetlenségének kérdését és hogy az Egyesült Államok e javaslatának elfogadása semmit sem változtatna a fennálló helyzeten, azon, hogy az atomanyagokkal és az atomfegyvergyártáshoz szükséges lehetőségekkel rendelkező államok egyre növekvő mértékben gyártanak atomfegyvert és egyre növekvő erejű atom- és hidrogénbombakészleteket gyűjtenek. Ez a helyzet azt jelentené, hogy valóságban megengedhetetlen nemzetközi szentesítést kapna az atomfegyvergyártás, ami nemcsak hogy nem könnyítené meg az atomfegyver betiltásáról szóló egyezmény elfogadását és az atomfegyver kivonását az államok fegyverzetéből, hanem ellenkezőleg, új akadályokat támasztana az ilyen egyezmény elérésének útjába. Könnyű megérteni, hogy ez csak a potenciális agresszor kezére játszana. Az Egyesült Államok javaslata ily módon nem felel meg a fő célnak, az atomháború veszélye elhárításának. Az Egyesült Államok kormánya július 9-i emlékiratában kijelenti, hogy más országokkal együtt keresni kívánja a háborús veszély csökkentése és a fegyverkezés terheinek enyhítése felé vezető utat. A szovjet kormány ragaszkodik ahhoz a véleményhez, hogy ha az Egyesült Államok kormánya a Szovjetunió kormányához hasonlóan a háborús veszély csökkentésére és a fegyverkezés terheinek enyhítésére törekszik, akkor mindkét kormány erőfeszítéseinek arra kell irányulniok, hogy megegyezést érjenek . el az atomfegyver betiltásáról, e betiltás szigorú nemzetközi ellenőrzésének megteremtésével, valamint az államok hagyományos fegyverzetének lényeges csökkentéséről. A szovjet kormány éppen evégett az Egyesült Nemzetek Szervezetében többször előterjesztett olyan javaslatokat, amelyek előírják, hogy kössenek nemzetközi egyezményt az atomfegyver és más tömegpusztító fegyverek feltétlen betiltásáról és a hagyományos fegyverek lényeges csökkentéséről. A szovjet kormány e javaslatok előterjesztésekor abból indult ki, hogy ezek megfelelnek a népek egyre növekvő ama követeléseinek, hogy vessenek véget a fegyverkezési hajszának, többek között az atomfegyver terén, és tegyenek halaszthatatlan intézkedéseket annak érdekében, hogy az emberiség megmeneküljön a pusztító atomháborúborzalmaitól. A július 9-j amerikai emlékirat állításával ellentétben nem a Szovjetunió, hanem az Egyesült Államok kormánya akatíalv i?.-a mag mind a mai napií[, hogy valamennyi szuverén és egyenjogú állam számára elfogadható feltételekkel egyezmények jöjjenek létre. mind az atomfegyver eltiltásáról, mind pedig a hagyományos fegyverzet csökkentéséről e határozatok végrehajtásának hathatós ellenőrzése mellett. Egy nemzetközi egyezmény az atomfegyver eltiltásáról és e tilalom végrehajtásának megfelelő ellenőrzéséről széleskörű lehetosoget nyitna meg az atomenergia békés célokra való felhasznál,-isára. Mint ismeretes, ez ideig nem sikerült létrehozni megfelelő nemzetközi egyezményt az atom-, a hidrogénfegyver és más tömegpusztító fegyvernemek feltétlen eltiltására vonatkozólag, mert az Egyesült Államok az atomkérdés felvetődésének első percétől kezdve elutasította, hogy más államikkal együtt részt vegyen egy nemzetközi egyezményben, amely eltiltja az atomfegyvert. Azonban az a körülmény, hogy ez ideig nem ' sikerült létrehozni ilyen egyezményt, nem csökkentheti azon erőfeszítések jelentőségét, amelyeknek célja az érdekelt hatalmak között szuk.äé,<:s megegyezés létrehozása. Ilyen" újabb erőfeszítés volt a szovjet kormány részéről -<- annak érdekében, hogv kivezető utat találjanak a kialakult helyzetből — a Szovjetuniónak az a javaslata, hogy az államok vállaljanak feltétlen kötelezettséget arra. hogy nem használják az atom- a hidrogénfegyvert és más tömegpusztító fegyvereket. Ezt a javaslatot egy az államok részéről kiadandó megfelelő nyilatkozat tervezetének formájában január 30-án nyújtották át Dulles úrnak, az Egyesült Államok külügyminiszterének. Ha az államok lemondanának az atom-, a hidrogénfegyver és más tömegpusztító fegyverek használatáról, ez fontos lépés lenne azon az úton, hogy teljesen kiyc.iják az államok fegyverzetéből e fegyvereket és szigorú nemzetközi ellenőrzést vessenek be, amely biztosítja az atomenergia háborús cé lókra való felhasználásának tilalmáról szóló egyezmény végrehajtását. A szóbanforgó nyilatkozattervezet elfogadása óriási jelentőséggel bírna az atomfegyvert alkalmazó háború veszélyének megszüntetése szempontjából, elősegítené a nemzetközi bizalom megerősödését, a nemzetközi feszültség csökkenését, ugyanakkor a nemzetközi légkör megjavulását is, aminek fontosságára az amerikai kormány emlékiratában utalt. Mint az amerikai kormány július 9-i emlékiratából kiderült, az Egyesült Államok kormánya tagadó álláspontra helyezkedett a Szovjetunió fentemlített javaslatával szemben. Ellenvetésként a szovjet javaslatra az Egyesült Államok kormánya arra hivatkozott, hogv állítólag nem lehet biztos abban, hogy végre fogják hajtani azt az egyezményt, amelyben az államok feltétlenül lemondanak az atom- és hidrogénfegyver használatáról. Ámde, ha erre az álláspontra helyezkednek, ez a jelen esetben annak beismerését jelenti, hogy kétséget kell táplálni, szinte bármely nemzetközi szerző^ dés és egyezmény iránt és így az e szerződések vagy egyezmények alapján vállalt kötelezettségek iránt is. Ezzel természetesen nem lehet egyetérteni, mert ez ellentétben áll az államok közötti kapcsolatok szempontjából kialakult alapelvekkel és szabályokkal. Valójában az államoknak azok a nemzetközi kötelezettségei, amelyek a tömegpusztító fegyver nemek használatáról való lemon d-ást tartalmazó egyezményből fakadhatnak, nem bírnának kisebb jelentőséggel, sőt inkább nagyobb jelentőséggel bírnának, mint egyes a múltban kötött fontos nemzetközi egyezmények, amelyeknek pozitív jelentősége általánosan elismert tény. Ismeretes, hogy az első világháború alatt, amikor még nem volt megfelelő nemzetközi egyezmény, széltében-hosszában használtak olyan tömegpusztító fegyvert, mint a fojtó- és mérgesgázok é

s más vegyi fegyvernemek, amit a népek határozottan elitéltek Éppen emiatt tartották szükségesnek egy nemzetközi egyezmény ^megkötését, amely eltiltja az ilyen tömegpusztító fegyvernemek használatát. Ennek eredményeként 1925-ben aláírták a genfi jegyzőkönyvet! a vegyi- és a baktériumfegyver] eltiltásáról. Ismeretes, hogy ez a jegyzőkönyv fontos szerepet játszott a második világháború alatt a vegyi- és baktériumfegyver használatának megakadályozásában és így a népek megmenekültek annak ' súlyos következményeitől, hogy a harcoló felek használják e fegyvernemeket. Ez a tény bizonyítja, hogy olya

11 nemzetközi egyezmények, amelyek kötelezettségeket tartalmaznak arra vonatkozólag, hogy háború esetén nem használnak bizonyos fegyvereket, nemcsak lehetségesek, hanem szükségesek is, mert fontos eszközt jelentenek a béke megszilárdításáért folytatott harcban. Még inkább áll ez egy olyan egyezményre, amely az emberiség által ismert legpusztítóbb fegyverre, az atom- és hidrogénfegyverre vonatkoznék. Nem helytálló az amerikai kormány emlékiratának az az állítása sem, hogy egy nemzetközi egyezmény. amelynek értelmében az államok lemondanak az atom- és hidrogénfegyver használatáról,- növelheti a háborús veszélyt. Hasonlóképpen nem áll helyt az az állítás sem, hogy a jelenlegi helyzet, amelyet az atomfegyver előállítása területén korlátlan verseny jellemez, nagyobb biztonságot teremt, mint egy egyezmény megkötése, amelyben az államok lemondanak az említett fegyvernemek használatáról. Ez az állítás homlokegyenest ellentmond a tényleges helyzetnek, a tényeknek. Éppen az atomfegyver, majd a hidrogénfegyver, valamint a rakétafegyver és más újtípusú tömegpusztító fegyverek megjelenése, ezek egyre fokozódó pusztító ereje a fegyverkezési verseny a többi közt az atom- és hidrogénfegyver gyártása területén fokozta az atomháború veszélyét e háborúnak a népekre nézve összes súlyos következményeivel egyetemben. Ellenkezőleg, ha az. államok lemondanának az atom. és hidrogénfegyver használatáról, ez megváltoztatná a nemzetközi helyzetet. elősegítené a nemzetközi feszültség további enyhítését, könynyítene a népek terhein, amelyeket a fegyverkezési verseny és sok államban a felduzzasztott haderő fenntartására fordított- mérhetetlen kiadások okoznak. Ez viszont megteremtené a feltételeket a következő lépéshez — az atomé

s hidrogénfegyver teljes eltiltásához — azzal, hogy e fegyvert kivonják az államok fegyverzetéből. A szovjet kormánynak 1954. április 27-én kelt emlékirata felhívta a figyelmet arra, hogy az atomhanyagok felhasználása útján ipari arányokban lehet villamosenergiát termelni és e folyamat feltételei között a felhasználásra kerülő hasadóképes anyagok mennyisége nem csökken, hanem növekszik. Emellett veszélytelen anyagok veszélyes anyagokká, robbanásra képes anyagokká válnak, amelyek atom. és hidrogén fegyvergyártás alapjául szolgálhatnak Ez azt jelenti, hogy az -atomenergia békés felhasználása együttjár azzal a lehetőséggel, hogy ugyanakkor robbanóatomanyagokat termelnek atomfegyver előállításához, ami elkerülhetetlenül az atomfegyvergyártás méreteinek és az atomfegyver készletnek a növekedésére vez4t. Az Egyesült Államok kormányának emlékirata rámutat arra, hogy lehetségesek az atomenergia békés felhasználásának olyan formái, amelyekkel kapcsolatban k' lehet jelölni a módozatokat arravonatkozólag, hogy biztosítékot teremtsenek az anyagoknak az energiát előállító reaktorokból való elvándorlása ellen, továbbá, hogy az amerikai kormány véleménye szerint vannak az atomenergia békés felhasználásának olyan formái, amelyekkel kaocsólatban nem vetődik fel az atomfegyvergvártásr? alkalmas anyagok kérdése. A szovjet kormány a további tárgyalások során hajlandó megvitatni az amerikai kormány e kérdéssel kapcsolatos elgondolásait. Az Egyesült Államok kormányának javaslata és a Szovjetunió kormányának javaslata, valamint azok az elképzelések, amelyeket a két kormány a tárgyalások során kifejezésre juttatott, azt mutatják, hogy még egész sor lényeges kérdésben nem sikerült összehangolni a "felek' álláspontját. A szovjet kormány a tárgyalások során ragaszkodott és továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy olyan nemzetközi megállapodásokra van szükség, amelyek biztosítják az atomenergia háborús célokra való felhasználásának megakadályozását és az atomenergiának csupán békés célokra, az emberiség javára vatló felhasználását tennék lehetővé. Az Egyesült Államok kormánya szintén azt hangoztatja, hogy az -atomenergia békés felhasználásának elősegítésére törekszik. Minthogy az Amerikai Egyesült .Államok és a Szovjetunió idevonatkozó állás-pont á^ak összehangolása nagyjelentőségű az atomenergia békés célokra való felhasználásáról szóló nemzetközi egyezmény megkötése szempontjából, a szovjet kormány kívánatosnak tartja, hogy mindkét kormány tegyen erőfeszítéseket, hogy közelebb hozza egymáshoz a felek .álláspontját. A felek álláspontja összehangolásának lehetőségeit nem lehet kimerítettnek tekinteni, különösen ha figyelembe vesszük azt a körülményt, hogy egész sor olyan konkrét kérdést, amely a Szovjetunió javaslatával, valamint az Egyesült Államok javaslatával kapcsolatban vetődik fel, még nem vizsgáltak meg kellőképpen. Pedig ezeknek a kérdéseknek mindenre kiterjedő megvizsgálása elősegíthetné a megfelelő megállapodás eléreSe lehetőségeinek további felderítését. A szovjet kormány ezzel kapcsolatban célszerűnek találná felhívni az Egyesült Államok kormányának figyelmét egyes fontos elvekre, amelyeket az atomenergia békés felhasználása területén folytatandó nemzetközi együttműködés kérdésének megvizsgálásánál nem lehet figyelmen kívül hagyni. A szovjet kormány abból indul ki, hogy az e területen folytatandó nemzetközi együttműködés lényeges feltétele annak elismerése, hogy semmiféle egyezménynek sem szabad egyetlen országot vagy országcsoportot sem olyan privilégizált helyzetbe juttatni. amelyben e

z az ország vagy országcsoport ráerőszakolhatná akaratát más államokra. Különösen hangsúlyozni kell ezt az Egyesült Államok kormányának a nemzetiközi ügynökség felépítésére és vezető szerveire vonatkozó javaslatával kapcsolatban. Az államok közötti megfelelő megállapodás alapján létesített nemzetközi ügynökség csak abban az esetben teljesítheti feladatait, hogy ha hatásköre elég széles ahhoz. hogy eredményesen teljesíthesse a reá háruló feladatokat, viszont ne legyen felhasználható valamely állam biztonságának rovására. Az ilyen szerv csak abban az esetben felelhet meg hivatásának, ha hatásköre, feladatai, valamint gyakorlati tevékenysége összhangban lesz az Egyesült Nemzetek alapokmányának általánosan elfogadott elveivel. A szovjet kormány osztja az Egyesült Államok kormányának véleményét arra nézve, hogy a megfelelő nemzetközi ügynökség a biztonsági tanácsnak és a közgyűlésnek tegyen jelentést tevékenységéről. Magától értetődik, hogy olyan esetekben, midőn ezzel kapcsolatban valamely állam biztonságát érintő kérdések vetődnek fel, a szükséges döntést a biztonsági tanácsnak kell meghoznia, hiszen ez hatáskörébe tartozik, mert a biztonsági tanács az a szerv, amelyre a fő felelősség hárul, a béke és a nemzetközi biztonsá; fenntartásáért. Ezt elismerték még 1946 januárjában, amidőn az Egyesült Nemzetek Szervezete az atorrproblémára vonatkozó első döntését hozta. A szovjet kormány tudomásu

1 veszi az Egyesült Államok kormányának azt a nyilatkozatát, hogy kész bármikor újból megkezdeni az atomenergia békés felhasználásával kapcsolatos tárgyalásokat. A maga részéről kijelenti, hogy kész folytatni ezeket a tárgyalásokat (Folytatása a 7-ik oldaton.),